Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)

2003-05-23 / 117. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS 23. Riport Komárom és Dél-Komárom vezetői arra törekszenek, hogy a két várost körülölelő erődrendszer a Világörökség részévé váljon, ami óriási presztízst jelentene a városoknak Patinás környezetbe költözhet a magyar egyetem Az Újvár Lipót-kapuja abból az időből, amikor ott a szovjet katonaság ál­lomásozott Az állami tulajdonban lévő és a védelmi minisztérium által használt Öregvár és Új­vár megvételéről még tavaly tavasszal döntött az akkori komáromi képviselő-testü­let. Az eredeti szerződésben 60 millió koronás vételár szerepelt, amelyet az új pol­gármesternek, Bastrnák Ti­bornak Ivan Simko tárcave­zetővel folytatott tárgyalása­inak köszönhetően sikerült 40 millióra lefaragnia. V. KRASZNICA MELITTA A szerződés tehát megköttetett, már csak a pénzügyminisztérium jóvá­hagyására várnak a felek. A mintegy 18,5 hektárnyi kiterjedésű terület és a rajta található ingadanok megvé­telével a város komoly felelősséget vállal, hiszen a várrendszer nemzeti műemléknek számít, és ennek meg­felelően kell gondoskodni majd vé­delméről, felújításáról. Az elképze­lések szerint bizonyos épületek a jö­vőben az új magyar egyetem céljait szolgálnák, de hogy konkrétan me­lyik ingatlanokról van szó, és mikor­tól állhatnak majd az egyetem ren­delkezésére, egyelőre nem lehet biz­tosat tudni. De mi is képezi tulajdonképpen a város és a védelmi minisztérium közti vételi szerződés tárgyát? Mi­lyen állapotban vannak az egyes épületek, amelyek közül számos nemzeti műemléknek számít, és mekkora beruházásra van szükség felújításukra? Az egyetemen kívül milyen célokra szeretné a város ki­használni a tulajdonába kerülő várrendszert? Ezeket a kérdéseket Gráféi Lajos műemlékvédőnek, a komáromi városi hivatal elöljárójá­nak, a várrendszer kiváló ismerőjé­nek tettük fel. Gráféi Lajos - aki Nec Arte, Nec Marte című, 1999- ben megjelent könyvében részlete­sen foglalkozik a várrendszer sor­sával az ókortól kezdve napjainkig. „Komárom városa a védelmi mi­nisztériumtól az Öregvárból, az Új­várból, valamint a szovjet csapatok által 1968 után épített, kiszolgáló­épületekből álló komplexumot ké­szül megvásárolni. A ma Öregvár­ként emlegetett részt 1546-ban, I. Ferdinánd császár uralkodása ide­jén kezdték építeni, a Ferdinánd- kapu feletti emléktáblán ma is jól olvasható a császár neve és rangja. A vár építése 10 évig tartott, de épí­tői valószínűleg nem rendelkeztek elegendő tapasztalattal, vagy nem ismerték kellőképpen a csallóközi talajviszonyokat, mert az 1570-es tavaszi árvíz a falak nagy részét le­döntötte. Néhány év múlva újjáépí­tették, és ezek a falak már kiállták a próbát: Szinán basa százezres sere­gével sem tudta bevenni. A kelet­nyugat irányba húzódó, a várostól vizesárkokkal elzárt erődnek öt bástyája volt, melyek közül a legna­gyobb, a keleti bástya a Duna és a Vág összefolyásának védelmét szol­gálta. Miután az 1663-64. évi török hadjárat során az érsekújvári erőd­város az ostromlók kezére került, és ezzel a török áttörte az addig összefüggő védelmi rendszert, az erődépítés ismét fontos feladattá vált. I. Lipót császár két új erőd, a Vág védelmét szolgáló Lipótvár és az úgynevezett komáromi Újvár építését rendelte el. Az Újvár, a fő­kapu feletti emléktábla tanúsága szerint 1673-ban készült el. Az Űj- és Öregvárat vizesárok választotta el egymástól. Miután Magyaror­szág felszabadult a török uralom alól, Komárom is megszűnt végvár lenni, így kevesebbet törődtek fenntartásával. Az 1763-as és 1783- as nagy földrengések végleg meg­pecsételték sorsát, a leomlott erő­dítmények helyreállítását a hadve­zetés nem találta szükségesnek. Az erőd felújítása csak a napóleoni há­borúk hatására, 1808-től kezdődött meg. Az erődrendszer újjáépítésé­vel párhuzamosan hatalmas „U” alakú laktanyát és parancsnoki épületet emeltek, amelyek ma is állnak. 1827-1839 között az Öreg­várban is belső átépítésre került sor, amely során egy új kazamata­rendszert alakítottak ki az erődfa­lakban.” És most ugorjunk egyet az időben: az Öregvár és Újvár területét 1968- 69-ben a szovjet hadsereg katonái foglalták el. Több mint húszéves itt- tartózkodásuk idején nagyon sokat romlott az épületek állaga. Azt nem tudni, pontosan hány katona is állo­másozott Komáromban, csupán az élelmiszer-vételezésből lehet követ­keztetni arra, hogy számuk 5-7 ezer között mozoghatott. Gráféi Lajos azon kevesek egyike, akinek a szov­jetek ittléte idején is sikerült bejut­nia a szigorúan őrzött területre. Erre így emlékezik: „A nyolcvanas évek elején egy nemzetközi szimpózium alkalmával volt lehetőségem bejutni a várfalak közé. Akkor láthattam, hogy a szovjet hadsereg káposzta- és uborkasavanyító kádakat alakított ki a kazamatákban. Ennek emlékét a mai napig őrzik a falakon található cirill betűs feliratok. A nyolcvanas évek derekától azonban merőben más funkciót láttak el ezek a kaza­maták. A szovjetek itt alakították ki legnagyobb közép-európai lőszer- raktárukat. Amikor az 1989-es rend­szerváltás után már érett a szovjet csapatok kivonulása, Prágából az el­lenőrzési minisztérium illetékeseit kísértem a várba. A látvány sokkoló volt: a kazamatákban szinte a plafo­nig tornyosultak a lőszerekkel teli ládák, alig tudtunk mozogni közöt­tük. Meg is jegyeztem a mellettem álló ezredesnek: ha ez felrobbanna, nem kellene többé a komáromi vár műemlékvédelmével foglalkoz­nunk. Mire az ezredes csak annyit válaszolt: robbanás esetén nemhogy a várból, egész Komáromból kő kö­vön nem maradt volna. A lőszereket aztán elszállították innen, maradtak viszont az olajjal, üzemanyagokkal helyenként derékmagasságig átita­tott falak és az a rendeget szemét, amit a hadsereg egyszerűen a kaza­matákban tárolt. Ha betelt az egyik helyiség, befalazták, és a következőt kezdték megtölteni. A szovjetek ki­vonulása után a csehszlovák, majd a szlovák hadsereg használta a vá­rat, és részben eltávolította ezeket a szemétlerakatokat. Az Újvárban ta­lálható laktanya tetőszerkezetén is végeztek kisebb javításokat, és rész­ben felújították a parancsnoki épü­letét. A legjobb állapotban a szovje­tek által létesített ingatlanok van­nak, konyhát, tornatermet, gará­zsokat, sportpályát építettek az Új­vár falain kívül. Ezek felújítása és az egyetem céljaira való alkalmassá té­tele lesz a legkevésbé költséges, de a többi ingatlan rekonstrukciója rendkívül pénzigényes lesz. Számí­tásaim szerint, ha a műemlékvédel­mi előírások szerint járunk el hely­reállításuk során, akkor mintegy 1,5 milliárd koronára lesz szükségünk. A felújítás csak szakaszosan képzel­hető el: folyamatosan kell végezni a műemlékek kutatását, a tervdoku­mentációk készítését és a tényleges felújítást.” Komárom vezetése Dél-Komárom vezetőivel egyetemben arra törek­szik, hogy a két várost körülölelő erődrendszer a Világörökség részé­vé váljon. Ez a megtisztelő cím azon­ban nem jár közvetíen támogatás­sal, viszont óriási presztízst jelent, hiszen Komárom neve vüágszerte bekerülne a köztudatba. Ennek fo­lyamodványaként pedig nagyobb si­kerrel pályázhatnának különböző alapítványoknál mecénások jelent­kezésére, hosszú távon az idegen- forgalom fellendülésére is számítani lehetne. Az Öregvár és Újvár kihasz­nálására vonatkozó előzetes tervek szerint helyet kaphatna itt egy sza­badtéri hadtörténeti múzeum, egyes ingadanok kulturális-művé­szeti központként működnének, sportpályákat, játszótereket, pihe­nőparkot lehetne kialakítani a várfa­lakon belül, kollégiumi szállást, tan­termeket, és további, a jövendő egyetem céljait szolgáló intézmé­nyeket lehetne létesíteni. Mindeh­hez persze időre és nagyon sok pénzre lesz szükség. A várrendszer megvásárlásával tehát csak elkezdő­dik egy folyamat, amely remélhető­leg hosszú távon a város és környé­kének kulturális-szellemi fellendü­lését eredményezi majd Az Újvárban 1810-ben épült, mára romos laktanya és az 1815-ben elké­szült parancsnoki épület sarka (A felvételek Gráféi Lajos: Nec Arte, Nec Marte című könyvéből valók) Az európai uniós csatlakozásról szóló népszavazáson Perse község több mint nyolcvan százaléka voksolt, s öt szavazaton kívül mindannyian a csatlakozást támogatták Kisközség gazdag múlttal, halkabb jelennel és jövőbe vetett hittel SZÁSZI ZOLTÁN Alig száz évvel ezelőtt a Magyaror­szág Vármegyéi és Városai című so­rozat Nógrád megyét tárgyaló köte­tében Perséről még az a híradás áll, hogy 503 római katolikus lélek lakja. A mai adatok szerint 195-en élnek ebben a Szuha patak melletti falucs­kában, amelynek gazdag múltja, ki­csit halkabb jelene és töreden jövőbe vetett hite van. A töreden hitről, az élni akarásról tanúskodik az is, hogy az európai uniós csadakozásról szóló népszavazás alkalmával a falu vá­lasztópolgárainak több mint nyolc­van százaléka élt választói jogával, s öt szavazaton kívül mindannyian a csatlakozásra adták le voksukat. Perse ugyan ma kicsi falu, első írásos emléke azonban már 1439-ben elő­fordul a korabeli oklevelekben. Múltjának még régebbi tanúi azon­ban azok a régészed leletek melyek a falu kataszterében található Borszeg és Bérc nevű dűlőkben kerültek elő még 1948-ban és az azután végzett feltárások alkalmával. Az eddigi adatok szerint ez a terület már idő­számításunk első és második száza­dának fordulóján lakott volt. Ennek tanúi azok a gazdag mellékletekkel ellátott sírok, amelyeknek anyaga pillanatnyüag Szlovákia szerte, kü­lönböző múzeumok tárlóiban és rak­táraiban pihen. Perse környékén a Római Birodalom és népvándorlás korának népei mind-mind nyomot hagytak. Keled gótok, germánok, avarok, szlávok és a honfoglaló ma­gyarok egyaránt. Sírok, melyekben hol nyújtott, hol zsugorított testtar­tásban maradtak meg fegyvereikkel, edényeikkel és lovaik koponyájával körbevéve a régen itt élt ősök, hol pe­dig csupán maroknyi hamuként, durva kidolgozású és kevés mellék­lettel kísért hamvasztásos sírokban. Töredékesen megmaradtak bizánci típusú nemesfémből készült függőik, övcsatjaik, fegyvereiknek rozsdaette darabjai, használati tárgyaiknak ma­radványai harcos, földművelő és ál­lattartó múltról mesélhetnének, ha ki lenne állítva belőlük egy darab is legalább helyben. Sajnos nincs, de még lehet és lesz is, ha a helybélie­ken múlik. A falu híres szülöttjének, a tragikusan fiatalon elhunyt Bácskái Béla festőművésznek egyko­ri szülőházában tervezik a perseiek, hogy a képzőművészre való emléke­zés mellett a népéletet és a régészeti kutatások eredményeit is bemutató kis falumúzeumot, emlékházat ala­kítanak ki. Mindehhez azonban az akarat és a szándék mellett pénz kell. A jelen, mint műiden hasonló kisközségben Persén sem rózsás. A falu éves költségvetése nem éri el az egymillió koronát, túlságosan magas helyi adó és illetékbevételre sem le­het számítani a két élelmiszerboltból és egy italmérésből. Helyben mun­kalehetőség néhány pár embert fog­lalkoztató magánvállalkozáson kívül nincs. A falu népe Füleken, Loson­con vagy a falu határában és a szom­szédos falvakban még kisebb-na- gyobb sikerrel működő mezőgazda- sági vállalatoknál próbál megélhe­tést keresni. Ezek közül egyiknek sincs a székhelye Persén. Iskola több mint másfél évtizede nincs a falu­ban, két éve a volt önkormányzat magánvállalkozás céljaira az épüle­tet is eladta. Az iskolapadok helyén most asztalosműhely gépei zúgnak. Óvodába a szomszédos Bozitára vagy Fülekre hordják a gyerekeket. Ivóvíz és gáz ugyan van a faluban de máig megoldatlan a szennyvíz elve­zetése és tisztítása. Ahogyan a pol­gármesterasszony, Nagy Mária el­mondta, reményei szerint a községi hivatalba és a kultúrházba is sikerül végre bevezetni a vizet még az idén. Mert valamilyen, számára eddig is­meretlen ok miatt oda eddig nem ve­zették be korábban. Modernizálásra is készülnek a kultúrházban, a kor­mány alelnökének, Csáky Pálnak tá­mogatásával 65 ezer koronát kaptak a harminc évvel ezelőtt épült köz­ségháza és kultúrház modernizáció­jára. Végre lesz víz és a mai kor köve­telményeinek megfelelő szociális helyiségek. Talán sikerül pénzfor­rást találni annak a Bácskái Béla ál­tal secco technikával festett képnek is a restaurálására, amely a nagyte­rem falát díszíti s amelynek elég kri­tikus az állapota. Becslések szerint lehet, hogy többe kerül majd a kép megmentése és restaurálása, mint a vízbevezetés és a szociális helyisé­gek modernizációja. Az 1980-ban elhunyt festőművészt egyébként helyben nagy tisztelet övezi. Sírja a köztemetőben van, rendben tartva, s mindig van rajta virág. Mi a jövő Persén? Egy kis falu eget rengető nagy tervekkel hiába próbálkozik. Az emberi élet minőségének javítá­sa, a múlt emlékeinek őrzése, a falu képének szebbítése mellett az ön- kormányzat mikrorégióba való belé­pést fontolgat. Fülekkovácsival és Kurtánnyal együtt víztisztítót és csa­tornát terveznek. El kell készülnie a falu középtávú fejlesztési tervének is hamarosan, hogy a mikrorégióhoz csatlakozva végre pályázatokat nyújthassanak be. Munkahelyet te­remteni nincs miből. A mostani köz­munkások erejéből a közterületek rendben tartásánál többre nem fut­ja. A községi ravatalozót talán idén sikerül végre átadni. Itt is gond még a vezetékes víz és s csatorna. A há­zak külalakja, a gondosan művelt kertek dolgos kezekről árulkodnak. A nagy kérdésekre, hogy mennyi és milyen előnyökkel jár majd az uniós csatlakozás, talán a múltbeli nagy hagyományok, a turizmus fellendí­tésének lehetősége, a régészeti kuta­tások folytatása és munkahelyte­remtő támogatások elnyerése hoz­hatna pozitív választ. Erő és akarat van, tervek is bőven. Egy kis segítség meg szerencse kellene még. Hogy egy majdnem színmagyar falu Nóg­rád közepén, amely egyértelmű igent mondott az uniós csatlakozás­ra ne csalatkozzék majd a jövőben. VARHATO IDŐJÁRÁS: TÖBBNYIRE DERÜLT ÉGBOLT, 19-23 FOK ELŐREJELZÉS ORVOSMETEOROLÓGIA A Nap kel 05.06-kor - nyugszik 20.32-kor A Hold kel 02.28-kor- nyugszik 12.26-kor A Duna vízállása - Pozsony: 355, apad; Medve: 230, apad; Komárom: 305, árad; Párkány: 230, árad. Többnyire derült lesz ma az égbolt, komolyabb esőre sehol sem kell számítani. A leg­magasabb nappa­li hőmérséklet 19 és 23 fok között alakul, északon legfeljebb 17 fok várható. Északnyugati, északi irá­nyú szél 2 és 6 m/s közötti sebes­séggel. Éjszaka a hőmérő higany­szála 13 és 9 fok közé süllyed. Holnap jobbára derült lesz az ég­bolt, komolyabb felhősödésre csak az ország északt területein számíthatunk, itt csapadékkal is számolni kell. A legmagasabb nappali hőmérséklet 24 és 28 fok között alakul. A mai időjárás fő­ként a reumatikus és mozgásszervi megbetegedések­ben szenvedőket viselheti meg. Az ízületek tájékán és a régebbi sebek helyén enyhébb fájdalmat érezhe­tünk. Legtöbbünk szellemi és fizi­kai teherbírása, összpontosító­készsége javul. Az alacsonyabb vér- nyomásúakat migrénes eredetű fej­fájás gyötörheti. A szív- és érrend­szeri panaszokkal küszködőket vi­szonylag megkíméli az időjárás, leginkább csak a vérnyomás hirte­len ingadozása okozhat gondot. Holnap a maihoz hasonló hatás várható.

Next

/
Oldalképek
Tartalom