Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)
2003-07-12 / 159. szám, szombat
13 ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 12. Kópé Kedves Gyerekek! Megint eltelt egy hónap, csokorba szedtem hát június levéltermésének legszebb virágait, s küldöm értük szokás szerint a megérdemelt könyvet. Egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, mert újra és újra kapok szomorú leveleket, régi jó barátaim szívfájdító búcsüzóját, és nevet, mert az is kiderült, kik az igazán hűségesek, az áldozathozók és -vállalók, s ők vannak többen. Meg kiderült, milyen sokan vannak az újak, akik csak most ismertek meg, itt, az Új Szóban, s máris oly nagy a ragaszkodásuk, amilyet talán meg sem érdemiek. Hegyi Melinda után elköszönt tőlünk Jáger Csilla is, az a kislány, aki a Vasárnapban eltöltött két évben a Kópé rovat egyik mozgatórugója volt, nélküle talán ezeket a máig kitartó, hűséges barátokat meg sem ismertem volna soha, hiszen az ő lelkesedése ösztönözte a legtöbbeket munkára. Most valóban úgy érzem magam, mint a kis herceg rókája, megszelídítettek, aztán visszatérnek a bolygójukra. Cefet egy érzés, annyi bizonyos. De megértem, mindent megértek, s köszönöm az eddigi szeretetet. Huncutka mondta nekem a minap a legnagyobb bölcsességet, kicsit szégyenkeztem is, hogy a kishúgom tanít, meg persze büszke is voltam rá. „Ne bánkódj, Kópé, hiszen ha sose szeretett volna senki, akkor volna okod bánkódni, bár akkor nem éreznéd a hiányt, nem éreznél semmit sem, egészen más ember volnál.” Igaz. Valami hasonlót mond Szabó Ildikó is megható levelében. Egyetlen dolog miatt érzek csak keserűséget - nem hiszem el, hogy akinek mobiltelefonra telik, ne tudna hetente 3-4 sms-üzenetről lemondani a barátjáért, ha valóban fontos neki. Ennyibe kerül ugyanis a szombati Új Szó. Gyerekek, hát nem ismertek? Tudnotok kell, az őszinteséget becsülöm a legtöbbre a világon. Nem viselem el az alakoskodást, nem fogadom el a kifogásokat. Az őszinteséget várom tőletek, ha rosszul esik is, azt köszönöm. írjátok meg erről a véleményeteket, ti mit szerettek jobban: ha áltatnak benneteket, vagy ha megmondják őszintén, ne haragudj, nem marad rád időm, mert mással foglalkozom? Bár ha nyár van, utazásnak, strandolásnak, hancúroknak ideje, esténként, tévénézés helyett fogjatok tollat, levélpapírt, s írjatok nekem levelet. Higgyétek el Szabó Ildikónak, ki egyike állhatatos hűséges barátaimnak, mert ő tudja: az, ki titeket szeret, én vagyok: TÖRD A FE1ED» A baracskai Puskás Tibiké rejtvényei Rakjátok megfelelő sorrendbe a csontokat, s akkor megtudhatjátok, hogy hívják Kópé kutyáját! «ľ zz3£<S A június 21-ei megfejtések: 10 állat (kakas, elefánt, teve, zebra, tehén, malac, orrszarvú, kígyó, kecske, szarvas) - kakukktojás: g. A Lilium Aurum, az AB-ART és a \ ajándékát nyerte: Országh Róbert István, Velkenye, Farkas Krisztina, Jóka, Briskár Emil, Zsarnó, Takács Dávid és Réka, Vásárút. AHOL ÉLEK — Filkó Kinga, 10 éves, Komárom JWwí ctefc Varga Liviké, 10 éves, Hodos Szavazzatok! Szavazzatok! Szavazzatok! Szavazzatok! Szavazzatok! Szavazzatok! Szavazzatok! Szavazzatok! Szavazzatok! Szavazzatok! ki lSK<Ui>Hl A ló ^TŰDOD.HW^ íó Ho&x Mwk is kiV ONkSkS mi VQITWlX SNATOK IS. csípői)HlNTi TE, KISKOROK OTÍ SOMÉ Uh SlöüH A KŐHIVt XET-EAMTENEHJ^ izomm És MSYON ÖieViÖAf, HA LÁTOM. I- / lsenom.komolyhőgóh mi ve més imcsőuA rm.£$ \ VX£K fite, Esés KI h m '/UmTMm. BÁKÍROEN!,LOTA£f 'ÜRÖMI! TOdüRK... SEE íb*e?B nnmvuvi s seSraközzuhK .' Csanda Máté rajzai LEVELEZŐ Kedves Kópé! Barátom, rögtön az elején leszögezem, hogy odaadó szeretettel olvasom tanulságos rovatodat. A rejtvényeket mindig megfejtem és el is küldöm neked. Szerencsés kezeddel nemrég ki is sorsoltál engem, s nyertem egy csodálatos, érdekes, szép könyvet. Köszönöm, hogy elküldted a címemre. Maradok rovatod hű olvasója és rejtvényfejtő- je, szeretettel: Kusnyír Melinda, 11 éves, Mátyóc Nagyon szépen köszönöm a gyönyörű mesekönyvet, amit küldték Nagy-nagy örömet szereztél vele. Tudod, van nekem egy kétéves kishúgom, aki nagyon szereti hallgatni a macis meséket. Este, mikor a lefekvés ideje eljön, anyuka nagy szeretettel olvas nekünk egy-egy mesét. A kis hugi viszont csak a macisakat hallgatja végig csendben, ezért aztán telitalálat volt az ajándékod. Még egyszer köszönöm. Kellemes vakációt kíván: Molnár Michaela, 9 éves, Torna Nagyon örülök, hogy a képregényben az Egri csillagokról is írtatok, szerintem nagyon jó könyv. A télen én is elolvastam. Tudod, Kópé, nagyon örülök a könyvnek, amit küldtél a vikingekről, már el is olvastam. Éppen akkor lettem 12 éves, amikor kaptam, olyan volt nekem, mint a szülinapi ajándék. Üdvözlöm a hugicádat is: Nagy Nándor, 12 éves, Kálosa Nagyon örültem, mikor megjelent rovatodban az írásom az Egri csillagokról, s amiért küldtél nekem egy szép könyvet. El sem tudod képzelni, mekkora örömet szereztél vele. Hiszen én nagyon szeretek sportolni, s annyira vágytam egy ilyen könyvre! Már nagyon sok mindent elolvastam belőle, s ha nagy leszek, szeretnék én is részt venni az olimpián. Nagyon szépen köszönöm, Kópé, és sok sikert, egészséget kívánok neked a jövőben. Hű barátod: Jónás Agnes, 12 éves, Dunaszerdahely Tudatom veled, hogy az Új Szót már nagyon régen megkaptam, láttam is benne, hogy meg lehet rendelni csak a szombati számot, de ne haragudj, mi ezt jelenleg nem engedhetjük meg magunknak. Azokkal a klubtagokkal, akikkel eddig leveleztem, még mindig tartom a kapcsolatot. Most azért írok, hogy azt ne hidd, elfelejtettelek. És bár ezentúl nem foglak gyakran zavarni macskakaparásommal, el kell mondanom, hogy nagyon jó volt köztetek, és mindenkinek mindent köszönök. Pedig annyit, de annyit tudnék mesélni, hogy éjjel-nappal hónapokig olvasnád. Azt meg nem kívánhatom, hiszen éppen elég dolgod van. Ezért még egyszer mindent köszönök neked, és ezúton búcsúzom a rovattól: Jáger Csilla, 13 éves, Budaháza Ne haragudj, hogy két hétig nem írtam, de itt volt az év végi hajrá, be kellett kicsit erősítenem, hogy ne csússzon a bizonyítványomba rossz jegy. Ám most már minden rendben, s veled együtt örülhetek a nyári szünetnek. Látod, mennyire bánt, hogy egy kicsit elhanyagoltalak? Nagyon szeretlek ám! Meg a rovatodat is. Hétvégenként mindig elolvasom az Új Szót. Képzeld, még az interneten is olvastam rólad! A könyvet, amit küldtél, megkaptam. Köszönöm szépen. Teljesen még nem olvastam el, de már benne vagyok. Nagyon aranyos könyvecske. Van a falunknak egy havonta megjelenő lapja, a Patonyföld, melyben negyedévenként szerepel gyermekrovat. Hogy egy kicsit dicsekedjem is, hát én ebbe is írok. Sőt, néha átmásolják a te rovatodban megjelent rajzaimat is. Szeretném megköszönni neked, hogy annyit írsz rólam az Új Szóban. Nem fogsz bennem csalódni, ígérem. Mert én nagyon elszomorodtam, mikor nemrég olvastam nálad Hegyi Melinda levelét. Sajnálom, hogy többé nem láthatom ötletes rejtvényeit és csodás rajzait. így hullik szét a mi kis klubunk. Nemrég még úgymond „fogtuk egymás kezét”, most viszont egyre távolodunk. Érzem a hiányt. Persze, mindennek van rossz és jó oldala is. Most az a rossz, hogy sok régi barátunkkal megszakadt a kapcsolatunk, valami véget ért. A jó oldala viszont az, hogy így újabb gyerekeknek adatott meg az esély: ők is olyan jó barátokat szerezzenek, mint amilyeneket Kópé társaságában lehet. Mert aki Kópénak írni kezd, az biztos, hogy bekerül egy jó közösségbe. Akik elmaradtak, azoknak üzenem: Nekem is jobb lenne, ha a Vasárnapban volna Kópé, mert akkor hamarabb olvashatnám a rovatát. De így is jó! Fő, hogy Kópé megmaradt s velünk van. Köszönöm a szerkesztő bácsiknak, néniknek, mindazoknak, akik gondoltak Kópéra, a mi jó barátunkra, ezzel természetesen ránk is. Mert Kópéra a gyerekeknek valóban szükségük van! Hegyi Melinda leveléhez visszatérve, örülök, hogy nem felejtette el azt a két szép évet, s hogy örökre megőrzi szívében kedves szőke barátját, Kópét, s hogy a Klubról sem feledkezik meg. Kívánom neki és azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, hogy az életben is legyenek olyan sikeresek, eredményesek, mint a Kópé-klubban voltak. Az újaknak pedig biztatást szerettem volna adni ezzel a levéllel is, hogy tudják, nagyon jó dolgokban lehet részt venni egy kis fáradsággal. Szeretnék velük is nagyon sokszor és sokáig találkozni e rovat által, mely remélem, sokáig megmarad most már az Új Szóban, élén ezzel a kedves és jószívű fiúval, Kópéval, ki minket nagyon, de nagyon szeret. Tisztelettel: Szabó lídikó, 14 éves, Dióspatony Barátaim, köszönöm mindenkinek, aki drága idejéből rám is szán, s megtisztel levelével. Nem is hiszitek, micsoda erőt ad ahhoz, hogy vakációm idején is bejöjjek hétről hétre a szerkesztőségbe. Hálából küldöm is mindenkinek a jutalomkönyvet, most csak Jáger Csillával és Szabó Ildikóval teszek kivételt. Mindketten alapítótagjai baráti társaságunknak, s mint olvashattátok, egyikük elköszön, másikuk viszont épp segítségéről biztosít. Hogy legyen mire emlékezniük, úgy gondoltam, Jáger Csillának adom Szabó Ildikó bájos varrott képét, Szabó Ildikónak viszont, ki marad levelezőm, és sűrűn fogyasztja a papírt, Jáger Csilla levélpapírkészletét. Hogy emlékezzenek egymásra meg egy kicsit rám is. Míg a világ világ.
