Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)
2003-06-02 / 125. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 2. KOMMENTÁR Csáky, MKP, magyarok SZILVÁSSY JÓZSEF Tarthatatlan az a helyzet, amely Csáky Pál körül alakult ki. Van ugyan némi igazság abban, hogy főleg a sajtó és Robert Fico pártja korbácsolta fel alaposan a kedélyeket, de a kétségtelen túlkapások ellenére leszögezhetjük, hogy a média és az ellenzék végzi a dolgát: ellenőrzi a kabinetet és a kormánytagokat, s ha indokoltnak tartja, akkor bírálja, kőkeményen. Most már csak azért sem lehet újságokat, pártokat kikiáltani minden gond és gonoszság okozójának, mert Brüsszelből is beintettek Szlovákiának. Országunkat a tagjelöltek közül a legfelkészületlenebbnek tartják az uniós alapok felhasználásához. Ettől a kritikától vérszemet kapott a Smer elnöke, aki szerint a kormányfő azért nem lép határozottan, mert tart attól, hogy megromlik a kapcsolat pártja, az SDKÚ és a Magyar Koalíció Pártja között. Fico pénteken nem ragadt le ennél a feltételezésnél, mert a közéletben jelenleg csak lappangó magyarellenességet újra felcsiholva, egészen képtelen kitalációkra ragadtatta magát. Az európai ügyekben jártas Vojtech Tkáč, a nemrég alakult Népi Unió elnöke viszont az egyik szlovák napilapban tényekkel iparkodott bizonyítani, hogy a kormányalelnök képtelen ellátni alapvető feladatát, vagyis a tárcák munkájának összehangolását és ellenőrzését. Ebben a kiélezett helyzetben szinte óráról órára veszélyesebb az MKP vezető testületéinek a hallgatása. Már csak azért is, mert ugyanilyen sebességgel erősödik az a nézet, hogy a fontos posztokat betöltő magyar miniszterek felkészületlenek. Ezt a hangulatot egyébként nyilvánvaló szándékkal Csáky Pál is erősítette, aki legújabban Gyurovszky Lászlóra mutogat. Mindmáig az érintettek közül csupán Simon Zsolt közölte határozottan a szlovák nyilvánossággal: az általa vezetett tárca kész lesz a brüsszeli pénzek lehívására. Nagy mértékben csitulhatna a feszültség, ha az MKP elnöksége végre tisztázná: milyen mértékben befolyásolja az ország említett lemaradását az a tény, hogy Szlovákia később került a tagjelöltek közé, miben és mennyiben marasztalhatok el a miniszterek, s a miniszterelnök-helyettes miként végezte koordináló és ellenőrző munkáját. Kellő politikai kurázsival és szakértelemmel meg lehet és meg kell végre törni a hallgatást, mert itt már nemcsak a kormányalelnök és a miniszterek szakmai felkészültségéről folyik az egyre zajosabb vita, hanem mind inkább az MKP politikai hitele s - ami még ennél is súlyosabb - a szlovákiai magyarság műveltsége és rátermettsége a tét. Ha újabb magyarellenes hecckampány indult és buijánzik, amelynek célja a magyarok eltávolítása a pénzforrásoktól, akkor ezt bizonyítani lehet és kell. Politikai fórumon, szlovák médiában egyaránt. Ha viszont indokoltak a bírálatok, akkor nincs helye a patópáloskodásnak. Mert az MKP által jelölt és bizonyíthatóan rosszul teljesítő kormánytag helyett igenis lehet találni felkészült - és a koalíciós szerződésnek megfelelően magyar - utódot. Ezzel a lépéssel a rosszindulatú és gúnyolódó hangoskodók is elnémíthatok egy időre, hiszen egyértelművé válik, hogy a hazai magyarok - elsősorban a fiatalabb nemzedékek - között igenis vannak rátermett személyek bármelyik poszt sikeres betöltéséhez. Mélyhűtött botrány TÓTH MIHÁLY A dél-szlovákiai magyarok megélhetési politizálástól érintetlen nagyon jelentős része az elmúlt hetek élményei alapján már erre a kérdésre keresi a választ: mi történik a Magyar Koalíció Pártjának vezetésében? Tudjuk, a muszáj a politikában is nagy úr, így ne hamarkodjuk el a választ. Az azonban tényekkel bizonyítható, hogy a párt cselekvési krízisben szenved. Csak két példa a sok közül: 1. A pártvezetés lehetővé tette az EU-tagságra való felkészületlenség bírálatának „nemzetközivé válását”. Kezdődött ez a folyamat a népszavazási részvétel propagálásának melléfogásaival, és ma már ott tartunk, hogy Brüsszelből e műfajban szinte gyakrabban érkezik figyelmeztetés Szlovákia címére, mint amikor az országiás még Vladimír Mečiar kezében volt. E figyelmeztetések pikantériája, hogy a vonal innenső végén rendszerint magyar nemzetiségű szlovákiai miniszter kénytelen felvenni a kagylót. Lehet, hogy ármány húzódik meg e tendencia mögött. Ismerjük az ellendrukkereket. De hogy a magyar nemzetiségű miniszterekre Pozsonyban és Brüsszelben egyaránt rászokhattak a bírálók, az nagy mértékben annak a következménye, hogy az MKP kádereseinek malmaiban a garat üresen jár; 2. A Máért-ülésen kihagytak egy nagy lehetőséget. Most, amikor Szlovákia EU-taggá válásának küszöbén a kedvezménytörvényt ületően kiderült, mettől meddig terjedhet a magyarigazolvány akciórádiusza, itt lett volna az ideje, hogy az MKP valamelyik vezetője kimondja, amit úgyis mindenki tud: az igazolvány és a törvény körüli felhajtás Orbán Viktor pártjának kampányait szolgálta. Ha ezt megteszik, egyrészt bizonyítják, hogy jobboldali politikai erőként (a Fideszhez képest) mennyire korszerű az MKP, másrészt politikai bátorságból leckét adnak a Magyar Szocialista Pártnak, amely merészségét tekintve bizony nem oroszlánra hasonlított, amikor a parlamentben megszavazta a Duray és Tőkés tollával írott, majd a Fidesz által beterjesztett törvényjavaslatot. Szlovákiai magyar groteszk, hogy az MKP vezetése nevében Csáky Pál politikai jövőjéről ma Duka Zólyomi Árpád nyilatkozgathat a sajtónak. Voltaképpen a cselekvési krízist ideologizálja meg. Ha én Duka Zólyomi helyében volnék, magam is azt mondanám, amit ő ír fel a politikai receptre: „Elemezni akarjuk a helyzetet, de nem döntünk elhamarkodottan.” Réges-régen Romániában jártam, ahol riportutam előtt úgy két héttel erős földrengés volt. Kollégáktól és politikusoktól kérdeztem, a katasztrófáról hogyan tájékoztatott a sajtó. A válasz: rövidesen írunk a földrengésről, de nem akarunk elhamarkodott következtetéseket megfogalmazni. Duka Zólyominak tökéletesen megfelel, hogy mélyhűtik az MKP problémáit. Hozzászokott, hogy már 14. éve jegelik az ő problémáját is. Szerencséje van, mert a kormánykoalíció, amelynek ő is képviselője, olyan átvilágítási törvényt hozott, hogy a pártállami titkosrendőrség tagjainak törvényhozásból való kiszűrésére csak 2006 után kerül sor. Jegelik a botrányt, de előbb-utóbb kitör. Szüksége van erre a magyar pártnak? EL PAÍS „Az, ami Szaddám Húszéin iraki diktátorral történt, üzenet azoknak, akik a nyomában járnak” - jelentette ki a sapnyol lapnak adott interjújában James L. Jones, a NATO európai főparancsnoka. Arra a megjegyzésre, hogy Washington a megelőző támadás elvét részesíti előnyben a NATO eddigi válaszreakció elméletével szemben, a főparancsnok így reagált: „A döntés joga a kormányoké. Mindenesetre ha egy ország képes a megfelelő pillanatban az erő használatára, akkor sok háborút elkerülhet.” TALLÓZÓ U\ STAMPA „Borítsunk fátylat az elmúlt hónapok nézeteltéréseire” - mondta Colin Powell amerikai külügyminiszte? az olasz lapnak adott interjújában derűlátóan tekintve mind a transzát lanti kapcsolatok jövőjére, mind < közel-keleti rendezés kilátásaira. A újság munkatársai megkérdezték a; amerikai diplomácia vezetőjét, oszt ja-e Condoleezza Rice nemzetbiz tonsági tanácsadó nemrég elhang zott megállapítását, mely szerin „meg kell bocsátani Oroszország nak, figyelmen kívül kell hagyni Né metországot, és meg kell büntetni Franciaországot”. Powell enyhül- tebb hangnemben beszélt ezekről az országokról, megállapítva, hog; kettő közülük szövetséges, egy pedi; csaknem szövetséges. „Washington úgy tárgyal mindegyikkel, mint füg getlen partnerrel” - fűzte hozzá. Pc well szerint fátylat kell borítani a elmúlt hónapokban az iraki válsá; miatt keletkezett nézeteltérésekre Másrészt nem tagadta, mennyin bosszantja őt, amikor például Fran ciaország, Németország, Belgium é: Luxemburg vezetői összeülne! Brüsszelben az európai védelem kér déseit megvitatni. „Hát a NATO-vav mi lesz?” - tette fel a kérdést Powell Lengyelországban az EU-kampányt ketten viszik a vállukon: a szociáldemokrata államfő és a pápa! Népszavazás - válságidőben Az Európai Unióhoz csatlakozó egykori kommunista országok népszavazás-sorozatában most következnek azok az államok, amelyekben jelentős erőt képviselnek a belépés ellenzői. A sort a hét végén Lengyelország nyitja, ahol a mai belpolitikai helyzetben józan ésszel nem lenne szabad referendumot tartani. SCIPIADES IVÁN A kampányt Európa legnépszerűtlenebb kormánya vezeti - a szociáldemokrata kabinettel a lengyelek 80 százaléka elégedetlen, Leszek Miller miniszterelnök támogatottsága 10-15 százalékon áll. A rossz hangulatnak az az oka, hogy visszaesett a gazdaság, a munkaképes kordáknak csaknem húsz százaléka állástalan. Márciusban felbomlott a koalíció, a szociáldemokraták azóta kisebbségben kormányoznak. Kipattant egy súlyos korrupciós botrány, és még nem tisztázódott, hogy nem érintett-e benne maga a kormányfő is. A Gazeta Wyborcza, a legnagyobb napilap ugyanis ajánlatot kapott egy rózsaszín médiacápától, a szocdem párt belső köreihez közel álló Lech Rywin filmproducertől, hogy 17 millió eurós kenőpénz ellenében olyan médiatörvényt hajtanak keresztül a parlamenten, amelynek alapján a Gazeta megvásárolhat egy országos magántelevíziót. Rywin a miniszterelnökre hivatkozott. Miller tagad, de az államfő nem hivatalosan lemondásra szólította fel. Kicsit később nyilvánosan kibékültek, de alighanem csak a népszavazásra való tekintettel. Aztán két héttel a referendum előtt a köztársasági elnök azzal állt elő, hogy többségivé kell alakítani a kormányt, ami nem is burkolt felhívás a miniszterelnök eltávolítására. Ugyanis egyetlen párt sem lép a szociáldemokratákkal koalícióra, amíg Miller a kormányfő. A szocdem pártban is több vezető követeli már nyilvánosan, hogy Miller még a referendum előtt mondjon le. A parlamenti pártok között abban nagyjából egyetértés van, hogy a 2005- ben esedékes választást már 2004- ben megtartják. De általános a meggyőződés, hogy Müler nem sokkal fogja túlélni a népszavazást, főleg ha nem megfelelő lesz az eredmény. Előrehozott választások árnyékában a politikai ellenfelek néni köthetnek tűzszünetet, a pártoknak edzésben kell tartaniuk választótáborukat. A szocdemek és a fő rivális, a radikális konzervatív Jog és Igazság párt ütésváltásai már egy közeli választás előcsatározása- it jelentik. Ez a konzervatív párt támogatja ugyan a belépést, de nacionalista alapon, erősen bírálva magát az uniót. Harcra készül a parlament két szélsőséges populista pártja is, az Önvédelem nevű paraszt- szervezet és a katolikus-nacionalista csoport, a Lengyel Családok Ligája. Mindkettő ellenzi az EU-csatlakozást. Az Önvédelem a lakosság 25 százalékát kitevő parasztság félelmeit lovagolja meg. Ugyanennek a szavazóközönségnek a kegyeit keresi a zuhanó népszerűségű Parasztpárt is, amely csak lagymatagon támogatja az EU-belépést (nyü- tan nem támadhatja, mert márciusig együtt kormányzott a szociáldemokratákkal, részt vett a csatlakozási szerződés megkötésében). A Lengyel Családok Ligája pedig a 95 százalékban aktív katolikus lengyel társadalom tradicionalista csoportjait tüzeli az Unió eüen. Megosztott a katolikus klérus is. Bár hivatalosan támogatja a belépést, a híveket nem szólította fel arra, hogy igennel szavazzanak. Pásztorlevelében azok is találnak kedvükre való mondatokat, akik helyeslik a csatlakozást, meg azok is, akik nem. Ebben a helyzetben az EU melletti kampányt ketten viszik a vállukon: Aleksander Kwasniewski köztársasági elnök és II. János Pál pápa! Kwasniewski nyolcadik éve a legnépszerűbb lengyel politikus, a lengyel pápa pedig a legnagyobb erkölcsi tekintély. Kwasniewski az országot járva nagygyűléseken agitál a belépés mellett, a pápa 83. születésnapja alkalmából pedig Rómába zarándoMegjósolhatatlan, hogy milyen hatása lesz a kampánynak. kolt. A Szent Péter téren kijelentette, hogy a pápa nélkül nem lenne lengyel szabadság, és országa az EU-ba lépve is hű marad II. János Pál tanításaihoz. Az egyházfő pedig a katolikus tradicionalisták megnyugtatására közölte, hogy Lengyelországnak küldetése van az EU-ban, és az egységes Európa védőszentjének mondta Jadviga lengyel királynőt (Nagy Lajos király Hedvig lányát). A pápa szavait a püspöki kar mellékelte a pásztorlevélhez, amelyet vasárnap olvastak fel Lengyelország minden templomában. A közvéleménykutatások szerint nem az a veszély, hogy a többség leszavazná a csatlakozást, de bizonytalan, hogy el- megy-e szavazni a jogosultak ötven százaléka. A legújabb adatok biztatók, csakhogy a népszavazási eredmények eddig az összes posztkommunista országban durván eltértek az előrejelzésektől. Megjósolhatatlan, hogy müyen hatása lesz a kampánynak, amely összehasonlíthatatlanul hevesebb, mint más egykor kommunista országoké. A közszolgálati rádiókban és tévékben az államilag finanszírozott ingyenes reklámidőből részesülnek az EU-eüen- es pártok és szervezetek is. És Kwasniewski köztársasági elnöknek a választási gyűléseken rendszeresen túl kell kiabálnia a füttyögő EU-el- lenzőket. A pápai „agitáció” viszont talán gyengíteni fogja az unióellenes nacionalista katolikus tábor befolyását. De ki tudja, mennyire, mert a belépés legádázabb katolikus ellenzői nem adták meg magukat. A Lengyel Családok Ligájának elnöke - úgy reagált, hogy „a szentatya nem ismeri a csatlakozási szerződés részleteit”. A hárommilliós hallgatottsá- gú katolikus fundamentalista adó, a Radio Maryja pedig közölte, hogy nem vitatkozik a szentatyával, de műsorainak szellemisége azóta sem változott. Lengyelországban is kél napon át tart a szavazás, június 7-ér és 8-án, de ezalatt a kormány nen. fog részvételre buzdítani, mint Litvániában és Szlovákiában tette a kampánycsend megsértésével, mert az EU-eÜenesek azonnal megóvnák i az eredményt. Ha a jogosultaknak legalább a fele részt vesz, akkor a szavazás ügydöntő, ha nem, akkor a csatlakozási szerződést a parlament i két háza ratifikálhatja kétharmados többséggel. Csakhogy a szejmben (az alsóházban) legalább harminc százalékuk van a csatlakozás ellenzőinek. Úgyhogy ott - mint Le- 1 szék Miller kormányfő fogalmazott - minden megtörténhet. A helyzetre mi sem jellemzőbb, mint hogy a népszavazás előtti hétre kitűzött alsóházi ülést lefújták. A hivatalos indok: a várható érzelemkitörések és vásári légkör. A szerző újságíró Vlagyimir Putyin és George Bush a hadászati fegyverek csökkentéséről, az iráni és az észak-koreai atomprogramról Szentpéterváron barátnak nevezték egymást SZÉLES RÓBERT Az amerikai és az orosz elnök felszólította Iránt és Észak-Koreát, hogy hagyjanak fel atomfegyver ki- fejlesztését célzó erőfeszítéseikkel. Ez volt Vlagyimir Putyin és George Bush első személyes megbeszélése az iraki válság óta. Az orosz és az amerikai elnök Szentpéterváron kölcsönösen barátnak nevezték egymást; Putyin megfogalmazása szerűit az orosz-amerikai kapcsolatok alapjai szilárdabbaknak bizonyultak a nézeteltéréseknél. A csúcs legfontosabb eseménye a hadászati támadó fegyverek csökkentéséről tavaly májusban, Moszkvában aláírt szerződés ratifikációs dokumentumainak kicserélése volt. Ezzel életbe lépett a nukleáris rakétatölteteket egyenként 1700-2200-ra, a jelenlegi szint mintegy harmadára csökkentő megállapodás. Az amerikai törvényhozás már korábban ratifikálta a moszkvai szerződést, az orosz állami duma viszont az iraki háború miatt félretette, és csak májusban hagyta jóvá a dokumentumot. Az orosz-amerikai megbeszélés fő témája értelemszerűen Irak volt, de fontos teret kapott a közel- keleti helyzet, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása is. Irak kapcsán Bush megerősítette: a bagdadi rezsimnek igenis voltak tömegpusztító fegyverei és biofegy- ver-laboratóriumai, amelyeknek létét korábban Irak tagadta, s amelyek az ENSZ-határozatok tiltó hatálya alá estek. Az orosz és az amerikai elnök szavaiból kitűnt, hogy a múlt vitáinak lezárásával az együttműködésre kívánnak összpontosítani Irak kérdésében. Bush köszönetét mondott Putyinnak az amerikai-brit-spanyol határozat- tervezet támogatásáért. Egyúttal cáfolta, hogy az Egyesült Államok a világszervezet megkerülésével, és nem a 1441. számú BT-határozat szellemében indította volna meg az iraki háborút. Putyin már Bush érkezése előtt békülékeny hangot ütött meg Irak ügyében. Együtt, nem zárta ki, hogy orosz cégek rés: vehetnek Irak újjáépítésében. Bus fölvetette az Egyesült Államokat nyugtalanító orosz-iráni nukleáris együttműködés kérdését. Mint mondta, „aggódunk Irán előrehaladott nukleáris programja miatt, és , felszólítjuk Iránt, hogy maradékta- , lanul tegyen eleget az atomsorom- •! pó-szerződés értelmében vállalt kötelezettségeinek”. Észak-Koreáról szólva Bush úgy fogalmazott, hogy a kelet-ázsiai országot „nyomatékosan felszólítjuk: láthatóan, ellenőrizhetően és visszafordíthatatlanul számolja fel nukleáris programját”.- Mi az, hogy záróra? Maga képes lenne kidobni, mint az a Rybníček a tévé alkalmazottait? (Peter Gossányi rajza)
