Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)
2003-04-04 / 79. szám, péntek
2003. április 4., péntek 3. évfolyam, 7. szám A '70-es és r80-as években még kimutatott csekély növekedés mintegy elfedte s egyben a jelentőségét is csökkentette a nemzetváltási folyamatoknak Népszámlálás 2001: A szlovákiai magyarság lélekszámcsökkenésének okai GYURGYIK LÁSZLÓ A 2001-es népszámlálás a szlovákiai magyarság számának 47 ezer fős csökkenését mutatta ki. A 20. század második felében (1950-től) a szlovákiai magyarok száma folyamatosan emelkedett, de az 1970-es és az 1980-as években a növekedés mértéke már igen alacsony volt. Az 1970-es és az 1980-as nép- számlálás közti időszakban a szlovákiai magyarok száma 552 006-ról 559 490-re, az 1980 és 1991 közötti időszakban 559 490-ről 567 296-ra növekedett. ELMÉLETI ÉS MÓDSZERTANI FEJTEGETÉS A magyarság számának csökkenése nem érte váratlanul a kérdéssel foglalkozó szakembereket, mivel már 1994-től magasabb volt a magyar halálozások száma, mint a születéseké. Meglepő, váratlan a fogyatkozás mértéke volt. Ahhoz, hogy egy nemzeti kisebbség számának változását két népszámlálás közti időszakban becsülni tudjuk, nem elégséges a népesedéstudomány által alkalmazott módszer a népességszám továbbszámítására. E módszer lényege, hogy az utolsó népszámlálás adataihoz hozzáadja az eltelt időszak természetes és mechanikus népmozgalmi adatainak összegét. (Azaz az utolsó népszámlálás óta eltelt időszak születéseinek számából kivonja a halálozások számát, s ehhez hozzáadja a vándorlási különbözetet). Országos viszonylatban, vagy egy- egy régió népességszáma alakulásának vizsgálatánál ez a megközelítés elfogadható eredményekhez vezethet, ám a nemzetiségek számának továbbszámí- tásánál egy további tényezőből - a kisebbségek irányából a többség irányába mutató nemzetváltásból - adódó torzítás nagy mértékű pontatlanságot eredményez (hét), mely a kapott módszer használhatóságát megkérdőjelezi. (E módszer pontossága országos viszonylatban egyrészt a természetes és mechanikus népmozgalom adatainak, rögzítésének pontosságától függ. Amennyiben jelentős mértékűek a nem regisztrált migrációs folyamatok, ez jelentős torzítást eredményezhet.) Tanulmányunkban a szlovákiai magyar népesség száma alakulásának okait vizsgáljuk az utolsó két népszámlálás közti időszakban. Két aspektust kell tekintetbe vennünk ahhoz, hogy egy nemzeti közösséghez tartozók számának változásait vizsgálhassuk. Az első aspektus arra keresi a választ, hogy milyen tényezőegyüttesek hatására (ezen belül az egyes tényezők súlyát is igyekszik becsülni) változott ily módon a szlovákiai magyarság száma. A második aspektus azt igyekszik tisztázni, hogy milyen mérési hibával kell számolnunk, milyenek ennek a „mérésnek” (esetünkben cenzusnak, népmozgalmi adatfelvételnek) a körülményei. Másképpen fogalmazva, az első aspektus azt igyekszik tisztázni, hogy mennyien tartoznak a vizsgált etnikai csoporthoz, hogyan változott a csoporthoz tartozók száma az utolsó „mérés” óta, a második pedig, hogy milyenek ennek a mérésnek a körülményei. Analitikusan a két aspektus elkülöníthető egymástól, a gyakorlatban a kettő egybemosóA szlovákiai magyar népesség természetes szaporodása, illetve fogyása 1990-2000 15,00 10,00-10,00-15,00 Élve születés Halálozás-Természetes szaporodás, fogyás 1. ábra dik. A jobb áttekinthetőség érdekében először a mérés körülményeinek változását, s ezt követően magát a népességszám alakulásának folyamatát vizsgáljuk. 1.) A népszámlálási és a népmozgalmi adatfelvételek körülményeinek, illetve az ezek módszereinek eltéréséből adódó kérdéseknek két vetületét vesz- szük tekintetbe. 1.1.) Az első a népszámlálás (és a népmozgalmi adatfelvételek) körülményeinek, illetve a népesség kisebb-nagyobb részének a népszámláláshoz való viszonyulásában bekövetkezett változásokat öleli fel. Ide sorolhatók a változások- a népszámlálási kérdőíven (népmozgalmi statisztikai adatlapokon) feltüntetett nemzetiségek listájának összetételében- a lekérdezés körülményeiben (anonim lekérdezés, a nemzetiségek nyelvén is közzétett adatlapok)- a lakosságnak a cenzushoz való viszonyulásában (ez megnyilvánulhat válaszmegtagadásban, nem adekvát válaszadásban stb.)- ide tartozik továbbá a kettős kötődések vállalásának (részbeni) feloldhatatlanságából adódó dilemma a népszámlálási/nép- mozgalmi adatfelvételek során. 1.2.) A második vetületben a népszámlálási és a népmozgalmi statisztika módszereinek - adatfelvételi gyakorlatának - eltéréseit taglaljuk. A népszámlálások alkalmával a megkérdezettek a (cseh) szlovák gyakorlatban a népszámlálási kérdőíveket maguk töltik ki (ön- kitöltős módszer). A népmozgalmi statisztikai adatlapok kitöltését ezzel a feladatkörrel felruházott hivatalos személyek végzik, az érintettek (házasság- kötés, válás, migráció), illetve az érintettek hozzátartozóinak (születés, ■ halálozás) közlései alapján. 2.) A második aspektus a vizsgált nemzeti közösséghez tartozók számának alakulását meghatározó tényezőket öleli fel. Ezt három síkon/szinten elemezzük. 2.1. ) A népmozgalmi események a vizsgált időszakban (esetünkben az utolsó két népszámlálás közti időszakban) éves szinten a természetes szaporo- dás/fogyás és a vándorlási különbözetek kumulált összegét adják. 2.2. ) A tágan értelmezett nemzetváltási folyamatoknak - analitikusan - két aspektusát különítjük el: a nemzetváltási folyamatokat és a nemzetváltási folyamatokat befolyásoló külső tényezőket. 2.2.1.) a nemzetváltási folyamatokat két relációban vizsgáljuk: 2.2.1.1. ) a kisebbségi etnikum és a többségi domináns etnikum relációban, 2.2.1.2. ) a vizsgált kisebbségi etnikum - más kisebbségi, nem domináns etnikumok relációjában. 2.2.2. ) A nemzetváltási folyamatokat befolyásoló külső tényezőket két csoportba sorolhatjuk. 2.2.2.1. ) Ezek közül általában meghatározónak tekinthető a többségi társadalom kisebbségpolitikája, illetve annak változásai a vizsgált etnikum irányában, a vizsgált időszakban. Ez a tényező tulajdonképpen a nemzetváltást meghatározó tényezők közé sorolható, s jelentősége akkor növekszik, ha a vizsgált időszakban változás következik be a többségi társadalom kisebbségpolitikájában. (Amennyiben nincs érzékelhető változás, akkor ez a tényező elhanyagolható). Ily módon a korábbi évtizedek adatai alapján már többé-kevésbé ismert struktúrájú és mértékű asszimilációhoz egy további forrásból származó asszimilációs vagy disszi- milációs (extra) veszteség, vagy nyereség járul hozzá. 2.2.2.2. ) A vizsgált kisebbség „anyanemzetének” viszonyulásában bekövetkezett változás jellege a határon túli „nemzetrészeihez”. Amennyiben ezt a viszonyulást mind a verbális, mind a konkrét cselekvési stratégiák szintjén a kisebbségek pozitívan értékelik, jelentős disszimilációt erősítő tényezővé növekedhet. Ennek a tényezőnek a súlya a 90-es években megnőtt. E tényezőcsoport együttes hatása empirikusan kimutatható, az
