Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)

2003-07-01 / 150. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 1. Riport Öt napon át szigetről szigetre hajóztunk az Adrián - bárhonnan és bármelyik horvát szigetre is érkeznek a vendégek, szívélyesen fogadják őket a helybéliek Akit egyszer megérint az Adria... Kék zászló A környezetvédelem oktatását elősegítő alapítvány legutóbbi kop­penhágai ülésén összesen 61 horvát strandnak és 16 marinának ítél­te oda a kék zászlót. A kék zászló a legjelentősebb környezet-, tenger- és tengerpartvédel­mi európai tervezet, amely a fenntartható turizmust és a partvidék­nek a környezettel összhangban lévő fejlesztését szimbolizálja. A kék lobogó hozzájárul a tengeri környezet állapotának nemzeti és nem­zetközi szinten történő megfigyeléséhez és segíti a horvát strandok és kikötők szolgáltatásainak népszerűsítését, korszerűsítését. A kék lobogó tekintélye nagy, a nyaralás helyszínének kiválasztásánál fon­tos szerepe van. Idén 32 isztriai és 10 dalmáciai partszakasz, továb­bá 16 marina részesült ebben az elismerésben. A strandokon a szezonban információs pontokat is felállítanak, ahol megtudhatják az érdeklődők, mivel „érdemelte ki” az adott partsza­kasz a kék zászlót, milyen előnyökkel jár ez az elismerés, és azt is, milyenek a helyi strand- és vízviszonyok. (Képarchívum) Amikor egy régi, külföl­dön élő barátom megkér­dezte, nem unalmas-e min­den évben Horvátországba látogatni, az első pillanatban nem értettem miről beszél. Csak annyit mondtam, hogy akit egyszer megérint az Adria... PÉTERFI SZONYA Trogir kikötőjében orrunkat meg­csapta a tenger sós illata, lábunk alól kifutott a talaj: néhány napig az Adonis hajó fedélzetéről cso­dálhatjuk a tenger kobaltkékjét, s amikor túl nagy lesz a hőség, meg­mártózhatunk hűsítő habjaiban. De persze előbb elfoglaljuk kabin­jainkat, majd a közös étteremben felhörpintjük a travaricát, kizáró­lag a tengeribetegség megelőzésé­re. Az utolsó cseppet a tenger iste­nének ajánljuk arra kérve, legyen kegyes a szárazföldi halandókhoz. (Az volt, öt nap alatt kellemesen ringatta hajónkat.) Tichomir Rakutjié kapitány az ismerkedés közepette megsúgja, majd kiderül, milyen társaság vagyunk: remek csapatot alkotunk-e, vagy a máso­dik napon legszívesebben a ten­gerbe hajigálnánk egymást... (Sze­rencsére, a húsz hazai újságíró a legnagyobb egyetértésben töltötte a nappalokat és a hajnalba húzódó éjszakákat). Hétágra süt a nap, lágy szellő teszi elviselhetővé a forróságot, s mi valamennyien tü­relmetlenül várjuk, hogy a legény­ség - három hajós és egy szakács­nő - valamelyik csendes öbölben vízbe dobja a vasmacskát, a hajó oldalára erősítse a létrát, hogy végre fürödhessünk. Csalódnunk kell, a kapitány szerint hosszú út­nak nézünk elébe, estére Brač szi­get Povlja kikötőjében busz vár ránk, nem késhetünk. Úszás he­lyett tehát a tengerszorosok labi­rintusában gyönyörködünk, itt ott látunk egy halászbárkát, a szige­tek lakatlannak látszanak. A terve­zettnél később szádunk partra, de senki sem izgul. Néma probléma - mondják a horvátok és igazuk van. Minek idegeskedni lényegtelen dolgokon? Főleg nyáron, amikor süt a nap. Nyomban ránk ragad ez az életszemlélet, s míg a többiek lassan andalognak a busz felé, töb­ben kávézási lehetőséget kere­sünk. Ami persze nem gond, a ki­kötőben presszó presszót követ. A kávé méregerős, a gyűszűnyi mennyiség kevésnek bizonyul, kettőt hörpintünk fel.(á 5 kuna). SELCE A dombtetőn épült városkában élt és dolgozott Dr. Matej Bencúr, ali­as Martin Kukučín szlovák író. - Hiába is keresnék leghíresebb mű­vének (Dom v stráni) színhelyét - magyarázza Milenka Ostojič, a Horvát Turisztikai Közösség helyi vezetője - mert sok ház hasonlít a regénybelihez. Megmutatja Kuku­čín feleségének (Perica Didolič) szülői házát, alaposan kikezdte az enyészet, hiányzik róla a tető, s a brači fehér kövek közötti résekben növények kapaszkodnak. A főtéri ház falán emléktábla figyelmezteti a vándort Dr. Bencúr orvosi rende­lőjére. Nagy nehezen megtaláljuk Kukučín házát is, amelynek tataro­zására a Mečiar kormány kultusz- minisztere állítólag milliókat köl­tött, ám az épületen ez nem lát­szik, romos. Betérünk a parányi templomba, ahol talán hittanóra zajlik, pedig a tanév már június 15- én befejeződött. Don Stanko a szlo­vák szó hallatára nyomban befejezi az órát és kérés nélkül Kukučín- előadást tart. - Hetvenhétben jöt­tem ide, az orvos-író sorsa nagyon megfogott. A doktor urat nagy becsben tartották a selceiek, kiváló diagnosztának bizonyult, nagy em­berbarát volt, a szegényeket in­gyen gyógyította, A környékbelie­ket sem hanyagolta el, öszvérháton eljutott a sziklák tövében élő rászo­rulókhoz. A felesége jó 20 évvel volt fiatalabb nála, vagyonos csa­ládból származott, Dideličék híres szőlőtermesztők voltak, Zágráb­ban és Prágában is voltak borüze­meik. És bár erről alig esik szó, az evangélikus Kukučín katolikus hit­re tért át. Késő este azon tanakodunk, füröd- jünk-e, de hát a kikötő a legkevésbé alkalmas hely a megmártózásra. Inkább sétálunk, az árak iránt ér­deklődünk, mert hiába szép a ten­ger, ha a turista éhes és szomjas. Az árak persze nem egységesek, az ás­ványvíz 5-6 kuna, a csapolt kissö- rért 8-at kérnek, a fél liter 10-12 kuna, a pizza 25-nél kezdődik, a meleg szendvics 8 kuna. VRBOSKA ÉS JELSA Kora reggel a hajó fedélzetéről in­tünk búcsút a még álmos kikötőnek, irány a hvari kanális, vrboska és jelsai megállóval. Egy 400 ágyas szálloda, 1000 fős kemping (nudis­tarésszel), ezer magánszállás és 130 hajót, jachtot befogadó kikötő jel­lemzi Vrboskát. Az első turisták az 1955-60-as években fedezték fel Hvar sziget 14. században épült kis­városát, amelynek 2000 fős lakossá­ga mára 600-ra csökkent. Szinte mindenki az idegenforgalomból él, a halászat mellékfoglalkozás csupán. Aki megunja a lubickolást, a napo­zást, annak az erődítmény megte­kintését ajánlhatom. A templomot értékes festmények díszítik, az oltár­kép Veronese alkotása, valaha a jó­módú városi polgárok vásárolták és adományozták az egyháznak. Jelsa viszont igazi turistaparadi­csom, az évi 40 ezer látogató 280 ezer vendégéjszakát tölt a három szállodában, két kempingben és 3-4 ezer magánszálláson. Az őslakosok száma 1700 - magyarázza a sikáto­rok hűvösét keresve Tonči Makjanič idegenvezető. És persze mesél. A legszebb homokos vagy apróköves strandokról, a fiatalok szórakozási lehetőségeiről, kellemes kávéhá­zakról, presszókról, kerékpár-, mo- torbicikli-kölcsönzési lehetőségről, de főleg a hazaiak vendégszereteté­ről. - Aki itt éjszakázik Jelsa-cardot kap. Ezzel 40 vendég-látóipari egy­ségben, boltban 10 százalékos ked­vezményben részesül a turista. Nö­velni szeretnénk a vendégek szá­mát, elvégre ebből élünk - hangsú­lyozza kísérőnk. PAKLENI OTOCI A pakleni kanálison hömpölyögve a 16 szigetből álló szigetcsoportot nézzük, miközben a kapitány elma­gyarázza, a pakleni kifejezés nem pokolit jelent, hanem kátrányfélét, amivel valaha a hajók fenekét véd­ték. Aztán egy kellemes öbölben le is horgonyozunk, elvégre élvezni kell az életet. Milena Huljev szakácsnő is velünk tart, le kell hűtenie magát még ebédfőzés előtt. - A parányi konyha az én magánszaunám - tu­datja rekedtes, mély hangján - a hő­mérő higanyszála 60 fok fölé kúszik. A vidám és jókedvű 41 éves Milena mindig énekel. Bús-édes, főleg sze­relemről szóló dalokat. Főzés, de úszás közben is. És mi vele tartunk. A következő megmártózás színhelye a Sčedro-sziget. Lakatlan ugyan, de vad kikötőjében rengetegen hor­gonyzunk. Úgy tűnik, mintha natu­ristatalálkozót tartanának a jachttu­lajdonosok, az olaszok, a németek, az angolok pucéran élvezik a napsu­garak, a tenger lágy simogatását. Kora délután Hvar sziget Hvar váro­sában kötünk ki. Hiába örülünk, hogy jó helyet fogtunk ki, mire visz- szatérünk a városnézésből, három hajón keresztül jutunk csak az Adonisra. Természetesen a mi fedél­zetünk is sétatér, további három ha­jót kötöttek mögénk. Tipikus horvát tengerpart HVAR A HORVÁT MADEIRA A legnagyobb sziget, évente átlag­ban hétórás napsütéssel, az átlag- hőmérséklet 16,5 fok. - Valaha gyógyfürdőként tartották számon, a légúti megbetegedésekben, az asztmában szenvedők menedéke volt Hvar, de 135 éve már szerve­zetten érkeznek csoportok a sziget­re - tájékoztat Jasna Božidar Spa- sevska idegenvezető. A szigeten nincs ipari létesítmény, a lakosok elsősorban idegenforgalomból és mezőgazdaságból élnek, nem is rosszul. A múltra a gótika és a rene­szánsz szimbiózisa emlékeztet, mert Hvar Velencéhez tartozott, de a jelen a turizmusé, a szőlészeté, az olíva-, a rozmarín-, a levendula-, a mandula-, a füge-, a szentjánoske­nyér-termesztésé és a mézé. A talaj elegendő vizet kap, Brač szigetről tenger alatti vezetéken kapják, de a 15. századtól saját kútjaik is van­nak. A turisták mégis palackozott ásványvizet isznak, drágább mint másutt, a boltban 6-8 kunát is el­kérnek másfél literért. A ferences rendi kolostorban megcsodáljuk Matteo Ingoli 8 méter hosszú és 2,5 méter széles Utolsó vacsoráját, az olajfestmény érdekessége nemcsak az, hogy az alakok ember nagysá­gúak, hanem az is, hogy a 16. szá­zad végén, a 17. század elején ké­szült alkotást eddig nem kellett res­taurálni. Aztán egy keveset hűsö- lünk a 250 éves tuja (čempres) alatt, amely ki tudja miért, óriási koronát növesztett, majd valahon­nan lévendulaillat árad felénk. - A nagy szárazság miatt - jelenti be Jasna asszony - idén a növény virá­ga aprócska. A város utcáin, terein, levendulaárusok kínálják portéká­jukat olyan drágán, mintha idei ter­més volna. Van kereslet, az osztrák, a német, az angol és az olasz turis­ták nem garasoskodnak. Mi sokall- juk a pici zacskóért kért 15 kunát. Este megtelnek a fagylaltozók (1 gombóc 4 kuna), a kávéházak, presszók, falatozók teraszai, fogy a halétel (saláta tengeri herkentyűk­ből 25-30 kuna, grillezett hal 40-50 kuna, kétszemélyes garnélarákos tál 280 kuna) a pizza 28-45, a sör 10-15, ugyanennyi a szomjoltó gemiá (fröccs), vagy a bevanda (vö­rösbor vízzel). MÚLÓ VIHAR Hajnali ötkor óriási hangerejű dör­gése ébredünk. Nyomban villámok szelik ketté az eget, az eső is elered. A hazaiak boldogok, a turisták ke­vésbé. Mi húszán kimondottan le­hangolódunk, tudomásul kell ven­nünk, hogy az utolsó napi fürdés­nek lőttek. Mire Splitbe érünk, is­mét hétágra süt a nap, csalogat a tenger, de úszásra nincs idő. Ke­zünket a sós vízbe mártjuk abban bízva, hogy egy év múlva újra visz- szatérünk. Mert aki egyszer „meg­kóstolja” az Adriát, örökre kívánni fogja. És szerelmes lesz a csodála­tosan kristálytiszta tengerbe. Vagy akár Dalmáciába, hiszen olyan, mint egy múlt századbeli regény. Romantikus, derűs, barátságos. Az utat a zágrábi Horvát Idegenforgalmi Hivatal támogatta A helybéliek egyszerűek és szívélyesek (Képarchívum) VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: DERÜLT; MELEG IDŐ, 30-34 FOK ELŐREJELZÉS A Nap kel 04.57-kor - nyugszik 20.54-kor A Hold kel 06.01-kor - nyugszik 22.41-kor A Duna vízállása - Pozsony: 305, árad; Medve: 100, apad; Komárom: 160, apad; Párkány: 85, apad. Jobbára derült lesz az égbolt, marad a meleg. A délután és az este folyamán némi felhősödés, eset­leg csapadék az ország nyugati és északi területein várható. Helyen­ként akár jégeső is elképzelhető! A legmagasabb nappali hőmérséklet 30 és 34 fok között alakul. Déli irá­nyú szél 3 és 7 m/s közötti sebes­séggel, az esős területeken akár ko­molyabb orkánra is számíthatunk, 20-30 m/s közötti sebességgel. Éj­szaka 18 és 14 fok közötti hőmér­séklet valószínű, sok esővel. Hol­nap lehűlés várható, borult lesz az égbolt, 22-26 fokra számítsunk. ORVOSMETEOROLOCIA Az időjárás ma fő­ként a teherbírá­sunkat és az össz- pontosító-készsé- günket befolyásol­ja negatívan. Las­sulnak a reakcióink, ezért a munka­végzés során és a közlekedésben na­gyobb a balesetveszély. A változé­kony időjárású területeken egyes reumatius és mozgásszervi betegsé­gek okozhatnak nagyobb fájdalma­kat. Az alacsonyabb vérnyomásúak esetében gyakoribb lehet a migré­nes fejfájás. Egyes légúti bántalmak, közülük is főként az asztmatikus be­tegségek tünetei ugyancsak jelent­kezhetnek. Holnap kedvezőtlenebb hatásokkal számolhatunk. Holnap-­|jN ŕ j 2 0 T I! \i] ♦ Hulk ♦ Ki nevel a végén? ♦ Van, akinek istencsapás a Mindenóó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom