Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)

2003-05-03 / 101. szám, szombat

SZÓ 2003. MÁJUS 3. Riport rkányölő Szent György napján a nők egy szál rózsával, a férfiak könyvvel, a csencselők pedig kéteurós kalóz cédékkel teli hátizsákkal járkálnak Barcelonában Vhol nincsenek kisebbségek, csak autonómia Casa Batlló - Gaudí nem tudta, mi az egyenes índeddig nagyon büszke ltam magamra, hogy síké­it néhány spanyol kifeje­st megtanulnom kissé ődött kolumbiai barátom­l. Azt hittem, egész jól el- ildogulok majd ezzel a erény nyelvtudással gya- iri latin-amerikai és spa- olországi útjaim során. :tán összesen két lépést ttem a barcelonai repülő- ren, és belém nyilallt a lfedezés, hogy egy kukkot m értek. SZABÓ GERGELY i Caixa”, „Aixó”, „C-rédits” - ol- som a feliratokat. Te Jóisten, tk nem valahol Franciaország- n szállt le velünk ez a repülőgép rcelona helyett? Csóró kis szlo- kiai újságíróként próbálok ma­mba szívni egy újabb európai ryt: Katalóniában Spanyolor- ág hivatalos nyelvének, a stellanónak nincs túl nagy presz- ,se. A repülőtéren ugyanis min- n felirat először katalánul, aztán goiul van feltüntetve, csak utol- sorban kasztíliai nyelven. Hirte- i eszembe jut, amit egy nappal előtt hallottam a madridi kül- yminisztériumban: Spanyolor- ágban nincsenek kisebbségek - a ;ány és a lengyel közösségeket izámítva -, azt viszont már elfe- tették velem közölni, hogy nem- tiségek igenis vannak, és mind- yik vígan használhatja hivatá­sként a saját nyelvét - saját autó­im tartományában. Katalóniá- ik van saját elnöke, kormánya és gionális parlamentje, amelynek szetétele egyáltalán nem tükrözi madridi parlament képviselőinek ányát. Az uralkodó párt ugyanis nacionalista, az ellenzéki a szoci- ista Barcelonában, a jelenlegi lanyol kormányfő, Jósé María mar Néppártjáról nem is hallani, em tudtam. Tájékozatlan vagyok, ■.égyellem is magam. RÁNTOTT POLIP, POR FAVOR Aztán mégis megvigasztalódom, mert azt is hallottam előző nap, hogy a traktoron ülő andalúziai far­mert egyáltalán nem érdekli, hogy valami posztkommunista ország is belép az Európai Unióba, gondo­lom, arról sem igen hallottak, hogy Eslovaquiában nem mindenki csak en Eslovacco beszél. Még jobban fellelkesülök, amikor kiderül, hogy a nyelvi különbséget azért még sem veszik annyira szigorúan Kataló­niában, a kis barna pincérnő ugyanis elsőre megérti, hogy kérek egy pohár vörösbort. A mellettem ülő Öscar - jól öltözött, szemüve­ges úriember, meghívónk, a Fundación Carolina képviselője - szerencsétlen képet vág, visszaadja a katalán nyelvű édapot, és egy an­gol nyelvűt kér. „No comprende” - mondja nekem egyszerűsített spa­nyol, pardon, kasztíliai nyelven. Megint elszégyellem magam, én ugyanis az angol nyelvűt is alig ér­tem, pedig csak nemrég államvizs­gáztam. Újságíró kollegáim szintén a fülük tövét vakargatják. Az egyik kereskedelmi rádióból érkezett srác már Bécsben kijelentette, hogy kész bármit megkóstolni, ezért csigát rendel kagylóval és egyéb kimond­hatatlan nevű tengeri élőlényekkel. Az egyik hetilapunk munkatársa talán csak a szardínia szót érti az étlapról, ezért azt kér. A többi kollé­ga is inkább marad a meglepetést aligha hozó ételeknél. Nem úgy új katalóniai ismerőseink, bár hetyke európaiságot tanulóként már kije­lentem, hogy nekik teljesen normá­lis lehet a főtt szépia egy szem főtt burgonyával, vagy véres hurka pa­radicsomos babfőzelékkel. A rádiós kolléga pórul jár, ugyanis nem tud mit kezdeni a csigával, az asztalnál ülő katalán(y) nevet egy jóízűt, fogpiszkálóval kotorja ki házából a csigát, boszorkányos ügyességgel elválasztja a húst a belső szervektől és bekapja. A húst, természetesen. Mivel még mindig gyenge a gyom­rom, inkább a saját rántott polipja­imra koncentrálok, spenótos már­tással. igrada Família - még száz évig fogják építeni RÓZSÁK ÉS KÖNYVEK Saint Jordi napja van. (Hangsúlyo­zom, nem San Jorgeé!) A katalán folklórban nem járatos olvasók számára elárulom, hogy ez Szent György-nap, a sárkányölő lovag le­gendája máig él egy hagyomány formájában Barcelonában. A törté­net így szól: a sárkány elrabolta a lovag kedvesét, a lovag leszúrta a sárkányt, ahol a vére földre hullott, rózsák nyíltak, amelyeket a lovag aztán gavallérosan szétosztogatott a nőknek. Elég nagy állat lehetett az a sárkány, a sok vér sok rózsa nyílásához vezetett, ugyanis min­den nő vörös rózsával a kezében sétálgat a városban. A hagyomány szerint a férfiaknak kell őket meg­ajándékozniuk, cserébe könyvet kapnak: így lesz szerelmesek ün­nepe és könyvnap is egyben. Az egyik utcasarkon testes leányzó nyom a kezünkbe egy-egy szál ró­zsát, csodálkozunk is egy kicsit, mert az előbb tudtuk meg, hogy legalább két euróba kerülhetett. No meg az is érdekes, hogy épp for­dítva történt, lány adott fiúnak. A magamét gyorsan oda is adom az egyetlen szőke nőnek, akit Barce­lonában találtam. EGY CSODÁLATOS ELME „Művész? Mérnök? Matemati­kus?” - ezt suttogja egy spanyolos akcentusú női hang a La Pedre- rában, Antonio Gaudí egyik híres építményében, természetesen fel­vételről. El nem tudtam volna kép­zelni, hogyan juthattak eszébe a híres építésznek ezek a legömbö­lyített formák (az egész házban ál­lítólag egyetlen egyenes vonalat sem találni), aztán kiderül, hogy a mester gyerekkorát falun töltötte, a csontok, a kövek alakját használ­ta fel később. Megint elszégyellem magam. Aztán egy picit megvi­gasztalódom, mert eszembe jut például a kalotaszegi varrottas, amit nem feltétlenül ismer egy át­lag barcelonai. Az viszont tényleg csodálatra méltó, ahogy Gaudí megtervezte például a ház fűtését és világítását: az ablak nyáron kire­keszti a napfényt, télen pedig épp fordítva, és mindezt a párkány for­mája segítségével. Komoly csilla­gászati ismeretek kellettek ide. Meg némi kézügyesség is. Az egyik teremben ugyanis látok egy furcsa­ságot, ami első ránézésre pókháló­nak, második ránézésre fonott ko­sárnak, harmadik ránézésre pedig plafonról lelógó gombokkal meg­tűzdelt modern kézimunkának tű­nik, csak aztán derül ki, hogy egy templom kupolájának a vázlata. Elég volt csak az alatta elhelyezett tükörbe belenézni. A tetőn végre kapok egy kis friss levegőt, balra a Sagrada Família, amit állítólag még száz évig építeni fognak, jobb­ra a tenger, előttem meg a nyüzsgő város. Szinte karnyújtásnyi távol­ságnak tűnik egy másik épület tete­je, ahol egy fonott asztalkánál idő­sebb nő cigarettázik, lombos fák alatt, harmincméteres magasság­ban. Nagyon jól látni, hogy a fél belváros háztömbjei lekerekített sarkú négyszögekből állnak, rop­pant könnyű a tájékozódás. Elkö­vetek azonban egy súlyos hibát: csupán tíz eurót költők csokoládé­ra Gaudí másik híres építménye, a Casa Batlló mellett. ZÁRÁBAN A LA RAMBLÁN Ez nem egy arab nyelvű köszöntés. A La Ramblán (hangsúlyozom, nem Las Ramblas), Barcelona sé­tálóutcáján méregdrága szállodák előtt kínaipiacos árakon kapható minden. Eredeti spanyol kendő például, Made in Indonesia. Majd­nem elájulok, amikor meglátok egy feketét fekete, azaz kalóz CD- ket árulni egy mocskos lepedőről, két euróért. Amikor megkérdezem tőle, hogy nem illegális-e, rám vil­lantja az összes fogát és leszögezi: „Un poco!”, azaz csak egy kicsit. Mellette egy mandulaszemű lány szintén hamisított DVD-ket kínál, fél Hollywoodot ott helyben meg­ütné a guta, ha látnák, hogy a mé­regdrága filmeket tíz euróért vesz­tegetik. De kapható még mini rá­dió, mini magnó, a kelet-ázsiai szórakoztatóipar összes terméke, miniatürizált formában. Széde­legve jövünk ki egy boltból, ahová csak az árak összehasonlítása mi­att tértünk be. A Zara üzletláncot azonban nekünk találták ki, főleg a lányok vetik rá magukat az ol­csó, ám mégis márkás ruhákra. Van egy olyan gyanúm, hogy ezekben a boltokban minden el­adó egyben reklám is, jól fésültek és jól neveltek, udvariasak és segí­tőkészek. MEXIKÓI MOPED Ez az udvariasság egyébként min­denütt jelen van, sőt bizonyos he­lyeken a vendégek igényeinek ki­szolgálása szinte túlmegy az egész­ségügyi határokon. A kávéházak­ban, sörözőkben, de néha még a középkategóriájú vendéglőkben sem használnak például hamutar­tót, a tisztelt vendégek lába alatt alig elnyomott cigaretta- és szivar­végek füstölögnek, rákhéjak, kagy­lók recsegnek, számlák tömkelegé fehérük. A záróra intézményét azonban nem veszik szigorúan: fél háromkor sem dobtak ki bennün­ket egy külvárosi bárból, amelyik amúgy hivatalosan tízkor bezár. Pedig csak hét mopedet (tequilával kevert citromos-cukros szódavi­zet) fogyasztottunk el fejenként, nevetséges öt euróért. Élő szobor a La Ramblán (Képarchívum) VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: ESŐ, LEHŰLÉS, 17-22 FOK Nap kel 05.33-kor - nyugszik 20.06-kor Hold kel 06.25-kor - nyugszik 22.22-kor Duna vízállása - Pozsony: 360, árad; Medve: 210, árad; Komárom: 30, árad; Párkány: 200, árad. ELŐREJELZÉS Bár délelőtt még kevés felhő lesz, lassan nyugat felől beborul az égbolt. Ezzel párhuzamo­san esőre is szá­míthatunk. Délután nyugat felől kezd felszakadozni a felhőzet, a nap is kisüthet. A legmagasabb nappali hőmérséklet 17 és 22 fok között alakul, keleten 24 fok várha­tó. Délnyugati szél 5 m/s-os sebes­séggel, mely északnyugatira válto­zik, helyenként akár 20 m/s-os széllökések is lehetségesek. Éjsza­ka a levegő hőmérséklete 10 és 6 fok közé csökken. Holnap derült lesz az égbolt, 20 és 24 fok közötti melegre számíthatunk. ORVOSMETEOROLÓGIA A mai időjárás fő­ként a reumatikus és a mozgásszervi panaszokkal küsz- ködőket viselheti meg. Gyakoribb lehet a hátgerincbántalmak miatti fejfájás. Nagyobb fájdalmat érezhe­tünk az ízületek tájékán és a régebbi sebek helyén is. A szív- és érrendsze­ri betegségek tünetei leginkább a változékonyabb időjárású területe­ken jelentkezhetnek. Az alacso­nyabb vérnyomásúak fáradékonyab­bak lehetnek, kevésbé tudnak össz­pontosítani, ezért munkavégzéskor és a közlekedésben is legyenek elővi­gyázatosak! Holnap a mainál kedve­zőbb hatásokra számíthatunk. Hétfőn ♦ Menetel a világbajnok (Szlovákia-Ausztria meccs a hoki-vb-n) ♦ Újabb forduló a szlovák ♦ AIII. ligától a járási bajnokságokig és a magyar futballélvonalban (Hétvégi krónika)

Next

/
Oldalképek
Tartalom