Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)
2003-07-14 / 160. szám, hétfő
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 14. ■■■■■I KOMMENTÁR Téli szívatás - nyáron SZILVÁSSY JÓZSEF Mikuláš Dzurinda látszólag vidáman kerekezik a hivatalosan Szlovákia szépségeit népszerűsítő - a valóságban saját imázsjavító - kőrútján. Ám a látszat ezúttal is csal, mert pedálozás közben nyilván elsősorban azon töpreng, vajon miként kerülhetne ki abból a slamasz- tikából, amelyben jelenleg ő maga és a kormánykoalíció vergődik. Hibásak a kereszténydemokraták, akik mostanság elérkezettnek látták az időt fundamentalista nézeteik keresztülhajszolására. Bízva abban, hogy két jobboldali partnerük melléjük áll, ha köztük vagy az ANO között kell dönteni. Pavol Rusko, a liberális párt elnöke előtt a kormányzás kezdete óta a néhai SOP és a kimúlófélben levő SDĽ története lebeg. Semmiképpen sem szeretne a két volt kormánypárt sorsára jutni. A kitörési pontot a parlamenti matematikában találta meg. Magyarán: rájött arra, hogy erősítheti pozícióit, ha felrúgja a koalíciós szerződést, és összeszűri a levet az ellenzékkel, mert velük sok borsot törhet a kormánypárti partnerek orra alá. Példaként az áruházláncokról elfogadottjogszabályt, s még inkább a téli gépkocsiabroncsok kötelezővé tételéről rendelkező jogi norma elfogadását említjük. Mindkét esetben az MKP és a két szlovák koalíciós párt többsége ellenezte a tervezetet. Ám az ANO az ellenzékiekkel összefogva megszavaztatta a törvényt, amelyek közül az előbbit bírálják az uniós szakértők, az utóbbit pedig minden józanul gondolkodó polgár. Elképzelhető, hogy a rendelkezéssel kiürülnek a raktárak, mesés bevételt vág zsebre a gumiipar, a bírságok révén sokkal nagyobb lesz a közlekedési rendőrség bevétele. De bőszük lesz sok ember. Mondjuk ki nyűtan: elsősorban azok, akik nem gépkocsival járnak munkába. Ők télen csak a legszükségesebb esetekben veszik elő járműveiket, mert nincs sok pénzük benzinre. Havi egykét rövid út miatt nem tudnak összekaparni minimum hatezret téli gumira. Inkább óvatosan vezetnek, ha valóban havazik vagy fagy. A közlekedési balesetek statisztikái igazolják, hogy nem a tíz-tizenöt éves Skodák vagy a Ladák okozzák a tragikus baleseteket. S különben is az érvényes közlekedési szabály szerint mindig az útviszonyoknak megfelelően kell vezetni, felszerelni a járművet. November közepén vagy március elején rendszerint csak a Tátrában és Észak-Szlovákiában zord az idő, a déli országrészekben ilyenkor nem ritkaság a tíz fok feletti hőmérséklet, amikor viszont átlagon felül kopik a téli gumi, s emiatt a tehetősebbek is károsodnak. Vagyis a gumilobbi tagjai és a valós élettől teljesen elszakadt képviselők az ország nagy többsége ellenében hoztak törvényt. Tragikus ősz elé nézünk, ha ez a gyakorlat folytatódik, mert akkor a kormányprogram ócska papiros lesz, Szlovákia pedig olyan országgá züllik, ahol nem a parlamentarizmus, hanem a demokratikus elveket és a polgárság képviseletét lesajnáló politikai gengszterizmus fog dáridózni. Ideje már bizony, hogy a kormánykoalíció végre higgadt fejjel nézzen szembe a gondokkal és egymással. Mert a jelenlegi indulatokkal és övön aluli ütésekkel nemhogy három évig, de három hónapig sem lehet országot kormányozni. Nagyon titkos szolgálat TÓTH MIHÁLY Valahányszor nagyot zökken a jogállam szekere, mindig sokan felteszik a kérdést: miért nem úgy csináljuk, ahogy a britek, a svédek, az amerikaiak... Most, amikor újabb fejezetéhez érkeztünk a szlovák titkosszolgálat, az SIS Pavol Rusko által kirobbantott lehallgatási botrányának, ismét elhangzik a „miért nem úgy, mint Nyugaton?”. Akit érdekel a dolog, annak javaslom, ne kalandregényekből próbáljon meríteni, ha a nyugati demokráciák titkosszolgálatainak káderkiválasztási módszereiről kíván tájékozódni, hanem gondolkozzék el csak azon az egyetlen tényen, hogy a háborús években Graham Green, a világhírű regényíró is teljesített titkosszolgálati feladatokat. Csak arra figyelmeztetnék ezzel, hogy működő demokráciákban mennyire törődnek azzal, hogy a fölöttébb diszkrét feladatokat teljesítő Cég kötelékébe ne kerüljenek be tyúktolvaj nagyságrendű éhenkórászok, hanem - hacsak egy mód van rá - jellemes személyiségek dolgozzanak benne. Angliában a háborús években a G. G.-hez hasonló „nagyság- rendű” művészek, tudósok, újságírók egész seregét vette igénybe a kormányzat. Tudjuk, hogy a letűnt rendszerben a hatalom milyen figurákat vont be a titkosszolgálatba. Kisstílű bűnözők, bajbajutott egzisztenciák, mindenre és mindennek az ellenkezőjére hajlandó politikai szélkakasok tízezreit. 1989 késő ősze óta még minden kormánykoalíció kialakításakor késhegyre menő harc folyt a pártok között a belügy birtoklásáért. Minden párt tudta, hogy fontos a gazdasági posztok birtoklása, de még ennél is fontosabb a belügy és környékének tulajdonlása. A privatizátorok vállalatok százait juttatták ebek harmincadjára, milliárdokban kifejezhető adósságok ezreinek maradt el a törlesztése. Viszont úgyszólván nem fordult elő, hogy visszaélési ügyben végleges ítéletet hozott volna a bíróság. A legutóbbi parlamenti választásokat követően a belügy megszerzéséért különösen két párt kötötte az ebet a karóhoz: a KDH és az ANO. Vladimír Palkó lett a belügyminiszter, ráadásul az igazságügy is kereszténydemokrata kézbe került, és ettől azt várta el a lakosságjelentős része, hogy vége szakad a belügy és az igazságügy mucsai pártosságának. A közügyek iránt még érdeklődők meglehetősen kételkedve fogadták Pavol Rusko bejelentését, miszerint lehallgatják. Legtöbben ezt a furcsán liberális ANO és az ókonzervatív KDH közötti villogások egyik csörtéjének tekintették. Azonban kiderült, valóban voltak lehallgatások. Kiábrándító, hogy mihelyt kiderült, a Sme szerkesztősége és Rusko lehallgatása ügyében altatják az eljárást. Az eddig nyüvánosságra került adatok alapján megállapíthatatlan, hogy mit akart a SIS megtudni. Az azonban teljesen nyilvánvaló, hogy a belügy tulajdonlásából eredő előnyökről a birtokon belül levők ebben a kormányzati ciklusban se mondtak le. Miért nem úgy, mint Nyugaton? Talán mert nálunk nem olyan jellemeket választanak ki titkosszolgálati munkára, mint Nyugaton. VISSZHANG A Deportációk Áldozatainak és Leszármazottaiknak Szövetsége július 9-én csak a maga nevében küld levelet úgy Günter Verheugen EU-bővítési biztosnak mint Bugár Béla MKP elnök úrnak, és nem a lap által említett Magyar Föderalista Párt nevében. A DÁ- LESZ közgyűlését az említett politikai csoportosulástól függetlenül tartotta meg. A DÁLESZ elhatárolja magát az említett politikai csoportosulástól, ugyanakkor tiltakozik a lap csúsztatása ellen. Krivánsky Miklós, a DÁLESZ elnök- A következő kérdés, uraim? (Marabu rajza) Sok száz ember vár arra, hogy egyszer krétaarcú medikák hajolnak fölé a boncasztalon A halott ne legyen túlságosan beteg Ahhoz, hogy ingyen eltemessenek, először is tehetőssé kell tennem magam, akkor viszont méltánytalan az ingyentemetés. Bajok vannak már a hullafronton is. MEGYESI GUSZTÁV Napok óta fent van az interneten, hogy egy férfi felajánlotta a pécsi anatómiai intézetnek a holttestét oktatási célokra, ám elutasították őt, mondván, túljelentkezés van. Az intézetnél jelenleg több mint hétszáz jelentkezést tartanak nyilván, ám évente csak tizenöthúsz holttestet használnak fel a boncolási gyakorlatokon. Ugyanez a helyzet Debrecenben is, ott háromszáz ember vár arra, hogy egyszer majd krétaarcú medikák hajolnak fölé a boncasztalon, ám az oktatás nem bírja a tempót, húsz szerencsés, ha akad. Azért mondok szerencsést, mert Magyarországon vagyunk, és ha valakinek a holttestét oktatási célra használják fel az Úr ítélete után, akkor azt az intézet ingyen eltemeti, kérésre elhamvasztja, sőt, házhoz is viszi az urnát. Tiszta sor. Megkötés csak annyi van, hogy a jelentkező a szállítási költségek okán lehetőleg az intézet közelében haljon meg, és ne legyen nagyon beteg, mert az az oktatás során problémákat okozna. Úgy gondolná az ember, hogy hajlott hátú, aknakeresőre támaszkodó nyugdíjas aggastyánok araszolnak az anatómiai intézetek felé, ám ez nem így van. Meglepő módon elsősorban középkorúak, sőt, egészen fiatalok jelentkeznek, ami kétségkívül a mai . fiatalság perspektivikus gondolkodására és a jövőbe vetett hitére utal. Abba most nem mennék bele, hogy milyen a kiválasztás mechanizmusa, hol van itt kiírva közbeszerzési pályázat. Nekem csak egyetlen problémám van, de azt mindjárt az ombudsman figyelmébe is ajánlom: az a kitétel, hogy ne legyek nagyon beteg. Ez maga a megtestesült diszkrimináció. Porhüvelyemet ugyebár én azért ajánlom fel a tudománynak, mert nincs pénzem a saját eltemettetésemre, magyarán, szegény vagyok, sőt, negatív tartományban vagyok, a halálom után brutális adósságot hagyok családomra. Mármost a statisztikák szerint épp a szegény emberek a legbetegebbek, nincs pénzük még beöntésre sem, s mire kiderül a bajuk, már tíz évre előre foglalt minden hely az intézetek formalinos kádjaiban. Ahhoz tehát, hogy ingyen eltemessenek, először is tehetőssé kell tennem magam, akkor viszont méltánytalan az ingyentemetés; mi ez, ha nem a demokrácia lábbal tiprása? Valamit tenni kell. Ugyancsak az interneten egy Bibi nevű húszéves fiatalember tízmillió forintért árusította az egyik veséjét. Másfél hét után levették ajánlatát a honlapról, mondván, ez szervkereskedelem. Akkor én elgondolkodtam, miért baj ez. Az ember fél vesével is vígan elél, társadalmilag amúgy is kevés a donor, tehát itt komparatív előnyök vannak minden oldalon. A fiú felveszi a tízmilliót, hasznos tagja lesz a társadalomnak, segíti édesapját is, aki az egészségügy paraszolvencia nevű tudományágának köszönhetően kigyógyul minden bajából, így tiszta lelkiismerettel várhatja, hogy az Úr magához szólítsa, ami meg is történik, porhüvelye pedig a tudomány templomának alagsorába kerül új nemzedékek épülésére. Korszerű gondolkodás, a központi gondolat abszolúte a centrumAhhoz, hogy ingyen eltemessenek, tehetőssé kell tennem magam. ban van, nem hajlik el se jobb, se bal felé, a lehető legnemzetibb és legcsaládibb közép. Az most más kérdés, hogy Bibi a tízmillióból a saját bevallása szerint vállalkozást készült volna létrehozni, melynek keretében jós- és vetőkártyákat forgalmazott volna, ennek az új generációk körében most hatalmas felfutása van. A szerző az Élet és Irodalom publicistája TALLÓZÓ FÁZ Európa és Amerika - egyáltalában a világ demokráciái, összetartoznak - szögezi le a Frankfurter Allgemeine Zeitung című konzervatív német lapban megjelent cikkében Konrád György író. Konrád szerint a világ mindössze egynegyedét kitevő - tehát kisebbségben lévő - demokráciák egymás valós szövetségesei. „Aki Európát szembe akarja állítani Amerikával, nem tesz jót az Európai Uniónak“ - írja, majd emlékeztet: az amerikaiak két világháborúban vettek részt, pedig nem sok kedvük volt hozzá, és eldöntötték a háború kimenetelét. Németországban és Japánban demokráciát teremtettek, és ezt jelenlétükkel meg is védték a szovjet vagy kínai diktatúrákkal szemben. Az amerikaiaknak okuk lehet feltételezni - véli Konrád -, hogy a fasiszta és a kommunista totalitarizmus után az iszlám radikalizmus lesz a harmadik. Szaddám Húszéin iraki elnök rendszere ellen indított háború előtt az irakiak jelmondata - emlékeztet - első helyen szólított harcba a cionizmus ellen, csak után említve Amerikát és Angliát, így - mint a történelemben már sokadszor - ismét a zsidóság lett a fő ellenség. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy az Egyesült Államok vállaljon világ- politikai felelősséget. Európa is cselekvőén szerepelhetne a világ színpadán, ha megfelelő erők bevetésével adna hangot álláspontjának. Európára igen fontos szerep hárul a békebiztosító intézkedések terén. A demokráciáknak - áll az írásban - nem szabad elfogadniuk a kettős politikát, azaz, hogy egy ország békét hirdessen, és közben terroristákat képezzen ki, elítélje a terrort, és közben iskoláiban mártírként dicsőítse az öngyilkos merénylőket. A szerző itt megjegyezte: a kelet-európaiak annyiban különböznek a nyugat-európaiaktól, hogy gyanakvóbbak annál, semmint hogy szép szavakkal el lehetne őket bűvölni. Az 1989-es politikai fordulat előtti időkben a kelet-európai szocialista országokban is mosolyogva fogadták a nyugati vendégeket. Hasonlóban lehetett részük a közel-keleti diktatúrákba látogató politikusoknak is. A látogatások politikai célra való felhasználásának szavakba öntött megjelenése az idők folyamán változik ugyan, de a lényeg, azaz a fennkölt eszme nevében életre hívott totalitarizmus nem változik. A teljes odaadás megkövetelése, a kenetteljes szónoklatok és a gengszterpraktikák minden totalitarizmus jellemzői - emlékeztetett. Utalt arra, hogy az iszlám terroristák bőrszínre és vallásra való tekintet nélkül csapnak le mindenkire. Kihívták a legnagyobb nyugati államot, amelynek van katonai ereje ahhoz, hogy szavának nyomatékot adjon. Francia- ország ugyanezt teszi Nyugat-Afri- kában. Lényeg az ártatlan lakosság lemészárlásának megakadályozása. Az író szerint nem az a kérdés, hogy egy diktátor mennyi, és milyen fegyverrel rendelkezik, hanem az, hogy alattvalóit és szomszédait legyilkoltatja-e, vagy sem. Ez a XXI. század első nagy könyvpusztulása - állítja Fernando Baez, aki az UNESCO megbízásából járt Bagdadban Egymillió könyv pusztult vagy tűnt el Irakban MTI-JELENTÉS Csaknem teljesen elpusztult a bagdadi nemzeti könyvtár és a többi nagyobb iraki gyűjtemény. Több mint egymillió könyvet raboltak el vagy semmisítettek meg - állítja Fernando Baez, aki könyvtártudománnyal foglalkozik és jövőre publikálja A könyvpusztítás története című munkáját. Baez az UNESCO megbízásából járt Irakban, hogy a helyszínen tájékozódjon. .Jártam már Koszovóban, Szarajevóban, Kolumbiában, ahol láttam, hogyan pusztultak el a népkönyvtárak a merényiétek során. Los Án- gelesben voltani, amikor leégett a könyvtár 400 ezer könyvével, de semmi sem készített fel arra a döbbenetre, amivel Bagdadban találkoztam - mondta Baez a madridi El Paísnak adott interjúban - Szerintem ez a XXI. század első nagy könyvpusztulása. A bagdadi nemzeti könyvtárnak a homlokzata, az ajtói, ablakai kiégtek, összeomlottak a lépcsők, de nem veszett oda minden könyv. Több ezret megmentettek és ezek most mecsetekben, titkos helyeken vannak elhelyezve. Al-Hak Ali imámnál talán száz is van. Olyan információt kaptam, hogy amíg az amerikaiak ott maradnak, bizonyos szent könyveket nem is adnak vissza. A venezuelai szakember úgy tudja, hogy sok ezer könyvet ellopKétféle típusú rablás folyt, az egyiket szakértő bandák követték el. tak, és ezek egy részét utcai árusoknál, a bazárokban mindenki szeme láttára árulják, és potom áron kótyavetyélik el. Nem a nemzeti könyvtár volt az egyetlen, amely erre a sorsra jutott. A Makrabat al-Aukaf vallási kutatóközpontban 700 antik kézirat semmisült meg, 500 pedig eltűnt. Az iraki tudományos akadémia könyv- állományának 60 százaléka pusztult el, kirabolták a bagdadi egyetem könyvtárát. Baez listája hosszú és az UNESCO gyanítja, hogy Bász- ra, Erbfl, Kerbela, Nedzsef könyvtárait is hasonló kár érte. Kétféle típusú rablás folyt - mondja Baez. - Az egyiket szakértő bandák követték el. Ezek nagy gonddal jártak el, nagy értékű könyvekre koncentráltak. Úgy tudom, hogy azonosítottak már egy csoportot, de profik, nehéz elkapni őket. Voltak, akik megbízásra dolgoztak és voltak, akik a nemzetközi régiségpiacot ismerve, nagy antikváriusokat kerestek meg a könyvekkel. Néhány hete például több kéziratot ajánlottak fel egy neves New York-i régiségkereskedőnek, aki azonnal értesítette erről a hatóságokat. A másik fajta rablás elkövetőit manipulálták. A bombázások előtt röpcédulák zúdultak az emberekre, amelyekben polgári engedetlenségre szólítottak fel a Szaddám Húszéin rendszere ellenére és a szimbólumok megsemmisítését ösztönöztek. Az amerikai katonák Több kéziratot ajánlottak fel egy neves New York-i régiségkereskedőnek. első dolga a Szaddám-szobrok ledöntése, és a palotákba való behatolás volt. Ez anarchiát eredményezett. Amikor a feltüzelt nép elkezdett fosztogatni, az amerikaiak nem tudták fenntartani a rendet. Ehhez jött még a tíz évi gazdasági blokád, az éhség és a nyomorúság. Ugyanakkor a kutató úgy tudja, Szaddám Húszéin magángyűjteményéből 48 ezer kézirat megmenekült: Hájj Dádzsilíja egy raktárában voltak elrejtve.
