Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)

2003-04-09 / 83. szám, szerda

ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 9.

Riport

Könnyen kiszámítható, hogy a talaj-előkészítéssel, a palántaneveléssel és az ültetéssel együtt mekkora a kára azoknak, akik idén is megpróbálkoztak a zöldségtermesztéssel

A vetőmagárak a csillagos égbe szöktek

Stevlík Erzsébet termékellenőrzésen

A kormány energiahordozókkal kapcsolatos áremeléseivel párhuzamosan az idei hosszúra nyúló tél is kegyetlenül elbánt azokkal, akik újra megkísérelték a lehetetlent: jobb híján valamiféle jövedelemhez jutni a kertből, a földből. Azok, akik december végétől fűtöttek a palántane- veldékben, majd kiültetés után a fóliaházakban is, mára már elszámolhatták az első termés anyagi hozadé- kát, s boldogok mindazok, akik nem sokat fizettek rá.

SOÓKY LÁSZLÓ

Más éveken március idusára már zöldelltek a mátyusföldi kertek, hiszen ilyentájt mindenki kiültette a karfiol- és karalábépalántákat, a szabadkerti salátát. Idén ez nagyjából két hetet késett, mígnem március végére csalókán beköszöntött a tavasz, de csak azért, hogy április első napjaiban a sarkvidékről importált fagyával betakarítsa az első termést, nyilván azért, hogy a gazdák ne unatkozJalsovszky Ottó retket termeszt

zanak, s elölről kezdhessenek mindent. Első útjuk vélhetően a gazdaboltba vezet.

Stevlík Erzsébet, aki korábban a kistermelők mezőgazdasági szaküzletében, a rendszerváltozás óta pedig saját kereskedésében foglalkozik vetőmag, növényvédő és tápszer forgalmazásával, most úgy vélekedik, hogy az utóbbi négy-öt év nagyon nehéz próbatételt jelenteti a kistermelők számára, mivel a zöldség és a gyümölcs felvásárlási árai nem követték a beruházáshoz szükséges tételek árrobbanását. Összehasonlítva a tíz évvel ezelőtti kiskereskedelmi árakat a mostaniakkal, nagy átlagban megállapíthatjuk, hogy a vetőmag- és műtrágyaárak több, mint háromszáz százalékkal emelkedtek, de számos esetben ennél is nagyobb mértékben. Például a Cererit nevűt általánosan használt és nehezen nélkülözhető műtrágyából 1990-ben egy mázsa 250 koronába került, most ugyanezt a mennyiséget 2023 koronáért vásárolhatják meg a termelők. Ugyanez elmondható a kombinált műtrágyaként használatos NPK-ról is, amely korábban mázsánként 230, most pedig 1180 koronába kerül. A vetőmagok közül a

(Dömötör Ede felvételei)

salátauborka ára mozdult a legkevésbé, hiszen a minőségi termést garantáló vetőmagok korábban is darabonként nyolc-tíz koronába kerültek, de csak a tavalyi évben fordult elő olyan hallatlan dolog, hogy egy darab vetőmag áráért 6-7 kilogramm uborkát kellett kitermelni, olyan mélyre süllyedt a salátauborka felvásárlási ára, miközben a legnagyobb szezon idején külföldi árukkal tömték meg az áruházláncok polcait. A fóliás paradicsom esetében az áremelkedés már lényegesen nagyobb, hiszen ugyanaz a minőség ma mintegy tízszer többe kerül, mint néhány évvel ezelőtt. Amit korábban harminc fillér magonkénti áron vásárolhattak meg, most darabonként 3-4 koronáért. Az általánosan használt mezőgazdasági fóliák ára máig folyamatosan mintegy száz százalékkal emelkedett, de a gyártók már jelezték, hogy az energiaárak emelkedésének függvényében várható a termék árának további emelése is. Egyébként - mondta - a földgáz árának emelését már az idei termelési kedv kapcsán is megérezték, a termelők alaposan meggondolták, hogy mikor ültessenek a fóliákba, elővették a tartalékaikat, s csak a legszükségesebb esetekben vásároltak új vetőmagot. Itt, a Mátyus- földön a legtöbben paprikát, paradicsomot és uborkát termelnek, s az utóbbi két évben indult meg nagyban a fólia alatti retektermelés, aminek itt nincsenek hagyományai. A retek esetében a vetőmag ára, különösen amióta tájainkon is a holland fajtákkal kísérleteznek, kilogrammonként 125 koronáról 3920 koronára emelkedett, amit ha összevetünk, nagyjából képbe kerülhetnek azok is, akik a pozsonyi piacon milliomosoknak tekintik a kistermelőket.

Stevlík Erzsébet úgy vélekedik, hogy a piac diktálta igények nincsenek összhangban a kialakult termelési szokásokkal, mint ahogy más és más érdekek alapján tevékenykednek a felvásárlók, kereskedők és a termelők is. Nyugat-Európában, de már Magyarországon is kialakult a falugazdák hálózata, akiknek a többi között az is a feladatkörükbe tartozik, hogy felméijék a piac várható igényeit, s hogy meggyőzzék a termelőket a struktúraváltás szükségességéről. Ahol ez működik, ott lehet egyfajta biztonságot jelentő

előszerződéseket kötni termelők és felvásárlók között, ami mindkét fél részéről adott esetben számon kérhető. Amíg a többoldalú, mégis egységes stratégia nem alakul ki, mind a termelők, mmd a kereskedők jelentős bizonytalansági tényezőt kénytelenek felvállalni, ami a termelők számára már hosszú évek óta kiszolgáltatottságot jelent. Az említett bizonytalanság egyenesen kihat a vetőmag-forgalmazókra is, hiszen áttekintés hiányában nem tudják eldönteni, hogy müyen vetőmagból mennyit rendeljenek, melyik növényfajta lesz az, amelyiket valamilyen előrejelzés alapján tömegesen választanak a termelők. A korábbi évekkel ellentétben már most tapasztalható, hogy érthető okokból a legtöbb termelő nem vállalja a fűtött fóliás paradicsomtermesztést, ezért a vetési idő kitolódik és bizonytalan a tőszám mennyisége is.

A kereskedőasszony elmondta azt is, hogy a magyarországi árakkal összehasonlítva nálunk mind a vetőmagok, mind a műtrágyák, mind pedig a növényvédő szerek olcsóbbak, ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy mindezen árucikkek terén Magyarország mintegy tízéves előnnyel rendelkezik Szlovákiával szemben, mivel nálunk az egyes új vetőmagok és vegyszerek honosítása nehézkes és hosszadalmas. Az Európai Unióhoz való csatlakozás minden bizonnyal feloldja ezt az időeltolódást, ugyanakkor a csatlakozással egy időben olyan szintű árrobbanás várható, amely állami támogatás híján meg- nyomorítja a termelőket.

Bár zömükben világszerte jegyzett olasz és holland magokat forgalmaznak, el lehet mondani, hogy ezek a vetőmagok sem hibádanok, több esetben előfordult már a termelőktől a csíraképességre vonatkozó panasz, amit a szlovákiai forgalmazóval közösen a kereskedőnek kell rendeznie. Ha bebizonyosodik, hogy a vetőmag csíraképessége hiányos, a termelő a forgalmazó részéről kárpótlásra jogosult, mégpedig nem a vetőmag forgalmazási árának magasságáig, hanem a várható termés és a ráfordított összeg értékében. Ilyen eset is előfordult már, s olyan is, amikor megállapították, hogy a termelő vétett hibát.

Az említett árucikkek mellett a hazai termelők körében egyre kedveltebb a zömében Litvániából behozott tőzegtáp, amelyet a gyártó már úgy állít elő, hogy mintegy két hét időtartamra biztosítja a palántáknak azt a tápanyagmennyiséget, amelyet hagyományos termelési mód mellett rendszeresen adagolni kellene.

Korábban a környéken hagyománya volt az illat- és gyógynövénytermesztésnek is, de kereslet híján ez az ágazat mára már teljesen megszűnt, nyilván a Balkánról vagy Afrika északi államaiból olcsón behozzák.

Április második hetében gyönyörű tavasz is lehetne, sugározhatna az égbolt, ehelyett a hajnali mínusz hét fok után most az ablak mögött derűs hóvihar tombol. Valami érthetetlen okból elment a pacsirták dalos kedve is. Azt mondják akik

értenek hozzá, hogy a szabadtérre kiültetett karalábé egy-két reggel kibírja a mínusz négy Celzius-fo- kot, aztán a karfiollal együtt feladja a kilátástalan harcot, visszaadja lelkét az anyaföldnek. Aki hajlandó egy kevés számolásra, könnyen kiszámíthatja, hogy a talaj-előkészítéssel, a műtrágyázással, a palántaneveléssel, az ültetéssel és a vetőmag árával együtt mekkora a kára annak a néhány ezer embernek, aki idén is megpróbálkozott a zöldségtermesztéssel. Az már szinte szót sem érdemel, hogy tegnap reggelre elfagyott a kajszibarack, a mandula, a korai szőlőfajták és egyebek. Nem csoda hát, hogy az ilyen derűs napok után egyre pozitívabban gondolkodnak jövőjükről a parasztemberek.

Az iskolaotthonos oktatás bevezetésének köszönhetően közel duplájára emelkedett az elsősök száma a gútai Iskola utcai magyar tannyelvű alapiskolában

Játékba burkolt oktatás - otthon szó sem lehet tanulásról

V. KRASZNICA MELITTA

Ha kérdésünkre: „Ki szeret közüle- tek iskolába járni?” azonnal a levegőbe emelkedik mindegyik kéz, és a gyerekek egymást túlharsogva kiáltják: „én”, már gyanakodni kezdünk. Majd miután a miértre azt a határozott választ kapjuk tőlük: „mert itt játszunk”, akkor már biztosak lehetünk benne, hogy nem egy hagyományos első osztályba csöppentünk. Hogy az említett szituáció szinte teljesen azonos módon játszódik le a gútai Iskola utcai alapiskola két párhuzamos első osztályában, egyáltalán nem a véleüen műve. Szeptembertől ugyanis új tanítási formát vezettek be az első évfolyamokban, mégpedig az iskolaotthonos oktatást.

De mit is takar ez a kifejezés? Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, a következőképpen foglalhatnánk össze a puszta tényeket: a gyerekek reggeltől délután négyig tartózkodnak az iskolában, hétköznap nem viszik haza táskájukat, mert mindent az órákon, illetve a délutáni napközis foglalkozáson gyakorolnak be, írnak le és tanulnak meg. A lényeg azonban másban rejtőzik: azon a sok mozgáson, szüntelen gyakoroltatáson, rengeteg színes segédeszközt alkalmazó, szinte valamennyi érzékszervet aktiváló tanítási formán alapul, amelyet a gyermekek játéknak fognak fel, és tulajdonképpen játszva sajátítják el az írás, az olvasás, a számolás és az idegen nyelv alapjait. E tanítási forma azonban elképzelhetetlen a pedagógus kreatív hozzáállása, valamint a nevelővel való szoros együttműködése nélkül.

A szubjektív, eredményt a gyermekek fentiekben vázolt hozzáállásán már lemérhettük. Van a módszer bevezetésének azonban egy másik, nagyon is számszerűen mérhető eredménye: a jelenlegi 31 elsőssel szemben a 2003/2004-es tanévre 59 kis nebulót írattak a szülők az Iskola utcai alapiskolába. És ez, mint az alábbiakból kiderül, egyértelműen az új oktatási forma meghonosításának köszönhető. Az iskolaotthonos oktatás bevezetésének előzményeiről, a közel egy év tapasztalatairól és a folytatásról a két tanítónővel, Gőcze Csillával és Dombi Katalinnal, továbbá Rigó Magdolnával, a szülői szövetség elnökével, valamint néhány szülővel - Kulich Gizellával, Tóth Erzsébettel, Tóth Anikóval, Szabó Judittal, Marosi Évával és Szabó Attilával - beszélgettünk. Itt tennénk említést a két nevelőről, Madurka Máriáról és Oláh Katalinról, akik a délutáni órákban foglalkoznak a gyerekekkel.

„Amikor tavaly február-márciusban ismertté vált a beíratott gyermekek száma, bizony felmerült, hogy csak egy első osztály indulhat - emlékezett vissza Gőcze Csilla. - Másik lehetőség az volt, hogy megpróbálkozunk ezzel az új oktatási formával, amelyet a komáromi Béke utcai alapiskolában Varga Ilona 2001 szeptemberétől alkalmaz. Sok jót hallottunk már róla, mintaórákon

vettünk részt és elkezdtük tanulmányozni a magyarországi szakirodalmat. Ott ugyanis már terjedelmes irodalma van ennek az oktatásnak.” Dombi Katalin vette át tőle a szót: „Mivel ez nem egy oktatási módszer, mint a Zsolnay vagy a Tolnai, ezért klasszikus módszertanról sem igen beszélhetünk. Sokkal inkább a játékos készségfejlesztésre, képességfejlesztésre épül, sok mozgással tagoljuk az órát, rengeteg segédeszközt használunk, számzongorát, színes korongokat, virágdominót és még sorolhatnám. A hosszú és rövid magánhangzók gyakorlásánál például felállnak, ü- letve leguggolnak a gyerekek. Amikor tanulták az egyes betűket, nemcsak leírtuk azokat, de ugrálókötélből, cérnából megformáztuk, végigsétáltunk vonaluk mentén. Mindezek apróságnak tűnő dolgok, de sokat segítenek a tananyag rögzülésében. Miközben a gyerekek számára játéknak tűnik az egész.” Persze, mint minden új dolog, az iskolaotthonos oktatás bevezetése során is felmerültek bizonyos kételyek, aggodalmak. A szülők elsősorban attól féltek, hogy a gyermekek, akik közül sokan csak félnapos óvodába jártak, rosszul viselik majd az egész napos iskolai tartózkodást. További aggályként merült fel, hogy nem tudják majd rendszeresen ellenőrizni, miként is halad csemetéjük a tanulásban. Nem megy-e majd a sok játék a tanulás rovására? Az aggályok eloszlatása érdekében közvetlenül a behatás után szülőértekezletet tartottak az iskolában, amelyre meghívták Varga Ilona tanítónőt és néhány komáromi szülőt, akik saját tapasztalataikat elmesélve biztosították a gútaiakat: jól döntenek, ha ezt az oktatási formát választják.

„A legtöbbünknek van már nagyobb gyermeke, így van összehasonlítási alapunk, mit is jelent estébe nyúlva gyakorolni a gyerekkel az olvasást, az írást, miként fogy el a szülő türelme egy-egy félresikerült „szántás”, vagy hibás összeadás láttán - mondták egybehangzóan a jelenlévő szülők. - Kezdetben persze aggódtunk, hogyan bírják majd délután négyig a kötöttséget, de hamar beláttuk, felesleges volt az aggályunk. Nem csak nem terhes számukra az ittlét, sokszor haza sem akarnak jönni. Itt begyakorolják az olvasást, a számolást, a szlovákot, leírják a feladatokat, közösen jobban megy a verstanulás, motiválják egymást. Míg a Zsolnay, vagy a Tolnai módszer esetében a szülőre hárít pluszfeladatokat az iskola, ennél a módszernél minden gondot levesz a válláról. Nincsenek stresszhelyzetek, nyugodtan, boldogan jönnek a gyerekek iskolába. Attól sem kell tartani, hogy nem követhetjük napi rendszerességgel a tanultakat, mert olyan szívesen mesélnek az iskolában történtekről, hogy mindenről tudomásunk van.”

Mindezen tapasztalataikat a szülők természetesen megosztották ismerőseikkel, a jövendő elsősök szüleivel, akik az idei behatás előtt gyakran megállították őket az utcán, nekik szegezve a kérdést: Tényleg olyan jó ez a módszer, mint ahogyan azt városszerte beszélik? És a szülők csak pozitívumokat tudtak mondani. Áki mégis inkább a hagyományos oktatási formát szerette volna választani, arra is adott a lehetőség, hiszen a városban még egy magyar nyelvű alapiskola működik. Az igazsághoz tartozik, hogy nálunk a tavalyi 38-ról 29-re csökkent a beíratott gyermekek száma.

„Ez az új oktatási forma sokkal több odafigyelést, pluszmunkát igényel a

pedagógusok részéről, ezért hálásak vagyunk nekik, hogy mégis vállalták a kihívást - mondta Rigó Magdolna. - Mivel a segédeszközöket saját maguk készítik, a szülői szövetség részéről legalább az alapanyagok megvásárlásával igyekeztünk segíteni nekik és tesszük ezt a szeptemberben induló két új első osztály esetében is.” Mert az már szinte magától értetődik, hogy az új elsősök esetében is ezt az iskolaotthonos oktatási formát alkalmazzák majd. Erre kötelezi most már az iskolát a szülők nagyarányú érdeklődése, amit a behatáskor tanúsítottak.

Nagyon sok segédeszközzel dolgoznak a gyerekek (Vas Gyula felvétele)