Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)
2003-05-05 / 102. szám, hétfő
J SZÓ 2003. MÁJUS 5. Mindentudás egyeteme nmunrendszerünk életfontosságú védelmet nyújt, de árthat is. Már a rovarok is képesek megvédeni saját részeiket a kórokozóktól. Az allergia soktényezös betegség Genetikai megoldás aligha várható ,z egészséges emberek csu- án az „immunrendszert rősítő” szerek hirdetéseiből rtesülnek róla, hogy milyen jntos immunrendszerünk ielégítő működése. A kü- jnböző kórokozók elleni vé- ekezésre gondolunk ilyen- or; arra, hogy szervezetünk tinél gyorsabban és hatéko- yabban szabaduljon meg a etegséget okozó baktériumól, vírustól, gombától vagy különböző parazitáktól. ERDEI ANNA ELŐADÁSA z immunrendszer legfontosabb iladata szervezetünk védelme és itegritásának biztosítása. Mindez onyolult folyamatok révén valósul íeg, melyek során számos sejtféle- ég és különböző molekulák köl- sönhatása alakítja ki a megfelelő nmunválaszt. udjuk jól, hogy testünk számos ontján érhet „támadás”: sok vírus seppfertőzéssel, a légzőrendszer tján jut a szervezetbe, bizonyos etegségeket okozó baktériumok a íplálékkal kerülnek be, más kóro- ozók pedig sérülések kapcsán - éldául a bőrön át behatolva - fej- k ki káros hatásukat. Mindezek lapján érthető, hogy annak érde- ében, hogy az immunrendszer ellő hatékonysággal és gyorsaságai vegye fel a küzdelmet az idegen ehatolókkal szemben, az egész ;stet behálózó „hadsereggel” kell sndelkeznie, melynek katonái zervezetünk szinte bármelyik ontján harcra készen állnak. A kannái hasonlatot folytatva azt tondhatjuk, hogy különböző fel- datra szakosodott, más és más fegyverrel” rendelkező egységek eszik fel a küzdelmet a kórokozók ülönböző fajtái ellen, így a víru- ok, a baktériumok, a különböző ombák és paraziták ellen. Erre zért van szükség, mert a kóroko- óknak is eltérő, nagyon változatos szközeik és kifinomult, ravasz tódszereik vannak a gazdaszerve- et károsítására, fertőzésére és az MINDENTUDÁS EGYETEME szerepe van az ún. természetes vagy veleszületett immunrendszernek, amely a szervezetbe jutó kórokozót rögtön felismeri és elpusztítja. Ennek köszönhető, hogy sokszor észre sem vesszük a káros mikrobák támadását. A szervezet minden pontján állandóan készenlétben álló természetes immunrendszert például különböző falósejtek (mak- rofágok, granulociták) alkotják, melyek minden „útjukba kerülő” megakadályozzák a kórokozófertőzést, lehetetlenné teszik a vírus nagymértékű elszaporodását. Vannak azonban esetek, amikor a tüsszentés eredményeként szervezetünkbe jutó kórokozó hatására másnapra-harmadnapra belázaso- dunk, és kialakulnak az influenza- vírus által okozott tünetek. Ennek leggyakoribb oka az, hogy olyan nagy mennyiségű vírus jut a szervezetünkbe, hogy leküzdésére a természetes immunrendszer elemei már nem képesek. Ekkor válik szükségessé a jóval bonyolultabb, de nagyon hatékony rendszer, az ún. adaptív vagy szerzett immunrendszer aktiválása. A korábban számunkra észrevétle- nül működő immunrendszerünk ilyenkor érzékelhetővé válik, fájdalmas nyirokcsomó-duzzanat, levertség, láz figyelmeztet létezésére. Az adaptív rendszer az evolúció során a természetes immunrendszerre épülve alakult ki a gerinces fajok megjelenésével egy időben. A koy Az allergia multifaktoriális betegség MINI >1 NTtflXVi 1 ■CYBTEMEr genetikai háttér környezeti tényezők allergia hiba az immunrendszer szabályozó működéseiben idegen anyagot, kórokozót bekebeleznek, de ide tartoznak a nyúlványokkal rendelkező dendritikus sejtek, az ún. természetes ölősejtek, és a különböző testnedvekben jelenlévő komplementrendszer is. A testszerte mindenhol előforduló faAllergének Pázsitfüvek Állati szőrök ilősködésre. Nagyon fontos tehát, logy megfelelő gyorsasággal és a negfelelő helyen alakuljon ki a vá- aszreakció. AZ IMMUNRENDSZER ________HADSEREGE_________ L természetes immunrendszer hadserege” különböző célokra „ki- :épzett” sejtekből és molekulákból ill. Az élővilág evolúciója során zámos olyan mechanizmus alakult d, amely az idegen behatolók na- ;yon gyors elpusztítását vagy ha- ástalanítását biztosítja, így akadá- yozva meg a kórokozó elterjedőét, illetve nagymértékű elszaporo- lását a megtámadott szervezetben, smerve a káros mikrobák gyors zaporodási ütemét (például szá- nos baktérium tömege 20 percen- ;ént megduplázódhat - persze ez ügg a környezeti tényezőktől is: a íőmérséklettől, különböző táp- ínyagok jelenlététől, illetve hiá- íyától stb.), a hatékony azonnali eakció a gazdaszervezet túlélése izempontjából alapvető fontosságú. V kórokozó mikrobák (patogének) izonnali elpusztításában döntő lósejtek bekebelezik és lebontják az idegen anyagot, míg a természetes ölősejtek a test szinte bármely pontján képesek megfelelő jelfogóik (receptoraik) segítségével felismerni, és ezt követően elpusztítani a gazdaszervezet vírussal fertőzött vagy tumorossá fajult sejtjeit. Az immunrendszer evolúciójával kapcsolatos kutatásokból ma már tudjuk, hogy az alacsonyabb rendű állatfajok, sőt a növények is rendelkeznek a természetes immunrendszeregyes eszközeivel (ez utóbbiról nemrég Element Zoltán akadémikus tartott előadást a Mindentudás Egyetemén). AZ ADAPTÍV immunitás Az adaptív immunitás nem öröklődik: a készletet mindenki naponta újratermeli. Mi történik akkor, amikor valaki ránk tüsszent a villamoson, és az általunk beszívott levegővel influenzavírusok jutnak a tüdőnkbe? Tapasztalatból tudjuk, hogy nem minden esetben betegszünk meg egy ilyen „találkozás” után. Ez annak köszönhető, hogy az előbb bemutatott, állandóan készenlétben álló sejtek és molekulák ERDEI ANNA immunológus Erdei Anna 1951-ben született. Az ELTE-n szerzett biológia-kémia szakos diplomát 1974-ben, azóta az ELTE Immunológiai Tanszékén dolgozik, jelenleg tanszékvezető. Külföldi vendégkutató, illetve vendégprofesszorvolt az Oxfordi Egyetemen (Anglia), a Bázeli Immunológiai Intézetben (Svájc), a Robert Koch Intézetben (Berlin, Németország), a Weizmann Intézetben (Rehovot, Izrael) és 2002-től állandó vendég- professzor az Innsbrucki Egyetemen (Ausztria). Kutatási területe az immunválasz kialakulásának mechanizmusa, a természetes immunitás szerepe és az adaptív immunitással való kapcsolódása, az immunfolyamatok szabályozása. 1995 óta az MTA tagja, számos további testület tisztségviselője: például az ELTE TTK Biológiai Doktori Iskola vezetője, a European Federation of Immunological Societies főtitkára. rábban említettek közül a dendritikus sejtek és a makrofágok nagyon fontos szerepe az, hogy a kórokozó jellemző fehérjeszakaszait bemutatják az adaptív immunrendszer számára. Ez utóbbi kulcsszereplői a nyiroksejtek, melyeknek két fő típusa ismert: az ún. T- és B-limfociták. Ezek a nyiroksejtek milliárd, azaz: 1 000 000 000 különféle célpont felismerésére képes jelfogót (receptort) tudnak elkészíteni. Az immunrendszer fantasztikus képlékenységét bizonyítja, hogy ez a repertoár olyan struktúrák felismerését is lehetővé teszi, amelyek elő sem fordulnak természetes környezetünkben - ilyenek például a különböző mesterséges úton előállított (szintetikus) anyagok. Nagyon sokáig nem tudták a kutatók megmagyarázni, hogyan alakulhat ki az immunrendszernek ez a „mindent felismerő” képessége. A múlt század közepétől kezdve az immunológiai vonatkozású Nobel-díjak többségét e sokféleség eredetének feltárásáért és az immunológiai felismerés molekuláris mechanizmusának megismeréséért adományozták a legkiválóbb tudósoknak. A LIMFOCITA-ÁLLOMÁNY Limfocita-állományunk milliárdnyi idegen anyagot képes felismerni. Adaptív immunrendszer csak a gerinces fajokban alakult ki, ugyanis csak ezekben a szervezetekben jöhetett létre a nagyszámú idegen anyag felismerését biztosító limfocita-repertoár. Az evolúció során a halak kifejlődésekor jelentek meg a limfociták, amelyek felszínén olyan, több fehérje-láncból álló jelfogó molekulák (receptorok) jelennek meg, amelyek képesek felismerni a legkülönbözőbb idegen struktúrákat, az ún. antigéneket. Ezt a képességet az biztosítja, hogy a milliárdos nagyságrendben keletkező limfocita-változatokon, -kiónokon megjelenő receptorok más és más struktúra felismerésére képesek, vagyis különböző a fajlagossá- guk. Bár antigén-dús környezetben élünk, nyilvánvaló, hogy a nagyméretű limfocita-készlet jelentős része „használatlan” marad, vagyis a sejtek többsége nem találkozik a „neki megfelelő” antigénnel. Ezek a sejtek 1-2 hétig keringenek a szervezetben, azután elpusztulnak. Mivel azonban az immunrendszer feladata az állandó védelem biztosítása, a repertoár mérete nem változhat. Ezért tehát a hatalmas méretű készletet immunrendszerünk nap mint nap előállítja. Ha kórokozó kerül a szervezetbe, akkor az adott patogén felismerésére képes receptort hordozó kiónok (csupán néhány a milliárdból) felismerik az idegen anyagot, és aktiválódnak. Ennek eredményeként ellenanyagot (immunglobulint, rövidítve Ig-t) termelő sejtek, az immunválasz során fontos molekulákat termelő limfociták alakulnak ki, amelyek mind hozzájárulnak a kórokozó eltávolításához. Az adaptív immunválasz egyik fontos jellemzője a nagyfokú fajlagos- ság (ezt a nagy méretű receptorkészlet biztosítja), a másik pedig az, hogy a folyamat során kiválasztott kiónokból hosszú életű memóriasejtek is keletkeznek. Ez a mechanizmus biztosítja azt, hogy a kórokozó ismételt támadása esetén rövid idő alatt nagyon hatékony immunválasz alakul ki. Gondoljunk a gyermekkorban kapott védőoltásokra, amelyek gyakran egész életre szóló védelmet biztosítanak. A KETTŐS VÉDVONAL Természetes és adaptív egymásra épül, így lesz hatékony, kettős „védvonal”. A limfociták aktiválódása nem jöhet létre a természetes immunitás résztvevői, vagyis az idegen anyagot a szervezetbe jutáskor idegrostokat védő fehérje hüvely károsodik a saját anyagot megtámadó T-limfociták, makrofágok, ellenanyag-molekulák és a komplementrendszer működése következtében. Az immunrendszer fokozott működése okozza az allergiás reakciók kialakulását. Ma már népbetegségnek is nevezhetjük ezt a túlérzékenységi reakciót, mivel minden ötödik embert érint. Az allergia kialakulásában az adott egyén genetikai adottságai mellett a környezeti (vtlMXf-NinJIXÁSll Halálozási okok statisztikája, (WHO 1998) I fertőző mikrobák I szülés körüli Órák □ keringési rendszer B légzőszervi □ egyéb betegségek: AIDS, kanyaró, malária, tüdőgyulladás, tuberkulózis , Az egyensúlyban lévő immunrendszer komplement rendszer T-limfociták falósejtek B-limfociták természetes ölősejtek azonnal felvevő és feldolgozó makrofágok és dendritikus sejtek segítsége nélkül. A különböző sejtek kölcsönhatása a másodlagos nyirokszervekben - például a nyirokcsomókban, mandulákban - zajlik le. A folyamat eredménye a fajlagos ellenanyag-molekulák nagymennyiségű termelése, amelyek a szervezetet megtámadó kórokozóhoz kötődnek. Az így „megjelölt” vírust vagy baktériumot könnyen elpusztítják a természetes immunrendszer elemei: az aktiválódó komplementláncreakció és a falósejtek. ALLERGIÁINK MECHANIZMUSA Amikor a rendszerben zavar támad: allergiáink mechanizmusa. Immunrendszerünk működése nagyon bonyolult, érthető, hogy kisiklása kóros folyamatok kialakulásához vezethet. Ilyen eset például, amikor az immunrendszer saját struktúrákkal szemben kialakult toleranciája megszűnik, különböző okok miatt a szervezet anyagait tekinti idegennek, és a saját sejteket, szerveket támadja meg. Ezek a folyamatok vezetnek az ún. autoimmun betegségek kialakulásához, amelyek a lakosság 6-7 %-át érintik. Az egyik ilyen ismert kórkép, a sclerosis multiplex esetében az tényezők (az ún. allergének: pollen, házipor, állatszőr jelenléte) és az immunrendszer szabályozó működésének zavarai is szerepet játszanak. Az allergiás reakció kulcsszereplői az elszórtan a test mindert részében jelen lévő ún. hízósejtek, valamint az allergén hatására termelődő jellegzetes ellenanyag-molekulák (IgE típusúak). Az allergén hatására az IgE ellenanyag közvetítésével aktiválódnak a sejtek, ami az allergiás reakció jellemző tüneteit okozó anyagok kiszabadulását eredményezi a sejtekből. Ezek az anyagok - köztük például a széles körben ismert hisztamin - okozzák az allergiás reakció jól ismert és kellemetlen tüneteit: viszketés, tüsszögés, ödémás duzzanat, fokozott mirigy-elválasztás. Világszerte számos intézetben foglalkoznak allergiaellenes szerek fejlesztésével. Az ELTE Immunológia Tanszékének kutatói a hízósejtek aktiválódásának gátlását kísérlik meg olyan kis molekulák alkalmazásával, amelyek az IgE-t megkötő receptorkomplex egyik láncához kötődve gátolják a sejtek aktiválását. Készítette az M&H Communications szabad felhasználásra, a szerzői jogok korlátozása nélkül.
