Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)

2003-05-22 / 116. szám, csütörtök

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS 22 KOMMENTÁR Vissza a kályhához MALINÁK ISTVÁN Izraeli véres hétvége, előzőleg Rijád, majd Casablanca, Ankara. Egyidejűleg vagy gyors egymásutánban elkövetett merényletsoroza­tok az iraki háború után. Új jelenségnek számít az események rendkívüli felgyorsulása, a ter­roristák a merényletek első számú címzettjeinek nem hagynak időt a történtek feldolgozására, a közvéleménynek a megemésztésre. Pár éve egy-egy nagyobb terrorakció hónapokig téma volt a világsajtó­ban. Pár éve a béke egyik fő kritériumának azt tartottuk, hogy nem folyt államok között háború. (Afrikában akkoriban is gyilkolászták egymást nem egy esetben népirtássá fajuló, a fejlett demokráciák ál­tal csak törzsinek minősített konfliktusokban, de a világ megen­ged (het)te magának, hogy cinikusan félrenézzen, akárcsak most Kongóban.) Államok közötti háború a szemünk előtt pillanatnyilag sem zajlik, de ki merné állítani, hogy béke van? Nos ez az alapvető változás a világpolitikában, amely 2001. szeptember 11. után bekö­vetkezett, ezért ez a dátum a kályha, amelyhez mindannyiszor vissza kell menni, ha elveszítjük a fonalat. Márpedig elveszítettük. Bizton­ságpolitikai szakértők arról cikkeznek, hogy az iraki háború alatt az al-Kaida újjászerveződött, veszélyesebb, körmönfontabb, mint volt. Nem mondják ki, de úgy tűnik, az is teljesen mindegy, hogy ki vezeti - bin Laden-e vagy valaki más. A lényeg szempontjából azonban az is mindegy, hogy al-Kaidának hívjuk-e vagy valami másnak az ezer­fejű szörnyet. A névadás csupán kapaszkodó, a nagyközönség szá­mára. Bush Rijád és Casablanca után is arról beszélt, hogy az iraki háború véget ért, de az al-Kaida - a terrorizmus - elleni nem. Sajnos, de a helyzet azt mutatja, senki sem tudja, hogyan kell hatékonyan harcolni a terrorizmus ellen. Ha ismét a kályhától indulunk ki, akkor ez a múlt századi tapasztalatok alapján és eszközökkel kezdődött. Amerika, a formát tekintve hagyományos, államok közötti háború­val gyors egymásutánban megdöntött két rezsimet, a tálibokét és Szaddámét, remélve, hogy a hátországok felszámolásával kiiktathat­ja a fő terrorszervezeteket is. Ez nem következett be, és most a fejlett világ dilemmában van. Ahhoz, hogy ne maradjon hátország, még legalább három közel-keleti és több mint féltucat afrikai meg ázsiai ország ellen kellene hadat viselni, ami pillanatnyilag leheteden. És még akkor is kétséges lenne az eredmény. Rendszereket, kormányo­kat meg lehetett félemlíteni, rá lehetett kényszeríteni terrorizmuselle­nes intézkedésekre, bankszámlák befagyasztására. Félő, hogy most mégis egy új, beláthatadan következményekkel járó terrorhullám kezdetének lehetünk tanúi. A nyugati demokráciák nem tudnak haté­konyan védekezni, hiába a repülőtéri, a rendőri stb. szigorítások, az szab nekik gátat, ami a lényegük: a demokrácia. Nem lehet belőlük rendőrállamot csinálni, nem lehet minden ember mellé egy rendőrt állítani. Ezért könnyű a terrorista dolga. Hihetetlen pusztítást tud vé­gezni egy benzines palack egy metrókocsiban a tűzzel, füstmérgezés­sel, pánikkal. És a félelem teljed, elég megnézni az utazási statisztiká­kat. A hagyományos háborúk esetén a félelmet is be lehetett határolni területileg, a terrorizmus elleni háborúban ez sem érvényes. Némi túlzással: úgy tűnik, könnyebb megdönteni egy rendszert, mint meg­akadályozni egy jól megtervezett terrorakciót. Kötelezően optimista befejés sincs. Csak kihívások vannak, a válaszok kerestetnek. JEGYZET Civil társadalom BUCHLOVICS PÉTER Most, hogy immár ez a kedvesen kies, alagsori tájék, hőn szeretett honom belépett oda, ahová ma­gára valamit is adó kultúrálla- mok be szoktak lépni, de nem gumicsizmában, nos, a boldog­ságtól hanyatt fekve kapálózom, kábé olyan pózban, mint amikor Gregor Samsa megtudja Kafká­tól, hogy ő bizony bogár, féreg, a bogár- és féreglét összes metafi­zikai szépségével együtt. Lásd még Karinthy remek krokiját a lumbágóról. De mitől is röhögök zokogva, befelé viszont hideg­lelős szomorúsággal, miért gon­dolom azt, hogy fejben még pisz­kosul messze vagyunk a minden­napi normális élettől? Volt egy­szer három szabólegény, akik - mit ad isten - polgári társulást alapítottak ott, vidéken, Ugandá­ban. Hoppá, már baj van. Ha ezt a jegyzetet azok olvassák el, akik magukra ismernek, akkor a sze­gény srácok még jobban meg­szívják. EZ A BAJ. De tovább: A fiúk egy ócska, .városszéli kis épületet akartak bérelni az ön- kormányzattól, hogy felújítsák, rendbe tegyék a környezetét, vagyis a lerobbant, tipikusan szo- ci játszóteret is, programokat szervezhessenek kicsiknek és na­gyoknak, előadásokat, kiállításo­kat rendezzenek, egyáltalán, hogy mozduljon már meg az a színesnek hazudott pocsolya, hogy ne csak szavalat meg nép­tánc - persze az is szép. Az ön- kormányzat volt olyan rendes és szimbolikus 1 koronáért 4 évre bérbe adta nekik az épületet. Mi­vel a fiúk se most jöttek le a fal­védőről, úgy gondolták, s egyál­talán nem alaptalanul, hogy azért kapták meg négy évre, mert a következő képviselőgárda esetleg egy tollvonással törli majd ezt a döntést, s bármit csi­nálnak addig, az mind elveszik, más politikai felállásban ismét az utcára kerülnek. Biztosítékot akartak, de azt nem kaptak... Maradt egy megoldás: megvenni a placcot és a házikót. Hohó, még mit nem, kik ezek a senkik, ha vé­telről van szó, akad itt más jelent­kező is, nehogymá itt nyitottkod- janak, meg polgárkodjanak ezek a mitugrászok - mordult fel a Vé­nek Tanácsa. Majd teszünk róla, hogyne pattogjanak... Kiderül a következő önkormányzati ülésen. Különben is, volt a pofájukon bőr, összehoztak egy rendkívül sike­res színielőadást is, futottak szponzorok után, szerveztek, buszt biztosítottak a falusi nézőknek - ezek a fickók veszé­lyesek, ezek akarnak és tesznek valamit. Persze a város segítségét is kérték, pontosabban a helyi - önálló jogalanyiságát vesztett - művelődési házét. A város segí­tett plakátokat sokszorosítani, biztosította a termet és az ára­mot, még abban is megegyeztek, hogy nem kémek a bevételből, így segítik a civil társulást leg­alább az indulásban. A polgár- mester még azt sem kérte, hogy a plakátokon a város neve szerepel­jen... Ám az akció túl jól sikerült. Legutóbb már azt kapták az ar­cukba, hogy micsoda szemtelen­ség volt a kultúrház alkalmazot­tait több napra lefoglalni, hogy a város erre csak ráfizetett, s hogy még csak meg sem köszönték a lehetőséget. A fiúk számítottak valami hasonlóra, de ez az arro­gancia, lekezelés és dölyf még őket is meglepte. A városszéli kis házikót a saját pénzükön méret­ték fel szakértővel, kiderült, hogy teljesen újjá kéne építeni, ráadá­sul a mostani épületet feketén húzták fel. Fiúk, drukkolok, hogy sikerüljön! Több tiszteletet, kor­rektséget a fiatalokkal szemben, uraim! S csak egy pici megértést. Mert ők se szeretnének olyan em­berek közt élni, akik fogcsikorgat­va játsszák a demokratát. TALLÓZÓ SME A Szlovák Vasúttársaság túl sze retne adni azon az óriási, a pozso nyi főpályaudvartól nem messzi található gödrön, ahova nemréj még az új központját akarta fel építeni, de Pavol Prokopovic köz lekedési miniszter ezt megakadá lyozta. Eddig a földfelszín alatt emeletek betonozása történt csal meg, a vállalat mintegy 66 millic koronát költött az építkezésre. A; épület teljes elkészítése minteg] félmilliárd koronába .került volna A társaság azt reméli, legalábt akkora összegért túl tud adni a le betonozott gödrön, amennyit ed dig maga is beleölt az építkezés be. eredetileg mintegy száz laká: épült volna a vasúttársaság veze tői számára, s csak később döntőt tek úgy, az új központot húzzák it fel. Ehhez jött volna húsz lakás Bár a miniszter letiltotta az épít kezést, egy ideig még dolgoztak ; munkások, mert az a veszély fe nyegetett, hogy a szomszédo: épületek egyszerűen belecsúsz nak a gödörbe. Pavol Prokopovii az ügy miatt a mai napig senki sem hívott vissza. Egyes politikusok nyíltan kijelentik, az integráció elmélyítésével az a céljuk, hogy így kihívást intézhessenek az USA-hoz Bonyolult kapcsolatrendszer Nemrégiben néhány európai politikus Washingtonban járva megkérdezte a Bush- kormányzat egyik magas rangú illetékesét: jellemezze röviden, mi is az Egyesült Ál­lamok politikája az Európai Unióval kapcsolatban? „De- zintegrálódás” - válaszolt az illető, s ez sokkolta az euró­paiakat: ezek szerint a Bush- kormányzat valóban meg­próbálná felbomlasztani az évtizedek alatt nagy nehezen létrehozott európai integrá­ciós szervezetet, vagy leg­alábbis megosztani? MTI-HÁTTÉR Nem lenne csoda, ha ez lenne az amerikai kormányzat szándéka: az elmúlt két évben az EU és az USA között a kereskedelmi prob­lémáktól az éghajlatváltozással szembeni küzdelem kérdéskörén át Irakig számos vita, nézetelté­rés keletkezett. Ugyanakkor tud­nunk kell, hogy Washington a kezdet kezdetétől fogva támogat­ta az európai integrációs folya­matot: a második világháború után a „lehető legszorosabb egy­séget” pártolta Európában, azt gondolván - ugyanúgy, mint az integrációs folyamat európai hangadói, „alapító atyái” -, hogy ezzel meg lehet előzni egy újabb háború kitörését a kontinensen. Ráadásul a hidegháború kezdete után az amerikaiak úgy látták: az európai egységesülési folyamat Nyugat-Európa megerősödéséhez is hozzájárul, szemben a keleti blokkal. így azután már 1948-ben létrejött az Egyesült Európa Ameri­kai Bizottsága, amely többek kö­zött pénzzel segítette az integráci­óért dolgozó európai személyeket, szervezeteket. S hogy közelebbi példát is vegyünk: a Clinton-ko- mányzat támogatta a nyugat-euró­pai közös valuta, az euró létreho­zását, noha egyes európai politiku­sok nyíltan célozgattak arra, hogy ez a dollár riválisa lesz. Maga Bush pedig még tavaly is azt mondta Berlinben: „Amikor Európa egysé­gesebbé válik, ezzel mind Európa, mind Amerika a korábbinál na­gyobb biztonságban él majd.” Az elmúlt hónapok fejleményei alapján sok európai politikus most azt hiszi, hogy Bush megvál­toztatta véleményét. Javier Sola­na, az EU kül- és biztonságpoliti­kai főképviselője nemrégiben a Harvard Egyetemen tartott előadásában figyelmeztette az amerikaiakat: ne próbáljanak vi­szályt szítani európai partnereik között, mert ez csak azokat az eu­rópai erőket bátorítaná, amelyek az Európai Uniót az Egyesült Álla­mok ellenlábasának szánják. Azonban - mint a The Economist című brit hetilap fogalmaz - bár­mennyire is csábító az európaiak­nak az új keletű feszültségeket ki­zárólag az Egyesült Államokban a 2001-es terrortámadás után vég­bement változásokkal (a milita­rista irányvonal erőre kapásával, és az újkonzervatív nézetrendsze­rek térhódításával) magyarázni, a valóság az, hogy az Atlanti-óceán innenső oldalán is történtek olyan változások, amelyek a másik fél­nél bizalmatlanságot keltettek, így például az európai integráció mostanra jutott el olyan terüle­tekhez, amelyek már az amerikai­ak létfontosságú érdekeit érintik: ilyen a közös védelmi politika ki­dolgozásának európai gondolata. Ez ugyan már a kilencvenes évek­ben felbukkant, de akkor még az A Bush-kabinet kicsit, aggodalmasan figyeli az integrációt.' amerikaiak visszafogottan rea­gáltak, mert a britek, hagyomá­nyos európai szövetségeseik biz­tosították őket: a közös védelem nem fog konkurálni az amerikai elképzelésekkel. Az iraki válság ebben változást hozott. Ráadásul ma már egyes európai politikusok nyíltan kijelentik, az európai integráció elmélyítésével éppen az a céljuk, hogy így kihí­vást intézhessenek az Egyesül Államokhoz: Romano Prodi, a; Európai Bizottság vezetője példá ul azt mondta, az EU egyil legfőbb célja egy olyan „szuper hatalom létrehozása az európa kontinensen, amely egyenlő sú lyú az Egyesült Államokkal.” Fi gyelembe véve, hogy a washing toni kormányzat védelmi doktrí nájának kulcseleme éppen a: amerikai hegemónia megőrzése érthető, hogy a Bush-kabinet mi már egy kicsit aggodalmasabbal figyeli az európai integrációs fo lyamatokat. Ennek az aggodalomnak egyik ki fejeződése, hogy míg korábban a: amerikaiak állandóan amiatt pa naszkodtak, hogy az EU-nal nincs egységes vezetése (Henri Kissinger volt külügyminiszte azzal példálózott: vajon kinek te lefonáljon, ha az EU-val akar be szélni...), ma már nem sürgetil az egységes hang megteremtését Hiszen ez az egységes hang szá mos kérdésben (a globális felme legedéstől a Nemzetközi Bűn tetőbíróságig) az amerikai elkép zelések ellen szólna... Ehelyett a: amerikaiak - Brüsszelt megkerül ve - inkább különböző ad hoc ko alíéiókat szerveznek az európa államok között, s ez a folyamat amely egyértelműen tetten ér hető volt az iraki háború idején nyilván folytatódni is fog - írja : The Economist. A miniszterelnök-helyettes elismerte: a kitelepítés jogtalan volt, de a cseheket sokkal nagyobb sérelmek érték Kárpótlást kapnak a szudétanémetek? KOKES JÁNOS Nem kizárt, hogy Prága kárpóüást nyújt azoknak a szudétanémetek- nek, akikre a II. világháború után nem vonatkoztak a hírhedt Benes- dekrétumok, s ezért Csehszlováki­ában maradhattak - írja tegnapi ki­adásában a Lidové Noviny című cseh konzervatív napilap. Az újság úgy tudja, hogy a kárpót­lási javaslat elkészítésén Petr Mares kormányfő-helyettes már dolgozik, s azt nemsokára a kabi­net elé terjeszti. Csehországban je­lenleg mintegy 50 ezer szudétané- met él, akiket, vagy akiknek előde­it a II. világháború után nemzeti hovatartozásuk alapján üldöztek az akkori Csehszlovákiában. Mares szerint a német kisebbség kárpótlása egyfajta cseh hozzájá­rulás lehetne a múltbeli problema­tikus cseh-német együttélés mai jobbá tételéhez. „Ki kellene mondanunk, hogyan látjuk ma azt a módszert, amellyel a háború után egyszerűsítettük or­szágunk nemzetiségi összetételét” - nyilatkozta Mares a Lidové No­vinynek. Úgy véli, hogy a németek kárpótlása nem terhelné meg a cseh költségvetést, mert az ahhoz szükséges eszközöket a cseh-né- met Jövő Alapból lehetne kifizetni. Mares szerint a szudétanémetek kitelepítése Csehszlovákiából .jog­talan volt”, de hozzáfűzte, hogy azok a jogtalanságok, amelyeket a németek követtek el a csehekkel szemben a II. világháború idején, ezeknél sokkal nagyobbak és széle­sebb körűek voltak. A kormányfő­helyettes, aki a Szabadság Unió- Demokratikus Unió elnökeként tagja a kabinetnek, bízik abban, hogy elképzelései helyességéről si­kerül meggyőzni a kormánykoalí­ció legerősebb tagját, a szociálde­mokráciát is. Megjegyezte, hogy a cseh szociáldemokraták német elődeit korábban két ízben is sú­lyosan elnyomták: előbb a nácik, majd a kommunisták. Vladimír Spidla kormányfő egyelő­re hivatalosan nem kapta meg a Mares által kidolgozott kárpótlási javaslatot, s nem is folytatott erről szélesebb körű eszmecserét helyet­tesével. „A kommunista Csehszlo­vákia sok mindenkihez nem a tör­vény szellemében viszonyult. Ha megmutatkozik, hogy a javaslat igazságos és helyes, akkor megvi­tathatjuk” - mondta a kérdéssel összefüggésben a lapnak. Hozzá­tette: nem ellenezné, hogy erre a célra a cseh-német Jövő Alapban találjanak megfelelő pénzeket. A kormányfő ugyanakkor elutasítja azt a véleményt, hogy Prága ezzel valamiféle gesztust tenne a szudé­tanémetek irányában. Ez csak a né­met kisebbséggel szembeni „hu­manitárius akció” lenne - állítja Spidla. Mares ennek ellenére úgy véli, hogy igenis komoly gesztusról van szó. „Ezek a lépések a német kisebbséggel szemben igazságo­sak, helyesek és jelképesek lenné­nek, s hozzájárulást jelenthetné­nek a német szomszédokkal való tárgyalásokhoz” - szögezte le a mi­niszterelnök-helyettes. Mares már május elején szintén a Lidové Novinyben megjelent inter­jújában kijelentette: Prágának meg kellene vizsgálnia, hogy a II. világ­háború után nem sértette-e meg a Csehországban maradt német ki­sebbség jogait, s ha kiderül, hog igen, akkor jogorvoslást kelleni nyújtania ezért az érintetteknek. „Úgy gondolom, nagyon gondosai meg kellene vizsgálnunk, hogy né mely - a német kisebbség ellen irá nyuíó tevékenységünk - mennyin volt ellentétben a cseh törvények kel. Én úgy vélem, hogy ellentéte volt. Akár a kényszermunkáról vai szó, akár arról, hogy hogyan és mi bői van kiszámítva a nyugdíjuk (; németeké). És számos más hasonli kérdés van” - mondta akkor Ma rés. Leszögezte, hogy a kárpótlás , ma is Csehországban élő német ki sebbséget érintené, s nem a hábori után kitelepített szudétanémete két. AII. világháború után Prága az ak kori csehszlovákiai német, illetvi magyar kisebbséget kollektív mó dón háborús bűnösnek nyilvánítót ta, s megfosztotta vagyonától és ál lampolgári jogaitól is. Mintegy há rom millió németet kitelepítette] az országból. Csehszlovákiába] csak mintegy százezer német ma radt, akik száma mára mintegy : felére csökkent.- Változik a sorrend, emberek. A tetőtéri lakónak nagyon sürgős, beígért plusz ötvenezret, ha az ő kéglijét épít­jük fel először! (Lehoczki István rajza)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom