Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)
2003-04-28 / 97. szám, hétfő
Női szemmel ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 28. JEGYZET Reklámnő és tartozékai BÓNA ÉVA Csodálatos, szép, karcsú, jólöltözött - persze attól függően, éppen családanya-e vagy csábító végzetasszony, eseüeg karrierépítő -, s szinte mindent csak másokért tesz: a féijért, a gyerekért, a szeretőért, a kutyáért, stb. A reklámból ismert nő alakját próbáltam leírni, akinek van még ennél több variációja is, de azt hizem, ez az alapkínálat. A nőknek eladásra kínált áru szinte soha nem a saját kényelmét, jólétét, jóérzését szolgálja. Mindig van egy másodlagos jelentése: legyél szép valakinek, legyél egyre karcsúbb, adj a férjednek és a gyerekeidnek vitamindús, egészséges ételt, s te is szedj vitamint, hogy bírd ellátni őket munka után. A nő a reklámban gyakran döntésképtelen, naiv teremtés, aki eddig valószínűleg a civilizáción kívül élt, mert mindenen csodálkozik. Jön egy férfi, akinek elhiszi, hogy a zsákbamacska-mosópor jó lesz, ha valami galiba történik a háztartásban, odarepül szupermosómen és megoldja, miközben a nő nem is csodálkozik azon, hogy az illető rajzfigura. De hisz hozzászokott, hogy rajzolt szömyecskékkel beszélgessen, akik a margarin, a leves csomagolásáról pattannak le. Manapság már szerencsére néhány olyan reklám is látható, amely nem ilyen lealacsonyító, de többségükben sajnos nem sok jót lehet elmondani róluk. A legnagyobb baj viszont az, hogy észrevétlenül mennyire befolyásolják az embert, főleg a fiatalokat és a gyerekeket. A reklám árad a tévéből, rádióból, újságból, folyóiratból... Elhiteti velük, hogy ha valakik akarnak lenni, meg kell szerezniük az árut. Hogy milyen veszélyes következménye lehet a szépségkultusz hatásának a reklámon keresztül is, egy példával ülusztrálható. A reggeli buszon utazva egy nyolcéves és egy tizennégyéves kislány beszélgetését hallgattam, akaratlanul is. A kicsi büszkén elmondta, hogy egész nap nem eszik semmit, mert fogyókúrázik, a tízóraiját odaadja másnak vagy kidobja, mert fél, hogy elhízik. Éppen elég, hogy otthon mindig beletömik az ételt, amikor hazamegy délután. A nagyobbik felnőttesén kioktatja: Ezt nem teheted, hisz beteg leszel, anorektikus vagy bulimiás leszel. Én a te korodban azt se tudtam, mi a fogyókúra. De most már kibírom egész nap is egy kiflin és sajton. Csak reménykedni lehet abban, hogy néhány év múlva valóban nem lesz e két komoly lelki betegség valamelyikének a rabja. Valóban az iskolai felvilágosítással kellene kezdeni a reklámok, és káros társadalmi elvárások elleni harcot. És otthonainkban, hogy saját gyermekeink ne essenek ebbe a veszélyes csapdába. A Női szemmel című témaoldal szerkesztője: Bolemant Lilla Levélcím: Női szemmel, Új Szó szerkesztősége, Námestie SNP 30, S14 64 Bratislava 1, "J; ‘A e-mail: noiszemmel@yahoo.com Több nőszervezet rendezésében, ír támogatással rendeztek esélyegyenlőségről szóló szemináriumot Pozsonyban Méltóságról és egyenlőségről EUROPEAN WOMEN S FOUNDATION (NADÁCIA EURÓPSKYCH 2lEN) PROFESIONÁLNE ÍENY AS0CIÁC1A FÓRUM ZlEN 2000 Vás poz^vajú na seminar Eudská dőstojnost’, rovnoprávnost’ a obeianska spoloínost' pod záStitou pána Cudovita Kaníka, ministra prace, sociálnych vec í a rodiny SR 24. - 25. apríla 2003 Hotel Forum Bratislava Az évek során sok civil szervezet jött létre azzal a céllal, hogy a nők érdekeit képviselje, segítse őket problémáik megoldásában. Nagy részük valóban kiveszi a részét ebből a munkából, s egy-egy konkrét feladatot, problémát választva a sok megoldásra váró közül jelentős eredményeket is felmutathat. ÖSSZEFOGLALÓ A Nőfórum 2000 egyesület elsősorban a nők szakmai előrehaladását, részvételüket a politikai és egyéb döntéshozatalban tűzte ki céljául. Az Európai Nők alapítvány és Írország külügyminisztériuma támogatásával szervezték múlt héten kétnapos összejövetelüket, melyen az állami és civil szervezetek cseréltek véleményt, s szereztek újabb ismereteket a meghívott vendég, Gemma Hussey jóvoltából, aki jelentős pozíciókat töltött be Írország kormányában és parlamentjében. Érdekes, szinte megdöbbentő adatokat tudhattak meg a hetvenes évek előtti Írországról. Egészen a hetvenes évekig ugyanis a nők nem vállalhattak házon kívül munkát. Amint férjhez mentek, azonnal otthon kellett maradniuk, és csak a háztartással és a családdal törődhettek. Nem volt önálló vagyonuk, mindennel férjük rendelkezett. Ha katolikus és protestáns ember ösz- szeházasodott, a protestánsnak alá kellett írnia egy nyilatkozatot, hogy születendő gyermekeik katolikusok lesznek. így az említett időszakra a lakosság 90 százaléka katolikus hitű volt. Törvény tiltotta a fogamzásgátlást. És még sorolhatnánk. Hogy mindezekkel a nehézségekkel az ír nők nagyrészt megbirkóztak, elsősorban saját maguknak köszönhetik, mert felemelték hangjukat az egyenlőtlenségek ellen, s egészen az európai emberjogi bíróságig is elmentek, hogy érvényesítsék jogaikat. Példával szolgálhatnak tehát arra, hogy a társadalmi berögzött szokások és a diszkriminatív törvények ellen is lehet harcolni, és győzni is. A szemináriumon felszólalt Bauer Edit parlamenti képviselőnő és Jozef Heriban parlamenti képviselő is. A szakmai előadók közül érdemes megemlíteni Beata Vrtová felszólalását, aki a szlovákiai bírónők egyesületének elnöke, s egy érdekes projekttel ismertette meg a résztvevőket, mégpedig az ún. családjogi bíróságok kialakításának tervével. Ezen bíróságok magukba foglalnák a családon belüli erőszakkal, gyermekelhelyezéssel, a fiatalkori bűnözéssel, a válással, és minden ezzel összefüggő témával kapcsolatos családjogi, büntetőjogi és polgáijogi ügyek lebonyolítását, sokkal nagyobb teret adva a bíráknak ahhoz, hogy megismeijék a valóságos helyzetet az egyes ügyekben, valamint tanfolyamokat szerveznének az esetekkel kapcsolatba kerülő bírák, rendőrök, s más szakemberek számára, amelyeken elsajátíthatnák a nemi különbözőségek megértését, és a sztereotípiák felismerését és kezelését. Tehát ne a megvert nő érezzen szégyent, és bűntudatot, hanem az elkövetőt ítéljék el egyértelműen tettéért, vagy például a gyermekek kihallgatása ne a bírósági tárgyaláson történjen, hanem számukra megfelelő környezetben, hogy ne okozzon további lelki sérüléseket. Szó esett természetesen a nők szerepéről a politikában is. Miért olyan kevés a női politikus? Az általános vélemény szerint azért, mert nem akarnak politizálni, ugyanis a politika túl durva és elvont számukra, hiszen megvan ugyanaz a lehetőségük, mint a férfiaknak, kemény munkával fokozatosan egyre feljebb kerülhetnek. Bizonyára vannak olyan nők, akik éppen ilyen okoknál fogva nem politizálnak. Vannak viszont, akik minden igyekezetük ellenére nem jutnak tovább egy bizonyos szintnél, mert másfajta véleményt képviselnek, mint férfi politikus társaik. A nők jelenléte pedig éppen azért fontos, hogy képviselhessék saját érdekeiket, s ne csak díszítőelemként kerüljenek bizonyos pozíciókba, mint ahogy azt néhány esetben látjuk. A lehetőség tehát elméletileg adott. Azt viszont csak a férfiak tudnák megmondani, milyen szempontok szerint kerülnek a nők nem választható helyekre a parlamenti választások listáján, vagy miért nincs egyetlen nő sem a jelenlegi kormányban, ugyanis ezt ők döntötték el. A szeminárium résztvevőinek véleménye ebben egyértelműen megegyezett. S végül foglaljuk össze, melyek azok a problémakörök, amelyek minden hasonló összejövetelen felmerülnek, s néhány lépéssel tovább viszik azokat a megoldás felé már azáltal is, hogy beszélnek róla. Országunk alkotmánya biztosítja, hogy senki se kerüljön hátrányos helyzetbe egyik nemhez való tartozása alapján sem. Vannak azonban akadályok, amelyek veszélyeztetik a nőknek ezt a jogát. Ez például a nők alacsony részvétele a politikai és a közéleti döntésekben, a nemi szerepek sztereotip elrendezése, s ezek jelenléte a nevelésben. A munkapiacon a nők az alacsony bérkategóriájú munkahelyekre szorultak, s akadályokba ütköznek munkakereséskor és feljebblépési törekvéseikben is. Indokolatlan egyenlőtlenségek vannak a nők és a férfiak bérezése között, s ebből következően alacsonyabb a nők nyugdíja, hátrányos helyzetbe kerülnek, mivel a családon belüli és nők elleni erőszakot nagy mértékben tolerálja a társadalom. Ugyanilyen hátrány a nők gyengébb nemként való beállítása a társadalomban, s az ebből következő önbizalomhiányuk, valamint a nem fizetett munka terén való aránytalan terhelésük, a háztartási munkák egyenlőtlen elosztása, (bli) Hagyományos, passzív anyakép, konfliktusok és egy mai nőközpontú társadalom »Szinte mindenütt a világon egyformán jellemzik a tipikus férfit és a tipikus nőt Passzivitás és matriarchátus A nemi sztereotípiák hatalma ELEMZÉS Ha megpróbáljuk áttekinteni, hogy egyes társadalmi viszonyok között mit jelentett az anya fogalma, érdekes eredményekre jutunk. A nyugati hagyományban az anya ambivalens alakja két véglet között mozog. Egyrészt kimondottan pozitív képként él, másrészt viszont szoros összefüggésbe kerül azokkal a nőalakokkal, amelyek a veszélyt és a félelmet szimbolizálják. A jó és rossz anyára való felosztás egyenes hatással van a gyakorló anyákra, bűntudatot ébreszt bennük, s arra készteti őket, hogy megfeleljenek az elvárásoknak, s életükben ez játsz- szon központi szerepet. Az anya fogalmát azonban több aspektusból is szemlélhetjük: a biológiailag definiált anya, a szociálisan és a fikció szintjén meghatározott anyakép szerint is. A görög gondolkodók műveiből kiindulva az anya a föld képmása. Ezzel egy olyan érvelés alakult ki, amelyben a nő valaminek a képmása, az utánzata, tehát ezzel legalábbis csökken a nő, mint anya értéke. Érdekes összehasonlítási alapot kapunk, ha a zsidó anya helyzetét elemezzük. A hagyományok szerint a zsidó nő képe nem egyezett meg a szerető, gondoskodó vagy manipuláló és uralkodó anyaképpel. Azok a tuladonságok, amelyekre a zsidó hagyományok anyaképe épült a bölcsesség, az erő, az érvényesülési képesség. A nemi szerepek klasszikus megoszlása, mely szerint az anya volt a családfenntartó és a család megtartója, s ezért nem volt a privát, otthoni szférába utasítva, megváltozott a másféle értékrendek hatalmas nyomása alatt. Ami a zsidó kultúrában tipikusan női és férfi volt, az amerikai társadalomban ellentétes jelentéssel bírt. A zsidó nő számára ez kettős szerep ellátását jelentette: felkészíteni a gyerekeket az új életre, de megőrizni a zsidó hagyományokat. A zsidó hagyományok szerint a nő-anya hordozza a felelősséget Izrael népének jövőjéért. S most nézzük a katolikus világ központi anyaalakját, Máriát. Mária a nőalakok és anyaszerepek sokféleségének figyelembe vétele nélkül meghatározott alak, az egyetlen szereplő, aki stabilitást és állandóságot biztosít. E kettős alak: Szűz Mária - Mária, az anya minden szempontból nézve az apai princípium hatalma alá tartozik, és az apa tulajdona. Az anyai üresség és passzivitás, s az ebből következő szolgáló anyaság hatással volt, és most is hatással van a különféle társadalmi szerepekre. Kétségtelen, hogy az anya ábrázolása mindig bizonyos politikai célokat szolgált. Néhány évvel ezelőtt Anyák manifesztuma néven megjelent egy követelés, amely az anyákra irányuló politikát követeli. A vitázók két csoportra szakadtak, az egyik csoport elutasította az anyák politikai erejét, sőt az anya-gyermek viszonyban lehetséges hatalmukat is. A másik csoport az anyai hatalmat teljesen pozitívan értékelte. Mindkét véglet azonban ahhoz vezetett, hogy megpróbálták megtartani a jó anya illúzióját, és ezt minden nő számára elérhető célként határozták meg. Hogy a nők hogyan bánnak a hatalommal, gyakran képezi eszmefuttatások tárgyát. Nézzünk egy mai matriarchátust, amely Kínában működik. A törzs élén negyven és hatvan év közötti nő áll, aki irányítja és gondozza a közös vagyont, tervezi a munkákat és döntéseit megtárgyalja a többi nővel. A férfiaknak, akik hónapokig házon kívül vannak, nincs szavazati joguk, csupán javaslatokat nyújthatnak be. A nőknek hatalmuk van, de nem uralkodnak a gyerekeken, sem az állatokon. Az erőszak, függetlenül a formájától, méltóságon aluli, s ezért elítélendő. A nők minden gyermek anyja, és társadalmi helyük nem függ attól, mennyi saját gyerekük van. A társadalmi elismerést az idősebb nők sem veszítik el, akik felelősséget hordoznak azért, hogy a gyermekeknek átadják a tapasztalataikat, (man) BOLEMANT LILLA A sztereotípia az idegen szavak szótára szerint merev egyformaság, gépiesség, változatlan ismétlődés. Esetünkben tehát a berögzött, megszokott elképzelések, elvárások, szerepek, melyek annyira mélyen bevésődtek az ember tudatába, hogy gondolkodás nélkül vágja rá a választ a kérdésre: milyen a tipikus férfi és nő. Atipikus férfi erős, agresszívebb, célratörő. A nő gondoskodó, kedves, visszahúzódó. A nő dolga a családi tűzhely őrzése, a férfié a vadászat, s ezt még kibővítik a szexuális vadászösztönnel, ami a nőből állítólag hiányzik, mert tevékenysége kimerül a tűz élesztgetésében és a várakozásban. Most mindenki tekintse át ismerőseit, s gondolkodjon el rajta: ki az, aki természetes módon megfelel ennek a leírásnak (van ilyen?), s ki az, akiről könnyen kideríthető, hogy kényszerből játssza a szerepet, és szerencsére olyan is akad, igaz csak elvétve, akinek nincs kedve tőle idegen szerepet játszani, és vállalva önmagát esetleg pontosan a sztereotípiákkal ellentétes életet él. S ez a férfiakra ugyanúgy érvényes, mint a nőkre. Nekik is sokkal egyszerűbb és könnyebb lenne az életük, ha nem kellene játszani a kemény férfit, aki mindent kibír, mindent megold, és mindenki támaszkodhat rá. Lehet, hogy' van, akinek ez természetes, de olyan is van, aki teljesen más szerepben szeretné magát látni. De ha visz- szahúzódó, gyöngéd, kedves, figyelmes, „erős férff’-társai kigyúnyolják, kiközösítik. Rengeteg problémát megoldana, ha elfogadnánk mindenkit olyannak, amilyen, s megengednénk neki, hogy számára megfelelő módon éljen. Lássunk egy példát, amelyen kiválóan illusztrálható ez. Adott egy házaspár egy gyermekkel. Elválnak, a bíróság az anyának ítéli a gyermeket. Az apa ezt nagyon nehezen viseli, mert szoros a kapcsolata a gyerekkel, de bele kell nyugodnia a döntésbe. Az anya nehezen tud a gyermeknevelés, a háztartás, a munkahely követelményeinek, és új barátja elvárásainak megfelelni. Az apával végül megyegyeznek, hogy a gyermek egy-egy hétig felváltva egyiküknél, majd másikuknál lakik. Az anya továbbra sem bírja a terheket, a gyerek idegesíti, partnerével is veszekszik, nem találja a helyét, az apa viszont szeretné, ha a gyermek végleg nála maradhatna. Lenne egy nagyon egyszerű megoldás, amely valószínűleg mindenkinek megfelelne. Az anya engedje a gyermeket az apával élni, hisz bármikor meglátogathatná, és élvezné a társaságát. Barátjával kibékülne, végre lenne ideje saját magára is, és megnyugodna. Az apa és a gyermek is megnyugodna és boldog életet élhetnének mindhárman: És itt lépnek színre a sztereotípiák, az előítéletek. Rossz anya az, aki elhagyja gyermekét (ráadásul szeretője is van), az anya fontosabb egy gyereknek, mint az apa, az apa nem tud megfelelően gondoskodni róla stb... Nagyon sok időre lesz szükség, hogy elkezdjünk másként gondolkodni, s a fenti példa egyszerűen megoldható legyen anélkül, hogy bárkinek is bűntudata lenne döntése miatt, mert nem felel meg a társadalom (a szomszédasszony, a család meg a többiek) elvárásainak.
