Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)

2003-07-16 / 162. szám, szerda

2003. július 16., szerda 2. évfolyam, 29. szám Az Új Szó és az Est Lapok melléklete Látványos csaták, tengeri szörnyek, mesés lények, szerelem Szindbád - A hét tenger legendája ANIMÁCIÓ Dreamworks stúdió A nem egész egy évti­JMk zedes fennállása alatt meglehetős si- kerrel ostromolja a csaknem egy évszá­zada a csúcson levő Disney művek előkelő pozícióját az animációs fil­mek gyártása terén. És nemcsak a legújabb technikában, a digitális animációban (Z, a hangya; Shrek) jeleskednek, hanem hagyományos rajzfilmjeikkel is képesek a varázs­latra. Az Egyiptom hercege és az Irány Eldorádó! után most a Szindbád ad bizonyságot róla, mi­lyen jó érzéke van a stúdió alkotói­nak a történelmi kulisszák közt ját­szódó kalandmesékhez.' Ezúttal a Földközi-tenger ősi nép­meséi alakját, Szindbádot válasz­tották hősüknek. James Logan, a Gladiátor írója több kötetnyi, in- nen-onnan gyűjtött Szindbád- történet között válogathatott, a végeredmény aztán épp annyira lett vadonatúj fantáziaszülemény, mint évszázados mondák feldolgo­zása. Szindbád és Próteusz gyerekkori jó barátok, akik egykor tengeri kalan­dokról álmodtak. Szindbád végül kalóz lett, míg Próteusz Szirakúza fejedelme. Sorsuk akkor fonódik ismét össze, amikor Szindbád meg­kísérli ellopni Próteusz hajójáról a Béke Könyvét. Mikor a becsület fe­lülkerekedik benne, máris újabb gondja akad: egy gonosz istennő ragadja magához a könyvet azzal a céllal, hogy elpusztítsa vele a vilá­got. Az alkotók nem titkolt célja volt, hogy filmjük ne csak a gyereke­ket, hanem a felnőtt közönséget is meg tudja ragadni. Izgalmas ak­ciójelenetek, amelyek a véglete­kig kihasználják a rajzfilm techni­kai lehetőségeit, látványos csa­ták, tengeri szörnyek, mesés lé­nyek, cselszövés, szerelem és egy csipet érzékiség - egy varázslatos színekkel megidézett rég letűnt világban, (est) Szindbád: A hét tenger legendája - (Sinbad: Legend of the Seven Seas), Színes, m. b., amerikai ani­mációs kalandfilm, 2003, 86 perc Eger,Győr, Cinema City, Mis­kolc, Cinema City, Hollywood Multiplex,Nyíregyháza, Hollywood Multiplex, Hazafelé menet azon morfondírozhatunk majd, hogy akkor most tulajdonképpen szerencse-e, ha szerencsések vagyunk Intacto THRILLER A szerencse kiszámít­hatatlan és illandó mondhatnánk, s hogy kit nevezünk szerencsésnek, kife­jezetten szubjektív dolog. Viszont itt van nekünk a va­lószínűség-számítás, ami sok te­kintetben az emberiségnek a sze­rencse megértéséért vívott hősies, ám meddő küzdelmének eszköze. Mert ha egy a millióhoz az esélye annak, hogy lezuhan veled egy re­pülőgép, és egy a kétszázharminc- hétmillióhoz az esélye annak, hogy egy ilyen balesetnek egyetlen túl­élője legyen és az a túlélő te vagy, akkor mintegy matematikai tény­ként állíthatjuk, hogy te szerencsés vagy? Nos, Tornász, az Intacto cí­mű spanyol thriller egyik főszerep­lője egyedül él túl egy repülősze­rencsétlenséget. Nem csoda hát, hogy rejtélyes szerencseügyi szak­emberek úgy ítélik, hogy ő egy va­lóságos szerencsefia, akinek ilye­tén képességeit ki kell aknázni. Bevezetik tehát az ifjú szerencselo­vagot egy rejtélyes alvilági társa­ságba, melyben a szerencsét adják, veszik, sőt be nem avatott ember­társaiktól elrabolják, illetve akár gyilkolásra is felhasználják. A néha már-már kifejezetten perverzitásba hajló szerencsebajnokságok egyik célja kiválasztani az érdemeseket, akik aztán a legfőbb szerencseki­rállyal mérhetik össze erejüket. Eb­ből a végső párbajból pedig mindig csak az egyik távozhat élve. A sze­rencse 'Sötét oldalának fehéröltö­nyös lovagját Max von Sydow ala­kítja rezzenéstelen arccal, nincs mi­től félnie, hiszen annak idején túlél­te a legnagyobb kihívást: egy náci haláltábor poklát. A spanyol rendező igencsak sötét színekkel festi a falra a szerencsét, de a bizarr alapödetből végül is egy remek, fordulatos - és némi történe­ti tanulságtól sem mentes thrillert kanyarít. Moziból hazafelé menet pedig azon morfondírozhatunk majd, hogy akkor most tulajdonkép­pen szerencse-e, ha szerencsések va­gyunk. (est) Intacto (Intacto), színes, spanyol film, 2002., 108 perc, Rendezte: Juan Carlos Fresnadillo, Szerep­lők: Eusebio Poncela, Leonardo Sbaraglia, Mónica López, Antonio Dechent, Max von Sydow Miskolc, Kossuth mozi Hőseink befizetik magukat egy nyári tengeri hajókirándulásra. Csakhogy igazi meleg helyzetbe kerülnek, mert tévedésből egy homo fesztiválhajóra váltanak jegyet Hajó a vége VÍGJÁTÉK rtem én, értem, hogy nyár és uborkaszezon van - na, de ennyire? Mert ahhoz tényleg nagy pangásnak kell lennie a hazai és a nemzetközi filmpiacon, hogy a Hajó a vége honi moziforgalomba kerül­hessen. Hiába a többszörösen lejárat(ód)ott húzónevek (Cuba Gooding jr., Roger Moore) és a lát­szólag vidám téma (nyári hajókirán­dulás), az eredmény silány holly­woodi tömegproduktum, valahol félúton a videotékák és televízió­csatornák kínálata között. A bárgyú történet szerint egy szerel­mes férfiembert csúnyán átver könnyűvérű barátnője, aki ettől hó­napokra padlóra kerül. Barátja, hogy felrázza az apátiából, befizeti magukat egy nyári tengeri hajóki­rándulásra, ahol sok-sok szingli vi­rágszál várja, hogy bimbóját lesza- kajtsák. Csakhogy hőseink igazi me­leg helyzetbe kerülnek, lévén téve­désből egy homo fesztiválhajóra vál­tanak jegyet. A története miatt az Egyesült Államokban szigorúan 18 éven felülieknek szóló (így bukásra ítélt) produkció szánalmas kísérlete a beszéljünkviccesenamelegekről témának. Hogy a „konfliktusszálakat” meg­felelő módon el lehessen varrni, megjelenik a hajón egy nő (a tánc­tanár), így mindenki megtalálja a kedvére valót - férfi nőt és férfi fér­fit, mert a barátról hamar kiderül, hogy meleg, de legalábbis látens buzi. A borzalmasan gyenge és elképzelés nélküli tabudöntögetés - identitás­problémák: ki meleg, ki nem - és a szánalmas happyend-hajhászás oly­annyira lezülleszti az alkotást, hogy az ember jobbára értetlenül szemlé­lődik, kinek lehetett ennyi felesleges pénze, amit a forgatás helyett akár egyenesen a tengerbe is szórhatott volna? A koreográfus persze izzad a pénzé­ért, így a fináléban még egy kopíro- zott varieté előadás szemtanúi is le­hetünk. Megjelenik néhány bikinis bombázó prototípus (svéd lányok, vékony derék, szőke haj, nagy mell), mellékesen odavetve, hogy aztán a félreértések sorozatában az idős edzőasszonyság kerüljön az ágyba, méghozzá némiképp aberrált mó­don. Ha legalább annyira bohókás len­ne, mint a Forró rágógumi anno, akkor annyi báj lenne benne, ami egy tinifilmhez kell. Az odamondo- gatás és a sejtetés (mert mutatni azért nem engednek semmit) azonban a szemérmességhez ke­vés, a bájhoz meg éppenséggel sok. (mozinet) Hajó a vége (Boat Trip), színes, amerikai-német film, 2002, 94 perc, Rendezte: Mórt Nathan, Szereplők: Cuba Gooding Jr., Horatio Sanz, Maurice Godin, Roger Moore, Roselyn Sanchez, Vivica A. Fox Győr, Cinema City, Miskolc, Cinema City, Nyíregyháza, Hollywood Multiplex

Next

/
Oldalképek
Tartalom