Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)
2003-06-26 / 146. szám, csütörtök
Kitekintő ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 26. A lett oktatási minisztérium elrendelte, hogy az új tanévtől kezdve a tárgyak 60 százalékát az orosz iskolákban is lettül kell oktatni Orosz kisebbség: lettek lesznek? El a kezekkel az orosz iskoláktól! - skandálja a mintegy háromszáz tüntető a lett oktatási minisztérium épülete előtt. Bár az apró balti ország alig két és fél millió lakosának több mint harmada orosz ajkú, helyzetüket távolról sem lehet ideálisnak nevezni. SZALAI ZOLTÁN Az itteni orosz kisebbség a Szovjetunió felbomlása után egyfajta jogi vákuumban találta magát, a független Lettország ugyanis nem biztosította számukra automatikusan az állampolgárságot. A többségükben hontalanná vált lettországi oroszok - akik közül sokan egész életükben itt éltek - úgy érzik, sérelmeik most csak tovább bővülnek. A lett oktatási minisztérium szerint ugyanis az új tanévtől kezdve a tárgyak 60 százalékát az orosz iskolákban is lettül kell oktatni. Bár a jogszabályt az államfő asz- szony is aggályosnak találta, a törvényhozás második olvasatban is rábólintott. Aljona Gausa számára a hontalan- útlevél volt az első hivatalos dokumentum, amelyet már a lett hatóságoktól kapott. Az irat leginkább egyfajta tartózkodási engedélyhez hasonlítható. Tulajdonosának ugyan jogában áll Lettország területén élni, de mivel nem állampolgár, sem a közügyekbe nincs beleszólása, sem közalkalmazásban nem állhat. Gausa asszonyt nyugdíjasként a megszorítások nem nagyon zavarják. A szigorú állampolgársági és nyelvtörvény azonban alaposan próbára tette az oroszlett viszonyt az ország határain belül és kívül egyaránt. Az ország politikai élete nemcsak hagyományos értelemben bal- és jobboldalra, hanem etnikai alapon is megosztott. Moszkva pedig azzal vádolja Lettországot, hogy az orosz kisebbség erőszakos asszimilációjára törekszik. Riga azzal védekezik, hogy fél évszázados orosz elnyomás után, amelynek következtében a lettek jóformán saját hazájukban is kisebbségbe szorultak, kénytelenek radikális eszközökhöz folyamodni a lett nyelv és kultúra védelmében. - Arról van szó, hogy itt gyökeresen eltérő álláspontok ütköznek egymással, és bizonyos mértékig mindkét félnek igaza van - állítja a tavaly őszi választásokon legtöbb szavazatot szerzett Új Éra párt főtitkára. - Lettország ötven esztendeig idegen megszállás alatt élt, és jogunk van minden szempontból helyreállítani a szuverenitásunkat. Tudjuk persze azt is, hogy az itt élő oroszok többsége ebben személyesen nem vétkes. Az európai normák szerint ez egy abnormális helyzet, de a lett állam történelme sem nevezhető normálisnak. Bár Lettország gyakorlatilag kétnyelvű állam, Riga belvárosában sétálgatva - leszámítva a bankok hirdetéseit és az étlapokat - egyetlen orosz nyelvű feliratot sem látni. A törvény értelmében ugyanis tilos például az utcaneveket cirill betűkkel is feltüntetni. - Nekünk itt nincs szükségünk egy második Brighton Beachre - állítja a jogszabály „szülőatyja”, Dzintars Abikis képviselő, New York orosz bevándorlók által lakott negyedére célozva. - Lettországban még a kilencvenes évek elején felszámoltuk a kétnyelvűséget, és a lettek aligha örülnének, ha most újra megjelennének az orosz nyelvű táblák. Nyikolaj Neidlands, a baloldali Harmónia Párt elnöke, akinek ősei több mint egy évszázada költöztek a balti országba, egyetért Orlowal. - A kilencvenes évek közepén alaposan áttanulmányoztam az állampolgárságért folyamodókkal íratott tesztet. Állíthatom, hogy több olyan kérdést is találtam, amelyre egyszerűen lehetetlen válaszolni. A háttérben primitív nacionalizmus áll. Az egész rendszer arra lett kitalálva, hogy az oroszok érzékeljék: nem látják szívesen őket - mondja. A lett migrációs hivatalban elismerik, hogy voltak hibák, ugyanakkor hangsúlyozzák: 1998-ban liberalizálták a vizsgát. - Bárki folyamodhat állampolgárságért, és biztosíthatom arról, hogy nem különösebben nehéz letenni. A gondot immár nem a teszt, hanem az akarat vagy motiváció hiánya jelenti az orosz kisebbség részéről - vélekedik Janis Kaganovic, az úgynevezett honosítási tanács elnökhelyettese. Érvelésében van igazság, hiszen nehéz lenne tagadni, hogy az itt élő oroszok jelentős része nem is akar állampolgárrá válni. Sok fiatalember számára a hontalan státus kényelmes és automatikus menedéket jelent a kötelező katonai szolgálat alól. Másokat rokoni, üzleti szálak kötnek az anyaországhoz, és kényelmesebb és olcsóbb vízum nélkül a hontalanútlevéllel utazni, mint a lett passporttal hetente szaladgálni az orosz beutazási engedélyért. Akadnak olyanok is, akik egyszerűen sértőnek találják, hogy különböző hivatalokhoz kell folyamodniuk egy olyan papírért, amit a lett szomszéd egyszerűen megkapott. Egy másik ismerős, Jurij viszont egyelőre nem döntött. A fiatalember nemrég fejezte be a középiskolát, és még nem tudja, hol folytatja tanulmányait. - Ha orosz egyetemre megyek, akkor jobb hontalannak maradni. Ha viszont Nyugaton akarok továbbtanulni, akkor egyszerűbb lettnek lenni - vallja. A nagypolitika szintjén azonban teljesen más logika érvényesül. A lett politikusok jelentős része attól tart, hogy ha túl sok oroszt honosítanak, annak komoly politikai következményei is lehetnek. Az orosz kisebbséget képviselő Párt az Emberi Jogokért a tavaly őszi választások eredményeképpen a második legnagyobb parlamenti párt Lettországban. - Sok lett fél attól, hogy ha az orosz kisebbség is szavazati jogot kapna, akkor megváltozhatna az eddigi Nyugat-barát kurzus, és az ország újból Moszkva felé fordulna. Mások attól tartanak, hogy az orosz kisebbség politikai befolyásának erősödésével az orosz nyelv hivatalos állami nyelvvé válna, és az itt élő oroszok számára végképp értelmét vesztené megtanulni lettül - mondja Nils Muiznieks migrációs miniszter. A lett főváros 1950-ben. Sok minden változott. (Képarchívum) (Képarchívum) Riga belvárosa. A cirill betűs feliratokat betiltották. Talán éppen ennek a félelemnek tulajdonítható, hogy az oktatási tárca „2004 reform” elnevezéssel az új tanévtől kezdve a már említett módon megpróbálja korlátozni az orosz iskolákban az anyanyelven oktatható tárgyak számát. Gausa asszonyt - már csak életkoránál fogva is - nemigen érdeklik az iskolaügyek. Az idős hölgy 1959-ben ment férjhez egy letthez, és azóta Rigában él. - Számomra az egyetlen igazi probléma, hogy a nyugdíjam mindössze 55 lat (körülbelül 3600 korona). Mellesleg a szomszédasszonyomnak, aki született lett, egy fillérrel se több. Vele nagyszerűen kijövök, és eszünkbe se jut, hogy ki milyen nemzetiségű. Riga, 2003. június A kenyaiak átlagosan havi tizenhat alkalommal kényszerülnek arra, hogy lekenyerezzenek valakit Az incidens miatt fejek is hullhatnak Londonban Afrikai üvegzsebprogram: üres szavak GERGELY G. ANDRÁS Kenya 40 éve független, féléves a demokrácia. Hamarosan „dolgozó népet” farag a korrupt kenyaiakból - állítja a miniszterelnök. Ismerős a történet. A leköszönő kormány sebtében kiosztja a kincstárban maradt pénzt támogatóinak. Az új vezetés meghirdeti a korrupció elleni harcot, száznapos programjában az egészségügy és az oktatás forradalmi átalakítására különít el az ország lehetőségeit messze meghaladó összegeket. Félévvel később a nagy leszámolások még váratnak magukra, a korrupció elleni harc főleg a nagy szavak szintjén folyik. Sőt a közbeszerzésért felelős tisztviselőkről kiderül: saját cégeik kaptak jelentős állami megbízásokat. Hatalomra éhes elődjével szemben az új kormányfőt leginkább halovány PR-ral, a kezdeményezés hiányával vádolják. Egy távoli országról van szó, Kenyáról. Kenya negyven éve független és fél éve kísérletezik a demokráciával. A huszonnégy évig uralmon lévő Dániel Arap Moi elnököt decemberben felváltó Mwai Kibaki valószínűleg kezdettől tisztában volt vele, hogy száz nap nem lesz elegendő a problémák megoldására. Az afrikai összehasonlításban is szélsőségesen korrupt Moi- rendszer végét követő eufória kezd csendesedni. Nem alaptalanul. A képviselők azonnal kikötötték: csak akkor szavazzák meg az egészségügy reformjára és az ingyenes általános iskolai oktatás bevezetésére szánt költségvetési tételeket, ha személyenként negyvenezer dollár (másfél millió korona) hozzájárulást kapnak autóvásárlásra. Az alku létre is jött, a honatyák havi fizetését pedig ötről hatezer dollárra emelték (amelyből ráadásul csak az első 2600 adóköteles). Vagyis egyelőre nem sok esély van rá, hogy Kenya feljebb jusson a korrupciós ranglisták legalján kibérelt helyéről. A Transparency International nevű, berlini székhelyű korrupciókutató szervezet összesítésében a kelet-afrikai ország 102 állam versenyében tavaly a 96. helyen végzett. A felmérések szerint a kenyaiak átlagosan havi 16 alkalommal kényszerülnek arra, hogy lekenyerezzenek valakit, az állami alkalmazottaknak pedig az esetek kétharmadában nyújtanak át borítékot. Peter Anyang’ Nyong’o tervezési miniszter szerint a korrupció évi egymilliárd dollárba, vagyis a teljes költségvetés egynegyedébe kerül az országnak. Kibaki miniszterelnök dolgát nehezíti, hogy a kormánytöbbséget adó Szivárványkoalíció Nemzeti Szövetsége (NÄRC) nevéhez hűen egyáltalán nem mentes a belső csatározásoktól. A gyarmati fennhatóságot negyven éve feladó Nagy-Britannia és az USA pedig azzal zavarta meg a reformokat, hogy a terrorizmus veszélyére hivatkozva nemrég eltanácsolták állampolgáraikat a Kenyába való utazástól, és a britek törölték az ide tartó repülőjáratokat. A turizmus egyébként évi 500 millió dolláros bevételt és félmillió munkahelyet adna az országnak, és normális esetben minden ötödik vendég brit. A munkanélküliség „normális” körülmények között is negyven százalék fölött van. Azért nem teljesen reménytelen a helyzet. Az elkeseredett tömeg egy ízben megostromolt egy rendőrőrsöt, és a szorongatott helyzetben lévő közegek végül százdollámyi kenőpénzt visszaadtak az embereknek. A legkorruptabb kenyai közintézménynek számító rendőrségen belül is különösen sok gondot okoztak a közlekedési rendőrök, ám a matatu nevű közkedvelt iránytaxi- szolgálat dolgozói ellenük is fellázadtak. Elhatározták: egy ideig egyszerűen nem fizetnek a rendőrök zsebébe. Talán érdemes persze hozzátenni, hogy a matatuk többsége hivatalosan is sokszor kiérdemli a büntetést: tucatnyi utast zsúfolnak be a vízözön előtti, alig menetképes kisbuszokba, miközben a járműben bömbölő rapmuzsika valószínűleg kimeríti a csendháborítás fogalmát. zMostanra Kibaki miniszterelnök is megérezte a helyzet drámaiságát. Május végén leváltotta az összes közbeszerzésért felelős köz- tisztviselőt. Az elküldött hivatalnokok többsége nemcsak anynyi- ban vétett, hogy saját cégének adta a rábízott állami megrendeléseket, még azt sem tartották fontosnak, hogy legalább az árukat leszállítsák. Múlt decemberben Kibaki miniszterelnök félmillió munkahely megteremtését ígérte egy év alatt. Az idő fele már letelt, és a NARC-vezetés még mindig a saját háza táján sepreget. A miniszterelnöki szlogen mindenesetre jól hangzik: az ingyenélés korszaka lezárult, a kenyaiakból „dolgozó népet” faragnak. „Bin Laden” csókja INDEX/MTI London. Biztonsági mulasztások egész sorozatáról adott számot kedden a londoni alsóházban a brit belügyminiszter, aki ismertette a képviselőkkel a trónörökös windsori születésnapi partiját megzavaró példátlan hétvégi incidens körülményeit, amelyekről lapunk is beszámolt. A letartóztatott humorista közben azt nyilatkozta, hogy sikerült arcon csókolnia Vilmos herceget. David Blunkett brit belügyminiszter mindenekelőtt elnézést kért az uralkodótól és a királyi család többi tagjától, amiért a Vilmos herceg 21. születésnapjára rendezett szombat éjjeli látványos, ám zártkörű rendezvényre egy hívatlan vendég is bejutott. A férfi „Oszama bin Ladennek kiadva magát” okozott botrányt. Blunkett elmondta: az általa azonnal elrendelt vizsgálat eddigi eredményei szerint a 36 éves Aaron Barschak először a windsori kastély főbejáratán akart bemenni, innen azonban eltanácsolták. Ekkor a London nyugati határán lévő hatalmas királyi rezidencia egyik hátsó falánál, egy fáról ugrott be a kertbe, ahol a rendezéssel megbízott magáncég alkalmazottjába botlott. Neki azt mondta, hogy a meghívott vendégsereg tagja, de egy kissé berúgott, és eltévedt. Az alkalmazott elkísérte őt egy posztos rendőrhöz, aki - miután nem hagyhatta el őrhelyét- az alkalmazottat kérte meg, hogy kísérje „vissza” Barschakot a rendezvény helyszínére. Innentől már senki nem kérdezett a behatolótól semmit, és Barschak- nak sikerült „elfogadhatatlan közelségbe kerülnie” Vilmos herceghez, fogalmazott a belügyminiszter. Az amatőr színészetből élő hívatlan vendég váratlanul a kastélypark színpadán termett, kiragadta a buli megvalósításáért királyi nagyszüleinek éppen köszönetét mondó Vilmos kezéből a mikrofont, és artikulátlan ordítozások közepette bejelentette, hogy ő Oszama bin Laden. Jelmeze is a két évvel ezelőtti súlyos terrormerényletekért felelősnek tartott al-Kaida terrorhálózat vezérét idézte. A biztonsági szolgálat még ekkor sem lépett; csak akkor vonták kérdőre Barschakot, amikor színpadi mutatványa után a büféasztalhoz lépett, ismerte el a belügyminiszter. Blunkett „a biztonsági szolgálatok .elképesztő kudarcának” nevezte a történteket, és közölte, hogy négy héten belül elkészül a részletes rendőrségi vizsgálat az ügyben. Nem hivatalos londoni vélemények szerint minden bizonnyal fejek hullanak majd a mulasztássorozat miatt. A letartóztatott Barschak azt nyilatkozta a Daily Mail nek, hogy mindenki jól szórakozott, amikor a színpadra lépett. Hozzátette, hogy mindenkit elhívott Edinburgh-i fesztiválon tartandó műsorára, majd azt mondta Vilmos hercegnek: Mindnyájan szeretünk. Utána arcon csókolta a herceget. A szombat esti incidensről még a keddi brit sajtó is döbbenten cikkezett. Sok lapban visszatérő elem volt, hogy ha a Behatoló nem valamely ártalmatlan, feltűnést kereső személy lett volna, hanem egy öngyilkos merénylő, akkor most Anglia trónján nem II. Erzsébet, hanem IX. Edward király ülne. Edward herceg, Wessex earlje, a királynő negyedik, legfiatalabb gyermeke volt az egyetlen ugyanis a trónöröklési sor élvonalát alkotó királyi leszármazottak közül, aki kanadai látogatása miatt nem volt jelen a szombati partin. Kibaki miniszterelnök a korrupció elleni harcról beszél a függetlenség negyvenedik évfordulóján (Reuters-felvétel)
