Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)
2003-07-04 / 153. szám, péntek
16 Egészségünkre ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 4. Nemcsak a húszéveseké a világ... 12. rész A székrekedésről székrekedést nem lehet pontosan meghatározni. Általában a napi egyszeri székelést tekintjük a normális bélműködés fokmérőjének, pedig vannak olyanok, akiknél 2-3 naponként következik be a székletürítés anélkül, hogy ez a legkisebb panaszt okozná. A nem elegendő táp- és folyadék- felvétel, idült gyomor- és bélhurut, kedélyváltozás, de idegbaj, elhízás, májbetegség, pajzsmirigyelégtelenség, mész-, kálium-, valamint B-vitamin-hi- ány is előidézheti. Tünetei: fejfájás, szédülés, haspuffadás stb. Lényege, hogy a belek perisztaltikus mozgása lelassul, s ehhez társul még a hasizmok renyhesége. A béltartalom a perisztaltika által jut tovább és a feszítő inger a bélizmok összehúzódását váltja ki. AZ OKOKAT KELL MEGSZÜNTETNI Normális körülmények között a vékonybélben 3 és fél óra alatt halad végig a táplálék. A besűrűsödött béltartalom szakaszonkéntjut a vastagbélbe, itt pépes állagúvá válik és a végbélbe jutva váltja ki a székelési ingert. Egészséges embernél a megszokás fejleszti ki azokat a feltételes reflexeket, melyek megindítják e folyamatokat. Ezért az életmód és a környezet megváltoztatása gyakran okoz heveny székrekedést. Ha hashajtókkal próbálunk segíteni a bajon, e szerek megzavarhatják a kialakult reflexeket, és akár idült székrekedést is kifejleszthetünk magunknak. A székrekedést elsősorban a kiváltó okok megszüntetésével kell orvosolni. Kezelni kell a gyomor, a belek és a máj betegségeit, csökkenteni kell a testsúlyt. Emellett olyan ételeket tanácsos fogyasztani, amelyek elősegítik az emésztést. Különösen a szőlő, eper, málna, egres vagy szilvabefőtt jöhet számításba. Gondoskodni kell a megfelelő folyadékbevitelről is. Az étrendben sok rostot tartalmazó ételek szerepeljenek, mert ez segíti elő leginkább a bélmozgást: ilyenek a hüvelyesek, a borsó, bab, lencse, káposztafélék, retek, gomba, uborka, karalábé. Kenyérből főleg a korpatartalmúak ajánlottak. Dr. Kvasz Éva A HÁZISZER IS SEGÍTHET Tapasztalatból tudjuk, hogy az átmeneti székrekedést egyszerű háziszerrel is le lehet küzdeni. Néha elég egy pohár éhgyomorra elfogyasztott langyos víz, egy csésze feketekávé, nagyobb séta, vagy este friss gyümölcs. Ha ez nem elég, igyunk sós hashajtóvizeket vagy hashajtó teákat. A bodzabogyóból és -virágból, édesköménymagból, papsajtlevélből, bengekéregből készült tea is ajánlott. Aki azonban nem gyógynövénygyűjtő, az a hashajtóteát gyógyszertárban vásárolhatja meg. Enyhe hashajtó a közismert ricinus olaj. Egy része a bélben felszívódik, enyhén izgatja a bélfalat, serkenti a bél perisztaltikáját, de fájdalmat, bélgörcsöt nem okoz. Fennmaradt része a vastagbélbejutva sikamlóssá teszi a bélsárt. Huzamosabb ideig nem ajánlatos szedni, mert étvágytalanságot, később pedig székrekedést okoz. Székelési ingert válthatunk ki a végbél izgatásával is. Ehhez végbélkúpot vagy beöntést alkalmazzunk. A beöntéshez langyos vizet vagy olajat tartalmazó vizet használjunk. Egyszerűbb eljárás azonban a glicerin kúp alkalmazása, melynek hatása kb. 10 perc elteltével várható. Ha a székrekedés oka a neurózis, akkor pszichoterápiát kell alkalmazni. A beteggel meg kell beszélni a feszültség okát, a konfliktusok elhárításának a módját, és a pihenés szükségességét. A hashajtókat lehetőleg kerüljük, mert ezek gyakori, ill. állandó használatával a szervezet megszokja őket, és egyre nagyobb fokú bélrenyheség fejlődhet ki. Csökkenti a prosztatadaganat kialakulásának kockázatát Hasznos héjasok TÁJÉKOZTATÓ A héjas termésű gyümölcsök többsége, mint a dió, a mandula, a mo___ ~ gyoró, a kesudió, a pisz tácia stb. Ázsiából, vagy Dél-Amerikából került Európába, s vált kedvelt csemegévé. A héjas termésű gyümölcsök összetétele eltér a többi lédús gyümölcsökétől. Ezek a finom csemegék azonban igen nagy energiaértékű élelmiszerek, így fogyasztásuk mindazoknak, akik súlyfelesleggel küszködnek, csak mérsékelt meny- nyiségben ajánlható. Energiájukat elsősorban nagy, átlagban 40 százalék feletti olaj- tartalmuknak köszönhetik. Az is igaz viszont, hogy zsírsavösszetételük kedvező, több mint 85 százalékban telítetlen zsírsavakat tartalmaznak, és pl. a dió jelentős esszenciális zsírsavforrás. Nagyon sok egyéb értékes tápanyag is található bennük, pl.: kalcium, foszfor, magnézium, vas, réz, cink, szelén, Bl-, B6-, E- és A-vitamin, béta-karotin, folsav. Fogyasztásukkal számos kulcsfontosságú ásványi anyaghoz, makro- és mikrotápanyaghoz jut a szervezetünk. Fehérjetartalmuk is számottevő, általában vetekszik a húsokban és a hüvelyesekben található fehéije- mennyiséggel. Többségük szénhidrátokban is gazdag. A szénhidrát mennyisége átlag 20 százalék körül mozog. Magas rosttartalma hozzájárulhat étrendünk rosttartalmának emeléséhez. Sok egyéb, nem tápláló természetű fitokemi- káliák is kimutathatók bennük, melyek antioxidáns hatásuknál fogva szerepet játszhatnak bizonyos krónikus megbetegedések kivédésében. A kutatók a diófélék fogyasztása és a prosztatarák előfordulása közötti összefüggést vizsgálták 1253 férfi esetében, s úgy találták, hogy a csonthéjasok fogyasztásának növelése védő hatású. Ezt az állítást látszik megerősíteni az a beszámoló is, mely 59 országból származó, 4574 év közötti férfi adatai alapján kimutatta, hogy az olajos magvak fogyasztásának növelése csökkenti a prosztatarák miatt bekövetkezett elhalálozások számát. Az ember sorsa a bőséges táplálkozás rövid periódusaival tarkított éhezés volt Hús az asztalon DR. SZÁZADOS IMRE ember vegyes táplálkozású élőlény, ősidők óta mindenevő. A vegyes táplálkozás lehetővé tette, hogy az emberi faj a Föld szélsőséges körülményei között is elterjedjen. A különféle népcsoportoknál egymástól eltérő táplálkozási szokások alakultak ki: mást fogyasztanak a zord vidékeken élők és mást azok, akiket gazdag növényvilág vesz körül. Az eszkimók például majdnem csak hússal és zsírral, a polinéziaiak hallal és gyümölccsel táplálkoznak. Az öntözéses kultúrákban élők főleg gabonával, juh-, szarvasmarha- és szárnyashússal csillapítják éhségüket. A hústudomány egyik legnagyobb nemzetközi tekintélye, Lawrie R. A. professzor szerint .jelenleg semmi okunk nincs arra, hogy megváltoztassuk azt az ősi nézetet, hogy a hús kiváló, nagy élvezeti értékű tápanyagforrás a legtöbb fogyasztó számára. Ez akkor sem tagadható, ha némely ember számára a húsfogyasztás bizonyos kockázatot jelenthet.“ A hús az emberiség többsége számára nélkülözhetetlen. A táplálkozáshoz szükséges állati fehérje nagy részét mással nehezen pótol- hatóan a hús biztosítja. Egyes vélemények szerint a közvéleményben kialakult húsellenes- ségben a tudomány is hibás. Többször és jobban kellene propagálni az egészséges táplálkozásban a hús szerepét, mint a fehérje, a vitaminok és az ásványi anyagok fontos forrását. Az ember sorsa a bőséges táplálkozás rövid periódusaival tarkított éhezés volt, ezért a táplálkozást tekinti a jólét egyik legfőbb mértékének. A hús több a tápanyagok összességénél, megfelelő arányú fogyasztása az élet örömei közé tartozik. A gazdasági viszonyok javulását döntően a húsfogyasztás növekedése jelzi. VAN, AKI UTÁLJA... „Nem kényszer a disznótor“ tartja a mondás. A húsevés nem kötelező, ezért vannak, akik tartózkodnak tőle. A hús kedvelésének és elutasításának számos fokozata van. Van, aki a húst is hússal enné, más viszont utálja a hús ízét. Egyesek anyagi okok miatt nem engedhetik meg maguknak, őket kényszervegetáriánusoknak nevezik. Mások egészségi okok miatt, orvosi tanácsra tartózkodnak fogyasztásától. Sokan vallási okokból böjtölnek hosszabb-rövidebb ideig. A zsidók és mohamedánok vallási tilalom miatt nem esznek sertéshúst. A vegetáriánusok növényi eredetű élelmiszerekkel táplálkoznak, és különböző mértékben elutasítják az állati eredetű termékek fogyasztását. Vannak, akik a növényi eredetű ételeken kívül tejet, tejtermékeket és tojást is fogyasztanak, ők a lakto-ovo-vegetáriánusok. A szemi-vegetáriánusok halat, esetleg baromfit, a veganok kizárólag növényi eredetű élelmet fogyasztanak. A vegetáriánusok általában egészséges életmódot folytatnak, nem vagy csak mértékkel fogyasztanak alkoholt, nem a dohányoznak és rendszeresen mozognak. Az igazi vegetáriánusok B12- vitamin-hiányra hajlamosak. Rendszerint alacsony a kalcium-, vas- és cinkbevitelük. A kizárólagos gyümölcsdiéta fehérjében, sóban és mikrotápanyagokban szegény, hosszabb ideig nem tartható fenn. Egyes adatok szerint a vegetáriánusok között bizonyos rákbetegségek ritkábban fordulnak elő, és vérük koleszterinszintje alacsonyabb, ami csökkenti a szíVkoszo- rúér-betegségek kockázatát. A vegetáriánus táplálkozás hátterében vallási, filozófiai, egészség- ügyi és ökológiai megfontolások állnak. Újabban a társadalom min- den rétegében, főleg a fiatalok és a magasan iskolázott, aktív társadalmi életet élő egyének között került előtérbe a táplálkozás-élettan eredményeit, állatvédelmi, etikai és környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő, a húsfogyasztástól tartózkodó, úgynevezett tudatos táplálkozás. A fentiekkel ellenkező irányú folyamat is ismeretes. Mielőtt Japán 1868-ban megnyitotta kapuit a nyugati civilizáció előtt, a japánok szemi-vegetáriánusok voltak, a húsok közül többnyire csak halat ettek. Napjainkban viszont egyre jobban növekszik Japánban a sertéshús fogyasztása. DISZNÓ, MARHA, JUH A sertéshúst sok nép nagyra becsüli, a táplálkozásban betöltött szerepe a történelem során fokozatosan növekedett. Az ókori Rómában a sertéshús számított úri ínyencségnek, a köznép marhát, juhot evett. Az európai parasztok étrendjében évezredeken keresztül szerepelt a pácolt vagy sózott sertéshús, a tengeri országokban a matrózokat folyton ezzel etették, úgyhogy a végén már rá sem tudtak nézni, akárcsak az arisztokraták, akik a szegények ételének tartották. Sertést rendszerint még a legszegényebb háztartásban is tartottak. A telepesek magukkal vitték az Újvilágba,'ahol az amerikai konyha egyik fő alapanyagává vált. ÉRDEKES A marhahús karrierje előtti amerikai receptek többnyire sertéshúst tartalmaztak. A marha- és a borjúhús mindig a gazdagok kiváltsága volt. Erzsébet angol királynő (1558-1603) udvarhölgyei minden reggel marhasültet és sört reggeliztek. Manapság a magasabb élet- színvonalon élő amerikai és angol népesség a legnagyobb marhahúsfogyasztó, a franciák inkább a borjúhúshoz pártoltak, de mindhárom országban gazdára talál a sertéshús is. Míg nálunk a juh húsa alig fogy, más nemzeteknek ez kedvelt húsuk. A juhhús Angliában a húsfogyasztás negyedét, Franciaországban ötödét fedezi. Az Európai Unió juhhús szempontjából korlátlan piacot jelent. Az angolok elsősorban a gyermekeket táplálták majdnem kizárólag juhhússal, mert megfigyelték, hogy a fiatal szervezet fejlődését igen kedvezően befolyásolja. ORVOSI SZÓTÁR MINDENKINEK Artéria karotisz Fejverőér. A fejet és a nyakat vérrel ellátó két párhuzamos artéria. A jobb oldali az aorta egyik főágából ered, a bal oldali pedig közvetlenül az aortából. Először jobb és bal oldali közös fejverőérnek nevezik ezeket, majd azután szétválnak külső és belső ágra. A külsők a nyakat és az arcot, a belsők pedig az agyat és a két szemgolyót látják elvérrel. Artériagyulladás A szó eredeti értelmében az érfal gyulladásos állapotát jelenti. Szélesebb értelemben azonban az érfal mindenfajta elváltozásának kifejezése használják. (Pl. a halánték artériájának gyulladása, az alsó végtagok artériáinak elzáródásos gyulladása.) Lásd: Átmeneti sántítás. Artériás magas vérnyomás Az artériás vérnyomás állandósult emelkedése (az az erő, melyet a véráramlás az erek falára gyakorol). Ezt az értéket a szív maximum és minimum teljesítményének mérése mutatja, vagyis a szisztolés nyomás, melyet a szívkamrák összehúzódásának pillanatában, valamint a di- asztolés nyomás, melyet a kamrák elernyedésekor mérnek. Az artériás magas vérnyomás legtöbbször esz- szenciális, ez azt jelenti, hogy oka nem ismert, s csak másodsorban vese- vagy mellékvese-károsodás, érrendszeri betegség vagy mérgezés következménye. Lásd: Vérnyomáscsökkentő szerek, Diasztolés, Szisztolés. Arteriográfia A vérerek radiológiai (röntgen) vizsgálata, mely úgy történik, hogy kontrasztanyagot juttatnak az érbe, és gyors egymásutánban több röntgenfelvételt készítenek. Lásd: Angiográfia. Arteriopátia Verőérbántalom. így neveznek orvosi nyelven minden olyan károsodást, mely az artériákat érinti. Arthrográfia Az arthrográfia egy ízület röntgen- vizsgálata, melybe előzetesen kontrasztanyagot és gázt fecskendeztek be azért, hogy az ízület szerkezete és a kontúrok jobban vizsgálhatóvá váljanak. Bizonyos ízületek esetében ezt a képalkotó eljárást fokozatosan felváltja az arthroszkópia. Arthroszkópia ízület tükrözése. Ez a vizsgálat egyszerre teszi lehetővé bizonyos ízületek belsejében kialakuló rendellenességek megtekintését, és ha szükséges, kisebb beavatkozások elvégzését is. Ez utóbbi esetben száloptikás műszert vezetnek az ízület belsejébe, hogy szemügyre lehessen venni a benne keletkező elváltozásokat. Az arthroszkópiás vizsgálatot leggyakrabban a térdízületen végzik. Az endoszkóp lehetővé teszi a porc és a meniszkuszok (félhold alakú porc a térdben) láthatóvá tételét, valamint a pontos diagnózis vagy a terápia érdekében történő szövettani mintavételt (biopszia). Ezzel a módszerrel például el lehet távolítani a térdízület savós hártyával bélelt üregében felgyülemlett folyadékot (szinoviális gyülem) anélkül, hogy a beteget meg kellene operálni. Lásd: Biopszia, Endoszkópja. KG ílS’/SÍ! GONGU íi AZ ÚJ SZÓ MELLÉKLETT Szerkeszti: Kovács Ilona Levélcím: Egészségünkre, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 461, fax: 02/59 233 469
