Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)

2003-06-25 / 145. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 25.

TÉMA: A BIZONYÍTVÁNYOSZTÁS

Minden harmadik gyermeket megbüntetnek otthon, amiért rossz érdemjegyet visz haza az iskolából

Gyakori a szülői brutalitás

Ezért vajon mit kapok otthon? (Somogyi Tibor felvétele)

Mintegy 900 ezer alap- és középiskolás diák kapja pénteken kézhez év végi bizonyítványát. Az év végi bizonyítványosztás nem minden családban felhődén örömünnep. Hány, de hány olyan gyerek van, akit fejcsóválva, bosszús tehe- tedenséggel dorgálnak szülei és tanárai: „de hiszen olyan okos vagy, miért nem igyekszel egy kicsit?” Sajnos nem minden nebuló ússza meg otthon pusztán némi dorgálással ezt a napot.

új szó-ósszeállItás

A szülők egy része túlzott szigorhoz folyamodva súlyosan megbünteti, adott esetben brutálisan bántalmazza gyerekét. A srácok félelme tehát nem egészen alaptalan ilyenkor bizonyítványosztás idején, mivel - a vonatkozó közvélemény-kutatásokból kiderül - minden harmadik gyermeket megbüntetik a szülők, amiért rossz érdemjegyet visz haza az iskolából. A szülőnek természetes igénye, hogy gyereke az iskolában a lehető legjobb teljesítményt nyújtsa és mindez visszatükröződjék a bizonyítványában is. Ez az elvárása azonban sok esetben túlzottnak bizonyul. A szülők többsége igyekszik a felelősséget a pedagógusokra és a csemetéjére hárítani, miközben megfeledkezik arról, gyerekének osztályzatai, iskolai teljesítménye bizonyos mértékben a családi környezettől is függ. Az elégtelen szülői figyelem és gondoskodás, az inger- szegény otthoni közeg is okozhatja a nebulók gyengébb tanulmányi előmenetelét. A gyermek lelki élete - mely jelentős mértékben függ a családi háttértől - is befolyásolhatja az iskolai teljesítményt. Az iskolai teljesítmény tehát nemcsak a szellemi képességektől és a szorgalomtól, hanem belső félelmektől, gátlásoktól, a sikerhez való viszony rejtett formáitól is függ. A rejtett szorongások, túl azon, hogy a leronthatják egy egyébként jó képességű gyerek teljesítményét, ha tartósan jelen vannak, lelküeg is nagy terhet jelentenek. Ahhoz, hogy a teher könnyebb legyen, s a jegyek is javuljanak, a szorongás okait kell feltárni és csökkenteni.

Éppen ezért mielőtt a gyerekük rossz bizonyítványán felháborodott szülők a tanárokon vagy ami még ennél is rosszabb, magán a gyereken állnának bosszút, nem árt, ha előbb önmagukba néznek, vajon őket mennyiben terheli felelősség a gyerek rossz osztályzataiért, megtettek- e mindent csemetéjük érdekében, biztosítják-e számára a tanuláshoz szükséges megfelelő légkört, támo- gatják-e terveiben, kiállna-e mellette. A valóság ezzel szemben az, hogy a szülő kétségbeesett dühében csak és kizárólag a gyerekét kéri számon és sok esetben a lelki terror vagy a fizikai bántalmazás különféle formáihoz, leggyakrabban verés eszközéhez folyamodik. Sajnos egyre gyakrabban értesülünk gyerekbántalmazásos esetekről, időnként a legszélsőségesebb szülői brutalitás példáival is találkozhatunk. Sok szülő egyetért abban, hogy egy jól irányzott pofon a kellő pillanatban - hatásos nevelési eszköz. Makaren- kóinak hívják az üyen pofont. De fontos kritériuma, hogy csak kivételes helyzetben, egyetlen-egyszer és nem indulatból csattan el. Vannak, akik még az ilyen esetben sem tartják elfogadhatónak a fizikai bántalmazást. Az is felháborodást vált ki a szülőkből, hogy némelyik pedagógus még ma is testi fenyítéssel fegyelmezi a nebulókat. A pszichológusok és a gyermekvédelmi szakemberek egyetértenek abban, hogy a fizikai bántalmazás és a lelki retorziók olyan fájdalmas nyomokat hagynak a gyermek lélekében, melyek később komoly pszichés problémákat okozhatnak. A gyerekbántalmazás - mely természetesen nemcsak az év végi bizonyítványosztás kísérő jelensége - ennek ellenére nagyon

gyakori a családokban, de hogy pontosan milyen számban fordul elő, arról elképzelésünk sincs. A kutatási tapasztalatok azt mutatják, hogy a tényleges szám legalább tízszeres ahhoz képest, amit a statisztikák mutatnak bárhol a világon. A bíróságokon végzett kutatások szerint 2000-ben 60 gyerekbántalmazási ügy volt, ebből 25 szexuális zaklatás, többségük családon belül történt.

A felnőttek nem mindig érzékelik azt, hogy a családon belüli gyerekbántalmazás is ugyanúgy bűncselekménynek számít, mintha más gyerekét verték volna meg a szülők. A szakemberek szerint természetesen nem iskolázottság vagy szociális helyzet kérdése az, hogy érzékelje a szülő, saját gyermekét sem szabad megvernie, avagy szexuálisan zaklatnia. Értelmiségi és gazdag családokban is ugyanolyan gyakorisággal bántalmazzák, zaklatják a szülők a gyerekeiket, (érvé, sn)

MIT TEGYEN A SZÜLŐ

Amivel el tudja kerülni, hogy a gyerekén vezesse le dühét, fel sem kell emelnie a kezét ahhoz, hogy bántsa a gyerekét: szavakkal legalább olyan fájdalmat okozhat, mint az öklével. Amikor legközelebb úgy érzi, a mindennapos gondok annyira feldühítik, hogy valakin le kell vezetnie... ne tegye! Próbálja inkább ki az alábbi ötletek bármelyikét. Ne feledje: higgadjon le. Ne a gyereken akarja levezetni.

Inkább:

1. Fogja be kezével a száját, és számoljon el tízig. Vagy inkább húszig.

2. Hagyja abba, bármit is csinál - szorítsa össze a száját, és lélegezzen jó mélyeket.

3. Hívja fel gyorsan egyik barátját, és mesélje el neki, mi borította ki.

4. Hívja fel a pontos időt.

5. Kezdjen el hangosait számolni vagy az ábécét felmondani.

6. Ha van, aki ott marad a gyerekekkel, menjen és sétáljon egyet.

7. Zuhanyozzon lejó forró vízzel, vagy mossa meg az arcát hideg vízben.

8. Keressen egy tollat, és írja le, amit gondol.

9. Hunyja be a szemét, és képzelje el, milyen lenne, ha magának mondaná valaki azokat a dolgokat, amit a gyerekének mond.

10. Kapcsolja be a tévét vagy a rádiót.

11. Szorítson magához egy nagy párnát.

12. Hívjon fel egy segélyvonalat, és kérjen információt a gyerekbántalmazás hatásairól.

Higgadjon le. Ne akarja a gyereken levezetni.

ELRÉMISZTŐ TÉNYEK ÉS ADATOK

♦ A gyerekek mintegy 36 százalékát büntetik a szülők a rossz bizonyítványért.

♦ A diákok 22 százalékát testi fenyítésben is részesíti a szülő.

♦ A szülők 61 százaléka gondolja úgy, hogy a testi fenyítés hatékony nevelési módszernek minősük

♦ A gyerekek 13 százalékát minden egyes rossz érdemjegyért megbüntetik otthon.

♦ Egyre több az olyan esetek száma, mikor a gyermek a rossz bizonyítványa miatt érzett félelmében elszökik otthonról, emellett a túlzott szülői szigor okozta félelemből elkövetett öngyilkosságra is vannak példák.

♦ A gyerek fizikai bántalmazása, testi fenyítése nem jelent megoldást a problémára. A verés többnyire ellenreakciót vált ki. A gyermekek jogairól szóló nemzetközi dokumentum egyébként is tiltja a gyermekek fizikai és lelki bántalmazását.

ELSZOMORÍTÓ TÖRTÉNETEK

♦ Rozsnyón 2001 júniusában a 14 éves K. Denisa negyedik emeleti lakásuk ablakából ugrott ki a rossz érdemjegyei miatt. Az eset szerencsére nem járt végzetes következményekkel. Az esés során súlyos sérüléseket szenvedett és legkevesebb hat héten belül gyógyuló sebesüléseket szerzett.

♦ Belehalt sérüléseibe azonban az a dvoriankyi 12 éves kisfiú, aki 2002 májusában a családi házukhoz tartozó melléképületben édesapja legálisan tartott lőfegyverével kísérelt meg öngyilkosságot. A tragédia kiváltó oka a gyermek rossz bizonyítványa volt.

♦ A rossz osztályzatért kijáró veréstől való félelem idén is halálba sodort már egy kislányt. Fél éve egy tizenhárom éves kassai diáklány ugrott ki az ablakon.

♦ Szlovákiában egyébként az öngyilkosságok 8 százalékát fiatalkorúak követik el. (no)

A bántalmazott személy lelkileg sérült, deviáns lesz, és sok esetben magatartási zavarok lépnek fel nála

Senkinek nincs j oga megütni egy gyereket

Az erőszak az elkövető felelőssége, nem az áldozaté

Lassan gyógyuló sebek

így már jobb, apa? (Illusztrációs felvétel)

ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ

Bántalmazásnak nevezünk minden olyan családon belüli erőszakot, ami a gyerekre irányul. Akár fizikailag, akár lelkileg, akár szexuálisan, akár mentálisan - és ez őt károsítja. A család fogalomkörébe a szülők mellett a nevelőapa és a nagybácsi éppen úgy beletartozik. Mindebbe beleértendő az is, hogy elhanyagolják a gyereket, például nem adnak neki megfelelően enni. Ezért is fontos: mindig a gyerekek jogaiból kell kiindulnunk, ha a bántalmazásukról beszélünk. Egy felnőttnek alkotmányos joga, hogy őt más ne bánthassa. Ha ez mégis megtörténik, akkor ennek következményei vannak, s mert következményei vannak, ez visszatartó erőt jelent, ezért ritkábban is fordul elő. Lényegesen ritkábban, mint ahányszor egy gyereket felpofoznak.

A bántalmazott gyerek lelkileg sérül, deviáns lesz, és magatartási zavarok lépnek fel nála. Agresszívvé válhat, vagy az érzelmileg elhanyagolt gyerek drogos lesz. A szexuálisan bántalmazott gyerekeknek nagy az esélyük, hogy prostituáltak lesznek, míg az állandóan vert és agresszíven kezelt gyerekeknek nagy a hajlamuk arra, hogy bűnelkövetővé váljanak.

Az ezzel kapcsolatos amerikai statisztikák nyilvánvalóak. A börtönben ülő bűnözők 78 százalékát gyerekkorában bántalmazták. Senkinek nincs joga megütni egy gyereket pusztán abból eredően, hogy a gyerek életéveinek száma nem érte el a tizennyolcat. A testi épség és a becsület jogi védelme - függetlenül az életkortól! - megillet minden személyt. A gyerekeket megilleti mindaz a jogi védelem,

amely a felnőtteket, sőt még speciálisan más is, hiszen a gyermek - éppen életkori sajátosságai miatt - különös védelemre és elbánásra szorul. Ez nemhogy tágítaná a gyerek bántalmazási lehetőségeinek körét, hanem speciális szabályozással szűkíti is azt. Tévhit, hogy a szülőnek (gondozónak) az eredményes nevelés érdekében „alanyi joga” a gyerek testi fenyítése és bántalmazása. Az a bizonyos „makarenkói pofon” éppen olyan kategória, mint a „baráti verés”, az „asszony verve jó”, „anyós-pofon”, „a részeg kijózanítása” „kolléga bosszúja” és más hasonló szituációk. Ahogyan a barátság, a közös munkahely és a rokonság nem, úgy a kiskorúság sem jogosít fel önmagában senkit (még a szülőt sem!) a gyerek fizikai bántalmazására. A gyereket is védik a felnőttek testi épségének védelmére szolgáló szabálysértési tényállások: verekedés, garázdaság és a bűncselekményi tényállások: könnyű testi sértés, súlyos testi sértés. Léteznek ezen kívül speciálisan kiskorúakat védő bűncselekményi tényállások: Kiskorú veszélyeztetése: a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy követi el, ha e feladatából eredő kötelességét súlyosan megszegi és ezzel a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését veszélyezteti. A gyerekeket a bántalmazással kapcsolatosan tehát védi a jog. A gyermek és a tanuló nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak.

A rossz bánásmód vagy a kizsákmányolás, lelki durvaság, a gyerek fejlődésben lévő szervezetére biológiai értelemben is, kialakuló személyiségére pedig pszichikaiig hat károsan, s gyakran visszafordíthatatlanul a lelki durvaság, az elhanyagoltság. Érdekes, hogy a tulajdon védelmének erkölcsi szabálya ma erősebb, mint a testi épségé és személyi sérthetetlenségé, hiszen a tolvajt jobban megbé- lyegzi az iskolai közösség, mint az erőszakos, durva, verekedős diákot. A gyerekek bántalmazása elleni elvszerű és következetes tiltakozás nagyon fontos kérdés társadalmunk fejlődésének egésze szempontjából is. Az agresszió, az önkényes igazságosztás, a fizikai megtorlás elleni fellépés egyedileg a védekezésre képtelen gyerekek ügyeiben történik. Ha a gyermek neveltetése során extrém esetként tapasztalja a nyers emberi brutalitást, akkor ezt felnőtt állampolgárként sem fogadja majd el a konfliktusrendezés bevett módszereként, (rv, o, he)

ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS

A családon belüli erőszak gyerek áldozatai számára a gyógyuláshoz nem elegendő az erőszakból való kilépés a felnövés formájában. Az otthon megélt erőszak olyan sérüléseket okoz, amelyek túlmutatnak a testi sérüléseken, a pofonokon, a zú- zódásokon, a bőrszíj okozta hurkákon, a töréseken, a megalázáson. A gyerekeket olyan ember bántja vagy használja ki, akiknek éppen az lenne a feladata, hogy szeresse, és műiden rossztól megvédje őt. Ezt a hatalmas dilemmát - „Az bánt, aki szeret.” - nehéz feldolgozni. A gyógyulást különösen megnehezíti a családon belüli erőszakot övező hallgatás és el- tussolás. A gyógyulás alapfeltétele az erőszak megszűnése és a történtek őszinte, átélt kimondása.

A tapasztalatok szerint a bántalmazás okozta lelki sebeket önmagában az idő nem gyógyítja be. Ezt leginkább az erőszaktúlélők számtalan testi és lelki tünete bizonyítja.

A bántalmazott gyerekek személyisége éveken át szisztematikusan rombolódik. Nem bíznak magukban, értéktelennek és szerethetetlennek tartják magukat. Míg a legtöbb testi seb idővel begyógyul, a lélekben megbúvó sérülések gyakran csak évek múlva kerülnek a felszínre. A gyerekkorában bántalmazott felnőtt nem mindig tudja, hogy mi miatt nem képes másokhoz hasonlóan boldog és kiegyensúlyozott életet élni. Gyakran depressziótól, állandó szomorúságtól, alacsony önértékeléstől, öngyilkossági gondolatoktól és kitöltheteden magánytól szenved. További tünet lehet a gátolt vagy kényszeres szexualitás, a drog vagy gyógyszerfüggőség, a kényszeres veszélykeresés, a meg-nem-értettség érzése és a legkülönfélébb testi tünetek, a krónikus derékfájástól kezdve a migrénen át az emésztési problémákig.

Gyakran látjuk, hogy bár a felszínen látszólag műiden rendben van, a túlélő jól teljesít, és talán sikeres életet él, ám a mélyben meghúzódó másság-érzés, magányosság és fájdalom élete minden területén kínozza. Ez a felszíni idill könnyen össze is omolhat. A bántalmazó szülő betegsége vagy halála, egy évforduló vagy más jelentéktelennek tűnő inger sokszor visszahozza a múltat, és rákényszeríti a túlélőt, hogy belenézzen egy olyan szakadékba, amit hosszú évek, eseüeg évtizedek óta elkerült. Az egykori erőszak okozta elfojtott fájdalommal és megaláztatással nagyon-nagyon nehéz szembesülni, főleg akkor, ha olyan ember tette, akit valaha szerettünk. Ezért a szakemberek nem is javasolják, hogy bárki egyedül próbálja feldolgozni az őt ért sérülést. Egy önsegítő csoport vagy képzett pszichológus nagyban megkönnyítheti ezt a munkát, és megoszthatja a túlélővel a múlt terhét. Tudnia kell azonban, hogy a fájdalmat nem a terapeuta vagy a segítő okozza - a terápiás közeg csak segít feldolgozni azt. Bármilyen fájdalmas is ez a folyamat, a feldolgozás fájdalma még mindig jobb, mint a kezeleüenség.

Terapeutájának tudnia kell, hogy az erőszak az elkövető felelőssége, nem pedig az áldozaté.

Fontos mind a túlélőnek, mind a környezetének tudnia, hogy bár az erőszakért az elkövető a felelős, a gyógyulásért kizárólag a túlélő. A túlélő dönti el, hogy kíván-e meggyógyulni, és az elszenvedett borzalmak ellenére teljes életet élni, vagy megragad a múltban, és élete mind jobban elsivárosodik. (he, nane)