Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)
2003-05-03 / 101. szám, szombat
Családi kör ÚJ SZÓ 2003. MÁJÚ MINDENNAPI KENYERÜNK Fülöp-szigeteki keresztek HALKO JÓZSEF A Fülöp-szigeteki Cutud községben 1961-ben a helyi gyógyító, Arsenio Anoza rituálisan keresztre feszíttette magát. Tizenöt éven át tartó ingyen színháza sok követőre talált. Az idei nagypéntek napján is tizenöt megfeszítettről, köztük egy nőről adott hírt a média. Megtudhattuk, hogy a rekordtartó egy már tizennyolcadszor keresztre feszített férfi. A megfigyelők azt állítják, hogy e mögött a túlzott vezeklés mögött, ha lehet, talán a még túlzottabb biznisz áll. A keresztre feszítettek állítólag pénzt kapnak, mivelhogy produkciójukkal nagyban hozzájárulnak a turistaforgalom növekedéséhez, s mivel az út, melyen a vesztőhely felé lépkednek, Coca-Cola reklámokkal van szegélyezve. Ám maguk a megfeszítettek lelki indíttatásról beszélnek. Dante Ramos például állítja, hogy ilyenkor mindig „közelebb kerül Istenhez”. Társa a szenvedésben, Gardo Canlas beteg gyermekéért ajánlja fel keresztre feszítését, s vallja, hogy utána mindig nagy megkönnyebbülést érez, mintha minden bűnét lemosták volna... Jézus keresztre feszítésének drasztikusan élethű (bár csak pár perces, és fertőtlenített szögekkel) utánzata ellenére az egyház képviselői maximálisan tartózkodnak a vallásosság effajta megnyilvánulási módjától. A magyarázat az e vasárnapi evangéliumból is kitűnik, amikor is Jézus azt mondja az apostoloknak: „békesség nektek”, miközben mutatja a szögek ütötte sebeket a kezén és a lábán. Hogy lehet ez a látvány a békesség forrása? Abban a tudatban gyökerezik, hogy a VALÓBAN kereszthalált halt Jézus, most VALÓBAN él. Hogy sebei megdicsó- ültek. A Golgotán azt mondta, „bevégeztetett”, de most mintha azt mondaná,,folytassuk”. Pedig nem kéri, hogy másoljuk őt Fülöp-szigeteki kereszteken, mert az Isten „nem a halottak Istene, hanem az élőké” (Mt 22,32). Szent Pál is, bár úgy mutatkozik be a galatáknak, mint aki Krisztussal együtt keresztre van szegezve, hozzáteszi, „amit most a testben élek, azt az Isten Fiában való hitben élem” (Gál 2,19 - 20). A keresztre feszítés ugyanis egyszer s mindenkorra lezárt ügy, s durva egyértelműsége csak háttérül szolgál Isten hatalmának hangsúlyozására, mely Jézus feltámadásában nyilvánul meg. „Felejtem, ami mögöttem van - folytatja Pál -, és nekifeszülök annak, ami előttem van” (Fii 3,13). Szlovák filmeseknek is sikerült elvegyülniük a Fülöp-szigeteki kíváncsiskodó tömegben, s meghallgatniuk az események kommentálását. Amikor például egy a szakállával és hajával Jézusra emlékeztető férfi lógott a kereszten, a környéken állók úgy nyüat- koztak, az illető „igazi profi”. Csakhogy Krisztus valódi követője soha nem lehet - a szó igazi értelmében - professzionális, aki élete keresztjét egymaga bírja, mégpedig öntudatos bravúrral, szemrebbenés és bárminemű nehézség nélkül. Krisztus sebei egyszerre vádlói is az ember valójában „tapasztaladan - nem professzionális” törékenységének és bűnösségének, mi ezeket a sebeket ütötte; ugyanakkor a Teremtő életadó hatalmáról is tanúskodnak, aki - mint kezdetben a MINDENT teremtette a SEMMIBŐL - Fia halálát is feltámasztásával tetőzte be. Isten hív minket, hogy segítsünk neki hirdetni az élet diadalát a halál felett, ám nem mint önálló hivatásosok, hanem életfogytig tanítványként. Mikor Németországban annak idején egy lebombázott templom romjai alól előkerült egy letört kezű Krisztusszobor, az illetékesek azon gondolkodtak, visszaállítható-e így méltó helyére. Végül pozitívan döntöttek, ám a kéz nélküli Jézus szobrát egy felirattal egészítették ki: „nincs kezem, szükségem van a tiédre...” Vajon mit kezdhetne az isteni Mester a mi fertőtlenített szögekkel átütött kezeinkkel? Neki a mi segítő kezeinkre van szüksége, a mindennapi élet láthatatlan keresztjeit vivő, emelő, segítő kezeinkre. „Adjam át testemet, hogy dicsekedhessen!: ha szeretet nincs bennem, semmit sem használ nekem” - vallja Pál a szeretethim- nuszban (lKor 13,3). A kétkezi munkás tenyerén a vízhólyag, az olajfoltok az autószerelő kezén, a sebész finom tenyere, a hegedűművész érzékeny ujjai, az édesanya óvó kezén a ráncok - ezek a modern stigmák, ez a lényeg az utolsó ítélet során. Akkor Jézus újra megmutatja sebeit, s megkérdi, mennyi szeretet volt kezeink ténykedésében. S az a „békesség néktek” elhangzik még egyszer és végérvényesen. Ha megbizonyosodik róla, hogy a sebek is, melyek a mi tevékenységünk okán adódtak, szeretettel dicsőülnek. A szerző római katolikus pap Együtt abszolváltuk az előkészítő tanfolyamot, előzőleg végignéztünk felvételről egy mintaszülést is Anyaságom története BENKŐ TÍMEA éntekről szombatra virradóra egy mákszemnyit sem aludtam. Mindössze egyetlen nap volt hátra a kiírt időpontig. Fogtam a paplanomat, és áthurcoltam a nappaliba, ott a koromsötétben is figyelni tudtam a videó kijelzőjén a pontos időt. Próbáltam megállapítani, milyen időközönként jelentkezik a kis pocaklakó. Reggelre ugyan nem erősödtek, de jócskán sűrűsödtek a fájások. Bár egyáltalán nem voltam biztos a dolgomban, felébresztettem életem párját.- Szerintem menni kellene - szóltam bátortalanul. Fél szemével az ébresztőórára sandított, majd vetett egy futó pillantást a pocakomra is, és megjegyezte:- „Ez” még nem „az”. Ő már csak tudja, hiszen papás szülésre készültünk. Együtt abszolváltuk az előkészítő tanfolyamot, előzőleg végignéztünk felvételről egy mintaszülést is, tehát értenie kell hozzá. Jobb híján bevonultam a fürdőszobába rendbe szedni a frizurámat.- Mondd csak, mit csinálsz? - állt mögém.- Lehet, hogy fiam lesz. Én leszek az első nő az életében, nem akarom, hogy elhanyagoltnak találjon. Ezt végképp nem értette. Délben már utazótáskával a kezemben álltam elé.- Most már biztos, hogy menni kell -jelentettem ki elszántan. Ezúttal hajlandó volt kiállni az autóval a garázsból, de még mindig korainak tartotta az indulást.- Ki fognak nevetni, meglásd! Ez még nem az.- Meddig várjunk? Azt akarod, hogy a gyerek fején üljek egész úton? Lásson orvos, aztán nem bánom, nevethet! Tehát elindultunk. FélVégérvényesen szülők lettünk úton az autóban megkockáztatta a kérdést:- Ne forduljunk mégis vissza? Ez még nem lehet az. A filmekben ilyenkor már rég ordítanak a nők... Jellemző! Túl sokat tévézik. A városba érve azon kezdett filózni, hogy ő éhes lesz, mert tuti, hogy majd estig is eltart a dolog, esetleg másnapig, és akkor ő mit fog enni? Tehát nem a kórházba mentünk, hanem előbb egy csemegeboltba bespájzolni neki... Végre ott álltam kórházi köpenyben a szülészeti osztály ajtaja előtt. El sem búcsúztunk egymástól, hiszen úgy terveztük, közösen csináljuk végig a sorsdöntő eseményt. Ki számított műtétre? Tíz percen belül már csak az ügyeletes orvos jött ki közölni vele, hogy azonnal császá- roznak. A baba harántfekvésű, nincs mire várni. Még nem volt két óra, amikor a csecsemős nővér már bemutatta neki az újszülöttet. Én fél négy körül hangos jajveszékelésre ébredtem a narkózisból. Utólag kiderült: saját hangomat hallottam. Két nővér foglalatoskodott az ágyam körül. „Egészséges? Lány? Fiú?” Egyik kérdésemre se tue válaszolni. Azt mondták, még a: lészeten vannak a papírjaim, < nem informálták. Összeomlott „Beteg... Lehet, hogy meg is halt nem mondanak semmit, akkor van... Nekem konkrétumok ke nek, nem dajkamese!” Ott volt a kámban a mobüom, nyeltem a ki nyeim, amíg a férjem tárcsáztan tudatta velem a páratlan öröml „Enikő egészséges!” Csak mente másodpercek, egyikünk sem tűi megszólalni. Végérvényesen szí lettünk. Én anya. EMBERNEVELŐ Alternatívák - például a Waldorf VEKERDY TAMÁS kemény vagy puha diktatúrák iskolarendszere mindig egységes. Egységes és felülről irányított - mondhatnám azt is, hogy központilag irányított, vagy hogy a lehető legnagyobb mértékben központosított. A demokráciák iskola- rendszere viszont sokszínű, plurális, alulról építkező. Mérei Ferenc, a 20. századi magyar pszichológia fenegyereke - majd nagy öregje - mondta, hogy egy közoktatási rendszer vagy gyermekközpontú, vagy intézményközpontú. Terüum non datur - harmadik eset nincs. A modem kontinentális iskolarendszer - akár a Nagy Frigyes-i, akár a napóleoni időkig vezeti vissza eredetét -, intézményközpontú. Az állam megmondja, hogy hány - és milyen - katonára, hivatalnokra, mezőgazdára stb. van szüksége, és mint egy kolbászgyárban, a gyerekeket (mint mondani szeretik: „a gyerekanyagot”) ezen elképzelés szerint elöl betöltik az iskolába, és hátul kijön a kész kolbász, vagyis a méretre szabott katona, hivatalnok, mezőgazdász. A diktatúráknak nagyon is jól jött ez az iskolamodell. Az intézményközpontú közoktatási rendszerben valaki odafent, a minisztériumban, a pártközpontban, az akadémián, az egyetemi tanszékeken vagy éppenséggel a minisztérium háttérintézményeiben megszabják, hogy milyen tananyagot kell átpréselni a gyerekanyagon. A diktatúrákban mindig sokkal nagyobb a tananyag, mint a demokratikus társadalmakban, és mindig erős az arányeltolódás a természettudományok felé. Ez nemcsak a 20. században volt megfigyelhető, ez így volt - hogy magyar példánál maradjunk-, már a Bach-rendszerben is. Bach kultuszminisztere, gróf Thun Leó (ők ketten csinálták végig az egész Bach-rendszert, a többi miniszter mind változott) teljesítményelvű iskolát akart, központi tantervvel, hogy így civilizálhassa ezt a barbár Magyarországot és az egész új osztrák birodalmat. Ugyanakkor, a Magyar Tudományos Akadémián meg akarták szüntetni a nyelvi tagozatot, és kizárólag természettudományostechnikai tagozatot akartak működtetni. (Széchenyi híressé vált levelében tiltakozott ez ellen, Döb- lingből.) - A nyelvi és más humán stúdiumok az állampolgárrá nevelés - az öntudatos állampolgárrá nevelés - eszközei. Öntudatos állampolgárokra a centralizált államokban nincs szükség. Csak alattvalókra, akik rendelkeznek megfelelő tudományos-technikai tudással, mellyel a centralizált államot működtetik, de nem „akadékoskodnak”. (Az annak idején híres szovjet pedagógiai tankönyvszerző - a szovjet neveléstudományi akadémia elnöke! - Ivan Andrejevics Kairov, ha jól emlékszem, 16 pontban írja le a szocialista ember jellemvonásait, vagyis azt, hogy milyenné kell faragni az óvodába-is- kolába beöntött gyerekeket. Ezek közül talán a 8. pont ebben adja meg a szocialista ember egyik fontos jellemvonását: „Rendszeresen olvassa a faliújságot”. Láthatjuk, a szerző figyelme a részletekre is kiterjed.) HALLGASSUK SZÉCHENYIT! Ezt a problémakört Széchenyi 1857. szeptember 24-e és 28-a között írott döblingi feljegyzéseiben - ahol Thun Leóék központosító célkitűzéseit elemzi - a következő gondolatokkal közelíti meg: Lehetséges, hogy egy ilyen nagy tananyagot központi parancs szerint hömpölyögte- tő iskolarendszerben a népek sokkal tudósabbak lesznek, de: „semmivel sem okosabbak, sőt inkább határtalanul ostobábbak”. Sok ember számára biztosan nehéz felfogni ezt a különbségtételt, mondja Széchenyi. De gondoljuk meg: a táplálkozás haszna sem azon múlik, hogy mennyit pakolunk a gyomrunkba, hanem, hogy mennyit asszimilálunk a felvett táplálékból, mennyi válik azonossá velünk, mennyi lesz vérünkké belőle. „A pedantice beparancsolt, bevert tudomány” (a fejbe bevert tudomány) - mondja a nagy gróf -, egyfajta állandó lelki hányingert okoz; az egészséges ember védekezik ellene. Az erős szervezet végül is kiveti magából - netán éppen megbukik vagy rosszul teljesít az iskolában. A gyengébb viszont sikeres lesz, mert megtörik és - mondja tovább Széchenyi - „minél többet és sokfélébbet kényszerítenek, kelep- céznek fejébe, annál zavarosabb lesz veleje, míg végre a tudós szamarak piedestáljára emeltetik, melyféle fajta kivált a németek között vajmi szép számban található!!!” A bölcsőtől kezdve kielégítheteden tudásszomj jellemzi az emberi lelket, de amit ebben az iskolában kaphat, az csak pótlék, szurrogátum. És aztán: a vizsgák! Maturitäts és Staatsprüfungok vagyis az érettségi vizsgák és az államvizsgák rendszere... A legszigorúbb és legigazságosabb vizsgák sem mérhetik valódilag valakinek igazi tudását, még kevésbé hasznavehetőségét. Jó emlékezet, jó beszélőke, egy kis lélekjelenlét és magamutogató szemtelenség - és az ilyen növendék biztos, hogy kitűnően fog vizsgázni. Az azonban, kinek fő lelki tulajdona a higgadt ítélőtehetség, és aki ugyan mél; de lassan gondolkozik, az le fog radni mindezekben a vizsgákbt jósolja a zseniális gróf, mintha : ismerte volna 20. századi mérés két -, jóllehet az ilyen ember int genciájának súlya csak mázsái volna mérhető, míg a remekül \ gázóé esetleg csak fél kilóra-ki rúg. Nem a huszadik életév előtt kell kát tanulni - folytatja a szerzőn hanem ezt követőleg. A valódi telem a közéletben és a szabad tában, a mindennapi elmesú dásban világlik ki, s ezért \ hogy a szabad népeknek va zsenijeik, míg a rab népeknek c tudósaik vannak, és látszat Mert: „Ki igen szaporán tud g dolkozni, az általában véve t gondolkozik legmélyebben, v csak mélyen is, pedig rendszeri mélységben rejlik a való.” Azért idéztem ilyen hosszan a nagyobb magyart a 19. század zepe tájáról, nehogy azt higgy hogy az efféle gondolatok csak (vagy 20. századi) „alternatívok netán afféle iskolaügyi anarchií - fejében fordulhatnak csak n És bogy ezek nem is csak af „döblingi” - azaz tébolydából s: mazó - gondolatok, annak tan tására álljon itt egy nagy hírű dós, nagy tapasztalatú tanár e ismereteink szerint - kitűnőét eredményesen nevelő apa (s t ben matematikus) tömören fo; mázott óhaja még a 19. század i feléből. így szól hozzánk Bo Farkas Erdélyből, a marosvásái lyi református kollégiumból: „K denek felett játszódjon és nőjje gyermek, a szüntelen való tan elnyomja a növés erejét, s az e: mint az országút, olyan medd teszi.” És e két klasszikussal már meg is zelítettük a gyermekközpontú i: lát. (Gyerekek, óvodák, iskoláit, Saxum Kiadó, 2001)
