Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)
2003-07-30 / 174. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 30. Kitekintő A Rómában élő roma vendégmunkásoknak kellemetlen meglepetésben volt részük: láncokkal és lakatokkal zárták le a „románok parkja" néven elhíresült közterületet A kivándorolt romák gyorsan feltalálják magukat Román vándorcigányok. Ki tudja, merre tartanak? (ČTK/AP-felvétel) Amióta Romániát az Európai Unió levette a vízumköteles országok listájáról, Nyugat- Európában ugrásszerűen megnőtt a román látogatók száma, ám jelentős részük nem az idegenforgalmi bevételeket gyarapítja. FARKAS JÓZSEF GYÖRGY Különösen sok a gond a cigány származású, román útlevéllel érkező egyéni és csoportos „turistákkal”. A Nyugatra vándorolt romák általában gyorsan megtalálják a helyüket, ha nem a társadalomban, akkor amellett - írja a Transindex erdélyi magyar internetes forrás. A Rómában élő roma vendégmunkásoknak kellemetlen meglepetésben volt részük az elmúlt vasárnapok egyikén: a rendőrség láncokkal és lakatokkal zárta le a „románok parkja” néven elhíresült közterületet az Anagnina metrómegállónál. Az állomás környéke tavaly óta törzshelye a Rómába települt romáknak. Az Anagnina téri „románok parkja” tulajdonképpen egy több száz négyzetméteres parkoló az egyik legszebb és legmodernebb római metrómegálló mellett. A romák vasárnaponként százával lepik el a teret összeegyeztetve a kellemest a hasznossal: sör, miccs és manele fogyasztása mellett átadják hazatartó ismerőseiknek a csomagjaikat. A miccs testi, a manele pedig szellemi táplálék. Az előbbi fasírtszerű húsgombóc, az utóbbi pedig román lakodalmas nóta cigányzenével megbolondítva. A feketén árult sör a parkban két euróba kerül, holott a környék minden más bárjában nem haladja meg az ára a másfél eurót, de azért fogy, a jó társaság ösztönzően hat. A tér bezárását nemcsak a miccs- és sörárusok fogadták felháborodással, hanem a manelés kalóz-CD-kereskedők is, akik azt állítják magukról, hogy az „édes otthont” felidézve oltják a romák honvágyát. Ezt megerősítendő a mane- leárus mellett egy hatalmas plakát hirdeti: „EXTRÉM - Román diszkó - Manelománia - Csajozás - Minden évadban nyitva”. A „románok parkja” nevű intézmény úgy 1990 táján alakult meg, az után, hogy megjelentek az első roma csoportok Rómában. Egy veteránjuk szerint 1991-ben még a Termini pályaudvar melletti Cinquecento téren gyülekeztek. Onnan a rendőrség űzte el őket, állítólag addig vizeltek a fák tövére, míg azok kipusztultak. 1994-ben a „románok parkja” átköltözött a Colosseumtól kétlépésnyire levő Sette Sale térre, amiről hamarosan az a hír járta, hogy a parkon sem az olaszok, sem a turisták nem mernek keresztülmenni. Viszont oda jöttek a furgonok, amelyek a külföldre szakadtak csomagjait vették fel és szállították haza, Romániába. Tavaly azonban megint közbeléptek a hatóságok: elkobozták a kis teherautókat, ezer euró fölötti büntetéseket osztogattak, lecsuktak és kitiltottak vagy 60 embert. A sörárusok aztán újfent más helyet kerestek maguknak, na és persze vendégkörüknek. „Ők azok, akik megalapítják a találkahelyet, összegyűjtik a klienseket” - meséli egy vendégmunkás. „2002-ben foglaltuk el az Anagnina teret sörrel, miccsel, magokkal. Az elején vasárnaponként még el-elül- döztek a rendőrök, de aztán békén hagytak bennünket egy ideig. Két hónappal ezelőtt megint kezdtek figyelmeztetni, hogy közteret foglalunk el. Most meg itt is szétcsaptak. És kereshetünk ismét egy másik helyet...”-panaszolja B. G. A romániai roma bűnözők Nyugat- Európa más gazdag országaiban is előszeretettel tevékenykednek - írják a bukaresti lapok. Annak dacára, hogy az Angliában élő román menekülteknek nincs munkavállalási engedélyük, a legtöbben nagyon jól élnek. A brit közigazgatás nagyvonalúságát kihasználva sok pénzt szakítanak le anélkül, hogy akár a kisujjukat is megmozdítanák érte. Egyikük, bizonyos Gabi, midőn menekültjogot kért, kapott egy házat Smethwickben. Ő, megszegve a jogszabályokat, azonnal bérbe adta ezt más menekülteknek 500 dollárért, maga pedig Londonba költözött. Egy legújabb típusú luxus BMW-vel jár ki a fővárosból a lakbérért. Gabi ugyanakkor szociális segélyt is kap mintegy 250 dollár értékben, emellett pedig feketén dolgozik. „Nincs még egy ilyen ország a világon. Ezek hülyék. Ha adnak, miért ne venném el?” - vonogatja a vállát Gabi. A Spanyolországban „vendégmunkálkodó” romániai romák csoportjához új lopási taktika kialakításának „dicsősége” fűződik. A Barcelona és Madrid környékén dolgozó csoportok bőröndökbe csomagolt gyerekek segítségével rabolják ki az autóbuszokat. A romák három bőrönddel szállnak fel a távolsági buszokra, a csomagok közül kettő üres, a harmadikban viszont egy purdé vátja, hogy munkához láthasson: menet közben előbújik rejtekhelyéről, és végigfésüli a többi utas bőröndjét, összeszedve mindent, ami értékes. A zsákmányt a másik két kofferbe rejti, majd pedig visszamászik a „saját” bőröndjébe. A romák az utazás végén, mintha mi sem történt volna, fogják csomagjaikat, a többi utas pedig csak jóval később veszi észre, hogy meglopták. A rablást lehetetlen bizonyítani, mert menet közben a csomagokhoz - elméletileg - senki nem férhet hozzá. Franciaországban a roma bűnözőknek azt is sikerült megszervezniük, hogy néhány „maradonát” állítsanak ki, vagyis olyan tolvajokat, akik rendőrnek öltözve az iratok ellenőrzése címén ellopják a turisták pénztárcáját. Ugyanakkor megtalálták a legjobb módszert, hogyan juttathatják haza az ellopott ékszereket: befőttesüvegekből kialakított, házi készítésű marhahúskonzervet küldenek az otthon maradt „szerencsédeneknek”. Egy-egy ilyen szállítmányban a hús közé gyűrűket és aranyláncokat rejtenek el, a „kon- zervek” tartalmának átvizsgálását azonban senki nem vállalja a förtelmes bűz miatt. A közelmúltban olasz rendőrök érkeztek Bukarestbe, hogy az itteni rendfenntartókkal egyeztessenek a Romániból Olaszországba érkező bevándorlók ügyében. Torna Zahalia román belügyi és közigazgatási államtitkár közölte, hogy az olasz rendőrség azután döntött így, miután 200, Romániából érkezett roma telepedett le Nápoly belvárosában. Ellenük a helyi hatóság a lakosság felháborodása miatt kénytelen volt fellépni. Zaharia elismerte, a schen- geni térségbe több, „problémákat keltő” romacsoport utazott ki, a prostituált- és koldusmaffiát erősítik. Az államtitkár hozzátette, a jövőben a megyei rendőrkapitányságok rendszeresen konzultálnak a helyi romaszervezetekkel, ráébresztendő a külföldre utazókat a törvénytisztelet fontosságára. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének elnöke a román parlamentben tartott beszédében pár hónapja arra figyelmeztetett, hogy a romák nagyarányú migrációja az unió tagállamaiba veszélyeztetheti Románia nehezen kiérdemelt vízummentességét a schengeni térségben. A rendőrség Ceca belgrádi villájának kertjében több tucat fegyvert és nagy mennyiségű lőszert talált Párizs: kiadták egymást a gyűlölködő politikusok Madonnát megihlette a szerb popsztár SZABÓ JÓZSEF Botrány túszakció miatt VÁRKONYI TIBOR A popzene kicsapongó és botrányairól elhíresült királynőjét olyannyira megihlette egy szakmabéli, ám főként saját pátriájában és még egy-két balkáni országban elismert kollegina, hogy sebtében eldöntötte: filmre viszi a számára ismeretlen énekesnő viharos életét. Madonna váratlan elhatározása egy kiadós beszélgetés után született, amelyet londoni hajlékában folytatott a bejárónőjével. A szorgos kisasszony azzal tette kíváncsivá kenyéradóját, hogy walkmanjén zenét hallgatott takarítás közben. Hiúságból vagy kíváncsiságból Madonna széles mosollyal megkérdezte a boszniai származású bejárónőt, vajon az ő legújabb albumát hallgatja-e. A nemleges válasz hallatán sem fagyott az énekesnő ajkára a mosoly. Ellenkezőleg, amikor meghallotta, hogy bejárónője egy furcsa nevű énekesnő felvételeivel próbálja oldani a takarítás monotóniáját, hirtelen még kíváncsibbá vált. Kiderült, hogy a bejárónő Szvetlána Razsnatovics, művésznevén Ceca számaira törölte a port Madonna drága bútorairól. A különös nevű énekesnőről hamarosan megtudhatta, hogy ő a Balkán-félsziget „legnagyobb és legszerencsétlenebb” popcsillaga. Több sem kellett Madonnának, azonnal elkérte a walkmant, és belehallgatott Ceca legújabb CD-jébe. A londoni Sun beszámolója szerint ezután már valósággal követelte, hogy a bejárónő takarítás helyett mesélje el a szerb énekesnő élettörténetét. Valószínűleg meglepte, hogy a Boszniából érkezett takarítóhölgy legalább olyan járatos a retorikában és a közelmúlt balkáni históriájában, mint a portörlésben. Előadása valósággal lenyűgözte Madonnát, aki egy szemvillanás alatt eldöntötte: a harmincéves Ceca megér egy filmet, alakját pedig ő személyesen fogja megjeleníteni. Madonna elhatározása futótűzként terjedt el a filmvilágban. Sokan kótyagos ötletnek tartják a forgatást, mások Ceca képességeit és életvitelét kifogásolják. A kevésbé cinikusak a kétgyermekes szerb művésznőt inkább a (szilikonnal dúsított) bájaikat, mintsem énekesi képességeiket villogtatok kategóriájába sorolják. A kissé vérme- sebbek viszont nem tudják elhallgatni, hogy a szerb popcsillag 1995-ben az egyik legelvetemültebbnek tartott szerb háborús bűnöshöz, martalócvezérhez, az Interpol által bankrablásért körözött Zseljko Razsnatovics, alias Árkán kapitányhoz ment férjhez, akit 2000-ben lelőttek. A halálos lövések abban a belgrádi szállodában érték, amelyben Cecával „az évtized esküvőjét” tartották. Árkán és különlegesen kiképzett félkatonai egysége az 1990-es években kegyetlen vérengzéseket hajtott végre a nem szerbek körében Boszniában és Horvátországban. A szerbek egy része ugyanakkor legendás és bátor történelmi személyiségként emlegeti. Haláláig ő tartotta ellenőrzése alatt fél Szerbia alvilágát. A délszláv háborúk hírhedt szabadcsapatvezérének özvegye az utóbbi három évben nem tétlenkedett. Tartotta magát gyakran ismételgetett mottójához, miszerint bátorsággal minden elérhető. Saját honlapja szerint igazgatta a férjétől örökölt első osztályú futballklubot, az Obilicsot, és művelte szakmáját, amelynek eredményként már 13 nagylemezt adott ki. Belgrádi luxuspalotáját július derekáig kénytelen volt egy börtöncellára cserélni, ahol hónapokig vizsgálati fogságban tartották. A hullámok a szerb miniszterelnök, Zoran Djindjics márciusi meggyilkolása után csaptak össze a feje felett. A sikkasztás mellett azzal gyanúsították, hogy kapcsolatban áilt a Djindjics elleni merényletet elkövető alvilággal. Amíg Ceca vizsgálati fogságban volt „különös” fotók jelentek meg róla a szerb újságokban. Ezeken a Djindjics meggyilkolásával vádolt bűnbanda vezetőivel mulatozik. A rendőrség az énekesnő fényűző belgrádi villájának kertjében több tucat fegyvert és nagy mennyiségű lőszert, míg az adóhatóság komoly hiányt talált az Obilics labdarúgóklub könyveiben. A 12 millió euró és csaknem félmillió dollár, amelyet a revizorok hiába keresnek, állítólag az özvegyasszony szegedi és ciprusi bankszámláján pihen. Ceca tagad, de ezzel nem tudta elérni, hogy megszüntessék ellene a nyomozást. Igaz, szabadlábon védekezhet, testvérével, Lidija Velicsko- viccsal együtt, aki a családi pénzügyeket intézi. A közelmúltban Li- diját is kiengedték a börtönből. Madonna teljesen „beindult” a történtek hallatán. Már felfogadott három forgatókönyvírót, akiknek vélhetően nem lesz könnyű dolguk. A regényes történetben Madonna egyébként Árkán szerepében legszívesebben Steven Sea- galt látná. A hollywoodi forgatás hamarosan megkezdődhet, s ha minden jól megy, lehet, hogy Ceca meghozza Madonnának az áhított Oscar-díjat is. Lázas izgalomban töltötte a hétvégét a francia politika és diplomácia egy meghiúsult latin-amerikai túszsza- badítási kísérlet miatt. Az Élysée-pa- lota, a miniszterelnökség és a külügyminisztérium igyekezett elhárítani a sajtó rohamát, de végül be kellett ismernie, hogy az állam csúcsán mindenki tudott az akcióról. Az eset még július elején történt. Állítólag Chirac elnöktől kezdve Raffarin kormányfőn át de Villepin külügyminiszterig mindenki tudott róla, hogy francia katonai repülőgép indult a brazíliai-kolumbiai határra a félig francia, félig kolumbiai Ingrid Betancourt kiszabadítására. A kolumbiai elnökjelöltet 2002. február 23-án ejtette fogságba az amazóniai dzsungelben a kábítószerrel kereskedő úgynevezett Kolumbiai Forradalmi Hadsereg, amikor Mme. Betancourt megpróbált egyezkedni a gerillákkal. Párizsban már július elején elhatározták, hogy Ingrid Betancourt-t kiszabadítják. Katonai repülőgépet küldtek a megkeresésére, fedélzetén a francia elhárítás négy tisztjével. Többnapos várakozás után a kísérlet meghiúsult, de ennél is súlyosabb volt, hogy a vállalkozás híre kiszivárgott, kompromittálva a párizsi diplomáciát. Már az akció elején azt a malőrt követték el, hogy Párizs „elfelejtette” tájékoztatni a brazil kormányt, mire készül, holott a vállalkozás színhelye a brazü-kolumbiai határ lett volna. A Carta Capital brazil hetilap értesülése szerint „valami egészen különös történd’ 2003. július 13-án, Manaus repülőterén lefényképezték azt a Hercules C-130- as gépet, amely éppen Cayenne-be, Francia Guyanába készült. Azonnal értesítették a brazü légi hatóságokat, amelyek kihallgatták a tiszteket. Ok azt válaszolták, csak üzemanyagért szálltak le, ami furcsán hangzott, mert ezer kilométer kitérőt jelentett. A tisztek diplomáciai mentességükre hivatkozva visszautasították a gép átvizsgálását. A négy francia tiszt ezután légi taxit bérelt, azon akarták megközelíteni az Amazonas partvidékét. A légi taxi püótá- ja azonban gyanút fogott, mert már őt is rabolták el utasai. Jelentette az esetet a brazil rendőri szerveknek, a kiszabadítási kísérlet így végképpen kútba esett. A kudarc híre hamar megérkezett Párizsba, ahol a vezető napilapok szombaton címoldalukon számoltak be a kalandról. Rögvest nyomozásba kezdtek, hogy ki tudott a tervről, honnan eredt a szerencsétlen öüet. Az Élysée, a miniszterelnökség és a Quai d’Orsay kezdetben csak azt szivárogtatta ki, hogy az „állam legmagasabb csúcsain mindenki be volt avatva”. A riportereknek ez kevés volt, de nehezen szólaltathatták meg az érdekelteket, mert Chirac elnök éppen Új-Kaledóniában tartózkodott, Raffarin kormányfő és de Villepin külügyminiszter pedig Marokkóban. Az államfő a hírt hamisnak mondta, de hozzátette: „Ilyen műveletre az én tudtom nélkül nem vállalkozhatnak, és engem nem tájékoztattak.” Később az Élysée elismerte, hogy Chirac mindenről tudott, hiszen július elején ő maga adta elvi beleegyezését a külügyminiszternek „a humanitárius, orvosi célzatú vállalkozáshoz, de a módszert persze nem az államfő dolgozta ki”. Nouméában az Élysée szerint Chirac csak azért cáfolt, „mert ilyen műveletről nem akart a helyi sajtó előtt beszélni, nem tudhattuk pontosan, a sajtóértekezleten kik voltak ott”. Raffarin miniszterelnököt a tudósítók Marokkóban faggatták. De Villepin külügyminiszter kis cédulát csúsztatott oda neki, amelyen az állt, hogy „az akciót a legteljesebb áttekinthetőséggel hajtották végre, a védelmi minisztériummal és az Ély- sée-palotával összhangban”. De Villepin külügyminiszter környezetében, a Le Monde szerint „szigorúan magánvéleményként” azt állítják, hogy a látványosan meghiúsult akció hírét Nicolas Sarkozy belügyminiszter szivárogtathatta ki. A két kormánytag e körök szerint „különösen nem kedveli egymást, mi több a belügyminisztert elmulasztották beavatni a tervbe, pedig július végén hivatalos látogatásra Kolumbiába utazott”. Ingrid Betancourt mellesleg változatlanul a kábítószer-kereskedő gerillák foglya, sorsa ismeretlen. Ceca Razsnatovics, a szerb popsztár (Reuters-felvétel)