Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)
2003-07-21 / 166. szám, hétfő
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 21. ■■■■Hl KOMMENTÁR JHNMMI Okos enged... MOLNÁR NORBERT A cél szentesíti az eszközt, ez a sokat próbált mondat jellemzi azt az egyezséget, amelyet Kovács László magyar és Eduard Kukán szlovák külügyminiszter kötött szombaton Pozsonyban. Legalábbis a szóbeli egyezséget, hogy miből lesz valóság, az majd a kisebbségi vegyes bizottságban dől el, illetve a kormányokban, amelyek szentesítik a szlovákiai magyar kisebbség magyarországi támogatásának módját. Imrich Béres szerint Szlovákia győzött a kedvezménytörvény vitájában, mintha valamiféle Forma-l-es versenyről lett volna szó. A probléma éppen az ilyen felfogásban van, Pozsony presztízskérdést csinált a törvényből, s látszólagos győzelmet aratott. Látszólagosat, mert a győzelem pirruszi. Sokkal nagyobb károkat okozott a szlovák-magyar kapcsolatoknak a szlovák hozzáállás, mint az a pozíció, amelyet Pozsony kiharcolt magának. Persze, ne feledjük, láttunk már karón varjút, hallottunk már kedvezménytörvényügyben megegyezésekről, amelyek köddé váltak. Mi a cél? A cél, mondta Kovács László, az, hogy a szlovákiai magyarok megkapják azt a támogatást, ami nekik a budapesti elképzelés szerint dukál. Ha ennek útja nem felel meg valakinek, akkor keressünk kerülőutakat, mert az erdő alatt vannak ilyenek. Találtak, a hír tehát úgy hangzik, hogy lesz támogatás, el lesz juttatva a célközönségnek. Meghátrált-e tehát Budapest? Mit nyert Pozsony, ha a támogatások az eredeti elképzelések szerint, csak éppen nem húsvéti tojás formájában, hanem húsvéti nyusziként jutnak el? Hogy elmondhatja, pengék vagyunk. Azt majd mások teszik hozzá, mennyire tompák. Az egyezség után kellene higgadtan számba venni, mennyit ér a kedvezménytörvény. Kétéves hajtépés után kiderül, támogatni nélküle is lehet. Mennyi energiát meg lehetett volna spórolni... Most úgy tűnik, mindenki nyert, és mindenki vesztett, most az egyszer - bár nem akarom elkiabálni - először nem vesztettek az eddigi túszok, a szlovákiai magyarok. Most kívánjunk pici higgadtságot a párolgó nyári agyakba. Brüsszel rossz tanulói TÓTH MIHÁLY Szlovákiai magyar értelmiségiek közül valaki Karinthy Frigyes rossz tanulójához hasonlította azokat a hazai politikusokat, akikre a képviseleti demokráciában rábíztuk EU-csadakozásunk előkészítését, és akiket az előkészítés elégtelensége miatt egyfolytában kritizálnak a brüsszeliek. Meglehetősen sántító párhuzam. A magyar szatíra klasszikusának művében feleltetéskor a rossz tanuló igyekszik láthatadanná válni. Ezzel szemben a mi „rossz tanulóink”, ahol csak mód van rá, láttatják magukat. Lehetőleg reflektorfényben. Bizonygatják, hogy értenek a csonka gúlához és a másodfokú egyenlethez. Hányán vannak a szlovákiai magyar értelmiségiek között, akik még harmadfél évtizeddel az érettségi után is kapásból kiszámítják a csonka gúla térfogatát és tudják a másodfokú egyenlet képletét? A kutya azonban el van temetve; azért differenciálni illik. Más helyzetben van az az értelmiségi, aki, teszem azt, agronómusként keresi kenyerét, vagy tornatanárként, netán vegyipari mérnökként, és egészen másban, akit Brüsszelben hetenként vizsgáztatnak „csonka gúlából”. A mi rossz tanulónk még azzal is összekuszálja az említett párhuzamot, hogy nem elégszik meg az itthoni reflektorfénnyel. Még Brüsszelbe is elutazik, hogy a tanárnak bizonygassa, érdemjegyosztásban tévedett, csonka gúlára nézvést és a másodfokú egyenletet illetően ő nem a nevet se érdemlő rossz tanuló, hanem már-már Steinmann, az osztály dísze. Brüsszel számos dolgot kifogásol. A cigánykérdés megoldásának holtponton veszteglését, a korrupciót, a minisztériumi szakemberek képzetlenségét stb. Hajói belegondolunk, egyik kifogás se minősíthető teljesen önzedennek. A romakérdés megoldását azért sürgetik, hogy amikorra megvalósul a munkaerő teljesen szabad áramlása, ne vándoroljon át belőlük Nyu- gat-Európába néhány millió. Találjanak itthon megélhetést. A korrupció kiirtásának fontossága nem szorul magyarázatra, a legnemzetközibb problémáról van szó. De van az EU-központnak egy kifogása, amely engem kimondottan lelkesít. Mert önzedennek látszik. Brüsszel erősen kifogásolja, hogy Szlovákia gazdaságát az illetékes miniszterek, minisztériumok nem készítették fel az EU-pénzek folyósításának megalapozására. Előfordulhat, hogy Szlovákia néhány miniszter - Nemcsics, Csáky és Gyurovszky - „rossz tanulósága” miatt néhány tíz millió euróval kevesebbet kap, mint kaphatna. Az imént azt írtam: Brüsszel „önzedennek látszik”. Valóban, az már az önzedenség netovábbjával határos, ha valaki a másikra csak úgy rá akar tukmálni néhány tíz millióval többet. Amióta a brüsszeliek kiemelten hangsúlyozzák, mennyire nincs ínyükre a központi pénzeszközök folyósításának szlovákiai miniszterek általi veszélyeztetése, kezdek lelkesedni az EU- taggá válásért. Az „önzedennek látszik” helyett azt írom: „nemes önzés”. Az a bája, hogy kinyilvánítódik: Nyugat-Európa számára nyugtalanító lenne, ha Szlovákia Európa hátsó udvarában maradna. Számunkra savanyodott tejszínhab a tortán, hogy a rosszul tanuló miniszterek között két magyar van. Enyhén szólva nem Steinmannok... LEVELBONTAS Várják a taláros testület döntését Az idős és beteg emberek még mindig reménykednek, noha az alkotmánybíróság nem adott helyt annak a javaslatnak, hogy a végleges döntésig se kelljen fizetniük a betegeknek az orvosi kezelésért, a receptekért és a mentőautó igénybe vételéért. Az emberek a rendelőintézeti várótermekben felháborodottan csak arról beszélnek, hol van a pénzük, amelyet éveken át fizettek a betegbiztosítónak. A politikusoknak sejtelmük sincs, milyen érvágást jelent az idős, beteg, nyugdíjas embereknek az egészségügyi reform és az áremelés, aminek a kisnyugdíjasok, vékonypénzűek isszák meg leginkább a keserű levét.-Lehetetíenné teszik, hogy emberi módon élhessék le hátralevő éveiket, helyette a nyomor, a nélkülözés jut neki osztályrészül. Ne csodálkozzunk azon, egyre többen ábrándulnak ki a rendszerváltás utáni időszakból, nosztalgiáznak a szocializmus évei iránt, és sokan nyíltan kimondják, a legközelebbi parlamenti választásokon szavazataikkal a baloldalt, a kommunista pártot erősítik majd. No, de addig sincs minden veszve, az alkotmánybíróság és egészségügyi beadványt véglegesen nem utasította el, végső döntést a nyári szünet után hozza meg. Az emberek ezrei reménykednek abban, hogy a taláros testület alkotmányellenesnek mondja ki az egészségügyi törvényt, és a betegellátásban visszaállítja az eredeti állapotot. Krascsenics Géza Nyár ásd- Képtelen lenne egy méterrel arrébb állni, hogy beférjen ide, a ház elé a gyerek terepjárója is?! (Lehoczki István rajza) Kedvezménytörvény: a romániai sajtó Bukarest és Budapest pénteki megállapodásáról Ellentmondó értékelés Mérsékelt érdeklődéssel, némileg egymásnak ellentmondó értékelésekkel számoltak be szombaton az országos romániai lapok a kedvezménytörvény alkalmazásáról pénteken született román-magyar megállapodásról. GÓZON ISTVÁN Az ügyet már egyetlen román lap sem tartotta címoldalra érdemesnek, néhány központi újság hírt sem adott arról, hogy Bukarestben tárgyalt a magyar külügyminiszter. A kedvezménytörvény kérdésén kívül a híradások azt emelték ki: Kovács László a román hatóságok segítségét kérte, hogy kárpótlásban részesüljenek azok a már Magyarországon élő egykori romániai magyarok, akiktől vagy akiknek közvetlen rokonaitól a kommunista rendszer idején elkobozták Romániában levő ingatlanjaikat. A magyar külügyminiszter szerint mintegy 5 ezer ember vár ilyen kártérítésre. Beszámoltak a lapok arról is, hogy a magyar külügyminiszter Magyarországra szóló meghívást adott át Mádl Ferenc köztársaság elnök nevében Ion Iliescu román államfőnek. A kedvezménytörvény romániai alkalmazásáról született megegyezésből a román sajtó elsősorban a magyarigazolványok sorsával foglalkozott. A Jurnalul National című lap tudósítója úgy értelmezte, hogy a megállapodás értelmében már ősztől a magyarigazolványt magyarkártya váltja majd fel, amelyről már eltűnnek az egykori Nagy-Magyarország jelképei. A lap hozzátette: igaz, ennek ellentmondó nyilatkozatot tett Kovács László, aki Bukarestben magyar újságíróknak kijelentette, hogy a már kiadott 700 ezer magyarigazolványt nem vonják vissza, s az okmányok esetleges cseréje csak a már kiadott igazolványok érvényességének lejártával képzelhető A román sajtó főleg a magyarigazolványok sorsával foglalkozott. el. A Cotidianul című lap értékelése szerint Budapest még egy kompromisszumra hajlandó volt a kedvezménytörvény kérdésében azzal, hogy elfogadta: idővel sor kerül a magyarigazolványok cseréjére. A Curentul című napilap viszont úgy látta, hogy a magyarigazolványok ügyében Románia és Magyarország a megállapodás ellenére sem tud egyetértésre jutni. Az Adevarul című újság rövid tudósításában azt emelte ki, hogy a két külügyminiszter megegyezésének értelmében a magyarigazolványok csak kulturális és oktatási kedvezményekre jogosítják fel a tulajdonosokat. „A külügyminiszteri szinten született megállapodás ellenére szimbólumok szintjén tovább folyik a harc a magyar és a román diplomácia között” - hangsúlyozta a Krónika című erdélyi napilap, melynek szombati kommentálja a magyarországi parlamenti ellenzék bíráló észrevételeihez hasonlóan érvelt. A lap szerint a megállapodás után tett nyilatkozatokban a két fél különbözőképpen értékelte az egyezséget: a román külügyminiszter azt hangsúlyozza, hogy a magyarigazolványokról valamikor majd csak lekerül a Szent Korona, a magyar diplomácia vezetője pedig azt, hogy egyelőre nem kerül le. „A szimbólumok mindkét fél számára fontosak. A román kormánynak a közeli választások miatt kell minél kevésbé engedékenynek mutatkoznia dominánsan nacionalista szavazó- bázisa előtt, a Medgyessy-kabinet- nek pedig a magyarországi ellenzék és - főleg - a határon túli magyar szervezetek nyomására kell határozottságot mutatnia jelképes értékű elvi kérdésekben” - írta a Krónika. A lap szerint az sem tűnik egyértelműnek, valóban sikerült-e elfogadtatni a román féllel azt az áthidaló megoldást, hogy az oktatási-nevelési támogatásért az erdélyi családok az Iskola Alapítványnál pályázhatnak, az Illyés Közalapítvány pedig az Iskola Alapítványnak utalja át a nyertes pályázóknak járó összeget. Május elseje óta már harminchét amerikai katonát öltek meg az ellenállók Irakban Ugyanannak az éremnek a két oldala MTI-HÁTTÉR Az Irakban állomásozó amerikai katonák elleni egyre gyakoribb támadások felvetik a kérdést: kik állnak a merényletek hátterében? Május elseje óta - amikor George Bush amerikai elnök hivatalosan is bejelentette a háború végét - 37 amerikai katonát öltek meg az ellenállók. A szombati és vasárnapi halálesetekkel 151-re nőtt azoknak az amerikai katonáknak a száma, akik a háború kezdete óta életüket vesztették Irakban. A hadsereg számításai szerint ádagosan napi 12 támadást szenvednek el a koalíciós erők katonái. Paul Bremer, az Irak élére kinevezett amerikai kormányzó szerint a támadások nem összehangoltak, nem egy központi parancsnokság által szervezettek. Vannak, akik ezzel a véleménnyel nem értenek egyet. Az AP hírügynökség által idézett, névtelenül nyilatkozó, Bagdadban szolgálatot teljesítő amerikai tiszt úgy véli: az elmúlt hetek támadásai bizonyos fokú szervezettségről árulkodnak. Annyi bizonyos, hogy az amerikai erők bevonulása a fejtetőre állította az addig uralkodó politikai viszonyokat Irakban. A Szaddám Húszéin rezsimje idején elnyomott síiták - akik az ország népességének 60 százalékát adják - többségbe kerültek a minap létrehozott kormányzótanácsban. A szunniták - arányuk több mint 30 százalékos Irakban, ennek ellenére ők alkották az uralkodó réteget a Szaddám-éra alatt - a változások veszteseinek érzik magukat. A koalíciós erők elleni akciók egyik gócpontja éppen az úgynevezett szunnita háromszögben levő Fallúdzsa városa, ahol felvonuláson emlékeztek meg csütörtökön a Szaddám pártja - a Baasz párt - által vezetett forradalom 35. évfordulójáról. Még azok közül sem üdvözli azonban mindenki az amerikai jelenlétet, akik amúgy örültek a diktátor eltávolításának. Az egyik, Fallúdzsában létrejött csoport szerint „Szaddám és Amerika ugyanannak az éremnek a két oldala”. Gombamód szaporodnak Irakban az említett, fallúdzsai csoporthoz hasonló ellenállási mozgalmak. Ezek közül az egyik - amelyik magát Iraki Felszabadító Hadseregnek nevezi - levélben közülte Kofi Annan ENSZ-főtitkárral: ha iraki földre lépnek, a világszervezet kéksisakosai is olyan elbánásban részesülnek, mint az amerikai katonák. Nemcsak újonnan létrejött csoportokkal kell azonban megküzdeniük a koalíciós erők katonáinak. Az amerikai középső parancsnokság közelmúltban kinevezett vezetője, John Abizaid tábornok arra figyelmeztetett: a háború alatt a környező országokból - egyebek között Iránból - Irak területére beszivárgott önkéntesekből újjászerveződni látszik a harcok során komoly veszteségeket szenvedett terrorista csoport, az Anszár al-Isz- lám. A szervezet - a többi iraki ellenálló csoporttól eltérően - kapcsolatba hozható az Oszama bin Laden vezette al-Kaida terrorszervezettel. DOKUMENTUM Külügyminiszteri közös nyilatkozat A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság külügyminisztere - Kovács László és Eduard Kukán - 2003. július 19-én találkozott Pozsonyban, és a következő közös nyilatkozatot fogadta el: 1. A külügyminiszterek egyetértettek abban, hogy - összhangban a két ország között érvényben levő, 1995. március 19-én Párizsban aláírt alap- szerződéssel és az európai normákkal - az egymás országaiban élő nemzeti kisebbségek nyelvi és kulturális identitásának megőrzéséhez támogatás nyújtható. 2. A miniszterek megállapodtak abban, hogy a Magyar Köztársaság oktatási támogatást nyújt a Szlovákiában élő magyar kisebbség nyelvi és kulturális identitásának megőrzése céljából a szlovák jogrenddel összhangban, olyan szervezet közvetítésével, amely a szlovák jogrend szerint került bejegyzésre és jogi személyiséggel bír. 3. A szlovák fél tudomásul veszi, hogy Magyarország a saját területén - etnikai hovatartozástól függedenül - diák-, illetve pedagóguskedvezményeket nyújt azoknak a szlovákiai állampolgároknak, akik magyar nyelvet vagy magyar nyelven tanulnak, illetve tanítanak, vagy a magyar kultúrához kötődő tanulmányokat, illetve oktatói tevékenységet folytatnak. 4. A külügyminiszterek megbízzák a kisebbségi vegyes bizottság társelnökeit, hogy 2003. augusztus 31-ig találkozzanak, és a fenti elvek alapján készítsenek elő megállapodástervezetet arra, hogy azt a külügyminiszterek aláírják, illetve a kormányok jóváhagyják. Pozsony, 2003. július 19. TALLÓZÓ MINDZSUDZSOSZON Észak-Korea újabb rakétákat állított hadrendbe, amelyek képesek elérni Japánt - közölte szombaton a délkoreai védelmi minisztérium. A szöuli minisztériumban azt is hozzátették, hogy Phenjan további tüzérségi eszközöket vont közelebb a félszigetet kettéválasztó demarkációs vonalhoz, az eddiginél is nagyobb tűzerőt helyezve a dél-koreai főváros elérhető közelségébe. Észak-Korea az utóbbi időben ismét élesített hangnemén, visszautasította a meghívást egy július 27-i ünnepségre a koreai háború végét jelentő fegyverszünet 50. évfordulója alkalmából, és bírálta az amerikai védelmi tervekről szóló jelentéseket. „Minél nagyobb az amerikai nyomás és fenyegetés, annál keményebb lesz a (phenjani) megtorlás” - idézte a KCNA hivatalos észak-koreai hírügynökség a Mindzsu Dzsoszon című kormánylapot. Washingtonban eközben amerikai tisztviselők azt közölték az odalátogató kínai külügyminiszter-helyettessel, hogy ideje már más országoknak is csatlakozniuk Kínához és az Egyesült Államokhoz a Phenjan- nal folytatott tárgyalásokon az atomenergia felhasználásáról. Táj Ping-kuo (Dai Bingguo), aki előzőleg Phenjanban járt, ismételten hangsúlyozta, hogy a problémákat tárgyalásos úton kell megoldani. GF^DJ ANSZKILISZT Az „argentin forgatókönyv” ismétlődésétől óvott Szerbiában Zoran Djindjics meggyilkolt kormányfő egykori gazdasági tanácsadója. Branko Dragasz szerint a reform- politika a rossz elképzelések és a rossz szereplők miatt kudarcra ítélt. Fő érvként a magas külkereskedelmi hiányt és a gyenge ipari termelést nevezte meg. Előbbi az elmúlt 30 hónapban 9 milliárd dollárra nőtt, az ipari termelés pedig az első hat hónapban 3,7 százalékkal volt alacsonyabb, mint a múlt év azonos időszakában. Az 1991-es utolsó békeévtől 60 százalékkal marad el az ipar teljesítménye.
