Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)

2003-06-17 / 138. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 17. Nagyszünet Az osztálykiránduláson ki kell használni a szülői felügyelet hiányát egy fergeteges partira, pasizásra, csajozásra... Városnézés vagy diszkó? Általában kisebbségben vannak azok, akik kirándulás címén látni is szeretnének valamit, megismerni Szlo­vákia, sőt akár a távolabbi országok nevezetes és szép helyeit, betérni egy múzeumba, megcsodálni a híres épületeket (Képarchívum) A nyári jó idő közeledtével lassan időszerűvé válnak az osztálykirándulások. Kicsik és nagyok egyaránt lelkesen vár­ják azt a néhány napot, ami­kor kiszabadulnak megszo­kott s olykor unalmasnak ta­lált környezetükből, és meg­ismerhetnek távolabbi tájakat is. BŐD TITANILLA Az alapiskola alsó évfolyamaiban még viszonylag egyszerű a helyzet, hiszen a csöppségek számára már a közeli erdőben tett túra is szórakoz­tató, egy kastély vagy egy barlang meglátogatása pedig hosszú időre feledhetetlen élmény. Később azonban jönnek a gondok, s elkezdődik a viták időszaka ar­ról, hova is kellene menni kirándul­ni, és mit is kellene a nevezetes he­lyen csinálni. Abban ugyanis mindenki egyetért, hogy a kirándulás attól kirándulás, hogy nem kell a matek házira és a közelgő kémia dolgozatra gondolni, ám ezen túl már megoszlanak a vé­lemények. Sokan úgy tartják, a ki­ránduláson végre a szülői felügye­let hatásköréből kikerülve lehet diszkózni, szórakozni, éjszaka soká­ig fennmaradni... Na és persze a ki­ránduláson pihenni kell! Nem kilo­métereket gyalogolni egy templom vagy egy képtár kedvéért! Ideális úti cél tehát minden olyan település, ahol van egy diszkó és egy strand, hogy míg éjjel az előbbiben bulizik a banda, nappal a víz mellett kipi­henhessék a vad éjszaka fáradal­mait. Általában kisebbségben vannak azok, akik kirándulás címén látni is szeremének valamit, megismerni Szlovákia, sőt akár a távolabbi or­szágok nevezetes és szép helyeit, be­térni egy múzeumba, megcsodálni a híres épületeket. Ez ugyanis fárasz­tó, s az ifjúság jelentős hányada egyáltalán nem szeret talpalni. Úgy tartják, Pozsonyt, Kassát, Prágát vagy az olasz tengerpartot megis­merhetik útifilmek, vagy jobb eset­ben könyvek segítségével, esedeg el­látogathatnak oda szüleikkel is. Az osztálykirándulás azonban épp a szülők távolléte miatt emlékezetes. Ki kell használni az alkalmat egy fer­geteges partira, pasizásra, csajozás­ra... Hogy ismerkedni otthon is lehetne, s talán több értelme is lenne, mert mit ér az ember egy, az ország másik vé­gén élő hódolóval? Ez talán meg se fordul a fejekben. Mint ahogy az sem, hogy míg futó ismeretségeket igyekeznek komi, kihasználatíanul marad egy ennél jóval nagyobb le­hetőség: hogy jó társaságban, vi­szonylag elfogadható áron a világ­gal ismerkedjenek. Ha hosszú a nadrág, ne hajtassuk fel varrónővel, hanem hagyjuk, alkosson harmonikát a sportcipő száránál Hogyan legyünk helyi menő csávók? ÖSSZEÁLLÍTÁS Először is nézzük a külsőségeket. Fontos a minél drágább sportcipő, mindegy hogy ronda-e vagy sem, márkás legyen, magas szárú és na­gyon drága (anyunak és apunak!). Ennek nyelvét húzzuk ki a fűző alatt, hogy legyen jól látható rajta az emb­léma, a fűzőt pedig ne kössük meg. Csak vigyázzunk, mert előfordulhat, hogy eldöglünk a lógó fűzőben! A nadrág szintén legyen drága farmer, a térdénél rojtosra szaggatva. Ha hosszú a nadrág, ne hajtassuk fel varrónővel, hanem hagyjuk, alkos­son harmonikát a sportcipő szárá­nál. A derékszíjra rakjunk marha nagy csatot, legmenőbb az USA fel­iratú sas, vagy az USA zászló. Felülre szintén marha drága bőrzakó ajánla­tos, alatta színes pólóval. A dzsekit soha se cipzárazzuk be, akárhogy is fázunk, mindig lazán viseljük. Sap­kát, sálat nem illik egy helyi menő csávónak viselni! Viszont a bőrkesz­tyű nyáron is kötelező! Szintén aján­lott az arany karlánc, meg az arany marhalánc a nyakba, de mindig úgy, hogy rendesen látsszon! Kell még a bal fülbe egy karika is. A séró mindig legyen belőve. A szánkban legyen állandóan rágó, amit úgy kell rágni, hogy közben nem csukjuk be egyszer sem a szán­kat, és minden rágás után a nyelvün­ket kidugjuk a szánkból. Nem köny- nyű, sokat kell gyakorolni. Kell még egy menő nyugati kocsi, vagy ha nincs rá keret, akkor egy jól felspéci- zett Zsiga is megteszi, kályhacsősze­rű kipufogóval (és ennek megfelelő hanggal). Mindig úgy közlekedjünk vele, mintha nem lenne rajta fék, és mi ezt nem tudnánk (gyengébbek kedvéért: mint az állat!). Autó he­lyett megteszi egy nyugati vagy ja­pán motorcsoda is, a kipufogó he­lyén egy sima csővel (a hang miatt!). A közlekedés ezzel is csak csutka gá­zon ajánlott, mert úgy nagyobb a hangja, meg ha esedeg eltaknyolunk vele, akkor jobb meghalni, mert a kórházi koszt igen rossz, a gipszágy­ról nem is beszélve. Mindenképpen járjunk konditerembe gyúrni, mert ha nincsenek megfelelő méretű muszklijaink, akkor a bőrdzseki le fog csúszni. Persze büdösen sem le­het megjelenni egy társaságban, úgyhogy borítsunk magunkra egy deci arcszeszt. A társalgásnál ma­radva ajánlatos, átlagosan minden harmadik szavunknak nemi érint­kezésre való felszólításnak lenni. A beszédünkre legyen jellemző az ál­talános érthetedenség, azaz ne arti­kuláljuk a szavakat, hanem csak nagyjából ejtsük ki őket. Pl: „Fiejj vazzeg, érnünk homp dizsbe? Mos vett eszta gépt, baeg, hét másdpec att van százon, kettő negyv a vége.” Itt jól jön a rágógumi, mert ha ügye­sen rágjuk, akkor beszélni sem na­gyon tudunk tőle. Egy helyi menő csávó két hétnél tovább nem jár ugyanazzal a nővel. Lehetőleg a vá­rosszerte ismert menő csajokat szedjük fel. A macákkal tartózkod­junk sokat a helyi gyorsétteremben, lehetőleg olyan helyre üljünk, ahol mindenki jól láthat minket. A bőr­dzsekit le ne vegyük! Üljünk lazán: csússzunk le a széken addig, amíg a fenekünk el nem éri a szék szélet, lábainkat nyújtsuk ki teljes hosszuk­ban. Kényelmeden, de csak így me­nő. Unott képpel fogadjuk a csodáló pillantásokat. Rendeljük a legdrá­gább kajákat, de ne együk meg mindet. Hadd lássa a pórnép, hogy nekünk jól megy nem azért járunk ide, mert éhesek vagyunk! Estén­ként ajánlatos kocsival a központba menni, minden ablakot letekerni, és totál hangerőn bőgetni a zenét. A piros lámpánál, ha valaki beáll mel­lénk, és bámulja a kocsit, nyomkod­juk ütemesen a gázpedált a padlóig, közben merően nézzünk a szeme közé, ezzel is felhívást intézve a ver­senyre. Ha diszkóba, bárba me­gyünk, igyuk a legdrágább whiskyt, mint a vizet. A helyi menő csávóhoz nem méltó a verekedés, egy csapás­sal üssük le az okvetedenkedő csibé­szeket. Ha buliba megyünk, rúgjunk be mint az állat, aztán menjünk ro­deózni kocsival a városba. Nem árt, ha összeszedünk legalább egyévi felfüggesztett szabadságvesztést, lehetőleg gyorshajtásért. Mint a fentiekből látszik, nem is olyan ne­héz helyi menő csávónak lenni. Csak sok pénz szükséges hozzá, és elég nagy taplónak kell lenni, (r) Ha az ember Anna Kournikováról beszél ÖSSZEÁLLÍTÁS Szeretitek a teniszt? Akkor egészen biztosan hallottátok már Anna Koumikova nevét. Ó ugyanis az utóbbi évek legtehetségesebb női te­niszezői közé tartozik, s emellett még nagyon csinos is. Anna Koumikovának egészen fiatalon hul­lott ölébe a vüágsiker. Ez persze a sport világában mindig így van, hi­szen aki huszonéves koráig nem ruk­kol elő valami nagy teljesítménnyel, attól már nem lehet túl sokat várni. De Kournikova nem is várta meg a húszat, már 14 évesen begyűjtött egy csomó kupát. De ne szaladjunk en­nyire előre, kezdjük a legelején! Anna Koumikovának már a nevéből meg lehet tippelni, hogy orosz szár­mazású. És valóban, Moszkvában született 1981. június 7-én. A sport szeretetét a szüleinek köszönheti, hiszen már egészen kicsi korában el­kezdték edzésekre járatni - no, per­sze nem azért, hogy profi játékos váljon belőle (erre nem is mertek volna gondolni!), hanem csak azért, hogy kislányuk erősebb és egészsé­gesebb legyen. De már ötéves korá­ban kiderült, hogy tehetsége van a teniszhez, így aztán elkezdett komo­lyan gyakorolni. Mikor elkezdődött az iskolába járás ideje, akkor is szin­te több időt töltött a teniszpályán, mint az iskolapadban, ami nem volt könnyű dolog, hiszen az iskola és a teniszpálya között kellett minden nap ingáznia. Azt pedig bizonyára ti is tudjátok, milyen fárasztó dolog a különórákra utazgatni. 1992-ben, azaz 11 éves korában nagy változás állt be az életében: édesanyjával el­költözött Moszkvából, mégpedig nemcsak a szomszéd városba, ha­nem egy másik földrészre: Ameriká­ba, Floridába. Itt már rögtön olyan iskolát keresett neki az édesanyja, ahol a tenisz nem különórának szá­mít, hanem az oktatás szerves része: a Nick Bolletieri’s Tennis Academy- ben kezdett el tanulni. A tanulás pe­dig nagyon eredményes volt: 13 éve­sen már bejutott az Orange Bowl döntőjébe. Igaz, nem nyerte meg a játszmát, de így is nagy teljesítmény volt ez egy üyen fiatal lánytól. A ku- paözönre azonban nem kellett soká­ig várnia: 1 év múlva a 18. Orange Bowl, a 18. európai bajnokság és az olasz Open junior győzteseként ün­nepelték, és ebben az évben vált professzionális teniszjátékossá. Azóta megállíthatadanul ível felfelé a karrierje. Annából világsztár lett, híres és gazdag ember. Pedig sze­gény családból származott, szülei­nek alig volt annak idején pénze ar­ra, hogy megvegyék első teniszütő­jét. Hát, ide vezet a kitartás és a sok gyakorlás, no, meg a tehetség. Ha Anna Kournikováról beszél az ember, a teniszben elért eredménye­in kívül még valamit feltétlenül meg kell említeni: a szépségét. A rajongói közül sokakat ugyanis a szépsége vonzott elsősorban, és csak így vál­tak a tenisz szerelmeseivé, (s) Rajongói közül sokakat elsősorban a szépsége vonz (Képarchívum) ANGOLKA Quote: „The expert at anything was once a beginner.“ (R. B. Hayes) R. B. Hayes: Nineteenth President of the USA (1877-1881) Born: October 4,1822 in Delaware, Ohio Died: January 17,1893 in Fremont, Ohio Beneficiary of the most fiercely disputed election in American history, Rutherford B. Hayes brought to the Executive Mansion dignity and honesty. Phrasal verb: pick (something) out Definition: to select the thing or things that you want from a group. (This phrasal verb has more than one meaning) E.g.l: He looked at the oranges and picked out 2 of the biggest and juiciest ones. E.g.2: The police showed her some photographs of suspects and asked her if she could pick her attacker out. This phrasal verb can be separated. (E.g.2) \ Test He was so wet after the storm that he went upstairs to clothes. 1. change 2. wear 3. put on 4. alter Joke Pet Names Bernie was invited to his friend’s home for dinner. Morris, the host, preceded every request to his wife by endearing terms, calling her Honey, My Love, Darling, Sweetheart, etc. Bernie looked at Morris and remarked, „That is really nice, that after all these years that you have been married, you keep calling your wife those pet names.“ Morris hung his head and whispered,“ To tell the truth, I forgot her name three years ago.“ Correct answer to the test question: 1. change (Králik Róbert) SZÓTÁR • beginner - kezdő • Beneficiary of the most fiercely disputed election in American history - az amerikai történelem leghevesebben vita­tott elnökválasztásának győzte­se • dignity and honesty - méltóság és becsületesség • the juiciest one - a leglédúsabb • suspect - gyanúsított • attacker - támadó • wet - vizes, nedves • upstairs - emelet •pet names - becéző, kedveskedő nevek •host-házigazda • preceded every request to his wife by endearing terms - minden kérését egy kedveskedő kifejezés előzte meg • remarked - megjegyzést tett • hung his head and whispered,“ To tell the truth, I forgot her name three years ago.“ - lehorgasztotta a fejét és ezt suttogta: „Az igazat megvallva, három éve elfelejtet­tem a nevét.“ KÖNYVAJÁNLÓ Pierre La Mure: Moulin Rouge TAR ÉVA Örömmel olvastam a Nagyszünet pályázatát, hiszen kevés lehető­ség van arra, hogy a fiatal írópalánták, illetve akik szeretik az iro­dalmat, elmondják vagy megírják saját véleményüket. Annak még inkább örültem, hogy szabad témát kaptunk, vagyis csak a műfaj volt meghatározva, jelen esetben kritika. Nehéz kritizálni olyat, ami jó, viszont olyan könyvet, ami rossz lenne, nem talál­tam a repertoáromban. így egy olyan mellett döntöttem, ami nemcsak szórakoztat, hanem tanít is. Lehet, hogy nem a legfiatalabb olvasóknak való, de egy 18 éves lányt le tudott nyűgözni, és szerintem minden korosztály szíve­sen forgatja lapjait eme könyvnek. Nem írtam hosszú tartalmat, csupán szösszenetekkel akarom felkelteni a kedves olvasók fi­gyelmét. Művészet és szenvedély. Talán így tudnám két szóval jellemezni ezt a világsikert aratott könyvet. Mikor kezembe kaptam, csak ennyi állt rajta: Henri De Toulouse- Lautrec életregénye. Előzményképpen láttam a könyv alapján ké­szült azonos című filmet is, ami sajnos nem fogott meg. Ezzel el­lentétben a könyv teljesen elkápráztatott. A regény cselekménye 1872-ben kezdődik Franciaországban. Toulouse-Lautrec gróf gyerekkori emlékeivel. A már gyermekként nyomorékká váló arisztokrata festő viszontagságos életét ismer­hetjük meg. Elénk tárulnak a századforduló évei, a műtermek, a Montmart, az éjszakai mulatók, és maga a Moulin Rouge, vagyis a Vörös Malom a maga szégyentelen mivoltával, ami egyben kocsma, tánclokál és bordélyház kombinációja. Fantáziánkkal körbe barangolhatjuk a párizsi fényűző pompával telített villákat, és ennek ellentétjét, a mocsokkal és szegénységgel átitatott nyo­mornegyedeket is. Nem vagyok a történelem nagy rajongója, de ez a regény lebilin- cselően hatott rám, és nemcsak a történelmi része, hanem a mű­vészi is, hisz tapintható közelségbe került hozzám a Toulouse- Lautrec képeiről oly ismerős világ, mert korabeli párizsi híressé­geket ismerhetünk meg benne, köztük Vincent Van Goghot, Gauzit, Grenier-t, Zolát és Degas-t, csakhogy a többiről még emlí­tést se tegyek. Ami még jobban felcsigázhat minket e könyvben, az egy nyomo­rék ember fájdalmas élete, tele gyötrelemmel, hántással, szeretet­tel, szenvedéllyel, csalódással, sikerrel, pénzzel, és boldogtalan­sággal, hisz szembe kell néznie a társadalom bírálatával. Mindent összevetve mindenkinek fantasztikus élményt nyújt e re­gény, főleg annak, aki szereti a kalandot, érzelmeket, történelmet és legfőképp a művészetet. Jó szórakozást kívánok a könyvhöz minden olvasónak! Köszönjük a zselízi Tar Évának, hogy megosztotta velünk olvas­mányélményeit. Nyereményül Franz Kafka A császár üzenete című válogatott elbeszéléseit küldjük neki. Köszönjük a beérke­zett kritikákat, természetesen a Nagyszünet hasábjain közöljük majd őket, és mindenkinek könyvet küldünk, (he)

Next

/
Oldalképek
Tartalom