Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)

2003-04-05 / 80. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 5. R|port fi Az emberileg, szakmailag megsértett és megalázott ápolónő nem fogadta el, hogy felmondott neki a lelédi nyugdíjasotthon igazgatója, ezért jogorvoslatért fordult a bírósághoz Győztesként ma is vesztes a főnővérhelyettes Nyitrai Kerületi Bíróság megerősí­tette az elsőfokú bíróság ítéletét, hogy elbocsátásom jogtalan volt - tájékoztatott a félreállított ápolónő. A JOGÉRVÉNYESÍTÉS LEPLE ALATT ÚJABB JOGSÉRTÉS A lelédi intézet igazgatója bár még perben állt alkalmazottjával, a fel­mondással egy időben a társada­lombiztosítókkal is közölte a mun­kaviszony befejezését. A betegeske­dő Baka Teréz erről csak véletlenül szerzett tudomást. - Csomót talál­tak a mellemben, s a kivizsgálások alatt derült ki, hogy megszűnt az egészségbiztosításom. Tanácstalan voltam, a munkaügyi hivatalhoz fordultam, nyilvántartásba vettek pedig helyzetem a per miatt nem volt egyértelmű. Decemberben megoperáltak. A jogerős ítélethozatal után szep­tember 19-én az igazgató felszólítást küldött Baka Teréznek, lépjen be a reggeli műszakra. Voltak, akik meg­súgták neki, az igazgató ügybuzgó- sága mögött van valami, át akarja neki adni a munkaviszony megszün­tetéséről szóló végzést. Az ápolónő­nek annyira felszökött a vérnyomá­sa, hogy újból orvosi ellátásra szo­rult. - Az idegeskedés, a meghurco- lás kikezdte egészségemet. Bár az igazgató azt terjeszti, nem vagyok épelméjű, az idegeimmel nincs baj. Testileg robbantam le. Betegállo­mányban vagyok. Idén február 10-én az igazgató újabb értesítőt küldött Baka Teréz­nek. Tüdatta vele munkaviszonyá­nak megszűnését. A közszolgálati törvényre, valamint az ápolónő megfelelő képesítésének hiányára hivatkozott. Baka Teréz ügyvédnő­jén keresztül utasította vissza a fel­mondási kísérletet, hiszen az ápoló­női munkakör betöltéséhez szüksé­ges képesítést még 1992-ben meg­szerezte. (Együtt az igazgató nejé­vel, akinek viszont a felettes szervek utasítására távoznia kellett az inté­zetből - a szerk. megj.) A jogerős bírósági ítélet ellenére az ápolónő továbbra sem dolgozhat, sőt, az elmaradt bérét sem kapta meg az intézettől. Az igazgató jelen­leg azzal próbálja a falhoz állítani, hogy csak akkor rendezi a kártérí­tést, ha megegyezéssel távozik a nyugdíjas otthonból. - Nem érzem magam bűnösnek, nem vagyok rosszabb a kollégáimnál. Az igazga­tó csak az én táskámat akarta látni, persze, ha tisztességesen járt volna el, odaadtam volna, hiszen az én lel­kiismeretem tiszta. Dolgozni aka­rok, eredeti beosztásomban, képesí­tésemnek megfelelően. De Lakatos Kálmán megakadályozza. Ismét pe­reskedjek? Félek, hogy valóban be­lerokkanok - legyintett szomorúan. SZÓ SINCS KISZÚRÁSRÓL - ÁLLÍTJA AZ IGAZGATÓ Aki nem tudná, Leléd határfalu, vi­lágvége, ahonnan egyetlen út vezet. A nyugdíjasotthon bejárata előtti székeken idősek élvezték a tavaszi Hiányoljuk kedvességét - mondta Valér Hot'ka Nem tudni mi okozta a lelédi nyugdíjas otthon és szociális intézet igazgatója valamint Baka Teréz főnővérhelyettes közötti munkatársi viszony romlását. Tévedés ne essék, nem csupán mosolyszünetről van szó, hiszen a főnök és be­osztottja között tettlegességre került sor. PÉTERFI SZONYA A több mint hetven idős lakos ottho­na látszatra semmiben sem külön­bözik az országos átlagtól. Mégis, nem mindennapi jelenség, hogy az igazgató összeverekedik az alkalma­zottjával, majd azonnal felmond ne­ki. Es bár a bíróság jogtalannak ítél­te a munkaviszony azonnal meg­szüntetését, Lakatos Kálmán igazga­tó Baka Teréznek a mai napig nem kínálta fel eredeti munkabeosztását. Pedig az ügy nem mai keletű, a saj­nálatos eset 2000. december 8-án történt, az azonnali felmondás dátu­ma pedig december 15-e. Az ápoló­nő megkérdőjelezte a felmondás jo­gosságát a feltüntetett indoklással együtt, és jogorvoslatért a bíróság­hoz fordult. Az ítélet 2003. január 13-án emelkedett jogerőre. A Nyitrai Kerületi Bíróság szerint a fel­mondás jogtalan volt, Baka Teréz munkaviszonya az eltel két és fél év alatt nem szűnt meg. A bíróság köte­lezte az intézetet az ápolónő anyagi kárpótlására, a perköltségek a vesz­test, az intézet igazgatóját terhelik. Az ítélet kimondta azt is: nem érheti bántódás azt az alkalmazottat, aki jogvédelemért fordul a bírósághoz. - Ami persze gyógyír összetört, fel­dúlt lelkemre, ám győztesként to­vábbra is vesztes vagyok. Mert bár az incidens után összeroppantam, majd az eltelt idő alatt többféle be­tegség keserítette életemet, vissza akartam kerülni eredeti munkahé­tül a pénzek megőrzője a felesége lesz. Hiába tiltakozott Baka Teréz, engedelmeskednie kellett. Egy hó­nappal ezután az egyik nyugdíjas 10 ezer koronás hiányt jelentett, s La­katos Kálmán megvádolta azzal, hogy ő vitte el a pénzt. November­ben visszahívta a főnővér-helyettesi tisztségből, néhány nap múlva tol­vajnak nevezte. A megalázásokat azzal tetézte, hogy elvégzett munká­járól napi kimutatások készítésére kényszerítette, amit a főnővérrel kellett aláíratnia. - December nyol- cadikán indulóban haza felé az igaz­gató megállított és az irodájába invi­tált. Egy szatyor és egy kézitáska volt nálam. A műanyag zacskót le­tettem a kerítéshez és feléje indul­tam. Lakatos úr erre felkapta a szatyromat, majd rángatni kezdte a kézitáskámat azt kiabálva, megnézi, mit viszek el. Mivel a szatyromban csak a fiam kabátját találta, tovább rángatott, s amikor rákérdeztem, mit akar, azt mondta, adjam oda a táskámat, meglátjuk, ki a tolvaj. Is­mételtem, csak a személyes dolgaim vannak a táskában, de ha gondolja, hívja a rendőröket. Dühös lett, fel­sértette a kezemet és az iroda felé vonszolt. Nem bírtam védekezni, térdre estem majd felálltam, ám ek­kor pofon ütött. Megijedtem, hátrál­tam, ám újabb ütés érte az arcomat. Azt sziszegte: megfojtalak, te dög, s ezután a torkomnak esett. Kezéhez kaptam, a táska kiesett a kezemből, majd a nagy hadonászásban meg­karmoltam. Erre megijedt és segít­ségért kiabált - tudatta megtörtén. Baka Teréz sérüléseit a párkányi rendelőintézetben látták el, s mivel az igazgató belegázolt becsületébe, a rendőrségen is feljelentést tett. Sejtette, hogy főnöke hadjáratot in­dít ellene. A válaszlépésre nem is kellett sokáig várnia, főnöke decem­ber 15-ei dátummal azonnali hatály- lyal felmondott neki. Az indoklás­ban az állt, hogy nem tett eleget az Mit ér a jog? - kérdi Baka Teréz zottai nem állnak velem szóba. Meg­értem őket, hiszen tartanak főnökük bosszújától, ezen a vidéken nehéz elhelyezkedni - mondja. BÍRÓSÁGI TÁRGYALÁSOK Az Érsekújvári Járásbíróság 2001. március 26-án tárgyalta a Baka Te­réz kontra Lakatos Kálmán ügyet, ám az ítélethozatalra csak május 18- án került sor. A bíróság kimondta: Baka Terézt jogtalanul bocsátották el munkahelyéről. Nem bizonyosod­tak be az igazgató állításai, sőt, bár volt tanúja, az mégsem mert hami­san vallani. Elmondta, nem látta a tettlegességet, azt sem tudta, milyen feljegyzést írat vele alá a főnöke. Szakképesítés nélkül gondozzák őket? lyemre. Ám az igazgató nem veszi fi­gyelembe az ítéletet, nem dolgozha­tom, és a kártérítést sem fizette ki - tudtuk meg a sértettől. Hogy a történet hihetetlen? Mi is an­nak véltük, míg csak nem látogattuk meg a Bajtán élő Baka Terézt, majd Lakatos Kálmánt, a lelédi öregott­hon igazgatóját. Mondanunk sem kell talán, hogy a két fél teljesen el­térően ecsetelte az eseményeket. ERŐSZAKOS SZATYORMUSTRA- Tizennyolc éve vagyok egészség- ügyi nővér, Lakatos Kálmán tíz éve az igazgatóm. Évekig jól kijöttünk egymással, családostul összejár­tunk. A gondok 1998-ban kezdőd­tek, hol a munkámat kifogásolta, hogy a viselkedésemet. Sejtettem ennek okát, az igazgató újra nősült, az intézetben dolgozott a felesége is, közösen eltervezték, hogy kiteszik a szűrömet - emlékezett Baka Teréz. Akkoriban főnővér-helyettesi beso­rolásban dolgozott, a többi között felügyelte a lakók pénzét, értékeit. 2000 április 15-én az igazgató „nem hivatalosan” eldöntötte, hogy ezen­ellenőrző szervek felszólításának, hiszen nem mutatta meg a táskáját és megtámadta felettesét. Az embe­rileg, szakmailag megsértett és meg­alázott ápolónő nem fogadta el a fel­mondást, jogorvoslatért a bíróság­hoz fordult, de közben idegössze­roppanást kapott. - Nem értettem, s most sem értem az igazgató viselke­dését, hiszen gyanúsítgatásai alap­talanok voltak. Én nem állítom, hogy a megmaradt ételből nem et­tünk, hiszen a pékségben dolgozók is esznek a termékekből. Ha nem fo­gyasztottuk el ebédünket, hazavit­tük, s amikor mi négy szelet knédlit kaptunk, az igazgató egy egészet. Szeretem a munkámat, az időseket. A kollégák szakszervezeti elnöknek választottak, majd amikor megin­dult ellenem a hadjárat, Lakatos Kálmán nem tetszése ellenére, 2000. május 29-én megerősítettek tisztségemben. Ekkor már gyakori­ak voltak a fenyegetések, étellopás­sal gyanúsítgattak, írásos figyelmez­tetésekkel keserítette életemet. Nyíl­tan senki sem állt mellém, amióta pert indítottam, megfagyott körü­löttem a levegő, az otthon alkalma­(Somogyi Tibor felvételei) Nem tagadta, hogy az igazgató de­cember 8-ig soha nem tartott táska­vizitet, az ellenőrzést az egyik kollé­ganő végezte. A bíróság Baka Teréz orvosi látleleteiből kiindulva megál­lapította, hogy Lakatos Kálmán volt a támadó. A bíróság elutasította az igazgató vádjait, mert nem tudta be­bizonyítani, hogy a nővér valamit el­tulajdonított volna (semminemű vizsgálat nem indult ellene), a tett- legességig fajuló nézeteltérésről ki­fejtette, az igazgató viselkedése nemcsak a munkajogi előírásokkal (a táskavizit nem szerepel a munka­köri leírásban), a polgári törvény- könyvvel, hanem az illemszabályok­kal is összeegyezhetetlen. Az elsőfokú bírósági döntés ellen az igazgató fellebbezett, egy év után Nyitrán összeült a Kerületi Bíróság. - A 2002. június 26-ai tárgyalásról az igazgató betegség, jogi képviselő­je pedig külföldi útja miatt maradt távol. Én viszont megtudtam, hogy Lakatos Kálmán megjelent a mun­kahelyén, az inkriminált napon pe­dig kerékpározott a városban. Az ügyvédjét véletlenül bevásárlás köz­ben csíptem el. Szeptember 4-én a napsütést. Mivel jelentős hányaduk már öregkori szenilitásban és egyéb betegségekben is szenved, az otthon egyben szociális intézet is. - Beteg vagyok, de a munkát el kell végezni - kínál hellyel Lakatos Kálmán igaz­gató. Nem örül a feltett kérdésnek: miért nem érvényesíti Baka Teréz jo­gait, miért hivatkozik a közszolgála­ti törvényre, amikor tudnia kell, mi­lyen képesítéssel rendelkezik. -Baka Teréznek nincs meg a törvény által megszabott szakképesítése. Mivel 2001. augusztus 15-e és 2003. janu­ár 12-e között a munkaügyi hivatal nyüvántartásában szerepelt, nem kaphatta meg a kivételt, holott kol­léganőinek megadtam - érvelt, ám nem volt képes felsorolni: milyen végzettségre van az ápolónőnek szüksége. Hangsúlyozta viszont: nem akar senkivel sem kitolni, csak hát be kell tartania az előírásokat, törvényeket. A Kerületi Hivatal ille­tékese, Némethová mémöknő is a törvény betartására szólította fel. Ezt szorgalmazták a szociális mi­nisztériumban is, de hogy ki(k), nem tudta megmondani az igazga­tó. Ezek után bizalmasan közölte, hogy az áplblónő „pszichiátriai eset”, kiálíhatadan természete miatt senki sem szerette. Fokozatosan vált erő­szakossá, hatalomra vágyott, miköz­ben a lakók elől megette az ételt, pénzüket pedig eltulajdonította. Amikor rajta akarta kapni a lopáson, és táskavizitet tartott, Baka Teréz megtámadta. Amikor a látleletekkel érveltünk, magyarázata megdöb­bentett: „saját maga okozta a sérülé­sét”-jelentette ki. Erősködött, hogy senki sem akaija az ápolónő vissza­térését, az alkalmazottak kijelentet­ték, ha ő jön, ők távoznak. - A bete­gek egy napig sem keresték, nem emlegették, hiszen nem szerették - tudatta. Majd bizonyítékok nélkül ismét lopással vádolta anélkül, hogy amikor tehette volna, nem élt rend­őrségi feljelentéssel. Megismételte, pszichiátriai esetnek tartja, holott a per során nem követelte a nővér el­meszakértői vizsgálatát. Felvetet­tük: nem azért esküdött-e bosszút ellene, hogy amikor a nővér segítsé­get kért a járási hivatal illetékeseitől, nem neki, hanem Lakatos úr felesé­gének kellett távoznia az intézetből? Ezek hallatán részrehajlással vádolt, majd rátért egy névtelen ankétra, amelyből kiderült: az otthon dolgo­zóinak véleménye megegyezik az övével. Bíztatott, kérdezzük meg az alkalmazottakat, a lakókat. Kepencei Júlia szinte kérdezés nél­kül Baka Teréz ócsárlásába fogott. Mindennek elmondta, mert szerinte uralkodni akart, terrorizált minden­kit, meglátjuk, a lakók semmi jót nem mondanak róla. Kapóra jött a folyosón sétáló Valér Hofka bácsi, megkérte, válaszoljon kérdéseinkre. - Emlékszem Terikére - mondta szlovákul -, nagyon sokat segített, látja, hiányzik a kézfejem. Szerettük, kedves, udvarias volt, hiányoljuk... - Arról beszéljen, amikor elvette a pénzét - váltott témát a nővér és ma­gyarul bíztatta „igazmondásra” az otthon lakóját. - Miket beszél? Min­denki tudja, hogy a pénzt nem ő vitte el, hanem az a... Viera nővér. Vissza is kellett adnia, nem emlékszik? A ház előtt sütkérezők sem mondtak semmi rosszat a nővérre, voltak, akik nem emlékeztek rá, illetve akadtak, akik szóba sem álltak ve­lünk. Az arra haladó ápolónő, akit Marikának szólítottak, odavetette: - Mindenki csak Baka Teréz szekerét nyomja, a mi véleményünket nem kérte ki senki. Azóta van nyugalom, amióta nincs itt. És mi valamennyi­en nem azért pártoljuk az igazgatót, mert féltjük állásunkat - mondta nyomatékkal. Kérdezés nélkül. S ez­zel bogarat ültetett a fejünkbe. BAKA TERÉZT ALKALMAZNI KELL Jarmila Némethová, a Nyitrai Ke­rületi Hivatal osztályvezetője tele­fonon közölte, Baka Teréz szakké­pesítése megfelel az előírásoknak. Március 21-én Lakatos Kálmánnal levélben tudatta, hogy köteles tisz­teletben tartani a törvényeket, a jogerős ítéletet, alkalmaznia kell Baka Terézt, akinek viszont mun­kába kell állnia.

Next

/
Oldalképek
Tartalom