Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)
2003-05-05 / 102. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. MÁJl KOMMENTÁR Az érem zűrös oldala SZILVÁSSY JÓZSEF Megkezdődött hát a hazai európai uniós kampány, amelybe nemcsak a pártok és civil szerveződések, hanem a szakszervezeti fővezérek is nagy hangerővel és elkötelezettséggel vetették be magukat. A nagy csinnadratta ellenére sem hiszem, hogy látványos eredménye volna egynémely reklámszakértő által kiagyalt mozgósító kampánynak, amikor közhelyes jelszavakkal győzködik a választópolgárokat, hogy alig két hét múlva menjenek el voksolni. Ezzel a módszerrel ugyanis kiskorúsítják a célszemélyeket, akik semmiképpen sem azok, hiszen tudnak a saját eszükkel gondolkodni. A legtöbbjük saját mérlegelés és elhatározás, nem pedig mások hangoskodása alapján dönt. Nyilvánvalóan ezt a tényt ismerte fel az egyik legolvasottabb szlovák hetilap szerkesztősége, amikor saját öúettel állt elő. Politikai sóderek helyett katasztrófa-forgatókönyvet közölt, azaz számba vette azokat a következményeket, amelyekkel mindannyian szembesülnénk, ha Szlovákia egy év múlva - éppen az alacsony részvétel miatt eredménytelen népszavazás okán - nem léphetne be az EU-ba. Nincs értelme azzal foglalkozni, hogy ez a szcenárió nem életszerű, hiszen a szlovákiai referendum nem ügydöntő. Ám Brüsszelt és a csatlakozásunkat szentesítő országok parlamentjeit nyilvánvalóan gondolkodóba ejtené a szlovákiai polgárok többségének közömbössége. Ezért érdemes komolyan foglalkozni az esedeges eredménytelen referendum kiváltotta következményekkel, amelyeket mindannyian megéreznénk. Először is azonnal a schengeni határokon kívülre kerülnénk. Magyarán: rögtön megszigorítanák az ellenőrzést a szlovák-magyar határátkelőkön is. Az sem elképzelhetetlen, hogy minden szomszédunk - kivéve Ukrajnát - fokozatosan bevezetné a vízumkényszert. Pedig csupán néhány hete tapasztalhatjuk a küszöbön álló uniós csatiakozás egyik első kedvező jelét: az eddiginél sokkal gyorsabb, nagyvonalúbb átléptetést a magyar, továbbá a cseh és a lengyel határátkelőkön. Joggal bosszankodnak a gazdák és más mezőgazdászok amiatt, hogy több éven át kisebb uniós támogatást kapnak, mint nyugati vetélytársaik. Amiatt is, hogy ezt a hátrányt a Dzurinda-kabinet még annyival sem óhajtja mérsékelni, mint a három visegrádi kormány. Ám még ezek az uniós kifizetések, valamint az exporttámogatások is elmaradnának, ha nem megyünk el voksolni. S a szlovák agrárium végképp a padlóra kerülne, mert a hazai piacot is elárasztanák a fenti támogatások miatt is lényegesen olcsóbb áruk. Ugyanilyen csődhelyzetbe kerülne az egyre nagyobb kivitelt produkáló szlovákiai gépipar és több más ágazat is. Sok igazság van abban, hogy lerongyolódott közép-európai testvérek kopogtatnak Brüsszelben. Ilyen állapotban bizony szinte sziszifuszi feladat talpon maradni a tehetős és rámenős újdonsült családtaggal szemben. Ám csüggedésre, kishitűségre semmi okunk. Már csak azért sem, mert le- írhatatlanul sok közép-európai személy - köztük ragyogó életutakat bejárt ismert és ismeretlen magyarok - példája igazolja, hogy aki ebben a térségben született, az kreativitásával, tudásával és alkalmazkodóképességével helytáll a legkiélezettebb versengésben is. Gyermekeink, unokáink ezeket a tulajdonságokat örökölték elődeinktől. Adjunk hát önmagunknak és főleg nekik esélyt az emberibb élethez. Ez csak úgy lehetséges, ha a jövő hét végén mindannyian elmegyünk voksolni. Hány éves a besúgó? TÓTH MIHÁLY Tíz éve találgatjuk, ki mindenki érdekelt abban, hogy Szlovákiában ne tegyék közzé a pártállami spiclik névsorát. A csehszlovák állam kettéválását követő első időszakban szívesen elhittük, hogy a lista nyilvánosságra hozatalának elszabotálásában kizárólag a HZDS és környezete érdekelt. Volt is nagy felháborodás az idő tájt a Meciar ellenzékét alkotó pártok soraiban! Még a kevésbé naivak is úgy vélték, hogy a volt besúgók zöme a mozgalom vezette koalíció három pártja környékén találta meg számítását. Aztán egyszer a HZDS diadalsorozatának is vége szakadt, és az első Dzurinda-kormány megalakulásakor sokan várták, hogy az új adminisztráció postafordultával bejelenti: gyorsított eljárással tető alá hozza a felfüggesztett hatályú ügynöktörvényt. Még lassított eljárással se lett ebből semmi. Azt is legfeljebb sejteni lehetett, hogy a koalíció pártjai közül melyik gátolja és (legalább elméletben) melyik szorgalmazná a rendszerváltás másnapján megígért igazságtételt. Pedig 1998 és 2002 között többször is volt rá eset, amikor kisebb- nagyobb titkosszolgálati botrány apropóján kiderült, lenne társadalmi igény a múlt megismerésére. „Nincs rá politikai akarat” - hangzott el varázsigeként, valahányszor egy-egy kákán is csomót kereső újságíró, netán a kárvallottak közül bárki felhánytorgatta a kérdés megoldatlanságát. De még a politikai akarat hiányának minden más érv fölé helyezésénél is megdöbbentőbb volt, amikora Dzurinda-koalíció egyik pártjának elnöke élvezkedve azzal söpörte szőnyeg alá a pártja színeiben tündöklő parlamenti képviselő besúgói múltja kapcsán feltett kérdést, hogy „nincs rá törvény”. A klasszikussal szólva: gagyogva és ragyogva mondatott ki a törvényhozói érvelés. Csehországhoz képest Szlovákiában éveket késett a Rudé krávo-lista közismert névsor használhatóságának elismerése. Nem csak a politikai akarat, illetve az ügynöktörvény hiánya miatt vagyunk késésben. A közömbösség is közrejátszik. A parlament védelmi és biztonsági bizottságának elnöke pártja, a Smer álláspontját ismertetve így érvelt: „A Smer képviselői klubjában ez (mármint az átvilágítási törvénymódosításának elfogadása- a szerző megj.) nem okozna problémát, a mi átlagéletkorunk 33 év.” Több mindent sugall ez a kijelentés. Annak gyanítását is, hogy más, magasabb átlagéletkorú klubokban vannak honatyák, akik rajta szerepelnek a listán. Ezenkívül az ember felteszi a kérdést: a nagy jövő előtt álló Smer vezetőinek politikai távolbalátása csak addig terjedj ameddig őket nem érinti az adott probléma? Nyilvánvaló, hogy az StB-s lista és iratok nyilvánosságra hozatalánák kilátásba helyezése és a titkos információk kezelésének szigorítására vonatkozó törvény az EU-hoz és a NATO-hoz csatlakozással függ össze. A biztonsági kockázat csökkentése a cél. A gesztus nem egészen a törvényhozók önszántából történt. A „kutyát” bottal hajszolták a nyúl után. DIE PRESSE Mintegy 110 millió euró maradt meg a II. világháború idején Ausztriában foglalkoztatott kényszermunkások kárpótlására létrehozott alapból - nyilatkozta Ludwig Steiner kuratóriumi elnök. A pénz nem folyhat vissza a költségvetésbe: további sorsáról a kuratóriumnak kell döntenie, amelyben az áldozatok szervezeteinek képviselői is helyet foglalnak, s azok soha nem járulnának hozzá, hogy az osztrák költségvetés kapja - véli Steiner. TALLÓZÓ THE SUNDAY TIMES Titkos tárgyalásokat folytat a 1 választásokon egyre sikeresebb sőjobboldali Brit Nemzeti Pá francia szélsőjobb fő erejéve Jean-Marie Le Pen nevével fél zett Nemzeti Fronttal arról, ho két párt szövetségben induljon vő évi európai parlamenti vála sokon - írta a brit vasárnapi lap tesülése szerint Nick Griffin, a elnöke a minap egy londoni sz dában vacsorán látta vendégü Pent; ez volt az első találkozó < pártvezető között. „Az Európai lamentben jelenleg tárgyalt egyi vaslat szerint bármely olyan pár portosulás közveden támogatá juthatna a brüsszeli kassz; amely legalább három EU-állan szervezetten működik” - írta a ság. Belga és olasz szélsőséges tok is lehetséges partnernek te hetők a tervbe vett szövetség 1 hozásában. Griffin elismerte, 1 Le Pennel „részletekbe men megvitatta egy üyen politikai b megalakítását, amely „valószín nincs már nagyon messze”. A Báli szigetén elkövetett terrortámadás hasonló hatással volt Canberrára, mint 2001. szeptember 11-e Washington Ausztrália, a távoli nagy nyerte: Az iraki háborúval kapcsolatos elemzések foglalkoztak szinte az összes érintett ország - az Egyesült Államok, az európai hatalmak (főleg Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Spanyol- ország), a közel-keleti államok, valamint Oroszország és Kína - szerepével, pozíciójával és általában a konfliktus hatásával az említett országok nemzetközi kapcsolatokban elfoglalt helyzetére. ONDREJCSÁK RÓBERT Egy ország viszont - noha az USA második legfontosabb szövetségese volt a háborúban, legalábbis a katonai részvétel szempontjából - szinte minden értékelésből kimaradt: Ausztrália. Ez nagyon sokszor indokolatlan volt, ami minden bizonnyal földrajzi fekvésének tulajdonítható. Márpedig elmondható: ha az iraki háborút olyan összefüggéseiben vizsgáljuk, hogy milyen hatással volt az egyes országok befolyására és pozíciójára, akkor a konfliktus egyik nagy nyertese Ausztrália. Két tényező volt döntő hatással az ausztrálok nagyon egyértelmű kiállására az amerikaiak mellett: az egyik a hosszú távú stratégiai érdekek, a másik pedig a Báli szigetén elkövetett merénylet, amelynek többségében ausztrál turisták voltak az áldozatai. Először is vizsgáljuk meg az ausztrál geopolitikai és stratégiai érdekeket. Az ország fekvéséből adódik, hogy komoly mértékű, biztonságát és függetlenségét ténylegesen is fenyegető katonai akció egyedül csak az indonéz szigetvilágon keresztül intézhető ellene (lásd például a második világháborút, amelynek során nagyon komolyan megvolt a lehetősége annak, hogy a császári haderő képes lesz támadást intézni Ausztrália ellen). Ezt tartalmazzák az ausztrál stratégiai dokumentumok, doktrínák is, amelyek szerint akár északról, akár nyugat felől merülne fel komoly fenyegetés, mindez addig nem lehet igazán reális, míg a potenciális támadó nem ellenőrzi Indonéziát. Természetesen konkrét országok említéséről nem lehet szó ilyen - nyilvános - dokumentumokban, de nyilvánvaló, hogy az észak felől érkező potenciális fenyegetés forrása a jelenlegi körülmények és a néhány évtizeden belül kialakuló állapotok szerint egyedül csak Kína lehet (nyugatról pedig esetleg India, de Delhinek még sokáig nem lesz lehetősége ilyen mértékű akcióra, ráadásul végképp nem állna érdekében, hogy fenyegessen egy potenciális, a Kína elleni egyensúly megteremtésében komoly szerepet játszó „barátot”). Indonézia tehát geopolitikai fekvése miatt központi szerepet játszik az ausztrál külpolitikában és biztonságpolitikában egyaránt. Canberra támogatása viszont Indonézia számára fontos, hiszen van egy biztos „háttere” az északról dél felé ható „stratégiai nyomással” szemben. Ez a kölcsönösen előnyös kapcsolat kifejezésre jutott a viszonylag szoros ausztrál-indonéz biztonsági együttműködésben is. Nyilvánvaló viszont, hogy ha a jelenlegi folyamatok nem változnak meg radikálisan, Kína hatalma, befolyása és katonai lehetőségei olyan mértékben fognak növekedni az elkövetkező néhány évtizedben - ráadásul Peking esetleges terjeszkedésének elsődleges iránya minden bizonnyal a Dél-kínai-tenger és Délkelet-Ázsia lesz -, amely biztonsági kihívásra Ausztrália már nem lesz képes válaszolni. Ezért az ausztrálok számára létfontosságú az amerikaiakkal fenntartott szoros szövetség ápolása, hiszen az USA az az erő, amely képes fenntartani a hatalmi egyensúlyt Kelet- és Délkelet-Ázsi- ában. A másik tényező, amely még inkább az Egyesült Államok pártjára állította Ausztráliát, a Báli szigetén elkövetett terrortámadás volt. Ez hasonló hatással volt az ausztrálokra, mint 2001. szeptember 11-e az amerikaiakra. Ráadásul rámutatott a ter'roristaszervezetek okozta legfőbb veszélyforrásra, hogy gyakorlatilag sehol és senki nincs teljes biztonságban velük szemben. Ez a tapasztalat még közelebb hozta egymáshoz az amerikaiakat és az ausztrálokat, akik ezután nagyon szorosan koordinálták a terrorizmusellenes akcióikat. Erre utalt például az Afganisztánban folyó hadműveletekben a koLétfontosságú az amerikaiakkal fenntartott szoros szövetség ápolása. moly ausztrál részvétel is (azt, hogy az ausztrál haderő képes és hajlandó is jelentős hadműveleteket végrehajtani saját országa határain túl, ékesen bizonyította jóval Afganisztán előtt már a kelet- timori hadművelet is). Canberra ezzel a támogatással az egyik legszorosabb amerikai szövetséges szerepébe manőverezte be magát, akinek a véleményét kikérik fontos kérdésekben is - természetesen elsősorban azokkal a régiókkal kapcsolatban, amelyek összefüggnek az ausztrál érdekekkel (ilyen elsősorban Délkelet-Ázsia). Áz ausztráloknak tehát bizonyos térségekkel kapcsolatban olyan szerep jutott, mint Nagy-Britanniának Európával és a Közel-Kelettel összefüggésben (az Irakkal kapcsolatos, Európa és az USA közötti egyeztetések folyamatában a britek mellett ilyen szerephez jutott még Spanyolország is, elsősorban Jósé Maria Aznar spanyol miniszti nőknek köszönhetően). Terme tesen az Irak elleni hadművel sikeres lezárása és az ebben szott viszonylag fontos aus; szerep (mintegy 2000 ausztrál tona vett részt a hadműveletek elsősorban a különleges egyse soraiból, kiegészülve F-18-as dászbombázókkal és hadihajó is) még tovább növelte Canb súlyát. Az ausztrálok befoly tettek szert az Irak jövőjéről s tárgyalásokon, és szerephez jt tak egy olyan távoli régióban - mészetesen a Közel-Keleten amelyre „normális körűimét között” nem terjedne ki strate hatókörük. Minden bizonnyá lesz az előrelátó ausztrál poli legpozitívabb hatása az ország dekeire, hogy ha a jövőben ese rászorulnának szövetségeseik amerikaiak és a britek - segítsi re, akkor nem kell azon izguln hogy megkapják-e a kért segi get, vagy nem. Összegzéskénl mondható, hogy Ausztrália pé ja ékes bizonyítéka annak, h egy ország befolyása nem csal olyan mérhető tényezők füg; nye, mint a lakosság létszám gazdaság ereje vagy a hadsereg készültsége - annak ellenére, h ezek a legfontosabb összeti szinte minden olyan számítási elemzésnek, amely egy-egy őrs relatív erejének mérését célo Ezeket a mérhető és számmal 1 jezhető tényezőket kiegészíti) olyan nem kevésbé fontos ossz vők, mint a diplomácia hatékc sága és az ország presztízse, a lyekben Ausztrália nagyon jól repelt és szerepel. Ennek követi tében pedig befolyásosabb sz pet játszik a nemzetközi kapcs tokban, mint az lakosságának ma alapján feltételezhető volna pedig rendkívül pozitív példa í sebb és nagyobb államok szán egyaránt. Már hosszabb ideje folynak a találgatások a jelenleg Németországban állomásozó amerikai egységek áthelyezéséről Prágai viták a külföldi katonai támaszpontokról KOKES JÁNOS Nem egységesek a cseh politikusok annak megítélésében, hogyan fogadná a lakosság, ha az Egyesült Államok katonai támaszpontot kívánna létesíteni Csehországban. „Történelmünk alapján nagyon érzékenyek vagyunk, ha idegen katonai egységekről van szó a területünkön” - nyilatkozta Václav Klaus cseh államfő abban az_ interjúban, amelyet a német Süddeutsche Zeitung című lap szombati kiadása közölt. Ugyanakkor a szovjet hadsereg korábbi csehszlovákiai jelenlétére utalva úgy fogalmazott, „külföldi egységek újbóli elhelyezését valószínűleg nem üdvözölnék”. Míg Klaus tartózkodóan és - inkább - elutasítóan nyilatkozott, az európai uniós, valamint tagjelölt országok görögországi külügyminiszteri találkozóján Cyril Svobo- da, a cseh diplomácia irányítója az államfő nyilatkozatára reagálva nem zárta ki az amerikai katonák csehországi állomásoztatását. „Az Egyesült Államok európai jelenléte nélkül a mi biztonságunk nem teljes” - véli Svoboda. Leszögezte, hogy még semmi sincs eldöntve, de semmiképpen sem ítélné el ezt előre. A miniszter szerint minden attól függ, hogy hány katonáról lenne szó, s milyen feltételek mellett és hol helyeznék el őket. Vladimír Spidla kormányfő szerint még nem érkezett ilyen hivatalos kérés Prágához, ezért idő előtti a vita. Ugyanakkor úgy véli, hogy a kérdést jól meg kell fontolni, hiszen egy amerikai támaszpont pénzt hozna és új munkalehetőségeket teremtene. Jó példaként Magyarországot említette. „Magyarországon már van egy (támaszpont), s úgy tűnik, hogy hasznos (az ország számára)” - mondta Spidla szombaton este a közszolgálati televíziónak. Jaroslav Tvrdík védelmi miniszter egyértelműen támogatja egy esetleges amerikai katonai támaszpont létesítését Csehországban. Szerinte ez gazdasági hasznot hozna, és az ország biztonságát is megerősítené. A Polgári Demokratikus Párt elnöke, Miroslav Topolánek szerint a vita felesleges, mert ilyen kérés nincs az asztalon. A kommunisták az amerikaiak csehországi jele tét határozottan elutasítják. A jelenleg Németországban álló sózó egyes amerikai egységek Kf Európába való áthelyezéséről i hosszabb ideje folynak a táláig sok. Miután Berlin Párizzsal eg elutasította az Egyesült Államok ki katonai beavatkozását, a talá tások felerősödtek. Washington hivatalosan megerősítette, hog) egyes támaszpontok áthelyezi valóban mérlegeli. Az alapvető az, hogy Kelet-Európábán a tám; pontok működtetése jóval öles lenne, mint most Németországi Lengyelország, Románia és Búig; is nyíltan jelezte, hogy szívesen na területén amerikai katonai maszpontot.- Nem tudok kiegyenesedni, mert évek óta egyre nagyobb teher nehezedik rám, éspedig a családom megélhetési gondjai... (Eubomír Kotrha rajza)
