Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)

2003-05-28 / 121. szám, szerda

I 2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS 28. KOMMENTÁR Ki legyen a keresztapa? MALINÁK ISTVÁN Sokan gratuláltak Szlovákiának a népszavazási eredményhez, a legőszintébbnek talán a lengyel vezetők aggodalommal vegyes jókí­vánságai tűntek. Lengyelországban a jövő hét végén lesz a csadakozási referendum, melynek érvényességéhez ott is ötvenszázalékos részvé­tel szükséges. Kwasniewski államfő és Miller kormányfő nyilatkozatai­ból ki lehetett érezni: látadanba elfogadnák a mi 52 százalékunkat, nagyon-nagyon tartanak az alacsony részvételtől annak ellenére, hogy a felmérések szerint a lakosság háromnegyede ott is uniópárti. Nincs mód az okok elemzésére, a lengyel társadalom szerkezetének vizsgála­tára, főleg az agráriumból élők arányának boncolására. De meg lehet kockáztatni: Leszek Miller aggodalmaskodó szkepticizmusa nem elsősorban abból adódik, hogy kormánya bele is bukhat ebbe a nép­szavazásba. Varsó számára a referendum sikere presztízskérdés, elsősorban azért, hogy bizonyítsa: meg tud felelni annak az új stratégi­ai szerepkörnek, amely a nyakába szakadt. Amire egyesek értedenül tekintenek, de ami várható, kiszámítható volt, és amit az iraki háború csak felgyorsított. Anno, amikor már nyilvánvaló volt, hogy Szlovákia kimarad a NATO-bővítés első köréből, Meciar egészen az utolsó pilla­natig azzal szédítette a nagyérdeműt, hogy ezt a Nyugat Szlovákia ge- ostratégiai helyzete miatt nem teheti meg. Aztán kiderült: nemzetközi szempontból Szlovákia geostratégiai szerepe a nullához közelít. Vala­mikor 2000 derekán volt egy nagyköveti szintű tanácskozás. Itt a - nem a nyilvánosság számára készült - jegyzőkönyv szerint elhangzott, a NATO számára igazából a lengyelek felvétele volt fontos, Magyaror­szágot és Csehországot csak hozzácsapták, a kirakat számára. Ezzel Prága és Budapest képviselője önérzetesen nem értett egyet, de ennek semmi jelentősége sem volt. Kezdetben az EU-t is több körben kíván­ták bővíteni, s ki is jelölték a csadakozásra alkalmasnak ítélt első hat országot. Közülük Varsónak voltak a legnagyobb gondjai, s emlékez­hetünk, milyen igazságtalannak érezték a többiek, amiért Európa első számú hatalma, Németország többször is értésre adta: a lengyelek nél­kül nem lesz EU-bővítés. Varsó geostratégiai jelentőségével nemcsak az európai nagypolitika van tisztában, hanem az USA is, amit bizonyít, hogy a lengyelekre bízza az egyik iraki zóna irányítását. Arról nem is beszélve, hogy a francia-német tengelyt ellensúlyozandó, Varsóval mint új kelet-közép-európai hatalmi központtal számol. Az már csak hab a tortán, hogy Kwasniewski elnök a NATO lehetséges jövőbeli főtitkáraként is szóba került. Tehát Lengyelországnak már szerepe van a NATO-ban, amihez Prága és Budapest csupán asszisztálhat, és már csak nagyságánál fogva is pozíciója lesz az EU-ban. Ekkor jön a szlo­vák külügyi államtitkár, és megkérdőjelezi a visegrádi négyek szere­pét, jelentőségét. Igen, a V4-gyel sok gond volt, többen megkérdője­lezték már, például Václav Klaus és Orbán Viktor. De a négyek közül Lengyelország az egyeden, amelynek egyeden hivatalos képviselője sem mondta soha, hogy a V4 fölösleges. Ha ezt pozsonyi illetékes te­szi, amikor Szlovákia súlya az európai nagypolitikában nem több, mint egy lengyel vajdaságé, akkor az az illetékes abszolút illetéktelen­né vált arra, hogy beleszóljon a külügyek irányításába. Pozsonynak súly(talanság)ánál fogva létérdeke valamely országcsoporthoz tartoz­ni. Egyedül nem tud beleszólni az európai döntési folyamatokba, de a V4-ek összesített mandátuma már nyomhat valamit a latban. Vagyis a szlovák külpolitikának akkor is az lenne az érdeke, hogy megpróbálja mindenáron életben tartani a visegrádi együttműködést, ha netán Var­só fanyalogna. A pillanatnyi nemzetközi felállástól függedenül, és mert minden változik: egy kis posztkommunista országocska minden­napos gondjai érthetőbbek lennének Berlin, Párizs vagy London, mint a lengyelek számára? JEGYZET Napfény és porfelhő N. TÓTH ANIKÓ Kisvárosi üzletsor, péntek dél­utáni nyüzsgés, napfény. Kopott kirakatok között egy frissen fes­tett női névvel kínálkozó butik. Kétoldalt karcsú női testet for­mázó nyári ruha bizarr színek­kel, merész kivágásokkal, ravasz pántokkal - alkalminak, utcai­nak egyaránt megfelel. Középen gyermekszoknyácska lebeg. Alatta ízléstelen műanyag fotel­ben két (alighanem megunt) ba­ba szorong - vevőcsalogatónak? Miheztartás végett árcédulák is egyértelműsítik, ha a közszemlé­re kitett ruhák nem árulkodnak eléggé: nem kínai és nem olcsó hazai árut kínálnak itt a vásárló­nak. A nyitott ajtóban szabályos időközönként egy divatlapba illő fiatal nő jelenik meg (tán a tu­laj), hátratett kézzel bámészko­dik, szemlátomást nem szenved önbizalomhiányban. Vásárlóhi­ányban annál inkább. Majd visszahúzódik, hogy ne akadá­lyozza az esetleges vevőt. A kira­kat előtt másfél éves kislány ti­peg. Szemmagasságában a két baba. Megörül nekik, s mivel még nem ismeri az üveg tulaj­donságait, nyúl utánuk. Tenyere egy pillanatig a kirakatüvegen. A boltból nyomban kipattan egy elegánsnak éppen nem mondha­tó középkorú nő - a) a tulaj; b) a tulaj anyja/anyósa; c) alkalma­zott) - ellentmondást nem tűrően rendreutasító arckifeje- zéssel. A másfél éves kislány ebből persze mit sem érzékel. Még akkor sem fog gyanút, ami­kor a nő elkapja a kicsi kezét, és cseppet sem kedvesen hossza­san szorongatja. A gyermek azt hiszi, barátkozni akar vele, vi­lágra csodálkozó leikével rámo­solyog. A babát nézed? - kérdi a nő. A babát? Hiszen te is egy baba vagy. A hanghordozásból és az ellenszenves arckifeje­zésből az anyuka végre megérti: súlyos hibát követett el a gyer­mek, összekente (sőt bemocs­kolta,megszentségtelenítette !) a csillogó-villogó(nakhitt) kira­katot. Felkapja a kislányt, ma­gához öleli. Kavarodik utána a por a járdán. Ezentúl aligha megy be abba a butikba, hiába a csábító áru. FIGYELŐ NÁRODNÁ OBRODA A szombati budapesti Máért- ülésről nyilatkozott a lapnak Bárdos Gyula, aki szerint a ma­gyar kedvezménytörvény csak pozitív diszkriminációs eleme­ket tartalmaz, így például a szlovákoknak semmilyen kára sem keletkezik belőle. Az MKP frakcióvezetője egyetért Bugár Béla pártelnökkel, hogy az MKP hajlandó válaszlépéseket tenni, ha a többi kormánypárt a státustörvény ellenében kí­ván valamilyen szlovákiai jog­szabályt elfogadni, de reméli, hogy a partnerek bölcsen dön­tenek, s nem gerjesztenek újra konfliktust.- Szerencsétlen ember... Habár ha belegondolunk, mi, borosgazdák rövidesen ugyanilyen helyzetbe kerülünk... (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ Kikényszerített kompromisszum cí­mű írásában elemzi a Máért ülését, illetve a kedvezménytörvény jóváha­gyott módosító javaslatait az egyet­len délvidéki magyar napilap. Se­bestyén Imre rámutat: az eredeti jogszabályt csaknem százszázalékos támogatottsággal fogadta el a parla­ment, s ugyanilyen arányban támo­gatták a határon túli nemzetrészek is, de a módosított törvény tervezete már csak feleakkora támogatottság­ra számíthat az Országgyűlésben, s már közel sincs az az egyöntetű lel­kesedés a határokon kívül. A Máért záró szakaszában a vita már gyakor­latilag a határon kívüliek és a ma­gyar kormány között zajlott, s végül Budapest győzelmével ért véget, ugyanakkor Budapest veszített egy másik vitában, amelyet a szomszé­dos kormányokkal és egyes európai intézményekkel folytatott. „Ha köl­csönös engedmények eredményé­nek nevezzük is a Máért-ülésen meghozott határozatot, azért a lé­nyeg marad: ezt a kedvezménytör­vényt nem sikerült megvédeni, s a nemzetrészeknek gyakorlatilag már megszerzett - igaz, alig alkalmazott -jogokról kell lemondaniuk” - írja a lap kommentátora. Remélhetőleg ezzel be is fejeződik a jogszabály kö­rüli „nemzetközi” huzavona, miután kellőképpen „megszelídítve” már nem ver nagy hullámokat. Június 6-án a dél-morvaországi Velehrad búcsújáróhelyen egyhetes egyházi fórum kezdődik a hívők visszaszerzéséről Csehországi katolikus offenzíva Közismert, hogy nemigen vallásosak a csehek. Bár Eu­rópában másutt is vissza­esés mutatkozik, a hívők számának csehországi csökkenése öreg kontinen­sünkön egyedülálló. KOKES JÁNOS A vészharangot 2001 nyarán kon­gatták meg; akkor kiderült, hogy a február végi népszámláláson csak a lakosság 26 százaléka vallotta magát katolikusnak, hat százaléka pedig evangélikusnak; összességé­ben 13 százalékkal kevesebben, mint 1991-ben. Tény és való: tíz év alatt a cseh katolikus egyház egy­millió lelket veszített. Csak valami­vel jobbak egy tavaly őszi felmérés eredményei: a megkérdezettek 35 százaléka vallotta azt, hogy hívő; öt százalékkal kevesebben, mint tíz évvel korábban. Évente leg­alább néhány esetben viszont csak a megkérdezettek 20 százaléka megy el templomba, korábban ez az arány 25 százalék volt. A lakos­ság több mint ötven százaléka azonban minden esetben ateistá­nak minősítette magát. Az egyházi keresztelők, házasságkötések vagy temetések száma is gyors ütemben csökken. Tavaly például nem egé­szen 19 ezer újszülöttet keresztel­tek meg, hat évvel ezelőtt még 23 ezret. Ezek tehát a tények, akár tet­szik, akár nem. A szociológusok szerint a tendenciák a közel­jövőben sem fognak megváltozni, így várható, hogy a katolikus egy­ház és a többi kisebb egyház társa­dalmi szerepe is tovább fog csök­kenni. A cseh lakosság körében az egyháznak nincs jó neve, s a pap­ság elöregedett, számos helyen pe­dig szlovák vagy lengyel papok szolgálnak. Külföldről sem igen le­het jó példát venni, mert az egy­házzal általában más országokban is gondok vannak. Mindezek ellen­ére a cseh katolikus egyház azt ter­vezi, hogy nagyszabású ellentáma­dást indít, s megpróbálja meg­erősíteni helyzetét a társadalom­ban. Június 6-án a dél-morvaor­szági Velehrad búcsújáróhelyen egyhetes katolikus egyházi fórum kezdődik; ilyenre Csehországban legutóbb 143 évvel ezelőtt volt pél­da. A tanácskozásra egyházi sze­mélyiségeken kívül a katolikus hívők képviselői is meghívást kap­tak. A legutolsó hasonló méretű, országos cseh katolikus egyházi ta­nácskozásra 1860-ban került sor. A fórum figyelmeztette a hívőket az akkori szocialista eszmék veszélye­ire, a katolikusoknak megtiltotta más egyházak rendezvényeinek, istentiszteleteinek látogatását, s fi­gyelmeztette a katolikusokat a más egyházak képviselőivel való barát- kozás veszélyeire. Ezek a dolgok természetesen az adott korral van­nak összefüggésben, ma nyilván­valóan mások a követelmények, a problémák. A velehradi fórum köz­ponti témája egyértelműen annak keresése lesz, hogyan lehetne újra megerősíteni a katolikus egyház szerepét a társadalomban. A részt­vevők átfogó szociológiai tanulmá­nyokat és felméréseket kapnak kézhez, amelyek alapján megvitat­ják a helyzetet, s az összes egyházi kerület számára közös tervezetet dolgoznak ki annak érdekében, hogy a katolikus egyház jobban kommunikáljon a társadalommal, az emberekkel. A Cseh Katolikus Püspöki Konferencia hangsúlyoz­za, hogy nem cél, s nem is lenne re­ális, azonnali eredmények elérése. „Az egyháznak elsősorban azt az információs blokádot kell áttörnie, amelyet a volt kommunista rend­szer alakított ki körülötte” - állítja a püspöki kar egyik képviselője. A közvélemény megszólítására szá­mos elképzelés létezik. Pavel Amb­ros olmützi jezsuita szerzetes, a ve­A katolikus egyház jobban kommunikáljon a társadalommal. lehradi fórum rendezőbizottságá­nak titkára elsősorban kulturális akciókra gondol, amelyek révén az egyház újra aktívabb párbeszédet kezdhetne az emberekkel. Jan Spousta szociológus, aki évek óta foglalkozik az egyházi kérdések­kel, viszont pesszimista, s nem jó­sol nagy jövőt a kezdeményezés­nek. „Az Európában működő egy­házak ma bizonyos értelemben an­nak a kereskedőnek a szerepében vannak, aki a szaharai sivatagban próbál irhabundát árulni. Ha az árukínálatát nem bővíti ki olyan dolgokkal, amelyekre az emberek­nek itt és most Valóban szükségük van, amit értékelnek, akkor való­színűleg nem lesz nagy sikere”-je­lentette ki Spousta a közelgő kato­likus tanácskozás margójára. Hogy Csehországban mennyire nincs ma központi szerepe és komoly társa­dalmi súlya az egyháznak, azt a Prága és a Vatikán között megkö­tendő szerződés sorsa is bizonyítja. A szerződés szövegének véglegesí­tése először azért húzódott évekig, mert Prága nem volt hajlandó be­lefoglalni, hogy teljesíti a katolikus egyház kárpótlási kérelmeit. Ami­kor ez a megfogalmazás mindkét fél számára elfogadható formát ka­pott, a parlamentben merültek fel nehézségek. A képviselőház elha­lasztotta a már két éve véglegesí­tett dokumentum jóváhagyását, s a mai erőviszonyok közepette igen­csak kétséges, hogy a honatyák a szerződést jóváhagynák, holott a rendszerváltás óta eltelt 13 év alatt szinte már minden kelet-európai volt kommunista ország rendezte hivatalos viszonyát Vatikánnal. A témával kapcsolatban kiegészítés­ként még megjegyzem, hogy a Csehországban, elsősorban Prágá­ban élő maroknyi magyar katoli­kusnak minden hónap első vasár­napján van lehetősége anyanyelvű szentmisére, amelyet átlagban 20- 30 ember látogat. Időnként Brünn- ben is tartanak magyar nyelvű szentmisét. A reformátusoknak he­tente van istentiszteletük Prágá­ban. Átlagban 15-20 személy vesz részt rajta. Zseniális húzás: az egész világ figyelme Franciaország felé fordul, de a tanácskozással járó minden hátrány Svájcé Evian: hermetikusan elzárva a külvilágtól HORVÁTH JÚLIA A legfejlettebb országok és Orosz­ország (G8) június 1-jén a fran­ciaországi Evianban kezdődő csúcsértekezlete miatt Svájc le­zárta a légterének egy részét. A tanácskozás helyszíne ugyan Franciaországban van, ám a ven­dégek a genfi repülőtérre érkez­nek. Az államfők kísérete, vala­mint a csúcson részt venni kívánó 8 afrikai, dél-amerikai és ázsiai kormányfő a svájci Genfben vagy Lausanne-ban lakik majd, s on­nan jár át busszal, autóval vagy hajóval Evianba. A francia várost az egyik oldalról az Alpok szinte legmagasabb hegyei, a másikról a Genfi-tó veszi körül, de annyira azért nem elzárt, mint a kanadai Kananaskis, ahol tavaly tartották a csúcsot, s ahová egyetlen tün­tető sem jutott el. Ennek dacára nem kell komoly tüntetésekre számítani Evianban. A légtér használatának korlátozása, ame­lyet a francia és a svájci légierő vi­gyáz a helyszínre telepített radar- rendszerekkel és készenlétbe he­lyezett rakétákkal, a Genfi-tó bi­zonyos részeinek lezárása, és nem utolsó sorban az Evian köré vonandó többszörös rendőri gyűrű miatt várhatóan a globali­záció legmegátalkodottabb ellen­felei sem jutnak majd be a város­ba. így kénytelenek lesznek meg­elégedni azzal, hogy Svájcban tüntessenek. Az osztrák hírügy­nökség egy genfi orvost idéz, aki megállapította, hogy a csúcs hely­színének megválasztása zseniális húzás a franciák részéről. A világ figyelme Evian s az ország felé fordul, miközben a tanácskozás­sal járó minden hátrány, s ezen belül főleg a tüntetések és az eset­leges károk Svájcra hárulnak. Legalább két nagy svájci tünte­tésről máris lehet tudni: az egyik június 1-én lesz Genfben, ahová a szervezők 300 ezer embert vár­nak. A résztvevők annak a néze­tüknek akarnak hangot adni, hogy a G8 tagjai csupán saját ha­talmuk kiépítésére törekednek, ezért végső soron ők felelősek a világban uralkodó szegénységért. A tüntetők többsége ugyan békés felvonulásra készül, de az utóbbi években alig akadt példa arra, hogy a globalizáció elleni tünteté­sek a rendőrséggel való erőszakos összecsapások nélkül zajlottak vol­na le. Genf afféle népünnepéllyel próbálja kihúzni a tüntetések mé­regfogát: a városban örömtüzeket gyújtanak és koncerteket tartanak majd. Ennek ellenére a hatóságok aggódnak, s a kanton 6000 rendőréhez még további 700 főt vonnak össze más kantonokból. Svájc igyekszik a többi országtól kapott tájékoztatás alapján kiszűrni az erőszakra hajlamos tüntetőket már a határon, és jelez­te, hogy nagyon szigorúan járnak el a rendbontókkal szemben. A svájci hatóságok hangsúlyozzák, hogy a tüntetéshez való jog de- molö'atikus alapjog, és az aligha­nem békés többség számára kem­pinglehetőséget szerveztek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom