Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)
2003-06-10 / 132. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 1C KOMMENTÁR Kiimádkozott belépés NAGY ANDRÁS Ahhoz, hogy a lengyel népszavazás érvényes legyen, 15 millió embernek kellett az urnákhoz járulnia, ami annyi, mint Szlovákia, Szlovénia, Lettország, Litvánia, Észtország, Málta és Ciprus, tehát másik hét leendő EU-tagállam teljes lakossága. így mindenki számára érthető, hogy miért állt el egész Európa lélegzete egy pillanatra, amikor kiderült, az előzetes eredmények alapján Lengyelországban a kétnapos népszavazás első napján 18 százaléknál kevesebben mentek el voksolni. A kampányt kritizálok Lengyelországban is ugyanazt állítják, mint Magyarországon és nálunk, hogy a buta és szájbarágós jelszavak inkább elriasztották az embereket, ezért a „csak” 59 százalékos részvételi arány. Ugyanúgy Lengyelországról is elmondható az, ami Szlovákiáról, a támogatást elutasító szavazatok segítettek hozzá ahhoz, hogy érvényes legyen a népszavazás, hiszen ha a 23 százalék nemmel szavazó inkább otthon marad, akkor most nem ünnepelnének északi szomszédaink. A csadakozáspártiak ezzel szemben úgy vélekedtek, az ő kampányuk intelligensebb, mint a magyarországi és sokkal jobban vigyáztak a moratórium betartására, mint mi (ugye mindenkinek rémlik a május 17-i vasárnap délelőtt, amikor Szlovákia szinte valamennyi tévé és rádiócsatornája teljesen gátlástalanul részvételre buzdító kampányt folytatott). Varsóban a parlament mindkét házának kétharmados többségével kiváltható lett volna a sikertelen referendum, de biztos, hogy a mostaninál is nehezebb napok köszöntöttek volna Leszek Miller kormányfőre. Egyébként a lengyeleknek is volt néhány érdekes húzásuk. Kicsit pikánsnak tűnik, hogy egy ügy érdekében kampányolt Lech Walesa volt államfő és forradalmár, valamint Wojciech Jaruzelski tábornok, a kommunista rendszer utolsó vezetője. II. János Pál, bár közvedenül nem kívánta befolyásolni a szavazókat, a lengyel népnek azt üzente, velük van, ami azért mindenki számára egyértelmű lehetett. A lengyel katolikus egyház is beleerősített még vasárnap, és a délelőtti miséken a papok is az urnák felé terelték a nyájat. A legolvasottabb lengyel napilap, a liberális hangvételű Gazeta Wyborcza is megtette a magáét, hiszen vasárnap délelőtt ingyen különszámot osztogattak országszerte, melynek szalagcíme ennyi volt: Még kétszer ennyi kell. Néhány óra múlva Lengyelország is révbe ért, s a majdnem 39 milliós állam hosszú idő után területének, lakosságának és gazdasági erejének kijáró pozíciót foglalhat el az európai államok közösségében. A szerző politológus hallgató Brüsszeli hullámhosz PÁKOZDI GERTRÚD Ha a kormány protokollgépe múlt heti lisszaboni fordulójának „csak” annyi haszna lesz, hogy a Mikuláš Dzurinda miniszterelnök útitársaként benne ülő miniszteriális fő- és szakhivatalnokok néhány órás ott- tartózkodásuk alatt a portugál példa alapján meggyőződhettek róla, már a csadakozás pillanatától teljesen kimeríthetők a brüsszeli alapok, nem volt „drága a benzin”. Portugália hasonló helyzetből startolt Európába, mint amilyenben Szlovákia most van. Azzal a kis „különbséggel”, hogy ott nyilván a kezdetektől tudták, mi a teendőjük, ha uniós segítséggel akarnak utat, ipari parkot, gyárat, hidat stb. építeni, magyarán: régiót fejleszteni. Néhány hónap, és Szlovákia teljes jogú uniós tag lesz. Az itteni átlag- polgár ebből egyelőre főképp azt érzékeli, hogy „odafönt” megállás nélkül azon vitatkoznak, jogosak-e vagy sem azok a félelmek, hogy a brüsszeli lehetőségek töredékével sem tudunk majd élni... Csáky Pál szerint nem kell félni, hiszen ha a szükség úgy kívánja, úgymond bekeményít, és nem lesz különösebb gond az alapok igénybe vételével. Tény, hogy az előcsadakozási alapokat viszonylag jól kimerítettük, jóllehet a PHARE előcsatlakozási alapból közel 60 millió euró sorsa még bizonytalan. Most tisztázzák felhasználásának kritériumait. Nem kell rá sokat várni, hogy kiderüljön: a jövőt illetően a tamásko- dóknak lesz-e igaza, vagy a magukról minden bírálatot elhárítóknak. De az is kiderül, az integrációs pénzek lehívási feltételeinek megteremtéséért felelősök megtesznek-e mindent annak érdekében, hogy a pénzekre váró régiókban is tájékozottak legyenek az emberek, hogy az önkormányzatok, a kis- és középvállalkozók is tudják, mit kell tenniük, ha brüsszeli pénzhez szeretnének jutni. Az egyes régiókból érkező hírek szerint még nem sokat tudnak. Nincsenek megfelelő forma- nyomtatványok, nem tudják, milyen feltételekkel kaphat egy-egy vállalkozás brüsszeli támogatást stb. Az érintettek érdeklődnek, de az információk nagyon lassan és körülményesen jutnak el az egyes térségekbe. Meglehet, a lisszaboni „gyorstalpaló” tanfolyamnak köszönhetően is olyan fordulatot vesz uniós felkészülésünk, amely áttörést eredményez, és politikusaink és gazdaságpolitikusaink a portugálokhoz hasonlóan mielőbb tisztázzák, mely területekre akarunk elsősorban összpontosítani, mert ennek tisztázása nélkül meddő minden további vita. A kormány a múlt héten felkészülési válságtervet fogadott el az euroa- lapok eredményes lehívása érdekében. Nyolc hónapos késést kell fél év alatt behoznia. Ez nem vehető félvállról. Mivel a tervet válságtervnek nevezték el, úgy tűnik, végre a kormányban is mindenki rájött, mi a tét. Csak ne bizonyosodjék be, hogy későn kaptak a fejükhöz. Az esedeges kudarcot ugyanis nem az emiatt távozni kényszerülő miniszterek szenvednék meg, hanem a brüsszeli támogatások „beragadása” miatt hoppon maradt régiók, vállalkozók... FIGYELŐ LENGYEL LAPO K A hétfői lengyel lapokban az általános eufória mellett is felhívták a figyelmet arra, hogy bár a részvételi arány kielégítő volt, a választók több mint 40%-a otthon maradt, ami nem csupán a közügyek iránti közömbösséget, hanem a patriotizmus csökkenését is jelzi. Lena Kolarska-Bobinska, a Közügyek Intézete igazgatónője rámutatott, hogy a magas munka- nélküliség, a stagnáló gazdaság, a sok korrupciós botrány és a rossz kormányzási stílus ellenére az európai integráció társadalmi támogatottsága az elmúlt két évben stabil maradt, a lengyelek egy része az integrációt a jelek szerint orvosságnak tekinti az ország problémáira. Sokan abban bíznak, hogy a gyengén működő lengyel intézmények ugyanolyan hatékonnyá válnak majd, mint az Európai Unióé. Szerinte nagyérdeműk van a referendum sikerében a közéleti személyiségeknek, első helyen is a pápának, aki sok ingadozót győzött meg. TALLÓZÓ ZIUA A Romániai Magyar Demokrata Sző vétség nélkül a romániai magyarsá; talán egy százalékát sem érte voln el annak, műit amire az elmúlt évek ben jutott, s az RMDSZ-szel a romá niai demokrácia is nyert - írta a ro mán napilapban Dán Pavel ismer politológus. A kisebbségek politika szervezetei ott jelennek meg, és ot van rájuk szükség, ahol a többsé; nem érdekelt a kisebbségek gondjai nak megoldásában - hangsúlyozta Az, hogy az RMDSZ négy évig a kor mányban volt, majd 2000 után tör vényhozási koalícióra lépett a jelen légi kormánypárttal, hozzájárult ; demokrácia megszilárdításához, nö velte az ország integrációs esélyeit Szerinte ha 1990-ben a románia magyarok nem rendelkeztek voln: képviselettel a parlamentben, az ál lamapparátusban, akkor a Marosvá sárhelyen kiprovokált etnika összetűzések egész Erdélyre kitér jedve évekig elhúzódtak volna. Putyinnak nem a csecsen-kérdés a legnagyobb gondja, az orosz északon tíz évvel rövidebb az átlagéletkor Az igazán kemény dió Szibéria Nagyjából kétszáz esztendeje zajlik kisebb-nagyobb intenzitással a csecsenföldi háború. Ez volt a cárok gondja a XIX. század elejétől, Sztálin az egész népet kitelepítette, Hruscsov rehabiltálta a nemzetet, Brezsnyev nem törődött velük. Az új, az iszlám által „szent háborúnak” hirdetett terrorizmus folytatódik. Putyin ígér, ígérget, a csecseneket pedig nem lehet megbékíteni. Erre figyel a nemzetközi közvélemény. E. FEHÉR PÁL Véget értek a szentpétervári szép napok, amikor Vlagyimir Putyin szülővárosában 45 állam- és kormányfőt köszönthetett, és a tévékamerák előtt bizonyíthatta: semmivel sem kevesebb a reputációja Európa, az Európai Unió, illetve a NATO vezetői, és mindenekelőtt Schröder kancellár, illetve Bush elnök előtt, mint amilyen tekintélyt annak idején Mihail Gorbacsov élvezett. (Persze, az igen befolyásos Moszkovsz- kije novosztyi, amely egyébként Pu- tyint szokta támogatni, arról ír, hogy a külföldi vendégek ellátásában nem volt semmilyen hiba, viszont az ünnepi tengerészeti parádéra kicsábított háromszázezer pé- tervári lakosnak elfelejtettek nyüvá- nos vécéket felállítani, ezért a Néva partja percek alatt egy tanganyikai falu klozetjára emlékeztetett.) Gorbacsov abba bukott bele, hogy állandóan az állam nagyhatalmi szerepét igyekezett óvni a diplomácia eszközeivel, alattvalói pedig vodkát szerettek volna inni, amelyet ő viszont betiltott. Arról már nem is beszélve - és egyáltalán nem megfeledkezve Gorbacsov felmérhetedenül nagy történelmi érdemeiről-, hogy Mihail Szergejevics mindmáig ama tévhit rabja, hogy a demokráciát csak akarni kell, és azonnal meg is valósulhat, hogy - ellentétben a Marxtól eredeztethető elmélettel - a forradalmat, a társadalmi viszonyok gyökeres megváltoztatását „felülről” lehet kezdeményezni. Nem lehetett. Gorbacsov népszerű volt külföldön, nagyon népszerű, én is vettem Bécs- ben egy „Gorbi” feliratú kitűzőt annak idején, meg tetszett is, hogy amolyan szocdem rokonszenvei vannak, de a nép enni akart, s közben Litvániában lövetett az önállóságot követelő népre, Karabah szinte megoldhatatlan örmény-azerbajdzsán véres ellentétével nem tudott mit kezdeni, a csecsen kérdést adminisztratív, hogy ne újam rendőri ügyként kezelte. Putyin - úgy tetszik - belesétált ugyanebbe a zsákutcába. Maradjunk csak a csecsen kérdésnél: alkotmányt dolgoztat ki, népszavazás lesz, minden bürokratikus intézkedés mintha megfelelne a demokratikus szabályoknak. Ezeknek az intézkedéseknek azonban egyetlen céljuk van: a nyugati világot - a terrorizmus világveszélye okán - a csecsének izgatják a legjobban, tehát Putyin gesztusokat tesz. Putyin igazi gondja azonban már régen nem az, hogy mi lesz a cse- csenekkel, vagy milyen a pravoszláv egyház szerepe a mai oroszok életében, noha maga is vaskos gyertyákkal látogatja a székesegyházakat és el nem mulasztana egyetlen találkozót sem II. Alekszij patriarchával (világi nevén Rüdiger úrral, aki egyenes leszármazottja annak a Rüdiger cári tábornoknak, aki előtt Görgey Artúr 1849 augusztusában kapitulált). Még az sem érdekelte, hogy a Téli Palota kapujára a mostani jubileum előtt visszaszerelték azokat a kétfejű sasokat, a cári címert, amelyet 1917-ben szereltek le onnan. Putyin igazi gondja az, hogy mi lesz északon. Mi lesz Szibériában? Azokon a vidékeken, ahol az év háromszáz napjában nulla fok alá zuhan hőmérő higanyszála, ahol a lakosság legnagyobb része az egykori, Sztálin által odadeportált rabok leszármazottja és ahol az átlagéletkor tíz évvel alacsonyabb, mint az európai Oroszország területén. (A félreértések elkerülése végett azt is tudni kell, hogy az orosz férfi lakosság átlagos életkora az európai területeken sem éri el a hatvan évet. És ki kell egészíteni ezt az információt azzal, hogy a férfiak korai elhalálozása az esetek hatvan százalékában, részeg állapotban elkövetett gyilkosság következménye.) Mi, közép-kelet-európaiak, akiknek szintén vannak tapasztalataik a sztálini diktatúráról, azért erről a rettenetről többnyire Lengyel József, Alekszandr Szolzsenyicin, Varlaam Salamov, Jurij Domb- rovszkij megrendítő alkotásaiból tudtunk. Vorkuta, Magadan, No- rilszk - ezek a városok és ezek a területek a veszélyeztetett országrészek. És innen származik - a nyersanyag-kitermelés okán, aranyról, Észak-Szibériából származik az orosz nemzeti jövedelem egyötöde. földgázról, kőolajról van szó! - az oroszországi nemzeti jövedelem egyötöde, az orosz export hatvan százaléka! Putyin állama, természetesen, nem nélkülözheti ezeket a jövedelmeket. Különös tekintettel arra, hogy éppen ezekre alapozzák azokat a terveket, amelyek szerint, amennyiben az elkövetkező években folyamatosan lehetne számítani a nemzeti jövedelem 2,5 százalékos növekedésére, akkor az Orosz Föderáció huszonöt esztendő múlva elérheti Portugália mai színvonalát. Ugyanakkor Putyin már nem alkalmazhatja Sztálin módszereit: nem szállíthat rabszolgákat Északra, tízmilliós nagyságrendben. Putyin nem alkalmazhatja Hruscsov módszerét sem, aki megpróbálta a forradalmi lelkesedés maradványait (a fiatalok toborzása) egyesíteni az úgynevezett „északi pótlék” kapitalista ízű csábításával, ami azt jelentette, hogy a Moszkvában végzett fiatal mérnök, ha négy-öt évet ledolgozott ezeken a vidékeken, akkor nyugodtan vehe tett magának egy jó lakást a főváros ban, mivel a pótlék a rendes szovjei bér sokszorosa volt. A privatizál] olaj- és aranykitermelő vállalatol azonban nem fizetnek semmilyer pótlékot. Kihasználják azt a szörnyé körülményt, hogy annak az észak területeken élő orosz lakosságnak illetve döntő többségének egyálta Ián nincsen lehetősége arra, hogy szülei eredeti lakhelyére visszaköltözzön és újra valamelyest ember körülmények között éljen. Pillanatnyilag 600 ezer ember vár arra. hogy az északi területekről visszatérhessen családja eredeti lakhelyére. Ennek az óriási lélekszámnak csak a töredéke rendelkezik olyan anyagi háttérrel, ami lehetővé tenne számára álmai beteljesedését. Szibéria, Észak - nagyon messze van. Az orosz sajtó, mármint az a része, amelyik veszi magának a bátorságot, hogy az elnököt bírálja, éppen arra mutat rá, hogy a csecsének problémái ugyan rendkívül fontosak minden szempontból, de a szibériai Észak gondjai egész Oroszország gazdásági és emberi tartalékai szempontjából összehasonlíthatatlanul nagyobb jelentőséggel bírnak. Csak hát messze vannak azok az északi oroszok. Sztálin erőszakkal telepítette be az Északot. A legszerényebb számítások szerint is ez az akció húsz millió ember életébe került. Most a megmaradónak életéről lenne szó. Putyinnak vagy arra kellene pénzt szereznie, hogy emberileg elviselhetővé, következésképpen gazdaságilag hasznossá tegye ezeket az északi területeket, vagy pedig hagyja a sorsára ezt a világot. Csak ebben az esetben az a megkerülhetetlen kérdés: miből él majd meg Oroszország? És, persze, a csecsen problémát is meg kellene oldani. De nem olyan Patyomkin-módszerekkel, mint amilyen a szentpétervári ünnepségsorozat volt. Ha Bush vécére tud menni, de az egyszerű „pitye- ri” nem - az öreg hiba. Sokan belebuktak ebbe. LEVELBONTAS A gímesi iskola sorsa Június 2-án a zoboraljai Gímes község önkormányzata nem szavazta meg a magyar szülők kérvényét, a magyar igazgatóságú alapiskola létrehozását! A 9 tagú önkormányzatból a jelenlévő 8 képviselő a következőképp szavazott: 1 támogatta, 3 tartózkodott, 4 ellene voksolt. Ezzel megpecsételődni látszik a gímesi magyarság sorsa, választott képviselői úgy döntöttek, hogy Gíme- sen nincs szükség magyar iskolára, elég a szlovák! Ugyanis az immár jogalanyisággal rendelkező alapiskola alapító levele alapján már „csak szlovák iskola”, ahol magyar nyelven is van oktatás! De meddig lehet, és mely tantárgyakat oktatják magyarul? Mert, ha az iskola igazgatója vagy igazgatósága csakis a magyar nyelvre és irodalomra korlátozzák a magyar nyelven oktatást, ekkor sém sérti meg az alapító okiratot. Ha összevetem az önkormányzati választások és a testület szavazásának eredményét, akkor számomra felfoghatatlan a döntés! Az önkormányzati választások alapján 4 KDH-s, 4 MKP-s és 1 SDL-es képviselő van Gímesen. Ha 4 MKP-s képviselő van, akkor felmerül néhány kérdés:- hogy lehetséges, hogy csak 1 képviselő szavazott a magyar igazgatóság mellett?- milyen „magyar” jelölteket állított a gímesi MKP az önkormányzati választásokon?- mit tett a helyi MKP alapszervezet a gímesi magyar igazgatóságért?- mit tettek a járási és országos MKP szervek a gímesi magyar igazgatóságért? Az utolsó két kérdésre egyértelmű a válasz, a magyar igazgatóságért semmit, ezt mutatja a szavazás eredménye! Ezek alapján valóban megásták az itt élő magyarság sírját, mert még az MKP képviselők sem álltak ki a magyar igazgatóságú iskoláért, annak ellenére, hogy a szavazás titkos volt! De a gímesi önkormányzat álláspontja nem csak a gímesi magyarságot érinti! Mivel központi iskoláról van szó, melynek magyar részlege van, idejárnak a koloni, lédeci és zsérei magyar gyerekek is. De csakis annak az önkormányzatnak a jogkörébe tartozik az iskola, melynek területén van az épület, hiába van több diák a környező falvakból, ezeknek a községeknek nincs beleszólása az iskola működésébe. Jelenleg megoldhatatlan a magyar igazgatóságú iskola létrehozása, mivel más községben nincs megfelelő épület. Újabb akadályt gördítettek a magyar szülők jogos kérése elé, de ez sem állíthatja le a kezdeményezést, hogy mi magunk szervezzük az oktatásunkat, magyar nyelven, magyar igazgatóságú iskolában. Balkó Gábor Kolon- Hiába szólítottál öreganyádnak, akkor sem keveredek adócsalásba. Ezért már az első kívánság után számlát kell adnom! (Lehoczki István rajza)
