Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)

2003-05-21 / 115. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS 21. 9 Ramon de Miguel: Önök túl sokáig éltek a kommunista rezsimben, elkényelmesedtek, állam bácsi segítségére várnak Pénzt akarunk? Tegyünk érte! Ramon de Miguel spanyol EU-államtitkár: „Nekünk sem volt könnyű" (A szerző felvétele) Immár eldőlt, Szlovákia jö­vőre belép az Európai Unió­ba (EU). Országunknak ez­zel lehetősége nyílik támo­gatást szereznie az Unió kü­lönböző alapjaiból. Persze már eddig is meríthettünk az előcsatlakozási alapok­ból, ám ez korántsem ment zökkenőmentesen. SZABÓ GERGELY Az EU szakemberei gyakran a hiá­nyos, rosszul előkészített projekte­ket emlegetik - ha az előcsatlakozási alapokat nem használtuk ki teljes mértékben, legfeljebb egy gúnyos mosoly és egy vállrándítás volt a re­akció Brüsszelben. Azonban az egész ország szégyene lehet, ha a hőn áhított belépés után sem tudjuk kihasználni az EU által felkínált le­hetőségeket, magyarul jó projektek híján rengeteg pénzt elveszíthetünk. Spanyolország már tizenöt éve az EU tagja. Bár azt nem mondhatjuk el, hogy hasonló helyzetből indult, mint mi, leszögezhetjük: a belépés után a strukturális és kohéziós ala­pokat igyekezett minél jobban ki­használni. Ramon de Miguel, aki an­nakidején Spanyolország és most Szlovákia csatlakozásánál is kivette a részét a munkából (főleg az EU spanyol elnökségében, 2002 első fe­lében) lapunknak elmondta: nem indítottak tanfolyamot a projektírás­ról. „Nem volt semmiféle program, külön költségvetésről nem is beszél­ve. Azt is mondhatnám, a nulláról kezdtük. Amikor 1986. január else­jén beléptünk az Európai Unióba, onnantól kezdve mindent meg kel­lett tanulnunk. Mondanom sem kell, előtte semmiféle hasonló prog­ramban nem vettünk részt” - közöl­te a politikus, aki jelenleg országa EU-ügyekért felelős államtitkári posztját tölti be. „Egyáltalán nem olyan bonyolult az EU támogatási rendszere, mint ahogy az első ráné­zésre látszik. Máskülönben pedig, aki pénzt akart kapni Brüsszelből, eült, és megtanulta, hogyan kell mi­nőségi projektet írnia. Isméüem, fő­leg az akaraton múlik. Az Európai Unió nem titkol el semmit, minden információ hozzáférhető, akár nyomtatott, akár elektronikus for­mában az interneten”. Hangsúlyoz­ta: a brüsszeli EU-központot egyál­talán nem úgy kell elképzelni, mint egy föld alatti titkos laboratóriumot. Annak idején nagyon sokszor járt a belga fővárosban spanyol küldött­ség, és sohasem talált zárt ajtókra. „Kérdezni kell, ennyi az egész. Csu­pán egyszer kell megismerni, meg­tanulni a támogatási rendszer fel­építését” - tette hozzá. Kiemelte viszont, hogy nem ülhettek ölbe tett kézzel, csodára várva. „Ta­pasztalatom szerint az áüag közép­európai úgy véli, a csatlakozás más­napján minden megváltozik, min­den jobbra fordul. Országa azonnal milliókat kap Brüsszelből, mindenki degeszre tömheti magát, és attól kezdve boldogan élnek... Felejtsék el, ez csak szép álom” - fogalmazott Ramon de Miguel. Megjegyezte, hogy ez a hozzáállás persze bizo­nyos, főleg történelmi szempontból érthető. „Úgy vélem, az Önök orszá­gai túl sokáig éltek a kommunista rezsimben. Ott az állam bácsi min­dent elvégzett. Az emberekbe telje­sen beleivódott ez a kényelem, még mindig biztosra veszik, hogy egy­szer csak jön valaki, aki majd segít és minden problémát megold.” Két fontos jellegzetességet, pontosab­ban különbséget emelt ki Spanyol- ország és Szlovákia EU-csatlako- zásával kapcsolatban. „Bennünket sokkal inkább a hogyan, Önöket vi­szont a mikor érdekelte” - fogalma­zott. „A belépés során nem azon töp­rengtünk elsősorban, mit tesz majd az EU értünk, hanem azon, mit nyújthatunk mi az Uniónak” - hang­súlyozta. Szerinte országa csatlako­zási tárgyalásán végig az utóbbi szempont dominált, végig arról foly­tak a tárgyalások, mit hoz majd Spa­nyolország belépése az Európai Uni­ónak. Az előbb említett különbség­re, egészen pontosan a hogyan­mikor ellentétre utalva megjegyez­te: Szlovákiának elsősorban politi­kai okokból volt szüksége vüágosan megjelölt időpontra. Spanyolország viszont gazdasági szempontból vet­te komolyan a tárgyalásokat, az idő­tényezőt szinte figyelmen kívül hagyva. „Persze nekünk sem ment könnyen. Ezért nem kell megijedni, hogy Szlovákiának nem sikerült kimerí­tenie az előcsatlakozási alapokat száz százalékig, mert nekünk sem sikerült. Igaz, számunkra nem nyúj­tottak ilyen támogatást, magyarul 1986. előtt egy garast sem kaptunk az Európai Uniótól. Aztán sem tud­tuk teljesen kihasználni a strukturá­lis alapokat, ám ez a helyzet nagyon gyorsan megváltozott” - figyelmez­tetett Ramon de Miguel. Elárulta: közel hat évbe telt, hogy az összes nekik szánt pénzt meg is kapják. Hozzátette: nyílt titok, hogy csak 1992-ben készültek fel annyira az EU-tagságra, hogy minden alapot kimeríthessenek. Lassan ment, de megérte. „Később ugyanis lépésről lépésre olyan pozíciót szereztünk Brüsszelben, hogy beleszólhattunk minden fontos döntésbe, pontosab­ban a mi javaslatainkat kezdték egyre inkább komolyabban venni.” Mikor történt ez? Körülbelül a belé­pés után tíz évvel! Ez az „elismerés” persze annak a szolidaritásnak is köszönhető, ame­lyet Spanyolország vívott ki Brüsz- szelben, vagy az EU többi tagálla­mában. A „szegény rokon” címkét felváltotta a felelősségteljes, meg­fontolt jelző. A diktatúra évtizedei után az ország egy olyan váltásra volt képes, amely gazdaságilag és politikaüag egyaránt az elsők közé emelte az Európai Unióban, sőt egyes tartományok kevéssel bár, de meghaladják az EU átlagos gazdasá­gi színvonalát. Említésre méltó, hogy Spanyolország a belépéskor még nem meríthetett a kohéziós ala­pokból, hiszen a támogatásnak ezt a módját csupán a kilencvenes évek elején vezették be. JEGYZET Mit szabad a BBC-nek? JUHÁSZ KATALIN És mit a CT-nek? Nem mondom, jól kezdik a csehek a referendum­kampányt -jutott eszembe vasár­nap este a cseh közszolgálati tévé­ben sugárzott BBC-dokumentum- film első perceiben. Amit láttam, az enyhén szólva euroszkeptikus nézetek sora volt. Aztán a husza­dik perc táján megállt kezemben a kávéskanál, és szabályosan kővé meredtem. A film ugyanis kezdett átmenni one-man-show-ba, amúgy Frei Tamás módra, azaz többet mutatták a riportert, mint a riportalanyt, és hosszú perceken át nézhettük, ahogy Nick Frazer grasszál az EU-központ folyosóin, fejét felszegve, büszke és függeden britként. Ez a büszke és független brit sehogyan sem érti az euro- bürokratizmust, elszömyedve len­geti a vaskos dossziékat, hogy lám, ennyi követelményt kell teljesíteni­ük a csaüakozni vágyó országok­nak, amelyek, szegények, nem is tudják, hová akarnak csaüakozni. „Az Európai Unió olyan, mint egy impresszionista festmény. Minél távolabbról nézed, annál szebb” - hangzott a frappánsnak szánt megállapítás, és megint a brüsszeli központban kavargóit a stáb, több­ször eltévedtek, bénáztak a liftben, szidták az építészt. A BBC stábja Lengyelországba is ellátogatott, ahol megtudták, hogy a derék állattenyésztők nem tud­ják majd eladni a lengyel sertést, mert megérkeznek az unió által rájuk tukmált eurodisznók, és szé­pen leverik az árakat. Szegény csatlakozók egy úri klubba szeret­nének belépni, és nem tudják még, hogy csak cipőpucolónak kellenek oda, sugallta az okos riporter, hiá­ba magyarázta neki Günter Verheugen, hogy Európa ezután egyetíen nagy piac lesz. Külön említést érdemel az a jele­net, amikor Frazer beront egy iro­dába két, papírhalmokkal körül­bástyázott eurokrata közé, akik a testvérvárosok együttműködési projektjeit hivatottak elbírálni. Egyikük panaszkodik, hogy tavaly még négyen dolgoztak itt, most meg ketten, dupla meló változat­lan fizetésért. A stáb a stasbourgi Európai Parla­mentet sem kíméli, megint halljuk, hogy az épület olyan, mint maga az unió: rosszul megtervezett, funkciótlan, drága és hivalkodó. A gondosan válogatott riportalanyok mellett a riporter is gyakran véle­ményt mond, megmosolyogja Thomas Klestilt, aki épp ottjártukkor igyekszik javítani az osztrákok Haider által megtépá­zott renoméján, majd egy nagy ug­rással Dániában terem, ahol a nép bátor nemet mondott a közös pénznemre. Egy holland eurokép- viselő dühös, mert „Mister Hogyis­hívják”, (azaz Klestil) beszéde mi­att elmaradt három szavazás. A ri­porter cinkosan összenevet vele. Aztán romániai gyermekotthon­mustrára mennek EU-képviselők- kel, és úgy viselkednek, mint vala­mi exotikus szafarin. Undorító. Az általam objektívnek és szava­hihetőnek ismert BBC ezzel a do­kumentumfilmmel hosszú időre eljátszotta a bizalmamat. Tenden­ciózus, félrevezető, valódi infor­mációk helyett feltételezésekkel és légből kapott állításokkal teli egy órát prezentáltak, amelynek végén a nézőnek nem lehet más véleménye, csak az, hogy az unió egy nevetséges, túlbürokratizált intézmény, amely ma is a háború utáni Európa-eszmény maradvá­nyaiból él. Tényleg nem értem a cseh közszol­gálati tévé műsorigazgatóját. Híve vagyok a polemizálásnak, ám azt észérvekkel szokták végezni, nem üres fintorgással és nagyképűskö­déssel, mint azt a brit riporter tet­te. Frazer az egyik jelenetben rá­adásul majdhogynem komplett hülyék gyülekezetének nevezte azt az 1500 újságírót, akik az Európai Parlament legutóbbi üléséről tudó­sítottak. „Mindannyian úgy tesz­nek, mintha valami nagyon fontos történne itt Strasbourgban. Pedig valójában nem történik semmi.” Bár nem voltam ott, ezt azért kollégáim nevében kikérem ma­gamnak! EU-LEXIKON \z Európai Bíróság . luxemburgi székhelyű Európai Bí­rság az Európai Unió öt alapintéz- tényének egyike, a közösségi tör- ények megsértésének jogorvoslá- íra hivatott központi szerv. Alapí­tsa - 1952 - óta a bíróság mintegy 0 ezer jogi esettel foglalkozott: lyan ügyek ezek, amelyek kapcso- ttban vannak a közösségi jogokkal, írósághoz fordulhatnak azok a ter- tészetes vagy jogi személyek, ne­in államok vagy térségek, amelyek gy érzik, az uniós szabályok sértik tlamely jogukat, vagy ellenkező­ig: a közösségi rendben keresnek megoldást az őket ért jogsértésekre. Az ügyek többségében a felperesek valamelyik tagállam nemzeti bíró­ságához fordulnak, ha a közösségi joggal összefüggő sérelem érte őket. Ezt követően - szükség esetén - a nemzed testületek keresik meg az Európai Bíróságot, hogy értelme­zésre vagy alapelvteremtésre kétjék meg. A luxemburgi bírák ilyenkor egyfajta tanácsadó szerepet tölte­nek be: véleményük nyomán a nemzeti bíróság ítélkezik. A bíróság esetenként az EU-hoz nem tartozó országokkal vagy terü­letekkel kapcsolatban is állást fog­lalhat, például a nemzetközi szerző­dések esetében, amikor - általában európai bizottsági kérésre - a lu­xemburgi testület véleményét is meg kívánják ismerni. A bíróság ez esetben nem egyszerűen véleményt mond: döntése kötelező, és adott esetben az EU például csakis saját szabályozásának megváltoztatásá­val kötheti meg a nemzetközi szer­ződést. Az Európai Bíróság jelenleg tizenöt bírából és kilenc főügyészből áll. Bár szerződéses előírás nincs rá, a bírók az EU különböző tagországai­ból érkeznek - minden tagállam küld egyet-egyet. A tapasztalatok szerint egyszerre mintegy 6-700 kü­lönböző eset fekszik a bíróság aszta­lán. Az ügyek átfutása ritkán tart 1,5-2 évnél tovább. Amint Szlovákia tagja lesz az Euró­pai Uniónak, bármely állampolgár vagy cég az Európai Bírósághoz for­dulhat, ha úgy érzi, jogaiban sérti valamely szlovákiai ítélkezés, illet­ve a magukat sértettnek érző ma­gyar természetes vagy jogi szemé­lyek is beadványt intézhetnek Lu­xemburgba. Az igazságszolgáltatás a nemzet fölötti, uniós szintre is ki­teljed - de csakis és kizárólag az unióval összefüggő ügyekben, a nemzeti szuverenitás ezen a terüle­ten sem csorbulhat. (MTI, ú) Európai unió ........ RÖ VIDEN Európai házelnökök konferenciája Pozsony/Athén. Pavol Hrusovsky házelnök holnap Görögországba utazik, hogy részt vegyen az európai uniós parlamenti házelnökök athéni konferenciáján, amelyre ezúttal meghívást kaptak a csatlako­zó országok parlamentjeinek első emberei is. A tanácskozáson a kon- vent és az európai parlamentek munkájáról szóló részjelentéstevője Szili Katalin, a magyar Országgyűlés elnöke lesz, az európai parla­mentek feladatáról pedig Pat Cox, az Európai Parlament elnöke szól. Lapunk az esemény alkalmából különtudósítót küld Athénbe, (jéel) A britek nem kérnek az euróból London. Három héttel az euró belátható időn belüli nagy-britanniai bevezetéséről vagy az annak elvetéséről szóló hivatalos kormánydön­tés bejelentése előtt változatlanul csaknem kétharmados a közös va­luta elutasítása a brit választók körében. A The Guardian című vezető baloldali brit napilap megrendelésére készült, a lap tegnapi számá­ban közölt havi felmérés azt mutatta, hogy a megkérdezettek 62 szá­zaléka egyértelmű nemmel voksolna egy esedeges „holnapi” népsza­vazáson, és csak 29 százalék szavazna az euró bevezetésére. (rtlkl) Elsőként London mondhat igent London. Ma délután megkezdődik a csatlakozási szerződés törvény­be iktatásának második olvasatbeli, vagyis érdemi és részletes vitája a brit parlament alsóházban. A vita a miniszterelnöknek feltett azon­nali kérdések szokásos szerdai órája után, várhatóan közép-európai idő szerint fél 2-kor kezdődik, Jack Straw külügyminiszter vitaindító nyilatkozatával. Londonban az év végére várják a ratifikációs folya­mat lezárását. Írországban a csadakozási szerződés törvénybe ikta­tásának tervezete most készül, és várhatóan ősszel kerül a dublini parlament elé. (MTI) UNIÓS HÉTKÖZNAPOK Mi lesz a gépjárművekkel az EU-ban? A csatlakozás után bármüyen ko­rú autót be lehet hozni vámmen­tesen, de a vásárló csak akkor kap forgalmi engedélyt és rendszá­mot gépkocsijára, ha az megfelel a szlovákiai műszaki és környe­zetvédelmi követelményeknek. A gépjárművek műszaki vizsgázta­tásának szabályai a közösségi szabályok miatt nem változnak. A rendszám és a forgalomba helye­zés továbbra is tagállami hatás­körben marad, annak díjáról te­hát magunk döntünk. Van-e az EU-nak egységes me­nekültügyi és bevándorlási po­litikája? Van. Egy olyan térség létrejötte, amelyen belül az emberek szaba­don, ellenőrzés nélkül mozoghat­nak a határokon át is, szükséges­sé teszi, hogy a külső határok vé­delmének megerősítése mellett egységesítsék a térségen belül a menekültügyi és a bevándorlási politikát is. Ezt felismerve a tagál­lamok az 1999. május 1-jén élet­be lépett Amszterdami Szerző­désben közösségi hatáskörbe he­lyezték ezeket a kérdéseket. A kö­zös jogalkotási munka, folyamat­ban van, az új, közös menekült- ügyi és bevándorlási politika nor­máinak legkésőbb az Amszterda­mi Szerződés hatályba lépését kö­vető öt éven belül kell érvénybe lépniük. Szlovákia EU-belépése után szintén részese és alakítója lesz ennek az együttműködésnek. Müyen szabályok vannak az EU-ban az ármegjelölésről? Az Európai Unióban az árfeltünte­tés a forgalmazó kötelessége. Az eladási ár mellett fel kell tüntetni az egységárat is, illetve írásbeli tá­jékoztatást kell adni a szolgáltatás díjáról. Az árat egyértelműen, könnyen azonosíthatóan és jól lát­hatóan kell megjelölni. Ha ugyan­azon a terméken több ár is fel van tüntetve, akkor a legalacsonyab­bat kell irányadónak tekinteni. E szabályozás már hazánkban is ha­tályban van. (n-a, mtv) IGEN EURÓPÁNAK A csatlakozó államok közül Szlovákia lakossága a múlt hétvégén ötödikként hagyta jóvá az ország EU-tagságát, miután a szavazók több, mint 92 százaléka mondott igent a referendumban. Az eddigi eredmények és a legújabb felmérések június tmw' \a8-_ Lengyelország _________ ju nius mtX>V/Wr A13-14. Csehország szept.-14. Észtország szept. ■ Igenek aránya EU-tagállamok ■ * 2004-ben csatlakozó államok Lettország Litvánia Szlovákia Ciprus -------­Nem lesz referendum REUTERS 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom