Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)
2003-05-24 / 118. szám, szombat
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS 2 VENDÉGKOMMENTÁR Doktor lépéselőnyben? KERTÉSZ GÁBOR Véget ér a szerelem hónapja (amely mostantól már a csatlakozásé is), mindjárt itt van június, ez aztán elveszi a kedvünket Ámortól és a mámortól, beköszönt a rideg valóság, amely - mint tudjuk - legjobban pénzben fejezhető ki. Hogy jobban kifejezzem magam: napokon belül fizetnünk kell az orvosi ellátásért, a köszvényünket, a szívketyegésünket, a füldugulásunkat és az elmeállapotunk rendellenességeit is pénzben méri majd az orvos, mert Rudolf Zajac miniszter/fődoki szerint ettől rázódik helyre az egészségügy, ettől lábalnak ki a kórházak és a rendelőintézetek a sok-sok milliós adósságaikból, s ettől lesz majd újra érdemes betegnek lenni, mert színvonalasabb ellátásban lesz részünk. Azt, hogy ez valóban így lesz-e, majd megmutatja a rózsásnak festett jövő. Azt viszont, hogyan, milyen módszerrel történik ez odalent az orvosi rendelőben, még nem tudja senki. Mert én - bár nem vagyok nagy kórházlátogató - azt azért, ha máshonnan nem, olvasmányaimból tudom, hogy az orvosok és a nővérkék nem kifejezetten számlaírásra és kasszírozásra lettek tanulmányaik során kiképezve, hanem az esküjük alapján gyógyításra, amit, mondjuk, illene tudnia fődoki úrnak is, ha nem lenne már oly régen miniszter is egyben. Egy komáromi barátomtól kaptam egy cédulát, amelyet egy EKG- előkészítés okán állított ki feleségének számla gyanánt az orvos. Aki már látott számlát, az tudja, hogy vannak bizonyos szabályok; kell, hogy legyen rajta adószám, számlaszám, meg pöcsét, mert különben nem érvényes. Ezen viszont van egy összeg - nyolcvan korona, meg egy olvashatatlan aláírás. Ja, és márciusi dátum! Nem júniusi, a naptár szerint az még csak most jön, és vele együtt, amint azt a bevezetőben is írtam, a zsebbe nyúlás. Na már most a komáromi doki vagy lépéselőnyben van a miniszteri reformkoncepcióval szemben és már előre gyűjtöget, vagy sokadmagával együtt halvány gőze sincs arról, amit ez a Zajac doki kitalált. De az is lehet, hogy két diagnózisfelállítás között csak volt egy kis fölös ideje, hát, gyakorolta a számlaírást, amelyet majd idővel megtanul. Vajon a miniszterséget is meg lehet tanulni? JEGYZET ke srác Napóleonként áll terpeszben a busz közepén, és fennhangon kommandíroz, csupán a Merde szót értem. Na meg azt is, miért csinálja mindezt, árad belőle a fű félreismerhetetlen, édeskés illata. A barna hajú leányzó elveszti az egyensúlyát, mellém sodródik, szerencsére elkapja a korlátot. Annyira nyújtózkodik, hogy a farmerja eláll a testétől, sötétkék bugyi villan és pisiszag teljed. Következő megálló. Már messziről integet az ellenőr, mi, törzsutasok már per Andrejként beszélünk vele, ő azonban most nem ereszkedik le hozzánk szolgálati hivatástudata és enyhe alkoholos befolyásoltsága miatt. Úgy érzem, Andrej ma borókapá- linkával'öblögette ki a száját fogmosás után - vagy helyett. Ismét megálló. Két férfi és köztük egy nő, alighanem rokonok, mert szorosan fogják egymást. A nőt ez valahogy nem érdekli, fesztelenül próbál kapcsolatba kerülni a többi utassal is, egy szőke nőtől érdeklődik például, hol vette a cipőjét. A megkérdezett nem járhat gyakran ezzel a busszal, mert nem tudja, hogy itt bármi megtörténhet, gyanútlanul válaszol, a lányától kapta. A szorosan közrefogott nő kap a válaszon, rimán- kodik, hadd próbálja fel, annyira tetszik neki. Persze elutasító a válasz, de ő csak azért is lerúgja a szandálját, alatta szép sárga, mondhatni érett zokni illatozik. A testőrök rángatják, erre a szerencséden elvágódik a két ládában, a krumpli szerteszét gurul. A Kis Színpadnál a show összes szereplője leszáll. Én is levánszor- gok. Szédülök. Megbotíok a járdaszegélyben és elvágódom. Minden gondom megoldódott. Témaként az utcán heverek. Illatos tavasz SZABÓ GERGELY Alkotói válságban vagyok. Bármilyenjó téma eszembe juthat, napokig gondolkodom rajta, hogyan kellene megírni - a szemfüles kollegák közben öt perc alatt frappáns cikket kanyarítanak belőle. Nagyobb baj, ha nincs téma. Elég gyakran gyomorgörccsel ébredek az utóbbi időben emiatt. Még tegnapelőtt megígértem, hogy a mai számba írok egy jegyzetet, tehát tegnap reggel hatkor is csuromvizesen másztam ki az ágyból, mert nem reméltem, hogy eszembe jut valami köny- nyed tavaszi téma. Megreggeliztem, megkávéztam tehát, és elindultam elkerülhetetlen sorsom és a buszmegálló felé. Az utca végén látom, ahogy befordul a hetvenes, idegesen toporgok, amíg a busz lassan megáll előttem. Felszállók. Megálló. Felszáll egy terebélyes asszony, két kormosképű férfival, két nagy láda rothadó krumplit cipelnek. Az éltes matróna elhelyezi tekintélyes ülepét, dúdolni kezd. A mellette ülő ötvenévesnek tűnő hölgy - szőkére festett, bodorított haj, erős smink - riadt tyúkként néz körül, az asszony megajándékozza egy „Na, mi van?” tekintettel. Áldozata határozott mozdulattal ölébe húzza gyíkbőr retiküljét, elővesz egy kis üveg márkás parfümöt, kihívó mozdulatokkal szagolgatni kezdi. Következő megálló. Felszáll két lány és két fiú. Rögtön kiderül, hogy franciák, csak úgy üvöltöznek a fülem mellett. Az egyik szőLEVÉLBONTÁS Éledni kezd a mi falunk is Ezeréves álmából, úgy tűnik, végre Sajógömör is éledni kezd! Szeretné visszakapni régi, ősi hírnevét. Lassan az emberek elfeledkeznek arról, hogy valamikor vármegyeszékhely volt itt. Az sem elhanyagolandó, hogy Mátyás király itt kapáltatta a szőlőt az urakkal, s hogy Cinka Panna, a híres cigányprímás is e hely szülötte! A hiányosságokat szeretné bepótolni az új önkormányzat élén Zsíros Gábor polgármester. A képviselők nem nézhették tovább a tétlenséget, s nagyszabású nyugdíjas-találkozót szerveztek, ahol helyi óvodások, iskolások színvonalas műsorral köszöntötték a falu idős polgárait. Nagyszerű ellátás és vidám nóta mellett kellemesen eltöltöttünk egy délutánt, amit ezúton is szeretnénk megköszönni. Meg kell említenem Kiss Jolánt, aki azt javasolta, legyen nálunk is nyugdíjasklub, hisz a nagyszámú résztvevő azt bizonyítja, hogy igény lenne rá! Minden fiatalnak rá kell jönnie arra, hogy múlt nélkül nem lehet jövőt építeni. Ehhez az igaz gondolathoz nagyon sok sikert kíván az ön- kormányzatnak és a község minden polgárának: Göröngyi Sarolta Sajógömör- Nem kell tartanunk a nyugdíjkorhatár emelésétől, mert olyan katasztrofális az egészségügyünk helyzete, hogy egyre kevesebben érik meg az aggkort... (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ DER TAG E S S P ] E G E L Lehet, hogy Iraknak nem is volts tömegpusztító fegyverei - ennek gyanújának ad hangot Hans Blix, t ENSZ iraki fegyverzetellenőrz missziójának vezetője abban az ii terjúban, amelyet tegnap közölt berlini lap. Blix szerint ha ez a hef zet, úgy Szaddám Húszéin iraki e nők évekig tartó köntörfalazásána csupán az lehetett az oka, hogy Ira büszkesége munkált benne, és akarta megszabni, hogy ki léphet t az országba. „Talán ezért mondo gyakran nemet, s keltette azt a bi nyomást, hogy rejteget valamit” mondta Hans Blix, akinek szakérti csapata néhány nappal azelő hagyta el a közel-keleti országo hogy az Egyesült Államok és koalíc ós partnerei háborút indította Szaddám Húszéin iraki elnök dikt: túrájának megdöntésére. A hábor fő indoka az volt, hogy Irak törne; pusztító hatású nukleáris, biológh és vegyi fegyverekkel rendelkezik, fennáll annak a veszélye, hogy te rorista szervezetek rendelkezéséi bocsátja őket. Az ENSZ főellenői szerint ennek ellenkezőjére utal a is, hogyÁmer Hammúdi asz-Szaad Irak nem hagyományos fegyve programjainak állítólagos vezető] azt vallotta, hogy országának nei voltak tömegpusztító fegyverei. HÉTVÉG(R)E Énekszó és tánc köszöntse! Mögöttünk egy sikeres európai uniós népszavazás, előttünk egy vélhetően sikeres európai uniós csatlakozás. Kell ennél több egy koccintásra? Csak a 92-re emlékezünk, az 52 már senkit sem hoz ki a sodrából. Mindenki maradt a helyén, mindenkinek minden meg van bocsátva, begyűrűzött hozzánk a konstans. MOLNÁR NORBERT Beszavaztuk hát magunkat az unióba. Igaz, nem csendben, hanem dérrel-dúrral, tövig rágtuk a körmünk urnazárásig, meg azután is. Megnézhettük a kilenc ritmushibás miniszter nem egészen stílusos orosz kartáncát, a többiek biztosan otthon csapkodták a combjukat, meg az asszonyét. Pedig úgy reménykedtem, hogy legalább a tánc megy a kabinetnek, elképzeltem, amint Pávol Prokopovic kecses balettmozdulatokkal siklik a színpadon a Let’s go Slovakiára, ehelyett bumfordi medvetánccal szolgáltak a nép szolgái. Néztem a tömegnek éppen nem nevezhető társaságot, s az volt az érzésem, hogy saját pozíciójukat ünneplik, amit viszont egyetlen embernek köszönhetnek: Meciarnak. Ha ő nincs, nem alakul olyan kormány, mint most van, ha nem szól a választóinak, hogy most már akkor ő is Brüsszelben látja a jövőt, s csak a bandzsítása miatt tűnhetett úgy, hogy Moszkvára réved tekintete, akkor bizony alulról nyaljuk az ötvenet, mindenki, de leginkább a kormánypártok nagy bánatára. Na, mindegy, ott vagyunk az unióban, eddig a legjobb érvet az EU-tagságra már nem tudom ki mondta nekem, bár ő is csak hallotta egy kocsmában, hogy a mostani helyzettől már csak jobb lehet, a változás meg csak segíthet. Minek nekünk észérvek, mindenki másra éhes. És ezt már a kampányszervezők is tudták, csak a szőrszálhasogatók kukacoskodtak, azok mindig mindenben csak a rosszat látják, nem hagyják az embert nyugodtan. Nyugodni. A legjobban a Pátria rádió mai adásának beharangozója érzékelteti a helyzetet. A Hétről hétre tartalmának ismertetése a következő mondattal kezdődik: Csáky Pál miniszterelnök-helyettes elmondja véleményét az őt ért vádakról. No comment, hogy idézzem Csáky utóbbi időben elég gyakran használt gondolatát. Május elsején lépünk bele az unióba, egyszeriben kettős ünneppé varázsoljuk a napot. Majd megy egymással szemben a két menet, az egyik piros zászlókkal és vörös csillagokkal felszerelkezve, a másik meg kék zászlókkal és sárga csillagokkal felvértezve. Az egyik pénzt, paripát, fegyvert, munkát követel, a másiknak már van, így mosolyogva temeti a régi rendet. És ez Nem lesznek határok, nem lesz mit érdekvédelemből lezárni. minden évben így fog menni, csak a forma változik majd, hol kezet ráznak és mosolyognak, hol vicsorítanak és kardoznak egyet. Éljen május elseje, énekszó és tánc köszöntse! Éppen ideje lenne már belépni az Európai Unióba, így egy módszerrel kurtíthatnánk a szakszervezeti skálát. Nem lesznek határok, nei lesz mit érdekvédelemből lezárn Csak a közutakat, ami sokkal szeri nyebben hangzik, mint a határblt kád. Ami nincs, azt nem lehet lezá: ni. Új helyet kell találni a zacskc rántott hús és a műanyag poháré boróka osztogatására, hogy szinte tarthassuk az osztályt. Majdnem ezerkétszáz embert te lapátra a Szlovák Televízió új vezi tése, arányaiban ez az ott dolgozó nagyobbik része. Köztük van sportriporterek legsötétebbje, M roslav Michálech is, aki az év ele jén még éppen Richard Rybníce igazgató kezéből vette át az é sportriportere díjat teljesen éi demtelenül. A sors most ezen fir torgott. A szakszervezetnek termi szetesen nem tetszik, hogy 120( zal kevesebben szívják majd az á lám vérét, pontosabban a mi pén: tárcánkét. A jelenlegi műsoro színvonalát nem lehet alulmúln hát legalább csináljuk olcsóbbal Ezért már mindenképpen megérti Azon meg nem lehet csodálkozn hogy visszasírják az arany életi azok, akik tízezreket kerestek azc kért az ocsmányságokért. Csak n dőljünk be nekik. HETI GAZDA(G)SÁG Júliustól ne dohányozz, ne igyál, ne autózz! TUBA LAJOS Hálásak lehetünk az idősebb nemzedéknek, amiért beszavaztak bennünket az Európai Unióba. Gyermekeinkért és unokáinkért tesszük, mondták, tudván, hogy ők nem sok mindenre számíthatnak az új világban. A gyermekek és az unokák pedig eközben ki tudja, mit csináltak. Rossz a belpolitikai hangulatunk - mondták a közvélemény-kutatóknak, és ezt az EU-nak mutatott fricskával igyekeztek lereagálni. Pedig akkor még nem is tudták, mi vár rájuk. Számítottunk a politikusok acsarkodására, a szakszervezetek vadsztrájkjára, arra viszont nem, hogy a kormány is merényletre készül. Hónapok óta gyanús csend kísérte a költségvetési hiány növekedésével kapcsolatos híreket. Néhány nappal a népszavazás után viszont robbant a bomba. Először csak arról hallhattunk, hogy a pénzügyminisztérium a kormány elé terjesztette az adóreform tervezetét, és semmit sem vett figyelembe az elmúlt hónapok vitáiból. Szerdára viszont kiderült, hogy ennél sokkal elszomorítóbb a helyzet. A kormánykoalíció fél évvel előrehozta a luxusadók emelését. Ráadásul a legrandább verzióban, hiszen Ivan Miklós egy ideje már ingadozni látszott az esztelen boradó ügyében. A literenkénti 25 koronás fogyasztói adó bevezetésével lényegében száműzi ezt a nedűt a vendéglőkből és - jórészt - a boltokból is. Maradnak a háztáji termelők, akikkel szemben még Miklósnak sincs esélye. Mivel a népszavazás után várható, hogy minden buta politikusi húzást újra az EUSzáműzi ezt a nedűt a vendéglőkből és - jórészt - a boltokból is. val igyekeznek majd indokolni, érdemes megjegyezni, hogy az EU soha nem avatkozik bele azokba a területekbe, ahonnét az áru nem kerül hivatalos kereskedelmi forgalomba. Bor tehát lesz, ha kissé ősközösségi módon is, de hát hősi időket élünk. Egyszer majd nosztalgiával emlékszünk vissza erre is. A második Dzurinda-kormány tehát tovább jeleskedik abban, amiben eddig minden elődje jó volt - az emelésekben. Az elődök fő bűne, hogy a kiadásokat nem tudták jelentősen visszafogni, illetve a pazarló rendszert megváltoztatni, továbbra is aktuális, ebben egyelőre a második Dzurinda-kormány sikerlistája szintén legfeljebb nyúlfarknyinak nevezhető. Mint tudjuk, júliustól a sör, a cigaretta és az üzemanyagok fogyasztói adójának az emelését is tervezi a kabinet. Itt jegyezzük meg, hogy néhány napja egy varsói konferencián az évek óta világbanki vezetőként tevékenykedő Bokros Lajos követendő példaként említette a szlovákiai közfinanszírozási és egészség- ügyi reformot, mondván, jelenleg Pozsony átvette a Magyarország és Csehország által a kilencvenes évek második felében betöltött pozíciót. Bokros ekkor még nem tudott a szerdai kapkodó koalíciós döntésről, érdekes lenne látni, mi most a véleménye. Reformügyben a héten megszólalt az MKP is. A párt nem csípi a pénzügyminisztérium 20 százalékos egyenadó-ja- vaslatát, mondván, csak ne akarjanak előre biztosítékokat képezni a lakosság kiszipolyozásával. Ezért néhány százalékkal alacsonyabb értékeket javasol, körülbelül annyit, amennyit a kormány eredetileg is tervezett, még mielőtt Miklósnak vastagon kezdett fogni a ci ruzája. Most már csak arra v; gyünk kíváncsiak, hogy az MK mennyire tart ki a véleménye me lett. Néhányszor ugyanis már eljái szotta, hogy a népnek tetszőén be szélt, utána pedig a parlamentbe illedelmesen megszavazta, am korábban helytelenített. Az EU is befűtött nekünk a héter Brüsszelben megerősítették, hog az eurózónába igyekvőknek ezer túl keményebb feltételeket kell te jesíteniük. A szigorítás a legérzéki nyebb pontot érinti, azt az árfolyt mot, amelyet a próbaidő két év alatt mindenáron tartani kel Sorsdöntő pillanat a nemzeti vall ta fixálása az euróhoz; aki ilyenkc mellé lő, szinte teljesen tönkrete heti hazája gazdaságát. Eddig kétéves átmeneti időszakban eg meglehetősen széles sáv szolgált korrekcióra, az új jelentkezők! ettől igyekeznek megfosztani. H ez valóban bekövetkezne, akkor a új tagországok valószínűleg kérij telenek lesznek elhalasztani a je lentkezésüket az eurózónába, égj szerűen azért, hogy a gazdaságú felfuttatásával párhuzamosan job árfolyamon tudják fixálni a nemze ti valutájukat.
