Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)
2003-04-07 / 81. szám, hétfő
Női szemmel TÉMA: A VALLÁS ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 4. A férfi és a nő kapcsolata a katolikus egyházbarr A vallás feminista kritikájáról, valamint a feminista teológia kiindulópontjairól és lehetőségeiről Kölcsönös odaadás Nőnek hallgass a neve! Szeplőtelen fogantatás és Bűnbánó Magdaléna. Alonso Cano 17. századi szobrász művei. Az ártatlanság és az anyaság, valamint a bűnös szexualitás -a piedesztál és a kárhozat, más választásunk nincs! Az egyetemes emberi értékek közé soroljuk a férfi és a nő kapcsolatát, egymásra találását és együttélését. Ez a kapcsolat valósul meg a házasságban, amely a társadalom alap- és élősejtje. A férfi és a nő között lévő kapcsolat értelme nem más, mint egy általános életterv, ami a személyi átadáson alapszik, és amely magába foglalja a kölcsönös testi kapcsolatot is. A házasság az élet áldozatos szeretetét kéri, hitet, teljes lelki és testi együttlétet, myitottságot egymás iránt és nyitottságot a gyermekvállalására. A házasságban fontos mellőzni az önző gondolkodást, és mindig a másik javát kell keresni. A férfinak és a nőnek egyazon méltósága van, amit Istentől kaptak. „Isten együtt teremtette őket, ezért a férfi és a nő Isten akaratából egymásért vannak. A férfi és a nő egyHAMAR NÓRA A nők judaizmusban betöltött szerepéről legalább kétféle történetet lehet elmesélni. Az égjük történet azt hangsúlyozná, hogy a judaizmus egy a patriarchális vallások közül, hiszen rengeteg konkrét praktikája és előírása elnyomó és kizáró hatású a nőkre nézve. A másik történet viszont a judaizmust mint a nők tiszteletének fontos tradícióját mutatná be, és azzal érvelne, hogy bár a nők különböznek a férfiaktól, és különböző szerepeket töltenek be a vallási élet szinte minden területén, mégis egyenlőek. A probléma érdekessége ott kezdődik, hogy mindkét történet legitim, egyik sem igazabb a másiknál. Arról van inkább szó, hogy e két történet egy nagyon gazdag és komplex vallási tradícióban fellelhető különbségeket, változásokat, esetleges ellentmondásokat jeleníti meg. Miről is van szó konkrétabban, amikor a judaizmusról elmarasztalóan, illetve dicsérőleg nyilatkozunk? A legtöbb kritika általában azért éri a judaizmust, mert a Tóra-tanulmányozás, imádkozás és általában a vallási művelődés terén a férfiak dominanciáját teremti meg, s így a férfiak által uralt tevékenységgé teszi a vallás gyakorlását. A nőket nem ösztönzi magasabb szintű tanulmányok folytatására, sőt az ortodox judaizmus világ- és értékrendje szerint az is elképzelhetetlen, hogy nők töltsék be a vallási vezetők, vagyis a rabbik pozícióját. Mindez természetesen azzal függ össze, hogy a nők szerepe a családi életre korlátozódik, és a magánszférába összpontosul a nőket érintő vallási előírások és feladatok javarésze is. Mindez persze egy másik szempontból is értékelhető. A családi életben betöltött szerep e perspektíva szerint nem korlátozás, hanem éppen ellenkezőleg, a nőkre háruló komoly felelősség példája. A klasszikus judaizmusban ugyanis a család kulcsfontosságú szereppel bír. A feleségek és anyák mély tisztelemek örvendenek, mivel a nők szellemi hatását a családi életre nagyra értékelik. Sok mai értelmező ráadásul úgy véli, hogy a zsidó vallási életnek nem a zsinagóga a központja, hanem az otthon. S bár elismerik, hogy a Talmud sok-sok negatív nőértékelést tartalmaz (pl. hogy a nők lusták, féltékenyek, telhetetlenek, másért van, nem azért, mert Istent félnek vagy nem befejezettnek teremtette őket, hanem mert személyes közösségre teremtette őket, amelyben egymás segítségére tudnak lenni, mert mint személyek egyenlők, de kiegészítik egymást, amennyiben az egyik férfi és a másik nő.” (Katolikus Egyház Katekizmusa, 371, 372). A kölcsönös önátadás által személyes közösséget érnek el, amellyel egymást tökéletesítik, hogy az élet továbbadásán, a gyermek nevelésén együtt munkálkodjanak. A keresztény család legfontosabb jellemzője az, hogy közösséget alkot, amit nevezhetünk összetartónak férfi és nő között, de fontos, hogy Istentől származó közösség legyen, vagyis szeretetközösség. Horváth Tamás, hitoktató pletykálkodóak, sőt hajlamosak a boszorkányságra), igyekeznek rámutatni arra, hogy a zsidó nők jogai az elmúlt évszázadokban összehasonlíthatatlanul széleskörűbbek voltak, mint általában a nyugati társadalmakban (a zsidó nőknek pl. megvolt azon joguk, hogy magántulajdonnal rendelkezzenek, eladjanak, vásároljanak, és szerződéseket kössenek). Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a nők szerepéről a judaizmusban általános érvényű kijelentéseket azért sem lehet tenni, mert lényeges különbségek léteznek a judaizmus különféle ágazatai között. A reformista és konzervatív judaizmusban a nők sokkal aktívabb szerepet töltenek be a zsidó vallási életben, mint az ortodox judaizmusban, ami természetesen azzal is magyarázható, hogy a reformista és konzervatív judaizmus a modemitás legfontosabb transzformációira reagál, történetesen az elvilágiasodásra, felvilágosodásra és a modern társadalmakban lezajlott széles körű emancipációra. A nők szerepét értékelő pozitív történet ellenére nagyon sok zsidó nő érzett és érez ma is konfliktust zsidó és női identitása között: hogyan lehetnek egyszerre egyenértékű, nem alárendelt pozíciójú nők és hagyományokat respektáló ,jó zsidók”? Mi módon lehet összeegyeztetni a feminizmus alapvető értékeit a judaizmus vallási, illetve a zsidóság kulturális értékeivel? A kérdés nem megválaszolhatatlan. A zsidó és női identitás lehetséges összehangolását példázza több zsidó akadémikus azon igyekezete, hogy feltárják és dokumentálják a zsidó hagyomány és történelem azon kevésbé ismert fejezeteit, melyekben a nők jelentős szerepet töltöttek be. Ehhez a stratégiához hasonlít a zsidó hagyomány nőközpontú átalakítása is, mely a mai, aktuális közéletben szeretné a zsidó nők élő történelmét megteremteni. Az érdeklődőknek két nagyon érdekes web-oldalat ajánlanék. Mindkettő annak a jegyében született, hogy az említett identitásbeli konfliktus nem feloldhatatlan. Az első az Esztertáska Alapítvány oldala a www.netwave.hu/esztertaska rímen, a Jewish Women s Archive angol nyelvű oldala pedig a www.jwa.org/main.htm címen található. A keresztény egyház hatalmas szerepet játszott a patriarchális rendszer megerősítésében, s gyakran lép fel ellenségesen a liberális nőmozgalmak ellen. Nagyban hozzájárult azon nézetek népszerűsítéshez, melyek a nőt idealizálják, egyúttal megalázó helyzetbe kényszerítik. BOLEMANT LILLA A katolikus propaganda a nőt pie- desztálra állítja, másrészt elutasítja a jogát az önmegvalósításra és a közéletben való részvételre. A katolikus vallásé országokban az egyház aktívan harcol minden reform ellen, amely javítana a nők helyzetén a családon belül és a társadalomban. A nőktől alárendeltséget, szófogadást és passzivitást kíván meg. Ezzel nem veszi figyelembe az emberiség felének szabad önmegvalósításra való jogát. A katolikus gondolkodás területén már több könyv, tanulmány született, melyek alapgondolata az „örök nőiség”. Az örök nő tulajdonságai: az alázat, a szófogadás. Titokzatosság veszi körül, mert nincsenek konkrét tulajdonságai, hiszen egy szimbólum. Az örök nő jellemzése a szűz hajadon, jegyes és feleség kategóriákra szorítkozik, ami egyértelműen szexuális jellemzés. Ezen szövegek alkotóinak sohasem jutott eszébe, hogy a férfiakat a szűz, a jegyes és a félj kategóriáiba sorolják. A nőket jellemezve viszont abszurd és autoritativ állításokig jutnak el: a női agy kisebb, kevésbé összetett, s ezért nem képes következtetések levonására. Az örök nő az egyén tagadása, aki önmegvalósításra és alkotó megnyilvánulásra vágyik. Saját énje fejlesztése tehát csak a férfinek megengedett. Ezen gondolkodásmód képviselői radikális ellenzői a nőmozgalmaknak, melyek szerintük csak a női természet tragikus ellentmondásosságának eredményeként jöttek létre. Az ilyen egyoldalú és elvakult vallási állásponttal szemben azonban létezik feminista teológia. Ökumenikus alapokon nyugszik, s az egyes vallásokban különbözőkképpen sikerül KOVÁCS ATTILA A Muhammed-féle iszlám egyfajta előrelépést jelentett a nők számára az akkori arab törzsi-patriarchális berendezkedésben. Néhány kutató kifejezetten azt állítja, hogy az akkori világ (i.u. VII sz.) „legfeministább“ jogrendjét vezette be az iszlám. Muhammed például megtiltotta az addig bevett gyakoratnak számító szokást, az újszülött leánygyermek élve homokba temetését (ami az iszlám előtti Arábiában elteijedt volt, elkerülendő a sokadik lány után fizetett hozomány okozta terheket). Ezenkívül, Muhammed és a Korán figyelmeztetése: „becsüljétek meg leányaitokat és feleségeiteket“ komoly változást hozott a törzsi jogrendben. Muhammed elismerte a nők örökösödési jogát is (bár csak felerészben a férfiakéhoz képest), akik addig a férjek, apák, fivérek ké- nye-kedvének volt kitéve. A feleségek számát négyben állapította meg, ami szintén előrelépés volt az addigi nem szabályozott házasodási szokásokkal szemben, valamint törvényesítette és szabályozta a válást: a nőket ki kellett a férjnek fizetniük és a nő is kezdeményezhette a válást. Az iszlám tehát addig nem ismert jogokat, de legalábbis szabályokat alkotott, amik - néha a nők a nomád társadalmakban meglevő szabadsága/szabadossága ellenében is - egyfajta védelmet és biztonságot nyújtottak. Más kérdés, hogy ez több mint 1400 éve volt, és azóta egy s más megváltozott. Akkor is volt, ma is van az arab-muszlim tradicionális patriarchális társadalmakban egyfajta konzervativizmus („ha ez jó volt az ősöknek, nekünk minek kéne valaa nők egyenjogúsítására irányuló gondolatok átültetése. A katolikus vallásban megy ez a legnehezebben. Lehetetlen, hogy a nő a misézés aktív részese legyen, csak passzív szerepet játszhat, viszont ha benézünk egy templomba, általában nőket látunk, férfit alig. A német és skandináv luteránus egyházak ezzel szemben már női püspökökkel is dicsekedhetnek, teológus professzomőik vannak és teológiai tanintézetek elnöknoiként is tevékenykedhetnek. Nagyon fontos, hogy a Bibliából kiindulva hogyan magyarázzuk a nő szerepét az egyházban és a társadalomban. A Biblia ugyanis a nők számára felszabadító elemeket is tartalmaz. Ezek kutatásában részt vesznek a katolikus és a protestáns nők is, könyvek, bibliamagyarázatok jelennek meg tollúkból, s igazi, gazdag anyagra lelnek. A kezdeteknél ugyanis a nők ugyanúgy jelen voltak, voltak női apostolok, teológusok, prédikátorok. Fokozatosan azonban, a patriarchátus erősödésével, kiszorultak az egyházban végzett aktív szerepkörökből. A szöveg, amely a leginkább elzárta a nők elől az egyházban való aktív szereplést, Pál apostol kijelentése volt: A nőnek az egyházban hallgass a neve. Eköré aztán egész filozófiát építettek, amely a nőket passzív helyzetbe kényszerítette. Ugyanezen Pál apostol szavait azonban felfedezhetjük más kontextusban, teljesen más értelemben. A Rómaiakhoz intézett levelében például felsorol 29 nevet, melyből 10 női név, s ezek munkatársai és munkatársnői, akik az egyház vezető személyiségei voltak. A problematikus szövegek között tehát találhatunk pozitív szövegeket is. A feminista teológia ellen természetesen védekeznek és elutasítják azt az egyház hagyományaira hivatkozó képviselői. Hiszen, ha a nők nagyobb teret kapnának az egyházban, s döntéseket is hozhatnának, megszűnne a férfiak egyeduralma, s átértékelődne a test, a szexualitás területe, melyet évszázadokon keresztül tabuként kezeltek. A katolikus egyházban is vannak olyan lelki atyák, akik ezekkel az új kutatásokkal és törekvésekkel egytértenek, s akik szerint a haladás fontos és elkerülhetetlen lépései szerint változtatni más“), ami az iszlámtól függetlenül - vagy éppen ellenében (utóbbi az iszlám feministák nézőpontja) - másodlagos szerepet juttat csak a nőknek. Tehát a mai helyzet a hagyományos álláspont szerint: A nő helye otthon van, ne dolgozzon (a félj ellenben köteles eltartani), ne vállaljon aktív politikai-társadalmi szerepet, törődjön a családdal és a gyerekekkel, ne utazzon egyedül (pl. Szaud-Arábiában nem lehet jogosítványa vagy önálló fényképes útlevele), ne beszéljen idegen férfiakkal, öltözködjön megfelelően (viseljen hidzsábot) stb. A modernista álláspont az előbbi ellentéte: „nyugati“ életmód és öltözködés, házon kívüli munkavállalás stb., de reális eredmények nélkül, mivel ez a sokszor erőltetett modernizáció csak látszólagos jogokat biztosított a nőknek, kiszolgáltatottá tette őket (szexuális objektummá, sérülékennyé váltak, és persze ugyanazért a bérért kevesebb fizetést kaptak). Az erőszakos modernizációt, mint pl. az Atatürk-féle reformokat, melyek egyik napról a másikra rendeletileg betiltották a tradicionális öltözködést (pl. a rendőrség rendeletileg letépte a nők hidzsábját), életmódot, a nők sokkal rosszabbul élték meg, mint a férfiak. A fundamentalista-iszlámista irányzat a női-férfi szerepeket a Korán szerint értelmezi, de inkább egyfajta iszlámista modernizációt és újraértelmezést jelent. A modernizációból való kiábrándultsággal a hetvenes években bekövetkezett egy masszív reisz- lamizációs hullám. A marxista, egzisztencialista, és más nyugati irodalmat fölváltotta a Korán, a miniszoknyát és a mély kivágást a tásokat kell eszközölniük az egyházon belül. A nők a Bibliában csak a háttérben szerepelnek, néha azonban furcsa módon előtérbe kerülnek, mint például Mária Magdaléna. Nagyon is ismert, gyakran felhozott példa Márta története Lukács evangéliumából. Márta a konyhában ételt készített, miközben Mária Jézus lábánál ült és hallgatta. A két nőt a magyarázatok néha szembeállítják egymással. Mária hallgatása mintha magasabb rendű lenne, mint a gyakorlati tevékenység. A dolgos és gyakorlatias Márta János evangéliumában Jézussal a hitről beszél. A teológiáról. Ebből az derül ki, hogy Márta Jézus tanítványa volt, nemcsak egy gyahidzSáb. De a változás nem ilyen fekete-fehér. Az iszlám fundamentalizmus mérsékelt szárnya erősen összefonódott a feminizmussal: a nő igenis vegyen részt a közéletben (pl. az arab-muszlim parlamentekben sokkal több az iszlámista politikusnő, mint a világi, igaz, főleg karitatív, civil szektori, oktatási, családügyi szerepkörben, de akár a hadseregben isi), és persze emellett teljesítse a családösszetartó, gyereknevelő kötelezettségeit is, öltözködjön visszafogottan (bár a Korán egy szóval nem említi a nők elfátyolozását) megtartva a nemek különválasztását. A nemi szerepek különválasztása mindenütt és mindig jelen volt és van. Külön férfi és női társaságok a lakodalmakon és temetéseken, mecsetekben és magánházakban. Sokgenerációs váltás kéne ennek a sok évszázados-évezredes beidegződésnek a megváltoztatásához. Néhány adalék: a hárem (arab: harám) kifejezés nagyon egyféleképpen értelmezett Nyugaton: bezártságot, önkényt, erőszakot, érzéki, elfojtott szexualitást és titokzakorlatias kiszolgáló személyzet. Gondolkozott a hitről, kifejezte azt, s Jézus komoly beszélgetőpartnerként kezelte őt. A két evangélumból áll össze tehát Márta személyisége. A hívők gyülekezetének, valamint magának a társadalomnak is szüksége van a nők sokoldalú tehetségére. Egy cseh feminista teológusnő szavaival élve: „Mivel az Isteni szeretet tehetséggel és adottságokkal áldott meg minket, felelőséggel tartozunk. Nem hagyhatjuk a vüágot és jövőjét csupán a férfiak kezében. Mi is felelősek vagyunk mindenért. Főként az emberhez méltó életért mindenki számára, s az utánunk jövő nemzedékek számára, s a teremtés egészéért is.” tosságot jelent. A Nyugat sokszor önkényesen értelmezte, akár démonizálta Keletet belevetítve a saját vízióit és elfojtott kívánságait és indulatait. A hárem szó jelentése leginkább a „tabu“-hoz közelít. Hárem az, ami tilos az idegeneknek, és egyben a csodálat-tisztelet tárgya a beavatottaknak. A házban ez az idegenektől elzárt, csak a család számára fentartott rész, a nők és gyerekek birodalma, a paradicsomi kert képe a földön, ahová az idegennek tilos a belépés. De hárem az iszlám szent helyei, a mekkai, medinai, vagy a jeruzsálemi mecsetek környéke is. Az iszlám szexualitás értelmezése is eltérő a nyugatitól. A keresztény hagyományokkal ellentétben az iszlámban a szexualitás nem tiltott és nem bűn, nem az ördög kísértése, hanem egyenesen istennek tetsző dolog. Egy Muhammednek tulajdonított mondás szerint rögtön a második helyen áll isten előtt a kellemes illatok után, no persze csak a házasságon belüli szexualitás. A szerző vallástörténész Női szerepváltozatok a judaizmus értelmezésében Reformista, konzervatív Az iszlám világban a nemi szerepek szerinti szigorú különválasztás minndig jelen volt és ez mára sem változott Muhammed és a nők
