Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)

2003-07-17 / 163. szám, csütörtök

22 Építünk ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 17. Amennyiben a hűtést és a fűtést egyazon rendszerrel szeretnénk megoldani, akkor erre manapság a folyadékhűtős rendszerek kínálják a legjobb megoldást Egyre kedveltebb a klímaberendezés Érdemes a szerelést tapasztalt cégre bízni (Képarchívum) ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ akóépületeink komfortjához ma már hozzátartozik a kellemes hőmér­séklet a tikkasztó nyári időszakban is. A nyugati orszá­gokhoz hasonlóan így hazánkban is egyre többen igénylik s tudják meg­fizetni a klímaberendezést. Ahhoz azonban, hogy a berendezés prob­lémamentesen működjön, s ellássa funkcióját mindenképpen érdemes a szakember tanácsára hagyatkoz­ni, s a szerelést is hűtőrendszerek­ben jártas cégre bízni. A légtér hűtésének elve alapvetően megegyezik a hűtőgépek működési elvével. A villanymotor által hajtott kompresszor összesűríti a hűtőkö­zeget a kondenzátorba, ekkor ez fo­lyékony halmazállapotba kerül. Ezt követően egy kapilláris csövön ke­resztül a hűtőközeg az elpárologta­tóba jut, ahol a megnövekedett tér­fogat hatására a nyomás lecsökken s a folyékony halmazállapotú közeg felforr, gáz halmazállapotba jutva a környezettől hőt von el. Majd a kompresszor ismét folyékonnyá sű­ríti, így a körfolyamat bezárul. Az egyszerűbb rendszerek csak a légállapot egy paraméterét a hő­mérsékletet tudják befolyásolni, igaz a hűtőfelületen lecsapódó pára által a levegőt szárítják, míg a bo­nyolultabb összetettebb rendszerek a hőmérséklet mellett a levegő rela­tív páratartalmát és a levegő tiszta­ságát is szabályozzák. Milyen klímát válasszunk A mobilklímák kisebb helyiségek időszakos hűtését végzik az aktuá­lisan hűteni kívánt helyiségbe he­lyezve. Elsősorban hálószobák hű­tésére ajánlott, a hálószobák leve­gőjének lehűtése után éjszakára ki­kapcsolása javasolt a zaj miatt. Mindig meg kell oldani a meleg le­vegő kivezetését, erre egy flexibilis cső szolgál, melyet általában az ab­lakon át vezetnek ki. Az ablakklímák az ablakra felsze­relt szerkezetek, amelyeknek egy része a belső térbe míg másik része az ablakon kívülre esik. A fokozott zajszint miatt elsősorban műhelyek esetében javasolható a használa­tuk. A tömegesen elhelyezett ab­lakklímák nagymértékben rontják a város összképét. Osztott rendszerű (split) klímák esetében elválik térben egymástól az elpárologtató (hűtő, a ventilá­tor, a légszűrő) és a kültéri egység (kompresszor, kondenzátor). A két egységet egymással a hűtőközeget szállító vezetékek és elektromos ve­zérlő kábelek kötik össze. Meglévő épületek kiválasztott helyiségeinek (hiszen nem minden helyiségben szükségszerű a hűtés pl. fürdő, WC) légkondicionálására vitatha­tatlanul a splitklíma a legalkalma­sabb. A zajszint, a megjelenés, a szerelhetőség, a kezelhetőség és a költségek azok a szempontok me­lyek figyelembevételével kell az igényeket kielégíteni. A helyiségek hűtési igényének helyes meghatá­rozása - az alulméretezés rendsze­rint teljes sikertelenséghez vezet - alapkövetelmény, de még nem je­lent teljes sikert. A beltéri egység fajtájának - oldalfali, mennyezet, álmennyezeti, parapetes - kiválasz­tása ugyanis a rendelkezésre álló villamos energia, a helyiségek mé­retei, és a belsőépítészeti tulajdon­ságok határozzák meg. Fontos ügyelni arra, hogy a hűtött levegő milyen szögben s milyen magasság­ban kerül befújásra, hiszen egyes esetekben elviselhetetlen lehet a hi­deg áramló levegő. Az osztott rend­szerű klímakészülékeket az egy kültéri egységre csatlakoztatható beltéri egységek száma valamint a beltéri egységek fajtája alapján cso­portosíthatjuk. Amennyiben egy beltéri egység csatiakozik a kültéri egységhez mono, amennyiben töhb, úgy multisplit rendszerről be­szélünk. A kialakítást, elhelyezést alapul vé­ve többféle készüléket különböztet­hetünk meg. A parapet klíma a pad­lóra vagy mellvéd magasságban a falra szerelendő. Nem igényel bel­sőépítészeti burkolatot mivel eszté­tikus műanyag vagy fémburkolattal készül. A levegőt felfelé fújja ki, és a homlokzaton vagy alul szívja be. Egy külön idomdarab szükséges a friss levegő vezetéséhez, mely le­A mobilklímák kisebb helyiségek időszakos hűtését végzik. mezből készül. A készülék a rajta elhelyezett kezelőkkel illetve a vele vezetékkel összekötött vagy infra sugárral működő távvezérlővel sza­bályozható. A fali klíma 1,5-2,5 méter magasságban a falra kerül felszerelésre. Burkolattal készül­nek s a levegőt lefelé fújják ki. A mennyezeti klímák közvetlenül a mennyezet alá, arra felerősítve ke­rül felszerelésre. Burkolattal ké­szülnek, a levegőt előre illetve lefe­lé fújják ki, ez kézi vagy automata állítású lamellákkal irányítható. Mivel a készülék kézzel nem elér­hető vezérlése vezetékes illetve infra távirányítóval lehetséges. A kazettás klíma az álmennyezet terében kerül elhelyezésre, mérete pontosan megfelel a szabványos ál­mennyezet kazetta méretének. Kö­rülbelül 20 milliméter a mélysége az álmennyezet síkjától. Működte­tésük távirányítóval történik. A mennyezeti légkezelő az álmeny- nyezeti légtérben kerül elhelyezés­re, az álmennyezet síkjába kerül az elszívó és a befúvó idom. Maga a szerkezet nem látható így burkolat nélkül készül. Távirányítóval mű­ködtethető. A mobil klímának két fajtája is­mert. Az egyiknél a hűtőkompresz- szort és a kondenzátort is beépítik, ezt kompakt készüléknek hívják. A kondenzátortól felmelegedett leve­gőt rugalmas tömlőn keresztül ve­zetjük a külső térbe. A készülék he­lye szabadon választható, amikor a kondenzátor egységet a belső hor­dozható készüléket hajlékony hű­tőközeg-vezetékkel van össze köt­ve. A csővezeték gyorscsatlakozó­val kapcsolható a készülékhez. Táv­kapcsolóval vagy a rajtuk lévő kap­csolókkal működtethetők. A multisplit rendszerek egy külön­leges fajtája a VRV rendszerű ké­szülék, amelynél a legtöbbször két kompresszort tartalmazó kültéri egységre 8-10 beltéri egység csatla­koztatható. Az elektronikus adago­lószeleppel felszerelt beltéri egysé­gek egymástól függetlenül külön­böző hőmérsékleten üzemelhetnek eltérő hőmérsékletű helyiségek­ben. A leggyakrabban az oldalfalra szerelhető beltéri egységet alkal­mazzák. A padlóra állítható vala­mint a mennyezeti beltéri egységet főként a nagyobb hűtőteljesítményt igénylő, technológiai célú klimatizálás esetében használják. Az álmennyezetbe szerelhető belté­ri egységű kiviteleknél több irányba kifúvó panelt alkalmaznak, mely lehetővé teszi az egyenletesebb lég­elosztást és hőmérséklet-rétegző­dést. Ezen típusok általában a friss­levegőt szállító légcsatornaággal is összekapcsolhatók. Az osztott rendszerű klímakészülé­kek általában kétpontos szabályozásúak (be ill. kikapcsolt állapot). A korszerűbb rendszerek­nél egy a villanymotor fordulatszá­mát fokozatmentesen változtató elektronikával a hűtőteljesítmény változtatható. Az infrás távirányí­tóval a felhasználó beállíthatja a ventilátor fordulatszámát, a befúvás irányát, valamint lehető­ség van a 24 órás programozásra is. Vannak olyan osztott rendszerű be­rendezések is, melyek alkalmasak a hűtőfolyamat megfordításával fű­tésre is (ún. hőszivattyús rend­szer). Ekkor egy olyan fordított hű­tőfolyamat megy végbe, melynél a kondenzátor és az elpárologtató szerepe felcserélődik s így képes a belső tér fűtésére. Ez a fűtés általá­ban csak az átmeneti időszakokban alkalmazható hiszen a külső hő­mérséklet csökkenésével a futótel­jesítmény csökken. Hűtés és fűtés egyben Amennyiben a hűtést és a fűtést egyazon rendszerrel szeretnénk megoldani, akkor erre a folyadék­hűtős rendszerek kínálnak meg­oldást. Ezen rendszereknél a ha­gyományos radiátor szerepét egy ventillátorral egybeépített hőcse­rélő veszi át. Angol elnevezése, fan coil ventillátor, hőcserélőt je­lent. A helység levegőjét a ventillátor­ral áramoltatjuk a hőcserélőn ke­resztül, melynek felülete a csö­vekre erősített bordákkal a ha­gyományos radiátor felület több­szöröse. A nagy hőcserélő felület­nek és a ventillátornak köszönhe­tően a berendezés hűtésre is al­kalmas amennyiben hideg vizet keringetünk rajta keresztül. A hagyományos radiátorok nem alkalmasak hűtésre, hiszen nem elegendő a hőcserélő felületük. A felületi hőközlés függ a hőátadási tényezőtől, a felület nagyságától valamint a hőmérséklet-különb­ségtől. Míg fűtésnél akár 90 fokos víz is keringethető a rendszeren, ekkor a hőkülönbség kb.70 fok, addig a hűtés esetében 5 fokos víz esetében is a hőkülönbség kb. 20 fok. így érthető , hogy miért szük­séges jóval nagyobb felület a hű­téshez. (ép) Folyamatos vízkezelés nélkül rövid idő alatt baktériumokkal és algákkal fertőzött pocsolyánk lehet otthon Tiszta vizet a kerti medencénkbe Egész évben változatos látnivalót nyújt kertünkben Építsünk sziklakertet! ÚJ SZÓ-TIPP ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Ahhoz, hogy medencénket sokáig és kifogástalan állapotban élvez­hessük megfelelő tisztításra és kar­bantartásra van szükség. Az éves nagytakarításkor vízkőoldóval, a kórokozókat elpusztító, az algásodást gátló lemosással - és természetesen folyamatos vízkeze­léssel - egy évig kifogástalan ma­rad az ivóvíz-hálózatból betöltött víztömeg. Az uszoda sok törődést, gondozást igénylő, kényes jószág. Tisztántar­tásával, műszaki felügyeletével, karbantartásával, ha futja idejéből, türelméből, foglalkozhat a tulajdo­nos is, ha nem, megbízhatja az épí­tő cég szakembergárdáját a teen­dőkkel. A vízminőségért azonban sokat kell tennünk! Folyamatos fel­ügyelet, vízkezelés nélkül meden­cénk tartalma rövid idő alatt bak­tériumokkal, algákkal fertőzött po­csolyává válhat. A nap mint nap változó hatásoknak kitett uszodák vize ugyanis él. Használat közben óhatatlanul kü­lönböző szervetlen és szerves anyagok kerülnek bele, melyek ideális közeget biztosítanak a mik­roszervezetek szaporodásához. Ehhez még hozzájön az, hogy a víz keménységéért felelős oldott kalci­um- és magnéziumsók kristályok alakjában kicsapódnak a medence falára (magyarul vízköves lesz), a szabályozatlanul hagyott víztömeg pH-értéke (lúgossága, savassága) pedig szintén eltér az ideálistól. A víz kezelése természetes, fizikai (szűrőrendszeren való átforgatás) és kémiai módszerekkel, vegysze­rek hozzáadásával történik. A természetes és a vegyszeres ke­zelés lépései kölcsönösen kiegészí­tik egymást. Az optimális áramlású medencékben a víz durvább szeny- nyeződéseinek javát a szűrők eltá­volítják. A teljes vízmennyiséget naponta 2-3 alkalommal át kell forgatni a szűrőkön. Legelterjed­tebbek a homokszűrők, ezeket - és az egyéb típusúakat is - hetente vissza kell mosatni. A művelet so­rán a csatornába kiengedett vizet frissel kell pótolni. A szűrő által el nem távolított idegen anyagokat merítőhálóval kézzel, vagy auto­mata szívókészülékkel kell eltávo­lítani. A víz forgatása és szűrése azonban nem elegendő a tiszta, csíramentes állapothoz. A mikro­organizmusokat csak erős fertőtle­nítőszerekkel lehet kiirtani. Az al­gák szaporodása algátianítószerek szakaszos adagolásával akadályoz­ható meg. A vízben lebegő, opálos­ságot okozó anyagok pelyhesítés- sel csapathatok ki, a szűrök ugyan­is csak meghatározott méretig ké­pesek visszatartani a lebegő ré­szecskéket. A méreten aluli szeny- nyeződések a szűrők előtt adagolt pelyhesítőszerekkel foghatók meg. A pelyhesítő vegyszerből oldódása során keletkező pelyhek a legki­sebb szennyező részecskéket be­burkolják, a nagyobbakat a felszí­nükön kötik meg. A szennyeződé­sekkel telítődött pelyhek mérete közben akkorára növekszik, hogy a homokszűrön fennakadnak és visszaöblítéskor kimosódnak. Az eredmény: a szűrt víz átlátszóan ragyogó lesz. A jó hatásfokú pely- hesítés emellett javítja a fertőtlení­tőszer hatékonyságát. Fontos a víz pH-értékének beállítása is. Az ide­ális érték 7-7,4. Ettől lefelé a savas kémhatás a fém alkatrészek korró­ziójához vezet, roncsolja a csem­pék fugaanyagát, rontja a pelyhesí- tés hatásfokát. A magasabb pH-ér- ték lúgosságot jelent, ami ingerli a bőrt, a szemet, csökkenti a fertőtle­nítés hatásfokát, gátolja a pelyhe- sedést, hozzásegít a mészkő kicsa­pódásához. Számos fertőtlenítő van forgalomban. Legismertebbek a klórtartalmú gyártmányok. Kor­szerűbb, kevésbé kellemetlen az aktív oxigénes módszer. A hidro- gén-peroxid tartalmú készítmé­nyeknek nincs klórszaguk, nem bántják a bőrt, a szemet, az így ke­zelt víz a természetes vizek érzetét kelti, fürdés után a bőr nem szárad ki, a haj nem töredezik. Nem károsodnak a fémrészek, nem foltosodnak a műanyagok. Hasz­nálatosak brómvegyületek is, a klórhoz hasonlóan oxidációval semmisítik meg a szerves eredetű szennyeződéseket, ugyanakkor a klórral szemben a következő elő­nyeik vannak: nincs kellemetlen klórszag, kímélik a bőrt, semleges pH-értékűek, és minden vízke­ménységnél bevethetők. Magas pH-érték mellett is hatékonyak. El­sősorban pezsgőfürdőkben hasz­nosak, ahol a klórszag zavaró. A vízkezelő vegyszereket adagolhat­juk kézzel vagy automata berende­zéssel. A mérő-, szabályozórend­szerekkel pontos adagolás érhető el takarékos anyagfelhasználással. És végezetül néhány, az üzemelte­téssel, takarítással kapcsolatos jó tanács. Amikor az üres medencét a piszoktól és a mészkőlerakódástól már megtisztítottuk, vizsgáljuk meg a szűrőt, és engedjünk friss vi­zet a vezetékből a medencébe. Ál­lítsuk be a pH-értéket, majd indít­suk be a fertőtlenítést, esetleg al­kalmazzunk klórsokkot! Három nappal később folytassuk a meden­cének legjobban megfelelő vízke­zelési módszert, (ép) A sziklakért nagyon szép, változa­tos eleme lehet a házikertnek, amely egész évben látni- és megfi- gyelnivalót nyújt az embernek. A megépítése nem olcsó mulatság, fenntartása és gondozása is sok munkát igényel, de megéri a fá­radtságot. A sziklakért helyét na­pos kertrészen kell kijelölni. Elő­nyös, ha a terület lejtős, dombos, változatos. A mi klímánk alatt gon­dolni kell arra, hogy a sziklakertet olykor öntözni is kell. Nagyon gon­dosan kell kiválasztani a szikla­kerthez szükséges köveket, ame­lyek minél nagyobbak legyenek. Legszebbek a felszínről származó terméskövek, különösen, ha ürege­sek, kisebb-nagyobb mélyedések találhatók rajtuk. A köveket előre elkészített, részletes terv alapján kell elhelyezni úgy, hogy kéthar­mad részük a földben legyen. A kö­vek közötti hézagokat jó minőségű termőfölddel kell kitölteni. Itt a ki­sebb kövek vagy kavicsok is helyet kaphatnak, hogy közlekedni is tud­junk a sziklák között. A sziklakert­be szárazságtűrő, kistermetű növé­nyeket ültessünk. Ezek lehetnek cserjék, törpefenyők, évelők, pár­nát képező növények, füvek, ame­lyek idővel benövik a sziklák közöt­ti területet. A növényeket egyen­ként vagy kis csoportokban ültes­sük ki. Az egymástól idegen növé­nyek ne kerüljenek nagyon közel egymáshoz, hogy ne váljék a szik­lakért zűrzavarossá. A felhasznál­ható növények választéka nagy, de feltétlenül ajánlatos, hogy legyen közöttük kövirózsa, varjúháj, ku­tyatej, kakukkfű, őszirózsa, leven­dula és rozmaring, (é) Az uszoda sok törődést igénylő, kényes jószág (Képarchívum) ÉPÍTÜNK A mellékletet szerkeszti a reklámosztály. Reklámmenedzser: Kis Péter, tel.: 0905/413 623, felelős szerkesztő: Molnár Iván, Levélcím: Építünk, Petit Press Rt., Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava, tel.: 02/592 33 424

Next

/
Oldalképek
Tartalom