Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)

2003-05-07 / 104. szám, szerda

jj SZÓ 2003. MÁJUS 7. Nagyszünet 19 \Zan, aki könnyes szemmel búcsúzik, s van, aki egy félvállról odavetett köszönéssel el is intézi a magasztos pillanatot Ballag már a vén diák... A diákság a ballagás után egyszer s mindenkorra szétszóródott a világban (Képarchívum) Jelentős és emlékezetes hó­nap a május a végzős közép­iskolások számára. Közeleg az érettségi, ahol számot kell adniuk tudásukról, ahol bi­zonyítaniuk kell, nem veszte­gették el a középiskolában töltött éveket. De előbb még elbúcsúznak iskolájuktól, ta­náraiktól, diáktársaiktól. El­ballagnak. BŐD TITAN ILLA Már csaknem minden iskolában meghonosodott ez a megható szo­kás, de eredetét csak kevesen isme­rik. Már a ballagást megelőző szoká­sok is figyelemreméltók. Ilyen töb­bek között a szerenád. A hajdani diákok szerelmesüknek vagy pénz­beli támogatást nyújtó patrónusuk leányának adtak szerenádot. Ma­napság a végzős diákok tanáraik ablaka alatt zengik el a dalt. Újabb keletű szokás a tréfás balla­gás, amely az egri diákok körében terjedt el. A ballagást megelőző napon jelmezbe bújnak, álarcot tesznek, s úgy vonulnak végig a városon. Mindenki másképpen éli meg a ballagását. Van, aki könnyes szem­mel búcsúzik osztálytársaitól, ta­náraitól, az iskola ódon vagy épp modern épületétől, s van, aki egy félvállról odavetett köszönéssel el is intézi a magasztos pillanatot, alig várva, hogy végre vége legyen az egész cécónak. Másnap reggel viszont, kipihenve az előző nap fáradalmait, minden­kiben tudatosul, valami végérvé­nyesen befejeződött. Akár volt zo­kogás, ölelkezés, akár látszólag hi­degen hagyta a végzősöket az el­válás perce, másnap mindenki rá­jön, ezek után már semmi sem lesz olyan, mint rég. Ez persze öröm­mel tölti el azokat, akik börtönnek érezték a középiskolát, akiknél mindennaposak voltak a konflik­tusok tanárokkal, diáktársakkal egyaránt. Ám a legtöbben azért felfedeztek valami jót is a diák­években. Barátságok születtek, szerelmek szövődtek, tisztelettel­jes kapcsolat alakult ki tanár és di­ák között. És ennek egyszerre vé­ge­Persze mindenki hangoztatja, hogy ez az élet rendje, meg hogy újabb generáció léphet ki végre a nagybetűs életbe, meg hogy nem a búcsúzásban, hanem a feledésben van az elválás. De a közhelyes és kevésbé közhelyes mondatok mö­gött ott rejtőzik valami nosztalgi­kus szomorúság. Mert bár tényleg ez az élet rendje, és tényleg jön a nagybetűs, és tényleg a feledés je­lenti az igazi elválást, mégis, a ballagás után megváltozik minden. Az egykori osztálytársak barátok még lehetnek, de sorstársak már nem nagyon. Nem lesznek már közös élmények, nem lesz már közös félelem fizika előtt, s közös örömujjongás, ha mégis elmarad a dolgozat. Pedig ezek voltak azok a pillanatok, amik igazán összeková­csolták azt a húszon- vagy har- mincvalahány embert, akik négy éve a sors véletlen szeszélye foly­tán egy osztályba kerültek. Az érettségi lesz az utolsó nagy kö­zös esemény, utána mindenki megy a maga kitűzött célja felé, mindenki elindul, megvalósítani az álmait. S mikor az érettségi ban­ketten szól a „Húsz év múlva”, még mindenki hiszi, húsz évvel később ugyanitt folytathatják. De az egy­kori osztálytársak lassan megsár­gult emlékkönyvi lapokká válnak. A versikék, tréfás rajzok vagy épp hosszú üzenetek még ugyan mind örökké tartó barátságot ígérnek, de idővel kiderül, a véletlen talákozások során egyre kevésbé van miről beszélgetni, és a régi órákig tartó duma helyett már csak pár perces a kötelező bájcsevej. Az érettségi találkozók nagy része csupán dicsekvő felsorolásokból áll, kinek mennyi pénze, háza, gye­reke van. A nosztalgiára hajlamosabbakban talán még felrémlik az egykori, visszahozhatatlan összejövetelek felszabadult hangulata, ha végig­nézik a régi fotókat, fellapozzák az emlékkönyveket. A többiek viszont csak nevetnek húsz évvel ezelőtti önmagukon, amikor még ők is meghatódva bizonygatták, ezek a barátságok egy életre szólnak. Már régen elfelejtették azt a húsz évvel ezelőtti napot, és már egyáltalán nem érdekli őket, húsz évvel ez­előtti önmaguk ehhez mit szólna. Honnan is származik, hová nyúlnak vissza gyökerei magának a diákbú­csúnak? A középkori lovag is szer­tartásosan búcsúzott el otthonától, mikor lovagi kalandra vagy keresz­tes hadjáratra indult. A céhlegény - miután mesterségét eléggé jól el­sajátította - egy-két esztendős ván­dorútra kelt. Előtte azonban a bú­csúvacsorán együtt evett-ivott tár­saival, akik másnap hajnalban elkí­sérték a távozót a város kapujáig. De míg a lovag visszatért a hadjá­ratból, s a céhlegény is hazatért otthonába, a diákbúcsúk végérvé­nyesek. Régen csak akkor ballagtak a diákok, ha megszerezték az „absolutoriumot”, vagyis a végbi­zonyítványt. A diákság a ballagás után egyszer s mindenkorra szét­szóródott a vüágban. igya diákkö­zösség felbomlásának szomorú per­ceit az ősi halottbúcsúztató szertar­tások elemei töltötték meg. Mivel a halottak használati tárgyait (a visz- szajáró szellemektől tartva) meg­semmisítették, a távozó diák bo- roskancsóját a lakomán karddal csapták szét, vagy maga a búcsúzó vitte el a város kapujáig, s vágta ott a szegletkőhöz. Hasonló módon kerülhetett a ha­rangozás is a ballagási szokások közé. Sárospatakon például a vég­zősök ballagása idején szakadada- nul szólt az iskola kisharangja. Ez a harangozás, csengetés több más is­kolában is hagyománnyá vált. Selmecen azonban nem csengettek a búcsúzó diáknak, hanem kopog­tattak. A klopacska ősi lármafáján nagyokat koppantva idézték az utolsó szívdobbanásokat, vagy a koporsóra hulló kemény rögök hangját. Komor fáklyásmenetben haladtak a városkapuig, ahol a kerékvetőn törték össze az „utolsó korsót”. Eközben a Lied eines abziehenden Burshen című nótát, azaz A távozó legény dalát énekel­ték, amely Tassonyi Ernő magyar szövegével („Ballag már a vén diák...”) máig közismert. A ballagások másik kihagyhatatlan diákdala a Gaudeamus Igitur, melynek szerzője egy bizonyos Kindleben nevű öregdiák. Emelett sok népdal, átköltött ismert nóta vagy modern sláger is elhangzik a mai ballagásokon, melyek ugyan ta­lán sokban különböznek a régiek­től, de alapgondolatuk mégis ugyanaz. ZENG A BALLAGÁSI ÉNEK Gaudeamus Igitur Juvenes dum sumus! Post jucundam juventutem, Post molestam senectutem Nos habebit humus! Vivat Academia, Vivant Professores! Vivat membrum quodlibet Vivant membra quodlibet, Semper sint in flore! Rajta ifjak, útra fel! Innen el kell válnunk! Menni hív a búcsúének, Messze tűnnek elmúlt évek, Véget ér sok álmunk. Ballag már a vén diák tovább, tovább, Isten veletek cimborák, tovább, tovább, Ez út hazámba visszavisz, Filiszter leszek magam is, Tovább, tovább tovább, Fel búcsúszóra cimborák. Boldog vágyak intenek, me­gyünk, megyünk, Szép emlékek jöjjetek velünk, velünk. A gyermek évek szép kora Vissza nem térhet már soha, Megyünk, megyünk, megyünk, Szép emlékek jöjjetek velünk! Húzd cigány, hisz úgyis vége már, Csordulásig telve a pohár. Jóbarátok isten véletek, Én már innen úgyis elmegyek. Senkinek én nem panaszko­dom, Nem segít a könny a bánaton. Fájó szívvel elmegyek tovább, tovább, tovább, Kedves iskolám, jó éjszakát, jó éjszakát. Elmegyek, elmegyek, Hosszú útra megyek, Hosszú út porából Köpönyeget veszek. Búval és bánattal Kizsinoroztatom, Sűrű könnyeimmel Kigomboztattatom. Fúdd el jó szél, fúdd el Hosszú útnak porát, Hosszú útnak porát Az én szívem búját. AKI NEM HISZI Láthatjuk a hangokat? KÍSÉRLET Elsőre butaságnak tűnik a kérdés, hiszen a tárgyakat látni szoktuk, a hangokat pedig hallani. De hogy lát- juk-e a hangokat, az kissé furcsa fel- tételezés. Pedig lehet, hogy nem is olyan nagy képtelenség, mint azt el­sőre gondolnánk! Mindenesetre gyorsan utánajárunk a dolognak! Sokféle hang létezik, az egyik kelle- meden, a másik kevésbé. Gondol­junk például a zenére, ami kellemes hangok összessége, jó hallgatni, vagy egy végighúzott köröm hangjá­ra a táblán, mely inkább azok közé a hangok közé tartozik, melyet, ha le­het, mellőzünk az életünkből. Mivel azonban ezt nem tehetjük meg, mert hogy a mindennapok részei, el kell őket viselnünk. Folyamatosan zajok vesznek bennünket körül, még akkor is, amikor úgy gondoljuk, csend van. Ha mégis jobban figye­lünk, rájövünk, hogy mindig hal­lunk valamit. Hogy láthatjuk-e a hangokat amellett, hogy halljuk őket, a válasz igen, de nem úgy, ahogy a tárgyakat vagy egymást lát­juk. Hogy megértsd, miről beszélek, is­mét szükséges néhány kísérletet el­végezni! A szükséges kellékek ezek lesznek: egy vékony nejlonzacskó, egy nagy konzervdoboz, egy vastag befőttesgumi, papírfecnik, egy ke­vés kristálycukor, egy nagy kanál, egy tepsi, egy borospohár, alufólia és cérna, ragasztószalag. Az első kísérlethez a következőt kell tenned! A nejlonzacskót vágd szét úgy, hogy egy nagyobb téglalap le­gyen belőle. Éeszítsd szorosan a nyi­tott tetejű konzervdoboz vagy egy edény tetejére és rögzítsd oda befőttesgumival. Nagyobb és erő­sebb gumit használj, nehogy elsza­kadjon és megcsípje a kezed! így ké­szítettünk egy dobot. A papírfecnikből gyúrj kis galacsino- kat és dobd a dob tetejére! Kezd el ütögetni a dobot egy kanállal! Észre fogod venni, hogy a papírdarabkák ugrálni kezdenek a tetején! Aztán nézzük a második kísérletet! A dobra még mindig szükség lesz, csak most nem papírdarabkákat, hanem egy kevés kristálycukrot kell a tetejére szórnunk. Tarts kö­zel a dobhoz egy tepsit állítva, és erősen kezd el ütögetni egy nagy kanállal! Ha figyelmesen nézed, látni fogod, ahogy a cukordarabok táncolni kezdenek. És végül lássuk az utolsó, a harmadik kísérletet! Tégy egy borospoharat az asztalra, de ha lehet, ne anyáék legdrágább készletéből válassz ki egyet. Ez­után alufóliából gyúrj egy kis lab­dát, ragasztószalaggal erősíts rá egy kb. 30 centis cérnaszálat. Fogd a cérnát, és a fólialabdát lógasd a pohár széléhez. Finoman kopog­tasd meg a poharat egy ceruzával, s a labda ellendül tőle. A három kí­sérlet után már biztosan érdekel, hogy mi történik! Ha megütöd a dobot, a tepsit és a poharat, mind­egyik rezeg, amikor hangot ad ki. Ezt a rezgést vibrálásnak is nevez­hetjük, ez mozdítja meg a papírt, a cukrot és a fólialabdát. A vibráló tárgyak a körülöttük lévő levegőt is rezgésre késztetik. A levegő pedig elvezeti a tárgyak rezgését a füle­dig, vagyis zajokat hallasz. Néha az ujjjaiddal is érzékelhetsz hango­kat, zörejeket. Ha finoman ráte­szed a kezed egy hangosan szóló rádióra vagy hifire, érezni fogod a rezgését. Most már értheted, miért mondtam azt, hogy láthatjuk a hangokat! NYELVSULI Leute von Welt - Klatsch und Tratsch Frauke Ludowig (39), RTL- Moderatorin, heiratete am Sonnabend ihren Lebensgefährten Kai Roeffen (41), Geschäftsführer einer Düsseldorfer Werbeagentur. „Wir werden nur im engsten Familien- und Freundeskreis feiern - sozusagen ohne Pomp und unter Ausschluss der Öffentlichkeit”, sagte Ludowig in Köln. Geheiratet werde standesamtlich. Mitte Juli erwartet Ludowig ihr erstes Kind. Hillary Clinton (55), frühere First Lady der USA, redet Tacheles über die Geschehnisse im Weißen Haus. Am 9. Juni würden erstmals die Memoiren der Gattin von Bill Clinton über den Ladentisch gehen, berichtet „eonline.com”. Die Senatorin plaudere in ihrem Werk vor allem über ihre Jahre als Präsidenten-Gattin. Diese Offenheit habe ihre Haushaltskasse um einen Scheck im siebenstelligen Bereich aufgebessert. Herbert Grönemeyer könnte sich vorstellen, wieder als Schauspieler zu arbeiten - nicht im Theater, aber im Film. In einem „Stern”-Interview sagte der Popstar, der Gedanke, in einem Film zu spielen, hätte für ihn „einen gewissen Reiz”. „Beim Film kann ich eine Szene 17 Mal wiederholen, um meinem Gesicht einen wunderbaren Ausdruck abzuringen.” Jette Joop, Designerin, wird von sofort an ihr Wissen an Studenten weitergeben. Denn für das Sommersemester 2003 • RTL-Moderatorin heiratete ihren Lebensgefährten, Geschäftsführer einer Werbeagentur - az RTL műsor­vezetője házasságot kötött élet­társával, egy reklámügynökség gazdasági igazgatójával • er Gedanke, in einem Film zu spielen, hätte für ihn „einen gewissen Reiz” - annak a gon­dolata, hogy fűmben játsszon, megvan a bizonyos varázsa • wird von sofort an ihr Wissen an Studenten weitergeben - ezentúl átadja a diákoknak a tudását hat sie an der Universität Duisburg-Essen eine Vertretungs-Professur übernommen: im Studiengang „Industrial Design”. Den Studenten will sie „Problemlösungen für Menschen” vermitteln. Jennifer Lopez, Hollywood- Star, hat sehr genaue Vorstellungen von ihrer Ehe mit dem Kollegen Ben Affleck. Offenbar will die 32-jährige Hollywood-Diva ihren zwei Jahre jüngeren Verlobten Ben Affleck mit einem „Knebelvertrag” an sich binden, um das Scheitern ihrer dritten Ehe auszuschließen. Nach Angaben des Online-Dienstes der „Bild”-Zeitung sind nun Details aus dem Ehevertrag bekannt geworden, der möglicherweise der Grund für Afflecks Zögern ist. So müsse sich Affleck dazu verpflichten, seinen ehelichen Pflichten mindestens vier Mal die Woche nachzukommen. Sollte er fremdgehen, muss er fünf Millionen Dollar an Lopez zahlen. Bei einer Scheidung würde Lopez dem Bericht zufolge die Hälfte von Afflecks Vermögen einbehalten. Ertappt seine Frau ihn beim Lügen, muss der „Daredevil”- Star eine Million Dollar zahlen. Und die alltagstauglichste der Forderungen ist das Sorgerecht für den Nachwuchs - es bleibt bei der Mutter. Jennifer habe ihn von Anfang an mit ihrer Stärke und Unabhängigkeit beeindruckt, nannte Ben Affleck noch vor kurzem zwei der Gründe für seine Zuneigung zu seiner Verlobten. Ob er damit auch in einer Ehe klarkommt, bleibt noch ungewiss. (DW) • um das Scheitern ihrer dritten Ehe auszuschließen - hogy ki­zárja harmadik házassága tönk- remenését • sollte er ffemdgehen, muss er 5 Millionen Dollar an L. zahlen - ha hűtlen lenne hozzá, 5 mil­lió dollárt kell Lopeznek fizetnie • ertappt seine Frau ihn beim Lügen - ha az asszony hazugsá­gon kapja... • ob er damit auch in der Ehe klarkommt, bleibt noch ungewiss - hogy a házasságkö­tés után is megelégszik-e ennyi­vel, az még nem biztos SZÓTÁR VIGYORGÓ Szaké Öllé, aki nemrég érkezett vissza Japánból, meséli a barátainak:- Majd ha ittatok szakét, meg fog­játok érteni, hogy a japánok mi­ért ülnek a padlón! Ismerkedés Egy pasas megpróbál ismerkedni a buszon:- Találkoztunk mi már valahol, kisasszony?- Elképzelhető, de semmitmondó arcokra sosem emlékszem.-Én viszont igen! Csirke- Felvehetem a rendelést a vacso­rára, uram? - kérdezi a pincér.- Mielőtt rendelnék, megmonda­Kalifornrai turistacsalogató ná, hogy készítik itt elő a csirkét?- Semmi különös uram, szimplán megmondjuk nekik... ma este meg fogsz halni. Vízfej- Meg kell tanulnom úszni.- Miért?- Mert, ha eszedbe jutok, nehogy megfulladjak! Szivar A félj váradanul érkezik haza. A hálószoba asztalán egy hamutar­tóban égő szivart talál.- Honnét került ez ide? - kérdezi dühösen. Nyílik a szekrényajtó, s egy meztelen, kissé kreolos férfi nyugodt hangon közli:- Havannából. (vicclap.hu)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom