Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)

2003-06-18 / 139. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 18. ■■■■■I KOMMENTÁR :■■■■■ Megszakításpróba MOLNÁR NORBERT Elvetélt ötletnek bizonyult három kormánypárt ötlete, hogy addig ne tárgyaljanak a képviselők az abortusztörvényről, amíg az alkot­mánybíróság nem hozza meg döntését az ügyben. Pedig úgy tűnt, a halogatás nagymestere (értsd Mikuláš Dzurinda kormányfő) olyan megoldást talált a probléma elhessegetésére, hogy azt mindegyik koalíciós párt el tudja fogadni. De mégse tudja. Ez az első eset, hogy a miniszterelnök beleesett a saját maga ásta csapdák egyikébe. Az Új Polgár Szövetsége (ANO) nem ette meg, ismeri a sunnyogást. Kis országunkban a koalíciós szerződés megkötése időpontjában a terhesség 12. hetéig lehetett abortuszt elvégezni, a beavatkozáshoz nem kellett hivatkozni egészségügyi okokra sem. Ezt kiegészítette még egy miniszteri rendelet, amely megengedi a művi terhesség­megszakítást a 24. hétig is a magzat genetikai hibája esetén. A tör­vény azon részét, amely komoly egészségügyi okok nélküli abor­tuszt engedélyez, továbbá a rendeletet megtámadta az Alkotmány- bíróságon a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH). Az ANO pedig beterjesztett egy törvénymódosítást, amely a rendeletet törvé­nyerőre emelné, mondván, csak konzerválja a koalíciókötés idején érvényben levő helyzetet, hiszen akkor a művi terhességmegszakí­tás engedélyezett volt, vagyis nem akarja megváltoztatni az alapszi­tuációt, azt valaki más akarja elérni. Fogadjuk el. Sem a KDH, sem az ANO természetesen nem ismeri be, hogy nyakig merült a koalíciós válságban, pontosabban robbantott. A KDH sze­rint teljesen rendben van, hogy Alkotmánybíróságra adtak valamit, ami nem egyeztethető össze az alaptörvénnyel, vagyis annak az em­beri élet védelméről szóló részével. Fogadjuk el. Erre jött a három kormánypárt - az ANO kivételével, amely ebben a kérdésben nem túl elegánsan az ellenzékkel szövetkezett -, és be­terjesztett egy javaslatot, hogy ne tárgyaljon a parlament a művi terhességmegszakításról, amíg az Alkotmánybíróság nem hoz dön­tést. Fogadjuk el. De miért nem fogadta el az ANO? Mert jól ismeri Dzurindát, ponto­san tudja, hogy finom ráhatással az Alkotmánybíróság akár három évig is vajúdna az eredménnyel. Az ANO-nak pedig most már arcu­latáról, létéről van szó, ott lebeg a szemük előtt az SOP esete a süllyesztővel. (az MKP figyelmébe: lassan kezdődik a kedvezménytörvényügy, így csak finoman bánjunk azzal, aki egyedül maradt) JEGYZET Mert nekünk olyan jó NAGY ANDRÁS Nekünk van a világon a legjobb dolgunk! Ezt komolyan gondo­lom. Hétvégén Budapesten jár­tam a barátaimnál, akiknek arra a kérdésére, hogy hogyan áll most Szlovákia, csak annyit tud­tam válaszolni: Soha jobban. Hol talál az ember még egy olyan or­szágot, ahol a kormánykoalíció legnagyobb problémája az abor­tusz? Sokáig azért irigyeltem a magyarországi közéletet és poli­tikát, hogy ott nagyon gyakran komoly, elvont dolgokról voltak képesek vitatkozni, nálunk meg mindig csak olyan földhözragad­tak, olyan egyszerűek voltak a vi­ták, miként és valójában kitől kaphatott Vladimír Mečiar sok milliós kölcsönt, vagy jó vasutas volt-e Mikuláš Dzurinda, illetve mennyit is kell fizetni Ivan Sak- tornak egy jól megszervezett úr­.u most végié ilc az igazán jó téma. A kórháztörvény szinte teljesen a háttérbe szorult, az egységes adórendszer már senkit sem érdekel, végre min­denki filozófiai magasságba emelkedett, s innét próbálja meggyőzni a másikat. Mert ugye­bár ez történik, nemde? A katoli­kus politikusok nemcsak egy­szerűen a tízparancsolatra hivat­kozva mondják ki: Ne ölj! Ko­moly egyház-filozófiai érvelése­ket hallhatunk, melyeket Aquinói Szent Tamás, vagy Szent Ágos­ton, Hippó püspöke is megiri­gyelhetne. Ä másik oldal is leg­alább ennyire művelten adja elő gondolatait. Még véletlenül sem mondja egyeden, magát liberá­lisnak valló politikus sem, hogy hát kérem itt a szavazatokról van szó, mert azt szeretném, ha az én pártom nem olvadna el, mint az SOP, meg az SDL, akiket megtört a keresztény érzelmű fölény. A li­berálisok is gyakran felemlegetik Jean-Jacques Rousseau-t, meg az egyén önrendelkezési jogát. Szó­val megy ez itt, ahogy kell. Meg ugye itt van a mi drága elnö­künk, a kommunista neveltetésé­vel és katolikus erkölcsével. Na ő aztán már teljesen tísztában van az egész probléma mélységével. Csak annyit mond: Nem szeret­ném az ANO törvénytervezetét az asztalomon látni, mert féltem a koalíciót. Ó bizony nem kertel. Este megrágja, végiggondolja, megbeszéli szakértői népes tábo­rával a gondokat, s úgy dönt. real/ onn--;' 1 ’’ , — ILxi mondania. Pont. Jövök haza Budapestről, nagy önelégülten, hogy már megint megmondtam a haveroknak a tu­tit, amikor hazaérek, bekapcso­lom a tévét, egyik magyar csator­na műsorán Czeizel Endrét fag­gatják arról, vajon milyen előnye is van annak, ha előre megvá­lasztják a gyerek nemét, illetve mire is jó pontosan az őssejtek le­vétele, és melyiket mikor is kelle­ne engedélyezni. Na ők meg már itt tartanak. FIGYELŐ Udaj Húszéin vad tivornyái Udaj Húszéin, a hatalomból el­űzött iraki elnök, Szaddám leg­idősebb fia vedelte az alkoholt, gyógyszereken élt, és a szoknya­bolond férfi arról álmodozott, hogy egyszer apja helyére kerül - mondta egy arab tévének egy nő, aki azt állítja, hogy szobalány­ként dolgozott Udaj palotájában. Az eltakart arcú iraki asszony, aki magáról annyit mondott, Dzsa- natnak hívják, a dubaji székhelyű al-Arabija televíziós állomásnak nyilatkozva lebbentette fel a fáty­lat Udaj intim dolgairól. Elmond­ta: neki az volt a dolga, hogy éte­leket és italokat készítsen a diktá­tor fiának, de egyéb szolgáltatá­sokat is kellett nyújtania. Ezek természetéről nem szolgált rész­letekkel. Elmondása szerint Udaj imádta a vad tivornyákat, ame­lyek hetenkénti rendszerességgel ismétlődtek, és csak akkor szüne­teltek, amikor Szaddám fia köze­lében tartózkodott. Udaj ugyanis rettegett apjától, öccsét, Kuszajt pedig gyűlölte, mert ő volt a kije­lölt utód. Dzsanat elmondta: áp­rilis elején, Bagdad ostroma előtt Udaj több férfi társaságában egy terepjárón Szíria felé indult. Sor­sa azóta ismeretien. Damaszkusz cáfolja azokat a washingtoni vá­dakat, hogy Szíria iraki ve­zetőknek nyújtott menedéket. TALLÓZÓ SME Richard Rybníček már maga mö­gött tudhatja a legnehezebbet, hi­szen sikerült elbocsátania az STV munkatársainak majdnem a felét, az állam szanálta a céget, s való­színűleg kiköltöztetheti az egész in­tézményt az óriási fenntartási költ­ségeket felemésztő toronyépületből - véli a lap jegyzetírója. Ez mind szép, de a kérdés az, hogy mit kíván sugározni az adó a nagy reform után. Az a hír járja, hogy az STV 1 mindenki csatornájává válik majd, s a kettes veszi át a közszolgálati szerepet. Hogy az előbbi mit is je­lent pontosan, még nem lehet tud­ni, de nagy a valószínűsége, hogy az egyes csatorna versenybe száll majd a hét legbugyutább telenovel- lái és egyéb műsorok címéért. Való­színűsíthető, hogy a hétvégeken új­ra leadja azokat a filmeket, melye­ket a Nova, a Markíza és a Joj már párszor levetített. Emellett termé­szetesen megmaradnak a reklám- bevételek és a tévédíjból befolyó összeg. Azt, hogy emellett hogyan csinálnak igazi közszolgálati adót az SZTV 2-ből, melynek a nézettsé­ge gyakran a műsor készítőinek számát sem haladja meg, még titok. Hillary: Csak annyit tudok, hogy senki sem ért meg jobban, és senki sem tud úgy megnevettetni, mint Bili Készül az új Clinton-éra Greg Packer vasárnap este fél tízkor foglalta el helyét a New York-i Ötödik sugárúton, a Barnes & Nob­les könyváruház előtt. Az éjszaka folyamán négy­százan álltak be mögé, amikor az eladók hétfő délelőtt kijöttek a csuklókra ragasztani a sorszámo­kat, már több mint ezren voltak. HORVÁTH GÁBOR Az egyórásra tervezett dedikáció csaknem három órát tartott. Hil­lary Clinton memoárját egymillió példányban nyomtatták ki, de a Simon & Schuster kiadó már az első napot követően megrendelt a nyomdánál még százezret. A New York-i első dedikálást még több követi majd, és máris biztos, hogy az 562 oldalas kötetért a volt First Lady nem hiába kapott nyolcmil­lió dollárt (1,8 milliárd forintot): a Harry Potter-sorozat ötödik folytatását leszámítva ez az év abszolút amerikai könyvsikere. A jogokat máris tizenhat országban vették meg. A kötet ára 28 dollár (több mint hatezer forintig ­,vC)r.'.r,5luiii Connecticut Avenue divatos könyvesboltjában, a Poli­tics and Prose-ban az eladó kis mosollyal megjegyzi: - Ma van az első nap, úgyhogy húsz százalék kedvezmény jár’ Hillary Clinton az első First Lady, aki a Fehér Házban töltött évek után válasz­tott tisztségért indult harcba. (Eleanor Roosevelt férje halála után 1945-ben az Egyesült Álla­mok első ENSZ-nagykövete lett, de az kinevezés útján betöltött poszt.) Majdnem két és fél évet bírt ki viszonylagos visszavonult- ságban, mint New York állam két szenátora közül a rövidebb capi- toliumi múlttal rendelkező, tehát a Junior”. Mivel a lapok már ak­kor is elnöki ambícióiról cikkez­tek, kénytelen volt megígérni a választóknak, hogy mindenkép­pen kitölti a hatéves mandátumot - vagyis 2004-ben nem indul. Ezt most annál is könnyebben teheti meg, mivel Bush nehezen verhető ellenfélnek ígérkezik. 2008-ban várhatóan könnyebb lesz felvenni a harcot az új republikánus jelölt­tel. A demokraták kilenc jelenlegi el­nökjelöltjét egyszerre eszi a pe­nész. Mint egy politológus megje­gyezte, ha fejre állnak se tudnak bekerülni a lapok 27. oldalára, Hillary viszont fél kézzel elintéz­te, hogy a címlapokra tegyék, il­letve a tévékben egy teljes hétvé­ge csak róla szóljon. Ehhez persze az is kellett, hogy az AP hírügy­nökség a hétfőre időzített bemu­tató előtt három nappal megsze­rezzen egy példányt a könyvből, és kimazsolázza a legnagyobb ér­deklődésre számot tartó monda­tokat. A Time magazin, amely több mint százezer dollárt fizetett a legizgalmasabb részletek közlé­si jogáért, azonnal újra akarta tárgyalni a szerződést. A Simon & Schuster vizsgálatot helyezett ki­látásba, és perrel fenyegetőzött, mert a könyvesboltok igazgatói­nak vállalniuk kellett, hogy hétfő előtt nem jut ki a raktárból könyv. Nem tudni, véletlen vagy kifino­mult marketingstratégia, de a ki­adó nemrégiben ugyanígy járt egy másik könyvével is: azt egy repülőtéri boltban lehetett meg­kapni az országos terjesztés kez­dete előtt. A sztori alighanem hozzájárult az eladásokhoz, és a szakértők szerint a botrány most is csak jót tett az üzletnek. A legnagyobb izgalommal ismé­telgetett passzusok egyébként természetesen arról szóltak, ho­gyan tudta meg Hillary, hogy Bili nemcsak az országnak, hanem neki is hazudott a Monica Le- winskyvel folytatott viszonyáról. A First Lady azt írja, hogy férje kétszer is a hálószobában beszélt neki a dologról. Először i„ ľ.odjauan, amikor tagadta a vá­dakat. Hillary állítólag hitt neki. (Mivel Bili fékezhetetlen szexuá­lis étvágya már korábban is téma volt, a humoristák ebben az ügy­ben meglehetősen termékenynek bizonyultak.) Másodszor hét hó­nappal később, egy szombat reg­gel esett szó Monicáról: Bili két nappal a kongresszusi meghallga­tása előtt beismerte feleségének, hogy a fehér házi gyakornokkal többről volt szó ártatlan beszél­getéseknél. Mint feleség, legszívesebben kite­kertem volna Bili nyakát - írja visszaemlékezésében Hillary. Le­vegőért kapkodva, könnyeivel küszködve azt kérdezte egyre emeltebb hangon, hogyan érti ezt a férje, és miért hazudott neki? Az elnök fel alá járkált a hálószo­bában, és azt ismételgette, hogy sajnálja, a tagadással csak a csa­ládját akarta védeni. A kongresszusi vallomást kö­vetően az elnöki pár és Chelsea lányuk együtt ment szabadságra, de a hangulat finoman fogalmaz­va nem volt tökéletes. Egyedül Buddy kutya örült Bili társaságá­nak. Ä két nő nem igen szólt hoz­zá, ha mégis, Hillarytól csak tirá­dákat kapott. Bill lent aludt, én fent - írja Hil­lary. (Az esti talkshow-ban ki­hagyhatatlan a poén: különben Hillary aludt a földszinti hálószo­bában, és Bili az emeleten.) A hangulat csak akkor enyhült, amikor Hillary szenátusi kampá­nya során megint a politikára tevődött át a hangsúly. Az asszony hosszas tépelődés („éle­tem legnehezebb döntése”) és többszöri házassági tanácsadói konzultáció után úgy döntött, hogy nem válik. A rossznyelvek szerint a döntő tényező egyér­telműen a politika volt: elvált­ként Hillarynak végképp elszállt volna minden esélye arra, hogy első női elnökként vonuljon be az Egyesült Államok történetébe. A könyvben olvasható passzus egy okos asszony érzelmekre is ható magyarázata: „Csak annyit tu­dok, hogy senki sem ért meg job­ban, és senki nem tud úgy megne­vettetni, mint Bili. Még ennyi év után is ő a legérdekesebb, energi­ával leginkább feltöltő, és legtel­jesebben élő személy, akivel vala­ha találkoztam. Bili Clinton és én 1971 tavaszán elkezdtünk egy be­szélgetést, és több mint harminc évvel később még mindig beszél­getünk.” Hillarynak még egy nyomós érve van: ahogyan éleződött a férje el­leni politikai támadás, egyre in­kább úgy érezte, hogy a házastár­si hűtlenségnek semmi köze a ki­alakult hisztériához. Amikor a Clinton-éra kn^ ...- V^JL v^DlK OZ.U, Hillary a memoárral egy- csapásra az érdeklődés középpontjába került. až előző First Lady gyakran hivat­kozik a jobboldal összehangolt politikai és médiakampányára. Talán nem véletlenül. Kedd este a CNN-en Larry King interjúvolta Hillary Clintont. A minden rezze­nésében elkötelezetten Bush-pár- ti Fox News-on ugyanekkor egy olyan nőt faggattak a zaftos rész­letekről, akit Bili húsz évvel ezelőtt állítólag zaklatott. A volt elnök egyébként írása köz­ben folyamatosan olvasta Hillary kéziratát, és, mint hírlik, tetszik neki a könyv. Az amerikai lapok bőszen találgatják, hogy a De­mokrata Párt két legbefolyáso­sabb személyisége egymással is rivalizál, vagy ellenkezőleg, a lé­tező legszorosabb egyeztetéssel próbálják a legtöbbet kihozni a helyzetből. Egy héttel Hillary nagy napjai előtt Bili mindeneset­re bedobta a közvéleménybe a két mandátumát kitöltött elnök későbbi, ismételt megválasztásá­nak lehetőségét. Ehhez a három­szor megválasztott Franklin D. Roosevelt halála után az alkot­mányhoz csatolt kiegészítést kel­lene megváltoztatni, ami formáli­san a törvényhozás két házának kétharmados többségét, illetve az ötven tagállamból negyven ratifi­kációját igényli. Valójában egy nagyon népszerű, és általánosan elfogadott elnöknek kellene fel­vetnie ahhoz, hogy igazi esélye legyen a lépésnek, de Clinton per­sze nem Bushra gondolt. Mint mondta, nem is magára, de az or­szág életében előfordulhat olyan helyzet, amikor egy 45-50 évesen megválasztott, nyolc éven át sike­res elnököt visszasírnak a válasz­tók. Ő spéciéi 46 volt, és közeli barátai szerint szinte megőrül a gondolattól, hogy most, 57 éve­sen, ereje teljében végképp le kell mondania a hatalomról. A két Clinton ambícióinak nyilvánvaló­an csak a Fehér Ház felel meg - még akkor is, ha Hillary egyelőre rendszeresen kitér még a 2008-as terveire vonatkozó kérdések elől is. Mint egy kommentár megáll­apítja, kettőjük közül Bili volt a megbocsátásra hajlamos „opti­mista”, Hillary a könyörtelen „harcos”. A szenátort egyébként szintén könyve megjelenése előtt, egy ki­sebb támadás érte saját hátorszá­gából. A „hazai pályának” számí­tó New York Times hosszú cikk­ben részletezte, hogy liberális tá­mogatói csalódtak a középre hú­zódó Do1ítiT"'K"- 'J.i ­, -------egy me­le gszervezet hiányolja, hogy nem védi meg a republikánusok által üldözött homoszexuálisokat, hol egy gyermekmenhely vár na­gyobb támogatást, hol a pacifis­ták vetik a szemére, hogy meg­szavazta Bush iraki háborús fel­hatalmazását. A lap konklúziója egyértelmű: a baloldali válasz­tóknak adott esetben úgysem lesz más lehetőségük, mint Hillaryre szavazni. Neki azonban az orszá­gos sikerekhez új rétegeket kell megnyernie. Általános meggyőződés szerint ezt szolgálja a könyv is, amelyben megválaszolja az összes kényes kérdést. (Kivéve az igazán kénye­seket, például azokat, amelyek a Clinton elnökségének utolsó egy­két napjában született kegyelmi döntésekre vonatkoznak.) Hillary a memoárral egycsapásra az or­szágos érdeklődés középpontjába került. Az ABC felmérése szerint jelenleg az amerikaiak 44 száza­lékának van róla kedvező vélemé­nye, 48 inkább ellenszenvesnek tartja. A megkérdezettek 53 szá­zaléka nem szeretné, ha - férjével együtt, de fordított szereposztás­ban - visszaköltözne a Fehér Ház- ba. Greg Packer egyébként útkarban­tartó Huntingtonban. Mint a New York Timesnak nyilatkozta, azért volt fontos, hogy elöl legyen a sorban, mert többet akart beszél­getni a szenátorral, mint az ilyen­kor szokásos egyszavas köszönés: - Hillary és Bili lelkes híve va­gyok. Meg akarom győzni róla, hogy mégis induljon az elnöksé­gért. Részt szeretnék venni a kampányában! Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha rajza)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom