Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)

2003-05-19 / 113. szám, hétfő

ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS 19. Mindentudás egyeteme 9 Ok vagy okozat: az agy biokémiája, lelki hajlam, amely betegséggé súlyosbodhat? - Minden hetedik magyar felnőtt megismeri a depresszió kínjait A depresszió testi és lelki tényezői összefonódnak TRINGER LÁSZLÓ pszichiáter, egyetemi tanár 1939. április 2-án született Győrszentmártonban (jelenleg Pannonhalma). 1963-ban szerzett általános orvosi diplomát a Budapesti Orvostudományi Egyetemen, majd 1974-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Böl­csészettudományi Karán klinikai pszichológiából kapott oklevelet. 1990-ben a Pázmány Péter R. K. Hittudo­mányi Akadémia levelező tagozatát végezte el. 1963-tól tagja a Budapesti Orvostudományi Egyetem Pszichi­átriai Klinikájának, 1989-től egyetemi tanár. 1992 és 1994 között a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Oktató Kórházának főigazgatója és a Pszichiátriai és Pszichoterápiás Osztályvezetője. 1994-től a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának igazgatója (tanszékvezető egyetemi tanár). A Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke 2002-től. A WHO Európai Irodájának elme-egészségügyi ösz- szekötője és a közép-európai régió koordinátora. Tudományos érdeklődésének előterében a lelki jelenségek, magatartási zavarok és terápiájuk, valamint ezek biológiai, szociális és filozófiai összefüggései állnak. 1979- ben az orvostudományok kandidátusa lesz „A neurózisok motivációs elmélete” című értekezés alapján. 1964- től kezdve oktat neurológiát és pszichiátriát orvostanhallgatók számára. 1999-től a Semmelweis Egyetem Szakképzési és Továbbképzési Bizottságának elnöke, 2002-től az Etikai Bizottság elnöke. A depressziós esetek látszó­lag megszaporodtak az utób­bi időben. Ennek számos oka van: az orvosok korábban másként, például neurózis­nak nevezték a depressziók jelentős részét; a közvéle­mény figyelme újabban erősebben ráirányult erre a betegségre; növekedett az epidemiológiai módszerek érzékenysége is; és nem el­hanyagolható a depresszió­ellenes szerek gyártásában, forgalmazásában érdekelt csoportok marketingtevé­kenysége sem. TRINGER LÁSZLÓ ELŐADÁSA Fontos ellenben az is, hogy a lakos­ság pszichológiai kultúrájának fejlő­dése egyre több személyt tesz képes­sé arra, hogy lelki problémáit pszi­chológiai nyelvezetben fogalmazza meg, akik így nem szorulnak arra, hogy szubjektumuk feszültségeit testi betegségként jelenítsék meg. A DEPRESSZIÓ KÖLTSÉGES NÉPBETEGSÉG Szádóczky Erika és munkatársainak új keletű felmérése szerint hazánk­ban a depresszió élettartam-előfor­dulása a felnőtt lakosság körében 16,1%. Megbízható vizsgálatok alapján a depresszió gyakorisága (módszerek függvényében) 7-15% körül ingadozik. Az Egyesült Álla­mokban a különböző felmérések 5- 11% közötti értékeket adnak. Az önkezű halállal kísérletezők 70%-a, mások szerint 90%-a de­pressziós. Szomorú tény, hogy a visszatérő depresszióban szenvedők közel 20%-a előbb-utóbb öngyilkos­sággal fejezi be életét. Ennek követ­keztében az Egyesült Államokban az öngyilkosság a halálokok rangsorá­ban a 7. helyen áll. Bár számos adat szól amellett, hogy a magyar nyelvű kultúrkör melan­kóliára hajlamos, nem állítható, hogy valamely úgynevezett nemzeti sajátosság és a depresszióban rejlő általános emberi problémák között különleges kapcsolat állna fenn. Kétségtelen, hogy az irodalomban tükröződő „nemzeti önkép” gyakran mutat melankolikus, bűntudatos vo­násokat. Számos költőnk, írónk or­vosilag is depressziósnak minősíthe­tő (Vajda János, Juhász Gyula, Reményik Sándor, Vörösmarty Mi­hály). S valószínűleg nincs még egy ország, amely nemzeti himnuszá­ban nem csak az elkövetett, de a jö­vendő bűnök miatt is bocsánatért esdekel. Ugyanakkor hazánkban az öngyil­kossági statisztika az utóbbi évtize­dekben örvendetesen változott. Míg a 80-as évek elején a világ szomorú élvonalába tartoztunk, 1985-óta a statisztika folyamatosan javul, s az eltelt másfél évtized alatt több mint 30%-kal csökkent (jelenleg 29 körül alakul, 100 000 lakosra számítva), s ilyen mértékű csökkenés más orszá­gokban nem tapasztalható. Az Egészségügyi Világszervezet leg­újabb adatai szerint a modern társa­dalmakat gazdaságilag leginkább sújtó betegségek listáján az első öt betegség mentális természetű. Az el­ső helyen áll az egypólusú, a negye­MINDENTUDÁS I EGYCTEMfj diken a kétpólusú (mániás) de­presszió. Más megvilágításban: a mentális betegségek az egészség- ügyi kiadásoknak 15%-át teszik ki, 2010-re ez a szám 20-ra emelkedik. A DEPRESSZIÓ OKÁT ÉS „ÉRTELMÉT" MINDEN KORSZAK MÁSBAN LÁTJA Már a nagy görög orvos, Hippokra- tész is ismerte a depressziót, amit melankóliának nevezett, mivel úgy vélte, hogy az a testnedvek arányá­nak megváltozására vezethető vissza: a fekete epe (melainé kholé) túlsúlyba kerül a többi nedvvel szemben. A melankólia kifejezés volt használatban egészen a 19. szá­zad végéig, amikor is a „depressio” kifejezés került előtérbe. Deprimere annyit jelent, mint „lenyomni”. A szó tehát a hangulat nyomottságát fejezi ki. Kor és kultúra függvényében a de­pressziós állapotot értelmezték lelki válságként, a hit megrendüléseként, de a szenvedés sújtotta beteg esetleg különleges tisztelet tárgya is lehe­tett. Az orvostudomány fejlődésé­nek 19. századi fellendülése óta a depresszió betegség-mivolta került előtérbe. Előbb a betegség pontos tünettani leírására törekedtek. Krae- pelin leírta a psychosis maniaco - depressiva kórképét (amelyet ma bi­poláris zavarnak nevezünk). Felis­merte, hogy a betegség megjelené­sében örökletes tényezőknek is sze­repe van. Elsősorban Freud és köve­tőinek munkássága nyomán részle­tesen tanulmányozták a depressziók neurotikus formáit, amelyek erede­tét korai gyermekkori lelki sérülé­sekre vezették vissza. A 20. század második felében egyre több adat halmozódott fel, amelyek szerint a depressziók során zavar ke­letkezik az idegsejtek közötti infor­mációátvitelt biztosító anyagok for­galmában. A kutatások az évezred utolsó évtizedében (amelyet „Az agy évtizedének” nyilvánítottak) kü­lönösen nagy lendületet vettek. Az idegsejtek közötti jelátvitel a szi­napszisokban valósul meg. E helye­ken az információt speciális anya­gok közvetítik, amelyeket neuro- transzmittereknek nevezünk. De­presszió esetén a rendelkezésre álló szerotonin mennyisége kisebb a szükségesnél. Ennek következtében a szerotonin által kiszolgált idegi pá­lyák működése megváltozik. Az 50- es évektől kezdve a neurotransz- mitterek egyensúlyát helyreállító gyógyszerek újabb és újabb változa­tait állítják elő, és alkalmazzák si­kerrel. A kutatások megerősítették a de­pressziók keletkezésére vonatkozó biokémiai elméleteket. Ugyanakkor ma már tudjuk, hogy a depresszió jóval bonyolultabb kérdés, semmint hogy kizárólag egy vagy több hírvi­vő anyag relatív hiányával lenne magyarázható. Igazából még abban is bizonytalanok vagyunk, hogy ok­ról vagy okozatról, azaz kísérőjelen­ségről van-e szó. A depressziók na­gyobb részénél elsősorban az egyéni lelki hajlam játszik szerepet, ame­lyet kedvezőtlen életesemények be­tegséggé súlyosbíthatnak. A sze­mély betegségmentes állapotban is magában hordozza a depresszióra való hajlam magatartási és szubjek­tív jegyeit. TÜNETEK ÉS FORMÁK A depresszió testi (vegetatív) tünete lehet az alvászavar, fáradtság, ét­vágyzavar (csökkenés vagy ritkáb­ban növekvés), fogyás (vagy hízás). A környezet számára a legkorábbi figyelmeztető jelek bizonyos maga­tartási tünetek: lehangoltság, kon­centrációzavar, döntésképtelenség, aktivitáscsökkenés, munkaképte­lenség, visszahúzódás, bezárkózás, a mozgások meglassulása, görnyedt testtartás, sajátos arckifejezés, ön­gyilkossági kijelentések, esetleg kí­sérlet. Jellemző a betegre az öröm­képesség és a humorérzék elveszté­se. A szubjektív, lelki tünetek okoz­zák a betegnek a legnagyobb szen­vedést: a szomorúság, kedvetlen­ség, szorongás, félelem, aggoda­lom, reménytelenség, önleértéke­lés, önutálat, önvád, bűntudat, el­lenségesség-érzés, halálvágy, ön­gyilkossági fantáziák. Súlyos de­pressziósok a legbrutálisabb öngyil­kossági kísérletet is képesek végre­hajtani, csak hogy szenvedéseiktől megszabaduljanak. Ezek a tünetek az epizodikus vagy fázikus lefolyási formák esetén idő­szakosan jelentkeznek, bizonyos ideig (átlagosan 6 hónapig) tarta­nak, majd oldódnak, s a beteg visz- szanyeri teljes egészségét. Az unipo­láris formánál a depressziós idősza­kokat egészséges életszakaszok kö­vetik. A bipoláris forma esetén a de­pressziós időszakok között felhan- goltsággal, túlzott aktivitással jel­lemzett állapotok fordulnak elő. Az idült, hullámzó lefolyású forma­körben a személyiségstruktúrához köthető depressziók (amelyeket ma disztímiás zavarnak, korábbi szó- használattal neurotikus depresszió­nak neveznek) teszik ki a depresszi­ók nagyobb részét. E személyek - még jó állapotban is - gyakran ter­hetjelentenek környezetük számára örökös pesszimizmusukkal, panasz­kodásaikkal, azzal, hogy negatívan viszonyulnak mindenhez. A de­presszióknak ebben a formájában az élet eseményei jelentős szerepet ját­szanak. Az állapotot súlyosbíthatják érzelmi veszteségek, lelki traumák. A DEPRESSZIÓS „VILÁGSZEMLÉLET" SAJÁTOS RENDSZERT ALKOT A depressziós karakter gyökerei a gyermekkorba nyúlnak vissza. A sé­rülékeny személyiség kialakulását elősegítheti a szülők általi nyílt vagy rejtett elutasítás (a túlzott kényezte­tés is); a gyermekkori családban uralkodó durva, brutális légkör; a csonka vagy széthullott család; a szülők súlyosan patológiás szemé­lyisége, alkoholizmusa, kábítószer­fogyasztása; súlyos fokú nevelési hi­bák (például a túlzottan tekintélyel­vű vagy a túlzottan engedékeny ne­velési stílus). A depressziós egyén az információ­kat negatív irányban torzítja. Na­gyobb valószínűséggel vesz fel és továbbít negatív értékmozzanato­kat tartalmazó jeleket, és választ ennek megfelelő viselkedési alter­natívákat. Az önmagunkkal kapcsolatos beállí­tódások negatív torzulását negatív önképnek nevezik. Az egyén érték­telennek, különlegesnek, betegnek, új dolgokra képtelennek érzi magát, s általában a másokkal való kapcso­latai is torzulnak. A depressziós a vi­lágot is sötét szemüvegen keresztül látja, s jövőképe is reménytelen. Mi­vel a jövőbe vetítve is negatív esemé­nyeket vár el, a lehetőségek gazdag tárháza sem létezik számára. A jövő előre megjósolhatóan rossz, a de­pressziós ezért nem megvalósítja a jövőt, hanem az megtörténik vele. A valóság ilyen összefüggésekbe kényszerítése olyan gondolkodási műveleteken keresztül valósul meg, amelyeket összefoglalóan logikai hi­báknak nevezünk. Jellegzetes „művelet” az ok-okozat felcserélése: „Súlyos beteg vagyok, ezért állandó­an gyógyszert kell hordanom ma­gammal. - Súlyos beteg vagyok, hi­szen állandóan gyógyszert kell hor­danom magammal.” Ez a klasszikus „hipochonder logika”. BIOLÓGIAI ÉS PSZICHOTERÁPIÁS MÓDSZEREK EGYÜTT A biológiai gyógymódok között a gyógyszerek kapnak elsődleges sze­repet. Hazánkban minden korszerű antidepresszív készítmény rendel­kezésre áll és támogatással rendel­hető. A legújabb szerek - bár drá­gábbak, mint a régebbiek - csak ke­vés mellékhatással rendelkeznek. Ennek eredménye, hogy a betegek a gyógyszert jobban tűrik, és szíveseb­ben működnek együtt az orvossal. Vagyis a drágább gyógyszerrel való kezelés mégis olcsóbb az adófizető­nek: ugyanis a nem kezelt depresz- szió gazdasági következményei sok­kal súlyosabbak. A London School of Economics számításai szerint a nem kezelt depresszió költségei 23- szorosát teszik ki a kezelés költsége­inek! A depresszióban alkalmazott gyógyszerek hatása csak lassan, 2-4 hét alatt mutatkozik, addig legfel­jebb az esetleges mellékhatások je­lentkeznek. Rendkívül fontos ezért a beteg kellő felvilágosítása, nehogy idő előtt abbahagyja a gyógyszert arra hivatkozva, hogy nem használ. A depresszió gyógyszeres kezelésé­vel párhuzamosan a beteggel lelki­leg is foglalkozni kell. Mindenek­előtt részletesen felvilágosítani a betegség mibenlétéről, a kezeléssel kapcsolatos gyakorlati tennivalók­ról, a várható kilátásokról. Fontos, hogy a betegek fokozatosan megta­nulják, miként kell a betegséggel átmenetileg vagy akár egész életé­ben együtt élniük úgy, hogy az élet­vitelüket csak a lehető legkisebb mértékben korlátozza. Ezt a sok időt igénylő információszolgáltatá­si folyamatot pszichoedukációnak is nevezzük. Ennek folyamatában a hozzátartozók is részt vesznek, megfelelően alkalmazott felvilágo­sítással megakadályozható, hogy sok család hulljon szét a depresszió miatt. A GYÓGYÍTÁS ÉS MEGELŐZÉS FONTOS SZÍNTEREI A gyógyítás sikerének kulcsa mind­azonáltal nem annyira a módszer­ben rejlik, hanem a pszichoterápiás kezelés elérhetőségében és a terape­uta felkészültségében. Mivel az álla­mi egészségügyi szolgálat keretében többnyire tömegrendelés folyik, az időigényes pszichoterápia a magán- rendelők keretei közé szorul vissza. Ezeket viszont az Egészségpénztár Magyarországon még nem finanszí­rozza, így a pszichoterápiás kezelé­seket csak a tehetősebb rétegek en­gedhetik meg maguknak. A lelkileg egészséges személyiségek kialakulásának elsődleges „mű­helye” a család. Minden olyan kor­mányzati intézkedés, amely a csalá­dot mint alapvető egységet támo­gatja, komoly mentálhigiénés kiha­tással bír. Jelentős szerepe van az is­kolának is. A több éve akkreditált „mentálhigiénikus” másoddiploma pedagógusok és más szakemberek százait készíti fel arra, hogy munka­helyükön különös gonddal képvisel­jék a mentális egészség szempontja­it, segítséget nyújtsanak azoknak, akik lelki egészségükben veszélyez­tetve vannak. Készítette az M&H Communica­tions szabad felhasználásra, a szerzői jogok korlátozása nélkül. auiME, A depresszió költségei járóbetegellátás halállal végződő gyógyszeres kezelés 70/ öngyilkosságok miatt ' 0 j ^o/ elvesztett jövedelem munkahelyi teljesítőképesség elvesztése 27% 19% kórházi kezelés ett munkanapok miatti költségek a teljes veszteség: évente 43,7 milliárd $

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom