Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)

2003-05-09 / 105. szám, péntek

ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS 9. Kaleidoszkóp hirdetés A szegény családokban még ma is 6-8 gyerek születik, nagy vihart kavart, hogy csirketápszerrel etették a gyerekeiket A kapitalizmus nem működik, de Peruban nincs alternatívája Vidéken sokkal könnyebb a megélhetés, mert az alapvető élelmiszereket meg tudják termelni Szegénynegyed Lima fővárosa környékén. Sokan próbálnak új életet kez­deni, bár vidéken legalább ennivalót lehet kapni. Modern épületek, lerobbant házak és sűrű forgalom és természetesen az állandóan párás levegő jellemzi a fővárost (Képarchívum) Ez egy nagyon szegény or­szág, ilyen negyedeket ma­guknál biztos nem látni - mutat körbe Pedro Gomez perui kisvállalkozó a limai repülőtérről a belvárosba ve­zető úton. Az emeletesnek indult házak többsége meg­rekedt félúton: a második szint helyén jobbára acélru­dak meredeznek, vakolat legfeljebb nyomokban, sok helyütt hiányzik az ajtó és az ablak is. INÓTÁI EDIT A kátyús földutakon százéves roncsautók zötykölődnek, sötét szuterénekből szegényes kínálatú vegyesboltok ásítanak az arra járó­ra. Ez Lima „népi negyede” (barrio popular): az itteniek szemében még nem nyomortelep (van rosz- szabb is), egy európai azonban kedvére szörnyülködhet. A házak előtt kortalan asszonyok ücsörög­nek, mellettük szurtos gyerekek játszanak a porban, de annyit már ők is tudnak, hogyha feltűnik egy jobban öltözött külföldi, akkor cél­szerű nyújtogatni a kezüket. A le­vegőben a benzingőz, a kosz, az emberi veríték, a tenger és a dús növényzet fűszeres illata kevere­dik, létrehozva a megmásíthatat­lan, mindenhol felismerhető Latin- Amerika-szagot. A perui főváros nyolcmillió lakosából hat ilyen (vagy ennél rosszabb) körülmé­nyek között él - abból, amit kínke­servvel megkeres, megtermel, vagy legrosszabb esetben ellop. Megszokták, hiszen generációk óta így van ez errefelé.- Nem tudom, hogy valaha kimá­szunk-e ebből. A politikusok per­sze fűt-fát ígérnek, de már tudjuk, hogy felesleges hinni nekik: Fuji­mori legalább támogatta a szegé­nyeket: volt „egy pohár tejet a gye­rekeknek” program és rengeteg építkezés, közmunka, hogy egy családból legalább egy ember dol­gozhasson - növeli a Japánba me: nekült Alberto Fujimori exelnök iránti nosztalgiát Pedro. - A mosta­ni államfő, Alejandro Toledo az amerikaiak embere, aki összevisz- sza ígérget, de aztán semmit sem tart be. Hogy hiteles képet kapjon az országról, itt van még Alan Garcia, az ellenzék vezére, aki 1990-ben egyszer már meglépett az államkaszszával, de azt állítja, hogy azóta sokat tanult a saját hi­báiból. Na most mondja, ön szerint milyenek a kilátásaink? AZ AMERIKA-BÉRENC ÉS A TOLVAJ Erre persze sorolnám, hogy Peru szerintem nagyon gazdag ország is: annyi a látnivaló, mint több kö­zép-európai országban együttvéve, hónapokig tartana, amíg az ember mindent bejárna az inkák szent vá­rosától, a Machu Picchutól kezdve az ősi chimu vagy a rejtélyes nazca A politikusok fűt-fát ígér­nek, de már tudjuk, hogy felesleges hinni nekik! kultúra maradványain át az őser­dőig, a sivatagig, a havas hegy­csúcsokig és az Amazonasig. Még mindig van arany, ezüst, réz és olaj, a piacokon egzotikus gyümöl­csök, húszféle krumpli, egyebek.- Latin-Amerika más országaihoz képest itt épp nincs válság, viszont a világ minden tájáról özönlenek a turisták, működnek a belföldi busz-, vonat- és repülőjáratok, a helyiek pontosak, kedvesek és se­gítőkészek. Az építészet, a menta­litás, az életmód Dél-Európát idé­zi, csak itt kicsit szervezettebb, meg főleg olcsóbb az élet. De akár­mit mondok, két percen belül min­den beszélgetés a szegénységre lyukad ki: olykor úgy tűnik, hogy a szegénységtudat még annál is na­gyobb, mint a tényleges nyomor.- Ez egy nagyon szegény ország - kezdi Cesar Rodriguez Rábánál, Alejandro Toledo elnök tanácsadó­ja is. Lima elitnegyedében, azon belül is a legdrágább cukrászdában ülünk. Körülöttünk buján zöldellő park, ízléses, mediterrán palotács­kák, magas kerítésekkel körülbás­tyázva, plusz betörőket távol tartó villanydrót, plusz golyóálló mel­lényben posztoló biztonsági őr. Mirafloresben lakik a felső (közép- ) osztály, amely nem panaszkod­hat: mindene megvan, csak azt kell tudnia, hogy mikor és hol nem sza­bad kitennie az utcára a lábát. Rábánál magas, napbarnított, ola­szos eleganciával öltözködő férfi, egy fél órája tért viszsza az őserdő­ből, ahol a nemrég lezuhant repü­lőgép balesetét vizsgálja ki az el­nök utasítására. - A nyomort nem lehet egyik napról a másikra kiirta­ni. Az utóbbi húsz évben összesen négy ország tudta megcsinálni ezt az ugrást: az ázsiai kistigrisek és talán Chile. De nincs egyetlen de­mokratikus kormány sem, amely négy év alatt ekkora változásokat tudna elérni. Az indián származású Toledót két éve, a .japán spionnak” nevezett Fujimori dicstelen bukása után a szavazatok 53 százalékával válasz­tották elnökké. Népszerűsége az­óta húsz százalék alá csökkent, és a nemzetközi sajtó által olykor po­pulistának nevezett elnököt otthon rendre Amerika-bérencnek titulál­ják. - Talán ez is mutatja, hogy próbálunk valahol középen marad­ni - magyarázza Rábánál. - Toledo igyekszik egyensúlyt tartani a Nemzetközi Valutaalap elvárásai és a nép szükségletei között. AZ ELIT MÁSHOL STRANDOL * 600 Mert a szegénység állandóan újra­termelődik. Az ötven éve még csak 600 ezres (!) Limában ma nyolc- millióan tengődnek, nagy részük a külső kerületekben. A legszegé­nyebb családokban még ma is 6-8 gyerek születik, a nők többsége nem is hallott fogamzásgátlásról, és nemrég nagy vihart kavart, hogy néhányan olcsó csirketáp­szerrel etették a gyerekeiket: ha a csirke fejlődik tőle, jó lesz a gyerek­nek is - érveltek. Alig van esélyük, hogy többre vigyék, mint a szüleik: az alacsony színvonalú állami isko­lába ugyan beíratják őket, de ez legfeljebb arra elég, hogy megta­nuljanak írni és olvasni. Egy osz­tályban olykor 60-70 gyerek „ta­nul”: ez össze sem hasonlítható a méregdrága magánintézmények hatásfokával. A szelekció és a tár­sadalmi kirekesztés már kis korban elkezdődik: akinek csak az ingye­nes állami oktatásra telik, az a vesztes oldalra kerül. Eközben özönlik a vidéki lakosság a nagyvá­rosokba (főleg Limába), mert azt hiszi, ott könnyebb boldogulni: amíg vidéken legalább az alapvető élelmiszereket meg tudta termelni, addig a nagyvárosok nyomorne­gyedeiben még a korábbinál is ki­látástalanabb helyzetbe kerül, s mivel az állam nem „szervezi meg” a társadalmat, nem ad munkát, nem nyújt szociális hálót, minden­ki magára van utalva. A szegény­ség hierarchikussá válik: legalul a valódi koldusok (viszonylag keve­sen), fölöttük a képeslapot, rágó­gumit, karkötőt, majd üdítőt, cso­kit, gyümölcsöt áruló mozgóáru­sok (nekik már van valamicske tő­kéjük), fölöttük a minden teret és sétálóutcát megszálló cipőpuco- lók, majd a már komoly üzletem­bernek számító „taxisok” (olykor háromkerekű triciklivel, gazda­gabb esetben motorbiciklivel vagy széteső amerikai roncsautóval) és a háztartási alkalmazottak. Innen már majdnem a középosztály kö­vetkezik az alkalmazottakkal, bol­tosokkal, egyéb magánvállalko­zókkal. Nekik már öntudatuk van: Pedro például arra figyelmeztet, hogy a limai tengerpart melyik szakaszára ne menjek, mert ott ki­zárólag a háztartási alkalmazottak strandolnak. Ellenben az „elit” egy kilométerrel feljebb van - a gazda­gok meg 40 kilométerre északra.- Ez egy szegény ország - erősíti meg Jósé Ignacio López Soria filo­zófus, a limai műszaki egyetem nyugalmazott dékánja is, aki a het­venes-nyolcvanas években Lukács­A hódítókat, az imperia­lizmust, a politikusokat okolják a problémákért. ösztöndíjjal többször is megfordult Magyarországon. - Sajnos manap­ság ötletekben is szegény, de ez az egész kontinensre igaz: elfogadtuk az amerikai irányítású neoliberális modellt, és meg sem próbálunk al­ternatívát állítani. A hatvanas-het­venes években legalább gondolat- kísérleteink voltak, például a dependenciaelmélet vagy a fenn­tartható fejlődés, amely az okta­tást, a kultúrát, a nemzettudatot hangsúlyozta volna, de végül min­den megragadt az elmélet szintjén. Ami a mostani helyzetet illeti, nagy vonalakban jól mennek a dolgok, főleg a többi országhoz képest: nincs terrorizrrfus, növekszik a gazdaság, de az átlagember, a sze­gények ebből alig éreznek valamit. 1985-ben Alan Garcia ugyan meg­próbálkozott a kereslet és a fo­gyasztás mesterséges élénkítésé­vel, de ennek az lett az eredménye, hogy a tőke pánikszerűen megin­dult kifelé az országból. Ezt pedig egy szegény ország nem engedheti meg magának. AZ ÉRTELMISÉG TANÁCSTALAN A közemberhez hasonlóan a politi­kusok és az értelmiség is tanácsta­lan azzal kapcsolatban, miként le­hetne felzárkóztatni a latin-ameri­kai országokat, és mit lehetne ten­ni a szegénység ellen. Hernando de Soto, a világhírű (egyesek sze­rint Nobel-díjra is esélyes) perui közgazdász is inkább Clinton ame­rikai, majd Putyin orosz elnököt látja el tanácsokkal Mások a spanyol hódítókat, az amerikai imperializmust, a kor­rupt politikusokat vagy az állam gyengeségét okolják a helyzet mi­att. Egyszerű megoldás nincs, de megfontolandó, amit López Soria professzor felesége pendít meg: - Az egyik legszebb emlékem a het­venes évek Magyarországáról, hogy ott minden gyerek rendesen, tisztán volt öltöztetve: nem volt nagy gazdagság, de volt mit enni­ük. Ezt ne hagyják megváltozni, mert ha létrejön a szakadék, onnan nagyon nehéz és főleg drága a visz- szaút. Az uniós tagság esély, amellyel élni kell! A korábban csatlakozott államokban a belépést követő néhány éven belül a tartósan állás nél­küliek aránya csökkent. A belépés után Szlová­kia stabil gazdasásnak számít majd, ezért több működőtöké áramlik be. Szlovákia majdnem egész területe elmaradott régiónak minősül, s ezek további támogatásban részesülhetnek. Mindez a hazai munkahelyek számának növeke­dését fogja eredményezni. A megfelelő képzett­ségű munkavállalóink ezen túl az EL) munka­erőpiacára is bejutnak. Az EU-szabályok átvétele és a külföldi cégek munkaerő-politikája hatására a mi dolgozóink szociális biztonsága és munka- körülményei is javulnak. Az előrejelzések szerint a bérek gyorsabban növekednek, mint eddig. Ez magával hozzá a nyugdíjak emelkedését is, így a nyugdíjasok is jobban élhetnek. A csatlakozás esély a munkához jutáshoz, a jobb munkakörülményekhez, a szociális biztonsághoz. 2003. MÁJUS 16-17 EU-IRANY-JELZO MINDEN SZAVAZAT FONTOS! SZAVAZZUNK IGEN-nel! UP 1 0 9 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom