Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)
2003-06-26 / 146. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 26. Importpiac A legfrissebb kutatások szerint a demokratikus intézmények vagy az etnikai megosztottság napjainkban látszólag kevésbé befolyásolják a korrupció mértékét Külkereskedelem és korrupció kapcsolata ÚJ SZÓÖSSZEFOGLALÓ U tóbbi időben robba- ffj násszerűen szapo- rodnak a korrupció és a külkereskede- •*■«■■■■■■ lem összefüggéseire irányuló kutatások, amelyek szükségszerűen a tyúk és a tojás régi szólásátjuttatják az ember eszébe. Majdnem minden ilyen témájú tanulmány akörül forog, hogy mi volt előbb: a korrupció vagy a vele általában társított gazdasági jelenség. Egy országnak a kereskedelemre való természetes alkalmassága a korrupció megfékezésének központi kérdése - ezzel a mottószerű megállapítással indul a brit gazdasági hetilap, a The Economist cikke a Harvard Egyetem nemrég megjelent tanulmányáról, amely a külkereskedelem és a korrupció viszonyát választotta tárgyául. Vegyük szemügyre a kapcsolódást a korrupció és a nemzetközi kereskedelem között. Első pillantásra logikusnak tűnik, hogy a korrupció kárt okoz egy ország kereskedelmének, mert a külföldi nem szeret baksist kérő vámossal és megbízhatatlan hivatalokkal bajlódni. Másrészről ugyanúgy logikusnak tűnik, hogy a csekély külkereskedelemmel rendelkező országoknak édeskevés hasznot hajt a korrupció megfékezésére irányuló erőfeszítés. Mindkét esetben ellentétes előjelű összefüggés van a külkereskedelem volumene és a korrupció szintje között: minél több a korrupció egy országban, annál kevesebb a külkereskedelem. De hogyan is alakul az ok-okozati összefüggés? A Harvard-tanulmány a „természetes (elsődleges) nyitottság” fogalmának bevezetésével kísérli meg feloldani a rejtélyt, és vizsgálat alá veszi azt az állítást, hogy a korrupció sokkal inkább az alacsony kereskedelmi forgalomban gyökeredzik, semmint hogy emez egyenesen következménye lenne - egyebek mellett - a korrupciónak. Ehhez egy ország „nyitottságát” A külföldi nem szeret baksist kérő vámossal bajlódni. (mutatószáma: az éves export és import forgalom a GDP arányában) két részre bontja. Az egyik: a nyitottságnak az a része, amelyet nagyrészt megváltoztathatatlan adottságok - a földrajzi helyzet, az ország lakossága által beszélt nyelvek, a lakosság száma stb. - határoznak meg, ez a „természetes” (vagy elsődleges) nyitottság. A másikat a tanulmány „másodlagos” (vagy „maradék”) nyitottságnak nevezi. A tanulmány szerzői gyakorlati vizsgálatok alapján állítják, hogy az országok összehasonlítása, a nyitottság fokának mérése során csaknem 60%ban ún. természetes tényezők jönnek figyelembe. Ezek között kiemelkedő jelentőségű az angol nyelv ismerete. Az egyébként azonos adottságú országok vonatkozásában a vizsgálat azt bizonyítja, hogy azokban az országokban, ahol a lakosság általában beszéli az angol nyelvet, az elérhető külkereskedelmi volumen a GDP-hez viszonyítva átlagban 17%-kal meghaladja a többiét. A beszélt nyelv és hasonló tényezők esetében az a közös, hogy ezek alapján nemigen állapítható meg korreláció a korrupció létével. A tanulmány szerint azok az országok, amelyekben több a nemzetközi kereskedelemre való készség (tehát a „természetes” nyitottságúak), többet profitálhatnak a korrupció megfékezéséből, mint a viszonylag elszigetelt országok. A túlnyomóan belső fogyasztásra berendezkedett országok kevesebb állami alkalmazottat foglalkoztatnak a viszonylag csekély import következtében, ezért is kisebb a korrupciós kockázat, mint a külkereskedelemre jobban rászorult országokban. De ellenkező irányban nehezebben érvényesülhet az összefüggés: még milliókra rúgó megvesztegetések sem fognak egy tengerparti országból kontinentális, izolált országot csinálni. A tanulmány gyakorlati példákkal támasztja alá hipotézisét, hivatkozva nemzetközi szervezeteknek (Business International, Transparency International) a 80-as, 90-es években végzett felméréseire. Ezek egyNéhány országban a külföldi cégek csak kenőpénz segítségével indíthatják be vállalkozásukat öntetűen arra utalnak, hogy a nagyobb fokú természetes nyitottság lényegesen alacsonyabb fokú korrupcióval párosul. Az ún. másodlagos nyitottságnak már nincs pótlólagos hatása, noha egyes tényezői mérhető különbséget jelenthetnek, mint például a közkiadások és az adóbehajtás decentralizálása, amely általában a kevesebb korrupcióval hozható összefüggésbe. Ezzel szemben a kutatások szerint a demokratikus intézmények vagy az etnikai megosztottság látszólag kevésbé befolyásolják a korrupció mértékét. Az amerikai kutatás az említett hipotézis igazolására megvizsgált egy másik összefüggést is: a közalkalmazotti keresetek arányát az átlagbérszinthez. Egy jobban fizetett alkalmazottnak ugyanis több oka van arra, hogy ne legyen korrupt: jó fizetés mellett többet kockáztat, ha korrumpálódik, mert elveszítheti jól fizetett állását. E kérdés tanulmányozása egy-egy adott országban szoros korrelációt talált a természetes és másodlagos nyitottság, valamint a magasabb közalkalmazotti bérszínvonal között. Tekintettel arra, hogy a tanulmány szerint a másodlagos nyitottságnak alig van befolyása a korrupcióra, a természetes nyitottságot nélkülöző országokra sötét jövő várhat. Ilyenek például a kontinentális jellegű országok, amelyek nyelve nem világnyelv. Lehet, hogy ezek az országok arra ítéltetnek, hogy örökre a romlott bürokraták és a visszafojtott kereskedelem átkát szenvedjék? Semmi esetre sem szükségszerűen! - hangoztatja a tanulmány. Rámutat, hogy a természetes nyitottságot jóval több tényező determinálja, mint amennyit ő kutatásaiban számba vett. Azt jövendöli továbbá, hogy a kereskedelmet akadályozó tényezők a globális liberalizáció és a technológiai fejlődés révén fokozatosan leépülnek, és ez már önmagában korlátozza a korrupció életterét. Megindulhat egy gyógyhatású körforgás: tisztességesebb „tyúkok” a növekvő kereskedelem aranytojásait rakhatják. A kormányok ösztönözhetik a határokon átnyúló elektronikus kereskedést az „új gazdaság” cégeinek nyújtott szubvenciókkal, vám- és import-preferenciákkal. De a természetes nyitottság sem valóságosjótétemény. Ennek egyes összetevői, mint például a természeti kincsek bősége, egy szép napon kiapadhatnak. Még olyan egyedülállóan gazdag ország számára is, mint Szaúd-Arábia, amely „természetes” nyitottságát olajkincsének és tengerpartjának köszönheti, eljöhet a végzet órája. Ha majd egyszer elfogy a „fekete arany”, akkor nemcsak a külkereskedelme omlik össze, de a korrupció is pusztító méreteket ölthet, (n, mi) Északi szomszédunknál minden jogi személyt, beleértve a külföldi részvételű társaságokat is, azonos jogok illetnek meg a külkereskedelmi tevékenység végzése során Lengyelország a jövőben térségünk vezető államává válhat ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ szaki szomszédunk, Lengyelország az elkövetkező időszakban regionális politikai hatalommá nőheti ki magát. Nem szabadna azonban elfeledkeznünk gazdasági lehetőségeiről sem. A szomszédos országban óriási a kereslet az áruk széles körére, ami kivételes exportlehetőségeket rejt magában a külföldi közepes- és kistermelők számára egyaránt. Lengyelország földrajzi elhelyezkedését, kereskedelmi megállapodásait és külföldi partnerekkel gazdasági együttműködés kialakítására való hajlandóságát tekintve a külföldi befektetőknek megéri rugalmasnak lenni. A külföldi vállalat ugyanis idővel felfedezheti, hogy sok esetben jobban megéri lemondani a rövidtávú profitról a hosszú távú nyereségért cserébe és érdemesebb az együttműködés szorosabb formáját választani a befektetésnél, még akár termelési egységet is beindítani Lengyelországban - a lehetőségek ugyanis hatalmasak. Export- és importszabályozás Lengyelországban minden gazdaságijogi személyt, beleértve a külföldi részvételű társaságokat is, azonos jogok illetnek meg a külkereskedelmi tevékenység végzése során. Általában minden termékkel és szolgáltatással korlátozás nélkül lehet kereskedni. Engedélyre van azonban szükség a rendőrség és katonaság számára készült termékek és eszközök - mint robbanószerek, fegyverek és lőszer valamint ezek részei és kiegészítői - importjához és exportjához. Ezenkívül engedély kell az alkohol-alapú ízesítő anyagok, alkoholos termékek, dohányáruk, üzemanyag, földgáz, valamint közlekedési eszközök alkatrészeinek kiviteléhez. Az engedélyeket a Gazdasági Minisztérium adja ki, ugyanakkor vannak olyan termékek, amelyek más minisztériumok illetékességi körébe tartoznak, ebben az esetben az adott minisztérium adja ki az engedélyt. Ilyenek pl. az élő vadak, rovarirtó szerek, antik tárgyak, bizonyos természeti erőforrások. 1996-ban Lengyelország is csatlako- zott az EU/EFTA közös tranziteljárásokról szóló konvenciójához, illetve az Egységes Ügyviteli Okmányról (SAD) szóló konvencióhoz. Mindkét konvenció célja az, hogy a SAD formanyomtatványokon alapuló vámnyilatkozatok rendszerének kölcsönös elismerésével, az exportáló országban kiadott biztosítékok és a vámkötelezettségek fedezete révén megkönnyítse a tranziteljárásokat. A Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Csehország által is aláírt két konvenció elsősorban a közúti és leegyszerűsített formában a vasúd, tengeri és légiközlekedés során előforduló eljárásokra vonatkoznak. A konvenciók nem vonatkoznak a postai és személyszállításra. A konvencióhoz csatlakozott felek területén szállított áruk közös tranziteljárás alá esnek - vagyis minden SAD okmányt és biztosítékot (általában bankgarancia formájában) csak az első országban adnak ki, ami az összes többi, a konvencióhoz csatla- kozott ország határán érvényes. A kiadott okmányok mindaddig érvényesek, amíg az áru a célországba meg nem érkezik. Határátkelőhelyeknél csak az átkelést igazoló okmány kiállítása szükséges - a SAD okmányokat elfogadják. A SAD okmány tartalmazza a vámértékről szóló nyilatkozatot és a származási bizonyítványt, ezenkívül az árura, az importőrre, a származási helyre és a fizetés módjára vonatkozó kérdéseket is feltesz. Szükség van ezenkívül egy eredeti számlára vagy proforma számlára. Az egyszerűsített eljárás előnye az, hogy minimalizálódik a szükséges okmányok száma és a vámbiztosíték összege és a vámeljárás formaságainak időtartama is jelentősen lecsökken. A lengyel exportban és importban egyaránt a fejlett ipari országok dominálnak. Részarányuk az exportban 76,3%, míg az importban 74,1%. Lengyelország fő kereskedelmi partnere Németország, amely a lengyel import egynegyedét, az export több mint egyharmadát mondhatja magáénak. Az Európai Unió egészének részaránya a lengyel exportban 70,5%, míg az importban 64,9%. Közép-Kelet-Európa részaránya az exportban 17%, az importban 14,2%, míg a fejlődő országok az export 6,7%-át és az import 11,7%-át adják. Keleten továbbra is Oroszország a fő kereskedelmi partner, bár az ország egykori 40 százalékos részaránya a lengyel kereskedelemben 1999-ben már csak 2,6%-os volt az exportban és 5,9% az importban. Az orosz gazdasági válság kétségtelenül hatással volt erre. Összességében a fejlett ipari országokba irányuló export és az onnan származó import jelentős mértékben nőtt, ezzel párhuzamosan a Közép-Kelet-Euró- pával és a volt Szovjetunióval folytatott kereskedelem forgalma visszaesett az utóbbi években. Az exportban (30,3%) és az importban (38,2%) egyaránt a gépek és berendezések részaránya a legnagyobb. Az exportban ezeket a feldolgozóipari termékek (25,5%), az egyéb feldolgozott termékek (20,9%) és az élelmiszerek (8,5%) követték. Az importban a feldolgozóipari termékek részaránya 20,7% volt, a vegyipari termékeké 14,3%, míg az egyéb feldolgozóipari termékeké 9,5%. Az ország legfontosabb importcikke a kőolaj, a 21 élen lévő importcikk között pedig olyanok szerepelnek, mint gépkocsi alkatrészek és felszerelések, számítógépek, motorok, elektromos integrált áramkörök. A magánszektor egyre fontosabb szerepet játszik a külkereskedelemben. 1999-ben a magánszektor az export 81,0%-át (összehasonlításképpen 1993-ban csak 42%), míg az import 87,3%-át adta (1993-ban 60%). A magánszektor kivitele Ukrajnába, Olaszországba és Oroszországba irányult, míg importja Olaszországból, Belgiumból és Francia- országból származott. A külkereskedelem demonopolizálását követően egyre több társaság foglalkozik export és import tevékenységgel. 1999-ben közel 42.000 lengyel vállalat kereskedett külföldi partnerekkel. A másik fontos jellemző, ami Lengyelországot közelebb viszi az EU külkereskedelmi szerkezetéhez, a kis- és középvállalakozások növekvő súlya a külföldi partnerekkel folytatott kereskedelemben. 1999- ben részarányuk az exportban elérte az 51,4%-ot. Ennek ellenére 1998 és 1999-ben a 100 legnagyobb lengyel exportőr adta az export közel 40%-át. A külföldi befektetők segítettek Külföldi részvételű vállalat alapításához nincs szükség államigazgatási szerv engedélyére. Kivétel egyedül a banki tevékenység. Bank (kizárólag részvénytársasági formában történő) alapításához a külföldi és lengyel vállalatoknak egyaránt a Bank- felügyelet engedélyét kell beszerezni. Ezenkívül jogi személy állami vagyont természetbeni formában (ami lehet egy vállalat, ingadan, épület, stb) csak a Kincstárminisztérium engedélyével vihet át másik vállalatba. Az érvényben lévő szabályozás szerint külföldi fél csak korlátolt felelősségű társaság vagy részvénytársaság formájában folytathat gazdasági tevékenységet Lengyelországban, minden esetben a társaságnak a Lengyel Köztársaság területén hivatalosan bejegyzett telephellyel kell rendelkeznie. A társaság akkor válik jogi személyiséggé, ha bejegyezték a telephely szerint illetékes gazdasági bíróság kereskedelmi osztályának vállalati nyilvántartásába. Másik megoldás, hogy a külföldi befektető Lengyelországban már létező társaság részvényeit vásárolja meg. Részvényeket nyilvános értékesítés útján az Értéktőzsdén vásárolhat, vagy ha a vállalatot a Tőzsdén nem jegyzik, akkor a vállalattal folytatott egyéni tárgyalás útján. Nincs minimálva a külföldi partner hozzájárulásának mértéke és nincs életben korlátozás a vállalat alaptőkéjében a külföldi rész minimális vagy maximális nagyságára vonatkozóan sem. Lehetőség van kizárólag külföldi tulajdonú vállalat alapítására is. Ritkán, de előfordulnak olyan esetek, amikor a társaságot eltiltják egy bizonyos tevékenység végzésétől, ha az alaptőkében a külföldi részarány meghalad bizonyos százalékot. Külföldi befektető társasági betétjét természetben, készpénzben vagy a külföldi befektető által külföldi bankon keresztül átutalt valutában teljesítheti. A részvénytársaságba történő tárgyi apportot a bíróság által kinevezett szakértők felügyelik. A külföldi részvényes tárgyi apportjának részét képező tárgyi eszközök vámmentességet élveznek. A külföldi befektetőnek joga van az üzletrészének, részvényeinek vagy más tárgyi eszközök eladásából, vagy kárpótlásból kapott jövedelmének kivitelére is. A társaság szabadon alkalmazhat bárkit, beleértve külföldi állampolgárt is a vállalat által meghatározott fizetési feltételek mellett. A külföldi munkavállalóknak jogában áll a Lengyelországban keresett zlotynak megfelelő külföldi valuta megvásárlására és annak külföldre történő átutalására. Külföldi közvetlen befektetés A Külföldi Befektetések Állami Ügynöksége (PAIZ) adatai szerint a gazdasági átalakulás kezdete, vagyis 1989 óta külföldi társaságok mintegy 38,9 milliárd USD-t fektettek be Lengyelországban. A PAIZ által figyelemmel kísért 1 millió dollárnál nagyobb befektetések 35,2 milliárd USD-t tettek ki. Az 1 millió dollárnál kisebb befektetések becslések szerint 3,7 milliárd dollár körül voltak. Ehhez hozzáadódnak a befektetési kötelezettségvállalások, melyek több mint 13 müliárd dollárt tettek ki. A PAIZ listáján szereplő befektetők között a legnagyobb csoportot a német vállalatok képviselik - 180, ezt követik az Egyesült Államokból érkezett befektetők - 125, majd Franciaország - 67, Olaszország - 67 és Hollandia - 49. Ágazati megoszlás szempontjából továbbra is a feldolgozóipar a legnépszerűbb. A feldolgozóiparon belül az élelmiszeripar több mint 4,6 milliárd dollárt, a közlekedési eszközök gyártása 4,4 millió dollárt, a nem-fém termékek gyártása 2,1 milliárd dollár befektetést vonzott. A feldolgozó- ipar mellett a legjelentősebb külföldi befektetések a pénzügyi szolgáltatásokba (7,9 milliárd USD), a kereskedelmi szektorba (3,4 milliárd USD) és az építőiparba (1,9 milliárd USD) érkeztek, (ú) Varsó óvárosa. A lengyel piac kivételes exportlehetőségeket rejt magában a külföldi közepes és kistermelők számára egyaránt. (Képarchívum)
