Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)

2003-06-07 / 130. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 7. Családi kör Tehetségkutatásként is felfogható az a tavaszi virágkötészeti verseny, melyre a Karvai Összevont Kertészeti és Mezőgazdasági Középiskolában került sor Fantázia és kézügyesség MIRIÁK FERENC A virágok végigkísérik az embert születésé­től haláláig, hisz már ősidők óta gyűjti őket, hogy magát lilli vagy környezetét dí­szítse velük. A virágajándék a barát­ság, az elfogadás és a szeretet jele volt mindig is, a lányok fejkoszorú­kat kötöttek virágokból, s a halotta­kat is csokrokkal, koszorúkkal bú­csúztatjuk régóta. A virágkötészet tágabb értelemben a növényelren­dezés, életvitelünk és környezetkul­túránk kifinomult eleme. A virágkö­tészeti alkotások személyes, társa­dalmi, vallási eseményekhez, sors­fordulókhoz kapcsolódnak, vagy környezetesztétikai szempontból je­lentősek. Már nyolcadik alkalommal rendez­ték meg a tavaszi virágkötészeti ver­senyt a Karvai Összevont Kertészeti és Mezőgazdasági Középiskolában, amelyen hat hazai és egy budapesti középiskola tanulói vettek részt. A diákoknak két feladatot kellett meg­oldaniuk: egy tavaszi koszorút és egy tavaszi fantáziadekorációt kel­lett készíteniük. A megadott 45 perc alatt a verseny­zők által elkészített, többnyire színe- s, vidám tavaszi koszorúk az ember és a természet szoros egységét jelké­pezték, a megújuló tavaszi termé­szet szimbólumai voltak. A zsűri sze­rint a legszebb tavaszi koszorút Štefan Sloboda (Éberhard) készítet­te. A diákok második feladata egy tava­szi fantáziadekoráció készítése volt, melyre a zsűri 90 percet szabott meg, témája: a tavasz érkezése. Eb­ben a kategóriában valóban szár­nyalhatott a versenyzők képzelete, hiszen itt a virágkötők fantáziája, al­kotóvágya végtelen. Összességük­ben különlegesnek, meghökkentő­nek és érdekesnek kell lenniük a kompozícióknak, a kísérletezések során fantáziadús és kreativitást tükröző, exkluzív tulajdonságokkal rendelkező készítmények születhet­nek. Az egyik versenyző a Születést adta munkája címének, s ezt a következő­képpen jellemezte: - Az ébredés jel­képe, amikor a virágok kibújnak a földből, bimbót hoznak, melyből gyönyörű virág lesz. Egy új élet szü­letik. Ezzel a kompozícióval azt sze­rettem volna, hogyha valaki ránéz, lássa, olyan, mintha a nagy bokor volna az édesanya, alatta a bimbós virágos kicsi gyerekek, és az anya féltőn nyújtja ki felettük a karjait. Azért próbáltam olyan környezet­ben elhelyezni a növényeket, mely megpróbálja kicsit visszaadni a gyö­kerek jelentőségét, ami elengedhe­tetlen az élethez. További versenyző Az élet fája címet adta munkájának, s ezt ígyjellemez- te: - Az első, ami az eszembe jutott, hogy ilyenkor térnek haza költöző madaraink, és az első, amit tesznek, hogy felújítsák a fészküket, otthonu­kat, hogy új nemzedék születhes­sen. Ezt szimbolizálja a fészek. A kompozíció másik része egy buk- szus, amit a fészekbe ültettem. A bukszus jelképezi az élet fáját, ezt már az ókori görögök is az élet szim- bolizálására használták. Ebben a kategóriában Szlávik Szil­via (Karva) végzett az első helyen. A csapatversenyt a karvai középiskola nyerte az éberhardi és a pöstyéni is­kolát megelőzve. A zsűri a technikai kidolgozást és a művészi hatást értékelte. A tavaszi koszorú készítésénél a felhasznált anyagok kiválasztását, a kompozíció szilárdságát, a virágok hosszantartó üdeségének biztosítását, a növények rögzítési módját értékelte. A második versenyszámban a művé­szi összhatás következtében elsősor­ban a színösszeállítást, az ödetessé- get, a fantáziadús megoldásokat és a célszerűséget vették figyelembe. Ugyancsak értékelték, hogy a kivá­lasztott alapanyagok mennyire felel­nek meg a megadott témának, va­gyis hogy valóban a tavaszhoz kötő­dő virágokat, kiegészítőket használ- ták-e a versenyzők. Napjainkban in­kább a szellősebb kompozíciók a di­vatosak, a finomabb, szelídebb ki­egészítő elemek használata a jellem­ző. A szabad fantáziadekorációk ihletése személyes élményekben vagy ideálokban keresendő. A sza­bad virágkötészet abból az élmény­ből fakad, hogy legbelső érzéseket fejezzen ki, s célja, hogy a szemlélő - a mű hatására - együttérezzen alko­tójával, ráérezzen szándékára. A zsűri elnöke - Jana Vargová virág­kötő - szerint a résztvevők nagyob­bik része már most, diákként is na­gyon jó minőségű munkát végzett. A tanulók számára presztízst jelent részt venni az országos megmérette­tésen, ami tehetségkutatásként is felfogható, hiszen az elkészült kom­pozíciókból kiállítást rendeztek, és nemegyszer megtörtént, hogy az ér­deklődők között virágbolt-tulajdo­nosok is voltak, s az elkészített mű­vek alapján ajánlottak munkát a diá­koknak. Az igények és az elvárások a virág­kötő biológiai, termesztési, esztéti­kai és technikai ismeretének, vala­mint a gyakorlatból eredő kreativi­tásának állandó, folyamatos fejlesz­tését kívánják. Ennek megvalósulá­sa visszahat a szakma fejlődésére, társadalmi megítélésére, mert eb­ben a szakmában is a gyakorlat a legfontosabb: érezni kell a virágot! Szlávik Szilvia, 1. helyezett (A szerző felvételei) HÉTVÉGI OLVASMÁNY Természetközeiben VAJKAI MIKLÓS avasz. Pillanatnyi ez a világvégi csönd, ez a mozdulatlanság. Az ég mélykékje, az égre szögezett ma­darak látványa, s a fészkek ölében siporgó, átmeneti félelmek. Örökkévalóságnak szóló mozdulatlanság. Ebben az önfel­adó világban szükség van egy zug­ra, ahol az ember megvetheti a lá­bát. Nyirkos föld. Éltető erő s táv­lat. S ha villognak felettem s körü­löttem az emberi indulatok, abban a bűvös körletben védett vagyok. A föld emlékezete adta biztonság. A fölébem hajló ég változó távlata­it már-már érett felnőttként értet­tem meg. Ám, az a talpalatnyi szeglet, ahonnan lelki szemeimmel nemcsak messzire elláthattam, de olyan következtetések birtokosává is válhattam, amilyenekkel kapcso­latban a felnőtt emberek ámulva ritka kegyelemről beszélnének. Az a néhány négyzetméternyi bűvös körlet, mindössze néhány lépésnyi­re a számomra hatalmasnak tetsző templomépülettől, amely hamvas testű, öreg szárnyasra emlékezte­tett. S az időnként megszólaló ha­rangok. S a haranghangok köny- nyed lobogása, akár a zsinegeken száradó, zajos ruháké. Mondják, ha gazdag embert temet­tek, a harangoknak mély és sötét hangjuk volt. Csakhogy az én gyer­mekkoromban már nem éltek tehe­tős emberek! Tehetetlenkedő, ha­zátlan lázárkodók, sötét odúkba zárkózók remélték, hogy a védhe- tetlen majd csak kivédhető lesz va­lamiképpen. Történelem. A XX. század első öt évtizede felégette a helyi jellegű hagyományokat, és mi már e történelmi tudatkiesésbe születtünk. Mintha átlátszó és el­pusztíthatatlan kísértés aurája vett volna körül bennünket. S ha nincs múltunk, jelenünk sem lehet. Már­pedig múltbeli igazolásként itt állt ez a napóleoni időkből fennmaradt templomépítmény. A tornya har­minckét méteres magasságából szóló harangok hangjai boronálták a mezővároskánkhoz tartozó fal­vak síkjait. Régi idők kegyelmének haranghangjai, s az adott jelen tülljén túl az elmúlhatatlan. Mert régi-régi náció ez a miénk. Még ha a történelmi jellegű tudat­kiesés elbánt is velünk. Nem tagad­hatjuk, hogy négy emberöltővel ezelőtt még az ősi, pogánynak ne­vezett „magyarok vallása”, népi kultúrája szorosan kiegészítette az egyetemes keresztényit. S az em­beri élet nagy-nagy pillanataiban, gyermekáldáskor, házasságkötés vagy elhalálozás alkalmával, vala­mint egy-egy sátoros ünnepen a pásztorkodásból önmagát és csa­ládját fenntartó sámán csakúgy nélkülözhetetlennek számított, mint a kereszténység helybeli kép­viselője, a pap. Eleink e kettős, szellemi forrásból kaptak választ Alfára és Ómegára! Harangok! A Felső-Csallóköz és a Szigetköz csendes síkjait köszöntő harangok hangjaiba, íme, így vegyülhetett egy régi-régi kultúra másféle ho­zsánnája, mígnem ez a tűzzel s vas­sal irtott másság nem szállt látszó­lag alá a múlandóság régiójába. A helyi, nemzeti gyökérzet, mond­hatnám, kiirtatott. S ha nincs gyö­kér, lomb sincs. így aztán növeke­désem idején jószerint csak lázárkodó lelkek vettek körül - leg­alábbis borongós óráimban a tuda­tom ezt sugallta. Csakhogy e nagy történelmi jellegű tarolások min­dig átmeneti jellegűek, s a csupa- szítások-irtások inkább a minden­kori látószervekhez s az indulato­kat kiváltható érzékekhez szólnak. A régi-régi, említett kultusz hatá­sára az új kapott életre, amit ke­resztényi szellemnek-életvitelnek neveznek. Az adott jelen - e termé­szeti és nagyon-nagyon földközeli közegben - sajátos tükröztetéssel bír. S a fogékony, emberi lélek vilá­gában nincsen múlandó, ellenben mindaz, ami történt vagy éppen történik, a maradandóság szellem­testét ölti magára. Hasonlóan a „természetközeiben élő népek többségéhez” e náció is az elmúl­hatatlan jelen idő bűvkörében él. Abban a helyi jellegű foglalatban, ahol nincsen térbeli távolság. És mindaz, amit nagy általánosság­ban „evangéliumi hagyománynak” nevezünk, hatásos, természeti fog­lalatban regionálisan élővé vált. így ültettük át sorra az írott, bibliai epizódokat a magunk közvetlen és eíperelhetetlen világába. S a helyi színképek! Bennük öröm, boldog­ság, rettegés, csalárdság és hittevés - kivétel nélkül újra és újra kitelje­sedő, ábrázoló eseményekké vál­tak. S a csallóközi szigetkék világá­ban hangsúlyos bizonyítékként fel­töltődtek az egykori egyiptomi s jú- deai események. A folyó, a tömény természetközelség ereje; az állan- dósultság érzete! Az elmúlhatatlan bizonyítható racionalizmusa! Az ősi hitvilági kultusz keveredése a keresztényivel, s valahai ikerlétük. A befogadott, történelmi esemé­nyek gyakran helytelenül értelme­zett mítoszaitól való megfosztása és újraértelmezése! E zárt és zárkó­zott földrajzi közegben az írott ér­telem ismételten élettel, élő és biz­tató elemekkel töltődött fel. S a Duna-környéki termővilágban az evangéliumi idők világa. E csalló- köziesített változatláncolat a min­denkori reményt s hittevést táplál­ta. Itt, ahol a helybeli ember moz- gásterülete csupán néhány négy­zetkilométernyi volt: országok, nemzetek, távoli birodalmak nyu­godtak nagy-nagy elcsitulásban. Harangok. Föld. Ég. Szellem, anyag és tér eltagadhatatlan, min­dig megmaradó háromszöge. S bennük mi, itt élők. Növekedők. Bölcsőtől a koporsóig! CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyel­mesen elolvasni hétvégi magazi­nunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes vála­szokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne fe­ledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szeren­csével a Nap Kiadó ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: június 11. l.A három macska közül hogy hívják a hatéves, vörös szőrűt? a) Smokey b) Max c) Lola 2. Milyen idő- közönként kell levágni a macska kar­mait? a) naponta b) hetente c) kéthetente 3. Milyen két fő összetevője van a házifel- adat-ellenőrzésnek? a) formai, tartalmi b) időbeli, térbeli c) tananyag szerinti, tet­szőleges 4. Mit jelent a Vuhszi vá­rosnév? a) Van Ón b) Nincs Ón c) Selyemszál 5. Hányadik alkalom­mal tartották meg Karván a tavaszi vi­rágkötészeti ver­senyt? a) második b) ötödik c) nyolcadik Május 31-ei Gyermeknapi kvízünk helyes megfejtése: lb, 2a, 3b. A Lilium Aurum ajándékát Jobbágy Miklós, madari kedves olvasónk nyerte. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Féregirtás Kártékony rovarokat és férgeket a következőképpen pusztíthatunk ki: Darázs Konyhából, lakásból távol tarthatjuk a darazsakat és a méheket, ha az ab­lakpárkányra és az ajtóküszöbre egy kevés ecetsavat öntünk. A darázs­fészket ásóval ki kell bontani és for­ró vízzel leforrázni. Kénnel is ki le­het égetni. Gyümölcsfáktól úgy le­het őket távol tartani, hogy rövid nyakú, cukros pálinkával telt üvege­ket kötözünk a fák törzsére. A pálin­ka szaga odacsábítja a darazsakat, elbódulnak és belefülladnak. Egér Egy jó macska vagy fajfoxi, fajpincsi a természetes ellensége és legjobb pusztítója. Az erős szagok is elűzik az egeret, pl. karból, kátrány, kese­rűmandula stb. Az egérlyukakat tömjük be vastagon oldott gipsszel, előbb azonban fogjuk össze egérfo­góval az állatokat, mert különben új lyukakat készítenek maguknak. Ne hagyjuk az egérfogóban kínlódni, hanem mindjárt öljük meg. Szalon­na helyett búza- vagy kukoricalisztet is lehet csalétkül használni. Esőgiliszta Ha a cserepes növények alatt lévő tá­nyéron, ott ahol a cserép lefolyónyí­lása van, földmorzsákat találunk, az annak a jele, hogy esőgiliszta van a cserépben, s el kell pusztítani. Ilyen­kor langyosra hűtött vadgesztenye- forrázattal öntözzük meg többször a növény földjét, vagy pedig állítsuk egy órára vízzel telt edénybe, hogy a víz egészen ellepje a cserepet. Földi bolha Friss dohányporral lehet pusztítani, amelyet minden eső után újra el kell szórni. Ha meleg időben gyakran megöntözzük és beárnyékoljuk a ve­teményes táblákat, a bolhák nem maradnak meg, mert csak a forró, száraz talajt kedvelik. Fülbemászó Szereti kirágni a gyümölcsöket, ezért kell elpusztítani. A fa elágazá­saiba öreg rongyokat rakunk, ame­lyekbe éjszaka belemásznak, hogy a hideg és a nedvesség elől védve le­gyenek. Reggel összefogjuk a ron­gyokat és vízbe rázzuk. Ostoba ba­bona, hogy a fülbemászó belemá­szik az alvó ember fülébe. Hangya A kertben elszaporodott hangyákat nehéz elpusztítani. Legjobb a han­gyabolyokat vízzel elárasztani, vagy lyukakat fúrni és halzsírt vagy karbi- dot önteni beléjük. Szénkéneggel is ki lehet őket füstölni, akárcsak a da­rázsfészkeket. Ez esetben takarjuk be a fészket gipszpéppel vagy enyv- oldattal, miután leöntöttük szénké­neggel, hogy a fejlődő gáz el ne il­lanjon a levegőbe. Szénkéneg he­lyett használhatunk szalmiákszeszt vagy petróleumot is. Ha a melegágy­ban találunk hangyákat, cukros víz­be mártott szivacsot tegyünk oda csalétkül, amelyre rámásznak. A szi­vacsot naponta többször dobjuk be­le forró vízbe. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KÖR I. .....................................................n..,.,.,.........,.,—— ■"*»' «tüääl Sz erkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom