Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)
2003-06-25 / 145. szám, szerda
Valami megfoghatatlan köti össze ezt a négy embert Álomcsapda SCI-FI égy férfi, akik kamaszkoruk óta jó barátok, évente összejönnek egy erdei kunyhóban, ahol a mennyezetről egy gallyakból összerakott „álomcsapda” lóg alá, melyet egykori pártfo- goltjuk, egy értelmi fogyatékos kissrác eszkábált össze számukra. A barátságon kívül valami más, valami minden fontosabb motívumát felvonultatja. Itt van például a gyermekkori barátság az Állj mellém!-ből, az elzártság rémülete a Ragyogásból, a globális fenyegetettség a Végzetből. A forgatókönyvet az újabban King művek adaptálására szakosodott Oscar-díjas William Goldman (Tortúra, Atlantisz gyermekei) írta, míg a rendező a sokszereplős csoportdrámákban jeleskedő Lawrence Kasdan (A nagy borzongás, Grand Canyon) volt. A szereplők jórészt megfoghatatlan is összeköti ezt a négy embert. Különös megérzések, természetfeletti képességek jellemzik mind a négyüket, és valami olyan küldetéstudat, amelynek a pontos értelméről nekik maguknak sincs fogalmuk. Mindehhez furcsa kis barátjuknak is köze van. Mélyen a havas erdőben, valahol Maine hegyei között egyszer csak váratlan látogatójuk akad. Egy eltévedt férfi, aki kis híján megfagyott. Befogadják, de nem sejtik, hogy ezzel egy újabb, veszedelmes látogatót is magukra szabadítanak. Ha volna oly olvasónk, aki máshonnan még nem tudná, mire is megy ki a játék, annak itt meghagyom a meglepetés izgalmát, hiszen a film egyharmadá- ig teljes bizonytalanságban lehet a néző, vajon horrort lát-e, sci-fit vagy melodrámát. Stephen King a film alapjául szolgáló regényében életművének szinte kezdő, fiatal színészek, mellettük a két öregebb sztár, Morgan Freeman és Tom Sizemore jelenléte főként figuráik nehezen megítélhető jelleme miatt figyelemre méltó. Az Álomcsapda jó értelemben vett csapda a közönségnek is, talányosságával rabul ejt, de izgalmas meseszövésével bőségesen meg is jutalmaz, (est) Álomcsapda (Dreamcatcher), színes, amerikai film, 136 perc, R.: Lawrence Kasdan, Sz.: Damian Lewis, Morgan Freeman, Thomas Jane, Tom Sizemore, Donnie Wahlberg, Jason Lee Győr, Cinema City, Miskolc, Hollywood Multiplex, Nyíregyháza, Hollywood Multiplex, Pozsony, Palace Aupark, Ster Century A film sosem lankadó feszültségével és eredetiségével - legalább egyszeri megnézésre - kihagyhatatlan A fülke THRILLER arry Cohenben még évtizedekkel ezelőtt merült fel egy történet ötlete, mely kizárólag egy telefon- fülkében játszódna. Jó sok víznek kellett lefolynia a Dunán mire rájött, hogyan tarthatná hősét egy egész estés mozira való időtartamra a szűk helyiség fogságában, de a forgatókönyvet végül befejezte. A kálváriának azonban még korántsem volt vége, az írónak évekig kellett házalnia munkájával: a producerek ugyan érezték, hogy nagy lehetőségek rejlenek ötletében, de nem volt se színész, se rendező, aki mert volna kockáztatni vele. Joel Schumacher, akinek volt bátorsága hátat fordítani az igénytelen filmgyártásnak, azonban kiszemelte magának a forgatókönyvet és elhatározta, hogy felfedezettje, Colin Farrell főszereplésével, ha törik, ha szakad, leforgatja. Stu Shepardnél (Colin Farrell - Beavatás) magabiztosabb embert nehéz találni: ő az a fajta fickó, aki szinte bármilyen körülmények közt képes magát kidumálni a bajból. Hibázni azonban mindenki szokott, Stu pedig akkor követi el élete legnagyobb ballépését, amikor belép egy telefonfülkébe, és mikor váratlanul megcsörren a kagyló ösztönösen felveszi azt. A vonal másik végén lévő férfi (Kiefer Sutherland) egyenesen és világosan közli vele mi a helyzet: becélozta őt egy távcsöves puskával és nem fél meghúzni a ravaszt, ha nem teszi azt, amit mond. Mi lett volna, ha? Ezt a kérdést nem szabad feltenni A fülke nézése alatt és akkor kiválóan fogunk szórakozni. Mert belegondolni is rossz, hogy ebből a filmből mi lett volna, ha például David Fincher ül a direktori székben. Nekünk viszont Joel Schumacher (Tigrisek földjén) jutott, aki jól tudja, mi kell, hogy a film működjön, de ahhoz kevés, hogy mindezt zseniális szinten tegye. Már a felütés is kissé elhibázott: a rendező nagyon szeretne gondolatokat közölni, ám ezt sajnos művészieskedve csinálja. Cohen szerencsére nem ad neki túl sok lehetőséget, hogy elkalandozzon, ezért amint Farrell belép a fülkébe, ő is kénytelen a jelen eseményeire fókuszálni. Innen már nem képes elszúrni a filmet, főleg, mivel az alap annyira jó, hogy az kész művészet volna. Rendezőnk legügyesebb fogása, hogy a főszerepre Colin Farrellt szerződtette, aki valósággal ragyog a nagyszerű szerepben, mely teljes átalakulásra ad számára lehetőséget. Fantasztikus, ahogy nagyszájú szélhámosból szép lassan átvált az idegösszeomlás szélén álló figurába, aki kénytelen levetni minden önzését az önmagával szembesítő sakkban tartója nyomására. Kiefer Sutherland bár jórészt nem látható, de a hangja a Sikoly óta a legfenyegetőbb, amit filmben hallani lehetett. Kár, hogy a megjelenítésére jellemző mini- malizmus ritkán van jelen az egyébként jól sikerült képi világban. Ezt ellenpontozza a cselekmény lenyűgöző visszafogottsága, mely kizárólag a két főszereplő beszélgetéseire, ellentétes jellemére, és az abból adódó idegölő helyzetre épül. A filmben minden perc ki van használva, nincsen egy másodpercnyi üresjárat, de még időbeli vágás sem, így aztán A fülke könnyen magával ragad és egészen a befejezésig nem is engedi, hogy kilépjünk a fogságából. Bár kétség kívül az utóbbi idők egyik legizgalmasabb thrillerével van dolgunk, mégse valószínű, hogy Schumacher alkotása a kult- státusznál tovább jut. Valahogy még az óriási alapötlettel együtt is hiányzik belőle az, amitől klasszikussá válhatna. Része van ebben, hogy a film tulajdonképpen egy érzelgős zárásban kicsúcsosodó és kissé közhelyes megjavulásra lett kihegyezve. Cohen csak az utolsó pillanatban próbál a történet szellemiségéhez a totális happy endnél valami közelebb álló zárást kitalálni. A hívó erkölcsi tanítómesteri szintre való további emelésének azonban a közelmúlt valós gyilkosságai adnak némi kellemetlen mellékízt, még ha tudjuk is, hogy ez csak egy jól megcsinált mozi, és nem több. De hogy mégis valami pozitívummal zárjak: A fülke sosem lankadó feszültségével és eredetiségével így is - legalább egyszeri megnézésre - kihagyhatatlan! (mozinet) A fülke (Phone Booth), színes, amerikai film, 81 perc, Rendezte: Joel Schumacher, Szereplők: Colin Farrell, Kiefer Sutherland, Forest Whitaker, Katie Holmes, Paula Jai Parker, Radha Mitchell Kassa, Úsmev, Pozsony, Palace Aupark, Ster Century Ebben a filmben nincs átütő erő. Semmi. Izgulni nem lehet, aludni viszont annál inkább. De hogy egy ilyen filmhez Antonio Banderas és Lucy Liu a nevét adja... Ballistic - Robbanásig feltöltve AKCIÓ film érdekes címe kézzelfogható, ugyanis egy azonos elnevezésű konzoljátékból készült, így nem halha- tadan gigabájtok rohangálnak a monitoron, hanem Hollywood üdvöskéi köszönnek vissza a vászonról. Számítógépes berkekben az alapjául szolgáló játék nagyon közkedvelt, de ez még nem garantálja a mozisikert. Lehet hogy bejött a Tomb Raider, lehet hogy nézhető volt a Kaptár, de ha semmi mondanivalója nincs a játéknak, akkor minek dollármilliókat beleölni a filmbe? Mert jelen esetben az Ecks vs. Sevemél ilyesmi alig akad, de az akció körülbelül három filmre elég lenne: egyszerűen hihetetlen, hogy egy film 80%-át a különböző mágikus, ezerszer megismételt akciójelenetek és vizuális effektusok töltsenek ki. Ebben a filmben nincs átütő erő. Semmi. Izgulni nem lehet, aludni viszont annál inkább. De hogy egy ilyen filmhez Antonio Banderas és Lucy Liu adja a nevét, az már a jó ízlés határát súrolja. Megállás nélkül innen-onnan összelopkodott jelenetek (Lucy Liu mátrixos bőrkabátja, hasonló szemüvege, fegyverekkel való bánásmódja stb.), a főhősnő pedig kb. harminc perc elteltével szólal meg először, akkor se túl sokat. A sztori se semmi: a film elején elrabolnak egy kisgyereket - hogy kik, mink nem tudhatjuk -, majd az elrablóktól is elrabolja valaki. Mint kisül, Lucy a bűnös, nála látjuk a gyereket később. Egy kiégett FBI ügynökre (Antonio kolléga) vár a feladat, hogy megmentse a gyereket, s derítse ki, mi is folyik itt valójában. Azaz hogy mentse meg a gyerekét, ugyanis ldderül, hogy az övé. Vagy mégse? Hősünkben szembe kell néznie a múltjával, majd az ellenség múltjával is, meg kell keresni feleségét, akiről azt hitte már meghalt. Persze minden rosszban van valami jó: Lucy Liunak is van gyereke, ám kiderül, hogy ő tulajdonképpen nem is a rossz oldalon áll. Jaj! Ez lenne a leleményes történet megspékelve irtózatos hosszúságúra nyújtott akciójelenetekkel. A zavaros sztori kellő kibontására azonban esély sincs, ugyanis csak lőnek, ölnek, robbantanak meg verekednek megállás nélkül. A kimondhatatlan nevű Wych Kaosayanauda (a stáblistán a jóval könnyebben megjegyezhető „Kaos”-ként van feltüntetve) munkájával valami nagyon nem stimmel. Tulajdonképpen annyira nem rosszak az akciók, de sok helyen hiányzik az összekötő kapocs. Banderas szakálas ügynökként, megviselt emberként mindent kihoz a figurából, Liunak meg a verekedésen kívül nem sok feladata akad - ezzel pedig láthatóan könnyedébben megbirkózik, mint valamilyen drámaibb szereppel. A film másfél órája csupán a megszállott akciófilm-rajongóknak fog tetszeni. De aki valami értelmeset is szeretne látni, jobban teszi, ha inkább messziről elkerüli ezt az értelmetlen, borzalmasan megvágott valamit. Ha pedig egy fárasztó nap után beülünk a moziba megnézni a Ballisticot, könnyedén kikapcsolhatunk és akár el is aludhatunk. Ez ugyanis az egyetlen ésszerű megoldás, ha már fizettünk érte. (mozinet) Ballistic - Robbanásig feltöltve (Ballistic - Ecks vs. Sever), színes, amerikai film, 91 perc, Rendezte: Kaos, Szereplők: Antonio Banderas, Lucy Liu, Gregg Henry, Ray Park, Talisa Soto
