Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)
2003-05-21 / 115. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS 21. Kitekintő Az olaszok már az etiópokkal 1947-ben kötött békeszerződésükben megígérték, hogy másfél éven belül (!) visszaszolgáltatják az eredetileg síremléknek használt kőoszlopot Az akszúmi obeliszk (talán) végre hazatér Még nem tudni, hogyan és nem tudni, mikor, de úgy tűnik, hogy az akszúmi obeliszk végre hazatér. Az ősi etióp gránitoszlop, amelybe tavaly májusban villám csapott, s amely ezért csaknem egy évig állványerdőben állt, türelmesen vár a sorsára a római FAO-központ előtt, a Circus Maximus és a Capitolium romjainak tőszomszédságában. POGÁR DEMETER Alfredo Mantica külügyi államtitkárnak a La Repubblicának adott nyilatkozata szerint három alap- problémát kell megoldani: a 24 méter magas és 160 tonna súlyú obeliszk feldarabolását, a darabok biztonságos tárolását, majd pedig a légi úton való hazaszállítást. Vagyis: Róma részéről ma már csak műszaki problémákat emlegetnek, mintegy feledtetve a korábbi, politikailag és történelmileg motivált, s kultúrfölényeskedéssel átszőtt ellenállást. A legalább 1700 éves (egyes források szerint kétszer ennyi idős) akszúmi obeliszket Mussolini fasisztái 1935-ben szállították el a nagy nehézségek által meghódított Abesszíniából, hogy a feketeinge- sek hatalomátvételének tizenötödik évfordulója alkalmából az Örök Városban állítsák fel. Eredetileg abban az EUR városrészben kívánták elhelyezni, amelyet a fasiszta architektúra kirakatnegyedének szántak, s amelyet a soha létre nem jött római világkiállításra építettek fel, ám az oszlop végül a gyarmatügyi minisztérium előtt kötött ki, amely ma az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) ad otthont. Az olaszok már az etiópokkal 1947-ben kötött békeszerződésükben megígérték, hogy másfél éven belül (!) visszaszolgáltatják az eredetileg síremléknek használt kőoszlopot. Ezután még kétszer, 1956-ban és 1997-ben tettek fogadalmat s szegték meg a szavukat, míg végre Silvio Berlusconi miniszterelnök tavaly nyáron ismét kilátásba helyezte a restitúciót. Az aktust most már nem akadályozza a pökhendi Antonio Sgarbi kulturáOlasz szakemberek azt vizsgálják, hogy lehet három részre darabolni. lis államtitkár sem, aki - mielőtt lemondott volna egy másik botrány miatt - azt nyilatkozta, hogy az obeliszk immár az olasz főváros „honosított polgára”, és része a római városképnek. Sgarbi szerint az etiópoknak a hőbörgés helyett inkább büszkének kellene lenniük arra, hogy szent emlékművük a gazdag Nyugat eme fényes fővárosában áll. Az arcátlan műítész-hivatalnok álláspontját támogatták az egykori szánalmas gyarmati hódításra ma is büszke fasiszta utódpártok, valamint azoknak a „szakértőknek” a nyugat-európai csoportja, kik egyetértettek azzal, az oszlopot jobb meghagyni a turisták itáliai Mekkájában, mintsem visszaszármaztatni az Addisz-Abebától is mintegy ezer kilométerre lévő észak-etiópiai poros kisvárosba. A visszaszolgáltatás gúnyolói azzal ékelődtek, hogy ha a fasiszták „hadizsákmányát” visszaadják az etiópoknak, akkor vajon a rómaiak által hajdanán a birodalmi fővárosba hozott, s itt felállított kilenc óegyiptomi obeliszket is vissza kell szolgáltatni? Több sajtóforrás rámutatott: az akszúmi ügyben dicstelenül ravasz- kodó Rómára valószínűleg brit és német részről is nyomás nehezedett, mert britek attól tartanak, hogy a repatriálási precedens nyomán a görögök visszakövetelhetik majd az athéni Parthenon Londonban őrzött frízeit, a törökök pedig a Berlinben büszkén mutogatott per- gamoni templomokat. Az etiópok a maguk részéről egyetlen alkalmas nemzetközi fórumot sem hagytak ki annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet-az olaszok egyenesnek nehezen nevezhető álláspontjára. Addisz-Abeba - függetlenül attól, hogy a polgár- és határháborúk sújtotta országban ki volt hatalmon - évtizedeken át követelte Olaszországtól, hogy állítsa össze az Abesszíniából a fasiszta megszállás alatt ellopott értéktárgyak és műkincsek listáját. Az etiópok az akszúmi sztélé eltulajdonítása mellett a többi között azzal vádolják Rómát, hogy a mai napig elhallgatja a császári levéltár anyagának és több arany koronának a hollétét, s nehezményezik, hogy az olaszok a Vigna del Valle-i múzeumból nem akarják visszaszolgáltatni az első Afrikában összeszerelt repülőgépet, Hailé Szelasszié négus lányáról elnevezett Tsehait, amelyet pedig díszhelyen szeretnének kiállítani fővárosuk új nemzetközi repülőterén. A villámcsapás okozta károkat helyrehozó olasz szakemberek most azt .vizsgálják, hogyan lehet három részre darabolni az obeliszket úgy, hogy eközben minimális sérüléseket okozzanak. Az etiópok ugyanis azt kérték, hogy az oszlopot légi úton szállítsák régi-új helyére, ami egy darabban nem lehetséges. A restaurátorok mérlegelésének tárgya, hogy állítsák-e vissza a sztélének az eredeti állapotát, amelyben a fasiszták megtalálták, vagyis hogy szedjék-e szét az Akszúmban fellelt eredeti három töredékrészre, avagy modern gépekkel darabolják-e fel. Mantica államtitkár most arról morfondírozik, hogy Rómában egyelőre nem tudják, hogy milyen géppel szállítsák Afrika szarvára a nehéz kőtömböket, mert erre a feladatra csupán két géptípus alkalmas a világon, melyekkel Itália nem rendelkezik. Az etiópok mindenesetre az akszúmi repülőtér leszállópályájának meghosszabbításával a maguk műszaki előkészületeit már megtették. Most ők is türelmesen várnak, mint távolba szakadt síroszlopuk a római Piazza di Porta Caperián. Róma, 2003. május A 24 méter magas ősi etióp gránitoszlop a római FAO-központ előtt (A szerző felvétele) Egy svéd kutató feltevése Böhm Vilmos szociáldemokrata hármas ügynök árulásáról Magyar politikus okozta volna Raoul Wallenberg vesztét? MTI-ÖSSZEÁLLÍTÁS A nagyszabású, tucatnyi halálos áldozatot követelő merényletek ideje már elmúlt ETA: tiltólistára került a párt, utcára vonultak szimpatizánsai INOTAI EDIT Stockholm. Böhm Vilmos magyar szociáldemokrata politikus Jelenthette fel” egy svéd kutató feltételezése szerint a szovjeteknél Raoul Wallenberg svéd diplomatát, aki svéd menlevelek kiadásával magyarországi zsidók ezreit mentette meg a második világháborúban a náci haláltáboroktól. Wilhelm Agrell svéd kutató - mint a Dagens Nyheter című stockholmi lap számára írt cikkében leírja - svéd és szovjet titkosszolgálati dokumentumok tanulmányozása nyomán jutott arra a feltevésre, hogy Wallenberget talán magyar barátja, Böhm Vilmos Jelentette fel” a szovjet titkosszolgálatnál, s a szovjetek ennek nyomán vették őrizetbe Magyarországon a svéd diplomatát 1945 januárjában. Az átnézett titkosszolgálati dokumentumokból az derült ki Agrell számára, hogy Böhm hármas ügynök volt: egyidejűleg dolgozott az amerikai, a brit és a szovjet titkosszolgálatnak -jelentette a Reuters a svéd lap cikke alapján. - Elképzelhető, hogy Böhm adott olyan tájékoztatást Moszkvának Wallenberg tevékenységéről, amelynek alapján a szovjetek a svéd diplomata elfogása mellett döntöttek - írta a svéd kutató a Dagens Nyheter hasábjain. Arról már egy idén márciusban közzétett svéd kormányjelentés is említést tett, hogy Böhm - csakúgy, mint Wallenberg - titkos ügynökként dolgozott az Egyesült Államoknak és Nagy-Britanniának. Abban a jelentésben azonban nem volt szó Böhm állítólagos szovjet ügynöki múltjáról. A szerző elismeri, hogy a magyar szociáldemokrata Wallenberggel szembeni árulása csak feltevés, s még ha be is bizonyosodnék a későbbiekben, akkor is számos további megfejtendő rejtélyt tartogatna a kutatók számára a Wallen- berg-ügy. Szűcs László levéltáros, aki kutatta, majd társszerzőként publikálta Böhm Vilmos politikai levelezését, az általa ismertek alapján nem tartja valószínűnek, hogy Böhm Vilmos Jelentette volna fel” a szovjeteknek a svéd diplomatát. Böhm az angol Munkáspárt képviselőivel folytatott levelezést. Mint elmondta, nem tud olyan adatról, hogy a magyar politikus kapcsolatban állt, tárgyalt volna a szovjetekkel. Hozzátette: Böhm Vilmos fiától is kapott segítséget kutatásához, és ezek sem utalnak a szovjet kapcsolatra. Szűcs László azt sem tartja valószínűnek, hogy Böhm Vilmos hármas ügynök lett volna. Böhm Vilmos (1860-1949) magyar szociáldemokrata politikus, szakszervezeti vezető 1918-ban a Károlyi-kormány hadügyi államtitkára, 1919-ben a Berinkey-kor- mány hadügyminisztere volt. A Tanácsköztársaság alatt szociali- zálási és hadügyi népbiztos, illetve a tiszántúli Vörös Hadsereg parancsnoka. A két világháború között Ausztriában, Csehszlovákiában, majd Svédországban élt emigrációban. A második világháború alatt is a semleges Svédországban tartózkodott, és közvetíteni próbált onnan az angolszász hatalmak és a magyar kormány között. A háború után stockholmi, majd oslói és koppenhágai magyar nagykövet. Oroszország szerint Wallenberg 1947-ben meghalt a moszkvai Lubjanka börtönben. A jelenlegi orosz állam elismeri, hogy a szovjetek politikai okokból hurcolták el Wallenberget, de ennél konkrétabban még nem tárta fel az okokat. A második világháború után újra meg újra felbukkantak olyan tanúvallomások, sajtóbeszámolók, amelyek szerint évtizedekkel a háború után is látták Wallenberget szovjet munkatáborok foglyaként. A spanyol kormány számára máris megérte részt venni a nemzetközi terrorellenes koalícióban: az amerikai külügyminisztérium május elején az ETA baszk terrorszervezetet, illetve a politikai szárnyának tekintett Batasunát is felvette a terrorszervezetek listájára. A szervezetek tagjai nem kaphatnak sem amerikai vízumot, sem anyagi támogatást a tengerentúlról. Az ETA ettől persze nem fog egy csapásra megszűnni: a működési költségeit főként hazai (baszkföldi) forrásokból gyűjti, a helyi vállalkozókból kicsikart forradalmi adóval, külföldre meg legfeljebb Kolumbiába utazgatnak a tagok. Az amerikai gesztus inkább azért volt fontos a spanyol kormánynak, mert valaki végre Spanyolországon kívül is „terrorszervezetnek” bélyegezte az ETA-t, amelyet Európa több országában csupán szeparatista mozgalomként tartanak számon. A spanyol elemzések szerint az ETA ma Európa legaktívabb terrorszervezete: a nagyszabású, tucatnyi halálos áldozatot követelő merényletek ideje szerencsére már elmúlt, de soha nem tudni, hogy mikor, hol és kire csapnak le. A szervezet még a Franco-diktatúra ellen alakult, de a demokráciában szedte a legtöbb áldozatát. Van köztük rendőrtiszt, bíró, politikus vagy önkormányzati képviselő: a legutóbb az idén februárban a baszkföldi An- doain város (baszk) csendŐTfőnö- kével végeztek a (baszk) terroristák. Tavaly nyáron szokatlan módon a tengerparti üdülőhelyeket vette célba a szervezet. Amikor éppen nem hajtanak végre merényletet, akkor az utcai erőszakkal hívják fel magukra a figyelmet: a kilencvenes évek második felében bevezetett új műfaj nagy előnye, hogy „gyorstalpalón” kiképzett fiatal szimpatizánsok hajtják végre az akciókat, és így a vezetést nem fenyegeti a lebukás veszélye, ugyanakkor állandóan fenn lehet tartani a feszültséget. Pedig egyes jelentések szerint a szervezetnek csupán 30 (!) aktív tagja van, de ők olyan sikeresen szövögetik a hálózatot, hogy minduntalan felbukkan valahol egy- egy sejt. A madridi kormány - tanulva a Bush-féle terrorellenes harcból - most több fronton is támadást indított az ETA ellen. Kezdeményezte, hogy terrorszervezettel való együttműködés miatt tegyék tiltólistára a szervezet „politikai szárnyának” tartott Batasuna pártot: zárolták az ingóságait, a bankszámláit és bezárták az irodáit. A pártot nem sokkal a május 25-i tartományi (köztük baszkföldi) választások előtt a legfelső bíróság is betiltotta. Előzetes letartóztatásba helyezték a párt több vezetőjét, de kérdés, hogy ez elég lesz-e az ETA felszámolásához. Az elemzések szerint ugyanis a terroristák tartják kézben a politikai pártot és nem fordítva. ETA-ellenes tüntetés Madridban (Képarchívum) Wallenberg-emlékmű Budapesten (Képarchívum)
