Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)

2003-07-23 / 168. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 23. wKKtttKKm kommentár WSRmmm Erő és pszichológia MALINÁK ISTVÁN Nagyon gyorsan sok mindet kell tennie Washingtonnak Irakban, csak egyet nem tehet, azt, amit az iszlám szervezetek követelnek - nem vo­nulhat ki. Jelenlegi állapotában Irakot nem hagyhatják magára sem az amerikaiak, sem a nemzetközi közösség, hiszen a totális káosz a Szad- dám-rezsimnél is rosszabb a kiszámíthatatlanság miatt. Nyugati szo­batudósok illuzórikus elképzelése, hogy hagyni kellene az irakiakat, maguk találjanak megoldást a háború utáni helyzetre. Felmérések sze­rint ettől fél a legjobban az iraki társadalomnak az a része, amely nem vágyik másra, mint nyugalomra, normális életre. A békeszerető több­ségnek nincs ereje, hogy megteremtse a békés életet. Az erő azoknál van, akiknek nem ez az érdekük, s ezek a csoportok feltehetően jóval sokszínűbbek annál, mint amire a szövetségesek számítottak. A Szad- dám-hű erők mellett a vallási fanatikuson és a más arab országokból beszivárgott szervezeteken át egészen a szintén Amerika-ellenes jel­szavak mögé bújó, egyszerű köztörvényes bűnözőkig terjed a skála. Két dolog is jelzi, hogy árnyaltabbá válhat-válik az USA iraki politiká­ja. Az új amerikai parancsnok, John Abizaid tábornok elismerte, hogy gerillaháború folyik ellenük, bár a Pentagon ura, Donald Rumsfeld ezt a fogalmat még mindig úgy kerüli, mint ördög a szenteltvizet, felte­hetően a Vietnam-párhuzam miatt. És a másik: bár nem tételesen megfogalmazva, de a legutóbbi Bush-nyilatkozatokból egyértelmű, hogy már a Fehér Ház is elismeri: az iraki kaland költségesebb, hosszabb és véresebb lesz annál, mint amire számítottak.A jelenlegi havi négymilliárd dollárnál többre lesz szükség a megnövekedett lét­számú csapatok állomásoztatásához, a közigazgatás, infrastruktúra megteremtéséhez és működtetéséhez. Hosszabb, hiszen már kettőtől öt évig teijedő időszakról beszélnek. Véresebb, hiszen az amerikai ha­lottak száma máris meghaladja az első Öböl-háborúban elesettekét. A nagypolitika sosem számol komoly tényezőként a lélektani hatások­kal, szívesebben érvel a kézzelfoghatóbb gazdasági és politikai szem­pontokkal, ami olykor hiba. Helyszíni beszámolók szerint Irakra az erőszak ördögi köre a jellemző. Emiatt az amerikai katonák egyre szi­gorúbban razziáznak, s nem éppen kesztyűs kézzel ellenőrzik még a nőket és gyerekeket is, ami viszont ellenük fordítja a lakosságot. így a biztonsági intézkedések inkább szélesítik, mintsem szűkítik a gerilla­háború lakossági támogatottságát. Az egyik sürgős tennivaló tehát a pszichésen „elfáradt” amerikai csapatok lecserélése, és a legérzéke­nyebb területeken más nemzetiségi erőkkel kell felváltani őket. Ame­lyek nem vettek részt a háborúban, s ezért elfogadhatóbbak a lakosság számára. Ez utóbbi a döntő felismerés - és egyben fordulat is. Powell külügyminiszter már tárgyalásokat kezdett egy olyan BT-határozatról, tunely markánsabb szerepet szánna az ENSZ-nek, s lehetővé tenné, hogy olyan országok is küldjenek csapatokat, amelyek ellenezték az iraki háborút. Oroszország jelezte: BT-felhatalmazás esetén nem zár­kózna el a csapatok küldésétől, s hasonló feltétellel - vagyis nem az amerikai megszálló parancsnokság alatt - Párizs és Berlin is hajlana egy békemisszióra.Sürgős szemléletváltás kell a sérelmek felhánytor- gatása helyett. Ha az iraki helyzet stabilizálása kismértékben is előse­gíti az évtizedes közel-keleti válság rendezését, akkor már megérte. JEGYZET Ököljog GAZDAG JÓZSEF Eszem ágában sincs magához adni a lányomat, mert maga egy kétes, léha egyén - mondja Labo- ux kapitány Gorcsev Ivánnak A ti­zennégy karátos autóban, aki er­re - további társalgás helyett - ve­rekedést javasol, de sokáig ő sem ragozhatja az ajánlatot, mert le­endő veje a szó szoros értelmé­ben szavába vág, és Rejtő főhőse a következő pillanatban a szökő­kút medencéjéből kászálódhat ki­felé, hogy kezdetét vegye a klasz- szikusnak számító pofonok soro­zata. A képlet tiszta, és bár ez a matrózlogikára épülő magatartás sem akceptálható, legalább hite­les. Ha már verekszünk, akkor férfiak módjára, szemtől szembe: megsértettél, jöjjön a párbaj, egy az egybe, kard-ki-kard. Elítéljük az erőszak minden for­máját - mondta a kassai labdarú­góklub igazgatója. Ugyanez a klubvezető két nappal korábban harmadmagával támadt rá egy újságíróra, akit az incidens után a csapat menedzsere - afféle bó- nuszként - halállal fenyegetett. A klubvezető szerint olyan, szem­élyes jellegű sértegetésnek voltak címzettjei, melyet nem tűrhettek tovább szótlanul. Nem is tűrték, se szótlanul, se tétlenül. A televí­ziós felvételeken az látszott, amint a klubvezető fivére ököllel próbál elégtételt venni az állítóla­gos rágalmakért az újságírón, majd mikor az védekezne, az idé­zett klubvezető (aki elítéli az erő­szak minden formáját) hátulról ráveti magát. A május 30-i Üllői úti jelenetek után nehéz megdöbbenteni a sportszerető embert, aki amúgy is hozzáedződött már ahhoz, hogy a stadionokban lincshangu- lat uralkodik, s egy Fradi-Újpest meccsen, vagy egykor a pozsonyi Slovan kassai vendégjátékakor gólok helyett elsősorban a túl­élésben reménykedett. Ha meg­szokottá nem is, de lassan min­dennapossá válik, hogy szurkoló ver szurkolót, rendőr szurkolót, szurkoló az ellenfél játékosát, edzőjét, saját játékosát. Fordított szerepkörre is akad példa, anno a Beckham előtti manchesteri időszámítás talán legnagyobb sztárja, a francia Eric Cantona egy tökéletesen kivitelezett thai- boksz rúgással hatástalanította az őt ócsároló Crystal Palace- drukkert, de Mészöly Kálmán sem volt rest lefejelni Izlandon azt a magyar kamionsofőrt, aki a válogatott megalázó reykjavíki veresége után azt merte volt mondani az edzőnek: ez a válo­gatott bizony szar. Az újságírók klubvezetés általi megver(et)ése azonban kassai specialitás. Öt éve, 1998 nyarán Ján Kozák, a kassai l.FC képesítés nélküli tré­nere ígért megtorlást egy akkor még ellenzéki napilap újságírójá­nak, aki cikkeiben a bajnokcsapat bundaügyeit pedzegette, ti. hogy a Bajnokok Ligája selejtezőjében megvették a csoportba kerülést jelentő továbbjutást a Szpartak Moszkvától. A vezetőség arro­gáns cinizmusát bizonyítandó a következő ligameccsen mintegy kétezer néző szeme láttára egy (vélhetően felbérelt) verőember orrcsonttörést okozó ütéssel nyo­matékosította a fenyegető szava­kat a tribünön. Az elkövetőt a rendőrség azonosította, azonban az újságíró részéről indított per azóta sem lett lezárva. De már ez sem meglepő, főleg annak fényé­ben, hogy az esettel foglalkozó bí­ró ugyanaz a Ján Poprocky, aki Majský szabadon bocsátása miatt került a lapok címoldalára. Amíg azonban az ököljog uralko­dik, és sem a néző, sem a játékos, sem a mérkőzésről tudósító új­ságíró nincs biztonságban, addig nehéz elképzelni, hogy a futball visszanyerje elsődleges szerepkö­rét, amikor a hétvégi meccsek eredeti rendeltetésüknek megfe­lelően aszociális, frusztrált és ag­resszivitásukat a lelátón levezetni akaró egyének szűk rétege he­lyett ismét családokat vonzanak majd a lelátóra. És csak szóljon, apuka, ha bármire szüksége van, már rohanunk is az önkormányzathoz segélyért! (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA Karol Ježík lányának haláláról tu­dósít a szlovák napilap. A cikkíró megjegyzi, furcsa körülmények között hunyt el a SME volt főszer­kesztőjének gyermeke, csakúgy, mint néhány éve maga Ježík is. Annak idején rendőrségi vizsgálat is indult a korábbi Mečiar-kor- mányokat legélesebben bíráló el­lenzéki napilap vezetőjének halá­la ügyében, ám a nyomozás során nem találtak bűncselekményre utaló nyomokat. A végső jelentés szerint Karol Ježík véletlenül csú­szott meg a mosdóban és halálos koponyasérülést szenvedett. A huszonhat éves lánya, Júlia nem­rég leesett egy lóról, értesülések szerint koponyatörést szenvedett. Ez azért tűnhet furcsának, mert a baleset homokon történt, és a mentő is viszonylag korán megér­kezett. Az orvos csak annyit volt hajlandó elárulni, hogy vért látott a helyszínen, ám a halál pontos okára majd csak a boncolás derít­het fényt. A fiatal nő egyébként kitűnő lovas volt, gyakran lova­golt. A Národná obroda cikkírója tudni véli, hogy a ló a szelídebbek közé tartozott, nem valószínű, hogy levetette volna magáról a nőt. Eng és Csang 63 évig élt összenőve, egy testvérpárt vettek feleségül, 21 gyerekük született Sziámi ikrek és szétválasztásuk Kedden szétválasztották a há­tánál összenőtt, négyhóna­pos dél-koreai sziámi ikreket, Sza Rangot és Dzsii Hiet a szingapúri Raffle^ kórház­ban. Összeállításunkban az 1998 óta született és megope­rált sziámi ikrek szerepelnek. MTI-HÁTTÉR A sziámi ikrek elnevezés az 1811. március 11-én Thaiföldön, a hajda­ni sziámi Szamutszongkhramban, a Bangkok közelében lévő sóbányász központban született Eng és Csang után vált ismertté. Őket nem vá­lasztották szét, így éltek, mindket­ten megnősültek, egy testvérpárt vettek feleségül, 21 gyermekük szü­letett, 63 évesen haltak meg. 1998. szeptember 16-án a Szege­di Szent-Györgyi Albert Orvostu­dományi Egyetemen sikeresen szétválasztottak egy három hó­napos romániai sziámi ikerpárt. A Kisepergen született Melinda és Izabella a mellkasuknál és a hasuknál nőttek össze, két szívük és két májuk is összenőtt. A műtét után három héttel már ha­zatértek, az otthoni ellátásukhoz több cégtől és szervezettől kap­tak segítséget. 2000. november 6-án délelőtt kezdődött, és 7-én reggel öt órakor fejeződött be a manchesteri St. Mary kórházban a három hónapos Jodie és Mary sziámi ikrek operáci­ója. A műtét nélkül hónapokon be­lül mindketten meghaltak volna. Maryt ikertestvére szíve és tüdeje tartotta életben, így a műtét őt el­eve halálra ítélte, ezért a beavatko- *zást a húsz tagú orvoscsoport a szülők akarata ellenére hajtotta végre. Jodi a kórházból 2001 júni­usában térhetett haza szüleivel Go­zó szigetére, akik azóta megbékél­tek az orvosi beavatkozás követ­kezményeivel. 2001. február 14-én a madridi La Paz kórházban sikeresen választot­tak szét egy sziámi ikerpárt, a tör­zsüknél összenőtt két 21 hónapos marokkói kislányt. A nyolcórás műtétet egy ötvenfős sebészstáb hajtotta végre. A madridi sebész­csoport korábban már hat hasonló műtétet végzett, legutóbb 2000 de­cemberében egy összenőtt portu­gál ikerpárt választottak szét. 2001. április 10-én Szingapúrban fejüknél összenőtt sziámi ikreket választottak szét. A 11 hónapos nepáli kislányok, Ganga és Dzsa- muna Sresztra - akiknek bár két agya volt, de egy koponyában fo­nódtak össze, sikeresen túlélték a műtétet. 2001. május 8-án a sanghaji Új Kí­na kórházban egy orvoscsoport si­keres műtéttel szétválasztott két nyolchónapos kislányt, akik a mellkasuknál nőttek össze, közös mellcsonttal és májjal. A szétvá­lasztás után az orvosok az ikrek önálló életesélyeit jónak ítélték, de a család nem fogadta be őket, így árvaházba kerültek. 2001. december 10-én a Diana hercegnőről elnevezett birming­hami gyermekkórház sebészei ge­rincüknél összenőtt sziámi ikre­ket választottak szét egy 16 órás, sikeres műtéttel. A három hóna­pos kislányok, Emand és Sanchia Mowatt pár hét múlva elhagyták a kórházat. 2002. április 17-én a dél-afrikai Fokváros gyermekklinikáján sike­resen szétoperáltak egy sziámi ikerpárt, a kicsik hátuk alsó ré­szénél voltak összenőve. Az öt hó­napos Zini és Zanela Kona szétvá­lasztását 14 fős orvoscsoport vé­gezte húszórás műtéttel. - Dél- Afrika vezető helyen áll a világ­ban a sziámi ikrek bonyolult szét­választása terén. Csak a szóban forgó fokvárosi klinikán eddig már 34 hasonló műtétet hajtottak végre. 2002. április 29>én mellkasuknál összenőtt sziámi ikrek születtek a londoni Great Ormond kórházban. A két kislány, Natashá és Courtney közös szívvel és májjal jött világra, a közös szív szerkezete nem teszi lehetővé a beavatkozás sikeres végrehajtását, így az orvosok je­lenleg lemondtak a szétválasztá­sukról. 2002. május 21-én az Egyesült Arab Emírségekben lévő al-Ain vá­ros Tavam nevű kórházában négy Jodie-t és Maryt szüleik akarata ellenére válasz­tották szét az orvosok. és fél órás műtéttel szétválasztot­tak két egyhónapos kislányt, akik a fenekükön és a keresztcsontjukon nőttek össze. 2002. augusztus 6-án Los Ange­lesben a kaliforniai egyetem gyer­mekklinikáján húszórás műtéttel választották szét a fejüknél összenőtt egyéves guatemalai szi­ámi ikreket. A két kislánynak összenőtt koponyacsontjaik és ereik voltak, de agyuk önállóan működött. Maria Teresa és María Jesús Quiej Álvarez 2003. január­jában térhetett haza Guatemala- városba. 2003 májusában mind­ketten visszatértek az amerikai kórházba, mert komplikációk lép­tek fel náluk. 2002. augusztus 7-én sziámi ikrek születettek a chilei főváros, Santia­go egyik kórházában. A kislányok­nak egy mája van, és egyikük bal szívkamrája összeforrt a másik jobb szívkamrájával. Az ikrek eset­leges szétválasztásáról további vizsgálatok alapján döntenek majd az orvosok. 2002. szeptember 18-án egy sza- úd-arábiai orvoscsoport a rijádi Abdulaziz Király kórházban több mint 15 órás műtéttel szétválasz­tott egy malajziai sziámi ikerpárt. A két négyéves gyermek a hasánál és a csípőjénél nőtt össze. A malaj­ziai Ahmed és Mohammed Rah­man a jövőben nagyrészt normális életet élhet. 2003. július 6-án kezdték meg a szingapúri Raffles klinikán a 29 éves iráni Bidzsani ikerpár szét­választását. Ez volt. az első eset, amikor felnőtt korú sziámi ikre­ket kíséreltek meg szétválasztani. A műtéten összesen 12 sebész és mintegy 100 ápolónő, illetve ápo­ló vett részt. Július 8-án sikerült a szétválasztás, de a testvérpár olyan sok vért vesztett, hogy né­hány óra leforgása alatt mindket­ten - Ládán és Laleh - meghaltak. 2003. július 22-én a szingapúri Raffles kórházban szétválasztot­ták a hátánál összenőtt, dél-kore­ai sziámi ikerpárt, a 4 hónapos Sza Rangot és Dzsii Hiet. Az eb­ben a hónapban és ebben a kór­házban műtött, majd meghalt Bi­dzsani ikrek júniusban, kevéssel saját műtétjük előtt találkoztak a dél-koreai sziámi ikrek családtag­jaival, és arra biztatták őket, hogy ne halogassák az orvosi beavat­kozást. A korábbi koncepcióban az új technológiák fejlesztése szerepelt, most a létszámnövelés került előtérbe Az Egyesült Államok hadsereg-átalakítási tervei MTI-HÁTTÉR Az Irakban állomásozó amerikai haderő növekvő nehézségei arra késztették a washingtoni kormány­zatot, hogy felgyorsítsa a hadsereg átalakításával kapcsolatos tervek kidolgozását. Hétfői washingtoni értesülések szerint mind a kongresszusban, mind a védelmi minisztériumban heves vita folyik arról, vajon szük- séges-e a haderő létszámának nö­velése. A Pentagonban erősödik az a felismerés, hogy Irakban hosszú távú béketeremtésre kell berendezkedni, miközben eleget kell tenni az egyéb tengerentúli kötelezettségeknek, valamint a terrorizmus elleni harcból fakadó feladatoknak, mind otthon, mind külföldön. A The New York Times hétfőn kong­resszusi forrásokat idézve arról írt: Donald Rumsfeld védelmi miniszter arra készül, hogy több pénzt kérjen a törvényhozástól a hadsereg lét­számának növelésére. Ezt me­gelőzően azonban azt tervezi, hogy csökkentse a kevésbé fontos külföl­di küldetéseket, az egyenruhát vi­selőket mentesítse az adminisztra­tív feladatok ellátásától, átirányítva őket a különböző harci egységek­hez. További célkitűzés annak az aránynak a megváltoztatása, amely jelenleg áll fenn az aktív szolgálatot teljesítők, illetve a Nemzeti Gárda és a tartalékosok között. Külföldön egyébként 21 dandár teljesít szolgálatot, közülük 16 Irakban. A kiszivárgott tervek sze­rint az itthoniak közül néhányat már kiszemeltek helyettesítésük­re, míg a Nemzeti Gárda tagjainak és a tartalékosoknak ugyancsak ki kell venni részüket a terhek átváll­alásából. Általános vélekedés sze­rint Irakban olyan méretű az elkö­telezettség, amire egyáltalán nem számítottak, az afganisztáni béke­teremtő küldetés még ugyancsak éveket vesz igénybe, és - mint Washingtonban fogalmaznak - az észak-koreai fenyegetés is állan­dó, és erőteljes katonai készültsé­get követel. Ezzel szemben a Pen­tagon elérkezettnek látja az időt arra, hogy csökkentse katonai kö­telezettség-vállalásait Boszniában és Koszovóban, valamint a Sínai- félszigeten. Megfigyelők ugyanakkor felhívják a figyelmet arra: Donald Rumsfeld jelenlegi törekvése a hadsereg lét­számának és a költségeknek a nö­velésére ellentmond a hadsereg­átalakítással kapcsolatos korábbi védelmi miniszteri koncepciónak, amelynek középpontjában az új technológiákra való támaszkodás, valamint az a doktrína állt, hogy kisebb méretű, de gyorsabb táma­dásokra bevethető egységeket ál­lítsanak fel. Kongresszusi vélemények szerint Rumsfeld heteken belül előterjesz­ti kérését, és a törvényhozók több­sége - pártállástól függetlenül - tá­mogatni fogja azt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom