Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)
2003-04-26 / 96. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 26. VENDÉGKOMMENTÁR Nem Athénban, itthon MARTIN KOMÁREK Nagy ünnepség volt a minap Athénban, ahol büszkén feszítettek a politikusok. Elviselték néhány percre egymást azok is, akik sem a görög fővárosba tartva, sem pedig hazafele nem voltak hajlandóak ugyanarra a repülőgépre ülni. A tévénéző polgárok milliói ezt is elnézték nekik, miként mi, csehek afölött is gyorsan napirendre tértünk, hogy a görög protokollosok az aláíráskor összetévesztették az államfőnket a miniszterelnökünkkel: Aznap mi is joggal örvendeztünk, habár azért nem Athénben dőlt el, hogy a visegrádi négyek bejutnak-e az Európai Unióba. Erről magyaroknak, szlovákoknak, cseheknek és lengyeleknek odahaza kell szuverén véleményt nyilvánítaniuk. Ha Csehországban csak annyian járulnának az urnákhoz, mint néhány napja Magyarországon, akkor a népszavazás utáni vasárnap macskajajjal ébredünk. Mert mi is rádöbbenünk arra, amire Budapesten: hogy ezúttal bizony fabatkát sem érnek a tudományos előrejelzések. Hiába bizonygatja a polgárok hetvenegynéhány százaléka, hogy elmegy voksolni, ha a szavazás napján aztán otthon maradnak. Mindezt azért említem, mert langyos a csehországi kampány. Sokkal hangosabbak az uniós csadakozás ellenzői. Mérget vehetünk rá, hogy ők akkor is találnak időt arra, hogy elmenjenek voksolni, ha majd hétágra süt a nap, amely inkább a kertbe, a hétvégi házba csábít, mint a szavazóhelyiségekbe. Ők akkor is előbbre valónak tartják a pártfegyelmet. Ők ugyanis kommunisták vagy ennek a pártnak a szimpatizánsai. Minden mértékadó felmérés szerint ugyanis főleg ők ellenzik egyértelműen Csehország belépését az Unióba. Sokan bizonytalanok. Akik tartanak a megugró áraktól, a növekvő létbizonytalanságtól, a tőkeerős vállalkozók földvásárlásaitól, a bennünket is elárasztó és a hazai termelőket tönkretevő külföldi áruktól. Aggodalmaikat közhelyekkel és jelszavakkal nem lehet eloszlatni. Márpedig a Spidla-kabinet eddig csak üyen semmitmondó általánosságok szajkózásáig jutott el. Érdekes ellentmondás, de tény: bölcs és egyértelmű érveket idáig csupán Václav Klaustól hallottunk, akit pedig sokan euroszkeptikusnak tartanak. Ő viszont euro- realistának minősíti önmagát. És határozottan kimondta, hogy Csehország és az Európai Unió leendő kapcsolata érdekházasság. Azaz nem ideális a választás, de ennél jobb megoldás számunkra sincs. Azt kellene mielőbb részletezni, hogy miért. Vagyis végre érthetően fel kellene sorolni az előnyöket, nem elhallgatva a hátrányokat és a várható kockázatokat. A kormány illetékesei ne döngessék a mellüket, hogy mennyire európaiak és hogy mennyire rohannak az Unióba. Sokkal ildomosabb lenne, ha szóba állnának és szót értenének azokkal, akik szeretnének minél többet megtudni arról, hogy valójában mi vár rájuk és milyenek is a hétköznapok az Unióban. Ha végre kialakul ilyen termékeny párbeszéd, akkor azon a júniusi hétvégén, amikorra kiírták Csehországban a népszavazást, nem kell majd esőért, borongós időért fohászkodnunk. Mert kellő információ birtokában sokan mennek majd el voksolni. Akkor is, ha vízpartra, kertbe vagy más helyre csábítana a verőfényes nap. A szerző a Mladá fronta Dnes kommentátora JEGYZET ború előtti időkben, hogy megélhetést biztosítsanak a családnak, és hírét vigyék a korongo- zók utánozhatatlan kézügyességének. A recept itt is egyszerű volt. A korsók, tányérok, fazekak készítéséhez minden adott volt: a finom gömöri agyag, a víz, a korong, a természetes festék és az égetőkemence. Egyéb nem is kellett hozzá, csak generációkon keresztül örökölt tudás és kemény munka. Manapság, amikor minden veréb Európáról csicsereg, és mást sem hallani, csak azt, hogy milyenjó lesz nekünk a család kebelén, a nagy eufória jószerivel abban merül ki, hogy tartjuk a markunkat, minél több euró csorogjon bele, vagy a horizontot kémleljük, merre induljunk el jövő ilyenkor munka után. Mert az már itt kihalóban van, csak ott lendül fel valami, ahová bejön a multi. Állunk sandán pislogva, elvágott gyökerekkel, hitetlenül, ők meg néznek ránk gyanakodva, mikor indul az áradat keletről. Tévedés ne essék: Nyugat-Európa nem fogja nekünk visszahozni a kézművességet, a századokon keresztül mívelt mesterségeket (sőt tartok tőle, semmit sem fog ingyen adni), azokat nekünk kellene újra megtalálni. A sült galambhoz először galamb kell, a galambhoz meg búza. Elvágott gyökereink KÖVESDI KÁROLY Kis dél-tiroli falucska Olaszországban. Állítólag itt készül a világ legjobb fagyija. A receptje végtelenül egyszerű: nem tesznek bele semmilyen tartósítószert, csak tiszta gyümölcsöt, tiszta tejet és tiszta jeget. Igaz, ez utóbbiért fel kell menni a hegyekbe, egészen a gleccserekhez, és puttonyokban, háton szállítva le kell cipelni a völgybe. Természetesen a fagylaltba való epret is meg kell termeszteni a kiskertben, meg aztán a tehenet is legeltetni kell a jóféle hegyi legelőn, hogy tiszta tejet adjon. Tévedés ne essék: ez nem a lila tehén, hanem a normális. A többi már csak munka és hozzáértés kérdése. Generációk adták át egymásnak a receptet, apák és fiúk szállítják országszerte a nyalánkságot ma is. Nézi az ember a riportfilmet a tévében, és elmélázik, hogy is van ez Európa boldogabbik felén, és hogy van ez minálunk. Jutnak eszébe például a gömöri fazekasok, akik délre egészen az Alföldig, keletre Munkácsig, nyugatra Morvaországig szeke- reztek portékáikkal még a háFIGYELÖ Klaus a közös külpolitika ellen Václav Klaus cseh államfő határozottan állást foglalt az európai „szuperállam“, valamint a közös európai külpolitika ellen a Die Presse című bécsi lapban. Kifejtette: a kormányszintű együttműködés mellett van, s ellenzi egy európai szuperállam létrehozását. Nem érdekli, hogy állandó, vagy sorosan váltakozó elnöke lesz-e az EU-nak, bár nem ellenzi a rotációt, de jelentősége csak az elnök kompetenciáinak van - mondta. Hangsúlyozta: nem akar szoros politikai uniót, és ezért nem is tudja elképzelni a közös külpolitikát. Köztudott, hogy az egyes országok külpolitikai pozíciói eltérőek, s nem szeretné, ha ezeket „gleichschal- tolnák“, mert ez számára fenyegetés: „Ezt már megéltük a múltban, és én soha többet nem akarok ilyet” - mondta.- Nekem nem kellenek az ízlésromboló nyugati firkálmányok. Én öntudatos polgár vagyok, ezért egy rendes magyar pornóújságot kérek! (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ SME Bugár Béla szerint a magyar stá- tustörvény módosításával kapcsolatban az lenne a legjobb, ha a szlovák fél is elfogadná a jelenlegi állapotot, amikor is csak jogi személyek kaphatják meg a támogatást, mert a Máért legközelebbi ülésén radikálisabb javaslatok is születhetnek. Ha a szlovák fél esetleges ellenlépéseket kíván tenni, az MKP ezt nem hagyja majd szó nélkül. A párt elnöke nem tekinti kihívójának Csáky Pált, s szerinte ez a párton belül sem érződik. Jelezte, néha valóban visszasírja az előző koalíciót és tlozef Migast, mert néha úgy érzi, vele sokkal jobban lehetett egyeztetni a koalíciós takácsokon, mint jelenlegi partnereivel, de ez a lehallgatási botrány óta mintha változna. Egyelőre nem tudja, hogy az MKP-nak lesz-e köztársaságiel- nök-jelöltje, de jobban örülne, ha a párt egy olyan személyt támogatna, mely a lakosság többsége számára is elfogadható. A szlovákok még nem érettek egy magyar jelölt támogatására, ezt ékesen bizonyították a megyei választások is, ahol pártállástól függetlenül inkább szlovák jelöltet választottak. HETVÉG(R)E Nem sírt akkor sem, ha elvetélt Húsz évvel jár előttünk Magyarország, vagy értelmezzük másként, Varga Miklós Európájának ennyi idő kellett ahhoz, hogy betörjön a szlovák piacra, amivel csak az a baj, hogy kiderült, nem is tudott arról, hogy ő ide be akarna törni régi időknek régi dalaival. Se Dévénynél, se máshol. MOLNÁR NORBERT Még el sem kezdődött a kampány, máris belezuhant a zenekari árokba, megidézve Chrudinák Alajos alakítását a szépségkirálynő-vá- lasztáskor. Most, az Európai Unió kapujában kellett megtudnia a miniszterelnök-helyettesnek, hogy Európában vannak szerzői jogok. Olyan tudatlan, mintha kottából olvasná? Ha egy ország végrehajtó hatalmának második embere - némi eufemizmussal - a jogot kikerülve tesz lépéseket, vagy ha éppen nem ő, hanem azon emberei, akikért felelős, akkor mit várhatunk el az egyszerű polgártól. Most már kezdem érteni, miért halogatták a kampányt, egyszerűen nem mertek vele előrukkolni. Valamit éreztek a zsigereikben. Eleve eszement ötlet volt egy húszéves magyar dalt retrósítani mozgósítás gyanánt, s ezzel győzködni azokat a bizonytalanokat, akik nem tudnak semmit sem kezdeni az Európai Unióval. Ezek után föltehetünk néhány kérdést, a válaszokban valószínűleg az igen kerül túlsúlyba, mint május 16-17-én: Ártott-e Csáky Pál az MKP-nak? Ártott-e Csáky Pál Szlovákiának? Ártott-e Csáky Pál az Európai Uniónak? Ártott-e Csáky Pál az uniós kampánynak? Ártott-e Csáky Pál a szlovákiai magyarságnak? (Tessék csak elolvasni a legliberálisabb szlovák lap, a SME online fórumait e kérdésben.) Csáky Pál azt ígérte e héten az Euro- szoba megnyitásakor, május 18-án elárulja, milyen hibákat követtek el a kampány előkészítésekor. Érdeklődésemet megfeszítem, hogy megtudjam, mi jöhet még, mert ha igaz, amit a miniszterelnök-helyettes mond, a legnagyobb marhaságról maga sem tudott. Megint szűkre szabták nekünk ezt az Európát. Gyanítom, a botrány miatt megpróbálják elfelejtetni ezt a kis dalt, ajánlom az uniós kampány korifeusainak figyelmébe a KFT Afrikáját (tényleg, Ázsiáról miért nem készülnek dalok?), vagy Hofi Piál a Földjét, bár ez utóbbinál duplán érvényesek a szerzői jogok, még ha tragikus események miatt könnyebbnek tűnne is. Egy szempontból azonban nagyon jó szolgálatot tett a kampánystáb az Európa-botránnyal: már mindenki tudja, hogy rövidesen népszavazunk, kár, hogy bohózattá alakította az ország Engem semmilyen kampány nem tud távol tartani a szavazóhelyiségtől. szempontjából az utóbbi dekádok legfontosabb eseményét. Engem azonban semmilyen kampánystáb nem tud távol tartani a választóhelyiségtől. Remélem, ezzel nem vagyok egyedül. Lapunk hasábjain már egyszer bővebben foglalkoztunk azzal a ténnyel, hogy a képviselőknek potenciaproblémáik vannak, legalábbis Németországban, márpedig, ha az unió legnagyobbjában lazulhat a szexuális fegyelem, nálunk is akadnia kell példának ilyesmire. A mi képviselőink is kertelve vallottak, bizony a sok ülés nem használ az állásnak. Okfejtésem nem feltétlenül egyenes ági: ezen a héten sok impotens vitatkozott a művi terhességmegszakításról a vitathatatlanul bénítóan ható parlamenti padsorokban. Valaki el akarja más helyett dönteni, hogy szüljön-e gyereket, vagy sem. A kereszténydemokraták egészségtelen erkölcscsőszségükkel bele akarják magukat tunkolni a legintimebb szférákba. Ha betiltanák az abortuszt, a nők úgyis megtalálnák a magzat elhajtásának módját. Hagyjuk magunkat visszavetni a kötőtűk időszakába? Bálnákkal viszont jól állunk, ha minden jól megy, a visegrádi négyek rövidesen belépnek a Nemzetközi Bálnabizottságba. Anélkül, hogy kicsinyíteném a bálnák nagyságát, és ne éreznék különösen nagy felelősséget a szlovák, a magyar és a cseh bálnák megmentése iránt, irigylem a közös gondjainkat. HETI GAZDA(G)SAG A vidéki vagy kapát fog, vagy városba költözik TUBA LAJOS Nem nagyon hittünk a fülünknek, de a hír igaznak bizonyult. A pénzügyminisztériumban valóban komolyan felmerült a nyugdíjak megadóztatásának gondolata. Igaz, csak a legmagasabbaké, de ez elvi kérdés. A nyugdíjasok egész életükben fizettek azért, hogy idős korukban ellátást kapjanak, erre ráadásul az állam kötelezte őket. Ezt megadóztatni nagy barbárság, egyetlen pozitívum, hogy Ivan Miklós a közfelháborodás első nagy hulláma láttán visszavonulót fújt. Tekintsük tehát az egészet egy ad acta került rosszemlékű botlásnak. A pénzügyminisztérium a héten a jövő évi állami költségvetés tervezetét is közzétette. Ez szerényen az első uniós címkét kapta. Nem vidám olvasmány, de hát erre számítanunk kellett. Az euró bevezetésének feltételeit nem lesz egyszerű teljesíteni. Egyelőre úgy tűnik, ezúttal nemcsak a mi nyakunkba akasztgatják a további koloncokat, hanem az államapparátusnak is össze kell húzni magát. A költség- vetési tervezetből a jövő évre olyan dolgokat silabizálhatunk ki, mint a 7,5 százalékos infláció, vagyis az áremelések üteme az ideihez lesz hasonló. A fő célpontok az alkoholt fogyasztók és a dohányosok lesznek. Tovább terhelik a jövőt is, 2004-ben újabb 53 milliárd koronával, ugyanis ekkora költségvetési hiánnyal számolnak. Ezt sem tehetik sokáig, az euró tervezett bevezetése gátat szab az államadósság duzzasztása nevű kedvelt politikusi játéknak. Látni kell azért a fejlődést is, a hiányt valóban évek óta egyre lejjebb faragják és minden remény megvan arra, hogy még ebben a választási időszakban az „eurós” szintre csökkenjen. Jövőre szerényebb lesz a hatalmon lévők házikasszája, az évek óta az osztogatás csatornájaként működtetett általános költségvetési tartalék 48 tételről 17-re zsugorodik. Az állam- háztartás terén még ennél is merészebb célokról olvashatunk, ezek Kies hazánkban legfeljebb nyúlfarknyi autópályákkal találkozunk. között első helyen mindenképpen azt kell említeni, amely szerint az egészségügy egyetlen korona új hiányt sem termel. Az EU-s csatlakozásról pedig a héten kiderült, hogy az útépítés terén is kedvező hatása lesz. Elég hihetetlenül hangzik, de az autópálya szabványok nálunk keményebbek, mint Németországban vagy Olaszországban. Emiatt az építés jóval többe kerül, de ez eddig valahogy senkit sem zavart. Pedig a luxuskocsikban utazgatva még kellemetlenebb, hogy kies hazánkban legfeljebb nyúlfarknyi autópályákkal és gyorsforgalmi utakkal találkozunk. Tanulságos volt hallgatni, amint Ivan Miklós a költségvetésről tartott sajtóértekezletén szinte bocsánatot kért azért, mert a mezőgazdaságnak szánt 13 milliárd koronás állami támogatásból valami vidékfejlesztésre is jut. Értsd: minden másra, ami nem mezőgazdaság, de javítani lehet vele a vidéken élők életkörülményeit. A szlovák államapparátus (benne az MKP- val) tehát még mindig ott tart, hogy a vidéken élő csak kapáljon vagy állatokat tartson. De mivel elmúltak azok az idők, amikor ezt utasításba adhatták, oda jutunk, amit a héten éppen egy másik hazai minisztérium tett közzé. Eszerint az utóbbi években felerősödött a városokba tartó migráció, vidékre pedig legfeljebb a kocsival munkába járó gazdagok költöznek ki. Ludovít Kaník szociálisügyi miniszter szerint ez a folyamat lassítható. Ehhez név szerint három lehetőséget jelölt meg: a városiak idegenforgalmi vállalkozónak vagy farmernek vonulnak le vidékre, illetve jól menedzselt önkormányzatok teremtenek új vállalkozói lehetőségeket. Kaníknak igaza van, de ez csak elszomorít bennünket. Ha végigtekintünk azon, vajon az állam akár csak az 1998-tól számított „normális” időszakban ezen a három területen mennyire igyekezett stimulálni a fejlődést, szinte semmit sem tudunk mondani (az Az ügyészség vizsgálja Ernest Valko 12 milliós sikerdíjának ügyét. alibista akciókat soroljuk a semmi kategóriájába). Érdekességként megemlítjük, hogy most már nekünk is van Tocsik- ügyünk. Az ügyészség vizsgálja Ernest Valko ügyét, aki 12 millió koronás sikerdíjat kaphatott azért, mert sikeres bíróságon kívüli megegyezést kötött egy halom Ducky-váltó- ról a cseh Sigma Grouppal. Most azt igyekeznek eldönteni, hogy valójában mennyit tett a sikerért. A Sigma egyik képviselője ugyanis azt állítja, hogy ők ingyen is visszaadták volna a 6,8 milliárd koronára szóló, de akár börtönveszéllyel is járó rossz emlékű váltókat, de a gázművek csak Valkón keresztül volt hajlandó intézni az ügyet.
