Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)
2003-05-23 / 117. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS 23. TÉMA: KULCSOS GYEREKEK 9 A panelrengetegekben kallódó iskolás korúak látványa egyre nagyobb mértékben nálunk is jellemzővé válik - ez a nő szerepének átalakulásával szorosan összefügg Egy gyerekre naponta tíz perc jut a családban Szakköri tevékenységgel, sportolással sokkal jobban kihasználhatnák az időt, ahelyett, hogy a falat támasztják A kulcsos gyerek kifejezés nemcsak a nyári szünidejüket szülői felügyelet és valamirevaló elfoglaltság nélkül töltő diákokra vonatkozik, általában azokat a nebulókat is ezzel a megnevezéssel illetjük, akiknek a szüleik dolgoznak, ezért délután többnyire egyedül vannak otthon, esetleg magányosan vagy csoportokban kószálnak az utcákon, és gyakran a nyakukban hordják a lakáskulcsot. RÁCZ VINCE A kulcsos gyerekek problémája tájainkon viszonylag új keletű jelenség, általában a külvárosokhoz köthető. A panelrengetegekben kallódó iskolás korúak látványa egyre nagyobb mértékben nálunk is jellemzővé válik. A probléma szorosan összefügg a hagyományos anyaszerep átalakulásával, a nők nagy arányú foglalkoztatottságával. A hagyományos családmodell szerint, a nő dolga a gyereknevelés és a háztartás vezetése, a pénzkeresés és karrierépítés a férfiak feladata és privilégiuma. Mára azonban a nők életének szerves részévé vált a kereső tevékenység. Az anyák többsége munkavállaló, napközben a munkahelyén tartózkodik, ennek megfelelően kevesebb időt tölt a gyermekével. A hét-tizenhét éves gyermeküket nevelő, dolgozó anyák közül minden negyedik az otthon maradást tartaná kívánatosnak. A dolgozó anyukák úgy érzik, gyerekeiket lelkileg megkárosítják, és saját egészségüket is veszélyeztetik, amikor, ahelyett hogy velük lennének, munkahelyükön töltenek 8-10 órát. Annyi bizonyos, hatéves kora előtt mindenképp megsínyli egy kisgyerek, ha az anyja dolgozik. Az is tény, hogy a nők jelentős hányada egyedülálló, tehát számukra a kereső munka alternatívájaként nem merülhet fel az, hogy a férjük eltartja őket. Korábban a család oltalma alatt nőttek fel a gyerekek, a nagyszülők sok fontos gondozási feladatot átvettek. A szomszédokkal ápolt barátság ugyancsak növelte a védettség érzését. Ezekből a struktúrákból egyre kevesebb maradt meg. Harminc évvel ezelőtt egy áltagos család legalább húsz évig ugyanabban a környezetben, ugyanazok között az emberek között élt. Ma már ez az időtartam hét évre csökkent. Ezt tetézi, hogy a szülőknek egyre kevesebb idejük jut a gyerekekre. Sajnos gyakran a nagyszülők sem igazán tudnak foglalkozni az unokákkal, megszaporodnak tehát a „kulcsos gyerekek”, akik az iskola után általában impulzusszegény környezetben tartózkodnak, amíg a szülők haza nem érnek. Ezzel szorosan összefügg, hogy a tanulók iskolán kívüli ideje nincs a szükséges mértékben pozitív foglalkozással lekötve, ezért marad tér a nemkívánatos ráhatások számára. Sok esetben egyszerűen arról van szó, hogy a szükséges szülői felügyelet, a megfelelő közösségek, a gyermekintézmények és ifjúsági klubok hiányában az utcán csavargó „kulcsos gyerekek” unalmukban sodródnak a bűn útjára. A gyermek- és ifjúság- védelemnek hosszú idő óta akut problémája a kiskorúak szökése, csavargása. Az utcán kóborló gyerekek szinte programozottan sodródnak a devianciák felé és potenciális áldozatai egyrészt a lelkiismeretlen, perverz személyeknek, másrészt a bűnözés egyik „utánpótlását” jelenthetik. A fiatalok - akár bűnelkövetők, akár a bűnözés áldozatai - életkori sajátosságaik miatt testi és lelki értelemben is fokozottan sérülékenyek, a mai általános értékbizonytalanság közepette különös problémát okoz számukra a helyes erkölcsi, jogi normák felismerése és elfogadása. Helyzetükből adódóan a legkiszolgáltatottabbak, legvédtelenebbek a negatív társadalmi hatásokkal szemben. Ez a korosztály a saját erejéből nyilvánvalóan képtelen megfelelni a helyes társadalmi elvárásoknak. Nem lehet eléggé hangsúlyozni a felnőttek felelősségét, legyen szó szülőkről, pedagógusokról, gyermekintézményi szakemberekről. Olyan egyszerű dolgokra gondolunk, hogy az anyukák, apukák ne csak a bizonyítványok vagy az intők aláírása alkalmával érdeklődjenek csemetéik hétköznapi elfoglaltságairól, hanem legyen olyan a kapcsolatuk, hogy naponta megbeszélhessék, ki mit tett, merre járt, mivel töltötte az idejét. Egy átlagos családban a felmérések szerint - bármilyen hihetetlennek is tűnik - naponta alig több mint tíz percet foglalkoznak a gyerekekkel. Nincs azonban mindenütt így. Jó példa erre Németország, ahol az általános iskolai oktatás általában délelőtt 11 óráig tart, de sosem tovább, mint délután 1 óra. Az iskolákban a diákok étkeztetése nem biztosított (egy ,jó” német anya az asztalhoz várja haza gyermekét), és napközi lényegében nem létezik. A német iskolák kevesebb mint 5 százaléka tart délutáni foglalkozásokat, vagy legalábbis gondoskodik a gyermekek felügyeletéről. A felmérések tanúsága szerint ugyanis a nők jelentős része inkább a gyermekvállalásról mond le, mintsem karrierjéről. Az utcán kóborló gyerekek szinte sodródnak a devianciák felé és potenciális áldozatai lehetnek a lelkiismeretlen, perverz személyeknek Mobiltelefonos ellenőrzéssel Kicsiknek napközi, felső tagozatosoknak szakkörök ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLÜTÁS Vajon mit tehetnek az iskolák annak érdekében, hogy a délutáni órákban az utcákon és lakótelepeken minél kevesebb „kulcsos” gyerek kószáljon, mit tehetnek tanulóik délutáni elhelyezése, foglalkoztatása érdekében. Milyen az érdeklődés a diákok és szüleik körében a napközi otthonok szolgáltatásai, a délutáni iskolai foglalkozások és szakkörök iránt. Kielégítők-e az iskolák ilyen irányú szolgáltatásai, melyek egyik alapvető feladata, hogy míg a szülők munkahelyükön tartózkodnak, otthont és tartalmas időtöltést biztosítsanak a tanítás után egyébként az esetek nagy részében unatkozó és kallódó, éppen ezért számtalan veszély- forrásnak kitett gyerekek számára. KASSA „Tanulóink körében nem jellemző, hogy hasznos elfoglaltság és felügyelet hiányában magányosan vagy bandákba verődve az utcán töltenék az idejüket tanítás után tudtuk meg Reiter Gézától, a kassai Márai Sándor Magyar Tannyelvű Gimnázium és Alapiskola igazgatójától. - Iskolánkban jól felszerelt napközi otthon is működik, ahol szakképzett pedagógusok foglalkoznak az alsó tagozatos diákjainkkal. A gyerekeket minden délután különféle napközis foglalkozásokkal várjuk, melyek keretében szórakozással, pihenéssel, játékkal, tanulással, és a következő napi tanítási órákra való felkészüléssel töltik az idejüket. A felkészülés során át- ismétlik a délelőtt átvett tananyagot, elkészítik a házi feladataikat, a foglalkozás végére a tapasztalatok szerint mintegy 80-90%-ban elsajátítják a szükséges tananyagot, így otthon, családi körben már kevesebb időt kell tölteniük tanulással. Napközis foglalkozásaink fél ötig tartanak. Felső tagozatos tanulóink és gimnazistáink számára különféle szakköröket szervezünk. Nagyobb diákjaink egyebek mellett színjátszó kört, irodalmi, sport-, tánc- és képzőművészeti szakkört látogathatnak. Tapasztalataink azt mutatják, hogy ezek a szakkörök a nebulóink által nagy mértékben kedveltek és látogatottak.” PÁRKÁNY „Alsó tagozatos diákjaink mintegy 60-70%-a látogatja a napközi otthonunkat, ahol délután fél ötig foglalkoznak a gyerekekkel szakképzett pedagógusaink. Ezért a szolgáltatásunkért a szülőknek havonta mind- összesen 40 koronát kell fizetniük. Tíz évnél idősebb, tehát a már napközis korból kinőtt tanulóinkat pedig különféle szakkörök vátják délutánonként - közölte Folk Ildikó, a párkányi Ady Endre Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatóhelyettese. - Van saját könyvtárunk, működtetünk egyebek mellett színjátszó kört, képzőművészeti, báb-, matematikai, számítástechnikai szakkört. Ezenkívül egyéb szabadidős foglalkozásokon is részt vehetnek tanulóink. Beindítottunk egy felzárkóztatási programot is a tanulásban lemaradó diákjaink részére.” Az igazgatóhelyettes szerint, a gyerekek körében sajátos réteget képviselnek azok a nebulók, akik személyes indíttatás, szülői ráhatás hiányában nem tartanak igényt az iskola által szervezett délutáni foglalkozásokra. Ezeknek a gyerekeknek nagyon nehéz az érdeklődését felkelteni a különféle szakkörök iránt. „Tapasztalataink szerint egyedül a sportkör tűnik számukra vonzónak. Természetesen ki- sebb-nagyobb eredményességgel őket is igyekszünk bevonni egyéb szabadidős programjainkba is” - fűzte hozzá Folk Ildikó. DUNASZERDAHELY Fibi Sándor, a Vámbéry Ármin Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatója elmondta: „Diákjaink körében kevés a kulcsos gyerek. Összesen 486 tanulónk van, csak elenyésző százalékuk nem vesz részt a délutáni foglalkozásokon. 135 alsó tagozatos diákunk közül 102-en látogatják napközi otthonunkat, ahol négy csoportot működtetünk. Szüleik kérésére azonban további 9 felsőbb évfolyamokba járó gyerek is részt vesz ezeken a délutáni foglalkozásokon. Bár délután fél ötig maradhatnak a gyerekek a napköziben, néhány szülő már koradélután hazaviszi csemetéjét. Ez azzal a következménnyel jár, hogy az érintett gyerekek a kreativitást fejlesztő szakköri tevékenységekbe nem tudnak bekapcsolódni. Iskolánk egyik főbb specifikumát az jelenti, hogy a napközi otthonunk kínálta foglalkozások keretében szakköröket is működtetünk, egyebek mellett táncművészeti, képzőművészeti, irodalmi szakkört. Ezenkívül szervezünk kézműves foglalkozásokat, mesedélutánokat és csoportos színház- látogatásokat is a gyermekek számára. Becslésem szerint felső tagozatos tanulóink mintegy 80%-a bekapcsolódik a szakköri tevékenységekbe.” Fibi Sándor úgy látja, a napközis tevékenységek tartalmának a jövőben meg kell változnia, fokozatosan háttérbe kell szorítani a szülőknek azt az igényét, hogy a kisdiákok számára a napközis foglalkozások csak a másnapra való felkészülést szolgálják. Ennek ugyan ellentmond, hogy napjainkban a szülők többsége túlontúl elfoglalt. Sokuknak - némi túlzással szólva - tíz percük sincs arra, hogy délutánonként segítsenek a gyermeküknek a tanulásban. Pedig ez az alsó tagozatos tanulóink esetében elengedhetetlen. „Ennek ellenére úgy gondolom, hogy a gyermekek segítése a másnapi felkészülésben csupán részfeladata kell legyen a napközi otthonoknak. Véleményem szerint, a napközi otthonok hatékonyságát a diákok kreativitását fejlesztő szabadidős tevékenységek, a kötetlen szakköri foglalkozások beiktatása növelhetné. Természetesen nem szabad megfeledkeznünk a napközi otthonok alapvető, rekreációs funkciójáról sem. Felmerül azonban egy probléma, ugyanis a szükséges pénz hiányában az iskolák lassanként képtelenek lesznek a szakköri foglalkozásokat vezető pedagógusokat anyagilag megfelelő mértékben jutalmazni.” KOMÁROM „A kulcsos gyerekek látványa nem túl gyakori a városban, a diákoknak napjainkban alig van szabadideje. Sok esetben a szülők talán túlságosan is megszervezik a gyerekeik szabadidejét - állítja Csintalan Zsuzsanna, az Eötvös utcai Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatója. - 210 alsó tagozatos diákunk közül 180-an látogatják a napközi otthonunkat, mely nyolc csoportot működtet. Sőt, néhány ötödik osztályos tanulónk is részt vesz a napközis foglalkozásokon. Felső tagozatos diákjaink számára szakköröket működtetünk. A gyerekek választhatják egyebek mellett a biológiai, a kémiai, a matematikai és a sportszakkört, de szervezünk számukra középiskolai felvételi vizsgákra és tanulmányi vetélkedőkre felkészítő foglalkozásokat is. Iskolánkban néptáncoktatás is folyik. Ezen kívül a helyi művészeti alapiskola pedagógusai is foglalkoznak kihelyezett oktatás keretében tanulóinkkal. Mivel az iskola közelében található a szabadidőközpont és az uszoda is, diákjaink rendszeresen látogatják mindkét intézményt.” (érvé) Gyakran lelki zavarokhoz vezet a semmittevés (Képarchívum) A szülők megoldják? ,.Általában csak este tudom meg, hol töltötték a délutánt a gyerekek. Fél ötig dolgozom, a férjem pedig néha csak hét után ér haza” - mondja Dávid Tamara, egy tizenegy és egy tizenhárom éves fiú édesanyja. Mindkét gyereknek van lakáskulcsa, ám a szülők hiába telefonálnak haza a délután folyamán, ritkán találják otthon a fiúkat. Édesanyjuk úgy tudja, a két gyerek egy közeli bevásárlóközpontban szeret lófrálni, ahol hasonló korú osztálytársaikkal múlatják az időt. „Télen kevesebb a kulcsos gyerek a lakótelepen, ám mihelyt kitavaszodik, szinte ellepik a parki padokat és a focipálya környékét. A kapukat rég tönkretették, csimpaszkodtak rajtuk, aztán kidőlt az egész. Úgy látom, nem is hiányzik nekik a foci, inkább csak üldögélnek, és persze szemetelnek” - meséli egy nyugdíjas hölgy, akit a srácok rendre „leszorítanak” kedvenc padjáról. Mihalics Péterné gyakran lát olyan gyerekeket, akik a leckéjüket is a parki pádon ülve írják, és csak hét után indulnak hazafelé. Borek Éva, egy tizenöt éves lány édesanyja azért vásárolt mobiltelefont lányának, hogy bármikor ellenőrizni tudja őt. „Ha zenét vagy hangokat hallok a háttérben, már tudom, hogy cukrászdában ül a barátnőivel, vagy a ruházati boltokban nézelődnek. Igyekszem rászoktatni őt arra, hogy előbb a házi feladatot készítse el, és inkább estefelé menjen el otthonról, ám ebben a korban ez nehéz dolog” - állítja az édesanya, aki szerint a tizenévesek nem a tévéből, hanem egymástól tanulják a legtöbb rosz- szat. A lány barátnői ritkán járnak fel Borekék lakásába, ezért a szülők csak felületesen ismerik őket. (juk)
