Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)

2003-07-24 / 169. szám, csütörtök

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 24. KOMMENTÁR Apadnak a tartalékok SIDÓ H. ZOLTÁN Az éppen aktuális hőhullámtól pihegve a napi történések halla­tán akár a gutaütés határáig is eljuthatunk. Rosszkedvűnk nyará­ról már nemcsak az augusztus 1-től érvényes magasabb sör-, do­hány- és benzinár gondoskodik, hanem a dráguló hús és kenyér is. Mindezt tetézi, hogy egyre inkább úgy tűnik: a nagy han­gerővel beharangozott jövő évi egyenadó bizony csak kevesek jobb anyagi helyzetéhez járul hozzá. Az INEKO rangos gazdaságkutató intézet már közzé is tette azt a táblázatot, amelyből a polgárok kiszámíthatják, vajon nyernek-e vagy sem az új adórendszer által. Bizony, kellemetlen szembesül­ni azzal a ténnyel, hogy összességében csak a havi 25 ezer korona felett keresők élvezhetik majd igazán a külföldön is dicsért, sőt példaként állított egységes adórendszer gyümölcseit. Végre Ivan Mikloš pénzügyminiszter is elismerte, a minden demokrácia de­rékhadát és tartópillérét adó középosztály 2004-ben sem fog könnyebben élni. A napokban több olyan jelentés látott napvilágot, amelyből kivi­láglik, hogy aki még ilyen körülmények között is tud takarékos­kodni, az bizony rosszul teszi, ha a bankban tartja pénzét. Rosszul, mert az idei, éves szinten 9 százalékos inflációt még csak nem is próbálják követni a pénzintézetek kamatai. Bár az is igaz, hogy leginkább nem a háztartási elektronika, a bútor vagy az autó drágul, amire többnyire spórolunk, hanem a napi megél­hetés. A felsorolt tényezők együttes hatására nem csoda, hogy a megtakarítások mértéke idén újra csökken, magyarán, többet ve­szünk ki a bankokból, mint amennyit beteszünk. A tartalékok fel­élése pedig intő jel. Pontosabban, az kellene hogy legyen, azon­ban a fő döntéshozók inkább egymás lehallgatásával, az abor­tusztörvénnyel, vallási kérdésekkel vannak elfoglalva. Márpedig a tartalékok, azaz a bankkönyvek, folyószámlák kimerítése tar­tósnak ígérkezik, mivel még a dolgokat a derűs oldalukról meg­közelítő pénzügyi tárca is azzal számol: a reálbérek csupán 2005- től kezdenek érdemben nőni. Ha pedig nem, akkor pedig majd azt mondják: európai uniós tagokként nem illik nyafognunk... JEGYZET dolhatták azok is, akik izgatot­tan tipródtak a palota kapuja előtt. Nagyon vegyes társaság volt - voltak közöttük gyártók és forgalmazók, akik az üzlet­lánc-törvény miatt keresték fel az állam fejét. Találkoztam né­hány olyan hölggyel is, akik nem tudták eldönteni, az Élet ellen tesznek-e, ha nem kívánt magzatuktól megválnak. A ke­resztények a hitoktatás beveze­tésének körülményei miatt kí­vántak találkozni az ország első emberével, míg a kiadók tulajdonosainak a majdan a könyvekre is kivetendő tizenki­lenc százalékos forgalmi adó miatt vannak álmatlan éjszaká­ik; hogy állítólag nem fog ol­vasni az istenadta nép, minek folytán elhülyül... Ott ácsorog- tak a Csallóköz mezőgazdászai is, szemmel láthatóan az aszály által megtizedelt termést félt­ve, esőt követelve. És még so­kan mások. Schuster elnök időközben elu­tazott a Nagy Testvér földjére, kérdőjelek sokaságát hagyva itthon. Ha visszatér, szokásához híven minden bizonnyal könyv­ben írja meg tapasztalatait, okulásul az utókornak. Ha eset­leg valami olyasmiről is szó es­ne benne, hogy hogyan kell (vagy nem kell) élni és visszaél­ni a hatalommal, gondolom, so­kan akadnak majd, akik az előszó megírására vállalkoznak. Az Elnök nyaral LŐRINCZ ADRIÁN Kerestem őt az Elnöki palotá­ban, de nem találtam. Az ajtón tábla, „Elnökhiány miatt zár­va” felirattal. Egyik beosztottja közölte velem, hogy otthon se keressem, mert az Elnök úr nyaral. Meghűlt bennem a vér, mert eszembe jutott az államfő két évvel ezelőtti brazíliai kaland­ja, amikor családostul eltévedt az őserdőben, egy nem éppen barátságos törzs fogságába esett, majd csaknem elnyelte egy anakonda, ami - szerintem - tiszteletlenség lett volna a ré­széről. Rövid, ámde annál ha­tékonyabb nyomozás árán ki­derítettem, hogy államfőnk idén jó kezekben van, hiszen mindössze Ukrajnába, a Feke­te-tenger partjára utazott nejé­vel, leányával és testőrségével. Bevallom, nagy kő esett le a szívemről, de csak miután utá­nanéztem a Nagy Brehmben, hogy a Fekete-tengerben nem élnek emberevő cápafajok, és ma már Ukrajna valamennyi törzse a civilizáció ösvényét ta­possa, nyugodtam meg végleg. Kár, hogy épp most ment el, gondoltam magamban, és gon­FIGYELO OROSZ LAPOK Moszkva számol azzal a le­hetőséggel, hogy a Koreai-fél­szigeten háború tör ki, amely­ben Észak-Korea atomfegyvert vethet be. Ha nem is vagyunk a háború küszöbén, a konfliktus elméleti lehetősége fennáll - fogalmazott szerdán Alek- szandr Loszjukov orosz külügy­miniszter-helyettes. Értékelése szerint tavaly október óta fo­lyamatosan romlik a térség biz­tonsági helyzete, és nem tör­ténnek hatékony erőfeszítések ennek megfordítására. A mi­niszterhelyettes emlékeztetett arra, hogy a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság - mint képviselői beszámoltak róla - plutóniumot állított elő atom­fegyver gyártásához, mert „nem lát egyéb lehetőséget sa­ját védelme biztosítására”. Loszjukov szerint ha Phenjan atomfegyvert használna, akkor az súlyos hatással lenne Orosz­országra még akkor is, ha azt a Koreai-félszigeten vetnék be. Moszkva szerint sürgősen tár­gyalásokat kell kezdeni, más­különben a helyzet fokozato­san konfliktussá fajul. A mi­niszterhelyettes úgy látja, hogy egyelőre nem kezdődött érde­mi párbeszéd. Loszjukov sze­rint a párbeszéd legfőbb aka­dálya az, hogy Észak-Korea nem hajlandó többoldalú egyeztetéseket folytatni, az Egyesült Államok pedig, mivel az ügyet nemzetközi problémá­nak tekinti, nem akar kétoldalú tárgyalásokat Phenjannal. Az orosz külügyminiszter-helyet­tes szerint az Egyesült Államok nemzetközi nyomás esetén tár­gyalóasztalhoz ülhetne. Az orosz kormány a héten hozzá­fogott egy polgári védelmi terv kidolgozásához arra az esetre, ha a Koreai-félszigeten háború törne ki. Rémes, hogy egyesek ilyen roncsautókkal járnak, pedig egy-két millióért egész tisztességes autókat lehet kapni. (Lehoczki István karikatúrája) TALLÓZÓ PRAVDA A munkavállalók többségének a jövő évi 19 százalékos egyenadó következményeként automatiku­san magasabb bruttó, s ebből adó­dóan magasabb adózás utáni fize­tése lesz. Ez esetleg arra csábít­hatja a munkaadókat, hogy 2004- ben csökkentsék a bérfejlesztésre szánt kereteket. Marek Gábris, a ČSOB pénzintézet elemzője sze­rint nem valószínű, hogy ez a for­gatókönyv realizálódik, mivel ezt minden jel szerint megakadályoz­nák a szakszervezetek. „A fo­gyasztói árak ebben az évben mintegy 9 százalékkal emelked­nek, ezért számolhatunk a szak- szervezetek nyomásával, amelyek azon lesznek, hogy ez az áremel­kedés a fizetések növekedésében is kifejeződjék” - tette hozzá a pénzügyi elemző. A szakszerveze­tek szövetsége (KOZ) ezt az állás­pontot megerősítette. Prágát és a közép-csehországi régiót népszerűsítették Brüsszelben, 50 milliót költöttek csak a székházra Lobbiban elsikkasztott milliók Közpénzek indokolatlan el­költésével és anyagi vissza­élésekkel vádolta meg Zde- nék Wernert, Prága brüsszeli képviseletének vezetőjét a Respekt című cseh politikai hetilap. Az újság legújabb, e heti számában közölt írás szerint a visszaéléseket a jú­lius elején befejeződött el­lenőrzés mutatta ki. KOKES JÁNOS Zdenék Wemer, aki 2002júniusától vezeti az első cseh regionális képvi­seletet Brüsszelben, két munkatár­sával együtt egy évig gyakorlatilag csak vakációzott. Bár mintegy 20 millió koronát elköltött, munkájá­nak az eredménye egyenlő a nullá­val. Az egész idő alatt csak egyetlen hivatalos akciót - fényképkiállítást a prágai árvízről - rendezett, de számlái a különféle szolgálatinak minősített találkozókért, ebéde­kért, taxikért százezrekre rúgnak. Szolgálati lakását is rendkívül drá­ga dolgokkal rendezte be. Pénztári Mitől lettem még szomorúbb... Szomorúan olvastam a keddi Új Szóban, hogy a pedagógusok ádag- keresete a szlovákiai átlagbéreknek csupán 83 százalékát teszi ki. Még bánatosabban veszem tudomásul, hogy a kultúra területén dolgozók­ról már évek óta szó sem esik. A ha­vi statisztikai kimutatásokban - amelyet egyetlen szlovákiai magyar napilapunk is rendszeresen közzé­tesz - erről a „nemzetgazdasági” ág­azatról” szó sincs. Az évi kimutatá­sok a kultúrát az „egyéb közszolgá­lati ” címszóba sorolják, amelyben a múlt évi ádagbér 10 220 korona volt. Ez a 2002. év 13 511 koronás szlovákiai átlagfizetésének 75,6 %- a. Bizony, ez a pénzügyi és biztosítá­si ágazat 27 094 koronás átlagához, avíz, villany-és gázszolgáltatók 19 516 koronás áüagbéréhez, a közle­kedés, posta és hírközlés 14 533 ko­ronához viszonyítva igencsak cse­kély. Pedig a kultúra, legalább olyan fontos, mint a fenti ágazatok. Foko­zottan érvényes ez hazai magyar nemzeti közösségünk szemszögéből nézve. Önálló jogalanyisággal rendelkező, állami pénzből (is) működtetett hi­vatásos intézményünk alig van. Az, hogy a szlovákiai kulturális intéz­mények évi támogatottsága milyen szintű, azt ma már igen nehéz meg­mondani, hiszen az önkormányzat­iságjótékony hatására, szinte min­den intézmény máshová soroltatott, adataikhoz egyszerű halandónak nincsen hozzáférése. Van ugyan egy központi szerv, a Szlovák Kulturális Minisztérium amelynek Nemzetisé­gi Főosztálya elvüeg akár a magyar jellegű intézmények költségvetésé­nek figyelésével és elemzésével is naplót pedig nem vezetett - írja a hetilap. Megemlíti, hogy Wemer például 80 ezer koronáért vett tele­víziót, holott a készülékek ádagos ára Belgiumban alig tízezer korona. „Ezek az állítások mind hazugak, az irigység diktálta őket. Lobbiz­tam Prága érdekében, s természe­tes, hogy a lobbizás eredménye csak később, esetleg néhány év múlva mutatkozik meg” - védeke­zik Werner. A drága lakberendezé­si cikkeket pedig állítólag az építé­szek tanácsára szerezte. Prága város vezetése, amely a vá­ros és a közép-csehországi régió érdekeinek érvényesítése és nép­szerűsítése érdekében küldte ki Wernert Brüsszelbe, ahol 50 millió koronáért székházat is vásárolt, egyelőre nem hajlandó hivatalo­san állást foglalni az ügyben. Azt mondják, hogy előbb még el­lenőrzik a vizsgálatok eredményét, s meghallgatják magát Wernert is, s csak azután nyilatkoznak. Ugyanakkor a korábbi sajtóhírekre reagálva a rendőrség kedden elis­merte, hogy vizsgálat folyik a pári­zsi cseh nagykövetség felújításá­foglalkozhatna, azonban ez csak részben van így. Sőt azt kell feltéte­leznem, hogy még a minisztériu­mon belüli adatok változásaira sem mindig figyelnek oda. Mással nem tudom megmagyarázni pl. a követ­kezőket. Tüdjuk, hogy a szlovákiai nemzetiségek kulturális céljaira 1993-ban 140 milliót különített el az állami költségvetés. Ez a keret 2001-re 50 millióra csökkent, bár ez előrelépésnek volt tekinthető a mečiari időszakhoz viszonyítva, amikor ez a költségvetési tétel majdnem teljes egészében elapadt. További előrelépést könyvelhettünk el a 2002-es évre szavatolt 80 milli­ós összeg jóváhagyásakor is. A jóvá­hagyott összegek sorsa azonban nem ilyen egyértelmű. A 2001-es 50 milliós keretet ugyanis a minisztéri­um saját hatáskörében 43,8 millióra csökkentette. 2002-re a minisztériu­mi költségvetés megfelelő tábláza­tában feltüntetett 86 millió pedig a valóságban 61,9-re apadt, tehát a parlament által szavatolt összeghez képest legfelsőbb kulturális hivata­lunk csaknem 25 milliót nyelt el a szlovákiai, nem hivatásos nemzeti­ségi kultúrára szánt összegből. A hivatásos kulturális intézmények adatai hasonlóan elszomorítóak és talán még áttekinthetedenebbek. Az egyes megyei önkormányzatok az információkat - tájékoztatási tör­vény ide-vagy oda, amely szerint mindenkinek joga van hozzájutni a közpénzekkel összefüggő adatok­hoz - nem szívesen adják ki. Ugya­nez érvényes a Nemzeti Színházi Központra is, amely a nemzetiségi színházak részére csak a saját tevé­kenységük elferdített számadatait bocsátja rendelkezésre. Ennek ter­mészetesen oka van. Elsősorban az, hogy ne lehessen objektiven össze­vetni a szlovák nyelvű intézménye­nak ügyében is. A külügyminiszté­rium a nagykövetség felújításáért 258 millió koronát adott ki, de a Hospodárské Noviny című tekinté­lyes gazdasági és politikai napilap szerint számos munkát túlszám­láztak. A külügyminisztérium nem volt hajlandó nyüatkozni az ügy­ben. „A vizsgálat még nem zárult le, ezért információval mi sem szolgálhatunk” - nyilatkozta Blan­ka Kosinová rendőrségi szóvivő. Jan Káván volt külügymniszter új­ságíróknak úgy azt mondta, hogy értesülései szerint mintegy 50 mil­Feltételezhető, hogy az ügy hátterében is Karel Srba állt. lióval számláztak többet. Hogy ki­nek a zsebébe vándorolt ez a pénz, arról Kavannak nincs tudomása. A Hospodárské Noviny úgy tudja, hogy a kétes felújítás mögött Karel Srbát, a külügyminisztérium egy­kori főtitkárát kell keresni. Srba Jan Káván volt külügyminiszter sített kultúra és pl. a magyar intéz­ményeknek juttatott támogatások adatait. Mire gondolok? Például a két szlovákiai magyar színház költ­ségvetési támogatására. Az elmúlt évben színházaink tevékenységére együttesen (beleértve az egyszeri, elsősorban a komáromi színháznak juttatott kisegítő összegeket is, ame­lyek az ádagos évi támogatással szemben magasabb összeget ered­ményeznek) 28,449 millió Sk támo­gatásjutott. Ez az összeg Szlovákia 10 %-ot kitevő magyar lakosságá­nak teljes színházi célzatú juttatása. Ezt az összeget kellene összehason­lítani a 25 szlovákiai állami és ön- kormányzati színház adataival. Mi­vel ezek közül csak négy (és a két magyar) színház költségvetése is­mert, legalább ezeket vessük össze. A Szlovák Nemzeti Színház 313,791 millióval gazdálkodhatott, A pozso­nyi Új Színpad 35,624, a beszterce- bányi Állami Opera 51,264 és a kas­sai Állami Színház 61,969 millióval. Ez összesen 462,648 mülió Sk. Ha csak ennek a négy színháznak a tá­mogatását vesszük alapul, százalé­karányunk szerint akkor is kb. 46 millióra lenne jussunk és nem a fen­ti összegre, és hol van még a mara­dék 19 színházzal való összehason­lítás? A „csúsztatások” közül az egyik legkézenfekvőbb, amikor a beruházási jellegű támogatásokat hozzáadják a működési költséghez. Ezzel él például a Nemzeti Színházi Központ is - így lehet kimutatni a valóságos adatokat meghaladó összegeket. Sokszor és sokan emle­getik például rosszallóan, hogy a kassai Thália Színház müyen óriási mértékű építési támogatást kapott 1999 és 2001 között. Ennek teljes összege mintegy 34 millió Sk volt - ezt kapta 33 év tevékenysége alatt, tehát egy évre lebontva kb. 1 milli­idején volt a tárca mindenható em­bere, s állítólagos visszaéléseire a cseh sajtó mutatott rá. Júniusban Srbát nyolc évi börtönbüntetésre ítélték, mert a bíróság szerint bebi­zonyosodott, hogy bérgyilkossal akarta eltetetni láb alól Sabina Slonkovát, a Mladá Fronta Dnes ri­porterét, aki az ügyeket a nyilvá­nosság elé vitte. Srba ügyvédje vi­szont azt állítja: előre megterve­zett provokációról van szó, véden­ce áldozat, hogy egyesek más ügyeket tussolhassanak el. Az íté­letet ellen fellebbeztek. A cseh rendőrség ugyanakkor ezekben a napokban bejelentette: a Srba-affért elindító moszkvai Cseh Ház szállónak az állam szem­pontjából állítólagos kedvezőtlen bérbeadása ügyében megejtett vizsgálat nem mutatta ki, hogy az ügyben az állam veszteséget szen­vedett volna, ahogy azt Slonková riportjaiban jelezte. A rendőrség már le akarta zárni az ügyet, de az ügyészség kérésére újabb vizsgála­tok következnek. Mindebből nyil­vánvaló, hogy a Srba-affér még messziről sincs, lezárva. ót. Valóban nagy pénz, köszönet ér­te. Tavaly, tehát 2002-re a Szlovák Nemzeti Színház (1 színház 1 évre) 385,8 milliót kapott építkezésre. Ennek tükrében valóban sok a Thá- liára szánt összeg? Az átlagbérek ürügyén kezdtem el­mélkedésemet. Nézzük meg vége­zetül ezt a területet. Látnunk kell, hogy e tekintetben nagyon nagy kü­lönbségek vannak a kulturális szfé­rán belül is. A kulturális minisztéri­umhoz tartozó 32 intézményben az ádagbér 16 805 Sk. Ezen belül pl. a Lúčnicában 30 940 Sk, a Szlovák Nemzeti Színházban 20 050 Sk volt az elmúlt évben, míg az alsó határt a kassai Állami Színház 11 080 és a kassai Kelet-szlovákiai Képtár 9 977 koronával képezi. Két színházunk­ban, a komáromi Jókai Színházban 9 742 Sk a kassai Tháliában (bele­értve a több mint 100 tájelőadásért járó 600 Sk átlagos havi pótlékot is) 10 575 Sk. Ez az összeg tartalmazza az alapbért, a személyi-és vezetői pótlékokat és jutalmakat is. Fel­vetődik a kérdés: ezért a fizetésért a jó képességű, tehetséges színészeket hosszabb távon is színházainknál le­het tartani? Valóban ők a hibásak, ha pozsonyi szlovák színházakhoz szerződnek, Magyarországra men­nek, vagy elhagyják a pályát ? Fel­vetődik a kérdés, ha csak ezt sikerült elérnünk, valóban jó döntésnek szá­mít, hogy színházainkat megyei fennhatóság alá rendeltük? Elsősor­ban a Thália esetében megyei fenn­hatóság alatt biztosítva van-e a szín­ház fennmaradása, az össz-szlováki- ai tájolás lehetősége? Nem kellene-e addig gondolkodni a színház jövőjén ameddig annak pozitív ala­kítására úgy a politikai, mint a gaz­dasági lehetőségek adottak? Kolár Péter, a Thália Színház igazgatója VISSZHANG - Ad: Elképesztően alacsony oktatói bérek (Új Szó, 2003. 7. 22.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom