Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)
2003-04-17 / 90. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 17. TÉMA: DEÁK ÉS A KIEGYEZÉS - HIRDETÉS 9 138 évvel ezelőtt jelent meg Deák Ferenc híres húsvéti cikke a Pesti Naplóban, amely inkább csak nyilvánvalóvá tette a szándékot a megegyezésre Deák Ferenc a politikai érzék nagymestere volt Tudta, Magyarország egymagában nem állhat meg Az 1848-49-es szabadság- harc orosz segédlettel történt leverése után az osztrák-magyar viszony a fagypont alá süllyedt. Haynau 1850 júniusi menesztése után az abszolutizmusnak új korszaka kezdődött. ISMERTETÉS A Bach-abszolutizmus egyik első lépése a Habsburg Birodalom újbóli centralizálása volt; ezt szolgálta az 1851 márciusi olmützi úgynevezett „oktrojált alkotmány”, amely Magyarországot - korábbi, a török kiűzése óta fennállott integritását semmibe véve - úgy olvasztotta be a birodalomba, mintha mindig is osztrák „koronatartomány” lett volna, s melynek élére helytartó került (1852-től a császár nagybátyja, Albrecht főherceg töltötte be a tisztséget). A FELIRAT 1861. június 5-én a bécsi kormány az októberi diploma alapján elhatározta a magyar országgyűlés összehívását, melynek feladata Ausztria és Magyarország viszonyának rendezése lett volna. Az országgyűlés a diplomában ajánlott megoldást elutasította, ám míg a Határozati Párt (Teleki László, majd öngyilkossága után Tisza István vezeti) tárgyalni sem akart az uralkodóval, a mérsékeltebb, Deák Ferenc vezette Felirati Párt - megtartva a szokásos érintkezési formát - feliratban fejezte ki ragaszkodását az 1848-as törvényekhez. Az uralkodó válaszul augusztus 22-én az országgyűlést fegyveres fenyegetés kíséretében feloszlatta. A Deák által megfogalmazott tiltakozásban ez állt: „Az erőhatalomnak tettleg ellene nem szegülhetünk, de (...) az 1848-dik évben szentesített és or- szággyűlésileg meg nem változtatott törvényekhez is szorosan ragaszkodva, a hatalomnak minden olyan lépését, mely azokkal ellenkezik, alkotmányellenesnek fogjuk tekinteni.” A hatalommal szembeni fellépés eszköze tehát ismét a passzív rezisztencia lett. Ml TUDUNK VÁRNI A passzív ellenállásnak az a tény is kedvezett, hogy sem az erdélyiek, sem a horvátok nem küldtek követeket a birodalmi gyűlésbe, melybe a magyar küldötteket eredetileg az 1861-es országgyűlésen kellett volna megválasztani. Ennek ellenére Deákék csak akkor érhettek célt, ha az udvart sikerül meggyőzniük róla: a Magyarországgal való megegyezés Bécsnek is érdeke, mert ezáltal a monarchia nagyhatalmi és európai szerepe növekedhet. A kezdeményezés mégis a konzervatívoké lett, akik különféle terveket nyújtottak be Ferenc Józsefnek. Az első a Dessewffy Emil által beterjesztett memorandum volt, amely minden lényeges elemét tartalmazta az 1867-es kiegyezésnek (az áprilisi törvények elismerése, a Habsburg Birodalom egysége, önálló parlamentek, kormányzatok, míg a hadügy, a külügy, a kereskedelem és a pénzügy terén közös testületek). Ezt a tervezetet Deák is jónak tartotta, de nem időszerűnek - egyelőre. Az idő Deákot igazolta. A provizórikus időszak kellős közepén Csehország és Galícia visszahívta követeit a birodalmi gyűlésből, mivel Csehország a magyarok távolléte miatt illetéktelennek tartotta a Re- ichsratot. A birodalom helyzetét súlyosbították a zűrös pénzügyek és a porosz-osztrák ellentét. A HÚSVÉTI CIKK 1864-ben világossá vált, hogy Bismarck a német államokat a kisné- met egység elve szerint kívánja egyesíteni, ami azt jelentette, hogy Ausztriát mellőzni óhajtja. Ekkor már a bécsi udvarban is egyre komolyabban felmerült a dualista állam létrehozásának gondolata, Schmerling államminiszter azonban hallani sem akart róla, sőt egyre erőszakosabban szorgalmazta, hogy Magyarország képviseltesse magát a Reichsratban. Ebben a helyzetben Deák is elérkezettnek látta az időt a cselekvésre. Annál is inkább, mert egy osztrák tanulmány az év elején megtámadta Deák három évvel korábbi feliratát, azzal vádolva készítőjét, hogy félreértelmezte a magyar törvényeket. Deák 1865 elején a Budapesti Szemlében „Adalékok a magyar közjoghoz” című írásával válaszolt. A cikkel két célt akart elérni: egyrészt jelezni kívánta, hogy ismét a politika porondjára lépett, másrészt kinyilvánította, hogy a magyar liberálisok készek a tárgyalásra. A király is megértette az üzenetet, hiszen februártól áprilisig közvetítő útján titkos tárgyalásokat folytatott Deákkal, de az osztrák liberálisok is üdvözölték Deák aktivizálódását. Ebben a légkörben fejtette ki álláspontját Deák az április 16-án megjelent cikkben, illetve az ezt követő cikksorozatban. A cikket nem maga Deák írta, hanem a Budapesti Napló egyik munkatársának, Salamon Ferencnek diktálta (egyelőre szerette volna megőrizni a névtelenséget) húsvét szombatján, reggel 9-től délután 3- ig. A diktálás közben szünetet csak akkor tartott, ha valaminek utána kellett néznie a Corpus Jurisban, egyébként senki sem zavarhatta, teljes egészében a munkára összpontosította figyelmét. A húsvéti cikk jelentősége természetesen nem abban áll, hogy gyökeres fordulatot eredményezett volna a kiegyezéshez vezető úton, hanem inkább csak nyilvánvalóvá tette egyrészt az uralkodói szándékot a megegyezésre és az Angol Királynő Szállóban (Deák lakhelye és pártjának központja) megfogant elképzeléseket. A cikk tehát afféle rábólintás volt a mindkét oldalon alakulgató megegyezési szándékra. Időzítéséhez azonban kétségtelenül politikusi érzékre volt szükség. Az eseményeket aztán felgyorsította az osztrákok könnigrátzi veresége. A prágai békében (1866. augusztus 23.) Ferenc József kénytelen volt lemondani arról, hogy a Német Szövetségben valaha is szerepet játsszék. A magyarok az osztrák vereség ellenére lovagiasan viselkedtek, és nem fokozták követeléseiket. Deákék ugyanis jól tudták, hogy Magyarország egymagában nem állhat meg, Ausztria fennmaradását pedig minden nagyhatalom óhajtja. így 1867 elején Deák szinte már csak Kossuthtal vitatkozott, aki „boldogtalan alkunak” tartotta és élesen támadta a kiegyezést. 1867. február 17-én az uralkodó gróf Andrássy Gyulát kinevezte miniszterelnökké, és február 20-án megalakulhatott a felelős magyar minisztérium. 1867. június 8-án pedig Ferenc József felugratott a Lánchíd előtti koronázási dombra, hogy négy kardvágással jelezze: az országot minden irányból megvédelmezi. (kövesdi) „A sajtótörvényhez egyetlen mondatot javaslok: Nem szabad hazudni!” (Deák Ferenc) A kiegyezéshez vezető út 1848-1849 Magyar szabadságharc 1849-1850 Haynau rémuralma Magyarországon 1850-1859 Bach-rendszer aktív és passzív ellenállás 1859 Bach menesztése 1860 Októberi diploma visszaállítja az 1848 előtti államszervezetet 1861 Februári pátens 1861-es országgyűlés a Birodalmi Gyűlésbe meghívják a magyarokat 1861-1865 Provizórium 1865 április Deák Ferenc Húsvéti cikke 1866 porosz-osztrák háború 1867 Kiegyezés közös: király, hadsereg, közös ügyek külön: parlament, kormány, delegáció 1867. június 8. Koronázás A haza bölcse (1803-1876) Az ifjú 1803. október 17-én született középbirtokos családban a Zala megyei Söjtörön. 1817 és 1822 között Győrben tanult a Királyi Jogakadémián. Bár nem tartották szorgalmas diáknak, társai közül kitűnt kiváló memóriájával. Az alkotmányjog, a történelem és a szónoklattan terén mutatott fel eredményeket. Ügyvédi pályáját vármegyei szolgálattal kezdte. 1832-ben alispán. Az 1832-es országgyűlésen bátyja volt a megye egyik küldötte, ezalatt Deák intézte a birtok ügyeit. 1833-ban szerepet cseréltek, Deák utazott Pozsonyba, és ezzel kezdetét vette a reformkori politikai élet egyik markáns személyiségének politikai pályafutása. Két üggyel hívta fel magára a közvélemény figyelmét ezekben az években: Wesselényi Miklós perével és egy országgyűlési sikerrel: az ő kezdeményezésére mondták ki az országgyűlés kizárólagos jogát a törvények megfogalmazására. „Az óvatosság, még ha túlzott volna is, mindig figyelmet érdemel, mert a túlzott merészség több kárt okozhat, mint a túlzott óvatosság.” (Deák Ferenc) A politikus A diéta 1836-os bezárása után Deák jelentést tett a megyegyűlésen az általa képviselt ügyekről, és ezt az írást cenzori engedély nélkül kinyomtatták, s az egész országban terjesztették. A dokumentumot természetesen elkobozta a rendőrség. Deák az 1839^40-es országgyűlés előkészítésében is tevékenyen részt PORTRÉ vett. 1839-ben tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. 1842- ben felszabadította jobbágyait, majd önként vállalta az adófizetést, bizonyítva, hogy nem elméletben híve a reformoknak, de a gyakorlatban is komolyan gondolja azokat. Az 1843— 44-es országgyűlés követi tisztét nem vállalta el, mert nem értett egyet a kötelező érvényű követutasítással, és tartott a Kossuth vezette radikálisoktól. 1845- ben tagja lett a Védegyletnek, de politikailag Kossuth és Széchenyi eszméi között állt. 1846- ban a „fontolva haladók” váltak sikeressé (a galíciai felke- * lés vérbe fojtása után), így a reformerek is cselekvésre szánták el magukat: közreadták programjukat, az Ellenzéki nyilatkozatot, amely Deák nevével jelent meg, de amelyet valójában Kossuth fogalmazott. 1848-ban Deák elvetette a forradalmat és az erőszakot, mint politikai eszközt, Batthyány kormányában mégis elvállalta az igazságügyi tárca vezetését. Borúlátó volt, s nem alaptalanul. Bécs halogató taktikája, a magyar politikai élet megosztottsága és az orosz támadás veszélye aggasztotta. Az 1849 áprilisában kiadott Függetlenségi nyilatkozatot túlzásnak és politikai hibának tartotta. A taktikus 1849 decemberében a forradalomban való részvétele miatt letartóztatták és megkínozták. Szabadulása után a passzív ellenállás vezetője lett. A forradalom után hitte és vallotta, hogy az osztrák birodalom belső hibái miatt magától meg fog bukni. 1860. december 29-én Ferenc József császár kihallgatásra kérette, hogy vele is megvitassa a kiadandó februári pátenst, ezzel azonban Deák nem értett egyet. Az 1861-es országgyűlésen az úgynevezett Felirati Párt vezetője lett. Május 13-án megtartotta beszédét és javasolta, szerkesszenek feliratot a királyhoz a 48-as törvények visszaállítása miatt. Annak visszautasítása után újat szerkesztett. 1865-ben a Pesti Naplóban jelentette meg híres Húsvéti cikkét, amelyben a jövendőbeli kiegyezés lehetőségeit körvonalazta. Az 1865-ös országgyűlés pártja győzelmét hozza meg (a 48-as törvények, a megyei autonómia visszaállítása, tervek a dualizmusról). Egy évvel később egy újabb császári meghallgatáson gróf Andrássy Gyulát javasolja miniszterelnöknek. Az 1867-es kiegyezés azonban ellentétes visszhangot váltott ki Magyarországon, de főleg az emigráns magyarok soraiban. Kossuth Lajos a híres Kas- sandra-levélben fogalmazta meg kétségeit és vádjait. „Merészség a politikában csak akkor van helyén, midőn tetemes erőre támaszkodik, e nélkül mindig kocka, mely többnyire vakra fordul. ” (Deák Ferenc) A kiegyezés után Deák Ferenc kilenc évvel élte túl a kiegyezést. 1867 után egyre többet betegeskedett, egészségét a megfeszített munka és a politikai támadások megviselték. Külön terhet jelentett számára, hogy pártjának legmeghatározóbb tagjait nélkülöznie kellett; Eötvös József báró 1871-ben meghalt, gróf Andrássy Gyula pedig a közös külügyminiszteri hivatal élére távozott. Reformjavaslatait egyre gyakrabban leszavazták, ilyen sorsra jutott például a választójog kiszélesítésére tett előterjesztése is. 1876. január 28-án bekövetkezett halála után az országgyűlés törvényben ismerte el érdemeit, és előírta, hogy emlékére szobrot állítsanak országos közadakozásból. (kövi) bankpiac legújabb bestseller könyve tvrftl IKAMCA A MAXIKNIZKA betétkönyvnek van néhány MAXI előnye: Garantált kamatlábak a szlovák koronában vagy euróbán vezetett betét teljes időtartama alatt. A pénz büntetőilleték nélkül bármikor kivehető. A neves bawag bankcsoport biztosítéka és biztonsága. www.istrobanka.sk , e-mail: info@istrobanka.sk Call Centrum: + 421/2/5929 9999 O ISTROBANKA A hangadó bank S15 45638
