Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)
2003-05-10 / 106. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS 10. Riport Kelet-Szlovákia legkeletibb pontján, kőhajításra az ukrán határtól, Parajos Tibor az egyik élő példája annak, hogy milyen feltételek mellett is foglalkozhat valaki lótenyésztéssel Szlovákiai lótenyésztés: a gödör alján? A fényképezőgépre azért ő is kíváncsi volt... Timea Sarah hátán (A szerző felvételei) Kétségtelen, hogy nemzetünk (mint oly sok nemzet az elmúlt pár évezred alatt) méltán vívta ki a lovas jelzőt, s maga a ló mindig is fontos szerepet játszott mind a gazdag, mind a szegény ember életében. HOGYA GYÖRGY Bevezető helyett néhány adat az újkori szlovákiai lótenyésztéssel kapcsolatban: míg 1955-ben Szlovákia területén mintegy 210 000 fajtiszta lovat tartottak számon, öt évvel később már csak 153 000-et, és 1970- ben már csak 69 000 volt a számuk. 1980-ban 21 900, 1987-ben 17 900 és 1993-ban 12 000 lovunk volt, ami azt jelenti, hogy az 1955-ös adattal összehasonlítva 94%-os csökkenést könyvelhettünk el! Jelenleg 9 000 körüli a lovak száma, és a legfontosabb feladatunk lenne a csökkenés megállítása. Tény, hogy a lótenyésztés meglehetősen időigényes feladat, mind az etetés, mind a törődés szempontjából, a napi abrak is belekerül 100-200 koronába, ami az állat születésétől a haláláig cca. 60- 200 000 koronát jelent. Ugyanakkor a lótenyésztés nagyban függ az adott állam gazdasági helyzetétől. További illusztrálásként jegyezzük meg, hogy míg Szlovákiában ezer lakosra 1,7 ló jut, Franciaországban 5,9, Németországban 6,5, Magyarországon 6,9, Ausztriában 8,6, és Lengyelországban 19! A Szlovák Lótenyésztők Szövetsége által 1995-ben kidolgozott „Szlovákiai lótenyésztés koncepciója 2005- ig” nyilatkozat megfogalmazta a színvonalas lótenyésztés fő célkitűzéseit, és ebben a nyüatkozatban is különös hangsúlyt kapott a kijelentés mely szerint állami támogatás nélkül a kitűzött célokat nem lehet elérni! És most lássuk, miképp néz ki a szlovákiai lótenyésztés a gyakorlatban! Kelet-Szlovákia legkeletibb pontján, Ágcsernyőnek is a keleti részén, kőhajításra az ukrán határtól, Parajos Tibor mezőgazdász az egyik élő példája annak, hogy milyen feltételek mellett foglakozhat valaki lótenyésztéssel. A negyvenkét éves gazda hat-nyolc éve fogott bele gyermekkori álmának megvalósításába. Ugyanis már gyermekkorában szerette a lovakat, de csak felnőtt fejjel került olyan helyzetbe, hogy komolyabban törődhessen ezekkel a nemes állatokkal. Elsőként egy angol félvér kancát vásárolt, és ezzel vette kezdetét az újkori ágcsernyői lótenyésztés. A legnagyobb gondot az jelenti, hogy Bodrogközben nincsenek törzskönyvezett mének, így a fedeztetésekért utazni kell, s így Monitát, a kancát is egészen Sáros megyébe kellett felvinni, hogy az első kiscsikó megszülessen. (Egy jobb ló ára Szlovákiában 40-50 000 koronánál kezdődik, a fedeztetésért minimum háromezer koronát kell fizetni.) Lassan még öt lóval bővült az állomány, Reggeli a szabadban így jelenleg hat törzskönyvezett lóval rendelkezik. A gazda szeremé, ha minél több fajta lova lenne, ezért több anyakancát akar nevelni. Célja, hogy angol félvér, szlovák félvér, oldenburgi, furioso, lipicai és arab lovai legyenek. Valószínűleg senki sem hiszi azt, hogy hat (esetleg több) lóval sétagalopp az élet. Az állatokat minden nap el kell látni, és mivel nagy a mozgásigényük, ki is kell őket engedni. A fentebb említett Szlovák Lótenyésztők Szövetsége ad ugyan támogatást az újonnan született csikókra, de ez csak a harmadik generációs törzskönyvezett csikóknak jár, tehát annak, amelynek visz- szamenőleg három őse rendelkezik törzskönyvi bejegyzéssel. (Ez 10 000 korona egyszeri támogatást jelent egy csikóra.) Csakhogy. Szlovákiában is meglehetősen csehül állunk lovak, pontosabban mének tekintetében, s ez hatványozottan igaz az ország keleti részére. Ha valaki törzskönyvezett ménnel akarja fedeztetni a kancáját, akkor bizony jó messzire kell utaznia, valahova az ország közepe vagy nyugati része felé, hiszen tudjuk, hogy „egyedül nem megy...” A bársonyos forradalom után pár évvel jól sikerült rendezvényekként könyvelték el a bodrogközi lovas napokat, amelyeket a helyi lovas gazdák szerveztek meg, ám sajnálatos módon a kezdeményezés abbamaradt. Parajos úr véleménye szerint az a hat-hét környékbeli lótenyésztő rendelkezik annyi lóval (körülbelül harminccal), hogy érdemes legyen velük regionális bemutatót szervezni, és bizony ráférne erre a hivatásra egy kis népszerűsítés. „Sajnos mindannyian mezőgazdászok, és aratáskor van elég gondjuk e nélkül is. Bár, azt az egy napot talán csak rááldozhatnák” - teszi hozzá. De meg kell érteni, hogy első a munka, s csak azután tudnak - mintegy hobbiból - lótenyésztéssel foglalkozni. Mert főállásban lótenyésztésből - legalábbis Kelet-Szlovákiában - megélni nem lehet. Ennek ellenére a lószeretet fertőző is lehet, hiszen a gazda kisebbik lánya, Tímea gyermekkorától lovak között pontosabban lovakon ülve telt el, s ennek meg is van az eredménye: a családfő leglelkesebb segítője. Amíg Kassára nem került - ahol a magyar gimnáziumban tanul - nap mint nap törődött a lovakkal, most már csak hétvégeken jut ideje arra, hogy felüljön kedvenceire és lovagoljon egy kicsit. Az állandó futtatás kötelező, hogy az állatok el ne lustuljanak, és bizony a csutakolás és az istállóban való munka is elkerülhetetlen velejárója a lovászlegény, bocsánat lovászleány munkájának. Tímea azonban vállalja mindezt, és úgy néz ki, jót tett neki, hogy olyan családban nőtt fel, ahol gyermekkorától lovak közelében lehetett. A kérdés most már csak az, vajon mi lenne a lótenyésztéssel, ha nem lennének olyan emberek, akik, ha anyagi lehetőségük engedi, szívüket, lelkűket és pénzüket adják a lótenyésztésért? Nálunk a mezei marihuána fogyasztókat egyelőre nem zárják börtönbe, általában felfüggesztett büntetéssel megússzák, de á törvény szerint akár öt évet is kaphatnak Egy nyugodt marihuána-nap, kábítószer nélkül, sok-sok alkohollal NAGY ANDRÁS A Mülion Marihuana March mintegy harminc évvel ezelőtt indult rendezvény, melynek a lágy drogok dekriminalizálásának elérése a célja. Idén eljutott Szlovákiába is, múlt héten a világ kétszáz másik városa mellett Pozsonyban is kivonultak a városba a lágy drogokért tüntetők, hogy megmutassák mennyien is vannak, s ismertessék céljaikat. Szlovákiában a lágy drogok, tehát a marihuánából készített cigi, a különböző THC tartalmú sütemények és egyéb dolgok, valamint a hasis fogyasztása ugyanolyan bűncselekmény, mint a kemény drogok fogyasztása. Ha a rendőr rajtakapja az embert, s eljárás indul, öt évig terjedő szabadságvesztésre ítélhető. Ez három grammig érvényes, mert ezt tartják saját fogyasztásnak, e fölött már felmerül a kereskedés gyanúja, melyért kettőtől tizenkét évig terjedő börtönbüntetést szabhat ki a bíróság. Nálunk a mezei marihuána fogyasztókat egyelőre nem zárják börtönbe, többnyire drogelkobzással, vagy maximum felfüggesztett börtönbüntetéssel megússzák, de a törvény engedélyezi a szigorúbb döntést is, minden csak a bírótól függ. Délután három óra után néhány perccel értem ki a Szabadság térre, ahol pár éve még Gottwald atyánk szobra állt, de mostanában inkább kisebb tüntetések és egyéb koncertek helyszíne. Nem tudom, pontosan hogyan választják ki az ilyen események helyszíneit, de már rossz előérzetem volt az egész elején, hiszen kis fővárosunkban az a szokás, hogy ha valaki nagyot akar dobbantani, legalább a Főtéren rendez eseményt, ha nem a ‘89 novemberében elhíresült Szlovák Nemzeti Felkelés terén. Szóval kora délután az egész környék még elég siralmas képet mutatott. Összesen mintegy százötven ember lézengett a téren, ebből legalább húsz hajléktalan, akik egyébként is ennek a térnek a padjain fekve élik le életük nagy részét, számukra egy kis felüdülést jelentett a sok fiatal, meg a zene. Volt még legalább húsz szervező, tíz rendőr, tehát ebben a pillanatban mintegy száz érdeklődő lézenghetett a téren. A szervezők becslése szerint csúcsidőben mintegy 3-400 ember volt jelen, de mivel délutántól késő estig tartott a „majális” ösz- szesen szerintük legalább háromezren megfordultak. Bár az egész rendezvény a könnyű drogokról, és mellett szólt, kifinomult orrommal az egész ottlétem alatt egyetlen marihuánás cigi füstje sem csapott meg, sőt szervező barátom szerint egyáltalán nem is volt drog az eseményen. Ez egy kicsit elszomorított, mert így az egész veszített fényéből. Azt is megtudtam, hogy a rendőrség is csak egyeden embert állított elő az esemény után, s őt is csak köztéri alkoholizálásért. Na ennyit a drogokról, mert alkohol, az volt bőven. Mindenki kezében minimum egy sörösüveg volt, s a színpad mellett felállított teázó sátorban is elég gyér volt a forgalom, miután nagyon hamar kiderült, hogy a teát egyszerű mentából főzik. A rosszul felállított színpadról éppen egy fiatal lány olvasta fel azt a memorandumot, melyet a szlovák, a cseh, és az Európai Parlament tagjaihoz címeztek, s melyben a könnyű drogok dekriminalizálását követelték. A beszédnél az emberek sokkal jobban érdekelte a helyszínre kivonuló Jedlo namiesto zbraní elnevezésű egyesület, ők ugyanis az ige helyett vegetáriánus ételt osztottak. Találkoztam még a Sloboda zvierat képviselőivel is, ők az állatokon végzett kozmetikai kísérletek betiltása mellett gyűjtötték az aláírásokat, néhány Nóta Benéssel, akik saját zsebükre gyűjtöttek, cigit és sört kére- gető fiatal rasztásokkal, kezdtem magam úgy érezni, mint pár évvel ezelőtt a budapesti Diákszigeten. Azt esemény fénypontja a Prágával létesített élő videókapcsolat lett volna, ha nem siketül ilyen gyengére. A gpnd csak az volt, hogy Pozsonyban a rendezvény nem kapott elegendő áramot, így ha a zenészeket megvilágító fények egyszerre villantak, a kivetítőnek már nem jutott elég energia, így a kép élvezhetetlenné vált. A prágaiak azt állították, hogy Pozsonyból ők még ennyit sem láttak. Az egész nap játszó fiatal zenekarok és lemezlovasok egészen ügyesek voltak, egy kicsit elszomorított, hogy az este sztárvendége, a Le Payaco zenekar végül nem jött el. Az esemény összességében könnyed kis buliként fogható fel, a maga kis hibáival, de a szervezőknek nem kell szégyenkezniük, hiszen teljesen amatőrként rendezték meg a bulit, senki nem állt mögöttük. A céljukat szerintem részben elérték, hogy most egy kicsit többet beszélnek majd róluk, s végül még büszkék is lehetünk magunkra, hogy ilyen nyugodt marihuána napunk volt szemben mondjuk Budapesttel. Ott a feltüzelt jobboldali polgári körök és a korábban már hídfoglalásban is jeleskedő szélsőjobbos csoportok ellentünetesükkel és rendbontásukkal teljesen ellehetetlenítették a marihuánások tüntetését. Itt, Pozsonyban ilyenről szó sem volt. Megtudtam azt is, hogy a rendezvényen megjelent Andrej Palkó, a KDH-s Vladimír Palkó belügyminiszter fia, mert úgy gondolta, neki is ki kell állnia ez a társaság mellett. Hol vagyunk mi attól, hogy a jobbosok kifütyülték Till Attilát, Konrád Györgyöt és Jancsó Miklóst. Ilyenkor számomra Szlovákia a békesség kis szigetének tűnik. VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: BORULT ÉGBOLT, 24-29 FOK ELŐREJELZÉS A Nap kel 05.22-kor - nyugszik 20.15-kor A Hold kel 12.48-kor - nyugszik 03.05-kor A Duna vízállása - Pozsony: 360, árad; Medve: 210, árad; Komárom: 270, árad; Párkány: 190, árad. Az egész ország felett többnyire felhős, borult égboltra számíthatunk, de továbbra is nagyon meleg marad. A legmagasabb nappali hőmérséklet 24 és 29 fok között alakul, északon 22 fokra számíthatunk. Gyenge, változó irányú szél, nyugaton nyugati, északnyugati 2 és 5 m/s közötti sebességgel. Éjszaka a hőmérséklet 16 és 12 fok közé csökken. Holnap észak felől alacsony nyomású légörvény érkezik az ország fölé. Marad a borult égbolt, több helyen záporok, zivatarok várhatók. Ebből kifolyólag némileg lehűl és felfrissül a levegő. ORVOSMETEOROLOGIA A mai időjárás főként a reumatikus és mozgás- szervi megbetegedésekben szenvedőket viselheti meg. Az ízületek tájékán és a régebbi sebek helyén enyhébb fájdalmat érezhetünk. Legtöbbünk szellemi és fizikai teherbírása, összpontosító-készsége javul. Az alacsonyabb vérnyomásúakat migrénes eredetű fejfájás gyötörheti. A szív- és érrendszeri panaszokkal küszködőkre negatívan hat az időjárás, leginkább a vérnyomás hirtelen ingadozása okozhat gondot. Holnap is a maihoz hasonló hatások várhatók.
