Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)
2003-05-31 / 124. szám, szombat
12 ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS 31. Családi kör Tavaszi rajzpályázatából rendhagyó gyermeknapi képzőművészeti kiállítást rendez Dunaszerdahely sétálóutcájában a Családi Könyvklub A vasárnap délután LUKOVICS TÜNDE A hazai magyar olvasóknak a dunaszer- dahelyi székhelyű II Családi Könyvklub- ról eddig elsősorban egy korrekt, fiatalos lendületű, állandóan kísérletező, a vásárlók igényeit kereső könyvkereskedelmi szolgáltatás jutott az eszébe. Tetszetős, színes, ingyenes könyvkatalógusai szinte minden magyar családhoz eljutnak, s még a különösen igényes könyvbarátok is kedvükre válogathatnak belőlük, bárki megtalálhatja a mindennapi „szellemi-irodalmi csemegéjét”. A napokban egy újabb meglepetéssel áll a dunaszerdahelyiek elé a cég. Június 2-án a korzón a járókelők szokatlan képzőművészeti kiállítást tekinthetnek majd meg, mégpedig a Családi Könyvklub által kiírt Vasárnap délután című rajzpályázat gyermek alkotói mutatkoznak be Pozsonytól Királyhelmecig. Győry Attilát, a Családi Könyvklub igazgatóját arról kérdezzük, hogyan jutott egy könyvkereskedelmi vállalatnak az eszébe épp gyermekrajz-kiállítást szervezni? Az az igazság, hogy álmomban sem jutott az eszembe, hiszen a Családi Könyvklub jelenleg is teljes gőzzel az új, nyári könyvkatalógusára koncentrál. A kiállítás előzménye nagyon prózai. Mi természetesen ke- reskedelmüeg folyamatosan figyeljük, teszteljük a katalógusainkban bemutatott gyermekirodalmi könyveket is, s meg kell, hogy mondjam, folyamatosan óriási igény mutatkozik rájuk. Nemcsak a mesekönyveknek van nagy keletjük, hanem rengeteg ismeretterjesztő, ifjúsági regény, sőt a gyermekneveléssel kapcsolatos önfejlesztő, elsősorban a szülőknek kínált könyvre is igény van. Nyilvánvaló tehát, hogy tagjaink többsége családos, s ebből kifolyólag az elmúlt tavaszi periódusban egy játékos ödetünk támadt. Úgy gondoltuk, hogy megszólítjuk a gyermekeket is, s kitaláltunk nekik egy klasszikus rajzos feladatot, mégpedig a Vasárnap délután témára. És mit reméltek ettől? Bevallom őszintén, én nem vártam nagy sikert. Úgy tippeltünk, jó ha húszán elküldik a rajzukat, s akkor majd minden gyermeket megajándékozunk egy 300 korona értékű könyvjutalommal, amelyet természetesen ők maguk választhatnak ki a nyári katalógusunkból. Kész a képlet, persze nem adtuk olyan köny- nyen, felhívtuk a gyerekek figyelmét, hogy a húsz szerencsést a leg- jobbakból kisorsoljuk. Felhívtam Németh Ilona Munkácsy-díjas képzőművészt, aki amellett, hogy számos nemzetközi kiállításra hívják, gyermekkönyveket is illusztrál, választaná majd ki a húsz nyertest, s nagy örömömre elvállalta. Elindult hát az akció, s lám, a meglepetésünk csak egyre nőtt, amikor özönleni kezdtek a szebbnél szebb, ötletekben tobzódó gyermekrajzok! Hihetetlen érzés volt, az egész csapat izgatottan várta a postát, kíváncsiak voltunk a rajzokra. Voltak keáVencek is? Mint mindig, de tulajdonképpen nem ez a lényeg. Jó volt úgy kezdeni a napot, hogy 6-12 éves gyerekek rajzait nézegettük, jó volt tudni, hogy valahol van egy alkotói fantáziával megáldott gyermek, aki a felhívásunkra ceruzát fogott, s annak a ceruzának a hegyével megüzente, hogy miképpen is élnek odahaza, Szabó Ildikó, 13 éves, Dióspatony mit is takar az a sokat használt szó, hogy otthon, hogy érti ő, milyen is az a vasárnap délután. Mert a vasárnap délután szerintem sokunk kedvenc időszaka... A vasárnapi ebéd után a család kicsit elalél, angyalokká válunk, kikapcsolódunk, igazi szent napot ünnepiünk... Na most ebből az „ünneplésből” kaptunk egy kis ízelítőt... És szeretném is megragadni az alkalmat, hogy a Családi Könyvklub nevében megköszönjem a gyerekeknek azt a sok-sok értékes alkotást, mellyel örömet szereztek nemcsak nekünk, hanem barátainknak és ismerőseinknek is, s csak remélni merem, hogy ők is ugyanolyan örömmel küldték, amilyennel mi fogadtuk rajzaikat. És eljutottunk a kiállítás gondolatáig... Pontosabban a sorsolásig! Ilona egy Kohel Zoltán, 6 éves, Vásárút Bielik Dávid, 9 éves, Alsószeli Varga Csaba, 9 éves, Alsószeli Lovász Anikó, 6 éves, Megyercs Bankó Katalin, 10 éves egész napot foglalkozott a képekkel, mindegyiket tüzetesen megnézte, s véleményét büszkén tolmácsolhatom a gyerekeknek: megtiszteltetés volt számára megismerkedni ennyi tehetséges gyermek alkotásával, bepillantást kapni a családok intim pillanataiba, mert bizony a gyermekek nem teketóriáznak, lelőtték a témát! És hogy mit csinálunk vasárnap délután? Fekszünk, tévét nézünk, a számítógépet püföl- jük, olvasunk, a testvérekkel, a barátokkal játszunk, állatokkal foglalkozunk... Hihetetlen képek jöttek ösz- sze, persze, hangsúlyozom, úgy, ahogy azt a 6-12 éves gyerekek látták. Aztán Ilonából csak kibújt a képzőművész, megkérdezte elég provokatívan, hogy miért nem állítjuk ki a képeket? Igaz is, miért nem? Na, ettől a pillanattól kezdve felgyorsultunk. Ezennel szeretném meghívni a Családi Kör kedves olvasóit - mondjuk, a nemzetközi gyermeknap alkalmából - egy, a maga nemében szokatlan, exkluzív képző- művészeti kiállításra, amelyet Dunaszerdahely sétálóutcájában rendezünk meg. A hangulatos, ódivatú lámpasorok közé egyszerűen zsineget húzunk, s csipeszekkel felerősítjük az alkotásokat. Bárki megtekintheti őket. S az örömöm határtalan, mivel június 3-tól kezdődik a neves Duna Menti Tavasz - tehát biztosra veszem, hogy a kiállított rajzokban nemcsak a szerdahelyi polgárok, valamint az éppen arra járók-kelők fognak gyönyörködni, hanem remélem, a népes gyermeksereg is időt szakít megtekintésükre. Még egyszer, hol és mikor? Június 2-tól, azaz hétfőtől, a Bartók Béla sétányon. S hogy meddig? Bevallom, nem tudom. Talán amíg akad érdeklődő. Mi egyszerűen csak csináljuk, és szeretnénk, ha minél többen örülhetnének neki... Kedves Gyerekek! Nem kell mást tennetek, csak elolvasni a Családi Kör negyedik oldalát, s akkor gond nélkül meg tudjátok jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldjétek be a Családi Kör címére, de ne feledjétek el feltüntetni a sajátotokat sem. Mert aki velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Lilium Aurum ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: június 5. 1. Hol lesznek kiállítva a CsaláGYERMEKNAPI KVÍZ di Könyvklub gyermekrajz- pályázatának alkotásai? aj Pozsonyban b) Dunaszerdahelyen c) Királyhelmecen 2. Milyen témára készültek ezek a rajzok? a) Vasárnap délután b) Családi kirándulás c) Szabadidőin 3. Mi lett az Úritökkel Lázár Ervin meséjében? a) elgurult b) megették ej elszáradt 4. írd meg, a hat bemutatott rajz közül Neked melyik tetszik a legjobban! Május 24-ei Családi kvízünk fiélyes megfejtése: lb, 2c, 3a, 4c, 5a. A Lilium Aurum ajándékát Pólya Csaba, zselizi kedves olvasónk nyerte. ÍRÓ olvasók Erdei bál Zöld erdőnek rejtekében ezer tücsök muzsikál. Jaj, de jó, hogy táncolhatunk, cirip-cirip, szól egy lány. Pillangópár suhan oda ékes tarka selyemben. Számyacskájuk alig lebben^ s eltűnnek a tömegben. Szarvasbogár ágaskodik, úgy öleli a párját. Rezes hangján nagyot kurjant, s énekli a nótáját. Százszámra érkeznek még, forog már a sok-sok pár. Pirkadatig szól a zene, addig tart a nagy-nagy bál. Nagy Ilona Nagy Csilla akvarellje CSALÁDI MESETAR A nyúl mint tolmács LÁZÁR ERVIN A tisztás szélén egy kerek képű Úritök vigyorgott. Nagyon tehetséges volt eb- mmmmm ben a műfajban. Istenien tudott vigyorogni. Persze ez nem túlságosan lényeges. Mivelhogy a tisztáson éppen a Kecske reggelizett. Ő sem túl lényeges, de róla akarok mes.élni. A mese kezdetén, tehát most, egy időben a nem túl lényeges Úritok mesteri vigyorgásával, a Kecske azt mondta: - Mek-mek. Nos, ha tudnék kecskéül, ezen 1 . nyomban mondanám is, mit jelent ez a mek-mek. A bökkenő az, hogy nem tudok kecskéül. így hát jelenthette azt is, hogy: „Hej, de jó ez a friss réti csenkesz!”, de azt is, hogy: „Mindig csak ez a vacak réti csenkesz! Unom.” Ez azonban most már sohasem derül ki, már csak azért se, mert az erdőből kilépett a Ló, megállt a tisztás szélén, és jó hangosan azt mondta:- Nyihaha. A Kecske fölkapta a fejét, egy darabig bámult a Lóra, mint borjú az új kapura. Aztán olyan nem- tudomformán széttárta a két első lábát, jelezvén, hogy ebből a nyihahából egy kukkot sem ért.- Mek-mek. - Majd kis gondolkodás után még hozzátette: - mek. A Ló megrántotta a vállát, egyúttal a fejét is rázta, s azt mondta:- Nyihaha. Ami jelenthette azt is, hogy „nem értem”, de eseüeg azt is, hogy, jó napot”. Nem tudom. Sajnos, nem tudok lóul. Nagyobb baj, hogy a Kecske sem tudott. Közelebb léptek egymáshoz.- Nyihaha, nyihaha. - Magyarázta a Ló.- Mek-mek, próbálkozott a Kecske. Jó lassan, tagoltan mondta, hátha így megérti a Ló. De nem értette. A Kecske búsan vakargatta a feje búbját, a Ló meg minden erejét összeszedve gondolkozott. Ettől még a szokásosnál is jobban kétfelé állt a füle. Aztán felderült a képe. Rájött, hogy tud egy kicsit szamárul.- I-ó, i-ó - mondta. A kiejtése nem volt ugyan tökéletes, de aki tud szamárul, az megérti. A Kecske azonban szamárul sem tudott. De ha már a Ló idegen nyelven beszélt, ő sem akart szégyenben maradni, megszólalt birkául, azaz ahogy az előkelőbbek mondják: juhul.- Beee - mondta. A Ló rázta a fejét. Nem tudott birkául. Már-mág úgy tűnt, sohasem vergődnek zöld ágra. Ekkor az Úritök észrevette a Nyulat, és kiáltozni kezdett neki. Úritökül. Erre az időre még a vigyorgását is abbahagyta. A Nyúl, tekintve, hogy a legműveltebb állatok közé tartozott az erdőben (lám, úritökül is tudott), azon nyomban megértette, miről van szó, és méltóságteljes léptekkel közelebb jött. Legszívesebben futott volna, de hát ilyen nagy tudású állathoz, ugye, nem illik az ugrifüles futkározás.- Na, csak mondjátok- mondta -, szerencsére én minden nyelven beszélek. Ebbe a mondatba kicsit belepirult, mert az az igazság, hogy őzül éppen hogy csak makogott valamit, és sárgarigóul meg pacsirtául nem tudott egy kukkot sem. De azért rendes kis állat volt, legalább elpirult, ha hazudott. A Ló meg a Kecske nagyon megörült neki.- Nyihaha - mondta a Ló.- Mik-mek? Mik-mek? - kérdezte izgatottan a Nyulat a Kecske.- Azt mondja, hogy mek-mek - tolmácsolta a Nyúl. A Kecske arca földerült és boldogan mondta:- Mek-mek, mek-mek.- Nyiha? Nyiha? - kérdezte most a Ló. A Nyúl fordított.- Azt mondja a Kecske, hogy nyihaha - világosította fel a Lovat. A Ló meg a Kecske összenevettek, és barátságosan lapogatták egymás lapockáját. Ezt a Kecske unta meg előbb. Karon fogta a Lovat, odaballagtak az Úritökhöz és megették. „Vajon jól fordítottam?” - tűnődött a Nyúl, és a homlokát ráncolta. Orosz Ádám rajza CSALÁDI KÖR Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814.64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
