Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)

2003-04-26 / 96. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 26. VENDÉGKOMMENTÁR Nem Athénban, itthon MARTIN KOMÁREK Nagy ünnepség volt a minap Athénban, ahol büszkén feszítettek a po­litikusok. Elviselték néhány percre egymást azok is, akik sem a görög fővárosba tartva, sem pedig hazafele nem voltak hajlandóak ugyanar­ra a repülőgépre ülni. A tévénéző polgárok milliói ezt is elnézték ne­kik, miként mi, csehek afölött is gyorsan napirendre tértünk, hogy a görög protokollosok az aláíráskor összetévesztették az államfőnket a miniszterelnökünkkel: Aznap mi is joggal örvendeztünk, habár azért nem Athénben dőlt el, hogy a visegrádi négyek bejutnak-e az Európai Unióba. Erről magyaroknak, szlovákoknak, cseheknek és lengyelek­nek odahaza kell szuverén véleményt nyilvánítaniuk. Ha Csehország­ban csak annyian járulnának az urnákhoz, mint néhány napja Ma­gyarországon, akkor a népszavazás utáni vasárnap macskajajjal ébre­dünk. Mert mi is rádöbbenünk arra, amire Budapesten: hogy ezúttal bizony fabatkát sem érnek a tudományos előrejelzések. Hiába bizony­gatja a polgárok hetvenegynéhány százaléka, hogy elmegy voksolni, ha a szavazás napján aztán otthon maradnak. Mindezt azért említem, mert langyos a csehországi kampány. Sokkal hangosabbak az uniós csadakozás ellenzői. Mérget vehetünk rá, hogy ők akkor is találnak időt arra, hogy elmenjenek voksolni, ha majd hétágra süt a nap, amely inkább a kertbe, a hétvégi házba csábít, mint a szavazóhelyiségekbe. Ők akkor is előbbre valónak tartják a pártfegyelmet. Ők ugyanis kom­munisták vagy ennek a pártnak a szimpatizánsai. Minden mértékadó felmérés szerint ugyanis főleg ők ellenzik egyértelműen Csehország belépését az Unióba. Sokan bizonytalanok. Akik tartanak a megugró áraktól, a növekvő létbizonytalanságtól, a tőkeerős vállalkozók földvá­sárlásaitól, a bennünket is elárasztó és a hazai termelőket tönkretevő külföldi áruktól. Aggodalmaikat közhelyekkel és jelszavakkal nem le­het eloszlatni. Márpedig a Spidla-kabinet eddig csak üyen semmit­mondó általánosságok szajkózásáig jutott el. Érdekes ellentmondás, de tény: bölcs és egyértelmű érveket idáig csupán Václav Klaustól hal­lottunk, akit pedig sokan euroszkeptikusnak tartanak. Ő viszont euro- realistának minősíti önmagát. És határozottan kimondta, hogy Cseh­ország és az Európai Unió leendő kapcsolata érdekházasság. Azaz nem ideális a választás, de ennél jobb megoldás számunkra sincs. Azt kellene mielőbb részletezni, hogy miért. Vagyis végre érthetően fel kel­lene sorolni az előnyöket, nem elhallgatva a hátrányokat és a várható kockázatokat. A kormány illetékesei ne döngessék a mellüket, hogy mennyire európaiak és hogy mennyire rohannak az Unióba. Sokkal il­domosabb lenne, ha szóba állnának és szót értenének azokkal, akik szeretnének minél többet megtudni arról, hogy valójában mi vár rájuk és milyenek is a hétköznapok az Unióban. Ha végre kialakul ilyen ter­mékeny párbeszéd, akkor azon a júniusi hétvégén, amikorra kiírták Csehországban a népszavazást, nem kell majd esőért, borongós időért fohászkodnunk. Mert kellő információ birtokában sokan mennek majd el voksolni. Akkor is, ha vízpartra, kertbe vagy más helyre csábí­tana a verőfényes nap. A szerző a Mladá fronta Dnes kommentátora JEGYZET ború előtti időkben, hogy meg­élhetést biztosítsanak a család­nak, és hírét vigyék a korongo- zók utánozhatatlan kézügyessé­gének. A recept itt is egyszerű volt. A korsók, tányérok, faze­kak készítéséhez minden adott volt: a finom gömöri agyag, a víz, a korong, a természetes fes­ték és az égetőkemence. Egyéb nem is kellett hozzá, csak gene­rációkon keresztül örökölt tu­dás és kemény munka. Manapság, amikor minden ve­réb Európáról csicsereg, és mást sem hallani, csak azt, hogy mi­lyenjó lesz nekünk a család ke­belén, a nagy eufória jószerivel abban merül ki, hogy tartjuk a markunkat, minél több euró cso­rogjon bele, vagy a horizontot kémleljük, merre induljunk el jövő ilyenkor munka után. Mert az már itt kihalóban van, csak ott lendül fel valami, ahová be­jön a multi. Állunk sandán pis­logva, elvágott gyökerekkel, hi­tetlenül, ők meg néznek ránk gyanakodva, mikor indul az ára­dat keletről. Tévedés ne essék: Nyugat-Európa nem fogja ne­künk visszahozni a kézművessé­get, a századokon keresztül mí­velt mesterségeket (sőt tartok tőle, semmit sem fog ingyen ad­ni), azokat nekünk kellene újra megtalálni. A sült galambhoz először galamb kell, a galamb­hoz meg búza. Elvágott gyökereink KÖVESDI KÁROLY Kis dél-tiroli falucska Olaszor­szágban. Állítólag itt készül a vi­lág legjobb fagyija. A receptje végtelenül egyszerű: nem tesz­nek bele semmilyen tartósító­szert, csak tiszta gyümölcsöt, tiszta tejet és tiszta jeget. Igaz, ez utóbbiért fel kell menni a he­gyekbe, egészen a gleccserek­hez, és puttonyokban, háton szállítva le kell cipelni a völgybe. Természetesen a fagylaltba való epret is meg kell termeszteni a kiskertben, meg aztán a tehenet is legeltetni kell a jóféle hegyi le­gelőn, hogy tiszta tejet adjon. Té­vedés ne essék: ez nem a lila te­hén, hanem a normális. A többi már csak munka és hozzáértés kérdése. Generációk adták át egymásnak a receptet, apák és fiúk szállítják országszerte a nyalánkságot ma is. Nézi az ember a riportfilmet a tévében, és elmélázik, hogy is van ez Európa boldogabbik fe­lén, és hogy van ez minálunk. Jutnak eszébe például a gömöri fazekasok, akik délre egészen az Alföldig, keletre Munkácsig, nyugatra Morvaországig szeke- reztek portékáikkal még a há­FIGYELÖ Klaus a közös külpolitika ellen Václav Klaus cseh államfő hatá­rozottan állást foglalt az európai „szuperállam“, valamint a közös európai külpolitika ellen a Die Presse című bécsi lapban. Kifej­tette: a kormányszintű együtt­működés mellett van, s ellenzi egy európai szuperállam létreho­zását. Nem érdekli, hogy állan­dó, vagy sorosan váltakozó elnö­ke lesz-e az EU-nak, bár nem el­lenzi a rotációt, de jelentősége csak az elnök kompetenciáinak van - mondta. Hangsúlyozta: nem akar szoros politikai uniót, és ezért nem is tudja elképzelni a közös külpolitikát. Köztudott, hogy az egyes országok külpoliti­kai pozíciói eltérőek, s nem sze­retné, ha ezeket „gleichschal- tolnák“, mert ez számára fenye­getés: „Ezt már megéltük a múlt­ban, és én soha többet nem aka­rok ilyet” - mondta.- Nekem nem kellenek az ízlésromboló nyugati firkálmányok. Én öntudatos polgár vagyok, ezért egy rendes magyar pornóújságot kérek! (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ SME Bugár Béla szerint a magyar stá- tustörvény módosításával kapcso­latban az lenne a legjobb, ha a szlovák fél is elfogadná a jelenlegi állapotot, amikor is csak jogi sze­mélyek kaphatják meg a támoga­tást, mert a Máért legközelebbi ülésén radikálisabb javaslatok is születhetnek. Ha a szlovák fél esetleges ellenlépéseket kíván ten­ni, az MKP ezt nem hagyja majd szó nélkül. A párt elnöke nem te­kinti kihívójának Csáky Pált, s sze­rinte ez a párton belül sem érző­dik. Jelezte, néha valóban vissza­sírja az előző koalíciót és tlozef Migast, mert néha úgy érzi, vele sokkal jobban lehetett egyeztetni a koalíciós takácsokon, mint je­lenlegi partnereivel, de ez a lehall­gatási botrány óta mintha változ­na. Egyelőre nem tudja, hogy az MKP-nak lesz-e köztársaságiel- nök-jelöltje, de jobban örülne, ha a párt egy olyan személyt támo­gatna, mely a lakosság többsége számára is elfogadható. A szlová­kok még nem érettek egy magyar jelölt támogatására, ezt ékesen bi­zonyították a megyei választások is, ahol pártállástól függetlenül in­kább szlovák jelöltet választottak. HETVÉG(R)E Nem sírt akkor sem, ha elvetélt Húsz évvel jár előttünk Ma­gyarország, vagy értelmez­zük másként, Varga Miklós Európájának ennyi idő kel­lett ahhoz, hogy betörjön a szlovák piacra, amivel csak az a baj, hogy kiderült, nem is tudott arról, hogy ő ide be akarna törni régi időknek ré­gi dalaival. Se Dévénynél, se máshol. MOLNÁR NORBERT Még el sem kezdődött a kampány, máris belezuhant a zenekari árok­ba, megidézve Chrudinák Alajos alakítását a szépségkirálynő-vá- lasztáskor. Most, az Európai Unió kapujában kellett megtudnia a miniszterel­nök-helyettesnek, hogy Európá­ban vannak szerzői jogok. Olyan tudatlan, mintha kottából olvas­ná? Ha egy ország végrehajtó ha­talmának második embere - némi eufemizmussal - a jogot kikerül­ve tesz lépéseket, vagy ha éppen nem ő, hanem azon emberei, aki­kért felelős, akkor mit várhatunk el az egyszerű polgártól. Most már kezdem érteni, miért ha­logatták a kampányt, egyszerűen nem mertek vele előrukkolni. Vala­mit éreztek a zsigereikben. Eleve eszement ötlet volt egy húszéves magyar dalt retrósítani mozgósítás gyanánt, s ezzel győzködni azokat a bizonytalanokat, akik nem tudnak semmit sem kezdeni az Európai Unióval. Ezek után föltehetünk né­hány kérdést, a válaszokban való­színűleg az igen kerül túlsúlyba, mint május 16-17-én: Ártott-e Csáky Pál az MKP-nak? Ártott-e Csáky Pál Szlovákiának? Ártott-e Csáky Pál az Európai Uniónak? Ár­tott-e Csáky Pál az uniós kampány­nak? Ártott-e Csáky Pál a szlovákiai magyarságnak? (Tessék csak elol­vasni a legliberálisabb szlovák lap, a SME online fórumait e kérdésben.) Csáky Pál azt ígérte e héten az Euro- szoba megnyitásakor, május 18-án elárulja, milyen hibákat követtek el a kampány előkészítésekor. Ér­deklődésemet megfeszítem, hogy megtudjam, mi jöhet még, mert ha igaz, amit a miniszterelnök-helyet­tes mond, a legnagyobb marhaság­ról maga sem tudott. Megint szűkre szabták nekünk ezt az Európát. Gyanítom, a bot­rány miatt megpróbálják elfelej­tetni ezt a kis dalt, ajánlom az uniós kampány korifeusainak fi­gyelmébe a KFT Afrikáját (tény­leg, Ázsiáról miért nem készülnek dalok?), vagy Hofi Piál a Földjét, bár ez utóbbinál duplán érvénye­sek a szerzői jogok, még ha tragi­kus események miatt könnyebb­nek tűnne is. Egy szempontból azonban na­gyon jó szolgálatot tett a kam­pánystáb az Európa-botránnyal: már mindenki tudja, hogy rövide­sen népszavazunk, kár, hogy bo­hózattá alakította az ország Engem semmilyen kam­pány nem tud távol tarta­ni a szavazóhelyiségtől. szempontjából az utóbbi dekádok legfontosabb eseményét. Engem azonban semmilyen kampány­stáb nem tud távol tartani a vá­lasztóhelyiségtől. Remélem, ez­zel nem vagyok egyedül. Lapunk hasábjain már egyszer bővebben foglalkoztunk azzal a ténnyel, hogy a képviselőknek po­tenciaproblémáik vannak, legalább­is Németországban, márpedig, ha az unió legnagyobbjában lazulhat a szexuális fegyelem, nálunk is akad­nia kell példának ilyesmire. A mi képviselőink is kertelve vallottak, bi­zony a sok ülés nem használ az ál­lásnak. Okfejtésem nem feltétlenül egyenes ági: ezen a héten sok impo­tens vitatkozott a művi terhesség­megszakításról a vitathatatlanul bé­nítóan ható parlamenti padsorok­ban. Valaki el akarja más helyett dönteni, hogy szüljön-e gyereket, vagy sem. A kereszténydemokraták egészségtelen erkölcscsőszségükkel bele akarják magukat tunkolni a legintimebb szférákba. Ha betilta­nák az abortuszt, a nők úgyis megta­lálnák a magzat elhajtásának mód­ját. Hagyjuk magunkat visszavetni a kötőtűk időszakába? Bálnákkal viszont jól állunk, ha minden jól megy, a visegrádi né­gyek rövidesen belépnek a Nem­zetközi Bálnabizottságba. Anél­kül, hogy kicsinyíteném a bálnák nagyságát, és ne éreznék különö­sen nagy felelősséget a szlovák, a magyar és a cseh bálnák meg­mentése iránt, irigylem a közös gondjainkat. HETI GAZDA(G)SAG A vidéki vagy kapát fog, vagy városba költözik TUBA LAJOS Nem nagyon hittünk a fülünknek, de a hír igaznak bizonyult. A pénz­ügyminisztériumban valóban ko­molyan felmerült a nyugdíjak meg­adóztatásának gondolata. Igaz, csak a legmagasabbaké, de ez elvi kérdés. A nyugdíjasok egész életük­ben fizettek azért, hogy idős koruk­ban ellátást kapjanak, erre ráadá­sul az állam kötelezte őket. Ezt megadóztatni nagy barbárság, egyetlen pozitívum, hogy Ivan Mik­lós a közfelháborodás első nagy hulláma láttán visszavonulót fújt. Tekintsük tehát az egészet egy ad acta került rosszemlékű botlásnak. A pénzügyminisztérium a héten a jövő évi állami költségvetés terve­zetét is közzétette. Ez szerényen az első uniós címkét kapta. Nem vi­dám olvasmány, de hát erre számí­tanunk kellett. Az euró bevezetésé­nek feltételeit nem lesz egyszerű teljesíteni. Egyelőre úgy tűnik, ezúttal nemcsak a mi nyakunkba akasztgatják a további koloncokat, hanem az államapparátusnak is össze kell húzni magát. A költség- vetési tervezetből a jövő évre olyan dolgokat silabizálhatunk ki, mint a 7,5 százalékos infláció, vagyis az áremelések üteme az ideihez lesz hasonló. A fő célpontok az alkoholt fogyasztók és a dohányosok lesz­nek. Tovább terhelik a jövőt is, 2004-ben újabb 53 milliárd koro­nával, ugyanis ekkora költségvetési hiánnyal számolnak. Ezt sem tehe­tik sokáig, az euró tervezett beve­zetése gátat szab az államadósság duzzasztása nevű kedvelt politikusi játéknak. Látni kell azért a fejlődést is, a hiányt valóban évek óta egyre lejjebb faragják és minden remény megvan arra, hogy még ebben a vá­lasztási időszakban az „eurós” szintre csökkenjen. Jövőre szeré­nyebb lesz a hatalmon lévők házi­kasszája, az évek óta az osztogatás csatornájaként működtetett általá­nos költségvetési tartalék 48 té­telről 17-re zsugorodik. Az állam- háztartás terén még ennél is meré­szebb célokról olvashatunk, ezek Kies hazánkban legfel­jebb nyúlfarknyi autópá­lyákkal találkozunk. között első helyen mindenképpen azt kell említeni, amely szerint az egészségügy egyetlen korona új hi­ányt sem termel. Az EU-s csatlako­zásról pedig a héten kiderült, hogy az útépítés terén is kedvező hatása lesz. Elég hihetetlenül hangzik, de az autópálya szabványok nálunk keményebbek, mint Németország­ban vagy Olaszországban. Emiatt az építés jóval többe kerül, de ez eddig valahogy senkit sem zavart. Pedig a luxuskocsikban utazgatva még kellemetlenebb, hogy kies ha­zánkban legfeljebb nyúlfarknyi au­tópályákkal és gyorsforgalmi utak­kal találkozunk. Tanulságos volt hallgatni, amint Ivan Miklós a költségvetésről tar­tott sajtóértekezletén szinte bocsá­natot kért azért, mert a mezőgaz­daságnak szánt 13 milliárd koro­nás állami támogatásból valami vi­dékfejlesztésre is jut. Értsd: min­den másra, ami nem mezőgazda­ság, de javítani lehet vele a vidéken élők életkörülményeit. A szlovák államapparátus (benne az MKP- val) tehát még mindig ott tart, hogy a vidéken élő csak kapáljon vagy állatokat tartson. De mivel el­múltak azok az idők, amikor ezt utasításba adhatták, oda jutunk, amit a héten éppen egy másik ha­zai minisztérium tett közzé. Esze­rint az utóbbi években felerősödött a városokba tartó migráció, vidék­re pedig legfeljebb a kocsival mun­kába járó gazdagok költöznek ki. Ludovít Kaník szociálisügyi mi­niszter szerint ez a folyamat lassít­ható. Ehhez név szerint három le­hetőséget jelölt meg: a városiak idegenforgalmi vállalkozónak vagy farmernek vonulnak le vidék­re, illetve jól menedzselt önkor­mányzatok teremtenek új vállalko­zói lehetőségeket. Kaníknak igaza van, de ez csak elszomorít bennün­ket. Ha végigtekintünk azon, vajon az állam akár csak az 1998-tól szá­mított „normális” időszakban ezen a három területen mennyire igye­kezett stimulálni a fejlődést, szinte semmit sem tudunk mondani (az Az ügyészség vizsgálja Ernest Valko 12 milliós si­kerdíjának ügyét. alibista akciókat soroljuk a semmi kategóriájába). Érdekességként megemlítjük, hogy most már nekünk is van Tocsik- ügyünk. Az ügyészség vizsgálja Er­nest Valko ügyét, aki 12 millió koro­nás sikerdíjat kaphatott azért, mert sikeres bíróságon kívüli megegye­zést kötött egy halom Ducky-váltó- ról a cseh Sigma Grouppal. Most azt igyekeznek eldönteni, hogy valójá­ban mennyit tett a sikerért. A Sigma egyik képviselője ugyanis azt állítja, hogy ők ingyen is visszaadták volna a 6,8 milliárd koronára szóló, de akár börtönveszéllyel is járó rossz emlékű váltókat, de a gázművek csak Valkón keresztül volt hajlandó intézni az ügyet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom