Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)

2003-06-28 / 148. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 28. VENDÉG KOMMENTÁR A Duna Paksnál SZILÁGYI A. JÁNOS Vaskos iratokkal megpakolva elutaztak a Pakson történteket vizsgáló nemzetközi ellenőrök. Távoztak a greenpeace-esek is. Ők sem üres kézzel: a garázdasággal, rongálással vádoltak egy év próbára bocsátó, az országból kitiltó bírósági ítélettel, társaik kisebb-nagyobb zúzódás- sal, kötésekkel hagyták el az országot. Mi tízmilliónyian viszont ma­radtunk, nyakunkon az atomerőművel, benne az eltakarításra váró tisztítótartállyal. Sok újat a külföldi szakértők sem derítettek ki. Azt ál­lapították meg, amit eddig is tudtunk: Pakson mindenki hibázott: a tisztítást óvadanul végzők és az ezt tédenül szemlélő atomerőművi és hatósági vezetők. A felelősöket tehát már ismerjük. A magyar kormány feladata, hogy levonja a vizsgálatok személyi következményeit. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szintén azt erősítette meg, sú­lyos mulasztások történtek. Pakson aligha mehet minden változada- nul tovább. Az okok és a vétkesek kilétének felderítése után meg kelle­ne végre kezdeni az üzemzavar felszámolását. Tudom, nem szabad kapkodni, meggondoladanul dönteni (a vizsgálatok szerint éppen ez okozta a bajt), de az mégis túlzás, hogy az eddigi egyeden érdemi lé­pésre, a tartály belsejének lefilmezésére 73 (!) napot kellett várni. Úgy tűnik, Pakson csak akkor határozottak, ha a tüntetőkkel szemben kell fellépni. Állítólag egyébként nem is olyan rossz a helyzet, men a fűtő­elemeknek csak egy része sérült. Erről azonban csak Kocsis István ve­zérigazgató előadásából tudunk, a felvételeket nem tették közzé. A paksi vezetők arra hivatkoznak, hogy a Framatome jóváhagyása nél­kül nem mutathatják be a tisztítótartályról készült filmet. Bölcsész végzettségű újságíróként nem mondhatom magam nukleáris szakér­tőnek, talán sokat nem is értenék a látottakból, de mégis. Meggyőzőbb lenne, ha én és bárki más saját szemünkkel győződhetnénk meg a fű­tőpálcák állapotáról. A környezetvédők többségétől eltérően nem ér­tek egyet az atomerőműveket elvből ellenzőkkel. Sőt úgy vélem, ép­pen környezetvédelmi okokból szükség van a nukleáris energiára, ha azt megbízható, szigorú kontroll mellett állítják elő. Az ellenőrzés azonban nem csak hatósági felügyeletet kell hogy jelentsen, legalább ilyen fontos, hogy a lakosság pontos, naprakész tájékoztatást kapjon, főleg ilyen bizonytalan helyzetben. Megdöbbentő, hogy az atomerő­mű vezetői nem értik: csak pontos, hiteles tájékoztatással előzhetik meg a mendemondákat, állíthatják vissza az atomerőmű iránt a közbi­zalmat. Ez talán fontosabb, mint az üzemzavart okozó céggel kötött egyezség. A nyílt beszéddel ráadásul megelőzhetnék a pánikkeltő sms- ek küldését, hogy egyes ellenzéki képviselők az atomerőmű bezárását, szarkofág építését követeljék, hogy osztrák, német, finn környezetvé­dők az erőmű kapujához láncolják magukat. Ha baleset történne, a su­gárzás nem állna meg a határoknál. A hozzáértők higgadt helyzet- elemzése helyett hetek óta politikusok, rendőrök és környezetvédők csatáznak Paks körül. Most, hogy stabilizálták a tartályban lévő folya­matokat, és elmúlt a közvetíen veszély, attól tartok, ez a legnagyobb baj. Úgy járhatunk Pakssal is, mint a vízlépcsővel. Nem a szakembe­rek, hanem a politikusok, napi pártpolitikai érdekek határozhatják meg a tennivalókat. Csak Pakson egy elrontott döntéssel egy kicsivel nagyobb a kockázat, mint a Dunánál. A szerző a Magyar Hírlap munkatársa JEGYZET Hangyák egy nyáron át TALLÓSI BÉLA Annak idején, La Fontaine nyo­mán azt tanultuk, hogy a szorgos hangya példáját kell követni, aki szűkösebb időkre készülve egész nyáron gyűjtögeti magtárába a télre való eleséget, s a tücsökma­gatartástól, vagyis attól az élet­formától, hogy az a haszontalan egész nyáron csak hegedül, el kell fordulni. Mert az képes átvé­szelni a legkeményebb telet is, aki a holnapra, a szűkös időkre is gondol a nagy nyári bőségben. Talán ezt a La Fontaine-remeket ma is tanulják a gyerekek, bár mostanra olyan szkeptikus let­tem, hogy nem vagyok róla meg­győződve, kell-e a hangya-tücsök történetének tanulságával tömni a jelen kor gyerekeinek a fejét. Ha igen, lehet, hogy a mai köztes időkben, amikor az EU-megvál- tásra várva a régi normákat kez­dik felváltani az újak, a La Fonta- ine-mese mondanivalójának fo­lyományát más erkölcsi tartás szerint kellene magyarázni. Mondjuk úgy: ne dőljünk be a hangyának, hiszen mire ment a nagy szorgalmával! Nyárról nyárra verejtékezve, ugyanúgy töri magát, gyűjti és spájzolja az élelmet az áldásos évszakban, hogy valahogy átteleljen. A tü­csök meg csak hegedül és hege­dül, s a hangya nyári szorgosko­dását látva évek óta röhög a mar­kába, hogy fárasztó munka nél­kül is áttelel évről évre. Még mi­előtt azzal gyanúsítanának meg, hogy meghamisítom a La Fontai- ne-i ideát, és hazug erkölcsre buzdítok, leszögezem: én most is a mese eredeti értelmezése mel­lett teszem le a voksomat. Vagyis, alakuljanak bárhogy a mai de­mokratikus viszonyok, ne csüg­gedjünk, az ifjú nemzedéket az egy és igaz La Fontaine-i tanul­ság szerint készítsük fel a jövőre. Tehát ragaszkodjunk inkább csak a hangyaszorgalomhoz, még ha sokra nem is megyünk vele. Ennek igazáról hitelt érdemlőb­ben tudnának beszélni a nyugdí­jasok, akik gyűjtögettek annyi nyáron át, s most életük őszén abból próbálnak megélni. Néha, mint most is, nyugdíjemelés-ígé­ret előtt reménykednek ugyan némi minőségi változásban, az­tán szinte egyazon időben, ahogy felcsillan, ki is huny a re­mény. Az elmúlt évek alatt több­ször tapasztalták, ezért szinte rutinosan veszik tudomásul, hogy megint a bolondját járatják velük. Mert amit ad az állambá­csi jobb keze, azt visszaveszi a balja. Az új törvény szerint meg­szűnik a kedvezmény, ezentúl ők sem mentesülnek a rádió- és tévédíj fizetése alól. Erre majd elmegy az emelés egyik része. A másik pedig húszkoronánként folyik majd el az egészségügybe, így a nyugdíjasnak életszínvo­nala emelésére fityingje se marad. Több nyáron át nézegettem Po­zsony belvárosában a turistacso­portok jövését-menését, és arra a megállapításra jutottam, hogy német nyelvterületen még érde­mes La Fontaine-t olvasni. Úgy tűnik ugyanis, hogy arrafelé még van eredménye a hangyamaga­tartásnak. Mert a turistakedv ar­ra vall, az átlagpolgárnak ott aktív korban sikerül összegyűjte­nie annyit, hogy élete alkonyán jól éljen. Nap mint nap tele van Pozsony óvárosa fényképezőgé­pekkel és kamerákkal felszerelt német nyelvű nyugdíjas turisták csoportjaival. Ilyenkor elgon­dolkozom, vajon a mi nyugdíja­saink járnak-e rendszeresen csoportos kirándulásokra Bécs- be, Budapestre, Prágába, Varsó­ba, akárhová? Aligha. Pedig még csak azt se mondhatják, mintegy bűntudatot érezve, hogy hát persze, mert egész éle­tükben kedvükre hegedültek. TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA A lapnak nyilatkozott Radislav Tóth politológus, aki szerint a szlo­vák oldal egyértelműen „túlreagál­ta” a státustörvényt. Mikulás Dzu- rindának nagyon nagy szüksége van az MKP-ra, ezért kevésbé kel­lene támadnia. Emellett látszik, hogy a kormányfő meg akarja sze­rezi azokat a szavazókat, aki ko­rábban az SNS, majd a HZDS-re szavaztak, de most már elpártol­tak tőlük. Az MKP viselkedését ter­mészetesnek tartja, hiszen nem va­lószínű, hogy bármikor a magyar kormánnyal szembefordulna. A magyar párt ezzel a viselkedésével igazán szavazatokat sqm veszthet nagyon, ugyanis a politológus sze­rint az MKP szavazóinak 98 száza­léka a magyarokból tevődik össze. Ami efelett jelenik meg a felméré­séket, az Tóth szerint inkább csak statisztikai hiba, mint számottevő szlovák támogatás. Az MKP szerin­te még sokáig csak tisztán etnikai alapú párt marad. Tévézésem víg játéka Sokat tévéztem ezen a héten. Sorban néztem a hírműsoro­kat, aztán amikor unni kezd­tem a politikát, fogtam a táv­irányítót, és csatornát váltot­tam. Ezért az elmúlt hét nap eseményei egy kicsit össze­keveredtek a fejemben. De azért megpróbálom feleleve­níteni, mi minden történt. JUHÁSZ LÁSZLÓ Szombat. Jozef Majský vállalko­zót kiengedték a lipótvári bör­tönből. Az MTV levetítette a Rosszcsont kalandjai című auszt­rál tévéfilmsorozat következő epi­zódját. Vladimír Palkó belügymi­niszter egy vitaműsorban kijelen­tette: a jelenlegi parlamenti pár­tokból Mikuláš Dzurinda kormá­nyánál csak rosszabbat lehetne létrehozni. Az RTL Klub reggeli műsorán a Miki egér klubja. Bu- gár Béla pártelnök az MKP Orszá­gos Tanácsának ülése után el­mondta, pártja akkor sem lép ki a kormánykoalícióból, ha Szlovákia ellentörvényt fogadna el a ked­vezménytörvény budapesti jóvá­hagyása után. A Prima televízió bemutatta a Válóok című cseh víg­játékot. A szlovákiai Magyar Szo­cialisták Pártja Országos Tanácsá­nak ülése után a párt szóvivője el­mondta, az MSZP valószínűleg a Smerrel lép közelebbi kapcsolat­ba. Az HBO műsorra tűzte a Far­kasok szövetsége című horrorfil­met. Vladimír Mečiar szerint Ro­bert Fico azzal, hogy bizalmatlan- sági indítványt kezdeményezett a miniszterelnök-helyettes ellen, csak megerősítette őt pozíciójá­ban, ezért Csáky Pálnak egy nagy üveg konyakot kellene vennie a Smer elnökének. A Spektrum csa­torna levetítette az Életben ma­radni és a Szeszről szeszre című sorozatok következő részét, a JOJ műsorán ugyanezen a napon az Aki túléli legújabb epizódja. Vasárnap. Ján Sokol pozsony- nagyszombati érsek egy szabadté­ri misén kijelentette, Isten ajándé­kát, a gyermeket sem az anyának, sem másnak nincs joga elvenni. A TV2 egyik éjszakai műsora a Pro­paganda. Hétfő. A magyar Országgyűlés el­fogadta a státustörvény módosítá­sát. A JOJ tévében este Mindent vagy semmit. Kiderült, nem rabol­ták el, hanem titokban rendőri vé­delem alá helyezték Milan Špakot, a Chemko vállalat felügyelőtaná­csának elnökét. A Prímán este Rács mögé juttaüak, német krimi. Nyo­mozás kezdődött a vandálok ügyé­ben, akik horogkereszteket és rasszista jelmondatokat festettek a nyitrai futballpályára. A Spektru­mon folytatódott Az állatok biro­dalma című sorozat. Kedd. Rudolf Schuster államfő az Európa Tanács parlamenti köz­gyűlése előtt kijelentette, elha­markodottnak tartja a státustör­vény szlovákiai hatásait gyengítő esetleges ellenintézkedéseket. MTV, este nyolc: Önök kérték. Vladimír Špidla cseh és Mikuláš Dzurinda szlovák miniszterelnök közös erdei kocogásával kezdő­dött a visegrádi négyek kor­mányfőinek táléi találkozója. A tv2-n Jóbarátok. Szerda. Az Európa Tanács parla­menti közgyűlése határozatban kérte Budapestet, módosítson az elfogadott kedvezménytörvé­nyen. A Markíza műsorra tűzte az Egyről a kettőre című amerikai sorozat epizódját. A V4-ek talál­kozóján elfogadott közös közle­mény leszögezi, hogy a visegrádi­A Príma televízió bemutatta a Válóok című cseh vígjátékot. ak együttműködése az uniós csat­lakozás után is jól hasznosítható. Az MTV zenei csatorna éjszakai műsorán: Kései nyalakodás. Beje­lentették, hogy a minimálbér ok­tóbertől várhatóan 380 koronával emelkedik. A Markízán 11 óra­kor: Nevessünk!, a Duna Televízi­óban ugyanebben az időpontban Mese hab nélkül. Rudolf Schuster újabb három elítéltet részesített elnöki amnesztiában. Az STV 1 levetítette a Kutyából nem lesz szalonna című sorozat epizódját. Csütörtök. A szlovák kormány nyi­latkozatban utasította el a státus­törvényt, Csáky Pál miniszterel­nök-helyettes dilettánsnak nevezte a deklaráció egyes megállapításait. A Markízán Az okos is tévedhet című szórakoztató műsor. Az MKP javaslatára a kormány az autószt- ráda-programra szánt pénzek 40 százalékát a dél-szlovákiai gyors- forgalmi út kivitelezésére fordítja. A PRO 7 megismétli A csodák vilá­ga című filmet. A fáradtságra pa­naszkodó Rudolf Schuster államfőt házi kezelésre küldte orvosa. Az m2-n Nem csak a húszéveseké a vi­lág, a PRO 7-n délután Vészhely­zet. A HZDS és az SNS közti vi­szony nagyon jó, derült ki a két párt elnökének találkozóján. RTL Klub, este fél nyolc: Barátok közt; MTV, fél tíz: Álomrandi. Péntek. Bugár Béla MKP-elnök az Új Szóban megjelent interjúban elmondta, mivel pártja szlovák szavazatokat vett el, Dzurinda kormányfő rombolni akarja az MKP-t. A JOJ műsorán A bosszú című sorozat következő része. A honatyák jóváhagyták a hozáadot- térték-adó módosítását, így janu­ártól drágábbak lesznek az élelmi­szerek, a gyógyszerek, a könyvek, az újságok és a cigaretta. RTL Klub, este nyolc: Ők is a fejükre es­tek, a Markíza vetélkedője a Le­gyen ön is milliomos! HETI GAZDA(G)SÁG Vigyázó szemünket Brüsszelre vetjük TUBA LAJOS A fogyasztói adók tegnap jóváha­gyott emelése a pénztárcánk to­vábbi terhelésén kívül egy politikai színdarabot is elindított. Ä nagypo­litika arra számít, hogy az államfő a törvényeket újratárgyalásra visszaadja a parlamentnek. Ezzel ugyan nem ér el semmit, a kor­mánykoalíció, még ha akarna, sem változtathat a nézetén, de hát el­nökünk szíve a népéért dobog és az- egy hónap nyereségért is hálás lesz neki (csak éppen nem tudni, hogy akkor a népszerűségi indexe miért kitartóan egy számjegyű). Nem mindegy viszont, meddig gondol­kozik a döntésen. Ha kivárja a ren­delkezésére álló 15 napot, akkor az adóemelés augusztus eleje helyett valamikor szeptemberben lép élet­be. De nem biztos, hogy kivárja, mert a képviselők a múltkor szép gesztust tettek irányába. Elnökünk ugyanis a nép érdekében a nyug­díjemelésről szóló törvényt is visszaadta, mondván, ő többre gondolt. Közben persze ő is tudta, hogy lépése szimbolikus. Leg­alábbis nekik, a nyugdíjasoknak már nem annyira, hiszen a késlel­tetés miatt még azt a kevéskét is majdnem egy hónappal később kapták meg. A képviselők azonban gyorsak voltak, a visszaadott tör­vényt azon melegében újra jóvá­hagyták, így a valamivel több pénz időben érkezett. Elnökünk tehát hálás lehet, hiszen e nélkül gesztu­sa jócskán a visszájára fordult vol­na. Hogy mennyire hálás, az két héten belül kiderül. Egyébként pedig örüljünk, a Koalí­ciós Tanács, majd másnap a kor­mány kompromisszumra jutott az autópálya ügyében. Közép-Szlová­Most az új szabályokat együtt tanulhatják nyugati kollégáikkal. kia hálás lehet, az MKP kiharcolta a Garam menti gyorsforgalmi út folytatását, igaz, ez a Losonctól ke­letre élő magyarok számára is előnyös. A teljes összegből 15 szá­zalék Losonc környékére is jut, ez is több a semminél. A Pozsony-Ér- sekújVár-Nagykürtös út továbbra is a Holdban marad, de mindent nem akarhatunk. Egyébként csütörtökön felettébb érdekes hír érkezett új hazánk, az Európai Unió boszorkánykonyhá­jából. A CAP, vagyis a Közös Ag­rárpolitika a hetvenes évek elején csodát tett, miután mezőgazdasá­gi termékből önellátóvá tette a Közösséget, de mára az EU rákfe­néjévé vált. Sokéves veszekedés után csütörtökön megszületett a megegyezés egy egyszerűbb és kezelhetőbb rendszerről. Ez a ha­zai gazdák számára is jó hír, hi­szen az elmúlt évtizedek káosza után kevés esélyük volt, hogy tel­jesíteni tudják a reform előtti CAP elvárásait. Most az új szabályokat együtt tanulhatják nyugati kollé­gáikkal, és szépen beállhatnak sorba. Aki esetleg nem hallott vol­na róla, a reformmal kapcsolatos küszöbön álló döntés volt a fő oka annak, hogy a csatlakozási tár­gyalások során 2006-ig nem ígér­ték oda a korábbi rendszerben szokásos irreálisan magas támo­gatásokat. A másik jó uniós hír, hogy elhárultak az akadályok a strukturális alapokkal kapcsola­tos további tárgyalások elől. Ép­pen időben, mert bár az egyik rosszul sikerült anyag éppen a gazdasági minisztérium műve volt, a gazdasági miniszter a na­pokban megpróbált beállni a kri­tikusok táborába. Ezt viszonylag hamar abbahagyta, talán végig­gondolta, hogy pártja politikai marketingstratégiáját csak addig érdemes követni, amíg nem esik bele a saját csapdájába. Minden­esetre Brüsszelben a tárgyalások érdekesebb fázisba jutottak, hi­szen arról lesz szó, mire is adnak támogatást a következő három évben. Ez ősszel egy szerződéssel zárul és akkor okosabbak le­szünk, nem fogunk annyira a sö­tétben tapogatózni, mint most. A nép részvételével játszott félbal­káni szomorújátékok két újabb felvonással folytatódtak a héten. A Legfelsőbb Bíróság nem kötelez­te a Nemzeti Vagyonalapot kése­delmi díj fizetésére az egykori köt­vényeivel kapcsolatban. Akik ta­valy az erre hajtó ír cég ügynöke­itől felvették a kétszáz koronát, ezúttal nyugodtak maradhatnak, ezt nem kérik tőlük vissza. Ezúttal ugyanis csak egy merész jogi játszma, nem pedig egy kapitális átverés részesei voltak. A pénz­ügyi szolgáltatók esetében viszont bebizonyosodott, hogy a nagy hal a börtönben is különb elbánásra számíthat, mint a kis bűnözők. Vagy talán mégsem, az illetékesek Majský szabadon bocsátása után ugyanis bőszen ígérték, hogy li­pótvári kollégájuk ráfizet az általa nyújtott különleges elbánásra.- A fater azért vette nekem ezt a frankó kocsit, mert nem buktam meg egyetlen tantárgyból sem! (Peter Gossányi karikatúrája)

Next

/
Oldalképek
Tartalom