Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)

2003-07-21 / 166. szám, hétfő

2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 21. ■■■■Hl KOMMENTÁR JHNMMI Okos enged... MOLNÁR NORBERT A cél szentesíti az eszközt, ez a sokat próbált mondat jellemzi azt az egyezséget, amelyet Kovács László magyar és Eduard Kukán szlovák külügyminiszter kötött szombaton Pozsonyban. Legalábbis a szóbeli egyezséget, hogy miből lesz valóság, az majd a kisebbségi vegyes bi­zottságban dől el, illetve a kormányokban, amelyek szentesítik a szlo­vákiai magyar kisebbség magyarországi támogatásának módját. Im­rich Béres szerint Szlovákia győzött a kedvezménytörvény vitájában, mintha valamiféle Forma-l-es versenyről lett volna szó. A probléma éppen az ilyen felfogásban van, Pozsony presztízskérdést csinált a tör­vényből, s látszólagos győzelmet aratott. Látszólagosat, mert a győze­lem pirruszi. Sokkal nagyobb károkat okozott a szlovák-magyar kap­csolatoknak a szlovák hozzáállás, mint az a pozíció, amelyet Pozsony kiharcolt magának. Persze, ne feledjük, láttunk már karón varjút, hal­lottunk már kedvezménytörvényügyben megegyezésekről, amelyek köddé váltak. Mi a cél? A cél, mondta Kovács László, az, hogy a szlová­kiai magyarok megkapják azt a támogatást, ami nekik a budapesti el­képzelés szerint dukál. Ha ennek útja nem felel meg valakinek, akkor keressünk kerülőutakat, mert az erdő alatt vannak ilyenek. Találtak, a hír tehát úgy hangzik, hogy lesz támogatás, el lesz juttatva a célközön­ségnek. Meghátrált-e tehát Budapest? Mit nyert Pozsony, ha a támoga­tások az eredeti elképzelések szerint, csak éppen nem húsvéti tojás for­májában, hanem húsvéti nyusziként jutnak el? Hogy elmondhatja, pengék vagyunk. Azt majd mások teszik hozzá, mennyire tompák. Az egyezség után kellene higgadtan számba venni, mennyit ér a kedvez­ménytörvény. Kétéves hajtépés után kiderül, támogatni nélküle is le­het. Mennyi energiát meg lehetett volna spórolni... Most úgy tűnik, mindenki nyert, és mindenki vesztett, most az egyszer - bár nem aka­rom elkiabálni - először nem vesztettek az eddigi túszok, a szlovákiai magyarok. Most kívánjunk pici higgadtságot a párolgó nyári agyakba. Brüsszel rossz tanulói TÓTH MIHÁLY Szlovákiai magyar értelmiségiek közül valaki Karinthy Frigyes rossz tanulójához hasonlította azokat a hazai politikusokat, akikre a képvi­seleti demokráciában rábíztuk EU-csadakozásunk előkészítését, és akiket az előkészítés elégtelensége miatt egyfolytában kritizálnak a brüsszeliek. Meglehetősen sántító párhuzam. A magyar szatíra klasszi­kusának művében feleltetéskor a rossz tanuló igyekszik láthatadanná válni. Ezzel szemben a mi „rossz tanulóink”, ahol csak mód van rá, lát­tatják magukat. Lehetőleg reflektorfényben. Bizonygatják, hogy érte­nek a csonka gúlához és a másodfokú egyenlethez. Hányán vannak a szlovákiai magyar értelmiségiek között, akik még harmadfél évtized­del az érettségi után is kapásból kiszámítják a csonka gúla térfogatát és tudják a másodfokú egyenlet képletét? A kutya azonban el van te­metve; azért differenciálni illik. Más helyzetben van az az értelmiségi, aki, teszem azt, agronómusként keresi kenyerét, vagy tornatanárként, netán vegyipari mérnökként, és egészen másban, akit Brüsszelben he­tenként vizsgáztatnak „csonka gúlából”. A mi rossz tanulónk még az­zal is összekuszálja az említett párhuzamot, hogy nem elégszik meg az itthoni reflektorfénnyel. Még Brüsszelbe is elutazik, hogy a tanárnak bizonygassa, érdemjegyosztásban tévedett, csonka gúlára nézvést és a másodfokú egyenletet illetően ő nem a nevet se érdemlő rossz tanuló, hanem már-már Steinmann, az osztály dísze. Brüsszel számos dolgot kifogásol. A cigánykérdés megoldásának holtponton veszteglését, a korrupciót, a minisztériumi szakemberek képzetlenségét stb. Hajói belegondolunk, egyik kifogás se minősíthető teljesen önzedennek. A romakérdés megoldását azért sürgetik, hogy amikorra megvalósul a munkaerő teljesen szabad áramlása, ne vándoroljon át belőlük Nyu- gat-Európába néhány millió. Találjanak itthon megélhetést. A korrup­ció kiirtásának fontossága nem szorul magyarázatra, a legnemzetkö­zibb problémáról van szó. De van az EU-központnak egy kifogása, amely engem kimondottan lelkesít. Mert önzedennek látszik. Brüsszel erősen kifogásolja, hogy Szlovákia gazdaságát az illetékes miniszterek, minisztériumok nem készítették fel az EU-pénzek folyósításának meg­alapozására. Előfordulhat, hogy Szlovákia néhány miniszter - Nemcsics, Csáky és Gyurovszky - „rossz tanulósága” miatt néhány tíz millió euróval kevesebbet kap, mint kaphatna. Az imént azt írtam: Brüsszel „önzedennek látszik”. Valóban, az már az önzedenség neto­vábbjával határos, ha valaki a másikra csak úgy rá akar tukmálni né­hány tíz millióval többet. Amióta a brüsszeliek kiemelten hangsúlyoz­zák, mennyire nincs ínyükre a központi pénzeszközök folyósításának szlovákiai miniszterek általi veszélyeztetése, kezdek lelkesedni az EU- taggá válásért. Az „önzedennek látszik” helyett azt írom: „nemes ön­zés”. Az a bája, hogy kinyilvánítódik: Nyugat-Európa számára nyugta­lanító lenne, ha Szlovákia Európa hátsó udvarában maradna. Szá­munkra savanyodott tejszínhab a tortán, hogy a rosszul tanuló minisz­terek között két magyar van. Enyhén szólva nem Steinmannok... LEVELBONTAS Várják a taláros testület döntését Az idős és beteg emberek még mindig reménykednek, noha az alkotmánybíróság nem adott helyt annak a javaslatnak, hogy a végleges döntésig se kelljen fizet­niük a betegeknek az orvosi keze­lésért, a receptekért és a mentő­autó igénybe vételéért. Az embe­rek a rendelőintézeti várótermek­ben felháborodottan csak arról beszélnek, hol van a pénzük, amelyet éveken át fizettek a be­tegbiztosítónak. A politikusoknak sejtelmük sincs, milyen érvágást jelent az idős, beteg, nyugdíjas embereknek az egészségügyi re­form és az áremelés, aminek a kisnyugdíjasok, vékonypénzűek isszák meg leginkább a keserű le­vét.-Lehetetíenné teszik, hogy emberi módon élhessék le hátra­levő éveiket, helyette a nyomor, a nélkülözés jut neki osztályrészül. Ne csodálkozzunk azon, egyre többen ábrándulnak ki a rend­szerváltás utáni időszakból, nosz­talgiáznak a szocializmus évei iránt, és sokan nyíltan kimond­ják, a legközelebbi parlamenti vá­lasztásokon szavazataikkal a bal­oldalt, a kommunista pártot erő­sítik majd. No, de addig sincs minden veszve, az alkotmánybí­róság és egészségügyi beadványt véglegesen nem utasította el, végső döntést a nyári szünet után hozza meg. Az emberek ezrei re­ménykednek abban, hogy a talá­ros testület alkotmányellenesnek mondja ki az egészségügyi tör­vényt, és a betegellátásban visszaállítja az eredeti állapotot. Krascsenics Géza Nyár ásd- Képtelen lenne egy méterrel arrébb állni, hogy beférjen ide, a ház elé a gyerek terepjárója is?! (Lehoczki István rajza) Kedvezménytörvény: a romániai sajtó Bukarest és Budapest pénteki megállapodásáról Ellentmondó értékelés Mérsékelt érdeklődéssel, né­mileg egymásnak ellentmon­dó értékelésekkel számoltak be szombaton az országos romániai lapok a kedvez­ménytörvény alkalmazásá­ról pénteken született román-magyar megállapo­dásról. GÓZON ISTVÁN Az ügyet már egyetlen román lap sem tartotta címoldalra érdemes­nek, néhány központi újság hírt sem adott arról, hogy Bukarestben tárgyalt a magyar külügyminisz­ter. A kedvezménytörvény kérdé­sén kívül a híradások azt emelték ki: Kovács László a román hatósá­gok segítségét kérte, hogy kárpót­lásban részesüljenek azok a már Magyarországon élő egykori ro­mániai magyarok, akiktől vagy akiknek közvetlen rokonaitól a kommunista rendszer idején elko­bozták Romániában levő ingatlan­jaikat. A magyar külügyminiszter szerint mintegy 5 ezer ember vár ilyen kártérítésre. Beszámoltak a lapok arról is, hogy a magyar kül­ügyminiszter Magyarországra szó­ló meghívást adott át Mádl Ferenc köztársaság elnök nevében Ion Ili­escu román államfőnek. A kedvez­ménytörvény romániai alkalmazá­sáról született megegyezésből a román sajtó elsősorban a magyar­igazolványok sorsával foglalko­zott. A Jurnalul National című lap tudósítója úgy értelmezte, hogy a megállapodás értelmében már ősztől a magyarigazolványt magyarkártya váltja majd fel, amelyről már eltűnnek az egykori Nagy-Magyarország jelképei. A lap hozzátette: igaz, ennek ellent­mondó nyilatkozatot tett Kovács László, aki Bukarestben magyar újságíróknak kijelentette, hogy a már kiadott 700 ezer magyariga­zolványt nem vonják vissza, s az okmányok esetleges cseréje csak a már kiadott igazolványok érvé­nyességének lejártával képzelhető A román sajtó főleg a magyarigazolványok sorsával foglalkozott. el. A Cotidianul című lap értékelé­se szerint Budapest még egy kompromisszumra hajlandó volt a kedvezménytörvény kérdésében azzal, hogy elfogadta: idővel sor kerül a magyarigazolványok cse­réjére. A Curentul című napilap vi­szont úgy látta, hogy a magyariga­zolványok ügyében Románia és Magyarország a megállapodás el­lenére sem tud egyetértésre jutni. Az Adevarul című újság rövid tu­dósításában azt emelte ki, hogy a két külügyminiszter megegyezésé­nek értelmében a magyarigazolvá­nyok csak kulturális és oktatási kedvezményekre jogosítják fel a tulajdonosokat. „A külügyminisz­teri szinten született megállapo­dás ellenére szimbólumok szintjén tovább folyik a harc a magyar és a román diplomácia között” - hang­súlyozta a Krónika című erdélyi napilap, melynek szombati kom­mentálja a magyarországi parla­menti ellenzék bíráló észrevételei­hez hasonlóan érvelt. A lap szerint a megállapodás után tett nyilatko­zatokban a két fél különbözőkép­pen értékelte az egyezséget: a ro­mán külügyminiszter azt hangsú­lyozza, hogy a magyarigazolvá­nyokról valamikor majd csak leke­rül a Szent Korona, a magyar dip­lomácia vezetője pedig azt, hogy egyelőre nem kerül le. „A szimbó­lumok mindkét fél számára fonto­sak. A román kormánynak a közeli választások miatt kell minél kevés­bé engedékenynek mutatkoznia dominánsan nacionalista szavazó- bázisa előtt, a Medgyessy-kabinet- nek pedig a magyarországi ellen­zék és - főleg - a határon túli ma­gyar szervezetek nyomására kell határozottságot mutatnia jelképes értékű elvi kérdésekben” - írta a Krónika. A lap szerint az sem tűnik egyértelműnek, valóban sikerült-e elfogadtatni a román féllel azt az áthidaló megoldást, hogy az okta­tási-nevelési támogatásért az er­délyi családok az Iskola Alapít­ványnál pályázhatnak, az Illyés Közalapítvány pedig az Iskola Ala­pítványnak utalja át a nyertes pá­lyázóknak járó összeget. Május elseje óta már harminchét amerikai katonát öltek meg az ellenállók Irakban Ugyanannak az éremnek a két oldala MTI-HÁTTÉR Az Irakban állomásozó amerikai katonák elleni egyre gyakoribb tá­madások felvetik a kérdést: kik áll­nak a merényletek hátterében? Má­jus elseje óta - amikor George Bush amerikai elnök hivatalosan is beje­lentette a háború végét - 37 ameri­kai katonát öltek meg az ellenállók. A szombati és vasárnapi halálese­tekkel 151-re nőtt azoknak az ame­rikai katonáknak a száma, akik a háború kezdete óta életüket vesz­tették Irakban. A hadsereg számítá­sai szerint ádagosan napi 12 táma­dást szenvednek el a koalíciós erők katonái. Paul Bremer, az Irak élére kinevezett amerikai kormányzó szerint a támadások nem összehan­goltak, nem egy központi parancs­nokság által szervezettek. Vannak, akik ezzel a véleménnyel nem érte­nek egyet. Az AP hírügynökség ál­tal idézett, névtelenül nyilatkozó, Bagdadban szolgálatot teljesítő amerikai tiszt úgy véli: az elmúlt hetek támadásai bizonyos fokú szervezettségről árulkodnak. Annyi bizonyos, hogy az amerikai erők bevonulása a fejtetőre állította az addig uralkodó politikai viszonyo­kat Irakban. A Szaddám Húszéin rezsimje idején elnyomott síiták - akik az ország népességének 60 százalékát adják - többségbe kerül­tek a minap létrehozott kormány­zótanácsban. A szunniták - ará­nyuk több mint 30 százalékos Irak­ban, ennek ellenére ők alkották az uralkodó réteget a Szaddám-éra alatt - a változások veszteseinek ér­zik magukat. A koalíciós erők elleni akciók egyik gócpontja éppen az úgynevezett szunnita háromszög­ben levő Fallúdzsa városa, ahol fel­vonuláson emlékeztek meg csütör­tökön a Szaddám pártja - a Baasz párt - által vezetett forradalom 35. évfordulójáról. Még azok közül sem üdvözli azonban mindenki az amerikai jelenlétet, akik amúgy örültek a diktátor eltávolításának. Az egyik, Fallúdzsában létrejött csoport szerint „Szaddám és Ame­rika ugyanannak az éremnek a két oldala”. Gombamód szaporodnak Irakban az említett, fallúdzsai cso­porthoz hasonló ellenállási moz­galmak. Ezek közül az egyik - ame­lyik magát Iraki Felszabadító Had­seregnek nevezi - levélben közülte Kofi Annan ENSZ-főtitkárral: ha iraki földre lépnek, a világszervezet kéksisakosai is olyan elbánásban részesülnek, mint az amerikai kato­nák. Nemcsak újonnan létrejött csoportokkal kell azonban megküz­deniük a koalíciós erők katonáinak. Az amerikai középső parancsnok­ság közelmúltban kinevezett veze­tője, John Abizaid tábornok arra fi­gyelmeztetett: a háború alatt a kör­nyező országokból - egyebek kö­zött Iránból - Irak területére beszi­várgott önkéntesekből újjászerve­ződni látszik a harcok során ko­moly veszteségeket szenvedett ter­rorista csoport, az Anszár al-Isz- lám. A szervezet - a többi iraki el­lenálló csoporttól eltérően - kap­csolatba hozható az Oszama bin Laden vezette al-Kaida terrorszer­vezettel. DOKUMENTUM Külügyminiszteri közös nyilatkozat A Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság külügymi­nisztere - Kovács László és Eduard Kukán - 2003. július 19-én találkozott Pozsonyban, és a következő közös nyilatko­zatot fogadta el: 1. A külügyminiszterek egyet­értettek abban, hogy - össz­hangban a két ország között ér­vényben levő, 1995. március 19-én Párizsban aláírt alap- szerződéssel és az európai nor­mákkal - az egymás országai­ban élő nemzeti kisebbségek nyelvi és kulturális identitásá­nak megőrzéséhez támogatás nyújtható. 2. A miniszterek megállapod­tak abban, hogy a Magyar Köz­társaság oktatási támogatást nyújt a Szlovákiában élő ma­gyar kisebbség nyelvi és kultu­rális identitásának megőrzése céljából a szlovák jogrenddel összhangban, olyan szervezet közvetítésével, amely a szlovák jogrend szerint került bejegy­zésre és jogi személyiséggel bír. 3. A szlovák fél tudomásul ve­szi, hogy Magyarország a saját területén - etnikai hovatarto­zástól függedenül - diák-, illet­ve pedagóguskedvezményeket nyújt azoknak a szlovákiai ál­lampolgároknak, akik magyar nyelvet vagy magyar nyelven tanulnak, illetve tanítanak, vagy a magyar kultúrához kö­tődő tanulmányokat, illetve ok­tatói tevékenységet folytatnak. 4. A külügyminiszterek meg­bízzák a kisebbségi vegyes bi­zottság társelnökeit, hogy 2003. augusztus 31-ig találkoz­zanak, és a fenti elvek alapján készítsenek elő megállapodástervezetet arra, hogy azt a külügyminiszterek aláírják, illetve a kormányok jóváhagyják. Pozsony, 2003. július 19. TALLÓZÓ MINDZSUDZSOSZON Észak-Korea újabb rakétákat állított hadrendbe, amelyek képesek elérni Japánt - közölte szombaton a dél­koreai védelmi minisztérium. A szö­uli minisztériumban azt is hozzátet­ték, hogy Phenjan további tüzérségi eszközöket vont közelebb a félszige­tet kettéválasztó demarkációs vonal­hoz, az eddiginél is nagyobb tűzerőt helyezve a dél-koreai főváros elérhe­tő közelségébe. Észak-Korea az utóbbi időben ismét élesített hang­nemén, visszautasította a meghívást egy július 27-i ünnepségre a koreai háború végét jelentő fegyverszünet 50. évfordulója alkalmából, és bírál­ta az amerikai védelmi tervekről szóló jelentéseket. „Minél nagyobb az amerikai nyomás és fenyegetés, annál keményebb lesz a (phenjani) megtorlás” - idézte a KCNA hivata­los észak-koreai hírügynökség a Mindzsu Dzsoszon című kormányla­pot. Washingtonban eközben ameri­kai tisztviselők azt közölték az oda­látogató kínai külügyminiszter-he­lyettessel, hogy ideje már más orszá­goknak is csatlakozniuk Kínához és az Egyesült Államokhoz a Phenjan- nal folytatott tárgyalásokon az atomenergia felhasználásáról. Táj Ping-kuo (Dai Bingguo), aki előző­leg Phenjanban járt, ismételten hangsúlyozta, hogy a problémákat tárgyalásos úton kell megoldani. GF^DJ ANSZKILISZT Az „argentin forgatókönyv” ismét­lődésétől óvott Szerbiában Zoran Djindjics meggyilkolt kormányfő egykori gazdasági tanácsadója. Branko Dragasz szerint a reform- politika a rossz elképzelések és a rossz szereplők miatt kudarcra ítélt. Fő érvként a magas külkeres­kedelmi hiányt és a gyenge ipari termelést nevezte meg. Előbbi az elmúlt 30 hónapban 9 milliárd dol­lárra nőtt, az ipari termelés pedig az első hat hónapban 3,7 százalék­kal volt alacsonyabb, mint a múlt év azonos időszakában. Az 1991-es utolsó békeévtől 60 százalékkal marad el az ipar teljesítménye.

Next

/
Oldalképek
Tartalom