Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)

2003-07-14 / 160. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 14. Közélet Mayer Judit szerencsésnek érzi magát, hogy ha nem is túl korán, de mégiscsak rátalált a hivatására Vegyenek le 20 évet a vállamról Ma ünnepli nyolcvanadik szü­letésnapját Mayer Judit szer­kesztő, műfordító, nyelvmű­velő. Több évtizedes pályafu­tása során tevékenységét szá­mos díjjal ismerték el. Leg­utóbb a Posonium Irodalmi Díj életműdíját vehette át. Mayer Judittal jubileuma kap­csán beszélgettünk. MISLAY EDIT Melyik hivatása áll legközelebb a szívéhez: a szerkesztés, a műfor­dítás vagy a nyelvművelés? Őszintén szólva legszívesebben a szerkesztést csináltam. Azzal kezdő­dött az egész. Tulajdonképpen sze­rencsésnek nevezhetem magam, hogy ha nem is túl korán, de mégis­csak nagyon jól rátaláltam a hivatá­somra. Mert eredetileg tanárnak ké­szültem, de aztán a háború végén bekövetkezett események miatt nem tudtam befejezni tanulmányaimat. Ezután jött a hontalanság, amikor nehéz volt egy magyarnak itt elhe­lyezkednie. Mindenféle alkalmi munkákból éltem, rossz tanulókat próbáltam a bukástól megmenteni, utána elmentem hivatalnoknak, és egészen 1954-ig ebben a szakmában dolgoztam. Majd egy véletlenen múlott, hogy a Mezőgazdasági Ki­adó magyar szerkesztőségébe kerül­tem: az ismerőseim figyelmeztettek, hogy van ott egy üres állás, nyelvi szerkesztőt keresnek. A Mezőgazda- sági Kiadóban tizenkét esztendeig dolgoztam, és nagyon jó iskola volt számomra. Komolyabban fordítani is ott kezdtem. Persze ezek elsősor­ban szakkönyvek meg tudományos­ismeretterjesztő kiadványok voltak. A Mezőgazdasági Kiadóból mentem 1967 januárjában az akkori Tatran Kiadó magyar üzemébe, amelyből aztán kifejlődött a Madách Kiadó, és ott is maradtam 1984-ig. Mennyire volt vonzó a szerkesztői munka azokban az időkben, ami­kor a Mezőgazdasági Kiadóba be­lépett? Rosszul volt fizetve, de engem érde­kelt. Azonkívül lehetőséget adott a cég arra, hogy levelező tagozaton befejezzem a tanulmányaimat. Nem akartam rögtön kérni, mert az nem illett volna. Ók szívesen vették, ha a szerkesztők jelentkeznek a nyitrai mezőgazdasági főiskolára. Ez ne­kem nem nagyon felelt meg, hiszen » Az ötvenes-hatvanas évekhez képest min­denképpen javult a yy nyelvhasználat. VN egy megkezdett stúdium állt mögöt­tem magyar-történelem szakon, és nem akartam egy egészen más do­logba belevágni. így 1957-től beirat­koztam a Pedagógiai Főiskolára, és 1960-ban megszereztem a diplo­mám. A nyelvművelési munkára Ja­kab tanár úr vett rá 1976-ban, ami­Annak örültem mindig, ha jó munkatársaim voltak (Somogyi Tibor felvétele) kor először kezdődött a rádióban az Anyanyelvűnk sorozat, amelyet, úgy értesültem a rádiósoktól, szeretnek a hallgatók. Mennyire javult a nyelvhasznála­tunk az elmúlt évtizedekben? Az ötvenes-hatvanas évekhez ké­pest mindenképpen azt mondhat­juk, hogy javult a helyzet. Akkori­ban nagyon sok szlovák kifejezést használtak még a szerkesztők is, mert általában nem találták meg rögtön a magyar megfelelőiket. Ezt a gyakorlatot sokszor kárhoztattuk, és igyekeztünk rajta változtatni. Azt hiszem, ez nagyrészt sikerült. Ami az úgynevezett szerkezetvegyí­téseket és szólásvegyítéseket illeti, az nem csak a szlovákiai magyar nyelvhasználatra jellemző, ilyesmit Magyarországon is találunk, az ot­tani nyelvművelőknek is van ezzel elég dolguk. Mindenesetre nagyon sok nyelvhasználati vétséget össze­gyűjtöttem az Anyanyelvi hibanap­ló című kötetembe, amely 1990- ben jelent meg. A következő gyűjte­ményem pedig most fog megjelen­ni a Lilium Aurum kiadó gondozá­sában. Számos Karel Čapek-múvet ülte­tett át magyar nyelvre. Miért tar­totta ennyire szívügyének Čapek fordítását? Ez tulajdonképpen szintén egy vé- ledenen múlott. Az első Capek- kötet, amelyet rám bíztak, A szenve- delmes kertész volt. A budapesti Natura Kiadó javasolta, hogy adjuk ki újra. Egyszer ugyan már megje­lent magyarul, és nem is a fordítás­sal volt baj, hanem azzal, hogy a for­dító emigrációban élt. A Natura Ki­adó vezetője ragaszkodott hozzá, hogy én fordítsam, és én azt a kis kö­tetet nagyon-nagyon megszerettem, és nagyon szépen is sikerült a fordí­tás. A szenvedelmes kertész nagyon szellemes és ügyes kis könyv, és a legjobbkor került piacra, mert akko­riban indult a hobbikertészet, és úgy vitték, mint a cukrot. Aztán az Euró­pa Könyvkiadó egy sorozatot indí­tott Karel Čapek publicisztikájából. Nem szabad elfelejteni persze, hogy Čapeket már előttem is nagyon so­kan fordítottak, és a nagyobb művei már le voltak fordítva magyarra. Ne­kem a publicisztikája jutott, és én ezt is nagyon szerettem. Mindig csodá­lattal vettem tudomásul, hogy ezek a régi írások milyen frissek, és hogy mennyire jó újságíró volt Čapek. Bármilyen kis témát vett elő, azt ő olyan szépen körüljárta, és olyan szép kis kerek egészet tudott belőle alkotni, hogy abból mindig irodalmi mű lett. Nagyon szerettem még egy másik könyvét, az Egy tisztes polgár meghurcoltatását, az is rendkívül szellemes mű. Ön nemcsak szakmai téren sokol­dalú, hanem a közéletben is na­gyon tevékeny. Bizonyára nem vé­letlen, hogy a Szlovák-Magyar Ba­ráti Társaságnak is oszlopos tagja. Mi, pozsonyiak gyerekkorunktól hozzászoktunk a toleranciához. És ez a tolerancia nem csak arra terjedt ki, hogy magyarok és németek na­gyon jól együtt éltek itt. A szlová­kokkal is békésen együtt éltünk, meg a csehekkel is, akik később ér­keztek. A szüleimtől tudom, hogy a csehek részéről eleinte volt egyfajta idegenkedés, de aztán ők is alkal­mazkodtak Pozsony légköréhez. És egészen addig, amíg a háború ki nem tört, Pozsonyt békés együttélés jellemezte. Aztán amikor Hitler megvadította részben a németjein­ket, mert azt el kell ismerni, hogy nem mindenkit vadított meg, csak némelyeket, akkor kezdett külön­válni minden. És hát a háború után rossz évek voltak, azokat jobb elfe­lejteni. Ön sok korszakát megélte Po­zsonynak, sőt több rendszert is. Mikor érezte magát a legjobban a városban? A legszebbek természetesen a gyer­mekkor emlékei, azok az első köz­társaság éveire esnek, amikor Po­zsony egy békés, kisebb város volt. Aztán rossz volt a háború után, de tulajdonképpen már úgy a hetvenes évek Pozsonyában egészen jól lehe­tett létezni. Kivéve azt, hogy az em­ber bosszankodott azon, hogy a mű­emlékekkel nem törődnek, és min­dent, ami a múltra emlékeztet, igye­keztek lehetőleg elsöpörni. De aztán megint felnőtt egy generáció, amely érdeklődött a múlt iránt, és nem akart mindent eltörölni, ami a régi monarchiához fűzi ezt a várost, és megpróbált bizonyos egyensúlyt te­remteni. Most se sikerül ez mindig, de azért azt el kell mondani, hogy az utóbbi években a város megszépült, ami még megmaradt a műemlékek­ből, azt gondozzák. Persze nem ke­rült a helyére minden magyar em­léktábla, de mégiscsak sikerült leg­alább a Petőfi-szobrot szépen elhe­lyezni. Egyszer talán sikerülni fog az is, hogy olyan embereknek, akik eb­\\ A nyelvművelési munkára Jakab ta­nár úr vett rá 1976-ban, akkor kezdődött a rádi­óban az Anyanyel- . , vünk sorozat. >\ ben a városban az országgyűléseken sokat jelentettek és sokat cseleked­tek, mint mondjuk Széchenyi is, em­léktáblájuk legyen. Ha végigtekint életének eddigi év­tizedein, mire a legbüszkébb? Talán inkább azt mondanám, annak örültem mindig, ha jó munkatársa­im voltak, és hogy jól lehetett velük együttműködni, mert az nagyon fontos dolog. Azt is mondhatom, hogy nagyon kevés kivétellel na­gyon rendes és jó főnökeim voltak. Szóval nem volt okom ilyen szem­pontból panaszra. Említette, hogy nemsokára meg­jelenik a Lilium Aurum kiadónál egy új kötete. Mostanában mivel telnek a napjai? Most éppen kivételesen németből fordítottam, Kari Benyovszky ked­ves kis könyvét, a Séta a régi Po- zsonybant, amely 1937-ben jelent meg. Időnként az Ikar kiadótól kér­nek fel fordításra, de mostanában szépirodalomhoz nem nagyon jutot­tam hozzá. Ha kívánhatna magának valamit a születésnapjára, mit kívánna? Vegyenek le húsz évet a vállamról. Persze nem úgy gondolom, hogy egészen töröljék el, hanem hogy az egészségi állapotom jobb legyen. RÖVIDEN Nőtt a bűncselekmények száma Pozsony. Az idei év első felében több mint 55 ezer bűncselekményt regisztrált a rendőrség, ami 6278-al több, mint a tavalyi év hasonló időszakában mért adatok. A felderített bűncselekmények száma is csökkent, jelenleg 48 százalékon áll. Összesen 62 gyilkosság, 96 ne­mi erőszak történt, ezek 80 százalékánál megtalálták a tetteseket. Nőtt az autólopások száma is, de itt csökkent a felderítettség. A 27 992 közlekedési balesetben 253-an haltak meg, 1189 esetben az al­kohol is közrejátszott. (SITA) Augusztusban benzináremelés Pozsony. A szlovák olajipari szövetség (SAPPO) szerint augusztus elsejétől a gázolaj ára 3,20, a benziné 3,70 koronával emelkedik majd, mivel a parlament megszavazta az üzemanyagok forgalmi adójának növelését. Nálunk az üzemanyagár több mint 55 százalé­ka adó, ilyen magas arány a környező országokban, de az Európai Unió tagállamaiban sincs. Az forgalmi adó emelésével a kormány csak a költségvetési lyukakat kívánja betömni, de az áremelés a fo­gyasztás csökkenését vonja majd maga után, így a gyártók is bajba kerülhetnek, állítja a szervezet. (SITA) A SIS veszélyezteti csatlakozásunkat Pozsony. Az egész szlovák titkosszolgálatot (SIS) át kellene alakíta ni, állítja Ivo Samson. A biztonságpolitikai szakértő szerint rontani fogja Szlovákia NATO és EU-csatlakozási esélyeit, hogy kiderült, a SME napilap munkatársait hallgatta le a titkosszolgálat. A katonai ügyészség által végzett nyomozás arra enged következtetni, hogy a SIS-ben a legfelsőbb vezetéstől független csoportok működnek, s kérdéses, hogy az új igazgató, Ladislav Pittner képes lesz-e felszá­molni azokat. (SITA) Állítólag 200-al hajtott az 500-as Mercedes sofőrje Autóval a vasúti sínekre ÚJ SZÓ-HÍR Komárom. Óriási csattanás éb­resztette vasárnap hajnali öt óra­kor a Klapka utca lakóit, egy Mer­cedes 500-as személygépkocsi ro­hant fel a közelben futó vasúti sí­nekre. Mivel a rendőrség tegnap elzárkózott a tájékoztatástól, meg nem erősített információkra ha­gyatkozva ismertetjük az esetet. Információnk szerint a mintegy 200 km/órás sebességgel haladó gépkocsi az enyhe jobb kanyarban kisodródott, és egy lámpaoszlopot súrolva, mintegy ötven méter szé­les füves térségen átszáguldva fel­rohant a vasúti töltésre. A tűzol­tóknak csak másfél óra elteltével sikerült elvontatniuk a járművet. Az eset miatt két hajnali vonatot késve indítottak, illetve fogadtak a komáromi állomáson. A két utas könnyebb sérülésekkel megúszta a balesetet, a gépkocsi vezetőjét, A. L.-t kórházba szállították, de saját kérésre tegnap hazaenged­ték. Informátoraink szerint itta­san vezette az autót, de az ilyen­kor szokásos leheletvizsgálatot nem tudták vele elvégeztetni, mi­vel az arcán is megsérült, vért vi­szont vettek tőle. A baleset okozó­ját kétes vállalkozásokat folytató, arrogáns embernek ismerik a vá­rosban. (vkm) Pachinger beperelte Szlovákiát Strassbourgban Milliárdokat követel az államtól a BMG Invest SITA-HÍR Pozsony. Patrik Pachinger 36 milli­árd koronát követel Szlovákiától a Európai Emberi Jogi Bíróságon. A vállalkozó, akit tavaly Jozef Majský- al együtt tartóztattak le, s június vé­gén együtt is szabadultak, azt állítja, az állam tehet arról, hogy nem sike­rült megmentenie a BMG Investet, mivel nem sokkal azután, hogy ő lett az új tulajdonos, a rendőrség nyo­mozást indított a cégnél. A vesztesé­ge szerinte idén március végén 36,7 milliárd korona volt, s azóta napon­ta 12 millióval növekszik. Pachinger már azt is jelezte, termé­szetesen hajlandó peren kívüli egyezségre is. Azt állítja, Mikuláš Dzurinda1 kormányfőnek és Rudolf Schuster államfőnek is elmagyaráz­ta már, hogyan lehetne kifizetni a pórul járt kisrészvényeseket. A Leg­felsőbb Bíróság egyébként július 29- én dönt Dániel Lipšic beadványáról, melyben az igazságügyi miniszter megfellebbezte azt a bírósági dön­tést, mely alapján szabadon bocsá­tották a vállalkozót. Időkezben Jozef Majský már visszakerült a vizsgálati fogságba, mivel megpróbált befolyá­solni egy tanút. Csáky Pál szerint személyi vagy csoportérdekek ütközése miatt van még mindig méltatlan helyen a szobor Kiszabadítják Kosutth-ot a rozsnyói kazánházból? ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Veteska: nevetséges egy kisebbségi kormány támogatása Ősszel már késő lesz a hittantanításról vitázni Pozsony. Még idén kikerülhet Kos­suth Lajos szobra a rozsnyói kazán­házból. Csáky Pál kormányalelnök felháborítónak tartja, hogy e törté­nelmi személyiség szobrát egy ka­zánházban helyezték el, és min­dent elkövet, hogy még idén méltó helyre kerüljön. A magyar politi­kus a kormány tartalékalapjából félmillió korona támogatást ígért a rozsnyói polgármesternek és a Csemadoknak annak tudatában, hogy a közeljövőben a szervezet vezetői Rozsnyón tárgyalnak. „El­fogadhatatlan, hogy magyar cso­portosulások személyi vagy cso­portérdekektől vezényelve blok­kolják a másik elképzeléseit arról, hogy mikor és hová tegyék ezt a szobrot, és emiatt még mindig mél­tatlan helyen van. Ha a rozsnyói magyarok, a helyi önkormányzat és a Csemadok ezt a kormány anyagi segítségével sem tudja le­rendezni, akkor más lehetőséget fogok találni úgy, hogy a problé­mát a kormányhivatal oldja meg” - hangsúlyozta Csáky, aki a Rozsnyó melletti gombaszögi fesztiválra is megpróbál százezer koronát sze­rezni a tartalékalapból. „Pályázatot kell kidolgozni e hét­re, ez alapján a kormány tartalék- alapjából kaphatnak támogatást” - tájékoztatta lapunkat a minisz­terelnök-helyettes. A Csemadok képviselői beavatták tervükbe, mely szerint Gombaszögön kopja­fát akarnak állítani. „Gombaszö­göt nem szabad csak egy ideológi­ával összekötni, a Sarlóval, ame­lyet a baloldali mozgalmak próbál­ták kisajátítani. Gombaszög a szlo­vákiai magyar gondolkodásban egyfajta folytonosságot és érték­rendet jelképez. Joggal vissza­visszatérünk ide, és az idei pénz­beli segítséggel szeretném bizo­nyítani, hogy nem csak a választá­sok évében fontos nekünk ez a hely. Idén egy, a szlovákiai ma­gyarság jövőjéről szóló fórumot is szeretnének Gombaszögön szer­vezni” - magyarázta Csáky. (sza) ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. Szeptemberig valószínű­leg aláírják a Szentszékkel a katoli­kus nevelésről szóló szerződést - vélte Viliam Veteška, a parlament al- elnöke a JOJ televízió tegnapi vita­műsorában. A HZDS politikusának nem tetszik, hogy miután az ellen­zéknek sikerült felvetetnie a 15. par­lamenti ülésszak programjára a va­tikáni szerződés megtárgyalását, a házelnök berekesztette az ülést, így a dokumentum vitája őszre ma­radt. „Félő, hogy akkor már késő lesz” - jegyezte meg Veteška, aki a héten Pavol Hrušovský helyett írta alá a többi alelnök által elutasított abortusztörvényt. „A KDH állás­pontja mindvégig világos volt, a pártelnök ennek megfelelően egyik parlamentbeli helyettesét bízta meg” - magyarázta a KDH-s Daniel Lipšic. „Nem a kormánykoalíción belüli helyzetet mérlegelve, hanem alkotmányos kötelességemnek ele­get téve írtam alá a törvényt” - szö­gezte le Veteška. Lipšic nem akarta elárulni, a KDH valóban kéri-e majd az ANO-s miniszterek menesztését, ha az államfő aláírja az interrupciós törvényt. , Jó, hogy jön a nyári szü­net, és ez az utolsó tévévita, mert egyre mulatságosabb kérdéseket tesznek fel nekem, bár mi tagadás, jól szórakozom” - volt Veteška vála­sza arra a felvetésre, a HZDS támo­gatná-e az ANO nélküli eseüeges ki­sebbségi kormányt. Az ellenzéki po­litikus csak annyit árult el: a HZDS nem fog olajat önteni a tűzre, ha­nem az ország stabilitását és az eu­rópai integráció sikerességét tartja majd szem előtt, (sza) MEGKÉRDEZTÜK Csáky Pál miniszterelnök-helyettest Miklósi Péter egy hónapja mondott le. Talált már új szó­vivőt? „Még nem. Szeretném, ha leg­később augusztusban már lenne új szóvivőm. Mivel bizalmi posztról van szó, csak olyan sze­mélyjöhet számításba, akiben megbízom. Egyébként már megszólítottam két nagyon is­mert újságírót, sajnos egyikük­nek sem felelt meg a felajánlott munka, holott a múltban ők maguk jelezték, hogy szívesen betöltenének ilyen tisztséget.” Neveket is elárulna? „Csak annyit mondanék, hogy az egyikük magyar, a másik szlovák. Az egyikük a közeljövő­ben szül, úgyhogy éppen ezért nem vállalta. A másiknak pedig olyan szerződése van, amit nem tud felbontani, úgyhogy tovább keresgélek, remélem eredmé­nyesen.” (sza)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom