Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)

2003-06-10 / 132. szám, kedd

20 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 10. Herefélék szerepe a takarmányozásban Az MKP-nek nem lehet közömbös a dél-szlovákiai mezőgazdasági vállalkozások sorsának alakulása A betakarítás optimális idő­pontjának meghatározása ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ herefélék már régóta A I az egyik lényeges összetevői a tömegta- I karmányoknak. A lu­’‘VIMNitii cerna és a lóhere többéves évelő nö­vényként jóval ellenállóbbak az idő­járás viszontagságaival szemben mint az egyéves takarmánynövé­nyek, ugyanakkor megbízható és könnyen emészthető tápanyagforrá­sul szolgálnak a gazdasági állatok takarmányozásában. A megfelelő sűrűségű gyommentes állományból a termelő legalább két-három évig ezért a lucernát általában a második évben a második kaszálás előtt szin­tén hagyják kivirágozni. A későbbi kaszálások időpontját úgy kell időzí­teni, hogy az utolsó előtti és utolsó kaszálás között legalább 42 - 55 nap teljen el. Az első kaszálás általában nagy zöldtömeget eredményez, ugyanakkor ha a betakarítás alatt esős az idő, érdemes a betakarított tömegből szenázst készíteni. Szénát a későbbi kaszálásokból készíthe­tünk. A lóhere már a vetés első évében gyorsabb fejlődési ütemben növek­szik, mint a lucerna, a 2. esztendő­ben szintén gyorsan kasza alá érik. A (Illusztrációs felvételek) megfelelő mennyiségű és minőségű tömegtakarmányt takaríthat be, szenázst és szénát készíthet. A pőstyéni növénytermesztési kutató- intézet szakemberei azt vizsgálták, hogy a betakarítás időpontjának meghatározásával milyen mérték­ben befolyásolható a takarmány mi­nősége és az állomány telje­sítőképessége. A betakarítás időpontjának megha­tározásakor az állomány konkrét ál­lapotából, sűrűségéből, fenológiai fázisából kell kiindulni. A takar­mány minőségének megőrzése ér­dekében azonban mindenképpen növényt először a rügyezés kezdeté­től a virágzásig takarítják be. Mivel az első kaszálásig nagy tömeget ké­pez, a virágzás alatt ledőlhet, ezért a betakarítás második évében inkább korábbra kell időzíteni a kaszálást. A lóhere a lucernához képest lassab­ban veszít a minőségéből (fásod ik), az 1. kaszálás után 10 - 15 napig megtartja az optimális szintet. A ló­here több ízletes, könnyen emészt­hető anyagot tartalmaz, ezért a köz­vetlen takarmányozásra is alkalma­sabb. A here- és fűkeverékek betakarításá­nak időpontját a here virágzásának még az alsó levelek sárgulása és le­hullása előtt meg kell kezdeni a lu­cerna vagy a lóhere kaszálását. Elő­ször a legsűrűbb legalább 0,5 m ma­gasságú állományokat kezdjük el kaszálni. Úgyszintén az elsők között kell megkezdem a fekvő és a begyo- mosodott parcellák kaszálását. A lucerna betakarításakor figyelem­be kell venni, hogy a növény a lignifikáció következtében veszít a minőségéből, az első kaszálás után 7-10 napig képes megőrizni azt. Az első évben a növényzet megfelelő le- gyökerezése érdekében a lucernát csak virágzás után kaszálják. A két­éves vagy annál idősebb növényállo­mányokban az első kaszálást általá­ban a butonizáció kezdetén, a többit a butonizációtól a virágzás idősza­káig végzik. Annak érdekében, hogy a növényállományunk megfelelő hosszan teremjen, a gyökerekben növelni kell a glicidkészleteket, elejére időszítik, a lucerna- és fűke­verékeknél a lucerna teljes butonizációjának időpontjára. Mindkét keverék esetében jó, ha a fűfajta a kalászhányás időszaka utá­ni állapotban van. Az említett keve­rékekből megfelelő feltételek esetén jobban emészthető magasabb szárazanyagtartalommal rendelke­ző takarmányt kapunk, mint a tiszta lóheréből, vagy a lucernából. A jó minőségű széna készítése szer­vezési szempontból is igényes. A ka­szálást lehetőleg megállapodott ál­landósult időjárási viszonyok között érdemes elkezdeni, s a lekaszált nö­vényzet nedvességtartalmát minél gyorsabban 40 % alá kell szorítani, ugyanakkor fontos az is, hogy lehe­tőleg ne ázzon meg. A forgatást ko­rán reggel, vagy naplemente után végezzük, hogy minél jobban meg­őrizzük a legértékesebb levelek le- pergését. (feld, -yl) Csallóközi kesergő (Illusztrációs felvétel) POMICHAL ISTVÁN MKP képviselői nemrégiben a parlament épüle­tében fogadták a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamara válasz­tott képviselőit. A megbeszélésen jelen volt az MKP részéről Harna István, Hamerlík Richárd és Farkas Pál parlamenti képviselők, Simon Zsolt földművelésügyi miniszter és Podstránsky Vladimír pénzügyi ál­lamtitkár, valamint a kamara részé­ről Papp István, az agrárkamara já­rási elnöke és Móricz Zoltán, a ka­mara ellenőrző bizottságának elnö­ke. Papp István beszámolt a járás me­zőgazdasági üzemeinek 2002-ben elért gazdasági eredményeiről, amelyeket az elmúlt 10 év távlatá­ban összehasonlított és értékelt. A 2003-as év első negyedévi eredmé­nyeinek ismertetése után felhívta a figyelmet arra, hogy ha a jelenlegi gazdasági helyzet nem változik, ak­kor az év végére közel 250 millió korona veszteséget könyvelhetnek el a régióban mezőgazdasággal fog­lalkozó vállalkozások. Segítséget és támogatást kért az MKP képviselői­től az aggasztó válságos helyzet or­voslására, rámutatva azokra a lehe­tőségekre, amelyekkel javítani le­hetne a kialakult állapoton. Simon Zsolt földművelésügyi mi­niszterválaszolt a beszámolóban el­hangzott kérdésekre. Rámutatott arra, hogy a felvetett gondok a múltban történt mulasztásokból erednek. ígéreteit tett arra, hogy az ő részéről mindent megtesz annak érdekében, hogy ne csak a dunaszerdahelyi gazdák helyzete javuljon, hanem az országos agrár­válság is megoldódjon. Móricz Zoltán hozzászólásában részletesebben indokolta az elhang­zottakat. Elemezte, milyen hatással van, illetve lesz az agrárválság a la­kosságra. Továbbá kitért arra, hogy az MKP-nek nem lehet mindegy, milyen lesz az anyagi helyzete azok­nak, akik pénzüket a mezőgazdasá­gi vállalkozásokba fektették. Ő is az MKP politikusainak segítségét kérte a régió nevében. Farkas Pál rámutatott az érdek- védelmi szervezetek munkájá­nak fontosságára. Szorgalmazta az értékesítési szövetkezetek lét­rehozását, illetve a meglévők munkájának nagyobb hatékony­ságát, amelyeknek jobban kellene alkalmazkodniuk a kiala­kult jelenlegi gazdasági helyzet­hez. Podstránsky Vladimír szerint az or­szág agrárgondjainak orvoslására sürgősen legalább két milliárd koro­nára lenne szükség. Ennek előte­remtése és hatékony elosztása idő­be telik. Türelmet és nagyobb bizal­mat kért a kamara képviselőitől. A csaknem két órás találkozón töb­bek között terítékre került a sertés- , a tej- és a baromfi ágazatot sújtó válság. Szó volt a repcekárokról, az aszályról, az öntözés támogatási rendszerének hiányosságairól, a várható aratási eredményekről, a SAPARD programról, a vágóhidak csatlakozási gondjairól, a piacsza­bályozási hiányosságokról, a nem­zeti kvóták elosztásáról A jelenle­vők mindkét részről fontosnak tar­tották az elhangzott információ­kat. ígéretek hangzottak el, hogy az MKP politikusai a lehetőségek­hez képest mindent el fognak kö­vetni annak érdekében, hogy az agrárszférában jelentkezett gazda­sági gondokon javítsanak. A meg­beszélés zárószavában Harna Ist­ván úgy értékelte a találkozót, hogy az kiindilópontja lehet a to­vábbi együttműködésnek, melynek célja a csallóközi régió agrárgond­jainak rendszeres elemzése lesz. A nyári forróságok alatt az állatok előtt legyen mindig elegendő friss folyadék A kellő mennyiségű és minőségű ivóvíz ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLITÁS állatok táplálko­zásában nélkü­lözhetetlen sze­repe van az ivó­víznek, s noha ezt a tényt min­denki elismeri, a gyakorlatban mégis inkább a takarmányadagok pontos mennyiségének kiszámí­tását helyezik előtérbe, s nem mindenütt fordítanak kellő fi­gyelmet arra, hogy az állatoknak a takarmány mellett mindig meg­felelő mennyiségű ivóvíz álljon a rendelkezésükre. Fontos ez azért is, mert a takarmány hasznosulá­sa nagymértékben függ az állat folyadékháztartásától, hiszen a szomjazó állatok egyúttal keve­sebb takarmányt is fogyasztanak. Az egyes állatfajok számára a szükséges napi folyadékmennyi­ségre általában az általuk elfo­gyasztott takarmány száraz­anyagtartalma alapján következ­tetnek. A sertések például egy ki­logramm szárazanyaghoz 7-8 li­ter vizet, baromfi és a juhok ugyanennyi mennyiséghez 2-3 li­ter vizet igényelnek. Természete­sen az elfogyasztott víz mennyi­sége többek között függ az állatok korától, a takarmány összetételé­től, a környezet hőmérsékletétől, az állat fiziológiai állapotától stb. A fiatal állatok például jóval több vizet igényelnek mint az idősebb egyedek, ugyanez érvényes a rendszeresen szoptató anyaállat­okra is. Több folyadékra van (Illusztrációs felvételek) szüksége azoknak az állatoknak, ezért különösen nagy gondot kell amelyeket rendszeres teljesít- fordítani az itatok tisztántartásá- ményre ösztönöznek (pl. a tojás- ra is. Az itatásra szolgáló ivóvíz termelésre fogott tyúkok). hőmérséklete 10-12 fok körüli le­A nyári forróságok alatt ne feled- gyen, ha ettől alacsonyabb, akkor kezzünk meg arról, hogy az álla- az állat szervezetének kell plussz- tok ivóvizét rendszeresen, akár energiát pazarolnia arra, hogy a naponta többször is cseréljük, el- testének hőmérsékleti szintjére sősorban akkor, ha nem automata emelje. A túl hideg ivóvíz egyút- itatóberen-dezésekkel oldjuk meg tál különböző betegségek előidé- az állatok ivóvízzel való ellátását, zője is lehet, ugyanakkor a túl Erre elsősorban azért van szűk- meleg víz viszont nem csökkenti ség, mert a nagy melegben fel- kellően a szomjúságot, és szintén gyorsul a káros mikroorganiz- hordozója lehet a betegségek csí- musok szaporodása a vízben, s ráinak. (yl) AGRÁ R KOI <.K í P AzúiapMBuinm A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom