Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)
2003-06-21 / 142. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 21. VENDÉGKOMMENTÁR Szent prioritás BODNÁR GYULA Kisebb gondom is nagyobb annál, hogy utánajárjak, a miniszter- elnöki munka hivatás-e, vagy szolgálat, vagy mi, de az biztos, kellemetlen foglalatosság lehet. Például kormányfőnk tegnapelőtt szállna fel éppen a repülőgépre, azon gondolkodva, hogy egy Becherovkára még volna ideje, Görögország messze van, és hátha a gépen smucig utaskísérők szolgálnak fel, amikor odalép hozzá egy rádiós kolléga és azt kérdi tőle, mit szól a készülő pedagógussztrájkhoz. Abban a pillanatban lőttek a Becherovkának, ám Mikuláš Dzurindát nem lehet meglepni. Valami olyasmit válaszol, hogy oktatási rendszerünk fokozatosan halad előre, fejlesztése a kormány prioritásai közé tartozik. Lehet, hogy ezt már a repülőgépnek támasztott létrán mondta, vigyázva, meg ne csússzon a lába, vagy a madárból beszélt vissza, azonban a sztrájkról egy szó sem. A lényeg, hogy prioritás van, és azt az oktatásügy is élvezi. Hát hogyne. Azért hirdetett ezúttal egész napos országos sztrájkot az Oktatásügyi éS-Tudományos Dolgozók Szakszervezete, azért mozdult meg, pontosabban állt le, vagy ha úgy tetszik állt végre a sarkára tegnap a pedagógusok, az iskolai alkalmazottak különben csendes, türelmes, végtelennek tetsző tűrőképességgel rendelkező serege, melyet amúgy gyerekek, szülők is szinte naponta megaláznak valamilyen formában, feledve, hogy a család egyik-másik alapvető szerepét számtalan esetben éppen ez a sereg látja el, kénytelen ellátni. Prioritások, ugyan. Elég visszapillantani az elmúlt két-három-hét kormányüléseinek, koalíciós tárgyalásainak napirendi pontjaira, és mindjárt nyilvánvalóvá válik, hogy milyen témák, problémák, párton belüli és pártok közötti nézetkülönbségek az elsődlegesek itt. Maradva az oktatási rendszernél, rendben, fogadjuk el, hogy fokozatosan halad előre. Tavaly az önkormányzatok hatáskörébe kerültek az iskolák. A szerkezetet tekintve, ez akár reformlépésként is értékelhető. Na de ahogy ez a folyamat lezajlott, és zajlik a szó szoros értelmében a mai napig?! Iskolavezetők, régi és új hivatalnokok kerülnek az idegösszeroppanás határára. Pláne ha belepillantanak a pénzcsomagba is, melyet az iskolák után dobott a kormány az önkormányzatoknak. Prémiumról csak álmodnak mostanában a pedagógusok, sok helyütt a túlórákért járó fizetésről is, boldogok, ha az alapbérüket megkapják, cirka tízezer koronát tisztán a képesített tanerő, harmincéves gyakorlattal a háta mögött. Mennyit kereshetnek a pályakezdők? Az iskolaépület meg ne is álmodjon arról, hogy új tetőt kap, hogy kifestik tantermeit, a vécé öblítője, sőt a kagylója se álmodjon arról, hogy kicserélik őket. Az önkormányzatok a nevelési-oktatási intézmények vezetésével kart karba öltve örömtáncot járnak majd, ha sikerül kifizetni a vizet, villanyt, gázt. Talán még egy Becherovkát is legurítanak. Az idén. De mi lesz jövőre? Prioritás. Ez az egy biztos. Fejlődésnek, a pedagógus anyagi és társadalmi megbecsülésének viszont nyomát nem tapasztalni itt a földön. A fellegek közt járva, talán. JEGYZET Elkerülhető riasztásokért TALLÓSI BÉLA Pár nappal ezelőtt, az óriási kánikulától kókadtan bandukoltam hazafelé, s hogy rövidítsek, nem kerültem meg a közeli egészségügyi központ épületét, hanem annak udvarán keresztül vettem az irányt. A mentőszolgálat bejárata előtt két gyorsmentő kocsi parkolt, az egyiket - gondolom a sofőr lehetett - éppen ápolta egy fiatalember: az ablaküveget fényesítette ráérős mozdulatokkal. Őt figyeltem, ahogy bíbelődött a járművel, amikor az ügyelet bejáratán kilépett egy piros egyenruhás fiatalember, és lomha léptekkel, mint akinek nem akaródzik, vagy azon tűnődik, menjen vagy maradjon, elindult a másik kocsi irányába. Az ablaküveg megtisztításán ügyködő kollégája megkérdezte tőle, „riasztás?”, de a kérdést inkább csak rutinból tette fel. „Igen” - röpítette a választ amaz. „Milyen esethez?”- firtatta tovább az ablakmosó. „Érfelvágáshoz” - bökte ki a másik, közömbösen, közönyösen, mintha csak azt mondta volna: felforrt a teavíz. Bár ez a hasonlat nem a legmegfelelőbb, hiszen még az a közlés, hogy felforrt a teavíz, is hordoz magában valamilyen érzelmet. Mondjuk azt, örülünk, hogy végre felforrt a teavíz, mert enyhíthetjük szomjunkat, és feldobhatjuk magunkat egy csésze finom teával. Vagy épp az ellenkezőjét, hogy miért éppen ebben a pillanatban kellett gyöngyöző erővel felforrnia a víznek, amikor megszólalt a telefon, a kapu- vagy az ajtócsöngő. De az a piros uniformi- sos fiatalember úgy foglalt helyet a mentőkocsi sofőrülésén, hogy még csak annyi érzelem sem volt a hangjában, amelyből egy pici jele eljutott volna hozzám annak: belegondolt, milyen emberi tragédiához hívták mentéshez. Nekem az esettől mindenesetre rosszhangulatú lett az estém, lehet attól, hogy valaki képes csak úgy szenvtelenül odabökni: ér- felvágásos esethez kaptak riasztást. Aztán belegondoltam, lehet, hogy azt a rengeteg fájdalommal, vérrel, jajjal, halálsóhajjal kísért munkát csak közönyös, nemtörődöm hozzáállással szabad végezni, különben érzelmileg beleroppan, aki egy életen át végzi. Ugyanis meglehet, hogy azért telt rossz hangulatban az estém, mivel én nem tudtam fásultan, rezig- náltan fogadni az esetet: látni véltem egy lényt, egy szerencsétlen áldozatot, aki mellett nem állt senki, bajában nem nyújtott neki segélykezet senki, ezért úgy kicsúszott lába alól a talaj, hogy egy gyönyörű szép nyári napon, amikor más élvezi a vizet, a napfényt, ő élet-halál között lebeg. És azon kezdtem tűnődni, fiatal vagy idős lehet- e a szerencsétlen, akinek az a szép nyári nap nem volt olyan szép, és ha visszahozzák az életbe, az emléke se lesz szép soha már. Aztán megriadtam: ugye nem egy gyerek követett el ostobaságot, egy tanuló, egy diák, akit így, bizonyítványosztás előtt kiúttalanságba kergetett a vártnál rosszabb érdemjegyek okozta félelem, rettegés, szorongás. Nem az vezetett-e tragédiához, hogy ebben az érdemjegy-fetisizált oktatási rendszerben igen nagy súlya van a jegyeknek a szülők szemében, s egy gyerek lelke nem bírta a nyomást. Csak azért, mert mi, felnőttek nem tanultuk meg még mindig: a számok nem lehetnek olyan fontosak, hogy egy szép nyári napot megmérgezzenek. Annyira, hogy egy piros egyenruhás fiatalember lomha léptekkel elinduljon értelmetlenül okozott tragédiához.- Tulajdonos úr, mi mestermunkát végzünk. Tíz láda sörért a nagyságos asszonyt is befalazzuk, ha úgy óhajtja... (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ CORRIERE DELLA SERA Az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia politikai vezetői az iraki háború előtt jócskán eltúlozták az iraki tömegpusztító fegyverek veszélyét, de a háború ellenzőinek is csalódniuk kellett, mert az ő feltevéseik sem igazolódtak be - írta számában a Corri- ere della Sera című olasz napilap. A Szaddám Húszéin rezsimje ellen folytatott iraki háború ugyanis nem követelt több százezer halálos áldozatot, nem kellett több millió embernek elmenekülnie a lakóhelyéről, nem harcoltak a hírhedt Köztársasági Gárda oldalán más arab országból érkezett gerillák, és nem váltott ki az Irak ellen megindított háború nagyobb felkeléseket a többi arab országban. A milánói lap azonban úgy véli: George W. Bush amerikai elnök és Tony Blair brit miniszterelnök a nyugati szövetség szavahihetőségét tették kockára azzal, amit arról állítottak, hogy a világra nézve mekkora veszélyt rejtenek magukban a tiltott iraki tömegpusztító vegyi és biológiai fegyverek. Az ügy, csakúgy mint a háború utáni iraki helyzet meglehetősen kusza, és akár még hónapokig is elhúzódhat a stabilizálás - jósolja a Corriere della Sera. HÉTVÉG(R)E Elfogtuk, hallottuk, olvastuk Nyitott szemmel, nyitott füllel és nyitott szájjal kell az utcát járnunk, ami szellőzés szempontjából sem mellékes. Fő funkciója azonban a gyöngykeresés szempontjából keresendő. MOLNÁR NORBERT Lehallgattunk egy rövid telefonbeszélgetést:- Szevasz Rudi, idén nem jössz Brazíliába?- Nem, idén inkább nem írom alá a nyugdíjemelésről szóló törvényt. Kétszer.-Ja!? Kalandra fel! Meghallgattunk egy dalt: Édesanyám lerúgja a vesémet / Pu- bikorban megleptek a legények / Terhes lettem, nem hisz majd a szemének. / Orvoshoz meg nem mehetek, mert semmi bajom; nincs az az orvos, aki elvenné a gyerekemet Elkaptunk egy táviratot: készítsetek a luxusjachtomat stop megyünk vadaszni afrikaba stop nem tudnak ezek semmit ram bizonyítani stop kerem a bankkártyámat a bmg-s pénzemhez stop jozef A választávirat: sajnos nem tudunk várni stop penzedet biztonságba helyeztük stop itt van a retikulomben stop a fiuk eladtak a jachtot meg a puskákat stop remelem nem sipox stop diana Olvastunk egy tanmesét: Összehívták az állatok az erdei parlamentet. A róka dúlt-fúlt, Karthágót emlegette, szarkának nevezte a hollót, lajhárt üvöltött a lajhár- ra. A vaddisznó meglepően visszafogott volt, csak a rókával kötekedett sunyinak nevezve őt, azt kérte, ne verjék szét az erdőt. A vaddisznó nem hozta el sajátjait a buliba. A főordas és a vaddisznó hirtelen koalíciója még azt a szemtelen nyulat is meglepte, aki papíron az ordas oldalán áll, de szövetkezett ő már a vaddisznóval is. Az őzike hálálkodott mindenkinek, hogy az erdőből nem lesz fatelep, a holló közvetlen főnöke, a görény végre megnyugodhatott. Mi ebből a tanulság? Vaktölténnyel bakot lehet lőni, de amúgy semmi. Elfogtunk egy levelet: Kedves kedvezményezett! Ezennel tudatjuk Önnel, hogy nagy örömünkre szolgál, hogy a Magyar Állam Önt kedvezményben részesítette, mert Ön magyar. Mi nem vagyunk magyarok, de igényt tartunk a támogatásra mi is. Mivel nem kaptunk, szemet vetettünk az Ön által kapott kedvezményre. Ezért megkérjük Önt, hogy záros határidőn belül fizesse be a Szlovák Állam számlájára azt az összeget, amely bár bennünket nem segít ki, de jó érzéssel tölt el bennünket, hogy borsot törhetünk az Ön orra alá. Kívánjuk, hogy legyen jó állampolgára Államunknak, s érezze magát otthon! Üdvözlettel, a Szlovák Állam, és annak nagy tiszteletű Miniszterelnöke A válaszlevél: Kedves Szlovák Állam, annak is kedves Miniszterelnöke! Nagy örömömre szolgál, hogy méltónak tart engem arra, hogy levelezzen velem. Természetesen az Ön és a családja boldogulása érdekében befizetem a kért összeget, így remélem, hozzá tudok járulni békés együttélésünkhöz. Menjenek a jó édes anyjukba, s érezzék magukat otthon! A nagy tiszteletű kedvezményezett HETI GAZDA(G)SAG Véget vet az abszurditásoknak a miniszter? TUBA LAJOS Kemény beavatkozásoknak lehettünk tanúi a héten Magyarországon a magas kamatokat ígérő pénzügyi társaságokkal szemben. Ezzel Csehország után már a másodikkörnyékbeli ország hatóságai mutatták meg, miként lehet elejét venni, hogy ily módon lépre csalják a tapasztalatlan emberek ezreit. Nálunk ez nem sikerült, sőt ma még az üggyel kapcsolatban őrizetbe vett Majskýt is kiengedik a vizsgálati fogságból. Abban ugyan mindenki egyetért, hogy a visszaéléseket meg kell akadályozni, a bűnösöknek pedig lakolniuk kell, de amikor a pénzügyi szolgáltatók reklámjaival volt tele a sajtó, a hazai illetékeseknek valahogy nem jutott eszükbe az, ami cseh és magyar kollégáiknak. Amikor pedig néhányat a csalók és vérszívók közül hűvösre tesznek, valahogy mindig akad egy bíró, aki kiengedi őket. Pedig mindkét országban csak néhány száz, esedeg ezer megkárosítottról van szó. Nálunk viszont a Horizonttal kapcsolatos 46 ezer és az AGW-vel kapcsolatos 13 ezer igény feldolgozása után szeptemberben esedékes a hitelezők első gyűlése, vagyis a csődeljárás valódi megkezdése. A BMG Invest-tel kapcsolatban tovább folyik a sziszifuszi küzdelem, a legújabb sajtóhír szerint 64 ezer jelentkezést már feldolgoztak, de több mint ötvenezer még így is hátra van. Ennél valóban már csak az orosz piramisjátékok voltak nagyobbak, ott milliós nagyságrendű az átvágott ügyfelek száma. Sőt, akadt olyan is, aki az interneten keresztül több százezer nyugat-európait és észak-amerikait palizott be. Az embernek az az érzése támad, hogy az ilyen visszaélések mozgástere egy ország belső káoszának is fokmérője lehet. Ma már nálunk sem valószínű, hogy sor kerülhetne ilyesmire, a néhány éves fáziskésés sajnos több százezer ember számára életre szóló keserű tapasztalatot jelentett. Ma még lehetetlen megbecsülni, hogy ez az országos méretű csalódás mennyire lesz kihatással a nyugdíjreform keretében kínálkozó új befektetési lehetőségekre. A második pillért alkotó nyugdíjalapokkal kapcsolatban is bőven lehet kifogásolni valónk. Normális ésszel azt gondolnánk, hogy az első pillér beterjesztésekor legMagyarországon felléptek a gyanús pénzügyi társaságokkal szemben. alább a második pillér alapelveit közzéteszik. Ez nem történt meg, bár a második pillér az ígéretek szerint a minisztériumok szabadságolása előtt véleményezésre kerül, még mindig csak konferenciákon csepegtetett információkra kell támaszkodnunk. A héten elhangzott információk közül egy volt igazán új: a pályakezdőkön kívül a magánvállalkozóknak is kötelező lesz áúépni az új rendszerbe (a határ 110 ezer koronás éves bevétel, ezt szinte mindenki eléri). Arról viszont nem esett szó, mivel igyekeznek átcsábítani a kö- zépkorúakat, az ő befizetéseik nélkül az új rendszer indulása elég döcögős lesz. A héten a kormány a vízügyet átadta a környezetvédelmi minisztériumnak. Amikor a földművelésügyi és a környezetvédelmi minisztérium egyaránt az MKP kezébe került, sokan azt hitték, végre vége a két tárca között legalább négy ciklus óta folyó elképesztő küzdelemnek. Az elején így is volt, a Tátrai Nemzeti Park nyolcéves szabotázs után vértelenül át is került oda, ahová való, a többi nemzeti park mellé. Az idill a vízüggyel kapcsolatban ért véget, nem tudni miért, de itt a magyar földművelésügyi miniszter hasonlóan hevesen reagált, mint HZDS- es és SDL-es elődjei. Az ügy végül többhónapos vita után lezárult. Ideje is volt, mert furcsa dolgokkal találkoztunk. A legfurcsábbakkal a bősi vízlépcső tájékán. Csak példaként említjük, hogy a vízügyesek a terroristaveszélyre hivatkozva megtiltották a nemzetközi kerékpárút használatát a Somorja és Keszölcés közti 5 kilométeres szakaszon, miközben Pozsony környékén minden maradt a régiben. Igaz, biciklis arab terrorista még véletlenül sem tűnt fel a tájon, de az egyenruhás biztonsági őrök azért nagyon igyekeztek. Az iraki háborúnak régen vége, a komédiába illő helyzet viszont fikarcnyit sem változott. Az emberek érthetetlenül állnak a dolgok előtt, különösen azért, mert az MKP-s miniszter idején fosztották Nem tudni, mivel csábítják át a középkorúakat az új nyugdíjrendszerbe. meg őket attól, amit pedig annak idején a gyűlölt Bindertől kaptak (hol vannak már a régi szép idők, amikor fogcsikorgatva kellett szemlélnünk a Binder-féle kerékpáros propaganda-akciókat a töltésen). Különösen akkor, amikor a kötekedőbbekkel a biztonsági őrök szemrebbenés nélkül közölték, hogy ezt a rendelkezést a miniszter hozta. Az új miniszter alatt reméljük, vége lesz az ilyen abszurd dolgoknak. Meg a többi furcsaságnak, amit a vízügy körül tapasztalhatunk. Mert még sincs rendjén, hogy minden attól függjön, vajon rendes ember-e az illetékes szakaszigazgató. A cél itt is szerény: ha a vízügy a környékbeliekkel csak fele annyira lesz jóban, mint Magyarországon, már elégedettek lesznek.
