Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)
2003-05-13 / 108. szám, kedd
IJ SZÓ 2003. MÁJUS 13. Kitekintő hirdetés lüdiger Nehberg otthagyta a cukrászüzemet, mert megelégelte a fáraómetszést, ezt a barbár afrikai szokást; elhatározta, megpróbálja megmenteni a bennszülött kislányokat Hivatásos kalandor lett az egykori pékből rokonszenves őrült, aki a íonlapján egy jégbe vájt lék- >ől könyököl ki enyhén esze- ős mosollyal, aki a tévéka- nerák előtt tekergő gilisztá- cat, zizegő rovarokat fogyaszt, és hetvenedik életévéhez közeledve sem gondol i nyugodt polgári életre. DUNAI PÉTER 'Jémely városi szalonzsurnaliszta ujozik meg pfujozik, micsoda ér- elmetlen ökörség, amit Nehberg :sinál, Bajorországból Hamburgig ■tlen-szomjan elvándorolni útta- an utakon, bogarakkal, bogyókkal áplálkozva, amikor kitűnő autópályák vezetnek a Hanza-városba, :s jobbnál jobb éttermek sorakoztak Németország-szerte. Vlacsó kérkedés, feltűnési viszke- :egség, Indiana Jones-komplexus, retán kezdődő elmebaj? Neh- rerget nem érdekli az effajta pu- iiány okoskodás. Őt a kaland, az élmény vonzza, mint annyi más társát Németországban, a világban. Ám túllép a kalandon, meglátja a védelemre szorulókat, a másságot, a kiszolgáltatottakat. Célja van. Nem valamelyik sokezres menetben kiabál, hadonászik az emberi jogokért, hanem cselekszik. Nevét ma egy sorban említik Thor Heyer- dahléval, a Kon-Tiki balsatutaj- expedíció világhírű szervezőjével. Rüdiger Nehberg a nők megcsonkítása elleni küzdelme, a yano- mamik védelme elismeréseképpen megkapja a Német Szövetségi Köztársaság egyik legmagasabb állami kitüntetését. Az addig békésen tortákat sütögető, krémeket kevergető északnémet cukrász-pék, Rüdiger Nehberg 1990-ben megelégeli a fehér sapkát, a csokihabverést, sutba dobja a kötényt, és elmegy hivatásos kalandornak, a szó jobbik értelmében. Túlélőművésznek titulálják, Ausztráliában hatszáz kilométeres gyilkos gyalogtúraversenyt hirdet a sivatagon át. Azután eljut Dél-Amerikába, a yanomami indiánok közé, és élete egyik céljának tűzi ki a húszezres, elfelejtett, Venezuela, Brazília esőerdeiben élő törzs megmentését. Közöttük él, megismeri, megszereti - és megvédi - őket. A yanomamik, akárcsak jó néhány más indián törzs, lelkiismeretlen „tudósok”, afféle Mengele-tanítványok karmai közé kerülnek. Egy amerikai professzor kanyaró-kórokozókkal fertőzi -meg, oltja be a törzset, hogy tanulmányozza, a dzsungelben élő, védettséggel nem bíró emberek szervezete hogyan reagál a betegségre. Mértékadó források szerint több száz, ha nem több ezer yanomami hal bele a kegyetlen „tudományos kísérletbe”. Egy másik professzor, hogy előre kiagyalt tézisét bizonyítsa a „vérszomjas” vadakról, közöttük az állítólagos gyilkosok, a vezérek, az „alfahímek” nagyobb túlélési esélyeiről, génjeik dominanciájáról, megrendezett harci jeleneteket rögzít videokamerájával. A felvételek után a felhecceit bennszülöttek tényleg egymásnak esnek. - Nem igaz, hogy a yanomamik vérszomjas gyilkosok, veszi védelmébe őket Nehberg. A kilencvenes években újabb figyelemfelkeltő kalandot tervez, hogy felhívja a világ figyelmét az indián őslakosság sanyarú helyzetére. Svájcban szerez egy hatalmas, háromszázötven éves fenyőtörzset, kivájja, csónakot alakít ki belőle, két bambusz oldalrúddal stabilizálja, és átvitorlázik az Atlanti-óceánon, egészen Észak-Brazília partjaiig. Terve, hogy a hatalmas, soktonnás csónakot Brasiliába, a brazil fővárosba szállíttassa, és ott meNehberg élettársával és egy afar lánnyal Etiópiában (Képarchívum) mentóként felállítsa, nem sikerül. A brazil kormány mindenesetre lépéseket tesz indián rezervátumok kijelölésére, de Nehberg kénytelen visszavinni a svájci fatörzscsóna- kot Európába. A rajna-pfalzi Speyer technikamúzeumában állítják majd ki ez év derekától. Beáll az iskolateremtők közé. A kilencvenes évek közepére-végére már nemcsak a Rambo-filmeken meg a második világháborús német híradókon nevelkedett, katonaruhába bújt, felnyírt tarkójú, rohamkésekkel hadonászó (és némelykor a náci múlt, az Otto von Skorzeny-kommandósok iránt túl fogékony) „túlélőművészek” bújják a német tölgyfaerdőket, hanem divatba jönnek a megfáradt menedzsereket felrázó, a csoportszellemet, kitartást ösztönző, pár napos „természettanfolyamok”. Tömegsporttá válik az extrémturizmus, Németországból elszánt csoportok indulnak a szibériai taj- gába, a Góbi sivatagba, az alaszkai Yukon folyón vadvízi csónaktúrára, a Szahara motorbiciklivel való átszelésére. Jó néhányan belerokkannak, megbetegszenek, életükkel fizetnek, másokat terroristák rabolnak el. Akibe belebújik az új, a kalandkeresés ördöge, nem törődik ilyen apróságokkal. Nehberg az egyik üdítő kivétel. Az anyja vasmarkával szinte satuba fogja a gyerek törékeny testét, a nagyanyja előkaparja a piszkos üvegcserepet, a kislány szívet tépő- en felzokog, ahogy az üvegszilánk belemetsz nemi szervébe, kivájja a klitoriszt, majd a szeméremajkakat. A hétéves Aziza életének legszörnyűbb pillanatait éli át, félig eszméletlenül tűri, hogy vékonyka lábai között a vérző rettenetes sebet az öregasszony a poros akáciatüskékkel összevarrja, majd egy mocskos ronggyal az egész szörnyűséget betakarja. Afrika iszlám világában fáraómetszésnek nevezik, amikor szinte az egész nemi szervet kivágják. Minden harmadik gyerek belehal, aki életben marad, maradandó testi és lelki traumát szenved el. A húsz-harminc másodperc alatt, amíg ön, kedves olvasó túljutott e néhány soron, valahol Afrikában, Etiópiában, Szenegálban, Szudánban, az iszlám világban két, Azizához hasonló kislány esett át korunk egyik legbarbárabb, a Koránnal, az iszlám szokásokkal magyarázott szertartásán, a körülmetszésen. Rita Levi Montalcini Nobel-díjas orvosnő, Emma Bonino EU-biztos sok más aktivistával összefogva mozgalmat szervez a nők körülmetélése ellen. 1993-ban Budapesten a 45. orvosi világkongresszus határozatban ítéli el a több mint nyolcvanmillió leánygyermeket, asz- szonyt érintő iszonytató barbárságot. Hogy milyen eredménnyel, nem tudni. Rüdiger *Nehberg német emberjogi aktivista azon kevesek közé tartozik, akik tanúi voltak a kelet-afrikai afar törzsnél a megdöbbentő kultikus testcsonkításnak, amelyet legtöbbször piszkos üvegcseréppel, rozsdás borotva- pengével, bármilyen érzéstelenítés, fertőüenítés nélkül hajtanak végre. Nehberg nem elégedett meg a kemény elítéléssel, hanem úgy érezte, tennie is kell valamit. A német közszolgálati tévében a minap vetített, erről szóló dokumentumfilm tanúsága szerint kezdetben szégyenkezve, később mind nyíltabban beszéltek az asszonyok a kamera előtt az iszonyatos élményről, a megaláztatásról, a sok leánygyerekről, aki a fertőzésbe belehalt, vagy egész életére nyomorékká vált. Leült az Afrika keleti részén élő afarok törzsfőnökeivel, hetekig győzködte őket, iszlám tudorokat idézett, fenyegetőzött, ígérgetett, majd rávette az öregeket, hagyjanak fel a gyerekek-nők megcsonkításával. Etiópiában egy hatalmas majomkenyérfa alatt meg is kötötték az ünnepélyes alkut, nem lesz többé körülmetélés az afaroknál. Nehberg győztesen került ki egy csatából. De vajon háborút is nyert? S 15 46000
