Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)
2003-05-05 / 102. szám, hétfő
JJ SZÓ 2003. MÁJUS 3. Nagyszünet HIRDETÉS Hova tűntek azok a szép megszólítások, ahogy még nagymamám szólította az anyját: édesanyám? Anya csak egy van Csak az a nő tud igazán szerető anya lenni, aki tud szeretni; aki képes rá, hogy szeresse a férjét, a többi gyereket, idegeneket, minden emberi lényt (Képarchívum) emlékszem, csöppnyi leány roltam, kiöltöztettek, szín- jadra állítottak, mosolyog- :am. A terem tele volt nénikkel, és itt-ott bácsi is felbukkant közöttük. Egyik lábamból a másikra léptem, tipeg- :em-topogtam, izzadó kezem szoknyámba töröltem. Az asz- :alokon vázákban virágok vi- •ultak. Anyák napja volt, és én zgultam, el ne felejtsem a /ersikét. PÉNZES TÍMEA ünnepek múlnak, új ünnepek szü- etnek. Ez az ünnepünk szerencsére Tiég nem ment ki a divatból, de amire én leszek édesanya, vajon hivata- ;OS ünnep lesz-e még, vagy csupán a :salád magánügye lesz, feledésbe merül-e. Emlékszem apu egyik szép gesztusára, ami nem anyák napjához, de a mi, azaz gyermekei születésnapjához kötődik: virággal lepte meg mindig anyut, amiért a világra hozott minket. Ilyenkor valójában nem egy személyt ünnepeltünk, nem egyetlen családtagot, hanem az egész családunkat. Ha nem is lesz egykor anyák napja, ünnepelni akkor is lehet. Ahogy az általam megélt fenti példa mutatja. Szerettem az anyák napját, mert ünnepi hangulatot hozott magával és izgulhattam a versike miatt, és kedvemre volt, mert a szereplést köveANYÁK NAPJÁRA Weöres Sándor Buba éneke Ó ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék - minden este morzsára, búzára visszaszállnék anyám ablakára. Ó ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék- nyári éjen fehér holdsütésban elcsitulnék jó anyám ölében. Ó ha csillag volnék, kerek égen, csorogna a földre sárga fényem - jaj, de onnan vissza sose járnék, anyám nélkül mindig sírdogálnék. tőén megsimogatták a kobakomat. Szerettem a május elejéket, mivel akkor volt a május elseje is, és jól esett elvegyülnöm a tömegben, hallgatni a zengő dalokat, figyelni a díszes menetet, a tarkaságot. Csak az együttlét örömét fogtam fel az ünnepből, a munka örömét még nem érezhettem át. Mire pedig dolgozni kezdenék, elveszik tőlem a munka ünnepét. Na sebaj, lép a helyébe másik! Anyákról sok-sok kötet jelent meg, említhetném Elisabeth Badinter: A szerető anya, vagy Mécs László: Anya kell!, nem különben Vámos Miidós: Anya csak egy van című könyvét. Szépirodalmi, szakirodalmi kötetek sokasága látott napvilágot, képzőművészeti alkotások, szobrok dicsérik az anyaság eszméjét, mégis mindenkinek magában kell megfogalmaznia legalább e napon, mi mindent jelent számára édesanyja. Egy kis kutakodás után bővebb információkhoz jutottam az ünnep keletkezését illetően: az anyák napja megünneplésének gondolatát az amerikai Ann M. Jarvis vetette fel 1907-ben az USA-ban és 1914-ben az elnök, Wodrow Wilson hivatalosan nemzeti ünneppé nyilvánította, amelyet minden évben május második vasárnapján tartottak. Európában az I. világháború után terjedt el, és elsőként a virágkereskedők szervezetei kezdték el propagálni. Dániában, Finnországban, Törökországban, Olaszországban és Belgiumban szintén május második vasárnapja lett az anyák ünnepe. Ausztriában 1924-ben a katolikus egyház azzal a hangsúllyal kezdte terjeszteni, hogy az iparosodással és gazdasági törekvésekkel együtt járó elvilágiasodás ellenében a természetes és egészséges élet és anyaság mellett emeljen szót. Magyarországon 1928-ban egy miniszteri rendelet a hivatalos iskolai ünnepélyek közé sorolta ezt az ünnepet. Az amerikai hagyományt Magyarországon a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt honosította meg, és összekapcsolódott a májusi Mária- tisztelet hagyományával. Az első megemlékezést 1925-ben szervezték. Nálunk az amerikai hagyománytól eltérően május első vasárnapján ünnepeljük az édesanyákat. Szinte nyolcvan éves ünnepről van szó, amelynek a gyökerei még mélyebbre nyúlnak. Öreg ünnep, nem vén ünnep. Az anyák tiszteletére az első ünnepségeket már az ókori Görögországban tartottak tavasz- szal, az istenek anyjának, Rhea istennőnek tiszteletére. A kereszténység elterjedésével előtérbe került az anyaszentegyház tisztelete, és az egyházi ünnep fokozatosan összenőtt az anyák napjának megünneplésével. A 17. században Angliában a nagyböjt negyedik vasárnapján ünnepelték az édesanyákat, és az USA-ban 1872-ben Julia Ward Howe vetette fel az anyák ünneplésének gondolatát a béke jegyében. De az anyák napjának hivatalos ünneppé tétele a fentebb említett philadelphiai Anna Jarvis nevéhez fűződik, akinek édesanyja a 19. században már kezdeményezte a „Mother’s Friendship Days” ünnepnap megtartását, de próbálkozása kudarcba fulladt. Lányának viszont sikerült elfogadtatnia az ünnepet. Az anyasággal kapcsolatban sok emléket őrizek. Emlékszem, anyu egyszer mesélte, hogy mennyire vigyázott, meg ne üsse magát, míg terhes volt, nehogy öcsémnek anyajegye legyen. Milyen szép szó: örökölni anyától egy jelt, egy foltot, egy jelet, ami összeköt vele, miután a köldök- zsinór elszakadt. Sajnáltam, hogy én már nem kaphatok tőle anyajegyet, így utólag. A néphit azt is állítja, hogy meglátszik az anyán minden ételnek, gyümölcsnek az alakja is, amit megkívánt, vagy az állatok képe, amik meglepték vagy amiktől megijedt. Mesebeszéd, gondolom, mégis furdal a kíváncsiság, hogyan lehet megszabadulni tőle? A népi orvoslás ezt is tudja: placentával vagy spermával háromszor bekenték, vagy újhold péntekén keresztet rajzoltak rá és a holdra nézve ráolvastak. Micsoda népi praktikák! Na de a kis elkanyarodás után térjünk vissza az anyai szeretetre. Erich Fromm A szeretet művészetében a felnövő gyerek iránti anyai szeretet nehézségéről ír: „(...) csak az a nő tud igazán szerető anya lenni, aki tud szeretni; aki képes rá, hogy szeresse a férjét, a többi gyereket, idegeneket, minden emberi lényt. Az a nő, aki nem tud szeretni ebben az értelemben, lehet gyengéd anya, amíg a gyereke kicsi, de nem tud szerető anya lenni - aminek az a próbája, hogy jó szívvel viseli el a különválást, és utána is ugyanúgy szeret tovább.“ Az ember ősi kultúrájának főalakja is egy anya, a nagy istenanya, a magna mater, aki a mindenség és az istenek szülőanyja. Ilyen például a görög Gaia és Rheia alakja is, és anyai szerepet tölt be a Bibliában Éva, vagy Szűz Mária, a megváltó anyja. Sok ősi szobrunk ábrázol nagy emlőjű, széles csípőjű, termékeny női alakokat, a szilaj, harcos férfialakokkal szemben, utalva az egykori „munkamegosztás” kettősségére. Ma meg már mindenki a közös szülői nevelésről beszél... A nők a befogadást jelképezik, s ezért főként befogadó tárgyak jelképezik őket: edények, barlangok, házak. A természeti elemek közül ők a víz, mint magzatvíz vagy élet vize, és a föld, a termékenység szimbóluma, illetve a halálra utaló jelkép. De hova tűntek azok a szép megszólítások, ahogy még nagymamám szólította az anyját, édes jelzőt ragasztva az alanyhoz: édesanyám. Mára lekopott a szó eleje és vége, már csupán anya, anyu maradt, vagy az anyuci, mami, muter, anyus megszólítások, sőt gyakran sajnos káromló jelzők díszítik... Remélem azonban, hogy a nagy hagyománnyal rendelkező ünnep továbbra sem vész feledésbe, és egyszer majd engem is izgulva ünnepelnek. Ki volt Szemere Pál? Ha tudod, írd meg szerkesztőségünk címére, könyvet nyerhetsz! Miért hallgatott el Berzsenyi Dániel? SÍK ESZTER Berzsenyi élete nagy részét várakozással töltötte. Őt évig várta kötetének megjelenését, aztán újabb öt év telik el, amíg a kötetről megjelenik Kölcsey lesújtó bírálata. Majd a következő nyolc évben kínlódva megírja észrevételeit Kölcsey recenziójára. Berzsenyi a magány költője. Élete nagy részét Niklán, egy kis somogyi faluban töltötte, gazdálkodással. Volt Berzsenyi a magány költője (Képarchívum) kb. 1200 hold rétje és szántója, 40 hold szőlője. Napközben jó gazdához méltóan - és Berzsenyi jó gazdának tartotta magát, mint ezt meg is fogalmazta egyik Ka- zinczyhoz írt levelében - ezzel foglalkozott. Az irodalomra csak este, a munkák végeztével tudott időt szánni. Tudod-e ki fedezte fel Berzsenyi titkát? Hogyan került be ez a ver- selgető vidéki földbirtokos a magyar irodalomba? A falujából alig párszor mozdult ki, Pesten először 1810-ben járt, ekkor találkozott is Kölcsey Ferenccel, Vitkovics Mihállyal, Szemere Pállal. A találkozás kölcsönös csalódást okoz. Berzsenyi nem tud mit kezdeni a szerinte németes ízlésű, gőgös pesti ifjakkal, azok meg nyers, elmaradott vidékinek látják a költőt. Nem is nagyon erőltetik a további találkozásokat. 1813-ban megjelent első kötete, amelyet a kortársak elismeréssel fogadtak, ami megnyugvást, örömet szerzett a költőnek, de hamarosan megmutatkozott, hogy nem osztatlan a lelkesedés. Még ebben az évben jelent meg Ka- zinczyt és körét kigúnyoló Mondolat című pamflet, __ amely Berzsenyit is célba vette. Őt ez a kritika még nem érintette érzékenyen, de az 1815-ben Kölcsey és Szemere Pál tollából megjelenő Felelet a Mondolatra című írás, amelyben ugyan még burkoltan, de bírálták Berzsenyit már inkább. Az igazi csapás 1817-ben érte, amikor a Tudományos Gyűjteményben megjelent Kölcsey bírálata Berzsenyi Dániel versei címmel. Kölcsey egy Berzsenyitől gyökeresen eltérő költőeszmény alapján bírálta őt. Berzsenyi a kritikát megalázónak, meg nem érdemeltnek érezte, személyes támadásnak fogta fel, és úgy gondolta Kölcsey bírálata mögött Kazinczy áll, elhidegült tőle ezért, levelezésük három évre teljesen meg is szakadt. Berzsenyi első felháborodásában írt egy antirecenziót, indulatosan minden felkészülés nélkül, de ezt a Tudományos Gyűjtemény szerkesztői nem voltak hajlandóak leközölni. Berzsenyi ekkor mint költő elhallgatott, és irodalomtudományi munkálkodásba kezdett, legfőbb vágya volt, hogy méltó módon tudjon megfelelni Kölcsey- nek. Tudományos tevékenysége számos tanulmányban öltött testet, a legfontosabb, a Kölcseynek szóló válasz 1825-ben jelent meg: Észrevételek Kölcsey recensiójára. Ebben a művében Kölcsey eredeti bírálatának logikáját követve cáfolja annak állításait. Hogy közben Kölcsey véleménye is formálódott azt mi sem bizonyítja jobban minthogy 1836-ban Berzsenyi halálakor az Akadémián Kölcsey búcsúztatja egy engesztelő gyászbeszéddel. JÁTÉK Ki volt Szemere Pál? Ha tudod, írd meg szerkesztőségünk címére, könyvet nyerhetsz! Címünk: Új Szó - Nagyszünet, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 e-mail: nagyszunet@ujszo.com Az uniós tagság esély, amellyel élni kell! 2003-ban esy tízéves folyamat zárult le: 1993 óta munkálkodunk azon, hogy csatlakozzunk Európa "boldogabb feléhez". Ahhoz, amellyel mindig is kulturális egységet alkottunk, ám amelyről a történelem leválasztott. A kis népek, országok helyett rendszerint mások döntöttek, most azonban mi dönthetjük el, hogy élünk-e a felkínált történelmi eséllyel, és belépjünk-e abba a közösségbe, mely a szolidaritáson és a békén alapuló Európa eszményéből nőtt ki. Az EU-ban ezek az eszmények “döcögősen" és kompromisszumok árán ugyan, de továbbra is érvényesülnek, s uniós tagként mi is beleszólhatunk majd Európa jövőjének alakításába. Az unió parlamentje nagy többséggel megszavazta belépésünket, szerintük tehát Európában van a helyünk. A mi igenünk azt jelenti, hogy mi is így gondoljuk. Ne hagyjuk veszni a felzárkózás esélyét! 2003. MÁJUS 16-17 EU-IRANY-JELZO Az EU - ESÉLY MINDANNYIUNKNAK MINDEN SZAVAZAT FONTOS! SZAVAZZUNK IGEN-nel! UP 1090
