Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)

2003-07-26 / 171. szám, szombat

2

Vélemény és háttér

ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 26.

VENDÉGKOMMENTÁR

Ami a királyé

LOVÁSZ ATTILA

A szlovákiai adórendszert van miért szidni. Jelenlegi formájában koncepciózusnak semmiképp nem nevezhető, igazságtalan és sokszor átláthatatlan. Tervezett formája, a sokat ragozott adóreform pedig bizonyos részeiben a lakosság és főleg a harmadik szektor számára érthetetlen, mégis azért szidja a sajtó, amiért nem kellene. Az egységes adókulcs bevezetése mind a jövedelmi mind a hozzáadot- térték-adóban átrendezi a viszonyokat, de a közhiedelemmel ellentétben nem igazságtalanul.

Az adóreform kritikusai azt kifogásolják, hogy az alacsony jövedelmű rétegek (az eddigi 10-15 százalékos adókulcsokkal) ráfáznak a 19 százalékos egységes adóra. Amennyiben az adóalap változatlan maradna, a kritikusok igazat mondanának. A reform jóváhagyását követően azonban nemcsak az adókulcs, hanem az adóalap is megváltozik. Ivan Miklós pénzügyminiszter a Vasárnapnak adott interjúban a következőképpen illusztrálta a változást: Akinek 100 ezer korona éves jövedelme van (ami nagyjából 8 ezer korona havi bruttó, tehát az alacsonyabb jövedelmi réteghez tartozik), idáig 32 ezer koronát írhatott le, mint adómentes összeget. Az adóalapja tehát 68 ezer korona volt, aminek 10 százalékát fizette be adóként. Az adó tehát 6800 korona volt. A reform után ugyanez az adófizető 81 ezer koronát írhat le adómentes jövedelemként és a maradék 19 ezer koronából fizeti a 19 százalékot, azaz 3600 koronát.

Van viszont néhány „reformvonás”, amely igenis megdrágítja az életünket. A hozzáadottérték-adó 19 százalékos kulcsa ugyanis minden, eddig alacsonyabb sávba sorolt árunak fölemeli az árát, s az adófizető aszerint adózik majd, mekkora a fogyasztása. A döntésben van ráció: az eddigi rendszer az értékteremtőket sújtotta adóval, míg a reformot követő rendszer elsősorban a fogyasztást adóztatja. A termelést, értékteremtést stimuláló adórendszer következménye viszont egyértelműen az életszínvonal emelkedése - tehát a fogyasztás is nőhet, akár az árak lassú emelkedése mellett is. Ez pedig már két- három év távlatában is jó hír.

Ami viszont biztos, az adóreform a maga hibáival együtt egy dologban óriási változást hoz. A rendszer maga ugyanis úgymond „semleges” lesz, ami azt jelenti, hogy az adók révén az állam közvetett támogatásban senkit sem részesíthet. Ha az állam (a társadalom) úgy dönt, hogy valamely réteget, tevékenységet támogatni kénytelen, vagy egyszerűen van rá politikai akarata, akkor ezt csak közvetlenül, pontosan megnevezve, és az adófizető polgár által jól látható és ellenőrizhető döntésekkel teheti. Az adóreformnak ez a hozadéka urambátyám kapcsolatoktól terhes régiónkban talán a legfontosabb és legjobb hír 2003 Szlovákiájából.

JEGYZET

Őrült világ

TALLÓSI BÉLA

Bocsánat, ha valaki sértőnek érezné, nem áll szándékomban becsmérelni az emberi nemet, de úgy tűnik, védekezésmechanizmusainkat tekintve lassan mi, emberek is olyanok leszünk, mint a rovarok. Egyre koncentráltabb, egyre ártóbb permetszerekkel próbáljuk ártalmadanítani a kártevőket, de úgy tetszik, visszavernek minden támadást, immun- rendszerük egyre inkább alkalmazkodik a vegyszerekhez. Azt hinném, emberi sorba emelkedésünk óta, a könyvek által folyamatosan előbbre megy, és egyre javul a vüág, ám ha körülnézünk közel-távolban, a közelebbi és távolabbi képek az ellenkezőjét mutatják, vagyis hogy egyre durvább, egyre erőszakosabb. Persze általunk, emberek által az, mivel egyedüli kiváltságunktól, a humanitásunktól egyre nagyobb adagokban megfogyatkozva, mind immúnisabbakká válunk a durvasággal, az erőszakkal szemben, és egyre inkább képesek vagyunk alkalmazkodni hozzá. S ezáltal emberéletet veszélyeztető számtalan eseményt, történést, állapotot csak úgy közönyösen tudomásul venni, legfeljebb ámulni rajta egy nagyot, és lezárni azzal, hogy hál Isten, nem bennünket érint, nem mi vagyunk a szenvedő alanyok.

Előbb azt hittem, filmkockák, aztán valamiféle bábjátéknak, színházi jelenetnek gondoltam, majd képzőművészeti alkotásra, performance-ra, akcióművészetre gyanakodtam. Ahogy egyre merevebben és hitetlenkedve néztem, egyszer csak megemelkedett, majd felfordult a gyomrom a hírügynökségi felvételek tartalmától. Mert egyáltalán nem valamely művészi témát közvetítettek képi eszközökkel, hanem a monroviai, a libériái fővárosban történt események, a lázadók és a kormányerők közötti harcok körülményeiről tudósítottak. E képek azt dokumentálták, hogy kormánykatonák sátáni vigyorral, diadalittas mámorban a lázadók levágott véres fejeivel játszadoznak. Nem ecsetelem a látványt, amely a kannibálok törzsi szokásait idézi, mert az újság nem korhatáros. Megdöbbent az emberi természet, megdöbbent, mire tudja elragadtatni magát az ember, milyen szánalmas lénnyé alacsonyítja le a gyűlölet, egészen arra a pontra, amikor már - Radnótit idézve - önként, kéjjel öl, nem csak parancsra. Azt hittem, hogy a lefejezés szokásáról már csak a királydrámákból értesülhetünk, s amióta nem látott pallost a nyilvános kivégzések egykori helyszíne, a párizsi Concorde-tér, az ember az ilyen tettnek még a gondolatától is iszonyodik. De nem! Egyre inkább hozzászokunk és alkalmazkodunk az őrült világhoz.

De miért csodálkozom: ilyen irányba erősítenek bennünket a karóba húzással, lefejezéssel, felnégyeléssel, kerékbe töréssel és egyebekkel teli népmesék, az akciófilmek és ilyenre a háborúval, harccal, öldökléssel teli valóság. Nem tudunk tenni ellene. Nem tudunk?

FIGYELŐ

Státuskörkép egy német lapban

A kedvezménytörvényt és Magyarország szomszédaival kialakult viszonyát tekintette át a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A német napüap kitér arra, hogy Szlovákiával továbbra is feszült a viszony a törvény körül, és Pozsonyban koalíciós válsággal fenyegetett a körülötte kialakult viszály. A körkép szerint a Szlovákiával kialakult „lanyha kompromisszum” késztethette a vajdasági magyarok pártjait arra, hogy testületileg magyar állampolgárságot kéijenek a délvidéken élő mintegy 350 ezer magyarnak, jóllehet Szerbia és Horvátország - Ukrajnához és Szlovéniához hasonlóan - érdemben nem kifogásolta a státustörvényt.- Döbbenetes, milyen emberek vannak! Nekem itt egy falat nem menne le a torkomon! (Lehoczki István rajza)

TALLÓZÓ

THE TIMES

Szaddám Húszéin két megölt fia, Kuszaj és Udaj még egy héttel Bagdad bukása után is az iraki fővárosban tartózkodott, megúsztak több merényletet és kicsúsztak a katonák kezei közül - állította Udaj volt testőre a brit lapnak. A 28 éves, nevét biztonsági okokból nem közlő testőr elgondolkodtató információkkal szolgált az iraki vezetők bujkálásáról. Szaddám és fiai a háború végéig Bagdadban maradtak, barátok és rokonok há- záiban szállva meg. Az amerikai haderő informátorok segítségével próbálta bombatámadásokkal megölni Szaddámot. A Manszúr kerületben történt támadás után be is jelentették, hogy vélhetően megölték. Valójában azonban Húszéin megérezte, hogy a találkozó szervezője áruló, és a házat időben elhagyta, a szervezőt kivégeztette. A város eleste után két nappal mindenki megdöbbenésére elment egy mecsetbe, de többet nem jelent meg a nyilvánosság előtt.

HÉTVÉG(R)E

Szentelt vizit, hazai vizeken

Még hogy a pénz nem válik vízzé. Milliók úsztak el a szlovák tévében, szó szerint, vagy tíz évig naponta hatvanezer liter csurgott el valahol, ez havi százezer korona, évi egy és egynegyed millió. Egy egész halastó, tele az adófizetők pénzével, Rybmceknek kellett kiapasztania.

HOLOP ZSOLT

Persze, ez nem összeg, semmiség, a pénz száz helyen csurog el, csak évi egymilliót átmosni, ellopni bűn, azért talán még le is ültetik itt az embert, ha nem lop hozzá gyorsan még pár milliót, mégis, jó víztükörképe ez az országnak, főleg aszály idején.

Igen, egymillió nem pénz egy televíziónál, Rusko rögtön százmilliót akart kizsarolni a Markízának Mojžiš Drukosától, igaz, állítólag csak kölcsönbe, legalábbis ezt állította Mojžiš a szembesítésnél, vizuális típusok mindketten, úgy látszik. Ruskót hat órán át hallgatta ki a rendőrség, a nyomozóknak se könnyű. A parlament alel- nöke talán hazugságvizsgálatnak is aláveti magát, bár még hezitál,

milyen látvány lenne az, teleaggatva drótokkal, hát megmondom, szép, nagyon szép, minden bársonyszékre kéne szerelni ilyen berendezést, még jobb a hordozható változat, járna, mint a mandátum, a mihez tartás végett, nem prédikálnának vizet.

Bár akkor meg tényleg csak a magzatvízállásról beszélnének, az abortuszról talán mindannyian azt mondják, amit gondolnak, a nők meg nem érdekesek. Ebben a témakörben az egyik legmagvasabb gondolatot Vít’azoslav Móric (P)SNS-képviselő címezte parlamenti képviselőtársaihoz, még 2001-ben. „Ahogy az ember hallja itt a hozzászólásokat az egyik oldalról, másik oldalról, lassan elkezdi sajnálni, hogy negyvenötven évvel ezelőtt nem engedélyeztek több abortuszt. Egy cso- móan nem ülnének itt közülünk.” Pedig akkor még nem is akart megbukni a kormány a magzatelhajtás miatt. Rudolf Schuster Ukrajnából passzolta vissza a kormánykoalíciónak az aláírásra váró törvényt, oldja meg maga a saját problémáját. Örülök, hogy az elnök keleti szomszédunkhoz ment vakációzni, mert hallhatok majd egy olyan mondatot, amit

eddig még soha, kis öröm is öröm: Pompásan nyaraltam Ukrajnában.

Körülbelül ötven nap van hátra II. János Pál látogatásig, és egyelőre a pápavárás is tipikusan szlovákiaira sikeredik. Az ország fejei meghívták a Szentatyát, de pénzt nem adnak eleget az előkészületekre, a kellően pompás és méltó, de főleg biztonságos fogadtatásra, legalábbis ezt állítják a rendező városok és az egyház is, amely egymaga annyit kért az eseményre, amennyit a kabinet összesen szán rá.

A kormány viszont pápabizniszt gyanít, miért pont a Szentatyából ne próbálnának itt pénzt csinálni,

A városok pénzt kérnek, a kormány pápabizniszt gyanít.

és azt mondja, nem ad pénzt olyan beruházásokra, amelyet egyébként is elvégeznének az ön- kormányzatok. Az önkormányzatok meg úgy kapják meg a pápát, mint az iskolákat, kórházakat meg a jogköröket, pénz nélkül. A színfalak mögött kemény lobbizás folyik, a fohász itt nem segít, megoldást az jelentene, ha visszanyúlnánk a bűnbocsátó cédulák intézményéhez. Biztató jel van, az egyház jegyrendszert vezet be, megelőzendő a tömegnyomort, csak jeggyel lehet a misére menni és jó helyről látni a pápát, a többieknek marad az óriáskive- tító.

Különben egy pápabizniszről hallottam, de az még II. János Pál első látogatásakor történt, és nem is volt az. Két vállalkozó szellemű vállalkozó szerényen kiszámította, hogy 250 ezer hívőnek legalább 100 ezer hot-dogot elad Pozsonyban, a hívek azonban sok mindent csináltak, böjtöltek, gyóntak, áldoztak, várták a pápai áldást, csak éppen virslit nem ettek, a rokonság meg két nap alatt megunta a virslihegyet, bizony, szenteltvizet kellett volna árulni, állapították meg, későn.

A látogatásnak egy vesztese van, Adriana Sklenaŕiková. A pápát a szkájjúróp érlájnsz szállítja majd belföldön Boeing 737-esével, amelyre a csúcsmodellt tervezte felfestetni, de erre most már csak szeptember végén kerül sor. Mintha ő, szegény, nem Isten teremtménye lenne.

HETI GAZDA(G)SÁG

Apránként ismerkedünk a nyugdíjreformmal

TUBA LAJOS

A sajtó egy része ráharapott a pénzügyminisztérium pozitívra hangolt bejelentésére, amely szerint az adóreformnak köszönhetően kevesebb vállalkozónak kell majd könyvelnie. Az öröm csak egy napig tartott, azután kiderült, hogy a menyasszony nem ennyire szép. Sőt, az átalányadó esetleges eltörlésével az eddigieknél sokkal több vállalkozót kényszerítenek könyvelésre, hiszen a költségek 25 százalékos átalánylevonása csak nagyon keveseknek felel meg, ezért ezt a formát eddig is kevesen alkalmazták.

Elég nagy felháborodást keltett a hozzáadottérték-adó fizetés kötelezettségének kiterjesztése is, az előbbiekhez képest ez már inkább szakmai, mint politikai vita, a kettős könyvelésben ugyanis nem lehet az adóalapot készletek felhalmozásával december végén az optimális szintre hangolni.

Ez meglehetősen általános gyakorlat volt, így az érintettek nem csodálkozhatnak, hogy a pénzügyminisztérium megpróbálja kifogni a szelet a vitorlájukból. Érthetetlen viszont az átalányadó eltörlése, hiszen a sok ezer mikrovállalkozó könyvelésének esetleges adóhivatali ellenőrzése sokkal többe kerül, mint az így beszedhető többletadó. Persze megeshet, hogy a pénzügyminisztériumban az idei sokk utóhatása munkál: az a szégyen, amikor elszámolták magukat az adóbevételek tervezésekor. így minden eszközzel igyekszenek megnyomni a bevételeket, hiszen azt már a közvélemény nem követi annyira figyelmesen, hogy ez mennyi áldozattal, vagyis kiadással jár. Ha ez valóban így van, akkor már csak a parlamentben bízhatunk, hogy ősszel a pénzügyminisztériumi javaslatból kiszűri ezeket a kétes elemeket.

A jövedelemadó reformja kapcsán viszont mind a mai napig nem született egyértelmű döntés az önkéntes nyugdíjtakarékoskodáshoz kötődő kedvezményekről. Az év elején ez még természetes eleme volt a reformnak, azután

Az elmélet nem mindig találkozik a szlovák kormány érdekeivel.

úgy tűnt, hogy már keresztet vethetünk rá, most pedig újra napirendre került, de egyelőre csak homályos utalások szintjén. Pedig csak egyetlen sorról van szó az adóbevallásban, meg néhány, a minisztérium által megszabott kritériumról, így nem értjük, miért kell ezzel kapcsolatban köröket futni. Ha a polgárok ily módon hosszú távra lekötik a pénzüket, és nem költik el azt fogyasztásra, az az államnak is nagyon jó, de úgy látszik, az elmélet nem mindig találkozik a szlovák kormány érdekeivel.

Éppen úgy, ahogyan a nyugdíjreform sem volt érdeke legalább tíz évig az éppen aktuális hatalomnak.' Mečiarék mellett ebbe bizony beletartozik az első Dzurin- da-kormány is, amely szó nélkül tűrte, amint Peter Magvaši és csapata a nagy szólamok mellett szépen kifut az időből. Ezért volt nagyon furcsa az új üdvöske, a legerősebb ellenzéki párt e heti nagy kinyilatkoztatása, amellyel beáílt a Ľudovít Kaníkot megelőző szónokok sorába. Ez a társaság állítja, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer alapvetően jó, csak egy kicsit meg kellene reformálni - persze ehhez eddig egyiküknek sem volt mersze. A környező országokban ezt már megtették, egyetlen kivétel Csehország, de most épp ők sem tudják, hogy hol kezdjék a tűzoltást. Most, hogy az egyéni tőkeszámlás második pillérről szóló törvényjavaslat már második hete tárcaközi egyeztetésen van, lassan kibontakozik az új világ. Ez nem lesz egyszerű, de reménykedjünk abban, hogy ha az efféle vegyes rendszerbe eddig belevágó 19 országban működik a dolog, akkor nálunk is fog. Különben pedig készüljünk, hiszen a nyugdíjalapokba kerülő megtakarításainkkal magunknak is törődnünk kell - legalább olyan szinten, hogy követjük, mennyit fialt az ott elhelyezett pénzünk. A részleteket érdemes apránként feldolgozni, mivel egy átlagember számára meglehetősen sok újdonságot tartalmaznak.

Egy újdonságra viszont mindenképpen érdemes már most is felhívni a figyelmet. Eredetileg azt

A nyugdíjreform meglehetősen sok újdonságot tartalmaz.

tervezték, hogy a nyugdíjkorhatár előtt öt évvel már nem lehet átlépni az új rendszerbe. Ez végül tíz évre módosult.

Az adóreformmal kapcsolatban egyébként érdemes észrevenni, hogy ezzel tovább csökken a minden normális embert lehangoló hazai káosz. A kereskedelmi biztosítókkal nyilván nem lehet majd megtenni azt, amit a Szociális Biztosítóval, ahol a nem fizetők 55 milliárd koronás tartozást használtak fel. Nagyot változik a rokkantbiztosítás is, az új rendszerben, amikor ezt szintén a hagyományos biztosítókon keresztül oldják meg, nyilván hamar kiszűrik azt a réteget, amelynek betegsége elsősorban a „podpora” lehetőségéhez kötődik.