Új Szó, 2003. július (56. évfolyam, 150-175. szám)
2003-07-09 / 156. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. JÚLIUS 9. KOMMENTÁR Óh, mesebeli Afrika MALINÁK ISTVÁN Nagyon ritkán szerepel Afrika a világlapok címoldalain, pedig az ott dúló konfliktusok sokkal véresebbek, kegyetlenebbek, mint azok, amelyekről általában naponta tudósítanak. És akkor még nem beszéltünk az elképesztő nyomorról, a fekete lakosságot tizedelő járványokról, s nincs év, hogy a földrész valamely régióját ne sújtanák több millió áldozatot is követelő természeti katasztrófák, mint például az aszály. Afrika most egy hétre címlapsztori lett - igaz, a történet elsősorban Bush elnök tegnap kezdődött körútjáról szól. De ez is valami, még akkor is, ha egy hónap múlva már senki sem fog beszélni róla. Kivéve magukat a reménykedő afrikaiakat. Bármennyire is a jó szándék vezette az amerikai diplomáciát, amikor gondosan eltervezte az öt országot érintő körutat, az tagadhatatlan, hogy legfontosabb eleme a demonstratív jelleg. Az vitathatatlan, hogy ifj. George Bush az első republikánus elnök, aki ilyen nagyszabású körutat tesz a kontinens fekete részén, de az is, hogy az út szervezői gondosan kihagyták a programból azokat az államokat, ahol pillanatnyilag a legsúlyosabb konfliktusok dúlnak. így például Libériát, amellyel szemben az USA-nak különös felelőssége van, tekintettel arra, hogy 1822-ben amerikai emberbaráti szervezetek alapították a felszabadított amerikai rabszolgák letelepítésére. Libériában 14 éve polgárháború dúl, s Bush a körút kezdetéig nem tudta eldönteni, küldjön-e amerikai békefenntartókat a nyugat-afrikai országba. Rossz nyelvek szerint csak azokat az államokat keresi fel, amelyek valamilyen szempontból sikertörténetnek számítanak a fekete földrészen. Igaz, közöttük van Nigéria is - ott csak hétfőn több mint tíz halálos áldozata volt a kormányellenes tüntetők és a rendőrség összecsapásainak -, de ez a kontinens legnépesebb, kőolajban leggazdagabb országa. Bush tehát demonstrálni akaija, hogy nemcsak Irakkal, a Közel-Kelettel vagy Nyugat-Európával foglalkozik - ezek jelenleg a Fehér Ház legháklisabb témái. Nemzetbiztonsági tanácsadója szerint az elnöknek a körúttal az a célja, hogy előmozdítsa a szabadságot, a jólétet és a békét a földrészen. A világlapok több-kevesebb iróniával idézték ezt a mondatot, amely, Fekete-Afrika fojtogató problémáit tekintve, tényleg elhagyható lett volna. Szerepel a Bush- csomagban 15 milliárd dollár az AIDS (Afrikában a legelterjedtebb, becslések szerint mintegy 30 millió ember fertőződött meg) elleni harcra, 10 milliárd a demokrácia és piacgazdaság fejlesztésére, 100 millió a nemzetközi terrorizmus elleni harcra. Szkeptikus elemzők nyomban rámutattak, hogy a 15 müliárdból elsősorban az amerikai gyógyszergyártó cégek fognak profitálni. Ami pedig a terrorizmust ü- leti: Washington hamarább is ébredhetett volna, hiszen például az al- Kaidával nem 2001. szeptember 11-én találta először szemben magát, hanem 1998-ban, amikor a terrorszervezet felrobbantotta az USA tanzániai és kenyai nagykövetségét. Mindenesetre: Afrika nemcsak mesebeli és forró, mint a régi sláger mondja, hanem kiszámíthataüan is. Ezért ez olyan körút, amelynek ki keíl várni a végét. JEGYZET Vakáció szotyolával SZÁSZI ZOLTÁN Marad a tökmag meg a szotyo- la. Az unatkozás a falusi buszmegálló padjain, néha egy kis biciklizés, de már abban sincs buli. Lehet nézni az arató kombájnokat, a tarlóhántást, de poros látvány, csíp az árpa töreke, meg a felnőttek se nagyon díjazzák, ha a gépek körül mászkálnak. Unalom. Aztán hirtelen ötlet az egyik sráctól, hogy menjen a csapat dobálózni. Mármint a gazdátlan üvegházba, ahol még itt-ott van pár négyzetméter üveg, a falutól odébb van, tehát senki nem zavar és kényére-kedvére rombolhat, dobálhat az embergyerek. Ha meg azt is megunják, akkor mennek a tóra. A focira meleg van, kosárlabdázni nem mindenki szeret, maradhatna még az alumínium aprópénz vonattal való vasaltatása, de vonat kétszer jár egy nap, kiszámíthatatlanul, meg aprópénz sincs olyan sok, hogy vonattal lapít- tatnák. Inkább gyűjtik, és veszik a szotyolát, a tökmagot, ülnek a falusi buszmegállóban és unatkoznak. Háromszáz lakosból ha harmincán járnak dolgozni, akkor jó az arány. Nyugdíjasokból van még elég, meg gyerek is van a faluban, mondhatnánk, hál’ istennek. Csak mit csinálnak, mit csinálhatnak egész nyáron? Két kilométerre a tó, folyó, erdő. De csak ülnek a buszmegállóban, néha egész délelőtt, néha egész délután. Unatkoznak. Maguk nem bírják kitalálni, hogy tegyenek valamit. Talán játszani is elfelejtettek. Pár éve még néhány nagyobb suhanc egész nyáron azzal foglalatoskodott, hogy rejtekhelyét épített magának a hegy faragható oldalában. Ott üldögéltek, fantáziáltak, bolondoztak. Legalább ennyi! Azóta tán az ásott rejtekhely is beomlott. Most az ütött-kopott klubban zsibbadnak esténként. Dolgoznának is, ha volna hol, de nincs alkalom. Marad a buszmegálló. Egy nyár, egy vakáció, amit végigunatkoznak, végig- szotyoláznak a bádoglemezből készült buszmegállóban. Ki segít nekik? Milyen élményekről mesélnek majd ősszel? Vakáció falun 2003-ban. FIGYELŐ Káoszhoz és katasztrófához vezethet a nemzetközi kapcsolatokban, ha normává válik az egyoldalú akciók gyakorlata - jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök egy tegnapi interjújában. Az orosz államfőt az Egyesült Államok vezetésével Irak ellen intézett hadműveletről kérdezte a The New Strait Times című malajziai újság munkatársa, annak kapcsán, hogy Kuala Lumpurba látogat. A látogatás tegnap kezdődött volna, de a szombati véres moszkvai merénylet miatt elhalasztották. Putyin általánosságban jónak minősítette kapcsolatait az Egyesült Államokkal, de elismerte, hogy az iraki helyzet megítélésében voltak nézetelé- térések a két ország között. Mint fogalmazott, a két országnak sikerült megtalálnia több eltérően megítélt kérdésben a kölcsönösen elfogadható megoldást. Oroszország elégedett a partnereivel, így az Egyesült Államokkal folytatott párbeszéd alakulásával - tette hozzá Putyin. Az orosz elnök kijelentette: Moszkva azt szeretné, ha a nemzetközi szervezetek - köztük az ENSZ is - nagyobb szerephez jutnának a béke megőrzésének és a jog érvényesítésének területén a nemzetközi kapcsolatokban. Hangsúlyozta: egyedül ez a szervezet képes arra, hogy a világot érintő kérdéseket megoldja. TALLÓZÓ ÜDOVÉNOVINY Jan Káván volt cseh külügyminiszter azzal vádolja az Egyesült Államok prágai nagykövetségének alkalmazottait, hogy fiának beutazási engedélyét megtagadva álltak bosszút rajta, amiért az iraki háború ellen foglalt állást. Az ENSZ- közgyűlés jelenlegi elnöke egy sajtóreggelin - a Lidové noviny napilap értesülése szerint - a brit Financial Times újságírójának arról beszélt, hogy az amerikaiak Irak- politikájával kapcsolatos véleménye miatt nem adtak egy ideig vízumot fiának és fia barátnőjének. Káván a cseh lap megkeresésére nem erősítette meg az információt. A nagykövetség sajtófelelőse pedig visszautasította a vádat, és kijelentette, hogy kollégái az említett két személy esetében a szokásos eljárást folytatták le, a kérelmet az amerikai előírások szellemében bírálták el. Ifj. Káván és barátnője több kérelmet is benyújtott, mindig más utazási célt nevezve meg, és végül mindketten meg is kapták a vízumot: a fiú mint egy ENSZ-al- kalmazott rokona, a lány pedig mint nyelvtanuló - közölte Lisa Helling amerikai sajtóattasé. Magyarok a változó Szerbiában: egyre sokasodnak a kérdőjelek Ez év februárjától a vajdasági magyarság egy Szerbia és Montenegró nevű országban él; az államközösség sorsa három év múlva dől el véglegesen. SINKOVITS PÉTER A névváltozás önmagában véve nem hozott semmi újat, viszont most készül Szerbia alkotmánya, úgyszintén a tartományi alaptörvény, s ezek a dokumentumok már hosszabb távra rögzíthetik a szerb köztársaság szerkezeti felépítését, valamint az ott élő kisebbségek jog- biztonságát. Szerbia alkotmánya valamikor az év vége felé kerülhet a parlament elé, egyelőre számos kérdés még tisztázásra szorul. Eldöntetlen például, hogy Szerbia a polgárok állama lesz, vagy a szerb nép és az országban élő kisebbségek állama. A területi elrendeződést illetően a szakmai bizottságban szintén nem alakult ki döntő többség; annyi bizonyosnak látszik, hogy a köztársaságnak két tartománya lesz (Vajdaság, Koszovó), az úgynevezett szűkebb Szerbiában pedig régiók jönnek létre, alacsonyabb szintű autonóm jogokkal. A szöveg az emberi és kisebbségi jogokat is szabályozná, feltehetően a jelenlegi állapotot véve mintának. Ez számítana előnyösnek a kisebbségek számára, hiszen a jogi feltételek vonatkozásában több komoly és pozitív elmozdulás történt, s mindezek megtartása lenne most célszerű. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy a hatalmat jelenleg gyakorló politikai centrumban mind nehezebben leplezhető a pozícióharc, másfelől viszont a Vajdaságban is egyre erőtlenebbé válnak a tényleges autonómiát követelő pártok, így a formálódó alaptörvény sem egy karakteres kiállást tükröz, a készülő dokumentum inkább a különféle változatok halmaza. Most szövegezik az új párttörvényt is, lévén Szerbia-Montenegróban jelenleg mintegy 300 párt szerepel a hivatalos listán, ebben az átláthatatlan szövevényben viszont valahogy rendet kellene tenni. Az elképzelések szerint a jövőben csak az a párt fejthet ki tevékenységet, amely legalább ötezer (kisebbségek esetében háromezer) aláírással képes igazolni tényleges támogatottságát. Ha ez a koncepció érvényesül, a jelenlegi öttel szemben valószínűsíthetően csak két magyar párt maradna, a Kasza József vezette Vajdasági Magyar Szövetség, és az Ágoston András által irányított Vajdasági Magyar Demokrata Párt. Szinte kizárt ugyanis, hogy a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, továbbá a Kereszténydemokrata Platform és a Vajdasági Magyar Polgári Párt képes lenne a feltételek teljesítésére. Nehezen elképzelhető úgyszintén, hogy a VMSZ önmaga tudjon képviselőket delegálni a szerb szkupstinába, ez csak szerb pártokkal koalícióban valósítható meg. Ágoston egyébként mindezek ügyében egy összmagyar konferencia összehívására tett javaslatot a Magyar Nemzeti Tanács elnökének; Józsa László ezt azzal utasította el, hogy az MNT-nek megvannak a saját feladatai, s ezek között nem szerepel a pártok közötti konszenzus keresése, miután az MNT „nem a hatodik vajdasági magyar párt”. Akadnak ennél azonban nagyobb dilemmák is. A Vajdaságban élő magyarokat meglehetősen kiábrándította a státustörvény körüli huzavona, majd a törvény parlaSzembe kell nézniük az év végén bevezetendő vízumkényszerrel. menti módosítása. Ezenkívül szembe kell nézniük az évvégén bevezetendő vízumkényszerrel. A VMSZ politikusai (például Egeresi Sándor) egyébként fennen hangoztatják, hogy a Máért legutóbbi ülésén a Szlovákiában és Romániában élő magyarok érdekeit szem előtt tartva szavazták meg a kedvezmény megváltoztatására tett indítványt, hiszen Belgrád a dokumentumot korábbi formájában sem ellenezte. Ehhez kapcsolódik persze az állam- polgárság kérdésköre is. (Erről az alább közölt cikkben is olvashatnak - a szerk. megj.) Külön kuriózum, hogy Medgyessy Péter magyar miniszterelnök közelmúlti szabadkai látogatásakor Zoran Zsivkovics szerb kormányfő „műsoron kívül” kijelentette, részükről semmi akadálya a kettős állampolgárság intézményének. Az ajánlat azonban egyelőre inkább csak fejtörést okozott a magyar diplomáciának. Medgyessy amúgy a regionális együttműködést szorgalmazta, s a magyar tőkebeáramlásra tett ígéretet - ez eddig igen vontatottan haladt. A jobbára pénztelen vajdasági magyarok viszont jószerével kiszorulnak a privatizációból, ez további munkahelyvesztéssel, azaz az elvándorlás felerősödésével járhat. Pedig éppen ez a kulcskérdés. Trianon után az akkor létrejövő Szerb- Horvát-Szlovén Királyság területén már fél milliónál több magyart jegyez a statisztika. Az 1920-as évek elején mintegy negyvenezer magyar nemzetiségű személyt utasítottak ki az országból (tisztviselőket, közalkalmazottakat, tanítókat, vasutasokat), ez megismétlődött 1944-47- ben, ám a szám már ennek kétszerese. Közben történt az 1944—45-ös megtorlás, ennek harminc-negyven- ezer magyar esett áldozatául. A korábban tehát jobbára mezőgazdaságból élő vajdasági magyarság két ízben veszítette el középrétegét, szellemi vezetőit, az újabb érvágásnak az utóbbi tíz esztendőben lehettünk szomorú tanúi, az összlétszám pedig 300 ezerre csökkent. A jelenleginél kedvezőbb, és mindenképpen stabilabb körülmények szükségeltetnek megerősíteni a maradék értelmiségi réteget, a vállalkozók csoportját és a farmergazdaságokat. Amiből jól állunk: hagyomány, munkaszokások, gyors alkalmazkodóképesség és az EU (Magyarország) közelsége. Minden más azonban hiányzik, elsősorban a valódi összpontosító és koordináló erő. A szerző újvidéki munkatársunk Csupán a politikai akaraton múlik a kettős állampolgárság ügye, az ezzel kapcsolatos aggályok mondvacsináltak Budapest igyekszik szőnyeg alá söpörni a kérdést PETKY JÓZSEF A kettős állampolgárság odaítélése politikai akarat kérdése, az ezzel kapcsolatos aggályok mondvacsináltak, s a magyar kormány igyekszik szőnyeg alá söpörni ezt a kérdést - írta tegnap az újvidéki Magyar Szó. Kabók Erika emlékeztet arra, hogy Zoran Zsivkovics szerb miniszterelnök nemrégiben kijelentette: jogi akadálya nincs annak, hogy a vajdasági magyarok megkapják a magyar állampolgárságot. Míg Orbán Viktor volt magyar miniszterelnök 2001 augusztusában azt mondta, hogy csak kérni kell a kettős állampolgárságot, s napirendre tűzik a kérdést, Medgyessy Péter jelenlegi kormányfő minapi interjújában már arra hívta fel a figyelmet, hogy az állampolgárság nem a nemzethez, hanem az államhoz való tartozást jelenti, s csak az kaphat állampolgárságot, aki állandó magyarországi lakos. A kettős állampolgárság ügyét a magyar kormány nem szorgalmazza, azzal az indokkal, hogy ez a Kárpát-medence kiürülését okozná, és a határon kívüli magyarok szavazati joghoz jutva átrendeznék az anyaország politikai térképét. A lap szerzője egy felmérésre hivatkozva mondvacsinált kifogásnak minősíti azt, hogy a vajdasági magyarság döntő többsége átköltözne az anyaországba. A délvidéki magyarok számára a nemzethez való tartozás mellett a mozgásszabadság kielégítését jelentené a magyar útlevél. Kabók rámutat arra, hogy Horvátország függetlenségének elnyerése után Zágráb első lépése volt a horvát állam- polgárság felkínálása minden hor- vátnak, így a vajdasági horvátok - szemben a vajdasági magyarokkal - akadálymentesen utazhatnak az egész világon^,,A magyar kormány bátortalanságát jelzi, hogy igyekszik szőnyeg alá söpörni ezt a kérdést. Pedig nem egy olyan példa van Európában, amely azt bizonyítja, hogy egy ország nem szenved kárt attól, ha a nemzethez való tartozás jelképeként állampolgárságot is igényelhet az, aki ezt szükségesnek véli” - írja Kabók Erika. A magyar alkotmány 1990 óta tartalmazza a határon túl élő nemzetrészek iránti felelősséget, ugyanakkor a kettős állampolgárság ügyét mindig érzelmi hullámok kísérték, ahelyett, hogy szakmai értékelés tárgya lett volna. „Meghökkentő ellentmondás - jegyzi meg hogy miközben az EU felé tartva szabadságot, a világban való érvényesülés lehetőségét kínálja a magyar kormány az államhatárokon belül élő fiataloknak, addig a határon kívülieknek nemcsak azt üzeni, maradjanak otthon, hanem még azt is, hogy éljenek bezártságban, viseljék sorsukat.” A szerző szerint sántítanak az olyan szókapcsolatok, mint „az egész nemzetről való gondoskodás”, „a nemzet határmódosítások nélküli integrációja” és „az egységes magyar nemzet”. A lap idézi internetes felmérésének eredményét, amely szerint a válaszadók nagy hányada úgy látja, hogy nem a szerbia-montenegrói kormány, hanem magyar politikai tényezők akadályozzák a kettős állampolgárság bevezetését.- Öregem, rossz a filozófiád. Ne te koldulj, hanem tegyél másokat koldussá, s akkor olyan prímán fogsz élni, mint én! (Peter Gossányi rajza) Meglehetősen kiábrándította őket a kedvezménytörvény körüli huzavona, majd a jogszabály parlamenti módosítása
